és a gondolkodásra tanítás ötvözése
TAPASZTALATOK MEGVITATÁSA Metakogníció : Tanulás a tanulásról és
gondol-kodás a gondolgondol-kodásról.
A tudás átültetése (transzfer): Beszéljenek a ta-nulók. Lássák az óra célját (gondolati, tartalmi, képességfejlesztési szempontból is).
Fedjük fel az okokat, és várjunk el visszajelzést.
és elemezni, valamint (lehetőség szerint) a tananyag többi részével összefüggés-be hozni. Ez a teljes osztály összefüggés-bevonásával történő plenáris szakasz kiválóan al-kalmas a tanulási folyamat, valamint annak a tudás- és képességfejlesztő hatás bemutatására. Jelen könyv és a Gondolkodtató földrajz I. kötetének Bevezető fejezete is hangsúlyozza, hogy a négy fázisban megvalósítandó gondolkodtató földrajzi módszerek harmadik-negyedik fázisában kell a tapasztalatok meg-vitatását előtérbe helyezni. A gondolkodtató földrajzi módszerek létjogosult-ságát alátámasztó legfontosabb érv véleményünk szerint az, hogy amennyiben a tanulók megértik a gondolkodás folyamatát, akkor ezáltal saját gondolkodási sémáik is fejlődni fognak, így végül „jobb tanulóvá” válnak. Ez a metakogníció folyamata. A különböző tantárgyak és helyzetek közti gondolati kapcsolatok (transzfer) elősegítésével mindez nagyban hozzájárul a tanulási készségek fej-lesztéséhez, megteremti a lehetőséget az önálló gondolkodás és tanulás elsajá-tításához.
A „gondolkodás”, divatszóvá vált a földrajzoktatásról szóló szakirodalomban, és néhány olyan tankönyvben is találkozunk vele, ahol használata vitatható. Úgy vélem, a gondolkodni tudás megtanítása feltételezi az órai tapasztalatok inte-raktív összegzését. Enélkül ugyan még lehet jó a földrajzóra, de a gondolkodás elsajátítása nem valószínű! A gondolkodás tanításának modelljében (6. ábra) jól látszik, hol illeszkedik a folyamatba az órai tapasztalatok megvitatása.
A tapasztalatok megvitatása az óra végének plenáris szakasza, amelybe álta-lában az egész osztályt bevonjuk, bár kevésbé formális, csoporton belüli összeg-zést is kezdeményezhetünk. A tanár szerepe nagyon fontos a bemutatott gon-dolkodási formák más összefüggésekben történő megvilágításában. Ezáltal a tanultakat általánosíthatjuk, és segíthetünk olyan sémák kialakulásában, me-lyekkel a tudás átültethető más környezetbe is.
Jelen fejezet tudományos alapját jórészt egy a Brit Tanárképzési Hivatal (Teacher Training Agency) által támogatott kutatás képezte: „Interaktív összeg-zés: tanuló diákok, tervező tanárok”, amelyben a Gondolkodtató földrajz mun-kacsoport tagjai is részt vettek. A kutatás során órai összefoglalásokat és tanu-lókkal készített interjúkat vettünk videóra az alábbi két témakört szem előtt tartva: „Mit sajátítottak el a tanulók az óra során?” és „Hogyan segített a tanár mindebben?”.
Milyen legyen a tapasztalatok órai megvitatása?
A jó összegzés két legfontosabb ismertetője, hogy számtalan nyitott kérdés hang-zik el, és hogy hosszan kifejtett tanulói válaszok érkeznek. Az így feltett kérdések némi kockázatot is hordoznak magukban, hiszen a tanár fejében sincs előre meg-fogalmazott egyetlen jó válasz. A kérdések nehezek, és a válaszok hosszasabb gondolkodást igényelnek. A hosszas gondolkodási idő és az összetett válaszok nem megszokott elemei a hagyományos óráknak, ahol ezek átlagos ideje egyaránt alig két-két másodperc. Az órai tapasztalatok megvitatása során a tanulói vála-szok akár fél percesek is lehetnek, sok esetben szünetekkel tarkítottak, és nagy szükség van a biztatásra.
A tapasztalatok megvitatása során a tanár építsen a nagy koncepciókra és az általánosabb képességekre is, úgy mint a szövegértés, jellemzés, összehasonlítás, valamint az írás és az olvasás készsége. A tanulók ne érezzék magukat kényel-metlenül a beszélgetés során, és többször utaljunk olyan összefüggésekre, me-lyekben már jártasak. Az ezekre a területekre irányuló tudástranszfert a tanár gyakran példákkal, analógiákkal és történetekkel segítse elő.
A tanár ismertesse azokat a kritériumokat, melyek alapján a tanulók értékel-hetik gondolatmenetük és következtetéseik helyességét.
A bevezetés során kell tisztázni az óratartás és a tapasztalatok meg-vitatásának alapelveit.
A megvitatás során alkalmazható nyitott kérdésekre a Tabu 1.
minta feladatában és az Öt kérdőszó 1. és 2.
minta feladataiban találunk jó példákat.
A Bevezetés végén látható táblázat mutatja be, hogyan jelennek meg a „nagy koncepciók”
a mintafeladatok során.
A Fogalomtérképek 1.
mintafeladata megmutat-ja, hogy a tapasztalatok megvitatása során hogyan lehet jól meg-tanulni a földrajzot.
Mit sajátíthatnak el a diákok a tapasztalatok megvitatásából?
A tapasztalatok megvitatása során az ismeretszerzés négy fő területét lehet el-különíteni. Az első a földrajz maga. Helytelen feltételezés, hogy a brit Nem zeti Tanterv vagy az érettségi tanterv nem enged teret a tanulás tanításának. Meggyő-ződésünk, hogy a tanulók ily módon sokkal hatékonyabban tudják a földrajzot elsajátítani, mint ahogyan azt egyes felmérések már bizonyították más termé-szettudományos tárgyak esetében. Ha másképp lenne, nem szállnánk síkra az ügy érdekében.
A tanulás képessége gyakran előtérbe kerül az órai tapasztalatok megvi-tatása során. A tanulók így elsajátíthatják, hogyan kezeljék és dolgozzák fel az információkat, hogyan vonjanak le következtetéseket, hogyan oldják meg közös erővel a nagyobb kihívást jelentő feladatokat is. A Gondolkodtató földrajz szem-lélete előtérbe helyezi a csoportos feladatokat, s mivel a tanulás megtanulása így közös tevékenységgé válik, a társas érintkezés képességét is fejleszti. A ta-nulók általában érdeklődéssel hallgatják társaik véleményét, és hajlandóak épí-tő megjegyzéseket tenni arról, amit hallottak, illetve arról, hogy a többiek véle-ményéből hogyan tanultak. Ahogyan az az órák utáni interjúk kivonatából is kiderült, méltányolják az ilyen lehetőségeket.
Az ismeretszerzés negyedik területe a tágabb tudás megszerzése, azaz annak felismerése, hogy az elsajátított képességek a tananyag más részei esetén és még azon túl is hasznavehetők. A tanulás ne csak a vizsgára való felkészülés-ről szóljon, ez csak felszínes tudást eredményez. Mély, életre szóló tudás átadá-sa legyen a cél.
Mi a tanár szerepe a tapasztalatok megvitatása során?
A tanár többféle szerepet is betölthet a tapasztalatok megvitatásának folyama-tában. Az egyik legfontosabb, hogy elősegítse és irányítsa a beszélgetést.
A tanulók akkor értékelik az ilyen beszélgetéseket, ha látják, hogy a javukra válik. A tanáron múlik, hogy ez megvalósul-e mind a kiscsoportos, mind az egész osztállyal végzett megbeszélések során. Arra is ügyelnie kell, hogy ne hagyja eltérülni a csoportokat a feladat során, de ne avatkozzon be túlzottan munká-jukba. Azért van ott, hogy gördülékennyé tegye az órát. Fontos feladata az egész osztállyal elvégzett tapasztalatmegvitatás kapcsán, hogy a feladatmegoldás során felszínre kerülő ötleteket és gondolatokat egymásba fűzze, így biztosítva, hogy azokat az osztály utána átlássa és értékelje. Ez teszi lehetővé a jó ötletek és gondolatok közkinccsé tételét.
A tapasztalatok megvitatásának egyik fő jellegzetessége, hogy szinte azon-nali visszajelzést kapnak a résztvevők. Ez a képességformáló jelleg módfelett fontos a diákok számára, és kellő mennyiségű kutatási eredmény bizonyítja, hogy jelentősen növelhető általa a tanulási teljesítmény. Ne csak a tanár értékeljen, bátorítsa a diákokat is visszajelzések megfogalmazására. Fontos, hogy minden tanulói okfejtés értékelendő (ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szabad kritikával élni), mivel növeli magabiztosságukat és önbecsülésüket.
Az összegző fázisok során a tanulókat gyakran meg kell kérni, hogy részle-tesen magyarázzák el gondolatmenetüket. Az ilyen magyarázatok több-sége hosszadalmas és ellentétes azzal, mint amivel más órákon szembesülnek.
A tanár nem közbeavatkozással tud segíteni, hanem inkább várakozással, vagy azt kérve a tanulótól, hogy „mondjon egy kicsit többet”, vagy hogy „folytassa”.
A tapasztalatok jó összefoglalása tanulást tanító órákon arra ösztökéli a diá-kokat, hogy összefüggéseket találjanak meglévő és újonnan szerzett tudásuk között, így átéljék a felfedezés örömét (általánosan alkalmazható probléma-megoldási stratégia). Amikor a tanár elősegíti az összefüggések felismerését, akkor egyúttal lefekteti a tudás átültetésének alapjait is; analógiák és történetek felhasználásával ez gyakran még könnyebbé tehető. A Tény vagy vélemény feladatok során (Gondolkodtató földrajz I.) jó analógiának bizonyult, amikor a
A Tabu és az Öt kérdőszó 3. mintafeladata rávilá-gít, hogy a tapasztalatok megvitatása hogyan segíthet az írási és olvasási képességek fejlesztése során.
A Térképmemori olyan módszer, amely rámutat a társas és csoportos képességek fontosságára, miközben fejleszti is azokat.
A csapatmunka alap-képesség a brit Nemzeti Tantervben.
Ez nagyban hozzájárul a tudás átültetésének elősegítésében.
Az értékelés képességének elsajátításához, a követ-kez tetések megvitatása a kulcs.
„Spice Girlst bénának” a „Newcastle Unitedet pedig Európa legjobb csapatának”
tituláltuk. Ez sok, és végül komoly vitákat okozott! Amennyiben a módszerek használatát megértették, azok közül többet (például az Öt kérdőszó, vagy a Fogalomtérképek) általánosan is alkalmazhatnak a tanulók a tananyag fel-dolgozása során. Néhányan önmaguktól is rájönnek erre, de többségüknél a tanárnak kiemelkedően fontos szerepe van az általános használat elsajátításá-ban. A módszerek értéke csökken, ha csak önmagukban, a tapasztalatok meg-vitatása nélkül alkalmazzuk őket.
Tippek a tapasztalatok sikeres megvitatásához
• Kezdetben röviden vitassuk meg a tapasztalatokat, és ezt egy viszonylag egyszerű, de azért kihívásokkal teli feladattal kapcsolatban tegyük, ilyen például a Tabu. Határozzuk meg a tapasztalatok megbeszélésének elsőd-leges célját, és találjuk ki a megfelelő kérdéseket. Először azt kérdezzük meg, hogyan boldogultak a feladatmegoldással. Ne feledkezzünk meg a gondolkodást leíró szavak használatáról, melyeknek fontos szerepe lehet a gondolatközvetítés nyelvi megalapozásában (lásd Függelék).
• A tapasztalatok megvitatása című mintatáblázat (7. ábra) segítségével ves-sük papírra, milyen kérdéseket és hogyan szeretnénk majd megvitatni.
Később egyre kevesebbet fogjuk a táblázatot használni, végül nem lesz rá szükség. Ekkora válunk szakértővé a témában.
• Készüljünk fel arra, hogy a diákokat engedjük hosszan beszélni, és bátorít-suk is őket erre olyanokkal, hogy „és…” vagy „folytasd”, esetleg javasoljuk, hogy fejezzék ki magukat kézmozdulatokkal is.
• Adjunk időt a tanulóknak a válaszok kigondolására, és ne zavarjon eközben bennünket, ha csönd van, vagy a többiek beszélgetnek. Akár formálissá is tehetjük ezt a dolgot azzal, ha azt mondjuk, „Egy percet adok a megbeszé-lésre”, mielőtt a csoportoknak válaszolnia kell.
• Alakítsunk csoportokat, mert a tanulók támogatni és bátorítani fogják egy-mást a vitában és a gondolkodásban.
• Bizonyosodjunk meg róla, hogy látják a foglalkozás értelmét. Nyugodtan összefoglalhatjuk az óra lényegét mi magunk is.
• Vegyük rá a diákokat, hogy értékeljék egymás válaszait, illetve hogy hogyan lehetne azokon javítani.
• Ugyanakkor ne tervezzük túl az órát, mert az kényelmetlen lehet nekünk is és a diákoknak is. Törekedjünk az összefüggések feltárására, a transzfer lehetőségeinek bemutatására, de annyira azért ne, hogy mi magunk fedjük fel azokat. Kérjük meg erre inkább a tanulókat.
• Ne szakítsuk félbe a tanulót akkor sem, ha elhangzott részéről az a válasz, amire vártunk. Igazából úgy helyes, ha minél kevesebb előzetes elképzelé-sünk van arról, hogy mi lehet a „jó” válasz.
• Figyeljünk oda, hogy mit csinálnak a csoportok a foglalkozás során, jegy-zeteljünk is le néhány dolgot. Ezek jó kiindulópontként szolgálhatnak majd a tapasztalatok megvitatása során, és lehetőséget adnak arra is, hogy azt mondjuk: „Érdekes dolgokról beszéltetek, miért nem mesélitek el az egész osztálynak?”.
• Ne elégedjünk meg egyszavas válaszokkal, kérjük meg a tanulókat, hogy magyarázzák meg következtetéseiket. Ne vegyük át a szót a válaszadótól.
• Tegyünk róla, hogy az órák izgalmasak, a feladatok fi gyelemfelkeltőek le-gyenek, különben nem lesz mit megvitatni.
• Ha nem megy elsőre, ne adjuk fel! Nekünk is és az osztálynak is időre lesz szüksége hozzászokni, de megéri. A 2. Függelék ezen a ponton segíthet. Ne féljünk a kockázattól és az ellentmondásoktól az osztályteremben.
• A legfontosabb pedig, hogy mindig tervezzünk időt a tapasztalatok meg-vitatására.
Az Alkotó képzelet 1.
mintafeladata meg-mutatja, hogyan lehet analógiák segítségével jó kapcsolatokat létesíteni.
Az alábbi párbeszéd jó példa arra, hogy a tapasztalatok megvitatása miként se-gíti felismerni a tanulónak saját és társaik szerepét a tanulási folyamatban – lé-péseiket az önálló tudáselsajátítás felé.
A csoportos munka és az egész osztállyal történő megbeszélés elősegíti a jó gondolatok megosztását és a gya-korlást.
A tanulók méltányolják az azonnali segítő vissza-jelzést, amit a tapasz tala-tok megvitatása során kapnak.
A megfi gyelő tanár interjúja a tanulókkal a tapasztalatok meg-vitatását követően (szerkesztve)
Tanár (T): Eljutottunk tehát ahhoz a ponthoz, amikor átbeszéljük az órát.
Látjuk már a részt és az egészet; csoportosítottátok és összefésültétek a dolgokat. Egy kis vitát követően, úgy látom, egyezségre jutottatok a cso-portokon belül is… OK., mit gondoltok, van értelme a vitának, megbeszé-lésnek?
1. lány L1: Persze…hiszen megismered mások és a saját véleménye-det is.
T: Craig megpróbált valamit összehasonlítani valamivel, mit mondott Mr. K erről a próbálkozásról?
2. lány L2: Megkérdezett bennünket, hogy ez összehasonlítás volt-e egyáltalán?
Fiú F: Nem gondolnám, hogy az volt. Szerintem rosszul sikerült.
T: És mit csinált ezután Mr. K?
L1: Megpróbált válaszra bírni bennünket… hogy hozzászól-junk.
F: Legközelebb, amikor ilyet csinálunk, akkor majd mit csinál-junk, és mit ne.
(később)
F: Én… úgy gondolom ez egy átlagos óra volt.
T: Egy átlagos óra? Észre sem vettétek milyen ravasz tervvel állt elő?
F: Nagyon sok dolgot átvettünk. Elmondja a dolgokat… el-mondja, hogy mit csináljunk. Ha összezavarodsz, elmondja mások hogyan csinálják.
L2: Megpróbál minél több embert bevonni.
T: Kedvelitek ezt?
Kórusban: Igen!
T: Nem bánjátok, hogy a barátaitok kijavítanak benneteket?
L2: Nem, engem nem zavar… Ha nem tennék, akkor legköze-lebb megint rosszul csinálnám.
7. ábra. A TAPASZTALATOK MEGVITATÁSÁNAK TERVEZÉSE Órai tananyag: (tartalmi elemek)Fejleszteni kívánt képességek:Dátum:Idő: Információ az osztályról: Célok: osztály/ kisebb csoportok/ párok/ egyének A tapasztalatok megvitatásának céljai: A tanulók számára: A tanár számára:
Bevezetés: A feladat lényegi pontjai/ fi gyelem felkeltés
Felhasznált analógiák és példák:Kihallgatott tanulói megjegyzések: Kontextus, környezet Korábbi próbálkozások Az osztály jellemzői
Tapasztalatok megvitatása: Kérdéstípusok: Következtető = K Személyek közötti = S Elgondolkodtató = EJavaslat a tanultak átültetésére más területekre: Kulcsszavak/fogalmak/szakszavak:Ellenőrző feladatok/házi feladat