A Szociális Törvény Lehetséges Megújítása és a Szociális Igazgatás Demokratikus, Távlatos

A furcsa betűszó – amely a szolidaritásra, mint fő értékre utal – mögött kifejezetten egy komoly, jogszabályi változással járó innováció megtervezési kísérlete rejlik. A 2002-2004-es évek – két-három éves – időtávlatára tervezett program egy határozott reformkörnyezetben indulhatott el.

Zajlott az államszerkezet átalakítása, a közigazgatási és önkormányzati reform (IDEA program), folyt az oktatási rendszer átalakítása és bizonyos reformlépések az egészségügyben is elindultak. Ez az időszak a „jóléti rendszerváltás” jelzőt is megkapta (HOFFMAN-KRÉMER, 2005).

A projekt résztevői először egy „zöld könyv” elkészítését – egyfajta vitaanyagként közreadva – vállalták, amelyet a törvényalkotás követett volna. A SZOLID projekt célja a rendszerváltás másfél évtizedes – ekkor átmenetinek nevezett – időszakának lezárultát követően, hazánk

75 Forrás: „Javaslat a szociális szolgáltatások átalakításának fő irányaira”, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007, kézirat.

Európai Uniós csatlakozásának időpontjában a szociális ellátás tartós jogi normáinak és intézményrendszerének megalapozása egy új szolidaritási alaptörvény elfogadásával.

Az új törvénnyel kapcsolatos elvárások voltak: kirekesztődés-mentesen rendezze a szociális rászorultság kérdését, tegye kiszámíthatóvá a szabályozási hátteret és illeszkedjen a kialakult – magyar és EU-s – jogi normákhoz.

A tervezett új szabályozásnak több változatát is tartalmazták a szakértői anyagok. Az egyik szerint egy egységes szerkezetű Szociális Törvénykönyvre lenne szükség, egy másik javaslat Szolidaritási Alaptörvényről szól, amelyben három törvény (szociális jogok biztosítékai, igazgatási szabályok, a pénzbeli és természetbeni juttatások rendszere valamint a személyes szociális szolgáltatások szabályozása) kapott volna helyet.

Az elkészítési folyamat érdekessége, hogy a Kormány 2004. január 21-én megvitatta és jóváhagyta ezeket a célkitűzéseket. A kormányülést követően – a szociális szolgáltatásokat illetően – három konkrét javaslat ment tovább: bölcsődei (családi napközi) fejlesztés, kistérségi alapellátási központok kialakítása, az önálló szociális és gyámhivatalok életre hívása.

A SZOLID projekt nagyon sokféle elvi problémát felvetett, de nagyon keveset oldott meg.

Kiemelve néhány fontosabb csomópontot: a szociális szolgáltatások területén mi valósuljon meg: decentralizáció vagy centralizáció; direkt állami feladatvégrehajtás, vagy indirekt állami

„ösztönzés” és „felügyelet”; intézményfinanszírozás, intézményi feladatfinanszírozás, vagy állami szolgáltatásvásárlás; munkára ösztönzés, avagy megélhetési segélyezés, a munka szempontjának figyelmen kívül hagyásával; az ellenőrizhetőség–átláthatóság és a szakmai könyvelés adminisztratív nehézségei felszámolhatóak-e stb..

A kérdések relevánsak, és szakértők szerint már maga a problémafelvetés és az erről folyó diskurzus is fontos előrelépés volt (HOFFMAN-KRÉMER, 2005:61-62).

5.1.2.2. „Tékozló koldus ruháját szaggatja”

Míg a SZOLID programban több tucatnyi – minisztériumi és külsős – szakértő tevékenykedett, addig a „Tékozló koldus” címet⁷⁶ viselő koncepciót – részben a SZOLID sikertelensége miatt – két szakértő készítette el és adta közre 2006. elején.

Míg a SZOLID a teljes szociálpolitikai – sőt, néhol társadalompolitikai – rendszer elemzését, felülvizsgálatát és reformját tűzte ki, addig ez az anyag vállaltan kisebb és közelebbi, elérhetőbb célt tűzött ki. A szerzők az önkormányzati szociális ellátó rendszer újjáépítésének stratégiáját

76 Érdekesség, hogy Moldova György író 2003-ban adta közre „A tékozló koldus 1-3. - Riport az egészségügyről”

című tényfeltáró írását, a szerzők innen kölcsönözték a megnevezést (GYŐRI, 2012:104).

alkották meg és úm. bocsátották a politika számára „felhasználásra”. Bár a fókusz a szociális szolgáltatásokra, azon belül is az önkormányzati körben megszervezett ellátásokra vetül, az anyag tágabban is értelmezhető javaslatokkal is él (GYŐRI-MÓZER, 2006).

A szakmai anyag komoly állapotleírással, anamnézissel kezdődik, amely számos pontban összefoglalja a kiindulóhelyzetet. Sokféle állítás közül kiemelve néhányat:

- A rendszer „lefölözésre” motiválja a fenntartókat és az ellátókat. Ennek eredményeként a leginkább rászorulók jutnak a legkevésbé a szociális szolgáltatásokhoz.

- A rendszer nem ösztönöz eredményességre, hatékonyságra, szükségletorientált szolgáltatásokra. Nem mérhetőek az eredmények, nem történnek hatásosság és hatékonyság vizsgálatok, nem függ a szolgáltatás finanszírozása, megítélése semmilyen objektív mércétől.

- Így azután a finanszírozás nem differenciál semmilyen szempont szerint, nincs különbség a jó minőségű és a vállalhatatlannak tűnő minőségben nyújtott szolgáltatás között (ahogyan a szerzők fogalmaznak: „buta, de biztonságos" ez a rendszer).

- A bizalom hiánya és a mérési eszközök fejletlensége miatt az állam, a közigazgatás folyamatosan túlszabályoz, azaz egyre több részletet szabályoz.

- Ez a szociális szolgáltatási rendszer nem érte el és nem is érheti el az országos lefedettséget, enélkül azonban nem valósul meg az egyenlő hozzáférés és esélyegyenlőség. Ezzel a mostani rendszer igazságtalan és növeli az egyenlőtlenséget, azaz céljával éppen ellentétesen működik

A javaslat céljai tisztázottak voltak: a rászorultak szükségleteinek – ugyanakkora forrásból történő - jobb kielégítése; az állam és a helyi önkormányzatok feladatainak-felelősségének jelenleginél egyértelműbb tisztázása, s ezt szolgáló mechanizmusok kialakítása;

szükségletorientált kapacitásszabályozás; az ellátási „fehér foltok” tudatos csökkentése, a legrászorultabbak támogatása, a finanszírozók és a szolgáltatók szerepének kiegyensúlyozása.

A szakmai anyag stabil értékekre és elvekre épül, amelyek a következők voltak:

- (önkormányzatiság) a helyi önkormányzatok szerepe "kötelezett"-ből támogatott szolgáltatás-szervezővé válna

- (szereplők aktív részvétele) a jelenleginél határozottan nagyobb szerephez jutnának az egyes ellátásnyújtók, ellátást fenntartók a döntéshozatalban

- (ellenőrizhetőség) egyértelműbbé válhat az egyes feladatok végrehajtásának számonkérhetősége

- (ésszerűség) a szükséglet-kielégítésben) megszüntethető a konkrét szolgáltatásnyújtás országosan egységes finanszírozás-szabályozása

- (szubszidiaritás) a döntéshozatal közelebb kerülne a valós szükségletek, információk helyéhez (így lehetőség nyílna a problémaorientált, szükségletorientált sajátos szolgáltatások finanszírozására, kialakulására)

- (alapszükségletek biztosítása) a központi kormányzat speciális programtámogatási (illetve regionális elosztási) formákkal, a jelenleginél sokkal célzottabban tudná kezelni az ún. fehér foltokat, a legelmaradottabb kistérségeket

Mindezek alapján a tervezett átalakítások iránya következőképpen alakult volna:

- A szolgáltatások hozzáférésnek szabályozása, új megállapítási szisztéma kialakítása.

- A központi normatív finanszírozás szabályozásának jelentős visszaszorítása, a központi jogszabályok deregulálása.

- Új pénzbeli támogatási formák kialakítása – az állami normatívák kiváltására. A pénzbeli ellátások körének és normativitásának megerősítése, szélesítése, szükség esetén mértékének emelése.

- A központi állami támogatások felosztásának, elosztásának, a szolgáltatás-finanszírozás nagy részének regionális szintre delegálása.

- Probléma- és szükségletorientált központi állami programtámogatások kialakítása (figyelemmel az EU-támogatások keretében létrejövő szolgáltatásokra is).

- A szolgáltatások körében - ahol lehetséges - jövedelemfüggő térítési díj bevezetése (GYŐRI-MÓZER, 2006).

Az anyag komoly szervezeti átalakításokat is leír. Ezek egyik legfontosabb javaslata a Regionális Szociálpolitikai Tanácsok megalakítása és ezzel egyfajta regionális büdzsék létrehozása. Ezek a szervezetek azután szolgáltatásvásárlóként léphetnének fel a jövőben, közbe ékelődve az állam és az igénybevevő közé, ellenőrzési és finanszírozási funkciókkal. A tervezet megkülönbözteti a „hotelszolgáltatást” és a többi „humánszolgáltatást”, megjelenítve ezzel a szolgáltatási elemekre épülő megközelítés logikáját.

Fontos innovációs javaslat a személyreszóló, vásárlási voucher megjelenése, amellyel a közvetlen szolgáltatásvásárlás és egyfajta szolgáltatói verseny kialakulása is várható lett volna.

A koncepció azonban nem jelent meg a kormányzati szinteken, előterjesztés nem készült belőle, de akadémiai színtereken, szakmai szakértők közében jelentős hatást gyakorolt.