2. Fogalmi megalapozás
2.2. Az innováció fogalma és értelmezése
A fogalmak és értelmezések kifejtésének első szintje optimálisan a nyers és konkrét szómagyarázat, különösen, ha idegen kifejezésről van szó.
Az innováció kifejezés latin eredetű. Az innovare (újítani) igéből származik (lásd még:
innovatum = újított, megújított), mely két részből áll: az in- nyomatékosítást kifejező előtagból
20 A megállapítható hiány sokféle lehet, ezek alapozzák meg a jogosultságot, az elismert szükségletet. A szociális szolgáltatási körbe engedéllyel rendelkező (hatályos szabályozásnak megfeleltethető és államilag elismert) szolgáltatásokat sorolunk. Fontos kritérium a személyesség megléte is, bár itt a digitalizáció/mesterséges intelligencia terjedése új szempontokat is behozhat. Mindezen feltételek mellett létezik olyan szociális szolgáltatás, amelyre a fenntartó nem vesz igénybe állami támogatást, de ezt nem ítélem kizáró tényezőnek. Azonban minden más segítő tevékenységet (karitatív munkát, szomszédsági segítséget, családon belüli, informális gondozást stb.) a szociális segítés tágabb értelmezési mezejébe helyezek.
és a novus (új, újdonság) szóból, azaz az innovus = az új (szokatlan) bevitele, s egyszerű fordításban „megújítás”-ként használjuk.21
Az innováció fogalmának tudományos igényű megközelítését a szakirodalom szokásosan Joseph Alois Schumpeter, osztrák-amerikai közgazdász és politikatudós munkásságához köti (1939). Tevékenysége alapjaiban meghatározta az innováció tudományos és üzleti megközelítését. Schumpeter nem kizárólag a termékinnovációt értette a fogalom alatt, és elsőként rögzítette az innováció különféle területeit is. Az innovációs gondolkodás fejlődésében lényeges pont Howard és Sheth munkássága22 (1969), hiszen ők fogalmazták meg elsőként, hogy az innovációra relatív módon kell tekintenünk, azaz nemcsak azt mondhatjuk innovációnak, ami az egész piac, gazdaság, társadalom számára új, hanem azt is, ami egy adott szervezet számára számít újdonságnak. Ezt a megközelítést értelmezte tovább Rogers és Shoemaker23 (1971), mely szerint minden újnak minősül, amit az egyén újnak észlel. A következő lényeges pont P. F. Drucker (1985) megfogalmazása, aki kiterjeszti az innováció értelmezését, megjelenik a társadalmi innováció fogalma és a szerző szerint nem lehet kizárólag műszaki és gazdasági területre leszűkíteni az innováció jelentőségét. A későbbiekben önállóan megjelenik a szolgáltatási szektor is a vizsgált innovációs területek között (VUKOSZAVLYEV-POLERECZKI-KOVÁCS, 2019: 186-187).
Schumpeternél az innovációs lánc alapja egy új találmány, egy új ötlet, vagyis egy invenció.
Ennek gyakorlati megvalósítása, kifejlesztése jelenti összességében magának az innovációnak a fogalmát, és az innovációs folyamat utolsó fázisa alatt az innováció továbbélését, eredményeinek a szétterjesztését értette (KERESZTES, 2013: 84).
Az innovációmenedzsment szakirodalma mára nemcsak az alapvető változásokat tekinti innovációnak, hanem idetartozónak értik az eddigiekben létező, de megújított szolgáltatásokat, a korábban alkalmazott módszerek kisebb mértékű javítását, tökéletesítését is. Ezzel együtt az újdonságérték alapján bizonyos fokozatokat célszerű megkülönböztetni, és így többen
„bázisinnovációkról”, „fejlesztő innovációkról” és „látszatinnovációkról” beszélnek (REKETTYE, 2018).
21 Az innováció egy változási folyamat, amely során egy addig megszokott (esetünkben szolgáltatási) rendszer működésébe a szokatlanság, ismeretlenség erejével tör be az „új”, s indít el olyan folyamatokat, melyek miatt a rendszer, a helyzet bizonyos szinten megújul.
22 Howard, J. A., Sheth, Jagdish N.: The Theory of Buyer Behavior. Wiley, New York, 1969.
23 Rogers, Everett M. and Shoemaker, F. Floyd: Communication of Innovations: A Cross-cultural Approach, Free Press, New York, 1971.
Az innováció manapság legelterjedtebb definícióját az ún. Osló kézikönyv24 adja, amely a következőképpen rögzíti a fogalmat: „Az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing-módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban”
(KATONA, 2006, 11).
Témánk szempontjából az egyik legfontosabb változás tehát, hogy a szolgáltatásokra vonatkozóan is kibővült az innovációs fogalom értelmezési mezője. A szociális szolgáltatásoknak – hasonlóan más szolgáltatási típusokhoz – fontos része az ún. menedzsment környezet. Mindazon feltételek és külső-belső meghatározók, amelyek keretei között a tényleges szolgáltatás megvalósul. Ezért a környezeti tényezők figyelembevétele is fontos egy-egy innováció értelmezésekor.
Ha elfogadjuk, hogy a modern társadalmat a menedzsment változtatta meg alapjaiban (PAKUCS-PAPANEK, 2006: 8), akkor különösen fontos a szolgáltatásszervezési kérdések kiemelése e kérdéskörben. Az új szervezési módszerekben meglévő tudás azonban akkor tud innovációs erővel fellépni, ha annak átadása megtörténik (PAKUCS-PAPANEK, 2006: 11). A tudás „terjedési sebességét” sokféle tényező befolyásolhatja, de a szociális szolgáltatások területén ezen aktorok közül a piac szerepe nem számottevő. Lényegesebb azonban az innovációk szolgáltatási rendszeren belüli elterjedésének, beépülésének dinamikája, üteme. Ezt a dinamikát, „sebességet” a szociális szolgáltatások – mint speciális közszolgáltatások – terén a vonatkozó jogszabályok döntően befolyásolni tudják: előremozdíthatják vagy akadályozhatják. Esetünkben helytálló tehát az innovációk vizsgálatának jogi, szabályozási megközelítése.
Innovációs tevékenységet sok szolgáltató szervezet végez, bár a szolgáltatóipar innovációja gyakran lényegesen különbözhet a gyáriparban megszokottól. Szolgáltatásoknál a termékek és eljárások megkülönböztetése gyakorta homályos, mivel a termelés és a fogyasztás sokszor egybeeshet. A szolgáltatások innovációs tevékenysége szintén állandó folyamattá kezd válni, magába foglalva a termékek és eljárások gyorsuló ütemű változásait (KATONA, 2006: 8).
Az innováció szorosan összefügg az újdonság fogalmával, ezért érdemes lehet rátekinteni a
„mennyire új” kérdésére is. A dolgozat készítése során azonban nem sikerült olyan, egyértelmű és jól adaptálható osztályozási rendszert megismerni, amely alkalmas lehetne a vizsgált szociális szolgáltatási innovációk besorolására. Az újdonságok fokát, mértékét az éppen
24 Az OECD és az Európai Bizottság (azon belül: Eurostat) közös munkájával előkészített Oslo-kézikönyv sok éves együttműködés eredménye, amelyben több mint harminc ország szakértői vettek részt.
elemzett szolgáltatási típus, rendszerelem kapcsán ezért tudományos igénnyel még nem tudjuk megítélni és objektívan leírni. Az újdonságfokkal foglalkozó szerzők ráadásul eltérő megnevezéseket használnak mind a gyakorlati, mind az elméleti megközelítésben (REKETTYE, 2018).
A legtöbb szakirodalom az innovációk alakulása szempontjából két alapvető tényezőről számol be: „technológiai nyomásról” és a keresleti oldal változásáról, növekedéséről. A szociális szolgáltatásokban a „keresleti” oldalt hiba lenne az „ellátotti szükséglettel” azonosítani, hiszen a szolgáltatások igénybevevője nem vásárlóként lép fel.25 Ráadásul – egyfajta „maradékelvű”
közgazdasági, illetve fiskális felfogás miatt – az erőforrások felhasználásának javítása, a hatékonyság és hatásosság nem lényeges eleme a változásoknak. Kétségtelen, hogy szükséges lenne ezen fogalmak mentén is értelmezni a közszolgáltatásokat, azok jövőképét, de a dolgozat által vizsgált időszakban ez az igény markánsan nem jelent meg a szociális szolgáltatások befolyásolására leginkább alkalmas aktorok, tényezők (kormányzat26, fenntartók, szolgáltatást nyújtók) körében. Néhány kísérletről, modellprogramról azonban a későbbiekben érdemes szót ejteni.
A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény tartalmaz konkrét megfogalmazást az innovációról. Ez azonban – ahogy ezen jogszabály egésze – technikai-tudományos fókuszú, jellegű, ezért csak korlátozottan alkalmas a tárgyalt témánk megragadására.
„3. § E törvény alkalmazásában (…)
6. innováció: egy új vagy továbbfejlesztett termék vagy folyamat, vagy ezek kombinációja, amely jelentősen különbözik a jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül az adott szervezet korábbi termékeitől vagy folyamataitól, és amelyet termék esetén a potenciális felhasználók számára elérhetővé tettek, vagy amelyeket folyamat esetén a szervezet használatba vett, továbbá amely lehet
a) termék innováció: egy új vagy továbbfejlesztett termék vagy szolgáltatás, amely jelentősen különbözik a vállalkozás olyan termékeitől, szolgáltatásaitól, amelyet már bevezetett a piacra,
b) üzleti folyamat innováció: egy vagy több üzleti tevékenységéhez - így különösen a termelés, disztribúció és logisztika, marketing és értékesítés, információs és kommunikációs technológia, az adminisztráció és a menedzsment, termék-, és folyamat
25 Bár későbbiekben látni fogjuk, hogy létezik ilyen irányú innovációs javaslat is a reformfolyamatokban.
26 Kivétel ez alól a mindenkori pénzügyi kormányzat, amely minden nemzeti költségvetés megtervezésekor kísérletet tehet/tesz ezek érvényesítésére, de a szolgáltatási rendszert innovatív irányba ezek a késztetések sem tudják elmozdítani. Bár a közgazdasági megközelítés nem része elemzésemnek, de látható, hogy a költségvetési megtakarítási kényszeren kívül – amely többször megszűntetett teljes szolgáltatási részágazatok (lásd például:
bölcsődék a Bokros-csomag idején) – a vizsgált időszakban nem tapasztalható ilyen hatás.
fejlesztés - kapcsolódó új vagy továbbfejlesztett üzleti folyamat, amely jelentősen különbözik a vállalkozás korábbi üzleti folyamataitól, és amelyeket a vállalkozás használatba vett,
6a. innovatív tevékenység: jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül bármely szervezet azon fejlesztési, pénzügyi és kereskedelmi tevékenysége, amelynek célja, hogy innovációt eredményezzen az adott szervezetszámára, (…)”27
Látható tehát, hogy ez a jogszabály – önmagában – nem tud alapja lenni a szociális szolgáltatások innovációja vizsgálatának, hiszen a szűkebb – üzleti, piaci környezetre vonatkoztatható – innovációs értelmezésből hiányzik a szolgáltatási szegmens, a közszolgáltatásokra alkalmazhatóság, ahogyan erre a törvény preambuluma is utal.28