A felnőttoktatás/ felnőttképzés XXI. századi művelőjében a címet olvasván három dilemma merülhet fel. Egyrészt meghökkentő a „felnőttnevelés” fogalom, amelyet egyes magyar és európai andragógus iskolák elfogadnak, mások időszerűtlennek vélnek. Az andarógia történet, a történeti összehasonlító andragógia gyakorlói közül is felszisszenhetnek azok, akik a felnőttnevelés /felnőttoktatás kezdetét és fejlődését az ipari forradalommal60 parallel képzelik el, s nem érzékelik a közvetítő- befogadói oldalak dinamikus átrendeződését, harmadrészt a formális, nonformális és informális képzési struktúrákban gondolkodók-amennyiben a „nevelés” fogalom kritériumainak megvalósulását csakis a formális rendszerekhez kötik- kifogásolhatják, hogy a középkori templomban folyó „közösségi ráhatás”-nak nevelési- fejlesztési funkciót tulajdonítunk.
Az andragógia történeti kutatások megsokasodtak napjainkra61
A stúdium korlátozott kerete nem teszi lehetővé a középkori egyházak és a korstílusok szerinti templomi felnőttnevelés feltérképezését. Nem művészettörténeti, nem egyháztörténeti megközelítést alkalmazunk, egyszerűen arra vagyunk kíváncsiak, a középkori egyházak templomai és annak felnőttekkel foglalkozó aktorai milyen mértékben fejtettek ki szándékos közösségi és egyéni fejlesztő hatást, vannak-e abban különbségek, s az tekinthető-e felnőttnevelésnek? A történeti-összehasonlító andragógiai megközelítésünkben szembe kell néznünk Saddler-dilemma62 megállapításaival, és vállalnunk kell annak kockázatát.
A Magyar Királyság területén a XVI-XVIII. századra vonatkozóan vizsgálhatjuk együtt a katolikus és a reformált egyházak templom-intézményi hatásrendszerét, amely –hipotetikusan gondolkodva- több hasonlóságot és különbözőséget mutat.
1517. október 31-e nem csak a reformált vallás és egyházainak „jeles napja”, hanem a katolikus egyházi felnőttneveléshez mérve egy részben más szemléletű felnőttnevelési koncepció születése is. A reformáció magyarországbeli elterjedése előtt a Római Katolikus Egyház – noha a királyság területén számolhatunk a bizánci ortodox egyházzal és követőivel is- állammegtartó egyház volt. A két keresztény egyház versenytársként volt jelen a magyar korabeli valóságban a mohácsi csatavesztés után, előbb a reformáció nyert teret a katolicizmussal szemben, majd az ellenreformáció hódította vissza a közösségeit. A mérleg nyelve hol a katolicizmus, hol a reformáció felé billent a politikai események sodrásában, így nincs semmi különös abban, hogy mindkét egyház iskolarendszerének regulái épp a XVI. században jelennek meg. A katolikus iskolarendszer hálózatát 1560-ban Oláh Miklós esztergomi érsek kezdeményezésére
60 Forgó Sándor- Hauser Zoltán- Kis-Tóth Lajos: A média informatizálódása. In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, nova series tom XXX. Sectio Culturae (Szerk.: Hidy Pálné, Eger, 2003.
141.p.
61 Juhász Erika: Az andragógia történetének néhány állomása a XX. Század második feléből. In:
Felnőttnevelés, művelődés. Acta Andragogiae et Culturae 21. Andragógia és közművelődés. A 2006. szeptember 26-27-ei Durkó Mátyás Konferencia és Jubileumi Szakmai Találkozó konferenciakötete. Szerk. Juhász Erika, Debrecen, 2008. 61.p.
62 Az elmélet relevanciáját az időtávlat kérdésessé teheti.
131
szabályozták először, a „schola vernacula”az öt éves gimnázium és a 4 éves akadémiai tagozat felépítményét teremtették meg.
Az első protestáns iskolaszabályzat a „lex antiqua” 1588-ban jelent meg. A protestáns kollégiumi rendszer szerkezetét, az oktatás tartalmát és az iskolai magataratás szabályozását nagy mértékben befolyásolta a goldbergi coetus önkormányzatoi rendszere, a Sturm-féle gimnázium tanulmányi struktúrája és a wittenbergi norma didaktikai-metodikai rendje.63
Az iskolahálózat a hit és vallásismeret fontos intézményévé nőtt, amely mellett a templom, mint kultúraközvetítő média a felnőttek számára egyre fontosabb szerepet kapott. Egyik oldalon Forgách és Pázmány érsekek és őket követő nobilitások a jezsuiták felkészült seregét találjuk, másik oldalon a Thurzó és Wesselényi családokat, az erdélyi fejedelmeket, a hollandiai egytemeken tanult Apáczai Csere Jánost, Tolnai Dali Jánost, Huszár Gált, Misztótfalussi Kiss Miklóst, Keresztúri Pált, Maróti Györgyöt, Jan Komenskyt, Alvinczy Pétert és másokat.
Erdély a „helyhez kötött vallási tolerancia rendjét továbbra is fenntartotta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy erős hitű protestáns uralkodók, Bethlen Gábor és a Rákócziak alatt protestáns jellegű állammá váljék.”64
A templom a hit terjesztésének és erősítésének, a vallási nevelés fontos médiuma lett, jelzi ezt Pázmány Péter „Vasárnapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról, prédikációkról” (1636) szóló kötete, valamint ellenfele Alvinczy Péter hitvitázó kassai prédikátor röpirata, a „Querela Hungariae”.
A linzi „Új Dóm” belső tere
A két egyház a templomot rendszerint eltérő téri összefüggésbe helyezi. A katolikus egyház a templomait több évezredes templomépítészeti elmélet és gyakorlat figyelembe vételével „beszélő terek”-be helyezi: egy- egy magaslaton, félszigeten, egy
63 Bajkó Mátyás: Összehasonlító pedagógia. I. rész. Iskolarendszer. Bp. 1976. 248.p.
64 Szekfű Gyula: Rövid magyar történet 1606-1939. Osiris Kiadó, Bp. 2002. 15.p.
völgy mélyére, utak kereszteződésében, a városokban gyakorta a főteret uralva találjuk a templomot, amelyhez szakrális jelentésű tér is csatlakozik. (Temető, templomudvar kereszttel, lépcső a stációkkal, búcsú szertartásának tere) sajátos változata. A külsőleg is monumentalitásra törő katolikus templom és környezete viselkedés szabályzó, a vallás és egyház evilági és földöntúli hatalmát szimbolizálja, a hatalom és alárendeltség, a mindenhatóság és alávetettség, a szent és a profán ellentétét képes kifejezni.
A protestáns templomok körül nem alakul ki szakrális tér, a profán köztér a templomajtóig terjed, ahol templomudvar is van, ott kertet találunk. A református templom általában szerényebb, illeszkedik a városépítészet korabeli szabályaihoz, s a közösség közelségét választja. Előfordul, hogy a közösség védelmi funkcióját is magában hordja az erődtemplom változat.
A katolikus templom belső terébe lépve egy jól elkülönült, a szent és a profán közötti átmenet terét találjuk, amelyben a külső térben előkészített viselkedés
A belső térben alkalmazott felnőttnevelő eszközök gazdag tárával találkozunk a katolikus templomban. Az „írott képek”/ festmények, a XIV stáció a kereszténység alaptörténetét „mesélik” el, az olvasni nem tudó hívők rögzítik tudatukban az események sorát, a denotatív jelentést, s a festmények a sajátos forma és színvilágukkal, emocionális hatásukkal megerősítik a képek konnotatív, mélyebb értelmezését. A térbe behelyezett pozitív terek, a szentek szobrai a velünk együtt élő lények illúzióját kínálja, akiket megszólíthatunk, segítségét kérhetjük, s megköszönhetjük azt: illuzórikus szociális mező képződik, amelyben a térhasználók között érdekbefolyásoló „alku” folyhat.(Fohász, ima, köszönő táblák.)
Az ablakok színes, olykor figurális díszítésű vagy jeleneteket bemutató üveglapjai a hétköznapi színélményeinkhez képest mélyebb vizualitásból induló emocionális hatást váltanak ki, amelyet megerősít az ábrázolat kognitív jelentése.
A tér érzékelését megváltoztatják az építészeti megoldások (kupola, oszlopok, oszlopcsarnok, csúcsívek, mennyezeti freskók stb.) illuzórikus, kitágult terek élményei egy másik világba emelnek át. Ezt erősítheti az illathatás, a tömjén égetése, amely újabb érzékszervet dinamizál.
A középkori és a mai templomban is megjelentek/megjelennek a vokális és prozódiai eszközök. A szóló énekhang és kórusének, a közösség közös éneke, amelyet vezethet a középkorban is hangszer, „primus inter pares” az emocionális hatásban, s minden hívő számára befogadható, s az énekszöveg tartalmát megerősíti, a közösségi norma kontrollja elfogadottá teszi. A pap recitált latin nyelvű imája a transzcendens és a mindennapi ember közötti hatalmi távolság átívelését fejezte ki, a latin nyelvű szertartásba beépített közösségi akciók (a pap imájában való részvétel), a szertartásban megjelenő közösségi mozgás: letérdelés, állás, közös ima olyan szocializációra utal, amelyben rangkülönbség nincs.
Az anyanyelvű prédikációban a pap egy-egy erkölcsi nevelő hatású témát dolgoz fel, amely nevelő célzatú, nem szükségszerűen vallási tartalmú. Itt nincs igehirdetés, a „szentbeszéd” nem magyarázza a Szentírás kijelentéseit.
A katolikus egyház a Biblia szövegének egységes értelmezését írja elő, a pap önkényesen nem improvizálhat, nem értelmezhet bibliai szöveget, nem magyarázhatja annak tartalmát másként, mint ahogy azt az egyház elfogadta, a liturgia szövege nem módosítható. Ha a Szentírás szövegében, imában csak egyetlen szót téveszt a pap, akkor a szentmise érvénytelen.
A gondosan felépített s bonyolult liturgia lépéseit jól követhetjük erre a célra szerkesztett „Imádságok és szertartások” címmel a hívőknek kiadott kötetben, amely híven követi a különféle liturgiák lépéseit, s leírja nem csak a viselkedés szabályait, hanem a követendő szöveget, a pap cselekvéssorát, a pap mise-szövegét, a szertartás kapcsán változó értelmezéseket is, korábban latin nyelven, ma magyarul olvashatjuk ezeket.
A csarodai református templom belső tere
A protestáns templomba belépő hívő közösségi enteriörbe érkezik, amely a közös imahely. A profán és szakrális viselkedés szétválása nem a templomba lépéssel, hanem a szertartás kezdetével következik be, addig az érkezők köszöntik egymást ( Áldás, békesség!), beszélgethetnek hétköznapi dolgokról. A szertartást vezető lelkész érkezésére a hívők felállnak, s kezdetét veszi a katolikus egyházéhoz mérve lényegesen szabadabb, szerkezetében egyszerűbb és a lelkész dramaturgiai érzékéhez igazodó istentisztelet.
A protestáns egyház nem fogad el képi ábrázolásokat vagy plasztikákat, a belső tér egyszerű, fehér falú, amelyre olykor hímzett feliratot helyeznek el, egy Biblia- idézettel, zsoltár-sorral.
(„Erős várunk nekünk az Isten”, Uram, „Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre”) Ezeket a sorokat láthatja és olvashatja a hívő minden istentiszteleten, s zavaró változás vagy zavaró szövegkörnyezet, díszítés hiányában mintha beleégne a falba és az ember lelkébe az egy-egy mértékadó idézet.
Máskor szimbolikus értelmű, növényi ornamentikát formázó, magyar népművészetre utaló vagy korábbi magyar sámánizmusra visszavezethető jegyek is előfordulnak a templomokban, azok fakazettás mennyezetein.
Az egyszerű szerkezetű és áttekinthető közösség a templombelső „derekán” elhelyezett szószék és a szertartás tere felé fordul, nincs oltár, szentély, a liturgiai események a szószék előtti szabad közösségi térben és a szószéken zajlanak három oldalról hívőkkel körülvéve..
A közös ének és zene az istentisztelet kerete, az ének első versszakát állva, a többit ülve énekli a gyülekezet. A közös imádságokat ülve mondhatja el a szertartás részvevője, a további zsoltárok is a lelkész felhívására, előolvasására ülve énekelhetők.
A lelkész a Bibliából szabadon választott, aktualizálható részt olvas fel, s abból vagy a Szentírás más részeiből veheti az Igét, amelyet magyaráz, értelmez, s nem csupán erkölcsfilozófiai, hanem szociológiai, politikai összefüggésekre is rámutathat. A katolikus miséhez képest lényegesen hosszabb a prédikáció, a szertartás idejének 50-55
%-át tölti ki.
Az istentisztelet a papi áldással zárul, de ezt még vallási és világi hírek, programajánlat, hívők szereplése követi, egyes közösségekben elköszönő imával, közös énekkel találkozhatunk. A lelkész távozásakor ismét feláll a gyülekezet, ez a tiszteletadás a lelkésznek szól.
A protestáns egyház nevelési hatásrendszere kevésbé összetett, mint a katolikus egyházé, de a közösségi normakövetésre késztetés racionális-verbális módja erősebb. A katolikus liturgiák több eltérő processzus szerint szerveződhetnek (Keresztúti ájtatosság, litániák), az esküvői szertartásoknak is önálló felépítménye van. A protestáns egyház a hagyományos istentisztele rendszerébe építi be az esküvő, keresztelő szertartását, az Úrvacsorát.
Mindkét egyház temploma helyet ad rendkívüli vallási tárgyú kulturális eseményeknek is, mint amilyen a misztériumi játék, vagy az iskoladráma. Ma hangversenyek színhelye is lehet a templom, amelyeket a protestánsok beépítenek a szertartásba, a katolikus egyház a szertartást kiegészíti azzal, illetve hangversenyek önálló rendezvényként is funkcionálhatnak.
Az egyházak templomi felnőttnevelése a fentiek alapján módszertanilag jól felépített összművészeti hatásrendszert alkalmaz a személyiség és a közösségek formálására. Az érzelmi, az erkölcsi és a kognitív képességek készséggé formálásában nem esetleges, hanem pontosan kiszámított, végiggondolt folyamatokat építenek fel, a templom-belső és a közösségi autonóm cselekvéssor normákat, viselkedésmintákat ad át, amelyek a templom falain kívül is működnek, szabályoznak.
Ha közelebbről megvizsgáljuk a templom funkcióit, az alábbiakban összegezhetjük azokat:
Közösségi funkciók:
1. Alapvető emberi viselkedési normák közvetítése, ismeretátadás 2.Társadalmi-történelmi – földrajzi- művészeti ismeretek
9. Társadalmi hierarchikus különbségek feloldása, virtuális egyenlőség élménye, amely a templomon kívül is működhet
10. Gondolkodás és más pszichikus (kognitív)képességek formálása 11.Tolerancia építése
12. Más értékek elfogadása (másság)
13. Szolidaritás
14. Szerepvállalás, szolgálat 15. Empátia
Személyiséghez kötődő sajátos funkciók 16. Önvizsgálatra, befelé fordulásra nevel 17.Pszichohigiénés funkció
18.A személyiség belső egyensúlyának, homeosztázisának biztosítása 19. Katartikus élmények- a nembeli emberminőség
Valószínűleg egy mélyebb kutatás újabb és újabb felnőttnevelési funkciókat tárna fel a keresztény egyházak működésében, azonban a főként megfigyelésre és részvételre alapozott kutatás, amelyet másodlagos szakirodalom feltárása is megerősített, bizonyítják az egyházak rendkívül értékes társadalmi szerepét. A keresztény egyházaink, mint felnőttnevelési intézmények is pozitív társadalmi funkcióval65 rendelkeznek, mint felnőttnevelési média is nélkülözhetetlen funkciót66 gyakorol a társadalmakban, a társadalmi rendszerváltásokban a két keresztény egyház szükségszerűen kerül át az új társadalmi alakzatba.
Felhasznált irodalom:
Szekfű Gyula: Rövid magyar történet 1606-1939. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
Robert Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat, Budapest, 1980.
Linz. Österreich im Bild.(Hrsg.: Joachim Klinger)Christian Brandstätter Verlag&
Edition, Wien 1986.
Bajkó Mátyás: Összehasonlító pedagógia. I. rész. Iskolarendszer. Bp. 1976.
Imádságok és szertartások. Váci Püspökség, Vác, 1938.
Jonathan Hill: A keresztény gondolkodás története. Athenaeum 2000 Kiadó, Bp. 2005.
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. I-II. Osiris Könyvtár, Bp. 1997.
Hans –Jürgen Ruppert: NEM AGE, Endzeit oder Wendezeit? Schönbach-Druck GmbH Wiesbaden, 1985.
Forgó Sándor- Hauser Zoltán- Kis-Tóth Lajos: A média informatizálódása. In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, nova series tom XXX. Sectio Culturae (Szerk.:
Hidy Pálné, Eger, 2003. 141-159.p.
Juhász Erika: Az andragógia történetének néhány állomása a XX. század második feléből. In: Uő (szerk.): Andragógia és közművelődés. Felnőttnevelés, művelődés. Acta Andragogiae et Culturae 21. kötet. 2008. 61-68.p.
65 Robert K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat, Budapest, 1980. 163.p.
66 Uo. 166.p.