Rendszerhasználati díjak

A rendszerhasználati díjak a természetes monopóliumnak tekintett hálózati tevékenység árai, így a mai napig hatósági árszabályozás hatálya alá esnek. Elméleti hátterét a 2.2.1.1 alfejezetben bemutatott nélkülözhetetlen eszköz hozzáférési ára képezi, gyakorlati megvalósulása terén a legfontosabb befolyásoló tényező a közösségi (Európai Uniós) szabályozás. Mivel a hálózat esetében verseny kialakította árak alkalmazása nem lehetséges, a szabályozás többnyire költség alapú árazást alkalmaz. A rendszerhasználati díjak célja, hogy a hálózat létrehozásának, karbantartásának és fejlesztésének költségeit a rendszert használók fizessék, lehetőleg a használattal arányos mértékben. Ugyanígy a rendszerirányítót a szektor minden szereplője számára nyújtott szolgáltatásaiért (feszültség- és frekvenciatartás, tartaléklekötés, üzem-irányítás stb.) minden rendszer-használó által fizetendő ún.

rendszerirányítási díj illeti meg.

5 Kapcsolt termelés: mechanikai-, villamos- és hőenergia termelése egyazon termelési folyamat során (VEZESTÉK, 2012), például a villamosenergia-termelés során keletkező hulladékhő fűtési célra való elérhetővé tételével.

Ahogyan arról korábban már írtam, 2002-ig a szállítást (átvitelt) a közüzemi nagykereskedő, az elosztási tevékenységet pedig a közüzemi szolgáltatók végezték a közüzem keretein belül. A rendszerhasználat költségéről a 2003-at megelőző időszakról nem állnak rendelkezésre publikált adatok. A mai értelemben vett, a rendszerirányítás és rendszerszintű szolgáltatások, átvitel és elosztás díjait tartalmazó tarifarendszer 2003-ban a részleges piacnyitással került bevezetésre. Ekkor a díjakat a 2001-es közüzemi árak alapján, az elismert költségek tevékenységekre való megosztása révén alakították ki (MEH, 2004). Ettől kezdve a tarifák a már ismertetett árszabályozási ciklusok keretében kerültek-kerülnek kialakításra. A rendszerirányítás díjainak alapja minden esetben az ún. elismert költség, amely tartalmazza a tevékenység érdekében felmerült működési költségeket, az amortizációt, a hálózati veszteség elismert részét és az indokolt tőkeköltséget.

A tarifarendszer az elmúlt évtized során többször változott: a pontosabb árazás érdekében bővült a tarifálisan elkülönített csatlakozási feszültségi szintek száma. A földrajzilag különböző bevételi és működési sajátosságokat elismerő (regionálisan eltérő) tarifák bevezetésére viszont nem került sor. Mivel ez az egyes területeken működő elosztók számára eltérő működési feltételeket, illetve megtérülést jelent, 2006 közepén az elosztók közötti jövedelmezőségi különbségek kiegyenlítése érdekében egy jövedelem-átcsoportosítási mechanizmus került bevezetésre az érintett cégek között. Ez az átcsoportosítás közvetlenül a tarifákat, azaz a fogyasztók számára érvényesülő árat nem befolyásolja, ellenben az egyes cégek által végül realizált eredményt igen, így szegmensszintű kiegyenlítő hatással bír.

A tarifarendszer 2007-ig nem tartalmazott alapdíj jellegű tételt, csak fogyasztás-arányos díjelemeket. 2007-től került bevezetésre a nagyfogyasztói kör számára. Az elosztói alapdíj kiterjesztése a kisfogyasztókra 2009 év elejével történt meg.

2009-től kezdve a tarifarendszer közvetlenül tartalmaz ösztönző elemeket az elosztó-hálózati engedélyesek számára, az éves inflációkorrekciós tényező mértékébe beépítve. Az átviteli engedélyes díjaiba ellenben nem került ilyen elem beépítésre.

Az alább bemutatott díjelemek többsége fogyasztói csoportonként eltérő mértékű.

Az átvitel és rendszerirányítás költségei hosszú ideig eltérőek voltak a két hálózatra csatlakozó fogyasztók számára. Az elosztási csatlakozás díjtételei ma is csatlakozási feszültségszinttől függően változnak. Bizonyos ár-elemek, például a teljesítménydíj, a menetrend kiegyensúlyozási díj, vagy a közvilágítási elosztási díj csak bizonyos csatlakozási típusokra érvényesek.

5.1.2.2.1 Az átviteli és rendszerirányítási tarifa-elemek

Az átviteli és a rendszerirányítói engedélyest illető díjak a Villamos energia törvény (VET), a 119/2007 GKM rendelet és módosításaik alapján:

 Rendszerirányítási díj, amelyet 2008-ig a rendszerirányító számára kellett fizetni. Ez a társaság rendszerirányításhoz kapcsolódó működési költségeire és az átviteli hálózat veszteségére nyújtott fedezetet. 2007-ig ennek részét képezte néhány ún. adójellegű tétel (átállási díj, szénipari szerkezetátalakítás, a megújuló és a kapcsolt villamos energia kötelező átvételének támogatása) is. Ezek 2008-tól külön soron, pénzügyi eszközök néven szerepelnek.

 Átviteli díj: az átviteli hálózathoz kapcsolódó valamennyi tevékenység indokolt költségeit fedezni hivatott tétel, amelyet az átviteli engedélyes számára kellett megfizetni.

 Az előző két tarifa-elem 2008-tól összevontan, átviteli-rendszerirányítási díjként jelenik meg. Ez az átviteli hálózat indokolt működési és tőkeköltségeire, az átviteli hálózaton elismert hálózati veszteség pótlásához szükséges villamos energia beszerzésének indokolt költségeire, valamint az átviteli rendszerirányítónak a villamos energia határokon keresztül történő átvitele kapcsán keletkező indokolt költségére nyújt fedezetet.

 Rendszerszintű szolgáltatási díj, amelyet a rendszerirányító számára kell megfizetni, és a rendszer egésze működése szempontjából kritikus tevékenységek fedezetéül szolgál. A szabályozási tartalékok, a feszültség/

meddő szabályozás és az üzembiztonsági szolgáltatások rendelkezésre állási díjait, továbbá a kiegyenlítő szabályozás költségeit fedezi.

A villamos-energiát vételezők számára közvetlenül érvényesülő tarifaelemeken túl ezen a ponton említésre méltónak tartom az árrendszer két további elemét is. Ezek a határkeresztező kapacitások értékesítéséből származó bevételek és az elosztói jövedelem-kiegyenlítési mechanizmus. Bár egyik sem direkt módon az energiát vásárlónál jelenik meg, mégis áttételes hatással bírnak vagy az érvényesülő árakra, vagy a hálózati tevékenységet végző vállalkozások gazdálkodására.

A tevékenység jellegéből adódóan a határkeresztező kapacitások kezelése az átviteli rendszerirányító feladata. Mivel a kapacitások szűkösek, a rendszerirányító az allokációt különféle, a vizsgált időszak során is változó mechanizmusokon keresztül végezte, illetve végzi. Ezen mechanizmusok az Uniós szabályozás egyik központi kérdését képezik, és a jelen dolgozatnak már csak terjedelmi okokból sem képezhetik tárgyát. A kapacitás-allokációból a rendszerirányítónál képződő bevétel a tarifatételekhez hasonlónak tekinthető annyiban, amennyiben határon átívelő tevékenység esetében további költségtételt jelent a villamos-energiával kereskedő számára. Ugyanakkor ez a tétel jellemzően a nagykereskedelmi tevékenység során jelenik meg, nem a végfogyasztók számára érvényesül, így részletes elemzése a jelen dolgozatban nem indokolt. Ellenben a kapacitás-allokációból származó bevétel összességében jelentős hatással bír az azt beszedő és felhasználó rendszerirányító társaság gazdálkodására. Ezt a bevételt az átviteli rendszerirányító a törvény szerint felhasználhatja 1) az elosztott kapacitások tényleges rendelkezésre állásának garantálására; 2) az összekapcsolási kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházásokra; 3) bevételként, amelyet a szabályozó hatóságok figyelembe vesznek a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy annak megállapításakor, hogy szükséges-e a díjak módosítása. 2008-tól szabályozói döntés szerint a 3. lehetőségre kell felhasználni (2007/119 GKM), azaz közvetlenül tarifacsökkentő hatással bír.

További, nem a végfogyasztók, hanem az elosztók által az átviteli rendszerirányító felé fizetendő tétel a kiegyenlítő alapba való befizetés. Ez 2006-tól az elosztók által fizetendő átviteli díj része, és az elosztók közötti jövedelem-kiegyenlítés fedezetéül szolgál.

5.1.2.2.2 Az elosztási tarifa-elemek

Az elosztói engedélyes számára fizetendő tarifa-elemek, azaz az elosztói díj részei a Villamos energia törvény (VET), a 119/2007 GKM rendelet és módosításai alapján:

 Az elosztóhálózat indokolt működési és tőkeköltségeit finanszírozó tételek:

az elosztói alapdíj, az elosztói teljesítménydíj, forgalmi díj és a meddő energia díja. Az alapdíj előfizetési jellegű, azaz nem forgalom-arányos díjtétel, bár a kisfogyasztók számára a havi számlákon többnyire a saját jellemző fogyasztásuk arányában lebontva jelenik meg. Az összes többi tarifa-elem forgalomarányosan kerül megállapításra.

 Az elismert elosztóhálózati veszteség pótlásához szükséges villamos energia beszerzésének és a profiltól ⁶ való eltérés kiegyenlítésének indokolt költségeire nyújtanak fedezetet az elosztói veszteség díja és a menetrend kiegyensúlyozási díj.

 A közvilágítási elosztási díj, amelyet a közvilágítási szolgáltatást igénybevevőknek kell megfizetni, a fenti összes díjon felül, és a közvilágítási hálózat költségeinek fedezetéül szolgál.

6 Az ún. profilokat a szakma a tipikusnak tekinthető fogyasztók jellemzésére használja, amelyek segítségével nem szükséges a nagy számú, de jellemzően kis fogyasztású és jól tipizálható vevők fogyasztását egyenként folyamatosan mérni, ami igen drága megoldás volna. A folyamatos mérést egy országos statisztikai mintán hajtják végre, ebből csoportonként egy negyedórás adatra lebontott fogyasztási görbét (profilt) képeznek, amelyet az egyes fogyasztók ismert éves fogyasztásával beszorozva már kalkulálható a bármely időszaki várt fogyasztás. Természetesen a tényfogyasztás ettől bizonyos mértékben eltérő lesz, ezért szükséges a profiltól való eltérés költségének megtérítése.