A történelmi drámák cselekménysémái

Jól látszik, hogyan próbálják meg a szerzők megteremteni az Arisztotelésztől induló antik „szabályok” és a keresztény eszmerendszer alapján azokat a történelmidráma-típusokat, amelyek összeegyeztetik a kettőt, összhangot alakítanak ki a barokk világkép és a humanista erudíció között.⁴³⁰ Arisztotelész a tragédia hat összetevője között felsorolja a mesét, a jellemeket, a nyelvezetet, az érvelésmódot, a látványt és az éneket, ezek mindegyikének fontos szerep jut a barokk színpadon, de a típusok kialakításában az első kettő lesz a meghatározó. Ami az első kritériumot illeti, a Poétika szerint ahhoz, hogy a tragédia gyönyörködtessen, olyan cselekmény (mese) kell, amelyben váratlan fordulatok (peripeteia) és felismerések (anagnóriszisz) vannak (sőt az a legszerencsésebb, ha ez a kettő egyszerre,

426 [Mösch] LUCAS A SANCTO EDMUNDO, Vita poetica per omnes aetatum gradus deducta, sive poesis tota vitalis, docens, canens et ludens, Tyrnaviae, 1693.

427 „Fictio poetica sub fabularum ludis sinu conditam veritatem, et eruditionem pandit.” Idézi: POLGÁR 2014, 114.

428 „Hoc fuco tegit illa gravioris Eloquentiae severitatem, suaviusque isto nectare nihil habet Parnassus.”Idézi:

POLGÁR 2014, 115.

429 Uo., 119.

430 A kifejezést Bistkey Istvántól kölcsönöztem, aki Pázmányról szóló kötetének adta ezt a címet: Humanista erudíció és barokk világkép (BISTKEY 1979), a kétféle elem összeegyeztetése azonban szinte az egész jezsuita költőgenerációra jellemző a 17. század elejétől a 18. század közepéig, amikor a barokk világképét már egy másfajta vallásosság váltja fel.

egymásból következően van jelen).⁴³¹ Ezért illeszt bele például a Manasszészról szóló bibliai játékba az ismeretlen jezsuita szerző egy olyan cselekményelemet, amelyben felismerés és csodálatos elem is van: „Ehez igaszsággal határos költését a’ Vers-szerző tudomány ragasztya; Jorámot Manasszesz gyermekét hajdon a’ tűzbűl, mellyre Attya altal a’ Baal tiszteletére vettetett vala Eliacim ki ragadván, alatomba Oziás neve alatt, mint saját fiát-fel-nevelte. Hasznát ezen költésünknek a’ jaték vége ki-mutattya.”⁴³² A szövegben ott van a sorsfordulat (metabolé) fontossága is, ez alapján dolgozta ki saját drámaelméletében a

„viszonyváltozás” fogalmát Bécsy Tamás, amely ennek az arisztotelészi fogalomnak az egyik elemét teszi meg a dráma legfőbb szervezőerejévé.⁴³³

A metabolé a balsorsból a jósorsba vagy a jósorsból a balsorsba való átváltozást jelenti a Poétika ezen helyén (a terjedelem megfelelőségének egyik kritériumaként: az a megfelelő terjedelem a drámák számára, amelyben ez az átváltozás a valószerűség és a szükségszerűség⁴³⁴ szerint bekövetkezhet). A sorsfordulat tehát nemcsak a jellemtől, az egyéni döntésektől függ, hanem a véletlen körülményektől is. A tragikus sorsfordulat a tragédiákban egy olyan ember életében következik be, akinek az erkölcsi erejét és boldogságát korábban aránytalanul segítették a külső tényezők (tehát a jósors kegyeltjének tekinthette magát), de ez egy egyéni rossz döntés, tévedés, téves helyzetfelismerés stb.

eredményeként megváltozik, s a rázúduló csapások aránytalanul nagy veszteséggel (pl.

hatalmának, gazdagságának elvesztésével, vagy éppen felesége, gyermekei, önnönmaga halálával) járnak. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában ezt írja: „az igazán erkölcsös és értelmes ember mindenféle sorsfordulatot méltósággal visel, s az adott körülmények között mindig a legjobbat cselekszi. […] a boldogságból nem mozdítható ki egykönnyen közönséges sorscsapások által, legfeljebb nagy és gyakori szerencsétlenség által.”⁴³⁵ A sorsfordulat különleges pillanata a peripeteia, a cselekmény meglepő fordulata, de az értékvesztés folyamatának ez csak egy (látványos) mozzanata, a mese alkotóeleme. Az értékvesztés következménye a szenvedés (pathosz), amelyet Arisztotelész többféle értelemben is használ, leginkább olyan ’cselekvés’ értelmében, amely szenvedést, pusztulást idéz elő („amilyen

431 „Legszebb a felismerés, amikor váratlan fordulattal együtt következik be, mint például az Oidipuszban.”

ARISZTOTELÉSZ 1997, 51.

432 Jezsuita iskoladrámák II. 1995, 1094. A motívumot nyilván a bibliai Joás történetéből kölcsönözte a szerző.

433 „Ha ugyanis egy szöveg nevekben és dialógusokban formálódik meg, de a dialógusok nem hordoznak viszonyváltozást, akkor az a szöveg nemcsak a viszonyváltozás fogalomkörén esik kívül, hanem a dráma műnemének fogalomkörén is.” BÉCSY 2002,10.A szituációról és a sorsfordulatról: BÉCSY 2001,33–37.

434 Bécsy Tamás értelmezésében a szükségszerűség „nem lehet kizárólag az idő fonalán megjelenő ok-okozati csomópontok egymásutánja, nem lehet csak lineáris összefüggésrendszer. Minden dolog, ami a tragédiában benne van, csak akkor lesz szükségszerű, ha a kezdeti helyzetbe valahogyan beleépített, ha abban potenciális lehetőség.” BÉCSY 2001, 36.

435 1101a, ARISZTOTELÉSZ 1997, 40.

például a nyílt színen történő halálesetek, rendkívüli kínok, sebesülések és a többi efféle”⁴³⁶), de a magyarázatok inkább a ’szenvedés’, ’kín’ értelmében használják. Arról, hogy mi történjék a borzalmas (vagy kínt okozó) eseményekből a nyílt színen (ami a reneszánsz és a barokk drámaelméletek egyik sarkalatos kérdése), nem foglal állást a Poétikában, de a Nikomakhoszi etikában azt írja, nincs nagy különbség abban, hogy a gonosz és borzalmas tettek a cselekmény előtt vagy a cselekményben (a színpadon) folynak-e le – ez tehát értelmezhető úgy, hogy a dráma idején kívül lehet (kell) megtörténniük –, de az fontos, hogy a nézők a mese szerves részének tekintsék ezeket.⁴³⁷ Arisztotelész többféle típusba sorolja azokat a tetteket, amelyek a szenvedést előidézhetik: például aszerint, hogy egy ellenség, egy közömbös személy, vagy egy rokon ellen követ-e el a főszereplő szenvedést okozó cselekedetet (ez utóbbi a legjobb tragédiatéma: „ha testvér a testvért, vagy a fiú az apját, vagy az anya a fiát, vagy a fiú az anyját öli meg vagy készül megölni, vagy más effélét csinál – ezeket kell kikeresni”)⁴³⁸, de többféle kategóriát állít fel a tett elkövetésének módjáról is: van olyan, amikor tudatosan, a helyzet ismeretében követ el a főhős egy tettet, van, amikor nincs tudatában, hogy borzalmat követ el, és van egy olyan tragédiacsoport is, amikor valaki a nem tudás („vaksága”) folytán készül szörnyűséget elkövetni: amit vagy megtesz, vagy még időben felismeri a helyzetet. Arisztotelészre vezethető vissza a történelmi drámák rendkívüli bonyolultsága, a cselekményelemek zsúfoltsága is: a Poétika szerint „a tragédia összetételének (szüntheszisz) nem egyszerűnek, hanem bonyolultnak kell lennie”.⁴³⁹

Az Arisztotelész-magyarázatok megegyeznek abban, hogy az epizódok lehetnek valószerűek is (de nem kell megtörténtnek lenniük), és lehet kitalált szereplőket és kitalált neveket is alkalmazni. Itt is ügyelni kell azonban arra, hogy a kitalált esemény és a szereplők is a tárgyhoz illők legyenek.⁴⁴⁰ Leginkább olyan cselekedeteket kell kitalálni, amelyek szánalmat keltenek (mirabile) és rettenetesek (terribile), ugyanakkor csodálatra méltók (admirabile) is. Vossius ír arról, hogy az érzelmeket az ébreszti fel, ha testvérek, barátok és rokonok között történnek meg ezek a szörnyűséges tettek (ha egy hős megöli az ellenségét, az nem szánalmat kelt bennünk, csak növeli a mi kegyetlenségünket). Osztályozza a cselekményt aszerint is, hogy szándékosan hajtják végre vagy tudatlanul; vívódva vagy határozottan;

tudatlanságból vagy a tények tudatában – aki megfontoltan követ el ok nélkül kegyetlenséget, az nem szánalmat ébreszt bennünk, hanem felháborodást a gaztett iránt. A hihetetlen és a

436 Uo., 51.

437 1101a, 42–34.Uo., 50.

438 Uo., 59.

439 Uo., 53.

440 Lásd Vossius Poétikáját, T^ÓTH S.A.2006, 102.

csodás dolgokat (átváltozások) és a rút dolgokat (paráznaság, megbecstelenítés, kegyetlenség, borzalom) nem kell a színpadon bemutatni, jobb, ha csak elmesélik őket.⁴⁴¹

Ebben a pontos szabályban Vossius Horatiust követi, aki az Ars poeticában ezt írja:

„Mégis, vannak olyan szörnyű dolgok, miket árt, ha nyíltan színre viszünk, bámész nézőknek elébe. Van, mit jobb, ha egy ékesszóló szemtanú mond el.”⁴⁴² Ugyanakkor a színpadon nem is könnyű a gaztettek ábrázolása (pl. Hippolitosz szétszaggatását nem is lehetne bemutatni), a keresztény erkölccsel nem is egyeztethető össze az ilyesmi – vallja Vossius.

A drámaszerzők azonban a 18. század második felében már (a hatáskeltés és az ezzel való nevelés érdekében) nem tartózkodnak a szerelmi, sőt szexuális csábítás és az erőszak nyílt színi ábrázolásától sem. Táncz Menyhért József című darabjában Putifárné hosszú énekben kéri József szerelmét („Engedd magad szerettetni / kedved szerént kedveltettni / Csak azt Kérem, ha meg nyérem / Fogol üdvözéttetni”⁴⁴³), esedezésének visszatérő refrénje:

„jer Jósef, hálj velem.”⁴⁴⁴ Így vádolja be Józsefet a férje előtt: „Be jött hozzám, s- nálom sokat hizelkedett, / Nyalni, falni, szopni akart, Kedveskedett” stb.⁴⁴⁵

Vossius szerint a tragédia lehet szerencsés befejezésű, elég, ha a sorsfordulat végbemegy benne – bár az ilyen tragédiaszerzők inkább a közönség kegyeit keresik, mint a költői mesterség szabályainak betartását. A fenséges témához fenséges beszédmód illik, de itt is a valószerűséget kell szem előtt tartani: a tragikus hős a sorscsapások közben biztosan nem fogalmaz nagyszerűen és tekintélyesen, inkább csak úgy, ahogy a komédiák szereplői, vagyis hétköznapi módon, nem illik hozzá nyomorult helyzetében a körültekintő, gondos fogalmazás, a fennkölt beszédmód.⁴⁴⁶ A dajka és a követek beszéde azonban a tragédiában is lehet hétköznapi, egyszerű. A metaforáktól (átvitelektől) fenségesebb lesz a tragédia, de a dagályosságot kerülni kell.

(Vossius magyarországi ismeretére a könyvjegyzékek adatain túl⁴⁴⁷ is van bizonyítékunk: Paintner Mihály jezsuisztikai gyűjteményében, Pannonhalmán maradt fenn egy kézirat,⁴⁴⁸ amely húsz oldalon keresztül, hexameterben foglalja össze a legfontosabb dramaturgiai szabályokat, majd prózában magyarázza őket. Teljes egészében kompiláció: a verssorok végén számok vannak, a lap szélén pedig a számok alapján kikereshető a forrás,

441 Lásd Vossius 24–25. fejezetét, uo., 103–104.

442 HORATIUS 1989,333.

443 Pálos iskoladrámák 1990, 91.

444 Uo., 92–93.

445 Uo., 95.

446 TÓTH S.A.,2006, 108.

447 Könyve megvolt a lőcsei jezsuita gimnázium könyvtárában is. Vö. PINTÉR 1990, 139–147. Vossius retorikájának egy változatát 1696-ban és 1729-ben Kolozsvárott is kiadták.

448 Dramatopea Compendiosa cum brevi expositiones, Pannonhalma, jelzete: 118.H.5.

összesen hat elméletíró műveiből, köztük Vossiuséból.⁴⁴⁹ A Dramatopera Compendiosa cum brevi expositione című pannonhalmi kézirat⁴⁵⁰ ismeretlen összeállítója Vossius nyomán jóval részletesebben foglalkozik a komédiával, mint az elméletek többsége, s nemcsak a tartalom, de a hivatkozások módja is tőle való.) Juvencius is a valószerűség problémájával kezdi, de már explicit ki is jelenti, hogy az epizódoknak nem kell megtörténtnek lenniük.⁴⁵¹

A történelmi drámákban gyakran találunk olyan cselekményvázat, amelyet a drámaíróknak csak fel kell díszíteniük: „strukturális elemzéssel hasonló táblázatba lehet foglalni a drámai építkezést, az egyes jelenetek közötti kapcsolatokat, a cselekmény kibontását, mint azt Propp tette a varázsmesék elemzésekor” – írja Nagy Júlia, aki három drámasémát is felállít, amelyeket a jezsuita történelmi színjátékokra általában is érvényesnek tart.⁴⁵² A darabok többsége valóban csak néhány sémára épül: az egyik csoportba azok tartoztak, amelyekben a hősnek a katonai becsület, a haza üdve vagy saját halála között kell választania. Ennek altípusa az a dráma, amelyben a főhős gyermeke(i) is veszélyben vannak: ezekben a drámákban is mindig a becsület és a hit győzedelmeskedik az apai szeretet helyett, néha azonban – például az uralkodó kegyessége, vagy az annak fiához fűződő barátsága miatt – a fiú megmenekül a haláltól. A másik csoportban maga a fiú a főhős, aki örömmel áldozza fel életét apja becsületéért vagy a legjobb barátja életéért. A harmadik típusban a főszereplő az ellene szervezett összesküvéssel kerül szembe (vagy nyílt lázadásról, vagy valamilyen, a főhős és rokona, barátja között ellentétet kirobbantó ármányról van szó), és valamilyen módon le kell vernie a lázadást – vagy kegyes és megbocsátó, vagy éppen vérszomjas és

449 PINTÉR 2014C,87.

450 Ismerteti KILIÁN 1992, 185–190.

451 TÓTH S. A., 2006, 122., 124–127, 132–133.

452 A török elleni várvédelemről szóló drámák sémája: 1. A vár már szinte tarthatatlan, kifogyóban vannak az élelemből és a védőkből egyaránt 2. Valaki(k) a vár védői közül a vár feladására (árulásra) készül(nek) 3. A vár hős védője kétségbeesett ugyan, de nem hajlandó feladni a várat 4. Lelepleződik / lelepleződnek az áruló(k) 5. A végső összecsapás 6. Erkölcsi győzelem a pogány felett, amit gyakran a csata megnyerése is kísér. A testvér- és rokonviszályokról szóló drámák sémája:1. Az egyik fél elhatározza, hogy véget vet a viszálynak, s végleg legyőzi az ellenfelét 2. Ennek a barátja vagy híve elárulja a másik félnek a tervet 3. A másik fél felkészülve várja az elsőt, s így annak terve meghiúsul 4. Győz a második fél, s mivel erkölcsileg megtisztul az első is, végül kibékülnek. A harmadik séma a mártírdrámák sémája, amelyek szoros összefüggést mutatnak a passió jeleneteivel. Bár Nagy Júlia példája itt Hunyadi László, a séma minden mártírdrámánál hasonló, bár az utolsó két jelenet általában elmarad: 1. Egyes főuraknak nem tetszik, hogy egy fiatalember kiemelkedjen, és feléjük kerüljön a hatalomban (mint ahogy Annásnak és a többi zsidó főpapnak nem tetszik Krisztus tevékenysége) 2.

Elérik, hogy a fiatalember börtönbe kerüljön (30 ezüstöt fizetnek Júdásnak) 3. Ráveszik az uralkodót, hogy elítélje a fiatalembert, s noha az uralkodó nem ért egyet a döntéssel, végül enged a főurak nyomásának (Krisztus Pilátus előtt) 4. Az árulónak bűnhődnie kell (Júdás bűnhődése) 5. A fiatalembert kivégzik (Krisztus keresztre feszítése) 6. Az uralkodónak lelkiismeret-furdalása van a történtek miatt (Pilátus “mossa kezeit” - “Ez valóban Isten fia volt!” [Mt 27, 54.]) 7. Az Isteni Gondviselés segítségével a fiatalember testvére uralkodó lesz, így a halála nem lesz az ármánykodások győzelme. (Krisztus feltámadása) NAGY J.2002, NAGY J. 2003B, 107–109.

kegyetlen uralkodóként. A hős (fiú)gyermekeinek szerepeltetése elsősorban pedagógiai célokat szolgál, a kortársi példa lehetőségét állítja a diákok elé. A szereplők családi viszonylatai általában fikcióként kerülnek bele a drámába: például a főhős elleni lázadásról valóban írnak a történészek, de arról nem, hogy a lázadók közt a saját fia vagy testvére is ott lett volna. Ezeket a tragikus családi ellentéteket a drámaszerzők azért illesztik bele a történetbe, hogy a főhős döntéseinek nagyobb erkölcsi súlya legyen, és a puszta eseménytörténetet erkölcsi dimenziókba állíthassák. A jezsuita színpad egyik ellentmondása, hogy miközben az intrikus, hazug udvari világ rajza az egyik legfontosabb drámatémájuk, ők maguk is udvari embereket nevelnek, ezért is fontos számukra az állandó erkölcsi értékek bemutatása – Seneca és a fejdelemi tükrökben megjelenő politikus-ideál segítségével.