A tanulmányutak módszere

Az autonóm tanulás régmúlt példáit bemutató történelmi barangolásunk során végül ki kell térnünk a tanulmányutakra is, mint az autonóm tanulás egy speciális módjára, amely ötvözi önmagában mindhárom előbbi típus – a gyakorlaton, a szóbeli közlésen és az írott információkon alapuló autonóm tanulás – jellemzőit: a tanulmányi útra induló személy megfigyel és kipróbál dolgokat, útikönyveket olvas, esetleg nyelvet tanul, érdeklődik a helyiektől, beszélgetéseket folytat, és hosszasan sorolhatnánk még. A tanulmányutak önművelő célját Wesselényi Miklós így fogalmazta meg naplójában:

„utazások által magamat javítani, erősbíteni, idegen, művelt népek ismeretével önmagamat erkölcsileg és észbelileg továbbfejleszteni.” (SZÉCHENYI-WESSELÉNYI 1986 73.)

A régmúlt időkben oly divatos tanulmányutak – ezek igazi jelentőségét csak a televízió és a fényképészet kora előtt élt emberek érthették igazán! – több típusát

53

különböztethetjük meg: az egyén vagy valamelyik külföldi iskola elvégzése céljából utazik el; vagy „világot látni” indul külföldre, vagyis általában a külföldi életet és nyelveket szeretné megismerni; vagy pedig egy meghatározott témáról szeretne útja során ismereteket és tapasztalatokat szerezni. Csupán ez utóbbi két esetben beszélhetünk autonóm tanulásról – amennyiben ez saját vágyból történik –, míg az első típus a formális tanulás kategóriájába tartozik. S hogy ezek az utak mennyire nem a szórakozást, hanem az önálló és a későbbiekben itthon hasznosítható ismeretek megszerzését szolgálták, jól példázza Wesselényi Miklós imája: „Mindenható Isten, ki a legálhatatlanabb körülmények akadályait egy pillanattal eloszlatod, engedd, hogy utazásunk szép plánuma füstbe ne menjen! Te látod szívemet, hogy nem hiú indulatokból, hanem a legnemesebb célból kívánom azt.” (SZÉCHENYI- WESSSELÉNYI 1986 78.)

Már az előkelő római ifjak is előszeretettel jártak görög földre tanulmányutakra, elsősorban filozófiát és retorikát tanulni, azonban ez valójában a felsőfokú tanulmánynak felelt meg a korban. Azonban az autonóm tanulást megvalósító tanulmányútról is hallunk az ókorban: Plutarkhosz tudósít róla, hogy az ifjú, hadvezéri babérokra áhítozó Philopoimén „minthogy pedig nem akarta idejét tétlenül tölteni, Krétába hajózott, hogy ott gyakorolja magát a hadviselésben, és tapasztalatokat szerezzen. Krétában huzamosabb ideig edzette magát nemcsak harcias szellemű és a hadviselés minden nemében járatos, hanem ezen felül életmódjukban is józan és mértékletes férfiak társaságában.” (PLUTARKHOSZ 1978 Philopoimén 7)

Az ilyen típusú, önálló tanulást megvalósító tanulmányutak a középkorban nem jellemzőek a rossz utazási viszonyok és közbiztonság miatt – bár tudjuk, a zarándokok ezreit ez sem riasztotta vissza. A koraújkorban azonban már hallunk világlátás és nyelvtanulás céljából külföldön utazgató nemes ifjakról, akiket az elkövetkező századokban is sokan követnek – bár ebben az esetben nyilván a saját vágy mellett a szokás és a szülők akarata is a kezdeményezője az útnak, így csak részben beszélhetünk autonóm tanulásról:

„Az úrfinak szándéka az, hogy innen husvét és pünkösd között elindullyon és Amsterdamot, Lejdát, Ultrajectumot, Hágát meglátogatván és a tudósokkal azon jeles városokban s akadémiákban megesmerkedvén, Angliában által mennyen, onnan vissza jővén, ősz felé Németországnak legszebb részén által indullyon Helvetia felé, ott két vagy három holnapot mulasson a francia és olasz nyelv kedvéért, azontúl Olaszországban bé mennyen és ott dolgát végezvén Velencze felé kérdezkedgyék, onnan Bécsben és ha Istennek úgy tetszik, maga hazájában. Mások Svéciát és Dániát sem szokták el kerülni, de az úrfinak ezekhez kevés kedve vagyon, mindazonáltal vár kgldtől [értsd. kegyelmességedtől]. Most minden nap azon vagyunk, hogy a látott-hallott emberektől jól ki tanullyuk mindenfelé az útazásnak rendit, országoknak állását, szokását, rendtartását, etc., mert mivelhogy ő Felsége eddig az úrfi dolgát ollyan útakon hordozta, mellyeknél talám maga sem kívánhatott jobbakot, ennek utána is úgy akarnánk mindenekhez nyulni, hogy az utolsók rosszabbul ne essenek az elsőknél.” (HOFFMANN 1980 Zalányi Boldizsár levele özv. Teleki Mihálynéhoz, 1697. február 20.)

Hazánkban különösen a reformkorban lesznek igen népszerűek a külföldi, főleg angliai – Anglia ekkor a világfejlődés élén jár – tanulmányutak. Ez nem véletlen. Ez az a kor, amikor Magyarország megpróbálja behozni évszázados lemaradását a nyugati modern technika, tudomány, intézmények, stb. átvételével. Ezek megismerésének pedig legeredményesebb és legkézenfekvőbb, sőt, sokszor az egyedüli módja a helyszínen való tanulmányozás. Számtalan példát említhetnénk erre a korból: neves személyiségek és ismeretlen fiatalemberek egyaránt bejárják Európát ezen célból: „Látás, tapasztalás,

tanulás” – ahogy Cserei Heléna, Wesselényi Miklós édesanyja fiához írott levelében megfogalmazza. (SZÉCHENYI-WESSELÉNYI 1986 33-34.)

Részletesen ismerünk ebből a korból néhány, eredményeiben máig ható tanulmányutat. Meg kell említenünk mindenekelőtt Brunszvik Teréz német, svájci és olasz területeket érintő két hónapos tanulmányútját 1808-ban. Teréz húgával és annak fiaival azon közvetlen célból indult útra, hogy unokaöccseinek megfelelő nevelőintézetet találjanak. Azonban ebből jóval több lesz: az egyes intézetek meglátogatása és a híres pedagógusokkal – legfőképpen Pestalozzival – való találkozás és eszmecsere a pedagógia iránt ifjú korától érdeklődő Teréz egész későbbi életét meghatározza. Ekkor döbben rá hivatására és az itt gyűjtött nevelési tapasztalatokat – melyeket naplójába sorra lejegyez – fogja későbbi munkája, a magyarországi kisdedóvás megszervezésére során kamatoztatni. Sok évvel később Brunszvik Teréz Angliába és Skóciába is ellátogat, akkor már célirányosan a kisdedóvók tanulmányozása céljából. (DÁNIEL 1986 75-113.) Hasonló Széchenyi István és Wesselényi Miklós 1822-es angliai tanulmányútja is. Ennek közvetlen célját angol telivérek vásárlása jelentette, de a két barát emellett a világszínvonalú angol lótenyésztést és általában az angol gazdaságot is kívánta tanulmányozni. A világlátott Széchenyivel szemben az ekkor először Nyugat-Európában járó Wesselényi amellett, hogy megnéz szinte minden elérhető angol lótenyészetet, - versenyt és -vásárt, minden másra is kíváncsi: tanulmányozza a bajor országgyűlés működését csakúgy, mint a trappista szerzetesek életmódját. (SZÉCHENYI- WESSELÉNYI 1986)

Széchenyi tíz évvel később, 1832-ben újra meglátogatja Angliát egy tanulmányút keretében, amelynek során azonban már a lovak helyett az angol technika újdonságait kívánja tanulmányozni, különös tekintettel a hidakra, hiszen ez év elején indította meg mozgalmát a Pestet és Budát összekötő Duna-híd érdekében. Angliai tartózkodása során tárgyal sok mérnökkel, megtekint számos hidat, de nem kerülik el figyelmét a gőzhajók, a vasút és még az épülő dokkok sem: „Fölmentünk egy amerikai személyszállító hajóra. (…) Megnéztük még a vasutat Manchester és Liverpool között.

Midőn elhajtanak – ámulatba ejtő a benyomás – – Kicsiny ördög, mely mindent tovacipel magával. (…) A Cometen [a vasút neve] Manchesterbe. Egészen jól érzem magam. 1 óra 30 perc alatt. Vissza 1 óra 35 perc. (…) Megtekintettünk egy dokkot, mely éppen épül – – ! Mi fogható ehhez … hacsak nem a piramisok vagy a küklopszok művei tán?” (SZÉCHENYI 1978 725-726.)

Mint láttuk, a magyarok tanulmányútjai természetszerűleg Anglia felé irányultak ebben a korban, de néha fordítva is megesett: Edward Reed, a neves angol lelkész és pedagógus a kontinensen utazgatva ellátogatott Magyarországra is, hogy megtekintse a nemrég alakult pest-budai óvodákat és találkozhasson Brunszvik Terézzel.

(DÁNIEL 1986 141.) Összegzés

A történelem folyamán az autonóm tanulás eszközei, lehetőségei egyre bővültek, különösen a 20. század második felében a hatalmas mértékű technikai fejlődés és az információs forradalom következtében, azonban az egyes módszerek jelentőségében és népszerűségében jelentős eltolódásokat figyelhetünk meg.

A gyakorlat és a szóbeli közlés során történő autonóm tanulás végigkíséri az emberiség egész történelmét és ma is jelen van. Már az ősidőkben is minden bizonnyal előfordult, hogy az érdeklődő személyek ellesték, vagy éppen megmutattatták maguknak nagyobb tudású társaikkal az őket érdeklő dolgokat – például egyes gyógyfüvek

55

használatát, bizonyos állatok viselkedési szokásait –, vagy éppen kérdezősködtek róla, illetve megfigyelték környezetük egyes elemeit, változásait. Az autonóm tanulás ezen módszerei évezredeket átívelve mind a mai napig, az információs forradalom korában is gyakorlatilag azonos módon működnek: ha szeretnénk egy bizonyos tudást elsajátítani és a közelünkben tartózkodik valaki – vagy éppen telefonon vagy e-mailon elérhető –, aki ebben kompetens, nyilvánvalóan őt kérdezzük meg elsőnek, vagy kérjük meg, hogy mutassa meg az adott cselekményt. Csak ha nincs erre lehetőségünk, vagy valamilyen bonyolultabb tudást szeretnénk önállóan megszerezni, akkor fordulunk némileg több energiát és bonyolultabb műveletet igénylő módszerekhez, például könyveinkben vagy az interneten utánanézünk, vagy esetleg felkeresünk egy könyvtárat.

Az írott anyagok segítségével megvalósuló autonóm tanulás történetét is visszavezethetjük egészen az ókorig. A könyvek az önművelésben betöltött szerepe azonban koronként változott: míg az ókori Rómában elterjedt volt használatuk az önálló tanulás során, addig a középkorban ez – az írásbeliséggel párhuzamosan – nagy mértékben lecsökkent. Ezt követően két nagy ugrást figyelhetünk meg a könyvek ilyen jellegű felhasználásában: egyrészt a 15-16. században a nyomtatás feltalálása és elterjedése, másrészt pedig a 19-20. században az analfabétizmus nagymértékű visszaszorítása, valamint a szaklapok megjelenése és a közkönyvtárak elterjedése azt eredményezte, hogy újra nagy tömegek önművelését segítették elő a könyvek és más nyomdaipari termékek. Bár a felmérések szerint az internet és az egyéb új technikai eszközök egyre nagyobb szerepet játszanak a társadalom önművelésében, azonban a könyvek szerepe még mindig dominánsnak mondható (PORDÁNYI 2006 31-32.), s bizonyára soha nem is tudják teljesen kiszorítani őket az emberi kultúrából a modern elektronikus információátadó eszközök.

Felhasznált irodalom:

www.autonomtanulas.hu

BENEDEK-CSOMA-HARANGI 2002 = Benedek, András – Csoma, Gyula – Harangi, László (főszerk.) (2002): Felnőttoktatási és -képzési lexikon. Budapest, Magyar Pedagógiai Társaság – OKI Kiadó – Szaktudás Kiadó Ház

BERNÁTH 1982 = Bernáth József (1982): Iskola és önművelés. Budapest, Tankönyvkiadó

DURKÓ 1998 = Durkó Mátyás (1998): Társadalom felnőttnevelés, önnevelés. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó

DURKÓ 1999 = Durkó Mátyás (1999): Andragógia. [FTE sorozat 21. kötet.] Budapest, MMI – IIZ/DVV

FORRAY-JUHÁSZ 2008 = Forray R. Katalin – Juhász Erika: Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere (www.autonomtanulas.hu)

HARANGI-HINZEN-TÓTH 1998 = Harangi, László – Hinzen, Heribert – Sz. Tóth, János (szerk.) (1998): Nemzetközi nyilatkozatok és dokumentumok a felnőttoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról. [Nemzetközi felnőttoktatás és együttműködés sorozat 4. kötet.] Budapest, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodája

HORVÁTH 2004 = Horváth Ildikó (2004): Az autonóm tanulás kognitív összetevői. In:

Modern Nyelvoktatás, 2-3. szám, 40-47. p.

LORÁND 1985 = Loránd Gábor (1985): Önképzés és autonóm tanulás. In:

Neveléselmélet és iskolakutatás, 4. szám, 69-71. p.

MARÓTI 1998 = Maróti Andor (1998): Fogalomváltás a magyar népművelés és felnőttoktatás történetében. In: Uő – Rubovszky, Kálmán – Sári, Mihály (szerk.): A magyar felnőttoktatás története. [Felnőttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás sorozat 18. kötet.] Budapest, Magyar Művelődési Intézet – Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Művelődéstudományi és Felnőttnevelési Tanszéke – Jászberényi Tanítóképző Főiskola Közművelődési és Felnőttnevelési Tanszéke – Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodája, 52-62. p.

MEMORANDUM 2000 = Európai Bizottság (2000): Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. Belgium, Brüsszel

PORDÁNYI 2006 = Pordány Sarolta (2006): Az informális tanulás értelmezése és mérése. In: Feketéné Szakos Éva (szerk.): Fókuszban a felnőttek tanulása. Gödöllő, SzIE GTK, 25-33. p.

PUKÁNSZKY-NÉMETH 1997 = Pukánszky Béla – Németh András (1997):

Neveléstörténet. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó

ZRINSZKY 1996 = Zrinszky, László (1996): A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába. (Budapest), OKKER Oktatási Iroda

Források

ANONYMUS 1975 = Anonymus (1975): Gesta Hungrarorum. Budapest

AUGUSTINUS 1982 = Aurelius Augustinus (1982): Vallomások. [Etikai gondolkodók]

Budapest, Gondolat

BRUNSZVIK é.n. = Brunszvik Teréz: Fél évszázad életemből. In: Gróf Brunszvik Teréz élet- és jellemrajza. Budapest, Kisdednevelés, 39-100. p.

DÁNIEL 1986 = Dániel Anna (1986): Teréz küldetése. (Budapest), Kossuth Könyvkiadó DIÓS 2002 = Diós István (szerk.) (2002): Szentek élete I-II. Budapest, Szent István Társulat

FÁBRI-VÁRKONYI 2007 = Fábri Anna – Várkonyi Gábor (szerk.) (2007): A nők világa. Művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok. (h.n.), Argumentum

HOFFMANN 1980 = Hoffmann Gizella (szerk.) (1980): Peregrinuslevelek 1711-1750.

Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak [Adattár XVI-XVIII. Századi szellemi mozgalmaink történetéhez 6.] Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara

HOMÉROSZ 1967 = Homérosz (1967): Odüsszeia. (Budapest), Magyar Helikon KÁROLYINÉ 1978 = Károlyi Mihályné (1978): Együtt a forradalomban. Budapest, Európa Könyvkiadó

KATONA 1981 = Riccardus fráter jelentése Julianus barát első útjáról 1237-ből (1981) In: Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. (Budapest), Magyar Helikon, 95- 100. p.

LENGYEL 1972 = Lengyel Dénes (1972): Régi magyar mondák. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó

LUKÁCS = Lukács evangéliuma. In: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján (2002) Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat

MARCO POLO 1963 = Marco Polo utazásai (1963) [Klasszikus útleírások III.]

Budapest, Gondolat Kiadó

NAGY 1933 = Nagy Géza (szerk.) (1933): Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése.

Kolozsvár. In: Hoffmann Gizella (szerk.) (1980): Peregrinuslevelek 1711-1750.

57

Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak [Adattár XVI-XVIII. Századi szellemi mozgalmaink történetéhez 6.] Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara

PLUTARKHOSZ 1978 = Plutarkhosz (1978): Párhuzamos életrajzok. [Bibliotheca Classica] (Budapest), Magyar Helikon

PUKÁNSZKY 2006 = Pukánszky Béla (2006): A nőnevelés évezredei. Fejezetek a lányok nevelésének történetéből. Budapest, Gondolat Kiadó

RÓNAY 1996 = Rónay Jácint (1996): Napló. Budapest – Pannonhalma, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség

SZÉCHENYI 1978 = Széchenyi István (1978): Napló. Budapest, Gondolat

SZÉCHENYI-WESSELÉNYI 1986 = Széchenyi István – Wesselényi Miklós (1986):

Feleselő naplók. Egy barátság kezdetei. Budapest, Helikon

SZEPESSY 1998 = Szepessy Tibor (szerk.) (1998): A régi Róma mindennapjai. Balassi Kiadó, Budapest

VORAGINE 1990 = Jacobus de Voragine (1990): Legenda Aurea. (h.n.), Helikon Kiadó.