„A szentek életét bemutató színjátékok, a miraculumok és a mártírdrámák között természetesen éles határvonalat nem lehet húzni” – írja Kilián István.906 Valóban, nagyon sok a motívumátfedés, így a merev kategóriáknak nincsen értelme. A mártírokat és szenteket bemutató drámai műfajok folyamatosan jelen vannak a középkori színpadon, s megváltozott formában, de a barokk színpadon is meghatározóak.907 A 17. századi definíció szerint mártír az, aki a kereszténységért életét áldozza, akár szándékos életáldozattal, akár elszenvedve a halált. Pázmány Péter Kalauzában jól megfigyelhetjük a korabeli katolikus mártírfelfogást.
Pázmány szóhasználatában nem válik ketté a szent és a mártír: a szentek egy része mártíriumot is szenved, de mind utat mutatnak az erkölcsös életre, és gerjesztik a hívekben az örök élet kívánságát.908 A mártírok, szentek egy részét a protestáns prédikátorok fiktív személynek tekintették, így kultuszuk a polémia egyik sarkalatos pontjává vált. Pázmány az ellenvetést az egyházatyák tekintélyére és a tradíciókra hivatkozva utasítja vissza: „gyalázatos szókkal rongálnak minket, hogy szent Györgyöt, szent Katalint, szent Christófot tisztelyük, kik soha in rerum natura nem vóltak. De valamely bizonyos, hogy szent István király vólt Magyarországban, oly bizonyos, hogy a nevezett Szentek éltek és martyromságot szenvedtek.
[...] Mivel azért a görög és deák Ecclesia régi traditiója és számtalan sok túdós emberek írási ezekrűl a szentekrűl emlekeznek¸ csak agya-fúrt kábaság ebben akadozni.”909 Pázmány tehát minden, a szentek aktáiban és az egyháztörténeti munkákban szereplő mártírt valóságosnak tekint, és történetiségüket a legtekintélyesebb magyar szent, Szent István történetiségével állítja párhuzamba. Pázmány egyébként saját iskolaéveiben jónéhány szentről és mártírról (Szent Katalinról, Szent Cecíliáról, Szent Dorotheáról, Gallenusról) szóló drámát látott Grazban.910 Érsekké való kinevezése után főpapi reprezentációjának része lett a színielőadásokon való részvétel (Nagyszombatban, Pozsonyban, Bécsben) illetve azok mecenatúrája is. A tiszteletére tartott előadások között magyar történelmi tárgyúak és
906 KILIÁN 2002, 57–58.
907 Vö. Martiri e santi in scena (Atti del Convegno, Anagni 7–10 settembre 2000), a cura di M. CHIABÒ – F.
DOGLIO, Roma, Centro Studi sul Teatro Medievale e Rinascimentale, 2001. A kötet a középkori és a barokk hagyományt együttesen vizsgálja, különösen érdekes: AUTERI 2001, 221–237. NIEFANGER 2005, 52–54.
908 BITSKEY 2015, 237.
909 Idézi BITSKEY uo., 238.
910 KILIÁN 2013B,274–275.
ószövetségi bibliai tárgyúak is voltak, 1635-ben, az egyetem megalapításának ünnepén pedig egy Szent Ágotáról szóló előadással köszöntötték Pázmányt a nagyszombati jezsuita kollégium diákjai.911
Az életáldozat, az önfeláldozás drámai megjelenítése nagyon sok jezsuita történelmi drámában feltűnik. Ezeknek csak egy része ábrázol keresztény mártíriumot, más részükben viszont egy pogány főhős választja önként a halált, példát mutatva ezzel a keresztény olvasóknak. A pogány hős vagy egy távoli, idegen nép fia (kínai,912 japán, norvég stb.) vagy pedig görög, illetve római.
A jelenség láttán Elida Maria Szarota bevezet egy új fogalmat 1967-es monográfiájában, megkülönböztetve a szekularizált (säkularisiertes Märtyrerdrama) és a vallásos mártírdrámát (religiösen Märtyrerdrama).913 Mindkét típusra vonatkozóan úgy látja, hogy a mártírokban minden kor és ország a saját abszolút emberideálját jeleníti meg, s a drámák olyan kérdésekre keresik a választ, amelyeknek van valamilyen – a saját korukra vonatkozó – aktualitásuk is. A mártírdrámák egyik típusa a főhős kereszténnyé válását, majd mártíriumát mutatja be,914 a másik csoport hősei olyan, erős akaratú, öntörvényű emberek, akik fellázadnak az erőszak, a zsarnokság ellen.915 Ebbe a csoportba tartoznak a szekularizált mártírdrámák hősei is, mint például a római Papinianus. Papinianus azért vállalja a halált, mert igazság nélkül a világ olyan értéktelen volna, amelyben már nem is lenne jó élni, s ezt az értékvesztést nem tudja elviselni. Ennek a hőstípusnak a képviselői is felszámolják a földi kötelékeiket, és vágynak a halálra, ami nyugalmat és dicsőséget hoz számukra – akár a keresztény mártírok. Gryphius Papinianus című darabjának916 szóhasználata és gesztusai is
„keresztényiek”: szent igazságot és szent jogot emleget, és Themis istennőhöz imádkozik.
Nem saját dicsősége miatt keresi a mártíromságot (ellentétben Poleucte mártírral, Corneille hősével917), hanem az igazság győzelme miatt.
Éppen Gryphius darabjai mutatják azt, hogy ez a distinkció nem igazán szerencsés, bár jól lefedi a két drámatípus közti különbséget a főhősökre utaló pogány és keresztény mártírdráma vagy a világi és keresztény mártírdráma megnevezés. Ugyanis a
911 Uo., 279.
912 A kínai tárgyú darabok forrása általában Jean-Baptiste du Halde (1674–1743) jezsuita történetíró Fasti Monarchiae Sinensis című műve, Paris, 1735.
913 SZAROTA 1967, 6.
914 Pl. BIDERMANN,Jacob, Philemon Martyr. A drámáról bővebben: SZAROTA 1967, 7–24.
915 Szarota még két csoportot emleget: a töprengő, vívódó hősök csoportjában Calderon és Lope de Vega drámáit, a mártírrá vált királyokról szóló daraboknál pedig Gryphiusnak az I. Károlyról szóló drámáját és Vondels Stuart Máriáját elemzi. SZAROTA 1976,72–122, és 216–237.
916 Részletes bemutatása: uo., 288–307.
917 Részletes bemutatása: uo., 162–190.
szekularizáltnak nevezett drámákban is van szakrális szint: a hitért, az elvekért, vagy a törvényes uralkodóért való kiállás olyan ethoszt ad ezeknek a hősöknek, mint a keresztény mártírdrámák hőseinek, s többségük nem egyszerűen példakép, hanem Christus és a keresztény mártírok előképe, praefigurációja is. Ők is héroszok, ahogy az egyik magyar nyelvű (jól végződő) mártírdráma címe (Sinai Hős)918 sugallja. A Christus praefiguraciójaként megjelenő pogány hősnek a „prototípusa” az utolsó athéni király, Codrus, aki egy jóslat hatására pásztorruhába öltözik, az ellenség soraiba megy, és meghal, hogy népét megmentse.919 Szarota nem tér ki az ókorban illetve a római birodalomban mártírhalált halt (sokszor fiktív) történelmi hősök mellett az újkor, a szinte kortársi emlékezet mártírhőseire, Niefangernél viszont külön fejezett kap Gryphius másik mártírdrámája, amelyben Stuart Károly jelenik meg imitatio Christi –ként.920
A protestáns drámairodalomban az első évtizedekben egyáltalán nincsenek mártírokról szóló drámák, az egyetlen kivétel Johann Agricola Husz Jánosról szóló darabja.600 Mivel a pápaságot az antikrisztus megtestesítőjének tekintették, a keresztényüldözések témája nem kerülhetett színpadra. Később azonban a protestánsok is felismerték ennek a témának a jelentőségét, a 16. század végén és a 17. század elején megváltozik a helyzet, ekkor már drámák sora foglalkozik a mártíromsággal, mint központi kategóriával: Keresztelő Jánosról már az 1540-es években írnak drámát, a 60-as évektől pedig Szent István protomártír alakja is megjelenik, de nagy siker a Szent Dorottyáról szóló darab (1594) és Gryphius Katarina-drámája921 is (1657). Strasbourgban a 16. század második felében a mártírdráma a színjátszás reprezentatív műfaja: a strasbourgi protestáns színjátékok között bibliai, középkori és kortárs mártírokról szólók is voltak, s ezek az előadások nagyban formálták és erősítették a polgárok vallási identitását. A szerzők célja az volt, hogy a nézők közösséget vállaljanak a szenvedő mártírral, aki bízik ugyan Istenben, de újra és újra üldöztetést szenved. Valószínűleg az az írói szándék is meghúzódott a drámák mögött, hogy a néző érezze meg a hitért való szenvedés heroizmusát, gondolatban azonosuljon a mártírokkal. A mártírtörténetek szembesítették a nézőket azzal a tapasztalattal, hogy az egyéni értékrend, amely különbséget tud tenni jó és rossz között, győzedelmeskedik ugyan, de közben a másik oldalon vereséget szenved egy külső ellenségtől. Kérdés természetesen, hogy egy ilyen dráma a különböző tapasztalatok
918 A szöveg modern kiadása: Jezsuta iskoladrámák II. 2005, 885–925. A szöveg Metastasio darabjának fordítása.
919 Friz darabjának magyar fordítása Kolozsvárott, 1756-ban készült. A színlap modern kiadása: Jezsuita iskoladrámák II. 1995, 961–965.
920 NIEFANGER 2005, 154–164.
600 AGRICOLA, Johann, Tragedia Johannis Huss, 1538.
921 METZ 2013, 527. A drámáról részletesen: NIEFANGER 2005, 171–177.
ellenére hogyan tudja megőrizni a gonosz elleni harc vágyát.922 Niefanger a mártírdrámák központi kategóriáinak a consolatiot és a prudentiat tartja, ezek szerint beszél „vígasz-drámákról” és „tanító „vígasz-drámákról”, illetve ezek általános modelljeiről.923 A jezsuita mártírdrámák esetében pedig a hittérítés, a Propaganda Fidae jelentőségét hangsúlyozza–
teljes joggal.924
Tóth Sándor Attila szerint Viperano (Arisztotelész félreértésén alapuló) mondata a katharzisról adta meg az elméleti alapot a keresztény mártírdrámák megszületéséhez: eszerint a tragédia a haragot és az irigységet megértésre és szánalomra változtatja, és segíti a negatív érzések feldolgozását.925 A jezsuita iskolákban már a 16. század közepétől jelentős a mártírdrámák aránya, s a műfaj egészen a 17. század végéig megőrzi hangsúlyos szerepét a drámarepertoárban.926 Az első sikeres jezsuita mártírdrámaszerző Bernardino Stefonio (1562–
1620), akinek a 16. század végén írt (de csak évtizedekkel később megjelent), prózai mártírdrámáit927 egész Európában (nálunk is) játszották.928 Első darabja, az S. Symphorosa (1595, megj. 1655) példát adott abban a tekintetben is, hogy női szentet választott főszereplőnek, bár az igazi főhős nem a hétgyermekes, keresztény özvegyasszony. A darab családi tragédia: Symphorosát hét fia is követi a halálba: sorra előállnak, és elmondják az érveiket a zsarnok és a római vallás ellen (mintegy variálva és nyomatékosítva az anya szavait). Hadrianus császár maga is megrendül a hat fiú bátorságától és hősiességétől, ezért a legkisebbet, Eugeniót meg akarja menteni, ő azonban visszautasítja a császár kegyelmét.
Halála azonban katalizátora lesz a császár tragédiájának is: Hadrianuson végképp eluralkodik az őrület. Még sikeresebb lett a Crispus (1597, megj. 1620) – amelyet a kutatók a Hippolitosz
„ikerdarabjának” tartanak – és a Flavia (1600, megj. 1647), mindkettőt szinte azonnal lefordították olaszra is. Stefonio jól ismerte Euripidész és Seneca darabjait, a Crispus szövegében szó szerint is idéz Euripidésztől.929
A mártírok tiszteletének több funkciója is van: a haláluk bizonyíték a vera Ecclesia mellett, példaadás a közösség számára, és az erkölcsnevelésnek is fontos tényezői – ezért kerülhetnek bele az iskolai repertoárba (a mai olvasó-néző számára véres és elborzasztó) mártírdrámák, ráadásul úgy, hogy többségüket az alsóbb osztályok (pl. a parvisták!) adták elő.
922 Uo., 528.
923 NIEFANGER 2005, 60. Részletes kifejtésük: NIEFANGER 2005, Die Ordnung des consolatio-Modells, 117–124, Exemplarität der Situation in prudentia-Modell, 124–127.
924 NIEFANGER 2005, 127.
925 TÓTH S. A. 2009, 12.
926 A jezsuita és a protestáns színjátszás tematikus különbözőségéről lásd: METZ 2013, 786–790.
927 QUARTA 1996, 146–158.
928 Crispus, Zágráb, 1638; Buda 1768. STAUD 1994(IV), 66.
929 QUARTA 1996, 147.
A mártírdrámák legfőbb célja a csodálat felkeltése a befogadókban (és a színjátszó diákokban!), de a téma többféle, árnyalt érzelem (pl. az együttérzés) átélésére, megtapasztalására is alkalmas volt.
A mártírok és szentek életéből vett történetek ugyanis a kegyes életvitel, az önfeláldozó vallásosság, a kísértések feletti győzelem illusztrációiként szolgáltak, „a képzelet és az érzelmek mozgósítását tűzték ki célul az újjászerveződő katolicizmus irodalmi arzenáljában.”930Ez az utolsó kifejezés jól mutatja a mártírdrámák 17. századi funkcióját: a katolikus identitás felerősítésében és megőrzésében betöltött szerepüket. A saját hívek spirituális szokásait is újjá kellett szervezni, ebbe tartozott bele a mártírkultusz is a devóció korszerű formájaként. A jezsuiták legfontosabb hagiográfiai és mártirológiai forrása Caesar Baronius volt, az iskola színjátékoknál is ő a leggyakrabban hivatkozott forrás.
Az egyháztörténetekben szereplő ókeresztény és középkori mártírok mellett a 17.
században megjelenik a mártírnarratíváknak egy új típusa is, azoknak a jezsuita hittérítőknek az élettörténetei, akik a kereszténység terjesztésének estek áldozatul a Távol-Keleten.
Emblematikus előképük az 1622-ben szentté avatott Xavéri Ferenc, akiről 1651-ben és 1757-ben is adnak elő drámát Nagyszombatban (Esterházy Pál játszotta a darab főszerepét).931 (A nagyszombati jezsuita kollégium témarendje egyébként jól mutatja a mártírdrámák időbeli megoszlását: 1712 előtt kilenc vértanúról, négy magyar szentről és öt egyéb szentről játszottak darabot,932 utána már csak hat előadást tartottak ebben a témakörben, 1750 után pedig egyet sem.)
A katolikus restauráció idején a mártirológiai koncepció kettős pilléren nyugodott:
egyfelől igyekeztek visszaállítani és új tartalommal megtölteni a hagiografikus hagyományt, másfelől a kortárs konfliktusok áldozatait is bevonták a mártírnarrációba. Ezzel egyrészt hangsúlyozták a szentkultusznak a középkor óta meglévő folyamatosságát, másrészt viszont a közelmúlt hőseit is példaként állíthatták a hívők elé. A kortárs vértanúságnak két típusa alakult ki: egyrészt a külső missziókban térítő szerzeteseké, papoké, akik közül sokan haltak vértanúhalált (volt, hogy tömegesen), másrészt azoké, akik a tizenöt, illetve a harmincéves háború alatt a felekezeti konfliktusoknak estek áldozatul. Bár a szentté avatásukig még évtizedeket kellett várni, ezeknek a mártíroknak is elkezdődött a kultusza, nagy érzelmi hatást kiváltó, szimbolikus reprezentációs alakká váltak.933 A magyar jezsuita és piarista
930 BITSKEY 2015, 243.
931 STAUD 1984 (I), 103.
932 KILIÁN 2002, 56–60.
933 BITSKEY 2015, 252–253.
színjátékhagyományban a jezsuita önreprezentáció miatt az első két csoport nagyon erőteljesen jelen van, de az utóbbi csoportból jelenleg csak egyetlen előadást ismerünk: a kassai jezsuita mártírok egyikéről, a horvát származású Kőrösi Márkról mutattak be darabot 1718-ban Zágrábban.934
Még nagyobb hatásuk volt a tömeges vértanúságról szóló elbeszéléseknek, krónikáknak, az ilyen hírekból is több dráma és mártíreposz is született. Ez utóbbiak a vergiliusi eposz formáját követik, a mártírokat az antik héroszokkal állítva párhuzamba.
A hittérítők harca átvitt értelemben a gonosz, vagyis a sátán (és a pokol) elleni küzdelmet is jelképezte. Feddhetetlen erkölcsük, példás életük, csodatételeik, mártírhaláluk hozzájárult a római egyház terjeszkedéséhez az egzotikus földrészeken, és a sorsuk legitimációs narratívaként szolgált a katolikus identitástudat újraértelmezéséhez.935 A protestánsokkal való szembenállás idején, a felekezeti küzdelmekben is több jezsuita szenvedett vértanúhalált, de meglepő módon a sorsuknak jóval kisebb számú dramatikus feldolgozása született, mint ahogy feltételeznénk.
A lengyel jezsuita gimnáziumokban is megfigyelhető az a változás, hogy a passiójátékok helyét a vértanúkról, mártírokról szóló drámák veszik át. A vilnai kollégiumban például 1703-ban a nagyhéten a római császárok által üldözött keresztény vértanúkról voltak előadások,936 a szentek és vértanúk sorsa Jézus szenvedésének allegóriájává vált. A 18. század elejétől kezdve számos mártírdráma cselekménye Kínában, Japánban és Indiában játszódott – ahogy Irena Kadulska írja, „ennek a témának a felkarolása a nemzeti előítéletek legyőzésére és az egzotikum iránti vágy csillapítására szolgált, s a vértanúi erények az erkölcsös fiatalság példáit állították a diák-közönség elé”.937 Az Indiáról és Kínáról szóló történeti művek ott voltak a lengyel abolíciós könyvjegyzékekben, s mellettük a levelek, prédikációk és a misszós tevékenységről megjelentetett naptárak (amelyekben minden naphoz egy-egy jezsuita vértanú, térítő vagy kiváló szerzetes portréja kapcsolódott) szolgáltak a mártírdrámák forrásául. 1716-ban Kostka Szaniszló (Stanislaus Kostka) és Gonzaga Alajos (Aloysius Gonzaga) szentté avatása után felerősödött a szentkultusz, a nyolcnapos ünnepségsorozatnak (amelynek során ünnepi körmenetet tartottak, győzelmi kaput készítettek, szimbólumokat, díszítéseket alkalmaztak, verseket szavaltak) fontos része volt a szentekről szóló színielőadás is. Régis
934 Marcus Chrisinus martyrij laurea coronatus, STAUD 1988 (III), 234. A kassai jezsuita mártírok kultuszáról és annak irodalmi emlékeiről, a jezsuita önreprezentációs szándékok érvényesüléséről lásd: SZÁRAZ 2015.
935 BITSKEY 2015, 252.
936 Sarmatia triumphali laudro et cognato nomine sancti Sarmatae martyris coronata, Vilna, 1703. KADULSKA 1997, 63.
937 Uo., 64.
Szent Ferencről 1737-es szentté avatása után már a következő évben tartottak előadást Poznańban, amelyben a 12 jelenet az ókori hősök (pl. Akhilleusz) tetteivel szimbolizálta a szent életének eseményeit, s a nyomtatott program Ovidius- és Vergilius-idézetekkel kapcsolta össze a programot díszítő lengyel nemesi címereket.938 Magyarországon is ekkor játszottak róla először, Pozsonyban volt egy bemutató Divi Francisci Regis apotheosis fabula pastoritia vestita címmel.939 1727-ben pedig Trencsénben mutattak be egy olyan drámát, amelynek szintén volt emblematikus tartalma: az argumentum szerint Castor és Pollux alakja szimbolizálta Gonzaga Alajost és Kostka Szaniszlót.940 A szerepeket és jelentésüket (máshol is szokásos módon) a Clavis generalis Personarum adta meg: Castor jelentette Gonzaga Alajost, Pollux pedig Kostka Szaniszlót. Juno Szűz Mária allegóriája, a Vellus Aureum pedig a jezsuita rendé. A gimnáziumban öt évvel korábban előadtak egy drámát Castorról és Polluxról,941 lehet, hogy ez inspirálta a későbbi drámaszerzőt, aki felhasználhatta az eredeti textust is.
A lengyel programokból kiderül, hogy a mártírdrámák szcenikája nagyon erősen épült a vörös szín és a vér és a tűz szimbolikájára, a sandomierzi vértanúkról szóló darabban például a Visztula véres Rubikonná változott,942 az egyik varsói darabban pedig pirotechnikai eszközökkel jelenítették meg a vértanúk égő máglyáit a színpadon.943 A vértanúk ábrázolásának alapja a belső öröm és a rájuk mért éles fájdalom ellentéte volt, amit naturalisztikusan, ugyanakkor az Isteni Szeretet misztériumát hangsúlyozva vittek színre a lengyel jezsuita színpadon.
Az ókeresztény mártírokról szóló darabok jelentős csoportjában általában két-három mártír adja az életét, akik testvérek vagy barátok. Ilyen a Triumphus Christianitatis in Floribundo et Inaldo című darab, amelyben két ifjú szenved mártíromságot. Floribundus, félve a megtorlástól, ráveszi Neptianus király fiát, hogy az ő ruhájában, az ő helyén áldozzon az isteneknek. Amikor a király megtudja, hogy a fia nem színlelésből lett keresztény, hanem valóban megtért, Floribundussal együtt kivégezteti.944A Sanchus című darabban is két fiatal mártírt látunk: Nobunanga király megtiltja, hogy a keresztény vértanúk holttestét bárki eltemesse. A király kegyeltje, Sanchus azonban meg akarja adni megölt barátjának a
938 Uo., 66. Sol Franciae, sanctus Joannes Franciscus Regis S.J.
939 STAUD 1984(I), 420.
940 Dii Gemelli […] Sive Divi: Aloysius Gonzaga, ac Stanislaus Kostka, Tyranviae, 1727. KNAPP 2003, 173.;
STAUD 1986(II), 283.
941Castor et Pollux,1722,STAUD 1986(II), 279.
942 Regnator Fluviorum Sarmatiae Vistula purpuram martyrum indutus, Warszawa, 1718.
943 Dies cineum, Warszawa 1715.
944 A darabot 1731-ben játszották a pozsonyi gimnázium elemi (!) osztályának tanulói, forrásként ez a színlap is Baroniust jelöli meg.JUHAROS 1933, 95.
végtisztességet, de miközben eltemeti a barátját, tetten érik, így a király halálra ítéli.945 A liptószentmiklósi jezsuita kollégium – általunk ismert – első színielőadása, Kilián Dániel egri kanonok támogatásával, a Nazarius et Celsus, sive Christiana pro Fide Christi Constantia, 1744-ből.946 A 17 jelenetre osztott előadásban 22 szereplő lépett fel. Nazarius és Celsus, a két fiatal főszereplő, Nero császár uralkodása idején (i. sz. 54–68) együtt szenvedett keresztény hitéért vértanúhalált Milánóban.947
A Babilas című dráma egy antiochiai püspökről szól, akit a hite miatt Numerianus császár halálra ítélt, de a többi keresztény ifjúval együtt kegyelmet ajánlott neki, ha áldozatot mutat be a pogány isteneknek. Mivel Babilas ezt megtagadta, kegyetlen kínzások közepette kivégezték. 948 Ez utóbbi darabot is az első osztályok tanulói mutatták be (!).
Vannak olyan mártírok, akikről jóval több előadás született, mint másokról, ilyen Szent Eustachius is.949 Kilián István ezt azzal magyarázza, hogy a magyar csodaszarvas-monda és Szent Eustachius legendája nagyon hasonló (Eustachius egy sokáig üldözött szarvas agancsai között keresztet pillantott meg), emiatt lett ünnepelt szent Magyarországon. Szent Eustachius élettörténetét egyébként már Masenius is ajánlotta a drámaszerzőknek, Surius egyháztörténeti művére hivatkozva.950 Az Eustachius és Trajána, valamint gyermekeik, Agapitus és Theopistus (1761) magyar–latin nyelvű mártírdráma szövege a kantai drámagyűjteményben őrződött meg.951 A darabot Le Jay drámájának felhasználásával készítette Ladányi Mihály vagy Szabó Konrád, de úgy, hogy egy hypertextust hozott létre:
meghúzta és átírta a jezsuita szöveget, és az első actust egyszerűen hozzáírta.952 A kompiláció nem a szent regényes élettörténetét meséli el, hanem csak visszatérését a római udvarba, s hadvezéri győzelmének és fiaival együtt szenvedett mártíromságának eseményeit. Bár a hagyomány szerint Eustachius felesége már korábban felvette a kereszténységet, itt a férjével együtt való compassio miatt tér át, s nem fogadja el a Hadrianus császár által nyújtott kegyelmet sem: „azért kérlek még-is, ne tartóztass éngem a’ Dicsőséges halálnak koronájától!”953A két fiú is boldog örömmel várja a mártírhalált, a biblikus beszédmód itt is a passió szavait idézi: „Kőzelges már hozzám-is, vitéz, pallosoddal: hadd végezzem én-is
945 A darabot 1758-ban adták elő Szakolcán. Uo., 96.
946 Nazarius et Celsus,/ sive/ Christiana pro fide Christi/ Constantia, Cassoviae, Typis Academicis Societatis Jesu, é. n. [1744] (OSZK Pro 39.; STAUD 1986 (II), 189, 192.)
947 A darabról bővebben: MEDGYESY 2013, 262–269.
948 A darabot 1761-ben játszották a besztercebányai gimnáziumban, JUHAROS 1933, 97.
949 Több mint tíz jezsuita előadást tudunk dokumentálni (STAUD 1994[IV], 84–85.), egy piaristát (KILIÁN 1994, 707.), és két ferencest (KILIÁN–PINTÉR–VARGA, 1992., 261.)
950 TÓTH S. A. 2008, 127.
951 Minorita iskoladrámák 1989, 269–318.
952 Uo., 316.
953 Uo., 311.
bóldogul életemnek pálja futását, és el nyerjem a’ nékem készittetett Koronát Mennyekben…!
Bocsás meg nékik, én Istenem, mert nem tudyák, mit cselekesznek, és vedd hozzád lelkemet!”954 Mind a négyen Christus követői lesznek, áldozatuk önként vállalt, magasztos
Bocsás meg nékik, én Istenem, mert nem tudyák, mit cselekesznek, és vedd hozzád lelkemet!”954 Mind a négyen Christus követői lesznek, áldozatuk önként vállalt, magasztos