A történelem oktatása

A történelem 16–18. századi oktatástörténetének megírása szétfeszítené a disszertáció kereteit,⁴⁹⁸ s mivel korábban már készítettem egy vázlatos áttekintést a magyarországi történelemoktatásról,⁴⁹⁹ most ennek csak a történelmi drámákkal kapcsolatos aspektusait emelem ki újra, részletesebben kitérve arra a jezsuita történetírói iskolára, amelynek szemlélete évtizedekre meghatározta a magyarországi színjátszást.

3.7.1. A történelem a protestáns oktatásban

A protestáns iskolák történelemoktatását, ahogy a kollégiumok szellemiségét is, Melanchton és Sturm határozta meg. Melanchton saját történelemkönyvében szétválasztotta az egyházi és a világi történelmet. A történelem tanítását a négy birodalomra való felosztás szerint képzelte el: asszír, perzsa, görög és római történelemként.⁵⁰⁰ A történelemben az erkölcsi szabályok tárházát látta, ugyanakkor a történelmi eseményeket a hit alapelveinek védelmére is alkalmasnak találta. Szerinte a történelem szorgalmas tanulmányozása figyelmeztet az erkölcsös életre, elrettent az erkölcstelenségtől, és megóv a bűnöktől, ráadásul életszabályokat is meríthetünk belőle („…ein ewiger Schatz […], daraus alle Zeit Exempel, zum Leben dienlich zu nehmen”).⁵⁰¹ Ugyanakkor a történelem Melanchton számára sem önálló tantárgy, csak a nyelvi, retorikai képzés szolgálatában áll. A tankönyv, amelyből 1556-tól egészen az 1750-es évekig tanultak a diákok, Johannes Sleidanus (1506–1556) De quatuor sumnis imperiis, Babylonico, Persico, Graeco et Romano Libri tres című munkája volt. A mű a történelem elbeszélésére hagyatkozott, bemutatva a Babiloni, a Perzsa, a Görög és a Római Birodalmat, amit a Német-római Császárság történetével szélesített ki, egészen V. Károly koráig. Az első európai egyetemes történelemkönyvként számon tartott mű magyarországi használatáról evangélikus és református kollégiumokból is van adatunk, Eperjesen 1694-ben heti két órában tanultak történelmet ebből a könyvből, emellett Quintus Curtius Rufus Nagy Sándor-életrajzát is használták.

Comenius 1650 és 1654 közötti sárospataki működése idején kidolgozott iskolai tervezetében is jelentős szerepet szánt a történelem tanításának, mivel „a történelem tanulása igen gyönyörködteti az érzékeket, izgatja a képzeletet, ékesíti a műveltséget, gazdagítja a nyelvet,

498 A témáról lásd: SZEBENYI 1989.

499 VARGA–PINTÉR 2000,41–45.,MEDGYESY 2016A.

500 MIKONYA 1998.

501 Uo.,235.

élesíti a dolgokról alkotott ítéletet és észrevétlenül fejleszti az okosságot. […] azt kívánjuk, hogy valamennyi osztályon végig állandó kísérője legyen az elsőrendű tárgyaknak.”⁵⁰² Voltak olyan tanárok, akik valóban be is építették a történelem oktatását saját órarendjükbe, mint Buchholtz György, aki „számos történelmi témájú könyvet olvas, régiségeket gyűjt.

Diákjainak egyetemes és magyar történelmet, segédtudományokat, egyháztörténetet tanít.”⁵⁰³ Buchholtz diákkorában a rozsnyói gimnáziumban Missovitz Mihály tanítványa, és tanárának (a következő fejezetekben bemutatandó) színjátékaiban is fellép.⁵⁰⁴ Nagypalugyán és Késmárkon is tanít magyar és egyetemes történelmet (ez utóbbihoz Hilmar Curas könyvét használja⁵⁰⁵), egyháztörténetet, s ezek mellett sort kerít a segédtudományok – chronologia, heraldica, genealogia, geographica – oktatására is. Nagypalugyára kerülése után nem sokkal belefog Magyarország történetének megírásába a diákok számára, de a kéziratot sajnos nem ismerjük. Buchholtz felosztása szerint van Historia Universalis és Particularis (utóbbi az egyes országok történetét jelenti), egy másikfajta felosztás szerint pedig létezik Historia Politica vagy Civilis, Ecclesiastica vagy Sacra, Philosophica, Physica vagy Naturalis, Technica vagy Artificialis, Mythica vagy Fabulosa, mixta vagy miscellanea – és ezek is tovább oszthatók. Buchholtz jegyzete sokban hasonlít a jezsuita tanári jegyzetekhez: minden történelmi témakörhöz, illetve minden ország történelméhez szakirodalmat is ajánl. A Historia Particularison belül harminchárom ország történelméhez javasol olvasnivalót:

Magyarországéhoz Bonfinit, Révai Pétert, Otrokócsi Fóris Ferencet, Istvánffy Miklóst, Nadányi Jánost; Erdélyéhez Megyesi Töppelt Lőrinc Origines et occasus Transylvanorum című munkáját.⁵⁰⁶ Drámaíróként Késmárkon 1721 májusában egy történelmi színjátékot („Actus Historicus”-t), ad elő a diákokkal, később pedig bibliai tárgyú darabokat ír Tóbiásról és Józsefről. Johann Hübner (1668–1731) bibliai históriáinak tanulmányozását ő vezette be a második és a negyedik osztályban,⁵⁰⁷ bibliai tárgyú darabjai mintha ennek az anyagnak az illusztrálására szolgálnának. Az illusztrálás és tanítás szándékával születhetett meg a nagyenyedi közgyűlés határozata is 1682-ben, amely kimondta, hogy a vizsgák alkalmával az antik történelemből kell darabokat előadni.⁵⁰⁸ Ahogy Buchholtz példáján is látható, a

502 COMENIUS 1962, 142.

503 BOGÁR 2010,141.

504 A Fata Ungariae című színjátékban 1705-ben a poéták osztályának tagjaként Waindorffiust alakította, az Europa comico-tragica (1706) címűben Európát jelenítette meg, 1707-ben a Palladium sacrum című darabban Bancbanus Palatin, vagyis Bánk bán szerepét játszotta.

505 CURAS, Hilmar, Einleitung zur Universal-Historie, Berlin, 1723, és számos újabb kiadás.

506 BOGÁR 2010, 146.

507 A könyv címe: Zweymal zwey und funfzig auserlesene Biblische Historien aus dem Alten und Neuen Testamente, der Jugend zum Besten abgefasset, Hamburg, 1714. BOGÁR 2010, 72.

508 ENYEDI 1972, 11.

protestáns iskolákban egy-egy jelentős tanáregyéniség meghatározó szerepet játszott a történelem tantárgy bevezetésében, oktatásában, így Bél Mátyásnak, Csernátoni Pálnak, Maróthy Györgynek (1715–1744) is voltak történelmi kurzusai.⁵⁰⁹

Maróthi György 1738 tavaszán lett a debreceni kollégiumban a történelem és az ékesszólás (litteratura elegantissima) professzora. A korábbi könyvek, jegyzetek helyébe bevezette Christoph Keller (Cellarius, 1638–1707) Historia universalis című könyvét, amelyet 23 példányban hozatott meg 1740-ben a diákjai számára. Cellarius a politikai eseménytörténetet helyezte előtérbe, szakított a történelem korábbi, négy monarchiára való felosztásával, s bevezette az ó-, közép- és újkor szerinti korszakolást. Az egyháztörténeti mozzanatokat a világi, politikai események közé beosztva tárgyalta, így jóval korszerűbb történelemszemléletet képviselt. Maróthi tankönyvkiadóként és latin auktorok szövegkiadójaként is sokat tett a diákokért: 1740-ben a debreceni nyomdában újból kiadta Cornelius Nepos Vitae excellentium imperatorum című művét, majd 1741 nyarán pedig Eutropius Breviarium historiae Romanae című munkáját. Maróthi maga is készített két kéziratos latin nyelvű jegyzetet klasszika-filológiai és történelmi ismereteiről.⁵¹⁰ 1760-tól Sinai Miklós (1730–1808) lett a kollégium történészprofesszora, aki 1764-től Leonard Offerhaus Historia universalisát⁵¹¹ tanította. 1741-ben készített javaslatában Maróthi az oratorok számára Willem Hedrik Nieuport Succincta rituum Romanorum explicatio (1765-ban Nagyszombatban is megjelent) könyvét és a Historia Rei Publicae et Imperii Romanorum⁵¹² című munkáját, a poéták számára Franciscus Pomey Pantheum mythicumát⁵¹³ ajánlja, emellett tankönyv volt Joannes Langius⁵¹⁴ műve is.⁵¹⁵ Ugyanezeket a munkákat sorolja fel a kollégium új tanterve, az 1770-es Methodus is, de ekkor már az egyetemes történelem rövid tanítása mellett a hazai történelem oktatását is előírják a logikai osztály számára, a tankönyv Joannes Severinus (Ján Severin) selmecbányai rektor Conspectus historiae Hungaricae⁵¹⁶ című történelemkönyve volt.⁵¹⁷ Ezeknek a könyveknek az elterjedtségét és használatát a

509 VARGA–P^INTÉR 2000, 45.

510 TÓTH B. 1982, 60–71.

511 Compendium historiae universalis, Groningen, 1751.

512 Historia reipublicae et imperii Romanorum ab urbe condita ad annum Urbis 727, Utrecht, 1723. Bethlen Gergely 1754-es könyvjegyzékében, Erdélyi könyvesházak III. 1994, 66.

513 Bethlen Gergely 1754-es és Teleki Sándor 1734-es könyvjegyzékében is megvolt, Erdélyi könyvesházak III.

1994, 64, 165.

514 Lásd Apafi Mihály 1714-es könyvjegyzékében. Erdélyi könyvesházak III. 1994, 82.

515 Loci Communes, Sive Florilegium rerum et Materiarium Selectarum ex Sacris Literis, Patribus, Caesare Montano Argentorali, 1626.

516 SEVERINI, Ioannis, Conspectus historiae Hungaricae a prima gentis origine ad memoriam nostram perductae, praemissa est epistola Ioannis Gottlob Boehmii, Lipsiae, 1769.

517 G.SZABÓ 1996, 91.

protestánsok körében bizonyítja, hogy szinte mindegyik megtalálható az erdélyi protestáns főúri könyvtárakban is.⁵¹⁸

A 18. század végének jelentős protestáns történésze, Budai Ézsaiás⁵¹⁹ új történelemkönyvei másféle történelemkoncepciót képviselnek, mint a 17. századtól meglévő narratív-kronologikus történeti munkák. Budai Ézsaiás szerint a történetírásnak csak a nevezetesebb dolgokat kell leírnia – főként azokat, amelyek az egész emberi nemzetre, vagy legalábbis annak nagy részére tartoznak; a másik cél lehet a régi és újabb nemzeteknek a tudományokban, erkölcsökben és mesterségekben, egyszóval a kultúrában való előmenetelét vagy alábbszállását előadni, megmutatni, hogy a világ hogyan jutott el oda, ahol ma tart; a harmadik pedig a régi és az új literatúrára tartozó könyvek megértését könnyebbé tenni – ilyenkor „aprólékos” dolgokra is ki kell terjeszkednie a szerzőnek. Budai Ézsaiás mind a hármat meg akarja valósítani a saját könyvében, vagyis – mai kifejezésekkel – politikatörténetet, kultúratörténetet és mikrotörténelmet is akar.⁵²⁰

3.7.2. A történelem és a történetírók a jezsuita oktatásban

Gyakran vádolták a jezsuitákat azzal, hogy túlságosan ragaszkodtak az antikvitáshoz, bezárkóztak az ókori retorika és irodalom világába, és a saját történelmük helyett a jezsuita iskolákban csak a görög és a római történelmet tanították diákjaiknak.

Ez a tény azonban igaz (ahogy a protestáns gyakorlat is mutatja) a 17. század végéig minden felekezet és szerzetesrend történelemoktatására (amennyiben ilyenről egyáltalán beszélhetünk). Ezzel ellentétben a jezsuiták szerepe a történettudomány területén is megkerülhetetlen. Kiváló történészek kerültek ki közülük, könyvtáraikban jelentős történettudományi gyűjteményeket hoztak létre, folyóirataik jelentős részben közöltek történeti tanulmányokat (a Journal de Trévoux például egyharmad részben történeti témákkal foglalkozott),⁵²¹ és a történelemoktatásban is jelentős eredményeik születtek.

Azt konstatálni kell ugyan, hogy a jezsuita kollégiumokban a 18. század közepéig történelem tantárgyat nem oktattak, és nem is tűztek ki ilyen díjakat, a történelem mégsem volt száműzve, sőt mindig is jelen volt az oktatásban, igaz, nem direkt módon. A szövegmagyarázat mindennapos gyakorlatában, a retorikai osztályban, a tanulmányozott szövegek révén folyton előkerült egy-egy történelmi korszak, esemény. Mivel azonban a

518 Lásd: Erdélyi könyvesházak III. 1994.

519BUDAI 1800.

520 BUDAI 1800, I. rész, Bé-vezetés 2–3.

521 FLAMARION 2002, 345.

retorikai szövegek az ókori retorikához kapcsolódtak, modern, kortárs irodalmat pedig alig tanultak, a kortárs történelem kimaradt az oktatásból, az allegorikus történeti művek azonban jó alkalmat nyújtottak a párhuzamok bemutatására, az aktuális politikai események (háború, koronázás, országgyűlés összehívása, katonatoborzás stb.) és jelentőségük érzékeltetésére.

Természetesen egyes tanárok a kortárs irodalom tanítására mindig is súlyt fektettek, Charles Porée például diákjaival már Corneille- és Racine-szövegeket is elemzett,⁵²² a magyar kéziratos jegyzetekben is bőven találunk kortárs szerzőket.

A retorika oktatása – a jezsuita oktatás egyik középpontja, sarkköve – három pillérre épült: ezek egyike volt az eruditio, összekötve a memoriával, nem függetlenül a személyiségfejlesztéstől (a másik két pillér a szabályok követése és a szép stílus kialakítása).⁵²³A szövegmagyarázat nem képzelhető el a tudományos megközelítés, az eruditio nélkül: az ismeretek összessége elengedhetetlen a szöveg lényegének megértéséhez, mindenekelőtt úgy, ahogy a humanista hagyomány megkövetelte.

Az első Ratio Educationis látszólag nagyon periferikusan kezeli a történelemoktatás ügyét, de az alsóbb osztályok tanítóinak is előírja, hogy egy-egy történész vagy költő magyarázatakor térjenek ki a külső körülményekre is, a retorikatanároknak pedig hangsúlyozza: mértékkel, de lehet oktatni a történelmet, egy nemzet erkölcsi viszonyait, az idők emlékezetét is. Ugyanakkor nagyon kevés időt szán erre, napi félóra lehet a történelemmagyarázat, illetve a diákok a szünnapokon foglalkozhatnak vele, és hangsúlyozza, hogy a tudomány (pl. a történelem tudományának) oktatása nem mehet a latin nyelv rovására.

Bár a Ratióból nem ez látszik, a valóságban a történelem egyáltalán nem másodlagos szerepű a jezsuita iskolákban: Loyolai Szent Ignác is megemlíti a Constitutionsban a humán tanulmányok között a grammatikát, a retorikát, a poétikát és a történelmet.⁵²⁴ A messinai kollégiumban 1548-ban már Titus Liviust és Suetoniust olvastak a növendékekkel, az 1550–

51-es tanévben Julius Caesart és Sallustiust magyarázták – mindez elképzelhetetlen történelmi ismeretek nélkül.

Az olasz humanisták hatása a történelem oktatásában alapvetően fontos: szerintük például csak a történelem segíthet közel kerülni az ókori szónokokhoz (pl. Ciceróhoz), a történelem magister vitae, és az egyén erkölcsi formálásának, a személyiség építésének legjobb eszköze.⁵²⁵ A történelem tehát nem önmagáért való diszciplína, nem öncélú

522 Ua.

523 Ua.

524 Uo., 347.

525 Uo., 347.; BOYSSE 1970, 85–112. A lengyel jezsuiták történelemszemléletéről: PUCHOWSKI 1999, 246–274.

tudomány, hanem egy eszköz, egy instrumentum a tanár kezében. A történelem tanítása régi történetírók olvasását jelenti, az antik történetírók szövegeinek olvasása helyettesíti az eruditiót.

A jezsuiták által megalkotott és kipróbált, de más rendek és felekezetek által is hosszú ideig alkalmazott Ratio Studiorum (1599) elterjedése után a középiskolai történelemoktatás keretét a színdarabok adták. A francia jezsuita drámaírók legkiválóbbjai mind a párizsi Louis-Le-Grand kollégium tanárai voltak a 17. század elejétől (Porée, Jouvancy, Le Jay, La Rue). A kollégium előadásainak adattárából⁵²⁶ jól látszik, hogy a jezsuita rend mintául szolgáló kollégiumában az év végi előadásokon mindig ószövetségi drámákat, mártírdrámákat és ókori történelmi drámákat vittek színre, tehát a gyakorlat megegyezett (a főleg Jouvancy által kanonizált⁵²⁷) elmélettel. A nemzeti történelem nem volt jellemző, ha mégis színre vitték, igyekeztek olyan történelmi hőst választani a francia történelemből (Nagy Károly, Clovis), aki keresztény hérosz is (le héros religieux).⁵²⁸ Az első cím szerint ismert előadás 1635-ös, amikor a Jonathast és a Procopius martyrt vitték színre.⁵²⁹ 1653-ban az ószövetségi Suzannáról, 1654-ben Antigonusról, Judea királyáról, 1657-ben egy tatár királyról szólt a darab, akinek a gyermeke (keresztény anyja hatására) maga is felvette a keresztséget (Tartaria christiana), egy év múlva pedig az Athalia című balettet adták elő.⁵³⁰ 1659-ben a bibliai Jonathanról játszottak (Jonathas liberatus), s 1660-ban megint csak egy korai keresztény példa következett a nápolyi történelemből (Clementia christiana).⁵³¹ Párizsban, a nagyközönség (a város és az udvar) szeme előtt zajló előadásokra nagy gondossággal választották ki a darabokat, és az előadások ellen sem lehetett kifogás. A jezsuita színjátszás ellenzői két csoportot alkottak: az első csoport tagjai (egy szigorúbb vallási felfogásnak megfelelően) a színháznak minden formáját kárhoztatták, a másiké viszont a (főleg vidéki) kollégiumok konkrét előadásait, s ezen belül főként az egyes darabok szellemiségét kritizálták.⁵³² A lengyel jezsuita kollégiumokban is történelmi darabokkal kezdték meg a színjátszást: Poznanban 1574-ben De vita et martyrio S. Stanislai, 1592-ben De Sancto

526 Repertoire du théâtre du College Louis-Le Grand = BOYSSE 1970, 113–335.

527 JOUVANCY 1727.

528 BOYSSE 1970, 30.

529 Uo., 113.

530 Uo., 127–131. A francia szakirodalomban vita folyik arról, hogy ez a balett inspirálta-e Racine-t az Athalia megírásakor. Valószínűleg nem, mivel a bemutató augusztusban volt, Racine pedig csak októberben érkezett a kollégiumba. Bár van példa reprízre, vagyis a darabok újbóli bemutatására, erre vonatkozóan nincs adat ebből az évből. BOYSSE 1970, 131.

531 Uo., 134.

532 Uo., 102–103.

Ambrosio et Theodosio Imperatore címmel játszottak színdarabot.⁵³³ A 16. században végig a hagiográfiai és a mártírdrámák, illetve a bibliai játékok domináltak, a 17. századtól kezdve azonban már a nemzeti témák is megjelennek a lengyel színpadon. A történeti források ugyanazok, mint a magyarországi kollégiumokban: Baronius, Bolland, Boetius, Flaminio Strada, J. Lipsius, Surius stb. A magyar történelmi drámákhoz Bonfinit használják forrásként.⁵³⁴

A katolikusok a Bécsi Egyetemen hozták létre az első történeti katedrát.⁵³⁵ A Habsburg Birodalom területén a történelemoktatás első tanári kézikönyve Franz Wagner osztrák jezsuita Rudimenta historica, sive brevis, facilisque methodus juventutem orthodoxam notitia historica imbuendi, pro gymnasiis Societatis Jesu című, 1731–1735 között Nagyszombatban megjelent, hat kis kötetből álló értekezése volt.⁵³⁶ A könyvsorozat első három kötete még igazodik a „négy monarchia” birodalmak történetét tárgyaló módszeréhez, de a negyedik már a világ országainak a történetével foglalkozik, benne mintegy húsz oldal terjedelemben, hatvan kérdésben, Magyarország történetével is. Az európai királyságok után az Európán kívüli országokra irányul a figyelme (Perzsia, Júdea, Tatárország, Kína, Japán), az ötödik és a hatodik könyvben pedig a földrajzi és egyháztörténeti ismereteket foglalta össze a diákoknak. A III. osztályos anyagban a meghatározó történelmi hősök köré szerveződött a történelem tanítása, valószínűleg ezzel magyarázható a római császárokról szóló színjátékok megsokszorozódása is a jezsuita gimnáziumokban. A magyar történelemből az eredettörténetet, az államalapítást, az Árpád-kort, a törökellenes harcokat tágyalta. A Ratio Studiorumot felváltó új nevelési szabályzatot és a konkrét tantervet (amely a követelményrendszert is magába foglalta) Franz Molindes jezsuita tartományfőnök írta alá Instructio privata seu typus cursus annui pro sex humanioribus classibus in usum magistrorum Societatis Iesu editus címmel 1735-ben. Az Instructio azzal indokolja a történelem tantárgy bevezetését (minden évfolyamon!), hogy az ifjúság műveltségének ez az egyik alapja, s emellett erkölcsi útmutatást ad számukra.⁵³⁷ Az Instructio Wagner hatását mutatja, aki valószínűleg maga is részt vett a kidolgozásában. Franz Wagner (1675–1738) hosszabb időt töltött Nagyszombatban is, mindkét történeti műve, az Introductio in historiam Caesarum a Carolo Magno usque ad Carolum VI.⁵³⁸ (amelyben a Római Császárság

533 PUCHOWSKI 1999, 247.

534 UO., 250.

535 VALENTIN 1978, I. 336.

536 A barokk kori történelemoktatás előzményeiről: MÉSZÁROS 1981, 467–468.

537 SÁVOLY 2006, 540–541.; PÁLVÖLGYI 2006, 554.

538 Bécs, 1729.

történetét írta meg Nagy Károlytól VI. Károlyig), és a Historia Leopoldi Magni Caesaris Augusti is alapmű lett.⁵³⁹ Ezek alapján készítette el tankönyvként szolgáló rövid összefoglalóját, melyet aztán évtizedekig használtak a katolikus iskolákban. Az Instructio szerint működött pl. a pálosok két gimnáziuma is, ahol szintén a Rudimenta volt a tankönyv.⁵⁴⁰

A jezsuita történetírók új generációiról több mű jelent meg mostanában. Ezek egyrészt a jezsuita rendtartományon belüli magyar reformtörekvésekről, másrészt a kassai és a nagyszombati jezsuita történetírók közötti viszályról, illetve a felvilágosult, sokszor janzenista nézeteket valló főpapok, például Barkóczy Ferenc és a barokk nemesi szemléletet képviselő jezsuiták közötti ellentétről adnak képet. Ami az első kérdést illeti, a magyar jezsuiták küzdelmében az önálló magyar jezsuita rendtartomány megteremtéséért a történetíróknak és a történetírásnak is komoly szerep jutott. Kapi Gábor egyik levelében 1700-ban részletesen ír a rendtartományon belüli ellentétekről.⁵⁴¹ A rendtartomány elöljárói legtöbbször németek voltak, nem támogatták a rendi történetírókat, a nagyszombati egyetemen nem akarták, hogy a történelemnek külön tanszéke legyen, mert féltek a politika és a történelem összekapcsolódásától.⁵⁴² A 18. század közepére a jezsuiták a magyar rendiség, a magyar nemesi múlt védelmezőivé váltak, s ez nemcsak a történeti művekben, hanem a költészetükben is megjelent: „Ahogyan a jezsuita történetírás és forráskutatás egyre határozottabban nemzeti irányba fejlődött, ugyanúgy a jezsuita költészet is” – írja Szörényi László.⁵⁴³ Nagyszombatban Timon Sámuel hatott leginkább az új nemzedékre, Kazy János és fivére, Kazy Ferenc nyolc éven át az ő tanítványa volt. 1736-ban, Kassán, Timon Sámuel neve alatt megjelent egy fontos tankönyv Epitome chronologica rerum Hungaricarum címmel. A kötet a magyar történelmet foglalta össze, eljutva egészen a kortárs eseményekig, összefűzve Timon Sámuel korábbi munkáját, a Synopsys novae chronologicae regnorum Hungariae, Croatiae, Dalmatiae, I., II.-t (Nagyszombat, 1714) és Kazy János Brevis commentarius rerum in Hungaria, Croatia et Transylvania (Nagyszombat 1718) című könyvének első részét. Ez utóbbi 1526-tól 1564-ig írta le a történeti eseményeket, a második kötet, mely 1719-ben jelent meg, 1576-ig tartott. (Ebben Kazy részletesen ír Szigetvár

539 Augsburg, I. 1719; II. 1731.

540 Ezt bizonyítja a sátoraljaújhelyi gimnázium könyvtárának könyvjegyzéke is: Catalogus Librorum in Bibliothecadie 20a Martyy Anno 1786 aboliti Conventus P. Paulinorum S.A. Ujhelyiensium repertorum, ELTE EK Kt, jelzete: J 13/9.

541 LUKÁCS III.1989, 18.; BORIÁN 2004, 137.

542 HÖLVÉNYI 1974, 247. Bohuslav Balbinusra hivatkozik, akinek cseh nacionalizmusa miatt könyveinek kiadását, terjesztését akadályozták, őt magát meghurcolták, elítélték.

543 SZÖRÉNYI 1993C, 121.

ostromáról, „dux fortissimus”-nak nevezi Zrínyit, akinek méltó társa volt Alapi Gáspár.

Felsorolja az összes történetírót is, Zsámbokyt, Istvánffyt, Forgách Ferencet, Budinát, akik írtak az ostromról.⁵⁴⁴) Timon könyve csak 1526-ig írta le az eseményeket, a tanítványának két kötetével kiegészített mű már szinte a 16. század végéig eljutott, ezt egészítette ki Rost Tamás, aki 1735-ig írta meg Magyarország történetét, de az előző két szerzőtől stílusában és kidolgozottságban is elütő módon.⁵⁴⁵ (Talán Rost Tamás munkája is megjelent már korábban Kassán, 1730-ban). A bizonytalanság oka, hogy jezsuita történetírók átadták egymásnak a kéziratokat, kiegészítették, tovább írták egymás művét. „Nem annyira szerzői, mint rendi tudatuk volt” – írja róluk Borián Gellért.⁵⁴⁶ A szerző neve sokszor még a kinyomtatott művek címlapján sincs feltüntetve, csak a kiadásért felelős promotoré.

A magyar történelmi drámáknak is fontos forrása lett Kazy Ferenc Historia regni Hungariae című műve három kötetes műve, amelyben 903 oldalon tárgyalja a magyar történelmet.⁵⁴⁷ Az 1681. évvel fejezi be históriáját, a következő évekről már nem ír, mert nem akar vitát a renden belül Thököly és Rákóczi megítélésével kapcsolatban. Ez az attitüd jól mutatja a nagyszombati és a kassai jezsuiták közötti szemléletbeli különbséget. Ez utóbbiak (Kornéli János, Kéri Bálint, Kaprinay István) inkább magyar érzelműnek vallják magukat, és úgy tartják, hogy a nagyszombatiak túl lojálisak a Habsburgokhoz, túl közel vannak Bécshez, erősen függnek az érsektől, és a cenzúra is jobban érvényesül náluk.⁵⁴⁸ Az ellentétek a 18.

A magyar történelmi drámáknak is fontos forrása lett Kazy Ferenc Historia regni Hungariae című műve három kötetes műve, amelyben 903 oldalon tárgyalja a magyar történelmet.⁵⁴⁷ Az 1681. évvel fejezi be históriáját, a következő évekről már nem ír, mert nem akar vitát a renden belül Thököly és Rákóczi megítélésével kapcsolatban. Ez az attitüd jól mutatja a nagyszombati és a kassai jezsuiták közötti szemléletbeli különbséget. Ez utóbbiak (Kornéli János, Kéri Bálint, Kaprinay István) inkább magyar érzelműnek vallják magukat, és úgy tartják, hogy a nagyszombatiak túl lojálisak a Habsburgokhoz, túl közel vannak Bécshez, erősen függnek az érsektől, és a cenzúra is jobban érvényesül náluk.⁵⁴⁸ Az ellentétek a 18.

In document Pintér Márta Zsuzsanna (Pldal 107-119)