h erberT s pencer helye a XiX. század
3. A történeti háttér
A jelen tanulmányban (sőt talán a jelen kötetben) tárgyalt elméleti kérdések jobb megértéséhez azok történeti háttere két vonatkozásban
is jelentős. Az egyik a XIX. századi európa-atlanti történelem mint a pozitivizmus diadalának a háttere, a másik pedig Spencer működésének a háttere, a viktoriánus Anglia.
A „hosszú XIX. század” (1776/1789-1914) vitathatatlanul a „pol-gárság évszázada”, ugyanakkor erősen tagolt. Csak Európát szem előtt tartva 1789-1850 között tartott a „forradalmak kora”, benne a kettős forradalommal,21 a francia politikai és az angol ipari forradalommal.
1815-re a kapitalista fejlődés visszafordíthatatlanná, a feudális ellen-forradalom – néhány pillanatnyi látszatsiker ellenére – lehetetlenné vált. Reális alternatíva már csak a kapitalizmus különböző gazdasági (agrárgazdaság, iparszerkezet, világpiacba való beilleszkedés módja) és különböző politikai formái (a volt feudális uralkodó osztályok számára elfogadható vagy elfogadhatatlan formák) között volt. A kapitalizmus mint társadalmi gazdasági formáció fejlődésében a kialakulás korát fölváltotta - mint ma már tudjuk – a hosszú perspektívát nyújtó, saját alapon történő fejlődés. Közép- Európában is megtörtént a jobbágy-felszabadítás és az alkotmányos monarchiák is egyre szaporodtak, a természetjogban megfogalmazott politikai és jogi elvek pozitív joggá váltak, beépültek az alkotmányokba és a nagy kódexekbe. A nagy pol-gári forradalmak (1640-1688, 1789-1815, 1776-1789) részleteikben különböző osztálykompromisszumokkal fejeződtek be. A polgári be-rendezkedés győzött, de a polgárság (és annak legbefolyásosabb része, a vagyonos nagyburzsoázia) nem vált „az” uralkodó osztállyá. Ez a nagy forradalmak ígérete és megbízása volt. A XIX. század első felének politikai forradalmai (1830, 1848-1866/71) illetőleg Angliában az ezekhez mérhető reformok voltak ennek a megbízásnak a végrendeleti végrehajtói. Ezt jelentette „a polgárság világméretű helyzetváltozása”
21 A „kettős forradalom” Hobsbawm széles körben elfogadott kifejezése. (A forradalmak kora. Budapest, 1964, Kossuth kiadó. 7-10.) A kor bemutatása számára alapvető jelentőségűek Hobsbawm munkái, így még Hobsbawm, E. J.
(1978) A tőke kora (1848-1875). Budapest, Kossuth kiadó, angol kiadás1975.
és Hobsbawm, E. J. (2004) A birodalmak kora (1875-1914). Budapest (?), Pannonica kiadó, angol kiadás 1987. Munkáira nagymértékben támaszkodom, a pontos forrásmegjelölést esetében mellőzöm, a forrásmegjelölés nélküli idézetek tőle származnak.
(Kulcsár) és ebből fakadt a „rend és haladás” összeegyeztetésének igénye Comte-tól a brazil zászlóig, határozottan szakítva a nagy forradalmak radikális – plebejus törekvéseivel (levellerek, jakobinusok)22.
Ez a saját alapon (tőkefelhalmozás) történő fellendülés soha nem látott gazdasági fellendüléshez vezetett. Az 1850-kb. 1875-ig tartó időszak „a tőke kora” és a liberalizmus virágkora. A korábban meghatározó agrárciklusok hatása erősen csökkent, a tőkés gazdaság (kezdetben „kereskedelmi”-nek nevezett) ciklusai váltak meghatározóvá, kezdetben mint nyári zivatarok, később mint viharok. A tőke béklyóitól megszabadult és feltűntek korlátai.
Először erre mások kerítéseinek a rombolásával válaszoltak (ópiumháború, Japán,), ami sikeres volt ugyan, de megoldást nem hozott. Az 1870-es évek közepének gazdasági válsága nyomán a kapitalizmus modellváltásra kényszerült23: a szabadversenyes kapitalizmust fölváltotta a szervezett kapitalizmus.24 Ez a szabadversenyes modell válsága következtében jött létre. Egyes elemei nemzetállamokként eltérő ütemben, időbeli eltoló-dással jöttek létre, kifejlett formája csak a XX. században. Legfontosabb két eleme az anticiklikus gazdaságpolitika és a jóléti állam vagy szociális jogállam kiépítése. A XIX. század végén legszembetűnőbb megnyilvánu-lásai a tőkekoncentráció és centralizáció, a fokozódó állami beavatkozás és gyarmatosítás voltak. Spencer ezt a két utóbbit határozottan elítélte.25 22 Gondolom, amellett nem kell érvelnem, hogy az amerikai függetlenségi há-ború egyben polgári forradalom is volt. A jakobinusokhoz hasonló radikális mozgalmak azonban a rabszolgaság miatt nem születhettek. Tom Paine sorsa példázza a radikális demokratikus felfogások kudarcát. Erről Johnson, Paul Az amerikai nép története, Akadémiai, Budapest, 2016. 162-165.
23 „Ez a fordulópont jelzi a könyvünk által tárgyalt korszak végét. Ellentét-ben a kezdetét jelentő 1848-as forradalommal, végét nem jelöli pontosan semmiféle egyetemes jelentőségű dráma. Ha mégis ilyen évszámot kellene választani, 1873 lenne az, az 1929 évi Wall Street-i tőzsdekrach viktoriánus megfelelője. Ekkor kezdődött ugyanis – egy kortárs szavaival- „az a különös és sok tekintetben példátlan zűrzavar és válság”, amelyet a szemtanúk „nagy gazdasági válságnak” neveztek, és amelyről 1896-ig szokás beszélni.”
24 Nevezik még imperializmusnak vagy monopolkapitalizmusnak is. Én a szervezett kapitalizmus kifejezést tartom a legtalálóbbnak. Erről bővebben lásd Szigeti Péter Szervezett kapitalizmus, Mediant kft. Budapest 1991 25 Tőle eltérően Churchill egy időben éppen a birodalom érdekében tartotta
Az angol XIX. század jelentős részét viktoriánus kornak szokás jellemezni. Az nem alaptalan, különösen ami a társadalmi szokásokat és a mentalitástörténetet illeti. A gazdasági folyamatokat ugyanazok a vonások jellemezték, mint amelyeket Európa egészét. Sajátos vonások-kal, amelyek közül azt kell kiemelnünk, hogy az 1870-1880-as évekig Anglia volt a világpiac legfontosabb szereplője, a kor legnagyobb gaz-dasági hatalma, az „éllovas”, a fejletlenebb országok számára a minta (Széchenyi). A gazdasági válságot azonban Anglia sem kerülhette el és annak következményeit sem.26
Az angol politikai fejlődés kereteit az 1668- ban létrejött alkotmányos monarchia szabta meg. Ebben a hatalommegosztás a parlamenten belül érvényesült, a King /Queen in the Parliament formulában fogalmazódott meg, annak részleteit és gyakorlását a politikai gyakorlat és a kikristá-lyosodó szokásjog szabályozta. Ez politikai kérdés volt, a kontinensen pedig elsősorban a népképviselet és az uralkodó közjogi viszonya állt az előtérben. Angliában a politikai viták legfontosabb kérdése ezért a választójog volt (a felekezeti egyenjogúság, az ír önkormányzat és a gabonavámok mellett) – úgy is mint a polgári forradalom örökségének nemszeretem eleme. De hát az örökséget csak egyben lehet visszautasítani.
A választójogi reform döntő küzdelmei 1830-32-ben zajlottak27, de bélyegüket Spencer felnőtt korára is rányomták. Ő az általános válasz-tójogot határozottan elutasította, a női választójog kérdésében sokkal megértőbb, számos kortársához képest már majdnem szüfrazsett.28 Nagy-Britannia a parlamentarizmus felé történő fejlődésnek is
élhar-indokoltnak a szociálpolitikát. Surányi Róbert Churchill In Andor László / Surányi Róbert: Roosevelt – Churchill ,[Budapest] : Pannonica Kiadó, 1999.
különösen 136-142.
26 Balla Antal A legújabb kor gazdaságtörténete A legújabb kor gazdaságtör-ténete Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, é. n. 135-138., 165-172., Hobsbawm A birodalmak kora 39-51.
27 Részletesen és élvezetesen Churchill, Winston S. Az angolajkú népek története Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. 765-771. IV. György szerepe kapcsán az is látszik, hogy az uralkodónak a brit alkotmányos monarchiában tényleges politikai súlya volt, ha nem is élt vele naponta.
28 Vö. Collins i. m. 582-583.
cosa volt.29 Ettől sem függetlenül a liberálisok kormányzati túlsúlyát a konzervatívoké váltotta föl.
A szellemi háttér kapcsán a pozitivizmus már bemutatott dominanciáján túl természettudományok fejlődését30 és a tudományfölfogásra gyakorolt hatásukat valamint a társadalomtudományi szaktudományok kialakulását és fejlődését31 emeljük ki elsőként. Külön is meg kell említenünk Darwin könyvének a megjelenését32, nemcsak a tudományok és az evolucionaliz-mus, hanem a szellemi élet egészére gyakorolt hatása miatt is. A katolikus egyház és a protestáns fundamentalisták támadásai következtében Darwin a szabadgondolkodók frontjának első vonalába került és a haladás jelképévé vált. Spencer magyarországi hatása is ebben a kontextusban értelmezhető.
A történeti háttér jelentőségének egy összefüggésére hívjuk föl itt a figyelmet. Spencer átélte és munkássága átfogta a liberalizmus virágko-rát és a szervezet kapitalizmus első évtizedeit. Tudjuk, hogy ezekből a változásokból mit vett észre és hogyan vélekedett azokról. Nem tudjuk viszont, hogy mit nem vett észre, mit vett észre a mélyebben zajló folya-matokból, és az sem egyértelmű (legalábbis számomra), hogy felfogása ezek hatására változott-e, és ha igen mennyiben. Evolucionalizmusa kapcsán (fejlődés és /vagy haladás) erre még visszatérek. Itt most csak arra utalok, hogy Pál Eszter tartalmas tanulmányában33 Spencer különböző időben született írásait mint egy végből szőtt anyagot mutatja be, ami számomra problematikus és további vizsgálódást igényel.
29 Az angol parlamentáris monarchiáról bővebben és aktuálisan Szilágyi Péter Westminsterben a helyzet fokozódik In Dezső Márta ünnepi kötet 2020 ELTE Eötvös kiadó.
30 XVIII. második harmadától a XIX. sz. végéig tartó fejlődést a klasszikus fizika kiteljesedése jellemezte; a matematika új, ígéretesnek látszó eszközöket bocsátott a tudományos vizsgálódások számára. Ekkor vált modern értelemben vett tudománnyá a biológia, Lamarck, majd Darwin nyomán; a fizikán kívüli tudományos világ XIX. századi kulcsszava a fejlődés, az evolúció volt, amit a fizika még akkor nem fogadott el. Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete a kezdetektől 1990-ig. Budapest, 1998, Akadémiai kiadó. 273., 388. és 480.
31 Erről elsősorban a jogbölcselet kapcsán Coing i.m. 42. s köv.
32 A fajok eredete 1859.
33 Pál Eszter Herbert Spencer In: A szociológia kialakulása (szerk Felkai Gábor) Új Mandátum, Budapest, 1999 149-179. 154-159.