Az informális tanulás sajátossága a felsőoktatásban

Témánk szempontjából a legfontosabb számot vetni a felsőoktatás sajátosságaival – és a hallgatói létből fakadó három alaptevékenység /tanulás, munka,

185

szabadidős tevékenység/ legfőbb jegyeivel. Mindennek keretét képezi az „ifjúsági korszakváltás”, a fiatalok mai sajátos „ifjúsági korszaka”, amelyet a felnőttvilágtól való sajátos függőség - elsősorban egzisztenciális - jellemez, de egyben átmenetet képez a felnőttkor autonómiája felé. A hallgatók életvitelükben – az „ifjúság centrizmusnak” (az önállósodó rétegspecifikus ifjúsági szubkultúrának) megfelelően - nagyban függetlenednek a családtól és az oktatási intézménytől. Ez a szocializációs és tanulási folyamatokat is átalakítja, a hallgatói alaptevékenységek viszonyát is formálja.

A posztmodern korszak társadalmai /amelyeket igen beszédes metaforákkal illetnek: tanuló-, információs-, rizikó-, élmény-, flexibilis-, projekt-, hálózattársadalom stb./ új szocializáló közeget jelentenek, különösen a fiatalok számára. A státuszút nyitottabbá válik, bizonytalanabbá és kockázatosabbá. Sokféle karrierút adódik, a kísérletezés, az egyéni tapasztalat és tapasztalatszerzés szerepe nő. Az anómiás társadalomban: a tekintélytisztelet és az elkötelezettség hiánya, a normatív keret széttöredezése, a generációs távolság növekedése, a társadalmi intézmények pl. család, iskola, egyház és egyéb szervezetek átalakulása, gyengülő szocializációs befolyása, az individualizáció, az identitás fragmentálódása, bizonytalanná válása köszön be.

Ha a szocializációban figyelembe vesszük az életkori dimenziót, akkor megfigyelhető, hogy a fiatal társadalmi aktorok nem passzív befogadók és mások által könnyedén formálható személyek, de aktív személyiségformálók, énalkotók, társadalmi újítók. A befejezett szocializáció helyett a permanens szocializáció, a „szocializációra történő szocializáció” dinamikája lesz fontos a flexibilis társadalomban, ahol az élethossziglani tanulással az élethossziglani szocializáció párosul, hiszen az egyén életútja során többször arra kényszerül, hogy újat kezdjen, személyiségét, identitását újraépítse. Erre akár felsőfokú tanulmányai alatt is sor kerülhet, melynek sikerességéhez erőforrásainak tudatos mozgósítása szükséges. A fiatalokra egyre inkább a „kísérletező szocializáció” lesz a jellemző. A szocializáció „akcionalista modelljében” megnő az

„előzetes”, az „elsődleges”, a „másodlagos” szocializáció jelentősége, a korábbi környezeti és társas hatások, élmények, tapasztalatok súlya, az informális tanulás jelentősége. Nő a hagyományos szocializációs színterek /család, iskola/ mellett az ún.

harmadik szocializációs szféra /a szabadidő/ jelentősége, továbbá kiemelik a kortárscsoport, a média és a globalizáció erősödő hatását is.

A felsőoktatási sajátosságok

Az informális tanulás felsőoktatási sajátosságának vizsgálatánál a legfőbb hallgatói tevékenységek: a tanulás - munka – szabadidő hármasságára kell koncentrálni, és különösen figyelembe kell venni, hogy:

- igen heterogén a hallgató réteg /korosztály, otthonról hozott tőkék, intézmények, karok, szakok tekintetében/

- igen nagy a szerepe a régi és új kontextuális hatásoknak, pl. a tanulási eredményekben szerepe van a családi és iskolai kulturális miliőnek

- kiemelkedő jelentőségű a tőkeképződés (különösen a kapcsolati és a kulturális tőke képződésének folyamata)

- jellemző a társadalmi egyenlőtlenségek olyan sajátos formáinak újratermelődése mint a demográfiai és rétegződési, amelyek kiemelt jelentőségét az adja, hogy minden más egyenlőtlenségnek is hordozója

- az ifjúsági korszakváltás sajátosságai is befolyásolják: a fiatalok egyre több szabadidőt csoportosítanak át szabadon választott területekre, munkára és szabadidőre, a formális tanulás és a rekreáció idejéből, amint azt az időmérleg kutatások is tanúsítják.

1. A tanulás világa

Az informális tanulás szerepét az intézményt jellemző tevékenységek kapcsolódása határozza meg. Természetesen a hallgatói jogviszonyban a tanulás, mint fő tevékenység, illetve ennek is formális típusa a domináló, amelyhez szervesen kapcsolódik a nem- formális tanulás, különösen az idegen nyelv elsajátításában. Az informális tanulást sokan általában és felsőoktatásban sem tekintik igazán tanulásnak, a legkisebb értékkel bír a három tanulási forma között. A felsőoktatásban a szervezett tanulást megalapozó

„előzetes tudásként” /érték, szerep, attitűd, kognitív ismertek, kompetenciák stb./ és kiegészítő, vagy átható „plusz tudásként”, a képzési idő alatt szerzett tudásként szükséges vizsgálni, mint a teljesítményt, a versenyt lényegesen meghatározó tényezőt.

2. A szabadidő világa

Második alaptevékenységként a szabadidő-eltöltés heterogén tevékenységeit említjük, bár a tanulás melletti munka is egyre növekvő szereppel bír. A szabadidő eltöltés az informális tanulásnál különösen fontos

- mert a felsőoktatás hallgatóinak sok és növekvő szabadideje van, ezért igen jellemző kihasználtsága, felhasználása, erőforrás termelő képessége

- mert a spontán tanulás legfontosabb színhelye, hiszen az informális tanulás olyan tanulási forma, ahol maga a tanulás elvész más jellegű tevékenységekben, azaz nemcsak a formális tanulást kíséri, de minden szabadidős tevékenységet is.

- Ma gyengül a különböző tevékenységi formák elkülönülése, pl. a munka és a szabadidős tevékenységeké. A tanulásra általában is, de a felsőoktatás fiataljaira még inkább jellemző a „szórakozva tanulás” /„edutainment”/. Olyan szabadidős tevékenységek, mint a művelődési intézmények látogatása, vagy az infokommunikációs eszközök használata az informális tanulás ideje is.

- A szabadidő erőforrás-termelő funkciója meghatározó.

- A szabadidő a társas kapcsolatok gazdag ideje is, ami megint sajátos tudás tartalmak elsajátításának gyakorló, tapasztalatszerző közege /pl. nemi szerepek, családi szerepek, párválasztási stratégiák gyakorló terepe./

- A szabadidő a tőkeképződés ideje is. A társadalmi tőke a szabadidőben könnyebben képződik, a társadalmi távolságokat áthidaló gyenge kötések révén, amely

„támogató tőkeként” erőforrásként funkcionál.

3. A munka világa

A felsőoktatási tanulmányokat mindig is kísérte a munkavállalás, a diákmunka, de újabban a gyakorlati életben és a kutatásban is előtérbe kerül. Okai:

- Megnövekedett a diákmunka szerepe a hosszú és önállósuló ifjúsági életszakaszban, bár motivációja és dinamikája eltérő Nyugaton és Keleten. A hazai emelkedés eddig még csak lassan jelentkezett, de pl. a negatív gazdasági tendenciák felgyorsulást eredményezhetnek.

- A felsőoktatás expanziója növeli a rossz gazdasági tőkével rendelkező hallgatók számát, de a rossz kulturális és kapcsolati tőkével rendelkezők számát is. Pótlásuk anyagi tőkét igényel, egyre többen rászorulnak kiegészítő jövedelmekre. Kérdés, mennyire hozható ez összhangba a formális tanulás kötelezettségeivel, az esélyegyenlőséggel, hiszen a származási egyenlőtlenségek itt erősen hatnak.

187

- Az önálló ifjúsági kultúra kialakulásával együtt jár a hallgatói igényszint növekedése, változó összetétele, homogenizációja a globalizáció hatása, amely szintén növeli a pénzkereső munka iránti szükségletet.

- A munkaerőpiaci elvárások között erősödik a munkatapasztalat, sőt a karitatív munkavégzés értéke.

- A munkafolyamat a felnőttszerepek gyakorlatának színtere.

- Maga a képzés is igazodik az elvárásokhoz, egyre gyakorlatiasabbá válik. A bolognai rendszerű képzés egyik jellemzője is ez. A formális képzésekhez növekvő súlyú szakmai gyakorlat párosul, amely ösztönzi és könnyíti a hallgatói, - főleg a szakmához közelálló munkavállalást, és egyben a kapcsolati tőke képződést. Ez természetesen szakmafüggő és korspecifikus: a végzéshez közelítő évfolyamokon emelkedő a munkát vállalók aránya.

- Jellegzetes – akár egyenlőtlenségeknek is nevezhető - munkamegosztás van a diákmunka területén. Eltérő, hogy milyen jellegű munkára jelentkeznek, vagy találnak, nem csak karok, szakok, de nemek szerint is (jellegzetes lánymunka a babysitter, az öreggondozás, kórházi munka, a fiúkra jellemző pedig a nyári táboroztatás, fizikai munkavállalás).