A konzultációs dráma

A consultatio olyan esemény, amelynek során a résztvevők (tanácsurak, nemesek, hadvezérek) az államformától és az alkotmánytól függően a fejedelem vagy más közéleti személyiség elnöklete alatt a szenátusban, haditanácsban, consiliumban, consistoriumban (vagy akár a parlamentben) fejtik ki véleményüket, s szavaznak valamely kérdésről.

Szónoklatai az ókori retorikában genus deliberatumnak nevezett beszédtípus szabályait követték. A consultatio szó a 16–17. század fordulóján nyer újfajta értelmezést és keretet, és

570 Veresmarti Mihály a jezsuita Leonardus Lessius Consultatio című hitvitázó művének címlapján így fordítja, lásd: TARNAI 1986, 638.

ettől kezdve válik a jövendő tanácsurak politikai oktatásának egyik gyakorlati (iskolai) eszközévé.⁵⁷¹ Felvetődik ugyanis az az igény (s ez találkozik a késő humanista tudósréteg törekvéseivel), hogy a nemességet és a városi polgárságot politikai életre nevelő középfokú intézményekben a retorikaoktatás új keretek között valósuljon meg, s a növendékek közéleti

„vitakultúrájának” kialakítására is legyen alkalmas. A „tanácsosokká képzés” nemcsak a nemesség (és az udvar) számára fontos, hanem – ahogy a magyarországi példákon látjuk – a városi vezető tisztségviselők gyermekeinek esetében is, ezzel magyarázható, hogy az evangélikus városi iskolák gyakorlatában találkozunk az első ilyen példákkal. A consultatio tehát „a legfelsőbb politikai intézmények munkájából absztrahált iskolai oktatási forma, amelyben változtatható számú, de korántsem tetszés szerinti sokaságú tanácsos fejti ki véleményét valamely témáról”.⁵⁷²

A szónoki beszédnek ezt a formáját egyrészt fiktív példákon keresztül gyakorolta a diákság (a humanista hagyomány segítségével), a leghíresebb talán Thomas Lansius Consultatio de principatu inter provincias Europae című könyve (Tübingen, 1613), de a consultatiós irodalom jeles példája az iskoladráma-szerző Nicolaus Vernulaeus (1583–1649) is, aki 14 neolatin drámát írt, tehát maga is jól példázza a consultatiós irodalmi hagyomány műfajai közötti átjárhatóságot. Drámáinak többsége politikai-morális kérdéseket feszegető történelmi dráma: Theodoricus (Leuven, 1623), Henricus Octavus seu schisma Anglicanum (Leuven, 1624), Ottocarus Bohemiae rex (Leuven, 1626), Maximus (Leuven, 1630), Conradinus et Crispus (Leuven, 1628) Fritlandus (Leuven, 1637). Leuveni retorikaprofesszorként olyan szónoklatgyűjteményt adott közre, amely 1721-ig 23 kiadást ért meg, és a szónoki beszéd három típusához nyújtott példatárat (Rhetorum Collegii Porcensis orationes), de szónoklatai között (Lansius nyomán) egy magyar vonatkozású is van.⁵⁷³

A fiktív beszédgyűjtemények olvasása, illetve a szónoki gyakorlatok mellett több olyan irodalmi műfaj is létezik, amelybe beépíthető a consultatio jelenete. Ezek egyik típusa (a Tarnai Andor által bemutatott többi műfaj: „voxoló vers”, fiktív levél, politikai röpirat, disputatio mellett) az a fajta történelmi dráma, amely teljes egészében a consultatio jelenetsorára épül, vagy legalább egy felvonásban vagy jelenetben consultatiót tartalmaz, s amelyet így consultatiós drámának, a továbbiakban magyaros formában: konzultációs drámának nevezünk. A műfajnak vannak előzményei, a szónoklás gyakorlásának új kerete az iskolai hagyományban a retorikaoktatás korábban is jól ismert nyilvános rendezvényeihez

571 Ua.

572 Ua.

573 KECSKEMÉTI 2011, I. 62.

(disputatio, declamatio) kapcsolódik, így igen gyorsan helyet kap a nyilvános szereplésre előkészítő nevelés másik fontos terrénumán, az iskoladrámában, s olykor lényegesen megváltoztatva szerkezetét, konzultációk sorává alakíthatja át,⁵⁷⁴ hozzátéve, hogy a disputatiok és declamatiok, illetve academiák tovább élnek a konzultációs drámatípusok mellett (ahogy a versengésre épülő dialógusok és certámenek is), s a piarista iskolákban még a 18. század közepén is rendkívül gyakoriak. Kilián István a piarista adattár műfajmutatójában 21-féle academiát sorol fel (pl. academia publica, academia cum variis salutationibus, academia cum dialogo) s ezek között van az academia historica is (összesen 13 adattal),⁵⁷⁵ 44-féle declamatiót (pl. declamatio oratoria, declamatio ex progymnasmatis conflata, declamatio salutatoria), ezek egy része egyértelműen színházi előadást jelöl (declamatio scenica, declamatio publice spectanda), 7-féle oratiot és 6 tentament.⁵⁷⁶ A listából is látszik, hogy a színházi előadások megnevezésére ugyanúgy használják ezeket a kifejezéseket, mint az iskolai retorikai gyakorlatok jelölésére, így csak a konkrét adatokból dönthető el, mennyire tekinthető egy-egy academia vagy consultatio színházi előadásnak. Ugyanezen a véleményen van Szelestei Nagy László is, aki szerint „a szó bármiféle előadást jelenthet, iskolai vizsgafeladat elmondását, egyszerű, egyszemélyes köszöntőt és dialógust; eljátszott eklogát, de […] tizenkét jelenetből álló zenés színjátékot is” – utalva arra az 1763-as nagyszombati esküvői színjátékra, amelyet a szerzője declamationak nevezett. Eszerint tehát „érdemben csak akkor mondhatunk véleményt a declamatio (és a hozzá hasonló szavak) jelentéséről, ha annak szövegével, vagy a puszta elnevezésen kívül más adattal is rendelkezünk.”⁵⁷⁷

Nagy Szilvia megkülönbözteti a certament és a consultatiót, véleménye szerint azonban ezek szorosan összefüggnek egymással. Eszerint a vita két vagy több személy élőszóbeli (esetleg írásbeli) küzdelme valamely kérdésről, benne vélemények, nézetek ütköznek össze. Két forrása van a műfajnak: a hitvita és az iskolai retorikai gyakorlatok közé tartozó declamatio és dialogus, s valószínűnek tartja, hogy a kettő eleve összefügg: „a certamenek létrejötte annak tulajdonítható, hogy a hitvitákban minél jobban helytálló embereket neveljenek.”⁵⁷⁸ Azokat a drámákat, amelyekben megvan ugyan a consultatio mint szerkezeti elem, de tematikájuk nem politikai-történelmi, „consultatiós szerkezetű” darabként

574 TARNAI 1986,638.

575 KILIÁN 1994, 754. A legtöbb történeti akadémiát Debrecenben mutatták be, vagyis ott volt leginkább használatos ez az elnevezés. A témák: Dávid és fiai, a zsidók királyai, a keleti anarchia, a rómaiak magisztrátusairól. A címek alapján osztanunk kell Varga Imre véleményét, miszerint ezek az utóbbi adatok inkább nyilvános vizsgákat jelölnek, mint színielőadásokat.

576 KILIÁN 1994,75–758,763.

577 SZELESTEI 2009,301.

578 NAGY SZ.2000,33–34.

definiálja. Véleményem szerint azonban ezekre már van jól körülírható definíció, a vetélkedések, certámenek, dialógusok műfaji ismérvei szerint.⁵⁷⁹ Egyetérthetünk viszont azzal a megállapításával, hogy bár a történelmi drámák egy részében még felbukkannak olyan jelenetek, amelyek az érvek és ellenérvek rendszerével a konzultációs drámákat idézik, a consultatio mint önálló műfaj a 18. század végére eltűnik a magyar drámairodalom paradigmájából.⁵⁸⁰

A Tarnai Andor által meghatározó kritériumként említett „consultatiós keret” (vagyis, hogy legyen a tanácskozásnak elnöke, legyenek tanácsosai) mellett – véleményem szerint – ugyanilyen fontos a tanácskozás dramaturgiai szerepe is: csak akkor beszélhetünk konzultációs drámáról, ha a consultatio nyomán viszonyváltozás következik be.

A legkorábbi latin nyelvű konzultációs drámát, Lackner Kristóf (1571–1631) művét a soproni latin iskola növendékei mutatták be 1615. április 20–21-én a városházán. Ahogy a szöveg modern kritikai kiadásának elkészítője, Alszeghy Zsoltné írja,⁵⁸¹ a kettős dátum valószínűleg arra utal, hogy a darabot két részletben játszották el, mivel a nyomtatott szöveg (terjedelme miatt) egy estén nem volt eljátszható. Elfogadva ezt az érvelést, mégis fontos kiemelni, hogy a 16–17. századi nyomtatott (protestáns) drámaszövegek szinte mindegyikén jól látszik, hogy a kinyomtatott szöveg nem lehet(ett) azonos az előadás szövegével. A tanító jellegű fejtegetéseket a drámaszerzők általában a nyomtatott kiadás előtt illesztik bele a szövegbe, így a kinyomtatott szöveg jóval hosszabb, mint az eredeti (színjátékszöveg) volt.⁵⁸² Azt kell feltételeznünk, hogy például az orvos Cardanus (Lackner rezonőrje) több mint negyvenoldalnyi elméleti fejtegetése (a barokk udvari humanizmus minden fontos kérdésfeltevésével) nem tartozott a színjátékszöveg textusába, csak utólag került bele a nyomtatványba. Ha ezt figyelembe vesszük, az alkotást is másként kell értékelnünk, tehát az, hogy a „dráma műfaji kereteit figyelmen kívül hagyja”, vagy hogy „túl hosszú”, a „hat actus

579 Más megfogalmazás szerint a barokk drámaírói gyakorlatában a certamen és a dramatikus formák – amelyeket a reneszánsz még szétválasztott – összekapcsolódtak, a hitvita, a certamen és a consultatio mint előzmény és mint hagyomány él tovább a 18. századi protestáns szerzőknél. NAGY I. 2007, 192.

580 Uo., 37.Nagy Szilvia példaként Friedrich Werthes Niklas Zrini című darabját idézi, amelyben két olyan jelenet is van (I. felvonás 2. jelent, II. felvonás 3. jelenet), amely a vár feladásának vagy a végsőkig való kitartásnak a kérdéseit járja körül, de a jelenetek nem felelnek meg a Tarnai Andortól idézett kritériumoknak.

581A kötet leírása: RMNy 1112 (RMK II, 1885, 367.). Modern kiadása: CURA REGIA seu CONSULTATIO paterna amore et caussa gnatorum authore et Excogitatore Christophoro Laknero in Venerationem Dei Suscepta et conscripta, Annoque MDCXV. die 20 et 21 Aprilis, Sempronii in domo senatoria, praesentibus illustribus, generosis, egregiis, clarissimis viris, spelndidaque frequentia publicitus, cum applausu omnium habita, Cassoviae, ex officina typographca Iohannis Festi, MDCXVI. = Ludi scaenici 2005, 25–112.

582 Vö. Leonard Stöckel: Susanna, Szegedi Lőrinc: Theophania. Mindkét darab esetében feltűnő a jól jellemzett színpadi alakok és a hosszú, leíró elmélkedések ellentéte, ami azzal magyarázható, hogy az előadás után több hónappal megjelentetett szövegben az egyéb (prédikátori, nevelői, városbírói stb.) szerep felülírja a drámaírói szerepkört, így a szövegbe (utólag) kevésbé dramatikus hosszú szövegrészek kerülnek bele. Ezt a gyakorlatot példázza véleményem szerint Lackner Kristóf darabja is.

aránytalan terjedelmű”,⁵⁸³ már nem releváns. A dráma tematikailag több csoportba is beleilleszkedik, Lackner valóban enciklopedikus műnek szánta: a dramatizált királytükör műfaja mellett a humanista tudomány apológiáját, a humanista „erény-katalógust” is megtaláljuk benne, míg az utolsó felvonás és az epilógus a helyes nevelésről és a jó nevelő kiválasztásáról szóló intéssel, a szülők és a gyermekek egymás iránti kötelességeinek tudatosításával a pedagógiai témájú iskolai színjátékok sorába illeszti a szöveget. A fiktív (de beszélő) nevű országokban (Panninia, Granundia, Gaminia, Calaminia) játszódó történet (szintén szimbolikusan értelmezhető) főhőse Christianus király és Cristiana királyné, akik két fiukat (ifjabb Christianust és Constantinust) a lehető legjobb királyi nevelésben akarják részesíteni, ezért a királyi tanács voksolása alapján idegen országokba küldik őket akadémiákra. Az idősebb testvér elmélyül a tudományokban, erkölcsösen él, ezért kiérdemli Granundia trónját (az ottani lakosok őt hívják meg királyuknak). A fiatalabb fiú, Constantinus azonban abbahagyja a tanulást, csak a testi dolgokkal (tánc, testgyakorlás, katonáskodás) foglalkozik. Eközben olyan értékvesztés megy benne végbe, amellyel már nem tud különbséget tenni jó és rossz között, hiányzik belőle az az etikai tartás, amelyet csak a (humán) tudományok tudnak megadni egy ifjúnak. Feleségül veszi Machuntius fejedelem nővérét, majd rá akarja venni, mérgezze meg a fivérét, hogy megszerezze a teljes hatalmat. A terv azonban kiderül, így Machuntius öleti meg hálátlan és cselszövő sógorát. A két fiú története illusztrációja, példája (exempluma) lesz a II. felvonás consultatiójában elhangzó érveknek.⁵⁸⁴ A három „togatus tanácsos” (leginkább Cardanus) a szabad művészetek nevelő, lélekformáló, erkölcsöt szelídítő hatásáról beszél a királynak (történelmi példákkal), a négy

„sagatus tanácsos”, vagyis a katonák szerint a királyfiakat a katonai pályára kell felkészíteni, egy jó uralkodónak gyakorlati tudásra van szüksége. Az érvek meghallgatása után a király úgy dönt, hogy előbb a szellemi tudományokat kell elsajátítaniuk a fiúknak, azután következik a katonai felkészítés. A kisebbik fiú azonban nem járja végig ezt az utat, így katonai erényei ellenére elbukik. A hangsúly tehát a komoly humanista erudícióval összeállított érvrendszeren van, Lackner maga is a consultatiót emeli ki a cím leghangsúlyosabb elemeként, s a kifejezés visszatér az ajánlásban, a Prológusban, az Argumentumban és a szövegben is.⁵⁸⁵ A tanácsosok összeülnek a III., a IV. és a VI.

583 Cura regia = Ludi scaenici 2005, 106. ALSZEGHY Zsoltné jegyzetei.

584 „Quare Author huius consultationis et paternae curae, hoc ipsum educationis filiorum exemplum, candide et simpliciter absque strepitu excigitavit, scripsit et fecit” (Cura regia = Ludi scaenici 2005, 105.)

585 TARNAI 1986, 640. Néhány példa: „Sic si non contextus, Latij sermonis fluvius, gravitas, meritum Consultationis” (Cura regia = Ludi scaenici 2005, 29.), „haud perperam author Curae regiae seu Consultationis hujus paternae” (uo., 31.), „Argumentum Curiae regiae, seu periocha consultationis” (ua.).

felvonásban is, s az ő feladatuk a külföldi követek fogadása is, tehát minden politikai és élethelyzetben segítik a királyt, illetve kommentálják vagy előkészítik megnyilatkozásait.

Hasonló poétikai eszközökkel él Lackner Kristóf két évvel később, az Electio Trigoniana delegatorum nunciorum orationibus clara című darabjának megírásakor is. Ebben is egy képzeletbeli ország (Trigonium) királyválasztása a téma, ebben is van voksolás, csak már nem a jó uralkodó nevelési elveinek, hanem a meglévő királyi erényeknek számbavételével.⁵⁸⁶ Mindkét darab kihasználja a nyelvi játék dramaturgiai lehetőségeit is: míg a korábbi darabban Granundia különleges nyelve (a latin nyelv fordított, jobbról balra való olvasásával), itt a soknyelvűség lesz humoros: a latin beszédet némettel keverik a szereplők, sőt magyar és olasz nyelvű gorombaságok, káromkodások is elhangzanak a szövegben. A harmadik Lackner-darab, az Actus Oeconomicus már nem alkalmazza a consultatiót, mivel nem a politikai-államelméleti, hanem a mezőgazdasági ismeretek dramatikus átadására tesz kísérletet.⁵⁸⁷

A 17. század legjelentősebb protestáns színjátszó központja az eperjesi kollégium, melynek rendkívül gazdag színjátszóhagyományában – amelyről a kortárs történelmi drámákról szóló fejezetben lesz majd bővebben szó – a konzultációs drámatípus is megtalálható. Az Andreas Gryphius német nyelvű drámájából⁵⁸⁸ átdolgozott és 1669-ben Eperjesen előadott latin Papinianus tetragonus című dráma tartalmaz egy teljesen szabályos consultatiós jelenetet: ennek elnöke maga a címszereplő, aki egy szónoki fordulattal megnyitja a tanácskozást, felteszi a megtárgyalandó kérdést, votumokat kér, majd összefoglalja a 20 consiliarius véleményét.⁵⁸⁹ A II. felvonás 3. jelenete tehát egy önálló betét lesz (az eredetiben nem is szerepelt), a 20 tanácsos egyenként mondja el a voksát (1-2 mondat terjedelemben), senki sem kap újra szót („Intrant interea consiliarii, et in sellis consident expectantes Papinianum.”)⁵⁹⁰

Az átdolgozás jóval nagyobb mérvű volt, mint ahogy azt a dráma első ismertetői jelezték. Varga Imre szerint, bár a dráma szerkezete Gryphiust követi, nincsenek szövegbeli egyezések a két darabban. A monológokat Ladiver Illés meghúzta, a szereplők számát viszont

586 Leírása: RMNy 11133, RMK III/1. 1896, 1189. A darabról részletesen ír: KOVÁCS J. L. 1972, 93–100.

587 Leírása: RMK III/1. 1896, 1246.

588 GRYPHIUS, Andreas, Grossmüthiger Rechts-Gelechrter oder Sterbender Aemilius Papinianus. Treuer-Spiel, Breslaw, 1659.

589 Nyomtatott programja: Papinianus Tetragonos, Hoc est Vir Magnanimus, Justus, Constans rectique pertinax, RMK II. 1885, 1185. Rövidített szövege: Summa Actus de Papiniano Anno 1669 in generali Examine habit, Mártoni drámagyűjtemény, 347b–365a. Teljes szövege Brumer Dávid lejegyzésében 1670-ből, Körmöcbányáról:

Davidis Brumer Cremniciensis Elaboratio Actus Comici de Papiniano Consiliario Bassiani 1670, OSZK Kt Quart. Lat. 697. Modern kiadása: Papininanus, consiliarius Bassiani = Ludi scaenici 2005, 403–507. S. a. r.

VARGA Imre.

590 Ludi scaenici 2005, 416–418.

megsokszorozta, és beillesztette a protestánsoknál komoly hagyománnyal rendelkező, és a 18.

század végéig jelen lévő Morio figuráját is. Ennek szerepeltetésére a 16. század közepétől találunk példát a wittenbergi bibliai színjátékokban (ahogy azt már az előző fejezetekben láttuk),⁵⁹¹ valószínűleg ez a protestáns hagyomány inspirálta Ladiver Illést is, aki 1651–1654 között maga is több évet töltött a wittenbergi és az erfurti egyetemen. Elida Maria Szarota szerint Gryphius darabja a „profán” mártírdrámák közé tartozik, vagyis egy olyan szenvedéstörténetet mutat be, amelynek minden eleme megegyezik a mártírdrámákéval, de nincs spirituális tartalma: Papinianus nem keresztény, de mélyen etikus ember, aki vállalja a halált az igazságért.⁵⁹²

Tarnai Andor tanulmányában megjegyzi, a pontos definíciót az is nehezíti, hogy vannak olyan jezsuita liber gradualisok, amelyek az iskolai színjáték és a declamatio kombinációját adják. A Turóczi Lászlónak tulajdonított Comitia regnorum ac provinciarum Ungariae (Nagyszombat, 1717) című kiadványban az egyes beszédek végén egy szabályos színpadkép leírását is közli a szerző, vagyis „a drámai és politikai akciót olyképpen kapcsolja össze az író, hogy ugyanazon cselekménynek előbb politikai értelmezését, majd szcenikus ábrázolását adja”.⁵⁹³ Amikor például Mars és Sors elmondja Ungariának bajainak valódi okát, a „Compendium scenae” szerint Ungaria egy trónon ül Sclavonia és Transylvania között, így hallgatja meg Mars és Sors szónoklatát, majd hat Nuncius lép be a győzelmek hírével; erre hangzik el a döntés az országgyűlés összehívásáról. A három konzultációból álló szöveg második része a hat tartomány tanácskozása Ungaria előtt, míg a harmadik maga az országgyűlés, tizenkét résztvevővel.⁵⁹⁴ A kassai jezsuita kollégium azóta megjelent adattárát átnézve kiderül, hogy a sejtés helyesnek bizonyult, a szövegnek egy kassai iskolai declamatio lehetett az előzménye: 1716 farsangján a retorikai osztály hat declamatiót és egy dramatikus játékot adott elő („Rhetorica sex declamationibus et uno dramate sub feriis Bacchi lusit… nec ceteris classibus laus in theatro defuit”).⁵⁹⁵ Az adat a kiadvány második egységére utalhat, amelyben hat szónoki beszéd hangzik el, de a szimmetrikus tagolás miatt akár a harmadik

591 Vö. SZÉKELY 2009, 65–74.

592 SZAROTA 1967,288–305.

593 TARNAI 1986, 645–646.

594 Comitia regnorum ac provinciarum inpalatio regináé Eloquentiae Cassoviae celebrata. Et... honori... AA. LL.

et Philosophiae Doctorum, dum per... Nicolaum Boca... in Universitate Cassoviensi suppremam recens acciperent lauream, oblata Tyrnaviae, 1717. Tarnai Andor ír a szöveg kibővített, 120 lapos újranyomásáról is (Comitia regnorum ac provinciarum Hungáriáé in palatio regináé eloquentiae Cassociae celebrata. Nunc nonnulis aucta et... Francisco Capi..., dum humanioribus Musis flnem imponeret, lud publicae exhibita...

Tyrnaviae, 1717.) Ebben van egy Sáros megye fő- és alispánjának, valamint a megye tisztikarának szóló ajánlás, és egy toldalék (71–138). Ez utóbbi kötet azonban az iskolai előadás szempontjából nem releváns. TARNAI 1986, 645.

595 STAUD 1986 (II), 60.

részt is jelölheti. Mindenesetre az, hogy a retorikai osztály diákjai mutatták be, azt bizonyítja, hogy nem az alsóbb osztályokban szokásos játéktípusról, hanem egy komoly retorikai gyakorlatról volt szó.

Valószínűleg volt konzultációs jelenet abban az előadásban is, amelyről Cserei Mihály számolt be 1693-ban: „Mayi. Volt az Enyedi Collegiumban igen szép actus Árpádról és mellette levő hat régi Scythiai kapitányokról, mikor Scythiából ki jövén sok néppel Pannoniai Suachel királt le vágván, minden hadával magiar országban le telepedtenek.”⁵⁹⁶ A hat vezér kiemelése arra utal, hogy lehetett egy tanácskozás a honfoglalás előtt, amikor a kapitányok arról voksoltak, hogy letelepedjenek-e Pannóniában.

Ezt az is valószínűsíti, hogy ugyanitt, Nagyenyeden egy évvel később már egy olyan darabot mutattak be (talán a szerzőjük is azonos lehetett), amelyben két konzultációs jelenet is olvasható. Miskolczi Zsigmond nagyenyedi tanár Cyrus drámájában a király egy-egy álmának megfejtésére két alkalommal hív össze tanácsülést. A consultatio szerkezete abban különbözik az eddig ismertetett sémától, hogy előbb a Mágusok (bölcsek) megmagyarázzák az álom jelentését, azután a hat consiliarius kifejti véleményét a jövendölésből származó tennivalókról, majd újból a Magusok veszik át a szót, és a király ezeknek votumát fejti ki bővebben. A tanácsurak közül ötöt pusztán számmal jelölnek a darabban; csak az elsőnek, Harpágusnak van neve: ő az, aki a Magusok összehívását javasolja, s az uralkodó is az ő votumára válaszol azonnal. Úgy látszik, a papságnak nagy szerepet juttató drámában (Magusok) az első consiliariusnak valamiféle főminiszteri funkciója van. A Cyrus dráma második consultatiója abban különbözik az elsőtől, hogy egy Nuncius is fellép benne. Ez a jelenet nem egyéb, mint a követfogadás bemutatása, amit már Lackner is színpadra vitt korábban, és amivel a 17. század politikai írói ugyancsak foglalkoztak.

A latin című, de magyar nyelvű Comedia generalis de conflictu Turcorum et Hungarorum vei actus generalis de Turcis et Hungaris egyik intermediuma szoros kapcsolatban áll a Cyrus egyik közjátékával, hasonló a két darab dramaturgiai szerkesztésmódja is, mindkettő a consultatiókra épül. Az elsőt a törökök tartják Izmael elnökletével, kilenc consiliariussal, a másodikat Báthory István erdélyi vajda héttel, a harmadikat Mátyás király ugyanennyivel. A török tanácskozását Izmael bevezeti és lezárja; az elsőnek szóló consiliarius méltósága abból tűnik ki, hogy votumára Izmael azonnal reflektál, és tanácsosát utódának nevezi („ki lesz utánam a vezér”, 48. sor), tehát neki is afféle főminiszteri rangja van. Minden tanácsúr visel nevet: egyeseket az előtte szóló nevez meg,

596 VARGA 1988, 463.

mások maguk mutatkoznak be, s csak kettőt nem ismerhetett a néző, de az egyiket, a Mekkát kétszer megjárt, jóstehetséggel megáldott és a magyar koronára pályázó Aladár Mehmetet a török dolgokban jártas publikum talán ruhájáról ismerhette fel, a másikat pedig csonka kezéről. A darabot egyébként is olyan közönség előtt játszhatták, amely az elszórt török szavak tanúsága szerint tudhatott valamicskét ezen a nyelven.

A Báthory István vezette consultatio azonos lefolyású: az elnöklő vajda tanácsot kér, a consiliariusok megnevezik az utánuk szólókat. A tanácsosok abban állapodnak meg, hogy követet (Orator) küldenek a királyhoz, aki azonnal útnak is indul Báthory István levelével, megjelenik Mátyás udvarában Budán, megtartja beszédét, és átadja a magával hozott iratot. A harmadik, udvari consultatio Lackner egyik felvonásához és a Cyrus dráma második

A Báthory István vezette consultatio azonos lefolyású: az elnöklő vajda tanácsot kér, a consiliariusok megnevezik az utánuk szólókat. A tanácsosok abban állapodnak meg, hogy követet (Orator) küldenek a királyhoz, aki azonnal útnak is indul Báthory István levelével, megjelenik Mátyás udvarában Budán, megtartja beszédét, és átadja a magával hozott iratot. A harmadik, udvari consultatio Lackner egyik felvonásához és a Cyrus dráma második