94 ságok észrevétetését —- át fogja a növendék

vinni a szellemi működés magasabb fokozataira is. Kiváló feladata pedig az úgynevezett s z e 111-1 é l e t i oktatásban az iskolának a tanítvány beszédképességének továbbfejlesztése, egészen megfelelőleg a képzetek számának, s kiigazítása a tanuló beszédének, amennyiben a szavak a tárgyképzeteket nem fedeznék, vagy üres sza-vakat tanult volna el. A megszemlélés egészszé csak a szó által lesz.

A népiskolában külön tantárgyat képező szem-léleti oktatás megegyeztetketö a szemszem-léletiség elvével, mert hiszen természetes, hogy a gyer-mekkorban érzékeit foglalkoztatja az ember legszívesebben, ösztönszerűleg gyűjtvén az anya-got a további feldolgozásra, de annak kizáróla-gossága untató részletessége, egyhangúsága épen nem menthető e didaktikai elvvel. Egy elv jó-ságát nem rontja le az alkalmazás ügyetlen-sége, vagy az értetlen tulhajtás. Az is termé-szetes t. i., hogy a feldolgozatlanul összehal-mozódó bár alkalmas tápanyag teher a lelki szervezetnek. A szemléletiség elve nem volna elv, ha csak az iskolai oktatás első esztende-jére szorítkoznék. Sőt inkább uralkodó követel-ménye ez az oktatásnak átalában, főleg az elemi tanítás egész folyamában, s abban áll, hogy a közvetlenül érzékelhetőt mindig legkönnyebben legbiztosabban fogja fel a lélek, s igy ahol u j képzet előállításáról van szó, vagy csak a meg-levők uj összetételéről is : lehetőleg folyamod-junk mindenkor a szemléltetéshez.

Azért szükséges pedig a szemle'letiséget hang-súlyoznunk, mert még ma is, midőn Locke, Rousseau és Pestalozzi idevonatkozó nézeteinek helyességét mindenki elfogadta a paedagogiá-ban, sokan ragaszkodnak a szótanitáshoz s ille-téktelenül szómagyarázattal élnek ott is, hol szemléltetni módjukban volna. Ez eljárás egy psychologiai és logikai tévedést honosított meg a tanításban : a későbbinek az előbbivel felcse-rélését (hysteron-proteron). A szavak igen is alkalmas, sőt néha egyedüli lehető eszközei az ismeretközlésnek; de csak akkor használhatók sikerrel, lia magok világos és tiszta képzetek-nek felelképzetek-nek meg, s e képzeteket a tanítvány szemlélet u t j á n már mind megszerezte, ugy hogy azok a szavak intésére készségesen visz-szatérnek a hallgató tudalmába. Vagyis: magya-rázni csak oly szavakkal lehet valakinek, a mely szavaknak megfelelő szemléletek már birtokában vannak. Ellenkező esetben a félig meg nem ér-t e ér-t ér-t szavak hallaér-tára vagy semmiér-t sem képzel a tanitvány, vagy torzalakját annak, amit a tanitó képzeltetni akar. A tanításban használt szavak értéktelen utalványok, ha a növendék korábbi szemléleteiben nincs meg a kellő ércz-alap.

De ha megvannak is a kellő képzetek az u j képzethez, melyet létre akarunk hozni; ha min-den szavunk már látott, hallott, tapasztalt dologra vonatkozik, még akkor is hol marad a képzelet a valóságtól! Milyen másnak találja a gyermek az elefántot, oroszlánt, a fényűt, a

pálmát, mint amilyennek szóbeli leirás után képzelte! Festliető-e szavakkal a tenger, a vi-har, s az egyenlítő t á j a k dele? Nagyon sokat bíznánk tanítványunk fantasiájában, ha azt hinnők, hogy részletes magyarázatunk után, melyet talán szóról szóra utánunk is tud mon-dani, megértette a gőzmozdony titkait, s lelké-ben maga elé tudja azt állítani. S ne felejtsük, hogy a tanításban nemcsak képzeltetés, sejtete's a czélunk, de megértetés, s szavakkal képzel-tetni már csak azért is bajos, mert a viszony?

nak a részek arányának is fel kell tüntetve lenni a képben, s egyformán baj valamiről so-kat vagy keveset mondani.

Nincs a népiskolánák oly tantárgya, melynél a szemléltetés felesleges, sőt csak nélkülözhető is volna. Sőt megfordíthatjuk a szabályt, s a szemlélhetőség szerint rendezhetjük a tananya-got is, kimondván, hogy az egyes ismeretágak-ból elsőben is azokról tanítsunk, amelyek köz-vetlenül érzékelhetők. A természeti tantárgyak-nál nem is j á r ez nehézséggel, Melyik elhagyott vidéken, vagy szegény falucskában nem talál-ható néhány háziállat, két- háromféle fa, virág s az ásványok közöl is legalább földnemek, vas és konyhasó ? A legegyszerűbb természettani eszközök is előállíthatók maga a tanító által, vagy olcsón beszerezhetők. Hogy a számfogal-mak tanítását látható vagy kézzelfogható tár-gyakkal kell kezdeni, ezt már az ókori népek tudták. A számmiveletek lényegét az orosz számoló gép golyócskáinak különböző csopor-tosításával, a törtek fogalmát egyenlő részekre tördelt pálczával jobban megmagyarázhatjuk, mint akármely hosszas beszéddel. Történelmi tantárgyaknál is ha értelmességre törekszünk, gyakran érezzük a szemléltetés szükségét. Így mindjárt az olvasmányok fejtegetésénél meg-könnyíti feladatunkat, ha azt, amiről szó van, szinről színre bemutathatjuk. Még a történelmi események elbeszélésének is nagyobb érdeket kölcsönözhetünk, ha legalább a történet szín-helyét megmutatjuk, vagy egy régi bútor, öl-töny, fegyver stb. felmutatása módunkban van.

A közvetlenül nem szemlélhető tárgyak meg-ismertetésénél czélszerü mesterséges m e g v i-l á g i t á s h o z (ii-li-lustratio) foi-lyamodnunk, tör-ténjék az mintázatok, szobrok, miniatűr alakok, színes vagy szinetlen képek, photographiák, rajzok segedelmével. Még ott sem felesleges ezek előmutatása, hol a közvetlen szemlélet is lehető. A kép azért, mert csak a főbb sajátsá-gokra kénytelen szorítkozni, azokat jobban is előtünteti, s az előbb valóságban, azután kép-ben megszemlélt tárgyról azt is megtanulja a gyermek, mik a lényegesek, s igy elmaradhat-lanok, s a mellékesek igy elhagyhatók. De ez illustráló képek egyszerűségük mellett is legye-nek találók, s lehetőleg művészi kivitelűek, hogy egyszesmind az ízlés fejlesztésére is has-sanak ; ne használtashas-sanak igen gyakran, nehogy közönségesek legyenek, vagy a figyelmet a tu-laj donképeni tárgytól eltérítsék; végre alkalmas időben hozassanak elő, akkor, midőn a

tanít«Dt 95 K » -vány az előadásból már alkotott valamilyen

képet magának, s igy annak helyességét meg-bírálhatja. Megbecsülhetlen előny egy tanítónál, ha ügyes rajzoló, s azt amit valóságban, kép-ben vagy csak szóval magyarázott, jellemző vázlatban a falitáblán is feltüntetheti. Kétszeres érdekkel kiséri a gyermek az ily illustratiót, mely szemeláttára készül. —• .V szemléltetési eszközök közül megemlíthetjük még a földrajzi tanításnál nélkiilözhetlen kézi és fali térképe-ket, földgömböt, telluriumot, planetáriumot stb.

111. A f o k o z a t o s s á g e l v e . A szemléletiség elve arra nézve adott utasí-tást, hogyan kell k e z d e n ü n k a tanítást nemcsak átalában, de amennyiben az lehető, minden uj tárgy ismertetésénél; a f o k o z a -t o s s á g azon -törvény-t fejezi ki, mely szerin-t az oktatásban h a l a d n u n k kell. Az emberi szellem nagyon sokra képes, be tud hatolni a dolgok elrejtett lényegéig, fel tud emelkedni az átalánosságok nézpontjának szédítő magaslatára, ítéletei elvekké tömörülnek, következtetései eszmékké tisztulnak, vissza tud pillantani a múlt ködébe, s megjeleníti a letűnt évezredek eseményeit, látnoki szemmel vizsgálja a jöven-dőket, a végesről a végtelenre, az ideiglenesről az örökkévalóra, a tökéletlenről a tökélyesre h á g ; minderre képes — de nem egyszerre. Mint egységes erő egyszerre csak egyet végezhet;

egész világossággal egyszerre nem láthat töb-bet, mint egy pontot, nem képzelhet többet egynél, nem gondolhat többre, mint egyre. De minő más ez az egy az érzéklés homályában, s a tudalom világosságában! Mint az aláeső test gyorsasága és súlya nőttön nő, ugy a gondolat is magán hordozza egész m ú l t j á t ; e g y most is, mint az első észrevétel korában volt, de egy egész világot láttat a háttérben.

Maga a megszemlélés már nem egyszerű t é n y ; egész sora az egymásra következő moz-zanatoknak, melyekben az emberi lélek a kül-világot felfogni igyekszik. Hányféle behatásnak s hányszor kell ismétlődni, mig a lélek saját állapotjait az okozó tárgyra vonatkoztatni, s a vonatkoztatásban magát a tárgytól, s a tárgya-kat egymástól megkülönböztetni t u d j a ! Minő lassan nyeri meg az észrevétel a biztosságot ós határozottságot! mily felületes és hézagos az kezdetben! Mennyi gyakorlás kívántatik az ér-zékeknek, mig azok a gyengébb benyomásokra is érzékenyek lesznek, s a kirivó, feltűnő mel-lett az elmosódó árnyalatot, a sok között az egyest felfedezik! S a figyelemben magát mind szűkebb körre összpontosító lelki tevékenység-nek sorba kell fogni a tárgyakat, egymásután kell szemügyre venni mindeniknek sajátságait, hogy azokból egy világos szellemi kép kerekedjék ki.

Még szigorúbb alkalmazkodást kiván a foko-zatosság elve, midőn már vannak szemléletek, melyeket gyarapítani kell, midőn már az anyag-gyűjtés mellett az építés szüksége lép előtérbe.

A tudományban is mindennek megvan a maga helye, mint az épületben ; itt is szilárd alap

kell az erős falnak, s el lehet követni azt a balgatagságot, hogy az alapvetést mulasztva sietünk feltornyozni, s betetőzni az ingatag falakat, s amit építettünk, koronástól összeomlik.

Sok egyszerűnek tetsző gondolat lassú s gon-dos összehasonlitgatás eredménye; e gondolat-hoz nem lehet rövidebb utat választani tanít-ványunknak sem. Egy világos, tiszta fogalom elsajátításához mennyi más fogalom kívántatik!

S a tanitónak, ki a fogalmat tanitványával megértetni akarja, valóban nehéz feladat elta-lálni az előkészítésben a sok és kevés közti helyes mértéket. Mennyi tapasztalás, mily hosz-szu sora a figyelmes megkülönböztetéseknek kívántatik egyetlen meghatározáshoz és felosz-táshoz ! S a kész definitio roszabb, mint ha semmi sem volna; az adott felosztás mit ér annak, kinek nincs mit áttekinteni lelkében. Az előlegezett (anticipált) ítélet, elv, épen oly ve-szedelmes jótétemény a lelki szegénységben, mint a fizetési előleg az ínségesnek, kinek annál keservesebben esik aztán azért megszolgálni.

A fokozatosság követelményét három taní-tási szabályban foglalhatjuk össze : ismertről menjünk az ismeretlenre, összetesről vagy ö s z-s z e r ű r ő l (concret) az elvontra (abz-stract), egyszerűről az összetettre.

a) I s m e r t h e z k e 11 k'ö t n i a z i s m e r ő t -l e n t . Ismert a-latt itt azt értjük, amit a nö-vendék már tud, ismerétlen alatt azt, amit neki tanítani akarunk. Az utóbbit az előbbivel ugy köthetjük össze, ha köztük legalább némi rokonság van, ha az újból valami meg van már a régiben. Ugyanaz a törvény ez, melyet a testi szervezetben áthasonulás (assimilatio) név alatt ismerünk. Az egészen ide'gen, ha ráerőszakol-tatnék is a lélekre, elszigetelve maradna abban, alkotó elemévé nem változhatnék át. Szeren-csére ez a rokonság nem hiányzik magok közt az ismerettárgyak közt s e m ; a feltétlen külön-bözőséget épen ugy nem ismeri a természet, mint a teljes azonosságot. De a látszó egyen-lőség mellett a megkülönböztető finom voná-sok feltalálására, s az ellentétekben a közös sajátság meglelésére az értelmi műveltségnek magasabb foka kívántatik. Előbb csak az alig különbözők társítására hajlandó a lelek. Minden meglevő képzet fogózkodási pontul szolgál ujabb képzeteknek, s a képzettársítás u t j á n a legellentétesebb tárgyak összeköttetésbe léphetnek a lélekben. Az oktatásban azért kell m i n -dig figyelemmel tartani a tanítvány értelmi álláspontját, m e r t csak abból Ítélhetjük meg, mennyi u j ismeretre képes, miféle uj képzeteket lehet erőltetés nélkül társittami, a meglevők közöl miket kell tudalomba visszaidézni az ujak-elfogadására (appercipiálására), átalában hogy tanítványunk szelleme mire van készségesitve (disponálva).

E lélektani útmutatást követjük, midőn az iskolában szemléltetési tárgyakul olyanokat választunk, milyenek a gyermek tapasztaláskö-réből a szülei háznál nem hiányzanak. E z é r t kezdünk minden uj magyarázatot a közelebb

« D i 9 6 K i

-t a n u l -t a k rövid ismé-tlésével, min-t amelyekhez a közlendők természetesen csatlakoznak. Ezért nem lehet eléggé sürgetni, hogy a tanitók beszéde alkalmazkodjék a tanítvány nyelvéhez, azaz használja mindig a tanítvány által ismert kife-jezéseket. A szóbeli illustratióval, midőn egy fogalom elgondoltatására a fogalom köréből egy már ismert fajt vagy egyedet emiitünk, ugyanez oktatási szabálynak engedünk. Ilyen illustratiók pl. a gömbölyded fogalomra az alma, házi állat fogalmára a telién, szerszám fogalmára a gyalu, bútoréra az asztal. Hasonló szolgálatot tesznek azaz ismerttel világositják az ismeretlent, a hasonlatok, metaphorák, allegóriák, analógiák p é l d á u l : fehér m i n t a hó; az arcz rózsája; az élet reggele, délpontja, alkonya; a gondok fel-legei.

Azon oktatási szabály gyanánt használt tétel

„közelebbiről menjünk a távolabbira" nem egyéb, mint csak alkalmazása az „ismertről az ismeretlenre" törvénynek, s épen nem bir ez utóbbinak átalános érvényüségével. Igen t e r -mészetes ugyanis, hogy a térben és időben kö-zel eső, melyet közvetlenül érzékelhetünk, is-mertebb, mint a távoli vagy régmúlt. Földraj zot tanitva például előbb a lakóhelyet ismertessük meg, s ebből m i n t központból terjeszkedjünk a vidékre, megyére, kerületre, országra. A távoli országok hegyeit, folyóit, termékeit, városait, népeit a szűkebb hon dombjai, vizei, lakói stb.

u t á n képzeltethetjük. De lélektani tévedés volna a földrajz tanitásában is mindig elébe tenni a térileg közelebbit a távolabbinak. Még nagyobb hibát követnénk el, ha az állat- vagy növény-ország legkiválóbb példányait mellőznők azért, mert van még közelünkben oly fii vagy féreg, melyről nem szólottunk. A képtelenségig (ad absurdum) volna hajtva végre e szabály, h a a történelemre alkalmaznék, s előbb a jelen t ö r -ténetét tanitnánk, s ugy haladnánk korszakról korszakra, vagy épen évről évre visszafelé.

b) C o n c r e t r ó 1 m e n j ü n k a z a b s t r a c t -r a. Az, amit mi a te-rmészetben adva t a l á l u n k : . a concret valóság. Nemek, f a j o k nincsenek a

valóságban, csak egyedek; a lények osztályok szerinti megkülönböztetése az emberi értelem műve. E nélkül nem tudná áttekintem a léte-zők miriádjait. Mindaz, mit a lételéte-zőkről t u d u n k , mennyiségi és minőségi tulajdonságaik, melyek valóságban n e m lehetnek k ü l ö n ; mig gondolat-ban függetlenítjük e sajátságokat hordozójoktól és egymástól, s ezekből alkotjuk magunknak a mesterséges osztályokat. A természeti változá-sokban erők munkáját l á t j u k ; magok az erők örökre el vannak rejtve fürkésző szemünk elöl, azt sem t u d j u k csakugyan többen vannak-e, vagy egy m i n d e n t átható élő erőnek különböző nyilatkozatai-e. Nekünk itt is tul kell m e n n ü n k az egységen, gondolatilag fel kell bontanunk a valóságban elválaszthatatlanokat, ellesni a ren-det, s törvényeikből csinálunk magunknak tu-dományt. így vagyunk az emberi lélekkel is, erről is csak külső nyilatkozataiból hozhatunk Ítéletet; az élet, a cselekmények azon concret

valóság, melyből az érzületre, a jellemre követ-keztetést vonhatunk. A természetes haladás tehát az elvontakból keletkező tudományos is-meretre az összetesből indul ki. Visszás eljárás volna a tanításban az abstractot előbb adni a concretnél; nemekről, fajokról beszélni, mielőtt az egyedeket megmutattuk, törvényekről szólni a tünemények előleges szemléltetése nélkül, erkölcsi tulajdonokról, cselekedetek nélkül. Előbb a test, azután alap és vonalak, melyek ama nél-kül nincsenek; előbb érzékeltetnünk kell a hő, a delej, a villamosság hatását, s csak azután következtetni az erőre, s fogatni fel azoknak működési törvényeit. A kísérletek czélja az erők lehetőleg elszigetelt működésének feltüntetése, s a törvények szemlélhetőkké tétele. Ne alak-és mondattani szabályokon kezdjük a nyelvta-nítást, de magán az élő beszéden. Az erény és bűn, a j ó és rosz mivoltát élő példából vagy történeti, vagy költött elbeszélésekből lehet jól megértetni.

c) E g y s z e r ű r ő l m e n j ü n k a z ö s s z e -t e -t -t r e . E didak-tikai szabály-t könnyen félre lehetne magyarázni, s a megelőző törvénynyel ellentétbe állítani, ha u g y értelmezné valaki, hogy mindig a legegyszerűbb elemeken kell kezdeni a tanítást. Akkor a vegyi elemek (éleny, köneny, légeny stb.) tanítása ^volna az első, s a természetrajzban a részek ismertetésének meg kellene előzni az egészet, levélnek, virágnak a fát, tagoknak az alakot. Az egyszerű, melyről itt szó van, a természeti egyed, vagy a tudo-mányos elemzés által feltalált első alkatrészei a gondolatnak, az eszmei egyedek. Itt aztán ismét természetes a törvény, mert hiszen az egyszerű könnyebben kiismerhető, mint a bonyolult. Leg-bővebb alkalmazást nyer e törvény oly dolgok ismertetésénél, melyeket az emberi fej és kéz hoz létre : a tudományos, művészeti és ipari alkotásoknál. Megértenék-e tanítványaink egy tizedes mázsa szerkezetét, ha az emeltyűről még nem t a n u l t a k ? Nem természetes sorrend-e a mechanikában az emeltyűről a complicáltabb csigára, a lejtőről az ékre, mennyiségtanban egyesekről a tízesekre, s ugy a százasokra, egészekről a törtekre haladni, a szorzási műve-leteknek elébe bocsátani az összeadást, a hat-ványozásnak a szorzást ? Kinek j u t n a eszébe összetett mondatokról menni az egyszerűekre, a dráma elméletét előbb tárgyalni az egyszerű dalénál, az építészeti renaissance-stylt a görög-nél, emberi arczokat festetni a tanulóval, ki még szabályos vonalat sem tud liuzni ? E tör-vényhez szabjak eljárásunkat, midőn a családi viszonyból indulunk ki a község s az állami szerkezet felfogatásánál, vagy amidőn az ókor kevésbé complicált történetét elébe bocsátjuk a közép- és újkornak.

így értve a harmadik törvényt, nem hogy ellenkeznék az a másodikkal, v de kiegészítője, folytatása annak. Amaz az analysist, emez a synthesist foglalja magába, mely eljárások egyike szintoly nélkülözhetlen az igaz megértésnél, mint a másika.

97 O » -IV. É r d e k k e l t é s a t a n í t á s á l t a l .

Midőn az oktatásban az értelmi erők kifej-lesztésére törekszünk, számításba kell vennünk az érző, akaró lényt is, mely a tudótól elvá-laszthattam Tennünk kellene ezt még akkor is.

ha a nevelés főczéljának, az erkölcsi jellemkép-zésnek, alá nem rendeltük volna az oktatás sajátlagos czélját, Tanítványunknak ellenőrzés nélkül hagyott kedélyvilága sokszor megzavarná sőt lehetetlenné tenni fáradozásunk sikerét s az idejében meg nem nyert, meg nem hajlított akarat hamar felmondaná az engedelmességet.

A heves érzelmek izgalma alatt álló gyermek-től hasztalanul követelnénk figyelmet s csak magunkat okolhatnék a mulasztásért, ha a ta-nítást megelőzőleg e gyermek lelki állapotára nem ügyeltünk. A tanítás folyama alatt sem lehetünk biztosak a tanítvány kedélynyugalmá-nak, állandóságáról, magától folzavarodhatik az, s maga a foglalkozás már, legyen az testi vagy szellemi, óvhatatlanul a kedv vagy kedvetlenség hangulatától van kisérve.

Jobb ha megelőzzük s tervszerüleg ébreszt-jük és vezetébreszt-jük a hangulatot. A közönyösséget, mely különben is természetellenes a fiatal kor-ban, minden áron le kell győzni. Akarnunk kell hogy é r d e k l ő d j é k , kedvet találjon növendé-künk tanulói működésében. Ne érezze magát idegennek az iskolában, vonzódjék tanítójához szeresse tanulótársait. De ami itt különösen figyelembe veendő: a tanulásban és tanultakban találjon örömet. Erre nézve igen sok függ a tanító egyéniségétől, még több tapintatosságá-tól, a tananyag megválasztásától s a tanítás módjától.

Mindenekelőtt, megkívántatik, hogy a tanitó maga szivvel-lélekkel jelen legyen mikor tanít, ő rajta magán is érezhető legyen, hogy gyö-nyörködik a dolgokban, melyekkel foglalkozik s lelkesül ott ahol szépről, jóról, szentről van szó. Az érzelem ragadós kivált gyermek-nél, ki akaratlanul s öntudatlanul utánozza amit környezetétől lát s öröme-buja felett még ref-lektálni nem tud. Az az ösztönszerű munkakedv, mely a nyugtalan gyermeki természetet jellemzi megkönnyíti feladatunkat. Leszámítva a beteges vagy természettől tompa elméjű gyermekek ki-vételes eseteit, legtöbb gyermek jól érzi magát, ha foglalkozik.

De természetellenes követelmény volna tőle mindjárt a theoretikus foglalkozás szeretete.

Annál több gyönyörűséget talál érzékeinek s izmainak változatos gyakorlásában. Kezdetben azért lehetőleg sok mozgással legyen összekötve vagy cserélgetve a tanulás, hogy unalmassá ne váljék. Az irvaolvasásnak a tisztán hangoztató módszer felett ebben van nagy gyakorlati előnye. Tervszerű fejlesztés által a t a p a s z t a -l á s i ö s z t ö n t okos h a j -l a m m á -lehet vá-l- vál-toztatni s összekötni a g y a k o r i a t i é r z é k-k e l , ugy hogy az illető mindig jól érezze ma-gát, ha érzékeit működteti s ez által u j meg u j észrevételeket tehet, meg is legyen győződve

a mulatság hasznos voltáról. A tudvágynak ki-mondhatlan ingert ácl az ismereteknek értéke-síthető volta a cselekvésben. K ö s s ü k azért ö s s z e a t u d á s t a t e h e t é s s e l ! Erre ueni-csak a természettan nyújt alkalmat, tie egyéb tantárgyak is. Fokozott kedvvel tanulja a ter-mészetrajzot, ha ígérjük neki, hogy majd tudni fogja miből nyerjük eledelünket, ruházatunkat,

iniből készítik a kést, a p é n z t ; melyek azok a mérges ásványok és növények, melyek a tudat-lannak betegséget sőt halált is okozhatnak:

hogyan nemesitik a vad gyümölcsfát, hogy j ó -ízű baraczkot, körtét, almát teremjen. Mennyit nyer előtte becsben a számtan, ha ki t u d j a már számítani mi mennyibe kerül, zsebpénzén hány diót vásárolhat, meg a mértan, ha udvaruk vagy kertjük területét meg tudja m é r n i ; az írás is-merete, ha levelet, nyugtát, kötvényt szerkezte-tünk vele stb. Elbeszélésekből vagy — ínég jobb ha — tapasztalatilag gyakran emlekezetébe hoz-zuk, hogy a tudomány hatalom, a tanult ember többet tehet a maga és a mások javáért, mint a tudatlan.

Nem nehéz a gyakorlati érdeklődés mellett e l m é l e t i é r d e k l ő d é s t is kelteni azaz, hogy a tudást, az igazságot magáért is szeresse a tanuló. A tudvágy is természetünkben gyö-kerezik s művelésére elég csak kellő tápláléká-ról gondoskodnunk. Ki ezen kételkedik, solia sem foglalkozott gyermekekkel vagy elfelejtette azok örökös tudakozódását, hogy „hát ez miért van?" „miből lesz?" .mivé lesz?" stb. Lélek-tani igazság, hogy a képzetek könnyű áthaso-nulása a legtisztább megelégedés érzelmével j á r s hogy kedélyünk nyugalmát mélyen felhábor-g a t j a a kétely, a bizonytalansáfelhábor-g; mifelhábor-g efelhábor-gyetlen ítélet kialakulása, annál inkább valamennyi íté-leteink harmóniája végetlen örömmel tölt el. A tanító ki a szemléletiség s fokozatosság elveit szem előtt tartva oktat s lépésről lépésre vezeti

Nem nehéz a gyakorlati érdeklődés mellett e l m é l e t i é r d e k l ő d é s t is kelteni azaz, hogy a tudást, az igazságot magáért is szeresse a tanuló. A tudvágy is természetünkben gyö-kerezik s művelésére elég csak kellő tápláléká-ról gondoskodnunk. Ki ezen kételkedik, solia sem foglalkozott gyermekekkel vagy elfelejtette azok örökös tudakozódását, hogy „hát ez miért van?" „miből lesz?" .mivé lesz?" stb. Lélek-tani igazság, hogy a képzetek könnyű áthaso-nulása a legtisztább megelégedés érzelmével j á r s hogy kedélyünk nyugalmát mélyen felhábor-g a t j a a kétely, a bizonytalansáfelhábor-g; mifelhábor-g efelhábor-gyetlen ítélet kialakulása, annál inkább valamennyi íté-leteink harmóniája végetlen örömmel tölt el. A tanító ki a szemléletiség s fokozatosság elveit szem előtt tartva oktat s lépésről lépésre vezeti