5. Az affektivitás megjelenési formái a történelmi drámákban
5.1. A szatirikus beszédmód
Az 1560-es évek végéről maradt fenn a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról szóló játék, amely a drámairodalom mellett a legszélesebb értelemben vett politikai irodalom kategóriájába is beletartozik (természetesen művészi, fikciós beszédmóddal), Bene Sándor szerint.642 Ugyanakkor drámai mivolta is megkérdőjeleződik: Pirnáth Antal paszkvillusnak,643 Laczkovics Miklós pedig a dráma és a szatíra határán billegő szövegnek tartja, joggal.644
A színjáték formában megírt, de inkább szatirikus dialógusok egymásutánjának tekinthető szöveg kortárs történeti események irodalmi reflexiója: főhőse, Balassi Menyhárt alig néhány hónapja halt meg (bosszújától félve korábban a szöveg nem is lehetett volna publikálható). A szereplők (Oláh Miklós esztergomi érsek, deák, Balassi titkára) és az események (Balassi többszöri pálfordulása, hatalmaskodásai) tehát jól ismertek és könnyen azonosíthatók voltak a kortársak szemében. Pirnát Antal felveti, hogy Karádi Pál ajánlásának alapgondolata, erkölcsi-poltikai reflexiója, Melanchton drámaelméletének645 félreértelmezését (és ebből következően: ismeretét!) mutatja: „Mikoron az Balassa Menyhártról való komédia az én kezemhez akadott volna, elolvasván azt, csodálkoztam vala rajta, minémü rettenetes és hallhatatlan istentelenségekkel és árultatásokkal vala rakva, nem tűrhetem, hogy ne nyomtatnám és mindeneknek tudtára ne adnám. […] Másért azért gondolám, hogy kinyomtassam, hogy mindenek ezt látván, példát vegyenek ebből az árultatásuk eltávoztatására. Mert az egy Balassában nyilván általán fogván megláthatják az Istennek mind
641 BENE 2007.
642 „a magyar kora újkor politikai szövegeit hihetetlen műfaji tarkaság jellemzi – a néhány strófás verstől a törvényparagrafusokon, a gravaminális iratokon, a humanista dialóguson és a szatirikus reneszánsz drámán keresztül a több száz oldalnyi értekező prózáig.”BENE 2007, 51. A szöveg cím szerinti megemlítése: uo. 56.
643PIRNÁT 1969, 553.
644 LATZKOVITS 2007A, 251.
645 Erről részletesen: PIRNÁT 1969,542–546.
irgalmasságának, hosszú ideiglen való várásának mivoltát, és mind rettenetes büntetésének és haragjának súlyságát, mert noha sok ideiglen elhalasztja ű az büntetést, és a képutálást nem mindjárton jelenti ki, de azért soha büntetés nélkül el nem hagyta és el sem hagyja.”
E szerint az értelmezés szerint Balassi Menyhárt élete példázat, arra az isteni büntetésre példa, amelyet Bornemisza Péter mutat fel az Electra mottójában és prológusában, szinte szó szerint azonos módon. Bár ez a büntetés a szövegben egyáltalán nincs benne, sőt Balassa látszólag mindent elér, amit akar, és mindenkit sikeresen manipulál, a befogadók a dráma világán kívüli tényekben (pl. a felesége és a fia bebörtönzésében vagy váratlan halálában) mégiscsak az isteni gondviselés munkáját láthatták. A darabbal kapcsolatban mostanában egy, az eddigi nézeteket is összefoglaló, fontos tanulmány született,646 én csak két olyan elemet szeretnék hangsúlyozni, amely talán inspirálóan hathat a további kutatásra: az egyik a paródia megjelenése a szövegben: ez egyrészt a darab egyik figurájának, Oláh Miklós esztergomi érseknek a paródiája, kifigurázása, másrészt pedig egy cselekménynek, a gyónás aktusának paródiája. Ami a szöveg színjátékként való működését jelenti, nagyon meggyőzőek Pirnát Antal érvei, de van egy olyan mozzanat, amely számomra egyértelművé teszi az előad(hat)ás tényét: bár a szövegben nincsenek szerzői utasítások (ami megint csak fontos érv a paszkvillus műfaja mellett), egyes jelenetek csak a színpadi játék során nyernek értelmet, ilyen például a megvesztegetés, amelyet így lehetne rekonstruálni: Érsek: „…ugy tetszik, hogy istent ingyen nem említém. (Balassa Menyhárt pénzt ad neki) Balassa: Úgy legyen, hiszem. […] Érsek: Ottan isten is bocsássa meg bűneidet…”647
A kortárs események szatirikus, a tragédiát komédiába oldó színpadi feldolgozására később is van példa: az Apafi fejedelemsége idején Erdélyt kiszipolyozó görög kereskedőkről és a fejedelemasszony pazarlásáról szól az a kétfelvonásos darab, amelyet Comoedia Erdély siralmas állapotjáról címmel ismerünk.648 Bár a szöveg (félrevezetésképpen) egy jezsuita szerző neve alatt olvasható,649 valószínűleg protestáns környezetben keletkezett650 1674 körül, s a Querela Hungariae toposz nyomán a Querela Transylvaniaet fogalmazza meg, dramatikus eszközökkel. Az allegorikus szerepnevek miatt (Exul, Veritas, Transylvania, Peregrinus, Commune Bonum stb.) az előző csoport drámái közé kellene sorolnunk, a
646 Vö. VIROVECZ 2016.
647 A betűhív szöveg: RMDE 1960, I. 627–628. Az előadásra utaló szövegrészekből jóval többet hoz fel meggyőző érveléssel VIROVECZ 2016,11.
648 A kéziraton szereplő cím: „Pasquillus de miserrima patria nostra Transilvania. Comoediae Actus in quibus Status Transilvaniae depingitur.” Modern kiadása: GYÁRFÁS 1909., RMDE 1960, II. 209–226.
649 Az alcím teljesen a jezsuita drámakéziratok formai megoldását követi „Datum in Lelesz 6 idus May A 1688.
Ex Societate Jesu Johannes Vilhelmus Doctor Poeseos”, ez azonban inkább csak a szöveg szatirikusságát erősíti.
650 „az hol módgyát talállyátok, mint az Jesuitak vizet zavartok, az béksséget bontogattyátok.” RMDE 1960, II.
215.
szatirikus hang azonban felülírja ezt. Dömötör Tekla dramatizált, verses politikai pamfletnek tekinti, utalva arra, hogy a németalföldi drámai hagyományban ennek már komoly előzményei voltak, s a valószínűleg Hollandiát is megjárt szerző onnan hozhatta magával a műfajt.651 Dömötör szerint a darab polemizáló hangneme, éles kritikája, a fejedelemasszonyra és az erdélyi asszonyok erkölcseire tett utalásai miatt aligha lehetett iskolai dráma, a protestáns drámakorpusz hasonló darabjainak ismeretében azonban (figyelembe véve azt a tényt is, hogy a szöveg a brassói evangélikus gimnázium könyvtárában maradt fenn és szerzői utasításokat is tartalmaz!) ezt ma már cáfolnunk kell. Brassóban egyébként virágzó színjátszás volt ebben az időszakban, évente két előadással, nagyon sok történelmi drámával.652 A gimnáziumnak sok magyar anyanyelvű diákja is volt,653 ezért nem elképzelhetetlen egy magyar bemutató sem (Nagyszebenben pl. a 17. század végén rendszeresen tartottak magyar nyelvű iskolai előadásokat is), de sokkal valószínűbb, hogy máshonnan került ide a szöveg, valamelyik református kollégiumból, Kolozsvárról vagy Nagyenyedről, ahol ebben az időben is rendszeresek a színjátékok. Varga Imre a helyhez nem köthető református darabok közt közli.654
Az irodalomtörténet a szatirikus dráma körébe tartozóként definiálja az Actio curiosa című szöveget is,655 amely szintén a drámaműfaj határain mozog, s a szatirikus dialogusokkal és a nemesi paszkvillusokkal rokonítható.656 A fennmaradt három másolat azt bizonyítja, hogy a szókimondó, kisnemesi szemléletű szöveg (valószínűleg csak olvasmányszövegként!) nagyon népszerű volt. A kéziratok nyolc beszédre tagolják, de az egyes szereplők ki- és bejövetelének figyelembe vételével több, mint húsz jelenetet tudnánk kialakítani belőle, bár több értelemzavaró szereplőváltozás is van benne. A szöveg a korabeli közállapotokat (és a magánéleti bűnöket is) is kifigurázza, németellenes657 és katolikus-ellenes658 hangvételű, több helyen is olvashatunk benne ilyen szövegrészeket: „kurucz, Labantz, Talpas, Franczia, Török, Tatár mind ell lepte Földünket,”659„bánom nemzetem romlását.”660
651 RMDE 1960, II. 221.
652 A kéziraton jelölt 1668-as évben is volt egy ismeretlen című komédia november 16-án. Csak néhány cím:
1669: Der König Karl und sein bruder Tulandus, 1670: Der Kaiser Friedrich Barbarossa, 1674: Der junge Kaiser Antonin und Papinianus, 1675: Der Kaiser Nero, 1677: Titus Andronicus und Vespasianus, 1678: Der König Filippus in Macedonia und seine zwei söhnen, 1679. Der Kaiser Julianus, 1686: Mária Stuartin. VARGA 1988, 86–93.
653 VARGA 1988,81.
654 VARGA 1988,515.
655 Actio curiosa, Gaude avagy Csernél Istvánnak beszélgetése, 1678 körül, RMDE II. 1960, 355–396.
656 MIT II.1964, 298–300.
657 „addigh volt jó világ míg csak kártyán láttam a’ Németnek képét” stb. RMDE II 1960, 357.
658 ACHASTES:„Mint attul vann az édes Gaude Uram, hogy kegyelmed Pápistává nem lészen. GAUDE: De senki kedvéért bizony nem vágatok eret a lelkemen” Uo., 358.
659 RMDE II 1960, 361.
Hősei élő, a kortársak számára felismerhető személyek661 lehettek, a benne előforduló helynevek alapján a Dunántúlon (Sárvár környékén) keletkezhetett. Kigúnyolja a felvidéki és a délvidéki nemesi életmódot, öltözködést, és az erdélyi állapotokat is, pl. ”hiszem csak ugy sem betsültek, mint az erdélyi Fejedelmet”.662
Politikai szatíra volt az 1778-ban előadott Occisio Gregorii című balázsfalvi színjáték is, amelyben a két évvel korábban meggyilkolt havasalföldi vajda történetét mutatták be, szintén parodisztikus jelenetekkel.663 Nem tudni, pontosan milyen szellemben, illetve dramatikus eszközökkel vitték színre a következő darabot, de a témája sokatmondó: 1797-ben Selmecbányán XVI. Lajos francia király kivégzéséről játszottak a kollégium diákjai egy darabot, az előadás következményeként fegyelmi vizsgálat indult.664 Ezzel együtt úgy tűnik, a tanárok a szigorú felelősségre vonás helyett inkább eltussolni segítettek a vétkes diákoknak az ügyet. A francia forradalom hatása és az ellene folytatott háború nem hagyta érintetlenül a pest-budai nézőtereket sem. 1791 nyarán a német társulat színre vitte a Bastille ostromát.
Július 26-án maga az uralkodó utasította az alkancellárt, hogy újbóli előadás esetén a színházat zárassa be, együtt az igazgató felelősségre vonásával; Sándor Lipót nádor pedig levélben mentegetőzött az eset miatt. 665
A kortárs téma, a társadalombírálat egyébként többször is megtorlást vont maga után:
1703-ban az unitárius Kaposi Miklóst carcerbe vetették és bocsánatkérésre kötelezték, mert a komédiában (a Morio alakját felhasználva a kritikára) az egyházi előljárókat „böstelen – s–
illetlen szókkal” illette.666 Az esperes és a kurator kifigurázásáért kapott feddést Szentmártoni Simon nagyajtai unitárius iskolamester is 1722-ben.667
1780-ban például azért tiltották meg a színjátszást Marosvásárhelyen, mert Nagy György darabjai sértették a polgárokat, akik magukra ismertek a színjátékok figuráiban.668
660 Uo., 363.
661 Beszélő, vagy legalábbis hangulatfestő neveket viselnek: Gaude, Borsequius, Daskérdi, Manódi, Muszurd, Rottenhoff.
662 RMDE II 1960, 364.
663 Szövegét kiadta: FRANCHI 1997.
664 VARGA 1988, 309.
665 KERÉNYI 2004, 70.
666 VARGA 1995, 179.
667 Ua.
668 „Minthogy pedig régen a kollégiumbeli komédiákban kisatyrázták, csúfolták az udvarokat, tanácsot, még az udvari táblát is, tehát mintegy 1780 tájt megtiltatott a komédia.” Fogarasi Sámuel önéletírása, idézi: VARGA 1988, 449.