Cél:A gyakorlat élettapasztalatokra épül: hogyan védelmezzük saját jogainkat és mások jogait.
Kulcsfontosságú tudnivalók:
– életünk során valószínûleg védelmeztük már jogainkat és mások jogait is, noha nem használtuk a „jog” nyelvezetét.
Szükséges eszközök: Tábla, nagydarab papír és toll.
Idô:kb. 1 óra.
A gyakorlat menete:
– A következô gyakorlat kb. hatfôs csoportokban végezhetô. Nagy létszámú osztályban elôször csináljuk meg egy kis csoportban a gyakorlatot. (Esetleg ebédidôben.) Ezek a diákok aztán a játékban a kis csoportok „segítôi” lehetnek. (Ez azt jelenti, hogy a már a gyakorlatot esetleg ebédszünetben eljátszó gyerekekbôl egy-egy bekerül a csoportokba és „vezeti” az
eseményeket most már az osztályban.)
– Osszuk az osztályt hatfôs csoportokba és minden csoportba jusson egy „segítô”.
– A segítôk kérjék meg a csoport minden tagját, elevenítsék fel, mikor álltak ki saját vagy mások jogaiért. (Pl. a diákoknak lehetnek emlékeik arról, hogy kisgyerekként igazságtalanul vádolták ôket valamivel). Ha akarják, a csoport tagjai naplót írhatnak a szomszédjukhoz. Öt perc elteltével a csoport minden tagjának el kell készülnie a következô információkkal.
1. Mikor álltam ki jogokért?
2. Mi történt?
3. Hol történt?
4. Mi motivált, miért álltam ki értük?
5. Ki vagy mi volt a segítségemre – honnan kaptam pártfogást?
– Amíg gondolkodnak, a segítôk rajzoljanak egy nagy kereket küllôkkel.
– A segítôk csoportjuk minden tagjával mondassák el történetüket, figyelve az öt fô információra.
– Ahogy a csoporttagok mondják történetüket, a segítôk leírják, hol történtek az esetek az egyik küllô végéhez, és leírják a motivációt és a pártfogást a küllô mentén. (Hogy a beírást
megkönnyítsük, a segítôk összegezhetik, amit a diákok mondanak, ha a csoporttagok ezzel egyetértenek.)
– Mikor mindenki elmondta a történetét, a segítôk kiemelhetik a lényeget az alábbi kérdések segítségével.
Kérdések:
– Hasonlóak vagy különbözôek voltak a tapasztalataitok? Pl.: magánéleti vagy közéleti jellegûek voltak, otthon vagy a munkahelyen történtek?
AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG 97
– Említette valaki, hogy a törvényekre vagy a hatóságokra támaszkodhatott? Miért? Miért nem?
– Milyen érzés volt emlékezni a jogokért való kiállásra?
– Pozitív élmény volt? Miért? Miért nem?
– Tapasztalataink szerint, támogattak a barátaink, kollégáink, családunk – szolidárisak voltak velünk? Mit gondoltok, miért hasznos az effajta segítség, amikor emberi jogokért állunk ki?
További lehetôségek:
– Ez egy nagyon rugalmas gyakorlat. Mindenfajta múltbeli élmény elemezhetô bármilyen korosztállyal. Különösen hasznos megmutatni azt, hogy számos tapasztalatban osztozunk.
– A diákok megnézhetik az Ötödik részben levô emberi jogi dokumentumokat, és utánanézhetnek, mely jogok jöhetnek számításba a saját kis történetükben.
– A 27. oldalon leírt elképzelés alapján megkérhetjük a diákokat, figyeljék a médiát és saját élményeiket, egy hétvégén keresztül. Hány példát találtak arra, hogy az emberek kiálltak jogaikért?
„Rezeda”
(The Citizenship Foundation, Understand the law, 1994. tanulmánya 11. oldalának adaptációjából)
Cél:A morálisan sem egyszerû történet tanulsága az élethez való jogról szól – segíteni fog a diákoknak, hogy elgondolkodjanak azon, miként is mûködnek a jogok a gyakorlatban. Jól kapcsolódik ez a rész a konfliktusgyakorlatokhoz is, amelyek a 108. oldalon kezdôdnek.
Kulcsfontosságú tudnivalók:
– az élethez való jog mindenkit megillet.
– ez nem más, mint az ún. „természetjogi” koncepció.
Idô:kb. 1 óra.
Szükséges eszközök:
EJENY egyszerûsített változata (lásd a 124. oldalt) A gyakorlata menete:
– Mutassuk meg az osztálynak az EJENY 3. cikkelyét (lásd a 124. oldalt), amely az élethez való jogról szól: „3. cikk: Mindenkinek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyes biztonsághoz.”
– Alkossunk öt-hat fôs kis csoportokat!
– Olvassuk fel a következô történetet az osztálynak:
„1884. május 19-én a fedélzetén négy emberrel, Angliából Ausztráliába indult a Rezeda nevû jacht. Thomas Dudley kapitány, Edwin Stephens elsô tiszt, Ned Brooks tengerész és Richard Parker, a 17 éves kiszolgáló személyzet. Július 5-én egy óriási hullám bezúzta a hajó oldalát.
Süllyedni kezdett. A férfiaknak csak két konzervet volt idejük megragadni és magukkal vinni a mentôcsónakba, még mielôtt a Rezeda elsüllyedt volna. A négy szerencsétlenül járt matróz az Atlanti-óceán közepén találta magát a szárazföldtôl 1600 mérföldre, néhány zöldség-konzervvel a túléléshez. Három nap elteltével az éhes emberek teknôst fogtak. Ez ellátta ôket élelemmel és itallal, de kilenc nappal késôbb már semmi sem maradt belôle. Még mindig 1000 mérföldre a szárazföldtôl, étel nélkül és az esôvízbôl nagy ritkán nyert néhány csepp folyadékkal
98 IV. RÉSZ: NAGYOBB GYEREKEK
– a matrózok kétségbe voltak esve. A kapitány levélben írta meg feleségének, ha nem jön hajó,
„mindannyiunknak meg kell halnia hamarosan... sajnálom, hogy elindultam egy ilyen útra...”
Volt azonban egy lehetôség a túlélésre: egyikôjüket táplálékul kell feláldozniuk a többiek számára. A kapitány azt javasolta, húzzanak sorsot, hogy eldöntsék, melyikôjüket öljék meg, de Stephens és Brooks tiltakoztak. „Ha meg kell halnunk – mondták – együtt haljunk meg!”. A fia-tal Richard Parker semmit sem szólt, szinte eszméletlenül feküdt a fedélzeten. Élelem és víz nélküli további két nap elteltével a kapitány meggyôzte Stephenset, hogy egyikôjüket fel kell áldozniuk a többiek megmentéséért, és hogy a kézenfekvô jelölt Richard Parker. Árva, nincs felesége és családja, és már a halál kapujában áll. Csak néha-néha tért magához a kómából tengervizet kortyolni, amely egyre betegebbé tette. Tudták, kis csónakjuk a hajózási zóna felé sodródik. Bármelyik nap megpillanthatnak egy hajót. Megegyeztek, ha nem jön segítség a kö-vetkezô napon, megölik a fiút. Senki sem jött. Brooks tengerész nem akart részt venni a gyilkos-ságban. Befedte magát a kabátjával a csónak végében, Dudley és Stephens az eszméletlen állapotban levô Parker fölé térdeltek: „Richard, fiam – suttogta a kapitány – eljött az óra.”
Stephens készen állt a fiú lábát megtartani, de nem volt rá szükség. Túlságosan rosszult volt már ahhoz, hogy küzdjön, amikor a kapitány kivette a zsebkését és a fiú nyakába mártotta, azonnal megölve ôt. Mindhárom férfi ivott a vérébôl és evett a szívébôl – ebbôl éltek az elkövetkezô három napon. A negyedik napon megpillantotta ôket egy német hajó, a Montezuma. A három férfi nagyon gyenge volt, az elsô tisztet és a kapitányt kötéllel kellett a fedélzetre húzni.
Szeptember 7-én kötöttek ki Angliában. Dudley, Stephens és Brooks egyenesen a hatósághoz mentek, és elmondták a fiú halálának okát.”
– Kérjük meg az osztályt, hogy csoportonként válaszoljanak az alábbi kérdésekre:
– Mit gondoltok, tett valami rosszat a három férfi?
– Vádolhatóak bûncselekmény elkövetésével?
– Mindannyiukat ugyanazzal a bûncselekménnyel vádolnátok?
– Most olvassuk fel a történet következô részét az osztálynak:
„Ehhez hasonló esetek korábban is történtek, így Dudley, Stephens és Brooks nagyon
meglepôdtek, amikor gyilkossággal vádolták ôket – igaz, Brooks tengerész ellen a vádat késôbb elejtették. A történet nagy közérdeklôdésre tartott számot, az újságok részletesen beszámoltak róla. Pénzt gyûjtöttek, hogy ügyvédet fogadjanak a matrózoknak. A tárgyaláson a ténykérdé-sekben mindenki egyet értett, de az esküdteknek nehéz feladat jutott. Rokonszenveztek a három tengerésszel és szerették volna megállapítani, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki mást azért öl meg, hogy saját életét megmentse. Figyelembe kellett venniük azt is, hogy
szándékosan megölni valakit, aki nem fenyegeti az életünket, mindenképp gyilkosság. A bíró kivezetô utat ajánlott az esküdteknek, méghozzá azt, hogy számukra szokatlan lépést
engedélyezett: Különleges döntést hozhattak. Az esküdtszék megállapította a tényállást és öt bírából álló bizottságot hozott létre annak kivizsgálására, bûnös-e Dudley és Stephens a gyil-kosságban.”
– Kérjük meg a csoportokat, válaszoljanak a következô kérdésekre:
– Ha benne lennél az ötfôs bírói tanácsban, bûnösnek vagy ártatlannak találnád Dudleyt és Stephenset?
– Miért?
– Ha bûnösek, mi legyen a büntetésük?
– Most mondjuk el az osztálynak mi történt:
„A bíróság a gyilkossági ügyben meghozta ítéletét. Gyilkosságért halál járt, de ebben az esetben ezt hat hónapi börtönbüntetésre változtatták. A korabeli szokásokhoz képest, és a hasonló helyzetû más tengerészeknek nyújtott elbírálással összevetve, sokan még mindig nagyon szigorúnak tartották ezt a büntetést.
AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG 99
Kérdések:
– Richard Parker élethez való jogát megsértették. Mi a helyzet a csónakban lévô többi ember élethez való jogával?
– Ti mit tettetek volna? Meghaltatok volna inkább, minthogy megöljetek valaki mást?
– Ez az eset az EJENY megalkotása elôtt 64 évvel történt. Változtat ez valamit Richard Parker élethez való jogán?
– Néhányan vitatják, hogy vannak „természetes” törvények és jogok, amelyek mindig mûködtek és amelyeket a józan ész és a becsület diktál. Például a szabadsághoz való jog ilyen
„természetes” jog. Egyet értetek ezzel az elképzeléssel?
– Az élettôl magától eltekintve akadnak egyéb dolgok is szerintetek, amelyeknek még
„természetes” jogoknak kellene lenniük? Készítsetek egy listát errôl, és hasonlítsátok össze az EJENY-ben szereplô jogokkal.
További lehetôségek:
– Mi van akkor, ha a tengerészek nem jelentik a hatóságoknak a fiú megölését? Kérjük meg a diákokat, találjanak ki színjátékot, történeteket, verseket vagy képzeletbeli leveleket, amelyekben mindenki elképzeli, hogy ô a három tengerész egyike 10 évvel a történtek után.
Hogyan éreznék magukat amiatt, amit tettek? Bûnösnek tartanák magukat? Miért? Miért nem?
– Hogyan reagálnátok, ha Richard Parker egyik barátjának a helyében lennétek?
– A diákok felmérést is készíthetnek a barátaik és családjaik körében arról, hogy mit tartanak természetes jogoknak. Az eredményt egyeztethetik és az egy hasznos beszélgetés
kiindulópontja lehet.