Cél:A gyakorlat történetekkel segíti a gyerekeknek feltárni a világ különbözô részein élô gyere-kek közötti hasonlóságot, nemzetiségre, nemre, vagy etnikai csoportra való tekintet nélkül.
Kulcsfontosságú tudnivalók:Mindannyian különbözôek vagyunk, de számos hasonló adottsággal rendelkezünk.
Szükséges eszközök:
– Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény.
– Az 50. és 51. oldalon levô példatörténetek.
Idô:1 óra.
TE ÉS ÉN 49
Menete:
– Magyarázzuk el, hogy a gyerekek a világ minden táján különbözô történeteket hallgatnak.
– Meséljünk el a világ különbözô országaiból származó történeteket. (Ha van egy atlaszunk vagy földgömbünk) mutassuk meg, hol találhatóak ezek az országok. Néhány ötletet találhatunk a másik oldalon.
– Kérdezzük meg a gyerekeket, hogy melyik hazai történetet szeretik a legjobban, és melyiket mesélnék el a világ különbözô részein élô gyerekeknek.
– Ha néhány gyerek valamilyen etnikai csoporthoz tartozik, kérdezzük meg, hogy ismernek-e olyan történetet a saját kultúrájukból, amelyet el szeretnének mesélni. (De ha nem akarják, ne erôltessük.)
– Tegyük fel nekik az alábbi kérdéseket, hogy a világ különbözô részein élô hasonlóság tudata fejlôdjön bennük.
Kérdések:
– Melyik történet tetszett a legjobban? Miért? Mitôl jó egy történet?
– Miért mesélnek történeteket az emberek mindenütt a világon? Melyik történetre tudunk visszaemlékezni?
– Miért játszottuk ezt?
További lehetôségek:
– A „Koldus levese” és a „Sajt felosztása” történeteket felhasználhatjuk a tisztességtelenség következményeinek bemutatására.
– A népmesék is felhasználhatók az emberi jogok tanításához. Például olyan történeteknél, ahol gyerekek szenvednek, fel lehet használni a GYJSZE egyszerûsített változatát.
– A gyerekek írhatnak történetet, vagy elôadhatnak egy darabot, amelyben bemutatják a GYJSZE egy cikkelyét.
Példamesék
A Róka és a pulyka (puerto indiánok, USA)
Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen elment róka koma vadászni. A feleségével már napok óta csak száraz gyökéren éltek, ezért már nagyon kívánt valami ízletesebb falatot.
Már jó ideje vadászott és igen-igen elfáradt. Ekkor váratlanul egy nagy, kövér pulykába botlott. Éppen készült belemélyeszteni éles fogait a pulykába, amikor a pulyka megszólalt:
„Várjál, róka koma! Beteg vagy? Olyan sápadtnak látszol. Nem akarsz egy picit szundítani?
Feküdj le és aludjál, én pedig elmegyek Róka asszonysághoz, és megmondom neki, hogy fôzzön meg engem neked vacsorára. Szegény fickó, olyan fáradtnak látszol!”
Róka koma ettôl csakugyan elkezdte magát rosszul érezni.
„Nagyon kedves lenne tôled, pulyka úr.”
A pulyka elindult a róka barlangja felé, a róka pedig nézte a pulykát, míg az ajtóhoz ért.
Azután lefeküdt a fa alá aludni.
A pulyka hangosan kopogott.
„Ki az odakint?”– kérdezte róka asszonyság.
„Csak egy barát, aki üzenetet hozott számodra”– válaszolta a pulyka.
„Nem jössz be?”– kérdezte róka asszonyság
„Nem, köszönöm”– mondta a pulyka. „Sietek tovább. Róka úr megkért rá, hogy nézzek be és szóljak, hogy nemsokára visszajön. Nagyon éhes, és azt akarja, hogy fôzzél neki egy kis gyökeret vacsorára.”
50 III. RÉSZ: FIATALABB GYEREKEK
Majd ezzel a pulyka továbbállt.
Róka asszonyság sürgött, forgott, fôzte a gyökeret.
Róka koma nagyon hamar hazajött és nyalogatta a száját. Boldog volt, ha arra gondolt, hogy milyen finom pulyka vacsora vár rá. Róka asszonyság kihozta a vacsorát és letette Róka koma elé. Az nagyot harapott belôle, majd elkezdett töprengeni. „Ez a legszívósabb pulyka, amit valaha is kóstoltam.” – kiáltotta. „Inkább hasonlít az íze gyökérre, mintsem a pulykára. Mi a baj ezzel az étellel?”
„Pulyka?!” – kérdezte róka asszonyság. „Én nem pulykát készítettem. Ezek gyökerek!
Valaki bekopogott reggel, és azt mondta, hogy éhes vagy és azt akarod, hogy fôzzek egy kis gyökeret neked vacsorára.”
„Oh, ez csak a pulyka lehetett!” – sóhajtott a róka.
A sajtok elosztása (Cape Verde Island)
Két macska lopott egy sajtot. Az egyikük el akarta osztani. A másik nem bízott meg benne.
így ezt mondta. „Menjünk a majomhoz, hogy ossza el közöttünk.” Az egyikük elment, hogy találjon egy majmot, majd miután talált egyet, megkérdezte, hogy lenne-e bíró.
„Természetesen” – felelte a majom.
Majd elküldte ôket egy nagy késért és mérlegért. De ahelyett, hogy a sajtot félbevágta volna, az egyik sajtot nagyobbra vágta mint a másikat. Majd ezután a mérlegre rakta ôket.
„Nem jól osztottam el” – mondta, így elkezdett a nagyobb darabból enni egy kicsit.
„Mit csinálsz?” – kiabált a macska.
„Eszek a nagyobb darabból annyit, hogy egyforma legyen a másikkal.” Miután evett a sajtból, az kisebb lett mint a másik darab. Ekkor elkezdte azt enni.
A macskák észrevették ezt, mielôtt megette volna az egész sajtot. Azt mondták:
„Bíró úr, engedd meg, hogy miénk legyen a maradék sajt és mi magunknak elosztjuk.”
„Ó, nem” – válaszolt a majom. „Valószínûleg vitatkozni fogtok rajta és az állatok királya el fog jönni hozzám.”
Így hát a majom tovább ette a sajtnak hol az egyik felét, hol pedig a másikat. A macskák látták, hogy semmi sem fog maradni belôle. Az egyikük odafordult a másikhoz, és azt mondta.
„Nekünk kellett volna elosztani a sajtot.”
Miután a majom megette az összes sajtot, azt mondta: „Menjünk békében és soha többé ne engedjük meg, hogy az érdek vakká tegyen bennünket és fölébe kerekedjen a megértésnek.”
A koldus levese (Sri Lanka)
Egyszer történt, hogy hét vándor koldus az éjszakát ugyanazon a pihenôhelyen töltötte.
Megegyeztek, hogy egy közös edény kongit fôznek (vízben fôtt rizs) vacsorára és mindegyik koldus ad bele egy marék rizst.
Majd egymás után, mindegyik koldus átnyúlt az edény felett, hogy beledobja a saját rizsét. De mindegyik trükkös fickó volt és egyik sem dobott bele egy szem rizst sem az edénybe. Valamennyien úgy gondolták, hogy majd a másik teszi bele a marék rizst, amiben megegyeztek.
Mikor tálalták a kongit, mindegyik koldus egy forró vízzel teli tálat kapott.
TE ÉS ÉN 51