Ez a legvalószínűbb, közepesen komor társadalomevolúciós kilátásunk itt Európában és a tágabb nyugati civilizációs térségben a megítélésem szerint. De kisebb valószínűséggel az újonnan felbukkanó mesterséges intelligencia viharos változásokat behozó fejleményei révén van ennél optimistább és sokkal pesszimistább evolúciós perspektíva is. Optimista irányba lehet eltérés az agyba beültetett chipek révén, ha ennek mai technológiai problémáit megoldják, és pl. az ebbe az irányba milliárdokat befektető Elon Musk már öt-hat év múlva létrejövő áttöréseket jelez az interjúkban a laboratóriumi eredményeket közelről ismerve, és ő eddig általában beváltotta technológiai prognózisait. Ezek tömegessége esetén az intelligencia okából az informatikai társadalomba nem bekapcsolható alsóbb néprétegek, de az afrikai, latin-amerikai és ázsiai tömegek is akár közös civilizációs standardok beültetésével közelebb kerülhetnek egy egységesebb intelligencia szinten a harmonikus együttéléshez. De így talán a kibékíthetetlennek tűnő iszlám és a nyugati civilizáció együttélése is mégiscsak biztosíthatóvá válik.
Ám negatív irányában is vannak evolúciós szcenáriók, és az egyik ilyen Yuval Harrarié. Ő a nagy valószínűséggel bekövetkező tömeges technológiai munkanélküliség tartóssá válásán elmeditálva jutott arra a következtetésre, hogy a történelemben először fordul majd elő, hogy a glóbuszt uraló néhány százaléknyi elit, a robotok és az algoritmusok
által a széles tömegek munkája nélkül is élni tudja életét. Így először a történelemben a társadalom többsége, miközben a robotok és algorit-musok őket is el tudják látni egy elementáris szinten, minden munka nélkül él majd, melyre egyszerűen nem lesz még lehetősége, ám tényle-gesen semmilyen hasznos tevékenységet nem tudnak majd hozzátenni a globális elit által működtetett mesterséges intelligencia társadalmához.
Meglátása szerint míg a nagy többség haszontalanná és eltartottá válik, addig egy egészen szűk elit – genetikailag feljavítva és agyi interfészek révén szuperemberré válva – a mesterséges intelligenciát uralva egy külön emberfajjá válik, a Homo sapiensek haszontalan tömegei felett a Homo deus új emberfajává:”(…) az egyes emberek nélkülözhetetlenek és megfejthetetelennek maradnak ugyan, de ők a továbbfejlesztett emberek kicsi, kiváltságos elitjét alkotják majd. Ezek a szuperemberek korábban soha nem látott képességeknek és kreativitásnak örvendhetnek, amelynek köszönhetően a világ legfontosabb döntéseinek zömét továbbra is ők hozzák meg. (…) A legtöbb ember azonban nem lesz továbbfejlesztve, következésképpen alacsonyabb kasztot alkot, amelyet egyaránt uralnak majd a számítógépes algoritmusok és az új szuperemberek.” (Harari 2017:298). Tovább fejtve ezt a gondolatot nem riad vissza annak felve-tésétől sem, hogy az “emberisten”-elit számára a történelem folyamán először teljesen fölöslegessé válnak az egyszerű sapiensek haszontalan tömegei, melyek részére így az ellátás megvonása is felmerül, hisz a források a szuperemberek számára kellenek: “Ahogy az emberi katonák és a munkások helyét átveszik az algoritmusok, legalább az elit egyes tagjai arra a következtetésre juthatnak, hogy nincs értelme emelt vagy akár alapszintű egészségügyi ellátást biztosítani a haszontalan szegények tömegeinek, sokkal kifizetődőbb lenne inkább arra összpontosítani, hogy egy maroknyi szuperembert a norma fölé fejlesszenek.” (Harari 2017:300). Ugyanez más megfogalmazásban: “A 20. századtól eltérően, amikor az elitek érdekében állt a szegények problémáinak megoldása, mert katonailag és gazdaságilag is feltétlen szüksége volt rájuk, a 21.
században leghatékonyabb (noha eléggé kegyetlen) stratégia az lehet, ha lekapcsolják a hasznavehetetlen harmadosztályú vagonokat, és csak az első osztály száguld tovább” (Harari 2017: 301).
Az őszinte végiggondolás azért jó, mert így a ténylegesen is felmerülő szörnyű lehetőségek megvalósulása előtt az elkerülés lehetőségein is el lehet gondolkodni. Harari felvetése így arra is jó, hogy még őszintébben a szem elé kapjuk azt, hogy az eddigi történelem során a mindenkori uralkodó eliteknek elemi érdeke volt a forrásokat a számára megteremtő tömegek létének biztosítása. Így, ha a teljes mértékű technológiai munkanélküli-ség körülményei között a tovább feljesztett szuperemberek két-három százaléka mellett az emberiség 98%-a pusztán az eltartott és a haszon-talan létezés állapotába kerül, akkor ezek teljes mértékű “eliminálása”
is a valószínű fejlemények sorába kerül. Az állandó atomfenyegetettség egész emberiséget eltüntető réme ma is létezik, és a mesterséges intel-ligencia ezerszer hatékonyabb pusztitó gépezetének mozgásba hozása, (illetve “e mozgásba hozás útjából az akadályok elhárítása”) állandó opcióva válhat, ha a szűk elit biztos fedezékből élheti ezt túl. A Harari által felvetett lehetőség az emberiség kettéválására “emberistenekre”
másrészt haszontalan tömegekre így egyben a szupereliten túl az egész emberiség eltüntetését is a valószínűség egy fokára hozza fel.
Harari félelmetes szcenáriója mellett létezik a mai mesterséges in-telligenca szuperintelligenciává válásán alapulva olyan evolúciós verzió is, mely az önállóvá vált mesterséges intelligencia (MI) biológiai testtől megszabadult formája révén a Földön kifejlődött értelmi létréteg teljes kozmoszt uralma alá hajtó evolúciót is valószínűnek lát a következő száz év folyamán. Ő Ray Kurzweil, a Google kutatási vezetője.
A tudat kitágítása létrejön kb. a 2030 körüli időre - véli Kurzweil.
A nanobotok legfontosabb alkalalmazási területe elménk kitágítása lesz biológiai és nem biológiai intelligenciánk egyesítésén keresztül. Jelen-legi agyunk viszonylag változatlan szerkezettel bír. Jóllehet a tanulási folyamat természetes részeként az idegsejtek közötti kapcsolatokhoz és az ingerületátvívő anyagok kontrcentrációjához mintázatokat adunk, az emberi agy mai teljes kapacitása erősen korlátozott. A maszívan elosztott nanabotokon alapuló agyi beültetések jelentős mértékben kitágítják memóriánkat, illetve mérhetetlenül feljavítják az összes érzékszervi, mintafelismerő és kognitív képességünket.
A nem biológiai létezés felé haladva egyre gyarapodnak az önmagunk másolatának elkészítésére (tudásukat, képességeinket és
személyiségün-ket megalapozó mintázatok tárolására) alkalmas eszközök, s mindezek következtében meg tudjuk majd szüntetni a legtöbb ismert halálokot.
Az agyfeltöltés és így a közvetlen agyátvitel forgatókönyve az emberi agy (valószínűleg belülről történő) beszkenneléséből, az összes szembetűnő részlet rögzítéséből és az agy állapotának másfajta - feltehetően sokkal hatékonyabbb - számítógépes formában történő ismételt megvalósításából áll majd. Kivitelezhető eljárás lesz, és a legvalószínűbb, hogy a 2030-as évek végére valósul meg. Jelenleg emberi hardverünk összeomlásakor életünk szoftvere - személyes “elmefáljunk” - is vele puszul el. Viszont abban az esetben, ha birtokoljuk (idegrendszerünk többi részével, belső rendszerünkkel és az elmefájlokon lévő más szerkezetekkel együtt) az agynak hívott mintázatokban kifejezett több billiárdnyi információ-byte tárolására és újratárolására szükséges eszközöket, nem lesz többé így. Elmefájlunk élettartama ekkor már nem függ egyedi hardverek folyamatos életképességétől (például a biológiai test és agy túlélésétől).
A szoftveralapú emberek végül jócskán túllépnek a jelen emberének korlátjain. Elménk más médiumra másolása számos filozófiai kérdést vet fel, például, hogy tényleg én vagyok-e, vagy valaki más, akinek éppen sikerült összes gondolatom és tudásom birtokába jutni. Szellemi szoftverünk korszakokon keresztül a túlélés miatt kérlelhetetlenül össze volt kapcsolva biológiai hardverünkkel. Azzal a képességünkkel, hogy információfeldolgozásunk összes részletét tárolni tudjuk, és újrafor-málhatjuk, tényleg szétválna egymástól halandóságunk két aspektusa.
Milyen hamar terjeszhetjük ki intelligenciánkat a Naprendszeren túlra? - teszi fel a kérdést Kurzweil. Mint már láttuk, ennek az évszá-zadnak a végére a Földön a jelen lévő nem biológiai intelligencia több billliószor fejlettebb lesz, mint a biológiai, így nem lesz értelme hús-vér embereket küldeni egy hasonló küldetésre. Nem csupán arról van szó, hogy a biológiai emberek robotszondákat küldenek maguk helyett.
Az emberi civilizció addigra talán minden szempontból nem biológiai jellegűvé válik. Elegendő lenne, ha a szondák önsokszorosító nanobotok lennének. Több billiós rajokban indíthatnánk útnak őket, aztán ezek a
“magok” meggyökerezhetnének más bolygórendszekben, és megfelelő anyagok - szén és más szükséges elemek - fellelésével sokasodhatnának, illetve másolatokat készíthetnének magukról. Letepelededésük után a
nanobot-kolóniák pusztán információátvitel útján megszerezhetnék az intelligenciájuk optimalizálásához szükséges további információkat, ami csupán energia, nem pedig anyagtovábbitást jelent, így fénysebességgel végrehajtható.
Az egyéni tudat öröklétének megvalósítását is lehetőnek látja Kurzweil.
A 2020-as évek második felére befejezzük az emberi agy visszafejtését, amellyel az emberek komplexitását és kifinomultságát elérő, majd meghaladó - érzelmi intelligenciával is rendelkező - nem biológiai rend-szereket teremthetünk. Egy másik forgatókönyv szerint feltölthetnénk egy létező ember mintáit egy megfelelő nem biológiai, gondolkodó szubsztrátumba. A harmadik, talán legérdekesebb forgatókönyv azt jósolja, hogy az emberek fokozatosan, de végérvényesen átlakulnak biológiai lényekből nem biológiai lényekké. Ez már elkezdődött a rokkantságot és betegségeket kiküszöbölő neurális implantátumok megjelenésével. Ezek után az először orvosi és öregedésmegelőző céllal kifejlesztett, véráramba beoltott nanobotok következnek. Később náluk is kifinomultabb nanobotok jelennek meg, amelyek kapcsolatba lépnek biológiai neuronjainkkal, felerősítik az érzékeinket; vitulis valóságot szolgáltatva az idegendszeren belül, segítve az emlékezetünket és egyéb rutinszerű kognitív feladatokat látva el. Ekkora már kiborgokká válunk, és erről az idegrendszerünkbe épített ugródeszkáról indulva intelligenci-ánk nem biológiai része exponenciálisan fejleszti majd képességeinket.
Továbbá ezek a nem biológiai lények képesek lesznek meggyőzni más embereket (biológai, nem biológiai vagy a köztes életformákat) arról, hogy tudatosak. Létezik egy másik, a tudattal kapcsolatos kérdés is: a saját identitásunk. Ki is vagyok én? Tudjuk, hogy legtöbb sejtünk hetek leforgása alatt megújul, és még a viszonylag hosszú ideig külön sejteket alkotó neuronjaink is havonta lecserélik minden alkotó molekulájukat.
Így tehát teljesen más anyagból vagyok, mint egy hónappal ezelőtt, és csupán az anyag elrendezésének a terve álandó. Bár a másolat mintája ugyanaz lenne, mint az enyém, ám nehéz volna azt állítnai, hogy a másolat én vagyok, hiszen még én is léteznék ugyanakkor.
***
A magam részéről megmaradok a fent leirt, közepesen komor társada-lomevolúciós kilátásnál, mint legvalószínűbb szcenáriónál, és a kevésbé valószínűek közül az agyi chipek által feljavított emberiség ennél po-zitívabb jövőképében bízom még. De Harari szörnyű prognózisát sem tartom kizárhatónak, míg Kurzweil vízióját nem látom ma még eléggé alátámasztottnak, de valószínűsége ennek is lehet.
Irodalom
Bostrom, Nick (2015): Szuperintelligencia. Ad Astra Kiadó. Budapest.
Elias, Norbert: (1987): A civilizáció folyamata, Gondolat, Budapest, 1987.
Kaku, Michio (2014): Az elme jövője. Hogyan próbálja tudomány megismerni, feljavítani és többre képessé tenni az agyat, Akkord Kiadó, Budapest.
Carneiro, Robert L. (1981): Herbert Spencer as an Anthropologist. The Journal of Libertarian Studies. (Vol 5.) 1981 153-210.
Harari, Noah Yuval (2015): Sapiens. Animus Kiadó. Budapest.
Harari, Noah Yuval (2017): Homo Deus. Animus Kiadó. Budapest.
Hartmann, Nicolai (1962): Das Problem des geistigen Seins. Unter-suchungen zur Grudlegung der Geschichtsphilosophie und der Geisteswissenschaften, 3. unveränderte Auflage, Walter de Gruyter, Berlin, 1962.
Kelly, Kevin (2016): The Inevitable. The 12 Technological Forces that Shape Our Future. Kindle e-book.
Kiss László (2015): A fejlődés- és evolúcós elméletek néhány „tudo-mányos” képviselője a hosszú 19. században. Acta Agriensis Sectio Historiae. 2015. XLIII. 133-159. p.
Kurzweil, Ray (2014): A szingularitás küszöbén. Amikor az emberiség meghaladja a biológiát. Ad Astra Kiadó. Budapest.
Kurzweil, Ray (2012): How To Create a Mind. The Secret of Human Thought Revealed. Viking Penguin Edition. London.
Luhmann, Niklas (1971): Selbststeuerung der Wissenschaft. In. uő.
Soziologische Aufklärung 1. 1971. 232-252. p.
Luhmann, Niklas (1975): Evolution und Geschichte. In. uő. Soziolo-gische Aufklärung 2. 1975. 150-170. p.
Luhmann, Niklas (1986): Az értelem, mint a szociológia alapkategó-riája In: Luhmann, N.: Válogatás írásaiból. (Válogatta Pokol Béla) Szociológiai Füzetek 42. Budapest32-47.p
Parsons, Talcott (1961): An Outline of the Social System. In. Parsons et al (eds.) Theories of Societies. Free Press. New York. 1961 39-90. p., Parsons, Talcott (1966): Societies. Evolutionary and Comparative
Perspectives. Englewoods Cliffs. Prentice Hall.1966
Pokol Béla (1989): Politikai reform és modernizáció. Magvető Kiadó, 1989;
Pokol Béla (2004): Szociológiaelmélet. Századvég Kiadó, Budapest, 2004.
Pokol Béla (2010): Morálelméleti vizsgálódások. A közmorál elméleti eltünteténések kritikája. Kairosz Kiadó, 2010;
Pokol Béla (2011): Európa végnapjai. A demográfiai összeroppanás következményei. Kairosz Kiadó 2011; Pokol Béla (2017): A jurisz-tokratikus állam. Dialog Campus Kiadó, 2017.
Pokol Béla (2018): A mesterséges intelligencia társadalma. Kairosz iKadó. Budapest. 2018.
Turner, Jonathan H./ Powers, Ch. (2002): The Sociology of Herbert Spencer. In: The Emergence of Sociogical Theory (5ed ed.) 2002 Belmont, CA. 54-89. p.
Váriné Szilágyi Ibolya: Amit Lawrence Kohlbergről tudni érdemes:
Kohlberg hozzájárulása az erkölcs pszichológiájához. In uő (szerk):
Az erkölcs a néző és a cselekvő nézőpontjából. Scientia Humana.
Budapest 1994. 11-41. p.