A megtérülések alakulása

A villamosenergia-ár összetevőinek ismeretében e pontban rátérek az árazás egyik igen izgalmas rész-területét képviselő szolgáltatói megtérülések elemzésére. Ahogy az elméleti háttérben is kifejtésre került, a szabályozott szolgáltatásoknál a szabályozó törekvése, hogy elejét vegye a monopol-járadék érvényesítésének, de mégis elfogadható – vagyis a piaci tőkésítési rátának megfelelő – nyereséget biztosítson a cégeknek. Ez a piaci működés egyik alapfeltétele, hiszen piaci környezetben egyetlen befektető sem hajlandó huzamosabb ideig tőkét biztosítani egy olyan vállalkozásnak, amely nem hozza számára legalább a hasonló alternatív befektetések hozamát. Ezen logika alapján került és kerül beépítésre az indokolt (elvárt) tőkemegtérülés a termelők, szolgáltatók és hálózati vállalkozások áraiba.

A tőkeköltség az európai gyakorlatban egyértelműen az átviteli hálózati engedélyesek (TSO) számára fizetendő díjak részét képezi. Az ETSO 2008-as, átviteli hálózati díjakra vonatkozó felmérése szerint 24 ország közül mindenhol fedezte a tőkeköltséget az átviteli díj. (ETSO, 2008). Az esetek többségében, ahogy Magyarországon is, a díjak a hálózati veszteségre is fedezetet nyújtanak. Mivel az átviteli és az elosztási tevékenység azok tartalmát és szabályozását tekintve igen hasonló, így a tőkeköltség és a hálózati veszteség az elosztóhálózati díjaknak is jogosan képezi a részét.

Első lépésben áttekintettem a szabályozás által elismert megtérüléseket, így azok definícióját és mértékét. Ezután második lépésként összevetettem a vizsgált időszakon érvényesülő egyedi, valamint szegmensre összesített megtérüléseket az elismert értékekkel. Az első lépés eredményeképp elmondható, hogy a hazai gyakorlatban az elismert tőkeköltség a privatizáció óta eltelt időtávon az alábbiak szerint alakult:

 A közüzemi engedélyeseknél kezdetben 8%-os saját tőke-megtérülési ráta került beállításra. Ezt az első szabályozási ciklusban forrásoldali meghatározással definiálták (MEH, 2001). Sugár (2011) szerint az időszak

folyamán a szolgáltatók tényleges saját-tőke arányos nyeresége ennél jóval nagyobbra nőtt.

 2001-től az elismert megtérülést a korábbi saját tőke arányos meghatározás helyett eszközoldalról definiálták. Számítási alapja az 1999. évben ténylegesen kimutatott, indokolt eszközérték másfél éves fogyasztói inflációs előrejelzéssel korrigált értéke volt. Az elismert nyereség a Forint kockázatmentes nominális hozama lett (8,8%), a szolgáltató társaságok esetében 0,5%-os kockázati prémiummal. (MEH, 2001). A módszer megegyezett több európai ország gyakorlatával is (Sugár, 2011, 163.o).

 A 2005-el kezdődő ciklusra a tőkeköltség hozamtényezőjét már egy új, nemzetközi tapasztatokat figyelembevevő módszertan, a CAPM modell alapján számított átlagos hozamként (WACC) kalkulálták. Az engedélyes tevékenységekhez rendelt eszközökre⁸ vetített adózás előtti tőkemegtérülési ráta 7,1% lett (MEH, 2007).

 A 2009-2012 közötti ciklusra ismét egy adózás előtti, súlyozott reál hozamtényező (WACC) került megállapításra a CAPM modell alapján:

7,775% (MEH, 2008).

 A 2013-al kezdődő ciklusra a Hivatal által megállapított adózás előtti reálhozam tényező 6,23% úgy az elosztás, mint az átviteli rendszerirányítás tekintetében (1092/2012 MEH Határozat).

Mivel dolgozatom tárgya a hálózati tevékenység, második lépésként a tényleges megtérülések alakulásának vizsgálatát a hálózati tevékenységre fókuszálva végeztem el, nem foglalkozva a termelői, illetve nagy- és kiskereskedelmi

8 Az indokolt eszközök alatt a szabályozott árú tevékenység érdekében beszerzett vagy létrehozott tárgyi eszközöket és immateriális javakat értve, a vagyoni értékű jogok és a térítés nélkül átvett eszközök kivételével.

megtérülésekkel. A mindenkori, hálózatért felelős cégek beszámolóadatai alapján kalkuláltam a megtérülési rátákat. Ezen cégek köre a következők szerint alakult:

 Az elosztásban:

o 2001-2002-ben a közüzemi engedélyes vállalatok

o 2003-tól 2007-ig a közüzemi és versenypiaci szolgáltatóval integrált vállalatként működő elosztóhálózati engedélyesek,

o 2007-től a külön jogi entitásként működő vállalkozások.

 Az átvitelben:

o 2005-ig az MVM Rt.

o 2006-tól a MAVIR.

Mivel a 2000. év előtti időszakról csak töredékesen érhetőek el a számításhoz szükséges adatok, a vizsgálatot az elosztóhálózat esetében a 2001-től 2012-ig terjedő idő-intervallumra végeztem. Az átviteli tevékenységnél a vizsgált időszak 2003-2012 lett, mivel a 2001-2002-es évekre csupán az MVM teljes tevékenységét tükröző adatok ismertek, amelyek tartalmazzák a termelési tevékenység és a nagykereskedelem eredményét is. 2003-tól rendelkezésre állnak a számviteli szétválasztásnak megfelelő elosztói és átviteli engedélyesi tevékenységi beszámolók, így ekkortól ezekből az adatokból, nem pedig az engedélyes cégek teljes beszámolójából kalkuláltam. 2007-től a jogilag is leválasztott hálózati engedélyesek beszámoló-adatait használtam.

A vizsgált időszakban mindvégig eszközarányos megtérülés került beépítésre az árakba, így én is az adózás előtti eszközarányos eredményt vizsgáltam. Bár a 2001-2004-es ciklusról nem ismert, hogy a Hivatal adózás előtti vagy adózott eredményadatokat használt-e, azzal a feltételezéssel éltem, hogy az azonos tartalmú mutató használata teszi lehetővé a trendek legpontosabb vizsgálatát. A megtérülési ráták értelmezésekor nem szabad elfelejteni, hogy az itt kalkulált eszközarányos megtérülés nevezője nem pontosan fedi a garantált megtérülés alapját: azt ugyanis a Hivatal az elismert eszközértékre vetíti. Azonban ez a tényérték csupán néhány felülvizsgálati évre ismert, a köztes évekre nem. Véleményem szerint az

eredmények összességében így is hihető és elemezhető képet mutatnak, hiszen a hálózati engedélyesek az eszközeinek túlnyomó többsége – az egyedi beszámolók szerint 85-95 százaléka – a hálózati tevékenységet szolgálja. Az eredményeket az elosztás esetében az 1. ábra, az átvitelnél pedig az 2. ábra mutatja.⁹

Forrás: Egyedi beszámolóadatok alapján saját szerkesztés

1. ábra: Elosztóhálózati engedélyesek megtérülési mutatóinak alakulása (%)

A fenti grafikonon két adatsort emeltem ki vastagított vonallal: a garantált megtérülést és az elosztási szegmens összesített megtérülését. Emellett feltüntettem az egyedi cégeket jellemző adatsorokat, a társasági működés sajátosságait jól mutató változékonyság reprezentálása céljából. Jól látható, hogy az elosztóhálózati cégek egyedi megtérülése jelentős szórást mutatott a vizsgált időszakban. Ezzel együtt az elosztási tevékenység egészére nézve a megtérülés csupán 2005-ben és 2006-ben haladta meg a garantált értéket, míg a többi év2006-ben alatta maradt. 2006-ig az ELMŰ megtérülése haladta meg jelentősen a garantált értéket, míg 2006 és 2009 között az E.ON elosztó cégei (az EDE még 2010-ben is), az időszak utolsó két évében viszont már valamennyi cég eszközmegtérülése a garantált mutató alatt volt.

9 Az itt bemutatott ábra nagyszámú adatsort tartalmaz, hiszen célja kettős: az elismert megtérülés, a szegmensre összesített megtérülés és az egyes megtérülések egyedi alakulásának szemléltetése. A mélyebb áttekinthetőség megteremtése érdekében a részletes adatok a Függelék 15.2.1 sz.

táblázatában bemutatásra kerültek.

Forrás: Egyedi beszámolóadatok alapján saját szerkesztés

2. ábra: Az átviteli hálózati engedélyes megtérülési mutatóinak alakulása (%)

Még érdekesebbnek bizonyult az átviteli rendszerirányítói tevékenység 2. ábrán bemutatott megtérülésének alakulása: a tényleges megtérülés jelentősen és tartósan a garantált alatt maradt. Mivel az elosztási és átviteli hálózati tevékenység tartalmát tekintve igen hasonló és a MEKH is szisztematikusan azonos elismert tőkemegtérülési értékeket határozott meg rájuk, valószínűsíthető, hogy az eltérés a magán- és állami működésből és/vagy az MVM-csoportba integrált, nem tisztán hálózati működésből fakad.