Mai korunk dilemmáit így a hagyományos társadalomevolúciós tematika mellett az utóbbi évtizedekben létrejött új radikálisabb változásokat elindító evolúciós tematika mentén is meg kell vizsgálni. A kérdés így az, hogy mennyiben mutat problémátlanságot napjainkban az elmúlt néhány évszázadban világelsővé és világuralóvá vált európai civilizációs térség a hagyományos szociológiaelméleti és történetszociológiai evolúciós tematikák terminusaiban – vagy éppen evolúciós zsákutcás jelensége-ket –, másrészt az új mesterséges intelligencia viharos előrehaladásával felvetődő új evolúciós lehetőségek és veszélyek miként érintik?
A hagyományos társadalomevolúciós vagy modernizációs trendeket illetően látni kell, hogy ezekben az európai civilizációs térség az élre került, először a nyugatibb részek, majd a kelet-európai részek is utánozva-követve ezeket, és főként az észak-amerikai részeken a teljes európai civilizációs mintát átültetve még ki is bővült ez a civilizáció az átfogóbb Nyugattá.
Ám e közben a sikeres modernizáció árnyékában mindig ott volt a mo-dernizációs zsákutcába futás lehetősége is, melyet az eddigiekben ez a civilizáció sikeresen el tudott kerülni, és úgy tudta katonailag-gazdaságilag uralni a világ többi részét, hogy közben belső állapotait is folyamatosan fenn tudta tartani, és fejleszteni. Számomra azonban több részletes vizs-gálódás után úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben olyan tendenciák indultak el az európai és a tágabb nyugati civilizáció világában, melyek az evolúciós-modernizációs zsákutcát idézik fel.16
A legkézenfekvőbb a demográfiai összeroppanás annak következtében, hogy az emberek közötti egyenlőséget a szükséges biológiai különbségekre is túlfeszítve az 1900-as évek második felétől fokozatosan felszámolásra kerül a nők anyaszerepe, és ha ez így megy tovább, akkor kb. a 2150-es évekre ez a civilizáció elöregedve és utódok nélkül a kipusztulás szélére jut. E mellett a másik evolúciós zsákutcás tendenciát a közösségi identi-16 Lásd Pokol Béla: Politikai reform és modernizáció. Magvető Kiadó, 1989;
Pokol Béla: Morálelméleti vizsgálódások. A közmorál elméleti eltüntetésének kritikája. Kairosz Kiadó, 2010; Pokol Béla: Európa végnapjai. A demográfiai összeroppanás következményei. Kairosz Kiadó 2011; Pokol Béla: A jurisz-tokratikus állam. Dialog Campus Kiadó, 2017.
tások végzetes elsorvasztása okozza, mely az előbbivel párhozamosan az individualizmus túlfutásával szintén az 1900-as évek második felétől vált látványossá, nem függetlenül attól, hogy a II. Világháborúban győztes hatalmak a világháborút a nemzeti identitás által összetartott nemzeti társadalmak bűneként rótták fel, és az egyik fő törekvéssé az 1950-es évektől a nemzeti identitások elporlasztása és megbélyegzése vált. Ám így, mivel a korábban évszázadokig hatékony keresztény identitás jórészt már elporlott erre az időre, így semmilyen átfogó közösségi identitás nem maradt az európai civilizációs térség országaiban. Ehhez jött, hogy az 1800-as évek eszmei harcainak következményeként a kanti morá-lelmélet vált elterjedtté a szellemi körökben, mely a közösségi morált, mint puszta alsóbbrendű szokáserkölcsöt értékelve fokozatosan kihúzta a talajt az elterjedt és összetartást biztosító erkölcsi- morális hit alól a nyugati világban, és helyette szűk morálfilozófus körökben létrejött és ott bevett kritikai morált igyekezett elterjeszteni a tömegmédia segítségével.
Ez azonban sok évtized után is sikertelennek mondható a morálszo-ciológiai vizsgálódások szerint.17 Így a közmorál felmorzsolása jórészt megtörtént, de helyette az új közmorál létrejötte elmaradt, és mindez összegződve a közösségi identitások elporladásával egy atomizálódott káosszá tette a sok százmilliós európai civilizációs térséget, melyet csak a jogi szabályok és a közigazgatási szerveződés tud összefogni, ám ez a morális és identitási alapok nélkül nem elégséges.
A hagyományos társadalomevolúciós elméleti keretben végiggon-dolható problémáknak azonban ezzel még nem jutottunk a végére.
Ugyanis a demográfiailag, morálisan megroppant és közösségi identitások nélkülivé vált európai civilizációs térség ebben az állapotban szembesült története során már másodszor az 1400-1600-évekbeli győzelme után a török iszlám tömegek felett az 1980-es évektől az iszlám társadal-makkal. Ugyanis az 1960-as években az alsóbb szintű fizikai munkákra százezresével behozott muszlim tömegekkel, illetve a volt gyarmatokról 17 Lásd Lawrence Kohlberg empirikus morálszociológiai felméréseinek az eredményeihez Váriné Szilágyi Ibolya: Amit Lawrence Kohlbergről tudni érdemes: Kohlberg hozzájárulása az erkölcs pszichológiájához. In uő(szerk):
Az erkölcs a néző és a cselekvő nézőpontjából. Scientia Humana. Budapest 1994. 11-41. p.
szintén milliós nagyságban betelepülni engedett iszlám tömegekkel több a nyugat-európai országban folyamatosan együtt kell élni már évtizedek óta. Ám a demográfiailag termékenynek és az iszlám hit által töretlenül egységesnek maradt iszlám tömegek az elmúlt ötven év alatt már majd 30 millióra duzzadtak fel Nyugat-Európában, és néhány nyugati nagyváros egyes kerületeiben már többségbe kerülve, illetve kivonva magukat az átfogóbb európai civilizációs normák alól ma már párhuzamos társa-dalmakban szervezik meg az életüket. De gyereklétszámuk révén Párizs, London, Berlin, Malmö stb. egyes térségeiben már a gyerekek többségét teszik ki az iskolákban. Így a demográfiailag és morálisan összeroppanó, közösségi hitek nélkül maradt európai civilizáció ebben az állapotában kénytelen együtt élni az egyre duzzadó, sok-sok millióssá vált és szilárd iszlám identitással, illetve hitekkel rendelkező iszlám tömegekkel.
Ez az állapot, így mint a társadalomevolúciós zsákutcába futó civilizáció minősíthető, amely révén két-három generáció után az európai civilizáció teljes iszlámosodása a legvalószínűbb fejlemény lehet. Ennek felismerése ugyan megtörtént már több éve az európai szellemi közéletben, és technikailag még lehetséges lenne egy egységes európai politikai elhatározás alapján az iszlám radikális irányzatainak (pl. szalafiták, vahabiták) elválasztása a többi, békésebb iszlám irányza-toktól, és ezek tömeges kitoloncolásának végrehajtása, pl. egy enklávét kialakítva számukra Afrika északi részein, az itt maradottakat pedig kemény integrációs programokkal az európai civilizációs normák át-vételére kényszeríteni. Ám a jelzett közösségi, morális és identitásbeli elsorvadás ezt illuzórikussá teszi már az európai civilizáció számára. A felszíni indok ennek elutasítására - ha ez egyáltalán komolyabban fel-merülhetne - az „emberi jogi” tilalom lenne, de a tényleges okot Európa teljes morális enerváltsága jelenti, mely az önvédelmi reflex hiányának e magas foka miatt szinte már a kollektív öngyilkosság gondolatának elfogadásával ér fel.
Áttérve a társadalomevolúció kérdéséire az új mesterséges intelligencia kibomlása kapcsán látni kell, hogy ezt az európai civilizáció épp azért tudta megteremteni, mert a Felvilágosodás szellemi, majd az ezt lezáró francia forradalom politikai küzdelmeiben kegyetlenül leszámoltak az individualizmus feletti korábbi közösségi kontrollformákkal, és az
egyenlőséget még a biológiai eltérő szerepeket illetően is kötelezőnek deklarálták. A túlhajtott individualizmus és egyenlőség követelése így a vázolt demográfiai összeroppanáshoz és a közösségi identitások és a közmorál elvetéséhez vezettek napjainkig – vagyis a jelzett evolúciós zsákutcához. De másrészt ugyanakkor ez felszabadította az egyéni szabad alkotó energiákat, és a hagyományok helyett az állandó megújítás és a régi formák összetörésének lehetőségét, majd gyakorlatát is létrehozta.
Így a világ legnagyobb technológiai hatalmát és elvileg a világ még ma is hatékony uralásának technikai bázisát ez hozta létre, mely végül a mesterséges intelligencia minden eddigi evolúciót robbantó erejéhez vezetett. Tehát a modernizációs-evolúciós zsákutcába jutás és ugyanak-kor a nagyságrendileg magasabb evolúciós tovább menetel ugyannak a folyamatnak a két oldalát jelenti, és a jelen korban mindkettő egyszerre hat, és főként fog hatni a következő évtizedekben.
Hogy néz ez majd ki az európai társadalmak és nagyvárosok min-dennapi életében, amikor egyrészt az iszlámosodás a nyugati nagyvá-rosokban a ma már ismert polgárháborús jelenségeket okozza majd a mindennapokban, de amikor másrészt a mesterséges intelligencia mindennapi életbe belefonódása – legalábbis az elit széles rétegeit illetően – szinte teljes robotok és algoritmusok általi kiszolgálás mel-letti életet hozhatja létre? Az egyik közvetlen következmény, melynek előszelét már napjainkban is érezzük, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusai és robotjai az egyre több munka átvételével a tömeges technikai munkanélküliséget hozzák létre. Amire valamikor bő hat-van éve a képzetlen muszlim tömegeket Európába behozták, azt már teljes mértékben a robotok és az algoritmusok által vezérelt gépek látják el. Csak magas szintű informatikai képzés mellett lesz lehetőség egyre inkább bekapcsolódni a megmaradt munkákba mind az európai törzsökös lakosságnak, mind a bevándorolt iszlám tömegeknek. Ám az utóbbiak integrálatlan párhuzamos társadalmakban élése a legellen-ségesebb viszonnyal az előbbiek felé nem engedi meg a nyelvi szintű felnövésüket a magas szintű oktatásban részvételre, de ezen kívül is a nagyobb részük teljes elzárkózása a befogadó európai kultúra felé egy csökevényes állapotban tartja őket. Az otthoniból már kiszakadtak, ám ide nem tudtak beilleszkedni. Mindezek aztán az amúgy is meglévő
civilizációs ellentétüket a keresztény európai társadalmakkal sok esetben a terrorista szervezkedésig és a mindennapos polgárháborús állapotok felé sodorja. Ha prognosztizálni akarjuk a kb. húsz-harminc év múlva beálló állapotokat e zsákutcás társadalomevolúciós fejlemények révén, akkor az a legvalószínűbb, hogy a tömegek mindennapjait Európa nyugati részeink nagyvárosaiban az iszlámosodás következtében a ra-dikális iszlám irányzatainak híveivel való mindennapos polgárháborús összecsapásai jellemzik majd, míg a mesterséges intelligencia által ellátott munkák irányítói és a mesterséges intelligencia állandó továbbfejlesztői a mindenapjaikat elzárt és biztonságos enklávékban élik majd, védve a tömegek szintjén zajló polgárháborús állapotoktól.