Hazai helyzet bemutatása

A nem-formális és informális tanulás elismerésének kérdése Magyarországon számos jelentősebb oktatáspolitikai koncepcióban, policy jellegű dokumentumban megjelenik, a gyakorlati kezdeményezések azonban még igen szerény léptékűek.

Találhatunk olyan, nemzetközi standardokra épülő eljárásokat (pl. az ECDL- vizsgarendszer, vagy az idegen nyelvi vizsgák), amelyek már egyértelműen a nem formális és informális keretek között szerzett tudás elismerésének sikeres megvalósítását képviselik, emellett néhány sajátos hazai kezdeményezést is erre vonatkozóan (Derényi – Milotay – Tót – Török 2006, 19). Több tényező áll annak hátterében, hogy a nyelv és informatika az a két terület, ahol a nem-formális és informális módon szerzett tudás elismerése jól működik. E két területnek szoros a kapcsolódása azokkal a helyszínekkel, ahol az informális tanulás jelentős része zajlik, vagyis a privát tevékenységek, illetve a munka világával, ráadásul maguk az ismeretek is igen alkalmasak a modulokra, részismeretekre bontásra. (Soós 2008, 38) További feltétel a képesítéstől független munkatapasztalat-szerzési lehetőség, ami hozzájárul a nem-formális és informális módon szerzett tudás alkalmazásához, ellentétben azokkal a szakmákkal, amelyekben képesítés nélkül nem lehet munkatapasztalatot szerezni (ilyen az egészségügyi szakmák egy része, a gépkocsivezetés, hatósági előírásokhoz kötött tevékenységek). Végül a nyelvi és informatikai terület azért is áll kiemelkedő helyen ebben a tekintetben, mert mindkét esetben igen nagy igény mutatkozik e készségek fejlesztése iránt a felnőttek részéről és nemcsak a munkaerőpiacon való sikeres elhelyezkedés szempontjából, hanem a hétköznapi életben hasznos és értékes információk beszerzése szempontjából is.

A nem-formális és informális tanulással szerzett tudás elismerésének legjobb példái tehát az idegennyelv ismeret, illetve a bármilyen módon megszerzett informatikai jártasságot igazoló ECDL⁸ vizsga. Az idegennyelv vizsga megszerzése teljesen független attól, milyen keretek között szerezte nyelvtudását az egyén: iskolai keretek között, vagy nyelviskolában, külföldi tanulmányút vagy szakmai út keretében, esetleg önképzéssel vagy magántanár sajátította el az adott nyelvet. Mivel a nyelvvizsga abszolút nyitott rendszer, így nem-formális és informális módon szerzett tudás elismerésének egyik fontos eljárása. Az ECDL vizsga – ami az idegennyelv-vizsgához hasonlóan szintén nyitott rendszernek tekinthető – elsősorban felhasználói ismereteket igazol, bárki regisztrálhatja magát a programban és akár tanfolyam nélkül is jelentkezhet a vizsgára egyéni felkészülés után. Irreleváns, milyen módon szerezte az egyén informatikai ismereteit, csupán tudásáról kell számot adnia gyakorlati vizsga keretében.

A Felnőttképzési törvény révén a kormányzat a képzési tevékenység szerves részévé kívánta tenni a felnőttképzési szolgáltatásokat, amikor előírta, hogy „a képzési programnak igazodnia kell a képzésben részt vevő felnőttek eltérő előképzettségéhez és képességeihez. A képzésre jelentkező felnőtt kérheti tudásszintjének előzetes felmérését, amelyet a felnőttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni.”

(2001. évi CI. törvény 17. § ) Tehát a jogszabály a képzésre jelentkező felnőtt számára

8 Az ECDL vizsga az European Computer Driving Licence (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) kifejezés rövidítése.

67

lehetőségként ajánlja fel tudásszintjének felmérését, azonban a felnőttképzést folytató intézmény számára már kötelezettségként jelenik meg annak értékelése és figyelembevétele. A törvény azonban nem pontosítja a felmérés, értékelés, figyelembevétel fogalmát és a beszámítás módszereit, nem szankcionálja annak elmaradását sem, ami sajnos nagy mértékben nehezíti az intézmények számonkérését, abban az esetben, ha nem biztosítják a jelentkező előzetes tudásszintjének felmérését.

Ezen indokolt lenne változtatni, ugyanis ez a hiányosság a felnőttek tanuláshoz való jogát sérti azáltal, hogy nem biztosít lehetőséget a korábban megszerzett tudás beszámítására, ezáltal csökkenti a tanuláshoz való hozzáférés lehetőségét.

Az iskolán kívül szerzett tudás elismerésének lehetőséget a Felsőoktatási törvény is biztosítja, amikor lehetővé teszi a korábbi munkatapasztalatok elismerését, azaz a nem-formális és informális módon szerzett ismeretek elismerését: „nem kell teljesíteni a tantervben előírt követelményeket, ha a hallgató azokat korábban már elsajátította, és ezt hitelt érdemlő módon igazolja. A munkatapasztalatok alapján teljesített követelmények elismeréséhez az intézménynek szóbeli, írásbeli vagy gyakorlati számonkérés formájában meg kell bizonyosodnia az ismeretek elsajátításáról” (79/2006.

(IV.5.) Kormányrendelet 23. § (9) bekezdés). Az országjelentés szerint többségben vannak azok, akik a kérelmezőknek az előzetesen szerzett tudásukat igazoló

„bizonyítékait” (tanúsítvány, írásbeli munkák, egyéb korábbi alkotások) értékelik, de találunk olyan intézményeket is, amelyek írásbeli, szóbeli vizsgát szerveznek és még az evidenciák vizsgálatát is elvégzik, sőt, olyan is akad, amelyik úgy nyilatkozott, hogy semmilyen értékelési eljárást nem folytat. (Derényi – Milotay – Tót – Török 2006, 63) Általánosságban elmondható azonban, hogy a felsőoktatás erőteljesen ellenáll nem formális és informális tanulással szerzett tudás elismerésének, mert a felsőoktatási intézmények világát a hagyományos rendszerek uralkodó jellegéből következően egyelőre még az oktatók által leadott és ellenőrzött ismeretek kultúrája hatja át.

Egy kiemelten fontos terület, ahol az előzetesen szerzett ismeretek beszámítása megtörténik, a regionális képző központok rendszere, amelyet a rendszerváltást követően hoztak létre a munkaügyi ellátórendszer részeként 9 székhelyen. A Székesfehérvári Regionális Képző Központban az 1990-es évek vége óta igénybe vehető az informatikai tudás és készségek előzetes értékelése (ETFE = Előzetes tudás felmérése és elismerése).

Az eljárás során a részletes modulcélok megfogalmazását követően tesztek, gyakorlati feladatok készítése és lektorálása, értékelési szempontok kidolgozása következik, majd az érdeklődő hallgatók megkapják az összesített (modulonkénti) tematikát, mérlegelik előzetesen megszerzett tudásukat a követelményekhez képest. A felmérések végrehajtása és kiértékelése után az instruktorok megszervezik a tanfolyam indítását (Schindler 2008). Tehát az előzetesen megszerzett tudás elismerésével a felnőtt tanuló képzése egyszerűbben, gyorsabban történik, mert a már megszerzett tudást nem kell még egyszer elsajátítania, ami egyszerűbbé teszi a felnőtt tanuló dolgát, kevesebb idejébe kerül és kisebb terhet ró a tanuló felnőttre, valamint a képző intézményre egyaránt.

Hasonló kezdeményezéssel ma már több Regionális Képző Központ szolgáltatásai között is találkozhatunk, például a Pécsi Regionális Képző Központ Előzetes Tudás Felmérése és Beszámítása címen hirdette meg ezt a lehetőséget, a Békéscsabai Regionális Képző Központ pedig az előzetes tudás mérésének és elismerését Movelex rendszer⁹ segítségével valósítja meg. Megállapíthatjuk tehát, hogy

9 A Movelex rendszer esetében a képzésbe történő bekapcsolódás során a hallgató összeállítja saját portfolióját, amely segítségével egyrészt meghatározható az egyéni tanulási és vizsgaút, másrészt megkönnyíthető az elhelyezkedés, tehát túlmutat a tanulási feladatok lecsökkentésén. A hallgatói portfolió részei között a PLA tesztek eredményén túl megtalálhatjuk a bizonyítványokat,

a regionális képző központok rendszerében már viszonylag korán, a kilencvenes évek második felében megjelent a korábban szerzett tudás elismerésének fontossága, ezen a területen abszolút úttörőként mintát mutatott a Székesfehérvári Regionális Képző Központ az ETFE rendszer bevezetésével.

Összegzés

Bár ma már jogszabályban rögzített követelmény az előzetesen megszerzett tudás elismerése, ennek ellenére az értékelés, beszámítás még mindig jellemzően a formális módon szerzett tudásra vonatkozik, a nem-formális és informális módon szerzett tudás elismerése hazánkban még gyerekcipőben jár, csupán néhány területen sikerült már elismerni az ilyen módon szerzett tudást. Az első lépést már megtettük a tudásszint előzetes felmérési kötelezettségének Felnőttképzési törvényben való rögzítésével, azonban a szankciók hiánya miatt a várt eredmény egyelőre még elmaradt, csak elszórtan találkozhatunk az előzetesen megszerzett tudás elismerésével a felnőttképzésben. Indokolt lenne lépéseket tenni a közgondolkodás megváltoztatásának irányába, és a már megszerzett tudást mint értéket kellene figyelembe vennünk, amely időt és költséget spórol meg a képzésben részt vevő, adott ismereteket már korábban megszerzett felnőtt és a képzőintézmény számára egyaránt. Ehhez kapcsolódóan indokolt lenne változtatni a különböző módon szerzett tudás gazdasági és társadalmi fogadtatásán, növelni a nem-formális és informális módon szerzett tudás elismerését.

Sok esetben éppen az iskolán kívül szerzett tudás az, ami jobban megmarad az egyén emlékezetében, amihez könnyebben vissza tud nyúlni, hiszen a gyakorlati életben szerzett tapasztalatból szűrődik le, ezért indokolt lenne segítséget nyújtani az egyes intézményeknek tudásszint-felmérő tesztek, adatbázisok kidolgozásával.

Felhasznált irodalom:

A Magyar Köztársaság Kormányának Stratégiája az egész életen át tartó tanulásról 2005.

In: www.okm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=415 2008. szeptember 20.

9.30

Benedek András (1996): A felnőttoktatás új kihívásai a szakképzésben. In: Koltai Dénes (szerk.): Andragógiai olvasókönyv I. [Humán szervező (munkaügyi) menedzser sorozat]

Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Továbbképző Intézete, 309-318. p.

Derényi András – Milotay Nóra – Tót Éva – Török Balázs (2006): A nem formális és informális tanulás elismerése Magyarországon. Egy OECD projekt tanulságai. Budapest, Oktatási és Kulturális Minisztérium

Durkó Mátyás (1998): Társadalom, felnőttnevelés, önnevelés. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen

Juhász Erika (2008): A felnőttoktatás és helye az oktatási rendszerben. In: Konyáriné Loós Andrea - Szerepi Sándor (szerk.): Társadalomtudományi tanulmányok I.

Hajdúböszörmény, DE TEK HPFK, 45-56. p.

Forray R. Katalin – Juhász Erika (2008): Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere. In:

Új Pedagógiai Szemle, 3. szám, 62-68. p.

értékeléseket, a nyelvtudás igazolását és az önéletrajzot, tehát itt egy komplex csomagról beszélhetünk. (Székely 2008, 2)

69

Koltai Dénes – Várnagy Péter (2000): A magyar felnőttoktatás jogi környezete. In:

Iskolakultúra, 10. szám, 61-65. p.

Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság Memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról. In: Új Pedagógiai Szemle, 2001/6. sz. 122-132. p. Elérhető még:

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-06-eu-komenczi-europai

Memorandum az életen át tartó tanulásról 2001 In:

www.okm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=270 2008. szeptember 20.

18.00

Pillmann Judit (2006): Az előzetes tudás felmérése és elismerése. Veszprémi Egyetem, Tanárképző Kar Pedagógiai és Pszichológiai Tanszék In:

jedlik.vein.hu/szm2006/zips/Pillmann%20Judit.pdf 2008. szeptember 20. 9.30

Schindler Rózsa (2008): Előzetes tudás felmérése és elismerése. In:

http://www.szrmkk.hu/main.php?id=szolgaltatasok_12 2008. szeptember 20. 9.00 Soós Roland (2008): A nem-formális és informális tanulás elismerése OECD RNFIL projekt. In: http://www.erak.hu/szemelvenyek/rnfil_01.pdf

2008. szeptember 20. 11.00

Szakképzés-fejlesztési stratégia 2005-2013. In:

http://www.om.hu/letolt/szakke/tanevnyito_2005_2006/strategia_050712.pdf 2008.

szeptember 20. 9.30

Székely István (2008): Az előzetes tudás mérésének és elismerésének módszertani és gyakorlati megvalósítása a Movelex rendszer segítségével.

In:www.suliszerviz.com/_data/VFS_d99cee1d73ea77cd0526167c234f6df1.ppt 2008.

szeptember 22. 10.00 Jogszabályok:

1949. évi XX. törvény az Alkotmányról 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról

1057/2005. (V. 31.) kormányhatározat a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről

A felsőoktatási törvény végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV.5.) kormányrendelet