Kormányprogramok

Az 1990-ben, rendszerváltást követően megalakult Antall-kormány „A Nemzeti Megújhodás Programja” címet adta a részletes programleírásnak. Ennek VII. fejezetében – amely a

„Népjólét” alcímet viselte – található három oldalnyi iránymutatás. A szöveg fontos deklarációkat tartalmaz, amelyek általános értékeket (szolidaritás, szubszidiaritás) erősítenek meg, kiemelnek egyes célcsoportokat (szegények, nyugdíjasok, tartós betegek, mozgássérültek). A szociális szolgáltatásokra vonatkozóan kiemelendő, hogy a helyi ellátások erősítésére teszi a hangsúlyt, támogatva az egyházi és civil kezdeményezéseket is.

Érdekesség, hogy a program önkormányzati szinten felállítandó „Segítő Hivatalok” kialakítását ígéri, csakúgy, mint egy Közösségvédő Intézet és helyi Tanácsadó Irodák megnyitását. Ilyen néven ezek végül nem valósultak meg, de ebben a ciklusban elindulnak a Családsegítő Központok. A program Szociális Törvényt ígér – amely elfogadásra is kerül ebben a kormányzati időszakban –, melynek fő elve az állam-önkormányzat közös feladatvállalása meg is valósul.⁷³ Még egy fontos szempontot említ – amelyet utána nem tart meg –, miszerint a Szociális Törvény csak keretszabályozás lesz, és célja, hogy „adjon szabadságot” az önkormányzatoknak.

A szolgáltatásokra vonatkozó legkonkrétabb mondat: „A szociális intézményrendszer átalakításánál (…) családias ellátásokra térünk át.”

Az 1994-ben hatalomra kerülő kormányzat programjának címe: „A Magyar Köztársaság kormányának programja, 1994-1998”. Ennek V. fejezete szól témánkról, amelynek alcíme

„Szociálpolitika és Egészségügy”. Már a felvezetésben leszögezi a program:

„A szociálpolitikában – a változtatások ellenére – nem sikerült rendszer jellegű reformokat és megfelelő válságkezelő mechanizmusokat kialakítani. A szolgáltatások mennyisége, választéka és minősége közötti szakadék nő, az ellátottak jogai elégtelenül érvényesülnek. Az ágazatban dolgozók helyzete, jövedelme, munkakörülményei a viselt felelősséghez, képest rosszabbak, mint más szolgáltatási ágazatokban. Mindezt nem ellensúlyozza eléggé a civil szervezetek, állampolgári kezdeményezések, önsegítő csoportok megnövekedett aktivitása. A jogalkotás során figyelembe vett európai normák csak felszínre hozták az elhallgatott ellentmondásokat, de önmagukban nem alkalmasak a problémák megoldására.”

A Kormány a rendszer felülvizsgálatát ígérte. Konkrét ígéretet is kap a terület: „A szociális szolgáltatások körében elsőbbséget élvez az otthoni, házi segítségnyújtás különböző formáinak

73 Civil szervezeteknek ún. Segédalapot ígérve a szolgáltatásaik támogatására.

fejlesztése.” Megjelenik a foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai terület összehangolásának igénye is.

Komoly szervezeti változások is megjelennek: „A kormány erősíti a megyei önkormányzatok szakmai szolgáltató és koordináló szerepét: A szolgáltatásokat igénybe vevők védelme, valamint a közpénzek célszerű felhasználásának ellenőrzése céljából kidolgozza a szociális felügyelet rendszerét. A jogokat korlátozó hatósági és a szolgáltató funkció célszerű szétválasztása érdekében létrehozza az önkormányzatoktól leválasztott központosított gyámhatósági rendszert.”

Az 1998. évi választásokat követően „Az új évezred küszöbén – Kormányprogram a polgári Magyarországért 1998-2002” címmel adta közre az első Orbán-kormány a programját. Ebben célcsoportok szerint (gyermekes családok, fogyatékosok, nyugdíjasok stb.) jelennek meg ígéretek és vállalások.

A szociális szolgáltatások kapcsán a program külön fejezettel rendelkezik.

„Intézményes ellátások (…)

A Kormány álláspontja szerint a gyermekek illetve gyermekes családok esélyegyenlőségének érdekében az intézmények által nyújtott szolgáltatások több, egymásra épülő szintjét kell kialakítani. A jelenlegi, gyermekek illetve családok védelmét célzó intézmények (szolgálatok, központok) befogadó jellegét kell erősíteni.

Meg kell teremteni egy kábítószerfüggőkkel foglalkozó, cselekvőképes intézményhálózat kiépítésének lehetőségét.

A Kormány fontosnak tartja a hatékony és szükséges intézmények (bölcsődéktől a családsegítőkig) megerősítését. Ugyanakkor szükségesnek tartja a bentlakásos intézmények rendszerének teljes átvilágítását.

A szociális terület személyi és anyagi körülményeinek rendezése elengedhetetlen alapfeltétele az átgondolt, hatékony, hosszú távú problémakezelésnek. Az e területen dolgozók nem lehetnek rászorultabbak, mint a szociális szolgáltatást igénybe vevők, ezért a szociális munkának, mint szakmának nagyobb megbecsülést kell biztosítani.

A Kormány a személyes gondoskodást jelentő szociális segítségnyújtást szolgáltatásnak tekinti. A szolgáltatást igénybe vevők számára biztosítani kell a lehető legtöbb információhoz való hozzájutás lehetőségét.”

A vállalások kulcsszavai: egymásra épülő rendszer, befogadó jelleg, specializáció (szenvedélybetegek), hatékonyság, megerősítés. Ám a legfontosabb, innovációs szempontból jelentős kijelentés: a szociális segítségnyújtást szolgáltatásnak kell tekinteni. Itt jelenik meg először markánsan a szolgáltatói szemlélet és elvárás.

Ezt követően egy hosszabb fejezet mutatja be a vállalt – konkrétabb – változásokat. Kiemelt figyelmet szentel az egyedülálló időseknek, a hospice ellátásnak, a szociális szakmai képzéseknek, a fogyatékossággal élőknek, a peremhelyzetben élőknek, roma kisebbségnek.

A következő, 2002. évi kormányprogram: „Cselekedni, most és mindenkiért! - A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja, 2002-2006” címet viseli. Ennek III.

fejezete viseli a „Szociálpolitika” címet. Határozott, elvi deklarációk sorát olvashatjuk:

paternalizmus helyett öngondoskodás, decentralizált társadalompolitika, „civil” oldal erősítése, az igazgatási rendszer pedig „horizontálisan együttműködő”, „demokratikusan áttekinthető”

lesz. Igazságosabb és méltányosabb, korszerűbb és differenciáltabb rendszer kívánalma jelenik meg a sorokban. Ebben a programban is külön alfejezetet kap a szociális szolgáltatási terület:

„3. Emberközeli szociális szolgáltatások

3.1. Az elmúlt években lezajlott társadalmi, demográfiai változások nyomán megnőtt az igény a minőségi, átfogó, emberközeli ellátás iránt. Ezért a Kormány ilyen irányban fejleszti a szociális szolgáltatásokat, kiterjeszti a gondozást, ösztönzi és támogatja az ellátottak meglevőképességeinek megőrzését.

3.2. A szociális ellátó rendszer fejleszti az állampolgári autonómiát, segíti az önálló lét megteremtésére irányuló törekvéseket, a társadalomba való visszailleszkedést. Arra törekszik, hogy a szükséges támogatások igénybevétele mellett, az emberek teljes jogú, sorsukat irányítani képes állampolgárként élhessék a saját életüket. Az ápolási díj feltételeinek kiterjesztése során például a családi és közösségi kötelékek erősítését tartjuk elsődlegesnek.

3.3. Vigyázunk arra, hogy a gondozottak jogainak, akaratának és érdekeinek képviselete minden körülmények között érvényesüljön. A szociálpolitikai intézmények és ellátások áttekinthetőbbek, megismerhetőbbek és ellenőrizhetők lesznek. Bővülnek a szociális információ-szolgáltatás és tanácsadás keretei.

3.4. A Kormány még ebben az évben 50%-al emeli a szociális ellátásban dolgozók alapbérét. Ezt követően rendszeresen gondoskodunk arról, hogy keresetük megfelelő mértékben növekedjen.

3.5. A Kormány anyagi és szakmai segítséget ad a megyei és helyi önkormányzatoknak ahhoz, hogy felmérjék a különböző szolgáltatási igényeket és szükségleteket ennek alapján pedig az ellátás bővítésére, fejlesztésére programot készíthessenek.

3.6. A Kormány átfogó tervet készít és valósít meg a korszerűtlen szociális intézmények folyamatos rekonstrukciójához.

3.7. Fenntartjuk az ingyenes szolgáltatásokat a rászorulók részére, míg más körben érvényesülnek a piaci szempontok. Lehetővé tesszük, hogy intézményi feladatokat civil szervezetek is ellássanak.”

A szociális szolgáltatásokra vonatkozó innovatív lépésből nem sokat találunk: a tanácsadási tevékenység (mai szóhasználattal: szolgáltatási elem) erősítése és az anyagi megbecsülés mellett egy korszerűsítési programról esik szó. Mindezek azonban a működés megerősítését szolgálják, a megújulást nem képesek magukban megalapozni.

A második Gyurcsány-kormány 2006-ban „Új Magyarország – Szabadság és szolidaritás – A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért, 2006-2010” címmel nyújtotta be programját. Rendkívül sok, reformot jelentő ígéretet sorol a

program: szolgáltató állam és közigazgatás, önkormányzati reform, és az egyes szakterületek fejezetei a „Reform a …” kezdetű mondatot kapták címként. Több fejezetben is szerepet kapnak a szociális szolgáltatások célcsoportjai, kiemelten a szegénység, gyermekszegénység kapcsán.

Alcímként megjelenik a „gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztése”, a lakhatás javítása, az esélyegyenlőség (több területen is), az idősek megbecsülése, a roma népesség, a nők és a fogyatékosok.

Az igazán meglepő, hogy a „szociális szolgáltatás” szóösszetételre nem találunk az anyagban.

Az önkormányzatok kapcsán megjelenik: „A kormány konszenzus hiányában is törekedni fog a települések önkéntes kistérségi társulásainak ösztönzésére, mivel csak a települések összefogása biztosíthat magas színvonalú oktatási, nevelési, szociális, egészségügyi szolgáltatást valamennyi kistelepülésen élő ember számára.” Bár ez a mondat inkább a társulásokról támogatásáról szól. Egy fontos összefüggést találunk még, amely a pénzbeli ellátásokkal egyenrangúként említi a szolgáltatásokat: „A gyermekszegénység leküzdését szolgáló közvetlen feladatok mellett megkezdjük a szociális ellátás intézményi rendszerének átfogó korszerűsítését, mert a szegénység leküzdésében a támogatásokkal egyenrangú szerepe van azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek a segítségre szorulók számára elérhető, hatékony, gondjaik megoldásában személyre szabott segítséget nyújtanak.”

Ezeken túlmenően a szociális szolgáltatásokra vonatkozóan nem kapunk újabb támpontot.

Végül – mivel a második, a harmadik és negyedik Orbán-kormány is ezt a programot használja⁷⁴ – a 2010. évi programot tudjuk megvizsgálni, amely „A Nemzeti Együttműködés Programja” címet viselte. Ennek 4. fejezete: „Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!”, s ez tartalmaz általános és részletesebb megállapításokat a szociális szolgáltatásokra vonatkozóan. Sokféle hívószót olvashatunk az „új megegyezéstől” a jogbiztonságon át az esélyteremtésig.

Célcsoportok szerinti bontás után itt is külön fejezet szól a szociális szolgáltatásokról: „4.5 Szociális, gyermekvédelmi-gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése” címmel. Erős mondatot találunk a helyzetleírásban:

„A szociális szolgáltatási ellátórendszer ma már sajnos sok sebből vérzik, ami részben az átgondolatlan, a szakmaiságot és a valódi értékeket nélkülöző gyakori, koncepciótlan, követhetetlen és ellentmondásos jogszabályi módosításoknak, részben az elmúlt évek fiskális politikájának köszönhető. Mai formájában szinte a működőképessége határához

74 Az Országgyűlés honlapján dokumentált módon 2014-ben és 2018-ban nem nyújtott be programot a Kormány (https://www.parlament.hu/a-kepviselovalasztas-kituzesetol-a-akormanyalalkitasig?inheritRedirect=true,

2021.05.01.).

érkezett a rendszer, ezért elengedhetetlen átgondolt, életszerű, a felesleges párhuzamosságokat kiiktató átalakítása.”

Itt megjelenik a koncepciótlanság kérdése, de a program szerint hiányoznak az értékek is a rendszerből: „A megszorításoktól szenvedő, értékrendjétől megfosztott, meggyengült jelenlegi intézményrendszer nem képes a helyzetet kezelni.”

A következőkben az adminisztrációs terhek csökkentését, a fenntartói támogatások növelését, a szolgáltatások iránti bizalom visszaállítását látjuk ígéretként. Az ágazatban dolgozók megbecsülése külön megjelenik ebben a programban is.

Erős értéktételezést is tartalmaz a szöveg: „A szociális szolgáltatásoknak a közjót kell szolgálniuk, és mindenfajta döntés mögött a társadalmi hatékonyság - és ezzel az életminőség - javításának igénye kell, hogy megjelenjen.”

Külön fejezeteket kap a cigányság helyzete és a nyomor enyhítése tématerület is.

A kormányprogramok kapcsán tehát megállapítható, hogy a szociális szolgáltatások területe viszonylag kevés figyelmet kap. Ha mégis megjelenik a terület, akkor az általánosságok szintjén jelennek meg benne elemek: értékek, elvek és legfeljebb általános vállalások formájában.

Ezek fontosak a közpolitikai háttér megismerése érdekében, de kevés konkrét alapot mutatnak.

A szociális szolgáltatási területre vonatkozóan több kormányprogramban is megjelent azonban, hogy:

- a szociális szolgáltatásoknak adott célcsoportok életminőségét kell szolgálnia, - az állam mellett az önkormányzatoknak jut a megszervezésben fontos szerep,

- a szolgáltatásoknak enyhíteni kell a nélkülözést, nyomort, szegénységet, rászorultságot.

Ezeknek a közpolitikai dokumentumoknak – közvetett módon – jelentős hatása van a későbbi konkrét, lépésekre: láthatjuk például az otthonközeli szolgáltatások kiépülése kapcsán.

A legtöbb program a szociális szolgáltatások dolgozóinak, a segítőknek is nagyobb megbecsültséget ígér, azonban anyagi értelemben csupán a 2002. évi, „száznapos” program 50%-os béremelése jelent meg konkrétan.