Tökéletlen verseny

Bár a liberalizáció célja versenypiac kialakítása azon területeken, ahol ez lehetséges, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az újonnan létrehozott versenypiacok ritkán mentesek a tökéletlenségektől. Ilyenek jelenségek például a jelentős piaci erejű szolgáltatók létezése, a termelési folyamatok belső gazdaságosságai, a fogyasztói kereslet egyes tulajdonságai, a fogyasztási externáliák hatásai. Emellett a piaci verseny önmagában is lehet „önpusztító”, azaz piaci tökéletlenségeket létrehozó és tendenciájában a monopólium felé tartó hatású. Ezért a liberalizált piacok többnyire ún. tökéletlen versenypiacként működnek, mintegy a klasszikus monopólium és a hagyományos, idealizált versenypiac közötti skála valamely fokán.

További elméleti vita tárgya, hogy a tökéletlen versenypiacok idővel átalakulnak-e valódi versenypiaccá vagy sem. A gyakorlatban a liberalizált piac számos esetben csupán jogi liberalizációt jelent, azaz a verseny jogi-szabályozási feltételeinek megteremtését. Ez önmagában nem feltétlenül vezet versenyképes gazdasági szereplők azonnali felbukkanásához és a piacra való belépéséhez. Ezzel együtt elmondható, hogy amennyiben a kormányzat és a szabályozás a liberalizációs célkitűzéseket folyamatosan és konzekvensen érvényesíti és elősegíti, a liberalizált piacokat a verseny felé való folyamatos haladás jellemzi. Úgy is megfogalmazható,

hogy a verseny fokozatosan alakul ki és intenzitása fokozatosan növekszik. Ez az átmenet és annak különféle formái alkotják a tökéletlen versenypiacokat.

A tökéletlen versenypiacok kutatásával a hazai szakirodalomban Vince (2009, 2012), Nagy (2009) és Valentiny (2010, 2012) foglalkoztak, továbbá a Budapesti Corvinus Egyetem REKK kutatócsoportja is rendszeresen végez különböző szempontú vizsgálatokat, ezek közül is kiemelném a REKK (2008, 2012) tanulmányait.

A tökéletlen verseny kapcsán kiemelten fontosnak tartok tisztázni néhány további alapfogalmat: ezek a vertikális integráció és a piaci erő.

 Vertikális integráció:

Bár a vertikális integráció már a monopolista időszaknak is a sajátossága volt, és annak napjainkig létező öröksége, mégis a tökéletlen versenynél tartom fontosnak szót ejteni róla. A klasszikus monopolista időben ugyanis ennek a kérdésnek jóval kisebb jelentőséget tulajdonítottunk. Az integráció témaköre a liberalizáció, dereguláció, a szolgáltatások szétválasztása, az új szabályozás-gazdaságtan szempontjából vált kritikussá.

Kiss (2009, 47.o) definíciója szerint az integráció „termelési technológiák egybekapcsolásával különféle termékek közös termelési folyamat és/vagy szervezet kereteiben történő előállítása. Ha az integrált termelési folyamatok közül egy vagy egyesek outputjai másnak vagy másoknak az inputjai, akkor vertikális integrációról beszélünk.” A villamosenergia-iparban a már említett állami és multinacionális vállalatcsoportok keretein belül az erőművek, az átviteli és elosztó társaságok, kis- és nagykereskedők és energiaszolgáltatók vertikálisan integráltan teszik lehetővé a piaci kereslet kielégítését.

Az integráció hatásai lehetnek pozitívak, amennyiben növekszik az előállított termékek száma és/vagy volumene, bővül a közös termelési folyamatból származó outputok köre, növekszik a közösen használt inputok száma. A technológiák belső gazdaságosságainak költségelőnyeit is fokozza a termelési volumen növelése és a méretgazdaságosság fokának emelése révén. Ezáltal költségmegtakarítás, ennek

következtében pedig árcsökkenés, minőségbeli javulás, választékbővülés lehetséges.

Ugyanakkor negatív hatásokkal is bírhat, mint például a piaci erő megerősödése és kiterjesztése. Emiatt az integráció az általános versenyszabályozásnak és az ágazati szabályozásnak is tárgya.

 Piaci erő

A piaci erő, erőfölény vagy hatalom a szolgáltatónak az a képessége, hogy meghatározza, de legalábbis befolyásolja az általa nyújtott szolgáltatás árát (Nagy, 2009). E jelenség a tökéletlen versenypiacok egyik központi kérdése, hiszen piaci kudarchoz vezet(het): versenyellenes magatartást tesz lehetővé, például kiszorító árazást vagy a termékek és szolgáltatások összekapcsolását. Utóbbival igen gyakran társul árdiszkrimináció, amely eredményezheti például a versenypiaci tevékenységnek a monopolizált tevékenységen át történő keresztfinanszírozását.

Vince (2009) és Paizs-Mészáros (2003) szerint a piac hatalom-gyakorlás a hálózatokkal összefüggésben több módon is megnyilvánulhat. Például elképzelhető a hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása: a vertikálisan integrált (azaz a hálózattal is rendelkező) vállalkozás ellehetetlenítheti, vagy anyagilag kedvezőtlenné teheti más szolgáltatók hozzáférését a hálózathoz. Továbbá lehetséges a versenyző üzletágak hálózati üzletágakon keresztül való finanszírozása:

az árak mesterséges leszorítása a termelési tevékenység keresztfinanszírozásával, vagy a kereskedelmi üzletág keresztfinanszírozása a drágán hozzáférhető hálózaton keresztül. Horizontális piachatalom-gyakorlás szintén lehetséges: ilyen a kínálat mesterséges szűkítése, amely a villamosenergia-piacon nagyon életszerű, hiszen az áram nem (illetve csak nagyon rossz hatásfokkal) tárolható, rövidtávon pedig a kereslet és a kínálat is rugalmatlan. Így amennyiben nincsenek jelentős alternatív kapacitások (például határkeresztező összeköttetéseken át elérhető import), a termelés csökkenése jelentős árnövekedéssel jár.

Kiss (2009) elméleti összefoglalása szerint a piaci erő problematikája a versenynek a közszolgáltatási piacokra való bevezetésével vált jelentőssé. Érvelésében tökéletlen versenypiacon piaci erő leginkább akkor létezhet, ha a piacon kevés kínáló magas

piaci részesedéssel működik, ám a ki- és belépési korlátok miatt a magas piaci részesedés nem jelent szükségszerűen piaci erőt. Továbbá a piaci erő különböző fokozatokat érhet el. Alacsony fokú piaci erő esetében rendszerint célszerűtlen a szabályozás, mert több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz. Ellenben a magas fokú piaci erőnek súlyos következményei vannak a piaci hatékonyságra és a versenyre, így szükségessé teszi a piaci szabályozást. Kapcsolódó elméleti kérdésfelvetés, hogy csak potenciálisan létező, de nem érvényesített piaci erő esetében kívánatos és indokolt-e a szolgáltató árainak szabályozása. A piaci erő megközelítésének alapvető feltétele az ún. érintett piac meghatározása:

szabályozásra ugyanis az imént említettek szerint nem általában, hanem csak az olyan piacokon van szükség, ahol jelentős piaci erő van jelen. Napjainkban az Európai Unió új szabályozási kerete (new regulatory framework) épp ezt a megközelítést alkalmazza: ex ante csupán a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók tevékenysége szabályozott. A gyakorlati alkalmazáshoz szükséges annak a piacnak a behatárolása, amelyen a piaci erő létezik.

A piaci erő kérdésköre az energiapiacok szempontjából nagy jelentőséggel bír. A jelentős piaci erő (JPE) vizsgálata a MEKH egyik alapvető piacszabályozási és – felügyeleti feladata. A 2007-es piacnyitás óta a magyar szabályozás számos erre alapuló korlátozást alkalmaz.

2.3 A

Az alapvető fogalmak bemutatása után a körüljárom a szabályozás-gazdaságtan alapvető kérdéseit. Mivel a hálózatos iparágak esetében a szabályozás nem megkerülhető, a vonatkozó elméleti eredmények jelentős része éppen ezen iparágakhoz köthető. Az egyes szabályozási eszközök közvetlen és közvetett hatással vannak mind az iparágban alkalmazott árakra, mind a beruházásokra. Így az általam vizsgált terület elméleti hátterének jelentős részét a szabályozás gazdaságtana adja. Maga a ténylegesen érvényesülő szabályozás a dolgozat témájául is szolgál, ezért fontosnak tartom áttekinteni a vonatkozó elméleti hátteret.

A szabályozás fontossága egy olyan stratégiai iparágban, amely hagyományosan a legszigorúbb reguláció alá esik, és még liberalizált környezetben is folyamatosan felügyelt és számtalan állami eszközzel befolyásolt, aligha alábecsülhető. „Jósága”

alapvetően képes befolyásolni a szektor működését: elősegítve egy hatékony és a gazdaság számára előnyös értelemben prosperáló piaci modell kialakulását, vagy akár gátolva a működést. Valójában az energiapiaci vállalatok cselekvési szabadsága sok tekintetben jóval kisebb, mint ahogyan azt a mindennapi életben gondolnánk.

A vonatkozó elméleti háttér áttekintését a szabályozás-gazdaságtan tárgyának értelmezésével kezdem, azon belül is mindvégig fókuszban tartva a piaci működés, illetve a közszolgáltatások szabályozását érintő kérdéseket. Majd bemutatom a szabályozás indokolt voltával foglalkozó elméleti vita legfőbb állomásait, végül rátérek a villamosenergia-piac szempontjából legfontosabb szabályozási eszközökre.