Jelen tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával kivitelezett, A felnőttkori autonóm tanulás és tudáskorrekciós elköteleződés című országos kutatás részeként létrejött kvalitatív vizsgálat összefoglalója. A kutatás empíriájában a mintavétel két módszerrel történt: kérdőíves, és strukturált interjús módszerrel. Mindkét esetben országos térdimenzióról beszélhetünk, hiszen Magyarország négy nagyvárosában – Budapesten, Debrecenben, Egerben, Pécsett –, és azok regionális körzetében történt az adatgyűjtés. Mind a kérdőívezés, mind pedig az interjúkészítés során alapvetően három célcsoport céloztunk meg: a felsőoktatásban tanuló, a munkanélküli és a felnőttképzésben résztvevő, 18-64 éves kor közötti fiatal felnőtt/ felnőtt korosztályt. Két fő vizsgálati területnek az autonóm tanulási tevékenységek vizsgálatát, valamint a fiatal felnőtt/felnőtt tanulók sajátosságainak feltárását és a közöttük lévő összefüggések elemzését tekintettük. A kérdőívekben tizenhat általunk legfontosabbnak ítélt, átfogó területen igyekeztünk megvizsgálni az önálló tanulási aktivitást, ezek a következők: 1. fizetett munkavégzéshez kapcsolódó szakmai ismeretek, 2. informatika, számítógép, internet, 3. idegen nyelv, 4. háztartás, 5.
egészségmegőrzés, betegségek, 6. munkahely-változtatás, elhelyezkedés, 7. pénzügy, adózás, jogi kérdések, 8. politika, történelem, társadalmi kérdés, 9. vallás, spiritualizmus, ezoterika, 10. hobbi, szabadidő, 11. természettudomány, 12. kultúra, művészet, 13. sport, 14. öltözködés, kozmetika, testápolás, 15. mezőgazdaság, állattenyésztés, kertészkedés, 16. egyéb szakterületek. A tanulói jellemzők kapcsán pedig a következő szempontokat vettük figyelembe: nem, kor, lakóhely, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás- beosztás, tanulási motivációk, további tanulási célok, önálló tanulási sajátosságok és a tanulást befolyásoló tényezők.
Természetesen az interjúkészítésnél ugyanazok a nézőpontok érvényesültek strukturált kérdések formájában, mint a kérdőíves lekérdezés során, ám a módszer sajátosságainak megfelelően bizonyos területek nagyobb hangsúlyt kaptak, ami által az egyes összefüggések feltárása és megértése nagyobb mélységet nyert a kutatásban. Mind a négy régióban 4-4 interjú készült, különböző korú, társadalmi helyzetű, foglalkozású és érdeklődésű személyekkel.
Az interjúk elemezésénél először a demográfiai sajátosságokat tekintettük át, ami bizonyította, hogy a vizsgálat elején kitűzött célt sikerült megvalósítani. Az interjúalanyok nemük, életkoruk, származásuk, családi állapotuk, iskolai végzettségük és foglalkozásuk szerint is rendkívül színes képet festenek. Ahogy azt az 1. ábra is mutatja, a megkérdezett között a nők és férfiak 11:5 arányban képviseltetik magukat, azaz több mint kétszer annyi hölgy, mint férfi adott interjút, ez természetesen a vizsgált autonóm tanulási területek elmézésének eredményeiben is visszaköszön majd. A megkérdezettek életkori összetételét tekintve (2. ábra) kifejezetten arányos a megoszlásuk: a 16 interjúalany fele középkorú (36-50 év), másik felükből pedig 4-en a fiatal felnőttek (35 év alatti), ugyanannyian pedig az 50 év feletti korosztályba tartoznak.
1. ábra: Az interjúalanyok megoszlása nemek szerint
2. ábra: Az interjúalanyok megoszlása életkor szerint
Ennek megfelelően családi állapotuk is eltérő; többségüknek már vannak gyermekei, ám nagyjából hasonló arányban házasok, elváltak, illetve élnek élettársi kapcsolatban – ezek közül pedig nagyon gyakran nem az első kapcsolatukban. Csak kevesen élnek egyedül, illetve a szülőkkel.
„A főiskola első évében eseti gyógyszeres védekezés mellett is teherbe estem,…
Decemberben, 20 évesen megszültem az első fiamat Pétert, akit 3 éves koráig egyedül neveltem…. …megismertem a későbbi élettársamat. Ő 30 éves volt, nőtlen, gyermektelen. Egy év múlva összeköltöztünk, 2 év múlva megszületett a gyermekünk.”
„’87-ben megnősültem és ’88-ban megszületett a kislányom,… ’90-ben megszületett a fiam is. És sajnos ’91-ben mindjárt el is váltam.”
„Megismerkedtem egy férfival, szerelmes lettem, teherbe estem és abbahagytam a tanulmányaimat. … Terhes voltam, megszültem. A gyerek nem maradt meg. … A férjem erős egyéniség volt, együtt jártunk boltba, piacra. Elvette az önbizalmamat. 1982-ben elváltunk. Elölről kellett kezdenem mindent, segítségemre volt a nővérem és a kisfia.
Őhozzájuk költöztem be Pécsre, miután elváltunk.”
férfi; 5 nő; 11
4 4
8
35 év alatt 36-50 év között 50 év felett
„Hmm, cukrász vagyok, Egerben élek, 24 éves vagyok, mit mondjak még? Még otthon lakom, de éppen lakásvásárlás előtt állok. Nincs barátnőm.”
„Titkárnőként dolgozom, Egerben élünk, házas vagyok. Van két gyermekem, de már nem élnek velünk.”
„2006-tól élek egy másik párkapcsolatban, ami szintén nem működik 100 százalékosan.
A konfliktusok alapja a különböző érdeklődés az anyagiak.”
A megkérdezettek egynegyede (4 fő) cigány nemzetiségű, melynek a későbbiek során lesz jelentősége, a többiek magyar származásúak, lakóhelyüket tekintve pedig elmondható, hogy vannak városi és falvakban élő interjúalanyok is egyaránt, a főváros, illetve a nagyváros jelenléte nem kiugrón domináns. A megkérdezettek között szerepel igen nehéz sorból érkező, illetve a lakóhelye alapján meglehetősen gazdag, befolyásos ember egyaránt.
„1960-ban születtem egy cigánytelepen. A családom első lánygyermeke voltam. Engem még két lánytestvér követett 2 -3 év múlva.”
„Lajos vagyok. 1961. június 4-én születtem. Roma származású, kolompár vagy lovári vagyok, és azon kívül elsőszülött.”
„Lakásunk a Gellérthegyen egy szép, csendes kis zsákutcában van. A társasházhoz hatalmas nagy kert tartozik, valamint garázs, és nemrégiben együttesen építettünk egy szaunát a tulajdonosokkal.”
Az iskolai végzettséget tekintve a 16 főnek közel fele (7 fő) rendelkezik főiskolai vagy egyetemi diplomával, a többiek harmadának (3 fő) a 8 általános a legmagasabb végzettsége – bár hozzá kell tennünk, hogy emellett számos szakma gyakorlati ismeretével rendelkeznek. Egy főnek szakmunkás végzettsége, ötnek viszont érettségije is van. A megkérdezettek közül ketten munkanélküliek – a szakmunkás bizonyítvánnyal, illetve az egyetemi diplomával rendelkező interjúalany –, de akad olyan is, aki jelenleg doktori képzésben vesz részt, vagyis jogilag még hallgatónak számít.
„2000-ben elkezdtem levelezőn a romológia szakot, 2003-ban egyetemi diplomát kaptam. A cigányokról, magunkról sok eddig nem ismert tudást szerezhettem itt meg.
Nagyon érdekes Izgalmas időszaka volt az életemnek. Politológia doktoriskolába nyertem felvételt, ami sok új Információt, ismeretet nyújtott, azonban itt a tanulmányaimat felfüggesztettem, most a Neveléstudományi Doktoriskola romológia specializációjára iratkoztam át.”
A beszámolókból kiderült, hogy iskolai végzettségüktől függetlenül szinte mindannyian rákényszerültek életük során többször is, hogy úgymond szakmát váltsanak, ami nem mindig kötődött iskolarendszerű tanuláshoz – mindez jól kirajzolódik a későbbiekben tárgyalandó, a munkához kapcsolódó autonóm tanulási tevékenységek eredményeiben.
Különösen igaz ez az egyik interjúalany életére, aki meglehetősen fiatalon kényszerült nyugdíjba vonulni, és tekintve, hogy nem tanult tovább, az ő életében kiemelt fontossággal jelenik meg az autonóm tanulás:
nem
igen
„Villanyszerelőkhöz kerültem, mint betanított villanyszerelő. Fél évet dolgoztam kb. a villanyszerelőkkel, ugyanannál a cégnél aztán átkértem magamat a szivattyúsokhoz, az jobban tetszett. Hát ott is megtanultam ugye a szakmunkás kollégától a szakmunkás kollegától megtanultam a szerelési technikákat. Megtanultam. Láttam, hogy csinálják, ahogyan csinálják a szerelési munkákat. Akkor közben beteg lettem. Szívproblémám volt.
És akkor rokkantsági nyugdíjba helyeztek.19 éves voltam ekkor. Akkor nyugdíjaztak. De közben amikor jobban lettem elmentem dolgozni nyugdíj mellett. Maszek villanyszerelővel dolgoztam”
A megkérdezettek foglalkozásának jellege azonban majdnem minden esetben igazodik legmagasabb iskolai végzettségükhöz, amiből arra következtethetünk, hogy az egyénileg elsajátított, munkához kapcsolódó ismeretek, gyakorlati tudás nem mindig kamatozik a munkaerőpiacon, vagy legalábbis más módon, mint egy hivatalos, végzettségi szintnövekedéssel járó képzettség megszerzése.
Ha sorra vesszük az interjúkban említésre került önálló tanulási tevékenységek főbb területeit, akkor láthatjuk, hogy a kérdőívben megnevezett 16 típus közül 13-ról az interjúalanyok is nyilatkoztak. A 3. ábra azt mutatja, hogy az interjúkban az egyes tanulási területeket hányan említették mint saját autonóm tanulásuk részét.
3. ábra: Az interjúalanyok autonóm tanulásának területei
20
16
12
8
4
0
Jól látható, hogy a legtöbben (10-10 fő) az informatikával, számítógépes ismeretekkel összefüggő, illetve a háztartási munkálatokhoz kapcsolódó önálló tanulást hozták szóba, és mindössze 1-1 interjúalany számolt be valamilyen vallási vagy politikai témájú autonóm tanulási ismeretszerzésről. A tanulmány következő részében a megkérdezettek által említett területeket veszsük górcső alá és elemezzük az interjúból kiemelt részletek segítségével.
1. a) Informatikával kapcsolatos ismeretek
Várakozásainkkal ellentétben ezt a területet említették a legtöbben az interjúalanyok közül, annak ellenére (vagy éppen azért), mert a válaszadók többsége nő volt. Ennek magyarázata az lehet, hogy mivel a köztudatban az az elgondolás él, miszerint a férfiak jobban értenek a számítógéphez, ezért a nők alaposabban utána járnak a dolgoknak, és valóban fontosnak tartják akár munkájuk hatékonyabb végzéséhez, akár hobbijuk alaposabb megismeréséhez, információk gyűjtéséhez a számítógépes ismeretek elsajátítását.
10 10
8 8 7
5 5 5 4 4
2 1 1
Ez a terület meglehetősen érdekesnek bizonyult, tekintve, hogy a többi autonóm tanulási területet is némiképp magába foglalja, illetve azok „segítőjeként” jelenik meg.
Elég csak arra gondolnunk, hogy az internet mint (ha nem is elsődleges, de) kiemelt fontosságú információforrás az autonóm tanulás során az élet bármely területén.
Természetesen elsősorban a munkavégzéshez kapcsolódóan jelenik meg az interjúkban – így például a számítógépes szövegszerkesztés vagy a különböző programok használata kapcsán –, de fontos eleme a már említett internet-használat is.
„Büszke voltam arra, hogy sikerült a számítógépet egyedül összeszerelnem. A gépen apróbb javításokat magam is el tudok végezni és egy új programot is tanultam. Az egyetemi kiegészítőt angol nyelvből most szerzem meg, és a szakdolgozatom kérdőíves felmérést is fog tartalmazni. Ezért célszerű volt az SPSS alapjaival megismerkednem, hogy segítségével a kérdőíveket hatékonyabban elemezni tudjam.”
„Keresek segédanyagokat az interneten.”
„A számítógépes ismereteket legkevésbé képzésen tanultam meg, hanem leginkább magamtól otthon használat közben, a fiam és barátaim segítségével. Fontos volt, hogy tudjam a kapcsolatot tartani a barátaimmal, ne kelljen segítséget kérni, ha bármit szeretnék megírni, elkészíteni.”
„Amikor a kiegészítő képzés végeztem, a tanárok már nem fogadták el kézírással a beadandó dolgozatokat, pénzért lehetett volna gépeltetni, de úgy voltam vele én inkább magam megtanulnám alapszinten kezelni a számítógépet, látva, hogy e nélkül már boldogulni nem nagyon lehet. … Először könyveket kerestem, de a könyvek olvasása nem vitt előrébb, inkább leültem a számítógép elé és próbálkoztam, sokat hibáztam kezdetben, de nem adtam fel, és ennek nagyon örülök, mert elég jó szinten sikerült, igaz csak felhasználóként a számítógépet használatát megtanulni.”
Érdekességként kiemeljük még, hogy bár többen is említették, hogy voltak számítógép- felhasználói ismereteket oktató képzéseken is, a valódi tanulás, elsajátítás önálló tanulásuk révén valósult meg, illetve többen is úgy gondolják, hogy bizonyos tudás elsajátításának legjobb, leghatékonyabb eszköze az autonóm tanulás ezen a területen. Ez talán nem is meglepő, hiszen a számítógép és a programok felhasználói szinten való megismerése elsősorban gyakorlati mintsem elméleti „tananyag” és a legjobban akkor rögzülnek az ismeretek, ha – segítséggel talán, de végső soron – magunk fedezzük fel használatának rejtelmeit, fortélyait.
1. b) Háztartási munkához kapcsolódó ismeretek
A másik nagyobb terület (háztartás) „népszerűsége” részben annak is betudható, hogy az interjúalanyok többsége nő, méghozzá családos és gyermekes, akik mindennapjaiban akarva-akaratlan fontos szerepet tölt be a háztartás vezetése, és az ehhez kapcsolódó, elsősorban gyakorlati tapasztalatok folyamatos bővítése. Ezek közül a legtöbben a sütés- főzést, valamint a lakásfelújításhoz kapcsolódó mindenféle tevékenységeket hozták fel konkrét példaként, de nagyon sokszor előfordult a háztartáshoz kapcsolódóan az idő hatékony beosztásának „megtanulása”, illetve a különböző női szerepekkel való zsonglőrködés elsajátítása.
„Mivel egyedül nevelem két gyermekemet, szükségem volt arra is, hogy megtanuljam az ügyes és praktikus időbeosztást.”
„A legjobb barátnőmnek gyermeke született. Sok időt töltök náluk, így a gyermekgondozással kapcsolatos ismereteim is bővültek.”
„Az idén elköltöztem otthonról. Eddig szüleimmel laktam, most elérkezett az a pillanat, hogy én is talpra álljak. Sok új dolgot kellett megtanulnom, az önmagamról való gondoskodást, figyelni arra, hogy mindig legyen a legszükségesebbekből otthon, az összes csekk időben be legyen fizetve, a virágok folyamatosan meg legyenek locsolva, kitapasztalni azt, hogy a növények hol érzik magukat a legjobban a lakásban”.
„A lakást felújítjuk. Új festési technológiát láttam, amire nagyon rácsodálkoztam.
Ronggyal mintákat festenek a festett alapra több színből, mint a batikolt ruhák. Jól mutat nagyon.”
2. a) Fizetett munkatevékenységhez kapcsolódó ismeretek
A második leggyakoribb önálló tanulási terület csoportjába a fizetett munkatevékenységhez, és a kultúrához kapcsolódó ismeretbővítés tartozik (8-8 fő említette). A legtöbb megkérdezett arról számolt be, hogy ezen a területen többnyire nem az érdeklődés vezette az autonóm tanulásban, sokkal inkább a munkája megtartása, illetve az új technológia, technika fejlődésével járó lépéskényszer miatt kezdett bele ismeretei bővítésébe, továbbá azért, hogy iskoláskorú gyermekét segíteni tudja a tanulásban.
„Nagyon sokféle alkalommal és indíttatásból tanultam az elmúlt 35 évben, humán gimnáziumban érettségiztem, dolgoztam, mint képesítés nélküli pedagógus. Aztán különböző körülmények miatt ez abban kellett hagynom… És akkor váltottam egy év után és átnyergeltem a kereskedelembe. Itt aztán a könyvelőtől, a boltvezetőig a leltárszakértőig mindenféle lépcsőt végigjártam, kitanultam, iskoláimat elvégeztem hozzá.”
„A munkámhoz folyamatosan nagyrészt egyénileg kell a tanulni, a változásokat követni, mert nagyon könnyű hibázni, ha nem követjük és építjük be az új rendelkezéseket, szabályzatokat”.
„Munkahelyemen folyamatos kihívásnak vagyok kitéve. Mindig új dolgokkal találkozom, sok új mindent kell megtanulnom. Ahhoz, hogy a munkámat jól végezzem (ami nagyon fontos számomra), odafigyelek minden részletére és ha nem értek valamit, mindig utána kérdezek.”
„A telefonközpont-kezelői munkakör megkövetelte, hogy a műszaki fejlődést kövesse az ember, és mint telefonközpont-kezelő a legkezdetlegesebb telefonközpont kezelését is meg kellett tanulni, és ahogy a későbbiek során jöttek a modernebb berendezések folyamatosan követni kellett és tanulni kellett ahhoz, hogy most a jelen korban meglévő központot tudja az ember kezelni, ami már a legfejlettebb számítógép-rendszerű.”
„Jelentős autonóm tanulási sikernek könyvelem el az utóbbi években a HEFOP tanoda projektek vezetését, pénzügyi elszámolását. Pedagógiát életemben nem tanultam és nem is volt hozzá semmilyen tapasztalatom, mégis rákényszerültem, hogy a tanoda irányítása,
a diákokkal való foglalkozások területén, olyan szakterületeken sajátítsak el bizonyos pedagógiai módszereket, kommunikációt, pedagógiai adminisztrációt, ami teljes mértékben autonóm tanulásnak számíthat, ugyanis a munka folyamán szinte egy munkatársamon kívül csak saját magamra számíthattam.”
Az előzőeknek némiképp ellentmond az, hogy amikor az interjúalanyokat az autonóm tanulással kapcsolatos motiváló tényezőkről kérdeztük, a pénz, a jobb állás megszerzése, illetőleg a már meglévő megtartása csupán második helyen szerepelt a listán – szinte mindegyik válaszadó elsődleges motiváló tényezőnek a megújulásra, fejlődésre való lehetőséget, valamint az ezekből adódó kihívást tekintette. Ebből arra következtettünk, hogy jóllehet a tanulás első lépése talán külső „kényszerből” fakadt (bár nem minden esetben!), a tanulási folyamatban haladva már sokkal inkább a kíváncsiság, a kihívásra adott válaszok domináltak. Az egyik interjúalany ezt úgy fogalmazta meg, hogy véleménye szerint a tanulás, az ismeretek megszerzése, a tudás iránti vágy egyeltalán nem korfüggő, hiszen minden korban lehet tanulni – akár iskolai keretek között, akár önként elindulva, felkutatva bizonyos információkat.
2. b) Kultúrához kapcsolódó ismeretek
A kultúrához kapcsolódó ismeretek megszerzése meglehetősen széles skálán mozgott: a televíziós műsorok nézésétől kezdve a zenekarban való zenélésen keresztül az élettárs, lakótárs kultúrájának megismerése céljából elsajátított nyelvi, főzési, kulturális ismeretekig az interjúalanyok elmeséléseiben minden előfordult. Természetesen a kultúra fogalmát nem kívántuk az interjúk alkalmával korlátozni, minden válaszadó saját értelmezése szerint sorolhatta ide autonóm tanulási tevékenységeit.
„Főként az építészet érdekel, abból is az, ami fával kapcsolatos. A zene is nagyon érdekel, mindenevő vagyok. Ami jó az jó, legyen az Kárpátia, vagy akár a Bódi Guszti zenéje, hallgatom.”
„A tv-ben érdekelnek a kvízműsorok a természetfilmek. Sok mindent tanul belőlük az ember. Az útifilmekből más országok, kultúrákat. Nagyon szerettem régen táncolni is, zenét hallgatni.”
„Rá egy évre alakult egy zenekar, aminek a szólógitárosa voltam. És a gitározást azt úgy tanultam meg, hogy gyerekkoromban voltak az unokabátyáim, akik már majdnem felnőttek voltak, tehát nagyobbak voltak és az árokparton kint játszottak, meg otthon náluk. Én mindig elkértem a gitárjukat, néztem, hogy mit fognak, hogyan csinálnak. És akkor így megtanultam én is gitározni. Sokat gyakoroltam, és úgy meg tudtam tanulni.
De később már jártam zenetanárhoz is és akkor fejlesztettem a tudásomat. Ami elég profi szinten ment már a végén. Akkor lett a zenekar.”
Az esetek nagy többségében a más kultúrák megismerése, azok tisztelete és megérteni akarása állt a középpontban az autonóm tanulás „elindítójaként”– a zene, az építészet, a nyelv, a konyhaművészet és a filmek színes világán keresztül.
3. Mezőgazdasági ismeretek
A kultúrát valamilyen módon érintő tudás megszerzésére irányuló tanulást követi a mezőgazdasági – állatokkal, növényekkel kapcsolatos – tájékozottság fejlesztése (7 fő említette). A legtöbben nem is nagyon tekintették tanulásnak ezen ismeretek megszerzését, mert a legtöbb tevékenység hobbinak számított véleményük szerint – amihez pedig sehogyan sem lehet a „tanulás” szót illeszteni, hiszen az épp olyan tevékenység, amelyet a szabadidőnkben, nem kötelezettségként végzünk.
„Érdekel a bolgárkertészet, egyre jobban, látom, hogy a kitartó munkával biztos pénzhez lehet általa jutni. … Egy bolgárkertésznél dolgozom most. Gyümölcsöse van főként, de virágkertészete is. Hát ott mindent kell csinálni. Füvet nyírni, rotálni, kaszálni, permetezni, ásni kell. Árusítok is, ez nem jelent gondot, van előzetes tudásom a vásári árusítás miatt, csak az áru jellege más.”
„Öt kutyánk van a volt élettársammal. Mindig is volt gyerekkorom óta kutyám. A tartásuk, gondozásuk nem jelentett gondot. 12 feletti a macskák száma. Az állattartás miatt figyelni kell az akciókat, hol mi olcsóbb. Tápot, konzerveket ott veszünk nagyobb tételben is, mert az nem mindegy mennyibe kerül. Ha betegek és észrevesszük, azt azonnal észre lehet venni. Sok mindent tudunk kezelni, az állatorvos megfizetni nem kevés pénzbe kerülne.”
Természetesen a kisebb településeken élő interjúalanyok életében sokkal meghatározóbb módon jelentkezik a mezőgazdaságban való jártasság, hiszen mindennapjaik részét képezi a kiskert gondozása és az állatok ápolása. Mindamellett érdekes volt látni, hogy ezen autonóm tanulási területen hasonló hangsúllyal jelent meg a fővárosban élők tapasztalata – elsősorban virág- és fűszernövény-termesztésről számoltak be –, a vidéki nagyvárosok lakosai viszont egyeltalán nem tettek említést erről.
4. a) Egészséggel kapcsolatos ismeretek
Öten bővítik ismereteiket mind az egészség, egészséges életmód, mind pedig a pénzügyek és jog területén, illetve a különféle hobbitevékenységekhez kapcsolódóan is.
A válaszadók között legtöbben az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek elsajátításáról, illetőleg a ténylegesen az egészségüggyel kapcsolatos munkáról (betegápolás, természetgyógyászat, masszázs, stb.) számoltak be.
„Az egészséggel kapcsolatos érdeklődésem, mivel hogy a pályaválasztás tekintetében nem valósult meg, így megpróbáltam az ismerősök információi alapján lehetőséget keresni arra, hogy azért közel kerüljek valamilyen szinten az egészségmegőrzéshez, a betegségmegelőzéshez. A szomszédasszonyom tanácsára és segítségével elmentem jó pár alkalommal Életreform Egyesületbe, illetve tagja lettem ennek az egyesületnek. Itt orvosok által előadott természetgyógyászati ismereteket szerezhettem. … Bizonyos mértékig az akupresszúrás ismereteimet is már így szereztem, otthon a számítógép segítségével. Hallottam előadást gyógynövényekkel kapcsolatban, így ilyen témákban is kerestem magamnak elektronikusan elérhető leírásokat. Emellett így ismerkedtem meg az Etka-jógával is.”
„Az egészséges életmód híve vagyok, sok időt fordítok a sportra, mert tudom, hogy ez adja meg az alapot, hogy az ember bírja a napi strapát. Éppen ezért a háztartásvezetés során is törekszem arra, hogy egészségesen táplálkozzunk (fűszernövények termesztése,
„Az egészséges életmód híve vagyok, sok időt fordítok a sportra, mert tudom, hogy ez adja meg az alapot, hogy az ember bírja a napi strapát. Éppen ezért a háztartásvezetés során is törekszem arra, hogy egészségesen táplálkozzunk (fűszernövények termesztése,