A hálózati beruházások alakulása

5.2.1.1 Elosztás

Az elosztóhálózattal kapcsolatos beruházások tekintetében kétféle adatsor érhető el:

a MEH által publikált, a Vezetékes Energiahordozók Statisztikai Évkönyvében (VEZESTÉK) megjelenő éves adatok, és az elosztók egyedi beszámolóiban közölt információk. Utóbbi számszerűen valamivel magasabb összegeket mutat: bár a hálózati engedélyesek beruházásainak túlnyomó többsége közvetlenül a hálózati tevékenységhez tartozik, vannak egyéb beruházásaik is, amelyek a VEZESTÉK-adatba nem kerülhettek be. Az egyedi beszámolók ugyan tartalmaznak kifejezetten a hálózati eszközökre vonatkozó adatokat is, ám ezek a Számviteli Törvény szerint nem kötelező információk, ezért struktúrájuk és tartamuk nem egységes, olykor még egyazon engedélyes beszámolóiban sem.

A 9. ábra illusztrálja az elosztóhálózatba történt beruházások időbeli alakulását.

Feltüntettem mind a tárgyévben megkezdett, mind pedig a befejezett beruházásokat.

A kettő rendszerint eltér, hiszen a hálózati beruházási munkák jelentős része építési feladatokkal is jár, amelyek számos esetben naptári éven túlnyúló feladatokat jelentenek.

Forrás: VEZESTÉK 2012 és egyedi társasági beszámolók adatai alapján saját szerkesztés

9. ábra: Hálózati beruházások folyó áron (mFt)

Az adatok egyértelműen utalnak az alkalmazott szabályozás változásaira: érdemes megfigyelni a ’98-tól emelkedő, majd a 2001 és 2006 közötti viszonylag stabil szintet. A ’90-es évek végi felfutás véleményem szerint jelentős részben a szigorodó minőségi elvárások következménye lehetett. A következő ciklusban a jelek szerint a szolgáltatók részére biztosított források lehetővé tették a beruházások szinten tartását, ám különösebb növekedés nem tapasztalható, az időszak végi kiugró adatot leszámítva. Iparági tapasztalat szerint a szabályozási ciklusok végén olykor megjelenő magasabb beruházási szint összefügg azzal, hogy ilyenkor a szolgáltatók

„előrehozzák” egyes beruházásaikat. Amennyiben ugyanis a MEH a következő ciklusra ezeket az összegeket ismeri el indokoltként, úgy a következő négy évben az engedélyesek kedvezőbb áron szolgáltathatnak, illetve magasabb keretből gazdálkodhatnak. A beruházások szintje 2007-ben, a piacnyitás és a jogi szétválasztás idején ugrott meg legközelebb, majd egészen sokáig, 2011-ig nagyjából ezen a szinten stabilizálódott. Figyelemre méltó, hogy a gazdasági válság 2008-as kitörése ellenére a beruházások nominális szintje sokáig viszonylag stabil maradt. Ebben alighanem komoly szerepet játszott a 2009-ben kezdődő ciklusban bevezetett ösztönző szabályozási rendszer. Jelentősebb mértékű visszaesés csak 2012-ben jelentkezett: ez már egyértelműen az elhúzódó válság,

valamint az iparágat sújtó gazdaságpolitika, az adózási és árszabályozási döntések következménye.

Meggondolandó az is, hogy a beruházások folyó áron vett értékéből vajon mennyi az árszínvonal emelkedésnek köszönhető nominális változás és mennyi a reál értelemben való növekedés vagy csökkenés. Nincs könnyű dolgunk a megfelelő index kiválasztásával: a fogyasztói árindex ugyan könnyen elérhető és egyszerű megoldásnak tűnik, ám a beruházások szintjének értékelése során kérdéses a magyarázóereje. A beruházások tipikusan nem fogyasztói termékekre költött összegeket takarnak.

Az elérhető hazai irodalom áttekintése során kétféle megoldást találtam a hálózati beruházásokra alkalmazható árindexre vonatkozóan (MEH beszámolók és módszertanok, Sugár, 2011). Ebből az egyik – jobb híján – (1) a fogyasztói árindex alkalmazása, a másik (2) a MEH 2013-2016-os árazási ciklusra alkalmazott módszere. Ez utóbbi szerint az engedélyesek költség-szerkezetének ismeretében alkalmazandó árindex a KSH fogyasztási, beruházási gép és beruházási építési árindexeinek súlyozott átlaga. A legnagyobb súlyt (4/6) a második tényező kapta, míg a másik kettő egyenlő (1/6-1/6) súllyal szerepelt. Mivel a MEH számára rendelkezésre állnak az általa szabályozott engedélyesek részletes gazdálkodási adatai, ezt a módszert kellőképpen megbízhatónak tekintettem. Emellett feltételeztem, hogy a költségek szerkezete nem változott szignifikánsan a vizsgált időszakban: a hálózatok építése és működtetése minden technológiai fejlődés mellett is meglehetősen stabil és kiforrott iparág, a költségszerkezet változásáról pedig nincsen elérhető információ. Ezért végül a MEH által kidolgozott indexálási módszert választottam a beruházási volumenek egyenértékesének kiszámításához.

A számítások bázisévéül a rendelkezésre álló adatsor első évét, 1996-ot választottam.

A fentiek szerint kalkulált árindexsort a Függelék 15.2.4 táblázata tartalmazza, míg a beruházás-adatsor reálértékre és inflációs hatásra lebontott értékeit a 10. ábra reprezentálja:

Forrás: VEZESTÉK 2012 beruházási és KSH árindex adatok alapján saját számítás

10. ábra: Tárgyévben megkezdett hálózati beruházások reál és inflációs komponense (mFt)

Az eredményül kapott adatsor szerint az 1997-es év volt az egyetlen, ahol a nominális és a reál beruházási volumen eltérő irányban változott. Minden további évben a két adatsor hasonló trendek alapján változott, így a reál adatokat jellemző főbb trendek egyeznek a nominális adatsornál ismertetettekkel.

A hálózati beruházások elemzése kapcsán felmerült továbbá az a kérdés, hogy a beruházási volumenek önmagában vett vizsgálata kielégítő eredményt nyújt-e.

Hiszen a 2008-as évet követő csökkenésnek oka lehet a válság miatt visszaeső energiafogyasztás is, azaz érdemes lehet a beruházás és fogyasztás arányát vizsgálni a beruházási volumen helyett. Azonban a villamos-energia esetében ez a szempont nem nyújt jelentős információ-többletet: a teljes beruházási görbe és a fogyasztásra vetített beruházások alakulása gyakorlatilag azonos pályát ír le: számításaim szerint az elosztás esetében 99%, az átvitelnél 98% feletti korrelációs érték jellemzi a két adatsort, azaz a teljes és a fajlagos volumen gyakorlatilag ugyanúgy viselkedett a vizsgált időszakon. Ennek alapvető oka, hogy a villamosenergia-ipari beruházások az aktuális fogyasztásra relatíve kevéssé érzékenyek. A hálózat fix erőforrás-igénye és az iparági beruházások időtávja olyan mértékig határozzák meg az iparág működését, hogy emellett az aktuális fogyasztás rövidtávú alakulásának hatása elhanyagolható.

Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy az elosztóhálózati engedélyesek a vizsgált időszakban aktív beruházási tevékenységet folytattak.

A piacnyitás és az annak kapcsán végrehajtott jogi szétválasztás óta a korábbinál jelentősen magasabb beruházási szintek alakultak ki. Ez arra utal, hogy a szigorúbb szétválasztási szabályok alkalmazása, egyéb szabályozói tevékenységgel kiegészítve (mint amilyen az ösztönző szabályozás) elősegítette az infrastrukturális beruházások kedvező alakulását. Ugyanakkor figyelemre méltó és véleményem szerint aggasztó is a beruházási volumenek 2009 óta tartó lassú, de kitartó csökkenése, különös tekintettel a 2012-es szintre. Ezen a ponton lett volna igazán érdekes látni a 2013-as adatokat, ám azok a dolgozat készítésekor sajnos még nem voltak elérhetőek. Ezt egy jövőbeni, következő időszaki áttekintésnél feltétlenül érdemes lesz vizsgálni.

5.2.1.2 Átvitel

Ellentétben az elosztóhálózattal, az átviteli hálózati beruházások tekintetében sajnos nincsen elérhető statisztikai adat. Így itt az egyedi beszámolókban közzétett információkból indultam ki. Ehhez a mindenkori átviteli engedélyes adatait használtam, 2003 és 2005 között az MVM, utána pedig a MAVIR beszámolójából.

Sajnos az átviteli hálózatba való beruházásra vonatkozó közvetlen adatot csak 2006-tól tartalmaztak a beszámolók. Meglehetősen stabilan alakult ugyanakkor mind a teljes tárgyi eszköz-állomány és a hálózati tárgyi eszköz-állomány, mind az év végi befejezetlen beruházás állomány és az év végi befejezetlen hálózati beruházás állomány aránya. A 2003-tól érvényes szétválasztási szabályoknak megfelelően ezek az értékek ismertek. Így a feltételezhető átviteli beruházási volument a teljes beruházásból az említett arányok segítségével becsültem.

Ennek eredményeképpen előállt a további számításokhoz használt éves szintű folyóáras idősor. Ezt a már ismertetett módon lebontottam reál és inflációs komponensre, az elosztásnál ismertetett kompozit árindexet alkalmazva. Az átviteli beruházások esetében a vetítési alap a 2003-as év lett, lévén ez az idősor első éve.

Forrás: Az MVM és a MAVIR egyedi éves beszámolói alapján saját számítás

11. ábra: Átviteli hálózati beruházások reál értelemben vett alakulása és az inflációs-komponens (mFt)

Ezek az adatok az elosztóhálózati beruházásoknál kiegyensúlyozottabb növekedési ütemet mutatnak. Említésre méltó, hogy a 2006-os visszaeséstől eltekintve a 2012-es évet megelőzően nincsenek az elosztásra jellemző nagyobb ugrások, ahogyan 2008 után sem alakult ki csökkenő trend: a beruházási volumen 2011-ig stabilan emelkedett nominális és reál értéken egyaránt. A 2005-2008-as szabályozási ciklus egészén a beruházások, a 2006-os visszaeséstől eltekintve (ami az eszköz- és tevékenység-átadással járó átmeneti működési fennakadás jele) nagyjából azonos szinten voltak. 2007-ben a beruházási szint lényegében visszaállt az eszközátadás előttire. Figyelemre méltó a 2007-ben kezdődő lassú, ámde kitartó emelkedés, ami igazán 2008 után vett lendületet. Tekintve, hogy az átadás előtt emelkedés volt tapasztalható, utána viszont 2008-ig többé-kevésbé egyenletes (nominális) beruházási szint alakult ki, az adatok arra engednek következtetni, hogy a szabályozás és általa az átviteli tevékenységre biztosított források befolyásolhatták a beruházásokat. Emellett valószínűsíthető a 2007-es jogi kiszervezés pozitív hatása is a beruházásokra. A növekvő trend csupán 2012-ben tört meg, akkor viszont drasztikusan.