Szomorú napok emléke ujult meg lelkemben, midőn a mai napon, e helyen, Istennek az újszövetség vérontás nélkül való áldozatát bemutatám.
Ma 350 esztendeje, hogy Ali budai basa, 10,000 főnyi jól felfegyverzett hadsereggel' Drégely vára alá érkezett s magát négy ágyúval és hat taraczkkal jól elsánczolván a várat ostromzár alá vevé. J ó l tudta, hogy a csekély helyőrség a különben is rossz karban levő várfalakat sokáig nem tarthatja s vagy kénytelen magát megadni, vagy utolsó szálig a vár védelmében elhull.
í g y is ugy is reá nézve biztos a győzelem. A vár kezére kerül.
Jól számitott. Az első tüzelésre leomlik a vár födisze és erőssége : a kapu védelmére épitett nagy torony s a várkapitány első segédtisztjót Zsoltai Jánost romjai alá temeti. Az ágyúzás egyre tart. A falakon veszedelmes rések támadnak. A helyzet a várban tart-hatatlanná válik. Ali felhasználva az alkalmat követet küld a várba és felszólítja a vár parancsnokát, adná meg magát. Szabad és tisztességes kivonulást igér.
Közönséges lélek, ki csak a jelen pillanatának él, kinek szive nem ismer nagyobb javakat azon örömök-nél, melyeket a földi élet nyújt, keszséggel elfogadja
vala a tett ajánlatot.
A hős, kinek lelkében a hazaszeretet megszentelt lángja ég, kinek szive koronás királya iránt való hű-ségtől feldobog, ki karját és férfi erejét a félhold által fenyegetett kereszt védelmére szentelé, alkut nem ismer : a hős vagy győz, vagy életét adja az ügyért, melynek védelme az ö erejére, bátorságára, hűségére bízatott.
Ily hős védője volt 1552-ben a drégelyi várnak.
Szondy György, a vár parancsnoka, visszautasitá a török hadvezér ajánlatát. A haza egy talpalatnyi földjének szabadsága árán ő nem válthatja meg életét, ha ezer halál környezné sem. A mig karja megbírja az aczélt, a mig a halál hideg lehelletére a kard ki nem hull kezéből, a hűségére bizott vár küszöbét át nem lépi az ellenség.
í g y határozott s a mint határozott, ugy cselek-vék. Julius 9-én az ostrom harmadik napján az Ur Jézus szent testét magához vévén, 1 ruháit, drága edé-nyeit, ékszerét, pénzét és egyéb értékes tárgyait a vár udvarán összehordatá és elégeté. Lovait sajátkezüleg leszurá és miután így önként megvált mindentől, mi földi megítélés szerint becscsel, értékkel bír s az emberi szivet lekötni képes, vitéz csapata ólén a várba már behatolni kezdő török támadása ellen saját testét állítja védő bástyául. A kereszt esküdt ellensége csak
* melyet Szondy György hősi halálának negyedfélszáz éves évfordulója alkalmából 1902. évi julius hóban a b. e. Simor János bibornok, esztergomi érsek által emelt drégelyi Szondy-kápolná-ban mondott Dr Rajner Lajos, pápai praeiatus, esztergomi pré-post-kanonok, honti főesperes.
1 Jankó E. Vilmos. Drégel várának hősies védelme 1552-ben a Szondy-Album u j bővített kiadásában 39. 1. Ipolyság. 1886.
annak roncsain keresztül jusson a várba s tűzze a kereszt helyére győzelmi jelül a félholdat.
Es ugy lőn. Szondy a harcz hevében jobb térdén megsebesül, de bal térdére támaszkodva folytatja a viadalt, mig az ellenség golyóitól találva hős lelkét visszaadja Teremtőjének.
í g y múlik ki a vitéz, ki életét adja hiteért, kirá-ly aért, hazájaért. í g y halt meg Szondy György, Dré-gely várának hős védője.
Ezen hősi tett és hősi halál emlékezetére emelte közel husz év előtt e kápolnát és helyezte abba hős Szondy György szobrát, Drégely várának akkori ura és birtokosa, ezen érseki főegyházmegye szeretett ós halálában mélyen megsiratott volt főpásztora, b. e.
Simor János, bibornok, esztergomi érsek, Magyaror-szág herczeg-primása, ki mint bizton reméljük az örökkévalóságban elvette jótetteiért, hazaszereteteért, főpásztori gondosságaért a pásztorok pásztorától, az U r Jézustól, elévülhetlen jó cselekedeteinek jutalmát,
— az örök élet koronáját.
A ki ismerte a fenkölt szellemű érsek nagy szivét és nemes gondolkozását, tudja, hogy o ezen alkotásá-val nem azt czélozta, hogy az általa emelt kápolna pusztán néma jelzője, holt emléke legyen Szondy hős halálának. Erre elegendő lett volna egy pyramis már-ványból, gránitból vagy szienitből, vagy bármely más emlékkő, mely a vitéz nevét, tettét, hősi védelmét és halálát arany betűkkel hirdetné a jövő nemze-déknek.
Simor kápolnát építtetett, azt Magyarország Yédasszonyának, a bold. Szűz Máriának tiszteletére személyesen felszentelé s abba Szondy György magyar művésztől készített életnagyságú szobrát helyezé el, azt óhajtván evvel elérni, hogy ezen emlékmű necsak hirdetője legyen a drégelyi hőstettnek, hanem egy-szersmind hirdetője, megőrzője és terjesztője azon fen-költ és igaz honfiúi szeretettől sugalt keresztény szel-lemnek, mely Szondyt ily bátor ellenállásra, önzetlen önfeláldozásra serkenté.
A kápolna több mint egy pyramis vagy emlékkő.
Már külső alakja az emberiség legszentebb ideálját, a vallást, az örökkévalóságot, az Istent j u t t a t j a eszünkbe.
Égbe nyúló tornyával mutatja az utat földi zarándok-iásunk végczélja, a csillagos ógibolt, a jobb haza, a mennyország felé. S a szent kereszt, mely a torony csúcsán ragyog s a kápolna homlokzatát díszíti, annak jelzője, hogy az emberiség számára minden üdvösség:
az igazság fénye, a szeretet melege, a valódi boldog-ság teljessége Krisztus keresztjéből ered és sugárzik szét a világon, és hogy a hős ki méltónak találtatott, hogy életnagyságú szobra a kereszt árnyékában, a bold, szűz Mária tiszteletére emelt kápolnában helyeztessék el, nemcsak a magyar haza védelmében hullatta hősi vérét, hanem a mi az emberiségnek legdrágább a földön, a kereszt dicsőségéért szenvedett hősi halált.
Az emberiség legdrágább kincse a földön a kereszt s a mi avval összefügg, az emberi nem megváltása, megszentelése, üdvössége.
Az emberiség története arról tanúskodik, hogy a
Ii. Félév. 2. sz. RELIGIO. 35 hol a kereszt jele feltűnt, ott oszlott a lelki homály,
szelidült az erkölcs, terjedt a polgárosultság, nomád népek letelepültek, erdők sűrűségei ritkultak, kezdetét i vette a fóldmivelés, városok épültek, fejlett az ipar, meghonosult a tudomány, virágzásnak indult a művé- j szet, egyszóval feltűntek az emberiség számára az anyagi és szellemi javak addig fel nem tárt, nem ismert u j nemei és megnyiltak a jólét és boldogság rejtett forrásai.
A görög és római mythologia félelmes istenei J helyett, kik bosszúvágytól égve mennykővel sujták, égi háborúval rettegteték a föld lakóját s az ember legaljasabb szenvedélyeinek személyesítői valának, a kereszt hivei a szerető atya képében tanulják megis-merni az Istent, kihez bizalommal és szeretettel intézik imádságukat: „Mi Atyánk! ki vagy mennyekben.a 2 Ki egy valójában, három személyében. Ki a szentség kut- ! feje, az erkölcs törvénye, a j o g szerzője, a hatalom forrása. Ki mindennek teremtője, fentartója és gond-viselője. Ki midőn táplálja az ég m a d a r a i t3 és Salamon j minden pompájánál disszesebben ruházza a mezei lilio-mokat, 4 nem szűnik meg gondoskodni legkiválóbb földi alkotásáról, az emberről.5 Még fejének hajszálai is meg vannak előtte számlálva. 6 Mindenek 0 benne biznak, és 0 ad eledelt azoknak alkalmas időben. Föl-n y i t j a kezeit és betölt miFöl-ndeFöl-n élő teremtméFöl-nyt áldá-sával. 7
Szeretetének legteljesebb mértékét mégis végtelen szentségével párosulva semmi sem fejezi ki oly érthe-tően mint maga a kereszt és annak mélységes szent titka. „ Ugy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött fiát adá, hogy minden, a ki ő benne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen u 8
A mi borzalmas és rettegtető volt az embernek az Istenhez való viszonyában — a bűn : a kereszten megbocsáttatott, eltörültetett. Az Ur Jézus szentséges vére árán a kiengesztelés teljes és tökéletes. Az ember ismét Istennek fogadott fia, a mennyország örököse ; bi-zalommal és szeretettel tekint fel mennyei Atyjához és a kereszten függött Üdvözítő szentséges Szivéből hétszeres patakban — a katholikus egyház hét szent-ségében árad ki a megszentelő malaszt az emberi lélek szellemi megújhodására, megerősítésére, megszentelésére.
Azért örökké igaz és megdönthetlen marad az ige, melyet szent Péter az apostolok fejedelme a szü-letett sánta csodálatos meggyógyításakor a jeruzsálemi templom bejáratánál mondott és melyet néhány hét előtt a németek hatalmas császára nagy feltűnést kel-tett aacheni beszédjében alattvalóinak emlékezetébe hozni szükségesnek talált: vÉs nincsen másban senkiben üdvösségemért nem is adatott más név az ég alatt az em-bereknek, melyben nekünk üdvözülnünk kellene, 9 mint a mi
- Máté, 6. q.
3 Máté, 6, 26.
4 Máté. 6, 28. 29.
5 Máté, 6, 30.
6 144. Holt. 15—16.
7 Máté, 10, 30.
- 8 Ján. 3, 16.
» Ap. Csel. 4, 12.
Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak neve, ki megfeszít-tetett, kit az Isten feltámasztott halottaiból. 10
Ugy van, a h., nincsen másban üdvösség! Es után az ember személyi egysége meg nem bontható, mi-után az ember ezen személyi egysége meg nem engedi, hogy benne különválaszszuk az embert a polgártól, a pol-gárt a kereszténytől, a keresztényt a tudóstól, az állam-férfiutól, a koronát viselő fejedelemtől: el kell ismer-nünk, hogy számunkra az üdvösség hajnala csak akkor virrad meg, ha a kereszt tiszteletét nemcsak szivünk rejtekében őrizzük, hanem annak érvényt szerezzünk a köz- és magán-életben egyaránt, a tudományban és művészetben, a családban, a társadalmi rendben, ipar-ban és kereskedelemben, a törvényhozásipar-ban és igaz-ságszolgáltatásban, egyszóval az élet minden vonatko-zásaiban és viszonyai között.
Ezen felfogással homlokegyenest ellenkeznek azon ujabbkori bölcseleti rendszerek, melyek a vallást és annak gyakorlását az ember magánéletére kívánják szorítani s az Istent kizárják a családból, a társadalmi és állami rendből.
Ne engedjük magunkat tévedésbe ejteni, „/t ki megvall engem az emberek előtt, mond az isteni Üdvözítő, én is megvallom Őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon ; a ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadom én is öt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon."11
Ezen emlékműnek az a rendeltetése és a mai ün-nep egyik tanulsága, hogy az Ur Jézus ezen nagy nyo-matékkal mondott szavai mindannyiszor emlékezetünkbe jussanak, valahányszor a kereszt iránt köteles
hűsé-günk és a keresztény vallás által parancsolt hazasze-retetet tőlünk áldozatot, talán nagy, főben járó áldo-zatot kiván. A kereszt és katholikus vallásunk iránt való hűségben, a haza iránt köteles szeretetben szol-gáljon nekünk világító, bátorító például Szondy György a drégelyi vár hős védője. A félhold előnyomulása a tizenötödik, tizenhatodik és tizenhetedik században nemcsak Magyarország territoriális függetlenségét, po-litikai szabadságát, nemzeti intézményeit fenyegette végromlással, hanem még inkább a kereszt dicsősége és uralma ellen irányult és mindazon javak feldulását, pusztulását czélozta, melyek a keresztény vallásnak leg-féltékenyebben őrzött kincsei és a melyektől a keresz-tény mivelődés áldásos vívmányai el nem választhatók.
Azért a hős, ki a félhold előnyomulása ellen saját testét állítá védőbástyául s a magyar haza szabadsá-gaért, a kereszt dicsőségeért, a keresztény vallás és mivelődés megmentéseért életét hozá áldozatul, megér-demli, hogy ha már csontjai nem nyugodhatnak meg-szentelt földben, legalább kőből faragott szobra álljon az egyház áldásával megszentelt és a bold. Szűz-Mária Magyarország védőasszonya képével díszített és az ő tiszteletere szánt kápolnában, hol a hivő lélek magába szállva ajtatos elmélkedésben fontolóra veheti, mily csodálatosak valának az isteni Gondviselés intézkedései drága magyar hazánk alapítása, felvirágoztatása és
"> U. o. 10.
11 Máté, 10, 32. 33.
•36 RELIGIO. LXI. évi. 1902.
annyi vész, vihar, belső viszály, külső ellenség által való megtámadtatása körül.
Ezek között különösen két dolog kell, hogy ma-gára vonja figyelmünket: a katholikus vallás és a Mária-tisztelet. Első szent királyunk ezt a két erőssé-get hagyta nekünk örökségül.
Szent István a magyar királyságot a katholikus vallásra alapítá, a katholikus egyház intézményeivel hozá a legbensőbb kapcsolatba s az által, hogy a kirá-lyi koronát szent Péter utódától, a római pápától kérte és nyerte el, magát az országot Péter sziklájához erő-síté, azon rendületlen szirthez, melyre Krisztus Urunk az ő anyaszentegyházát alapítá s a melynek azon is-teni ígéret adatott, hogy a pokol kapui rajta soha erőt venni nem fognak. 12 Es ez volt egyik főerőssége ha-zánknak a múltban. A katholikus vallás conserváló, államfenntartó, polgárosító hatását és erejét még annak ellenségei is elismerni kénytelenek, valaminthogy két-ségbe nem v o n h a t j á k azon sok jóindulatot, erkölcsi támogatást, fegyveres és pénzbeli segélyt, melylyel az apostoli szék mindannyiszor segítségünkre sietett, vala-hányszor drága magyar hazánk súlyos veszélyben forgott.
A másik erősség, melyre szent István országát felépíté, a boldogságos Szűz Mária tisztelete és oltalma.
Halála előtt maga köré gyüjté az ország nagyjait, és az ő jelenlétökben a boldogságos Szűz Máriának ajánlá fel a szent koronát, és vele az egész országot, an-nak egyházi és világi rendeit. S az ország hű fiai mai napig Szűz Máriát ugy tisztelik, mint Magyarország .Nagyasszonyát, Királynéját, Oltalmazóját. Vitéz őseink az ö képével diszített zászlók alatt, szentséges nevének hangoztatásával vonultak csatába s az ő szent olvasó-j á v a l körülfont karddal vivták ki legfényesebb
győzel-meiket.
Azért, a h., midőn a drégelyi hős emléke lelkünk-ben megujul ; jusson eszünkbe drága hazánk ezen kettős erőssége és ma ne távozzunk ezen szent helyről a nélkül, hogy fogadalmat ne tennénk, hogy a magyar haza ezen kettős erősségének fenntartására mindnyájan, ki-ki a maga körében, meg fogja hozni mindenkor ós minden körülmények között azt az áldozatot, melyet a kereszt dicsősége, a katholikus vallás disze, Magyar-ország épsége, szabadsága, függetlensége, anyagi és szellemi jóléte tőlünk megkíván.
Boldogasszony Anyánk! régi nagy patrőnánk Nagy Ínségben levén, hozzád kiált hazánk :
Magyarországról, drága hazánkról, Ne feledkezzél meg, szegény magyarokról.
Amen.
Walter Gyula dr prelátus előadó előterjesztése
az esztergomi papi nyugdíj intézeti tanácskozmány on.
(Vége.)
Az általános kötelezettség elvére alapított nyug-díjintézetnek minden irányban egyenlőségre kell töre-kednie. E következetesség folyamánya az adózási kulcs
«« Máté, 16, 18.
egysége. A hozzájárulás összege igy is változik és a magasabb jövedelem nagyobb adóteher viselésére köte-leztetik.
A legtöbb nyugdíjintézet a jövedelem 1%-ában állapítja meg a hozzájárulás hányadát.
Daczára annak m. t. Tanácskozmány, hogy a
„Fundus emeritorum ac deficientium Sacerdotum" ösz-szes jövedelmei a nyugdíjintézet létesülése után is a végellátási illetmények szolgálatában maradnának és igy az intézmény nem egyedül a tagok járulékaira lenne utalva : mindazáltal a legpontosabb számitások tanúsága szerint nem teljesíthetné kötelességeit, ha a 2%-uál alacsonyabb hányad állapíttatnék meg.
Az adózás e mértéke kétségkívül elég magas. A nyugdíjintézet egyes tagjaira nagy terheket ró. Nem szabad azonban m. t. Tanácskozmány elfeledni azokat a jogokat, amelyeket ez a hozzájárulás a tagok számára biztosít.
Hogy az egyházmegj-e ne gondoskodott volna valaha az önhibájukon kivül hivatalképtelenekké lett tagjairól, arra azt hiszem esetet az évkönyvek fel nem mutathatnak. Viszont azonban bizonyos, hogy a nyug-díj elnyerése sok tekintetben csupán főpásztori kegy volt, amelynek helyét a hozzájárulás által szerzendő jog fogja elfoglalni.
Nem tekintheti ugyan az egyház szolgája sértő, vagy lealázó helyzetnek, hogy főpásztora kegyére van u t a l v a : de az a tudat, hogy szerzett joggal bir és szoros igényt tarthat végellátására — mindenesetre méltóbb állásához és kellemesebb, megnyugtatóbb ér-zelmekkel töltheti el kebelét !
Ismervén a mai életviszonyokat, a szabályzat 46.
§-át a legszívesebben oly értelemben szövegezte volna az előkészítő bizottság, amely minden jogosult igényt teljes mértékben kielégíthetett volna.
Az idevonatkozólag tett alapos számítások azonban nagy körültekintésre, gondos óvatosságra és előrelátó megfontolásra indították a bizottságot.
É p p e n ezen oknál fogva, nehogy a nyugdijalap fenállását komolyabb veszély fenyegethesse ós áldást ígérő hivatásának teljesítését valami véletlen esély könnyen meghiúsíthassa, állapodott meg abban, hogy a nyugdíj illetmény nagysága és a nyugdijalap jöve-delmei összhangban álljanak. Ez uton reményiette leg-sikeresebben biztosíthatni a nyugdijalap fenmaradását és az oly rázkódtatások elhárítását, amelyek végzetes zavarokat idézhetnének elő.
Tekintettel ez eshetőségekre, a nyugdijilletmóny megállapításánál a szolgálati évek számát is figyelembe veendőnek határozta. A szolgálati évek számának ily-nemű szerepeltetése egyébként általánosan dívó eljárás és magában a dolog természetében rejlik. Igaz egyéb-ként az is, amit idevonatkozólag Simor János bibor-nok a nyugdíj szabályozására nézve 1884-ben kiadott rendelete hangsúlyozott, hogy „cum aetate crescere soient etiam indigentiae."
A felsorolt intézkedések képezik az egész nyug-díjintézmény gerinczét. Ennélfogva különös figyelmet, komoly megfontolást igényelnek.
Ii. Félév. 2. sz. RELIGIO. 37 Kisebb jelentőségűek a szabályzat azon
határo-zatai, amelyek a nyugdíjintézet leendő kormányzására vonatkoznak.
Megkivánják azonban ezek az intézkedések is, hogy a m. t. Tanácskozmány részéről kellő figyelem-ben részesüljenek.
Egészben véve sikerült azt hiszem — a szabály-zatnak egyrészről sértetlenül megőrizni a főpásztor jogai iránt köteles tiszteletet és azok érvényesitését : más-részről azonban szabad tevékenységet is biztosítani a nyugdíjintézet tagjai számára, ugy hogy az intézményt saját kormányzásuk alatt álló alkotásnak tekinthessék.
Erre irányulnak mindazon intézkedések, amelyek a nyugdíjintézet „szervezetére" vonatkozólag a sza-bályzatban foglaltatnak.
Míg u. i. a végérvényü intézkedéseket minden irányban a főpásztor elhatározásának t a r t j a fenn : addig tagjainak bőséges alkalmat n y ú j t arra, hogy a főpász-tori intézkedések kialakulásaira jelentékeny befolyást gyakorolhassanak.
Mindezeket összefoglalva m. t. Tanácskozmány, nein habozom azon erős meggyőződésemet nyilvání-tani, hogy a jelen szabályzat alapján oly nyugdíjinté-zet nyerhet életet, amely hivatva lesz megvalósítani azokat a teljesen jogosult óhajokat, amelyeket a keb-lek a végellátás szempontjából táplálnak.
Nem mondom, hogy a szabályzat tökéletes mű és nem enged változtatásokat.
Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy lénye-ges intézkedéseit ügyekezzünk sértetlenül fentartanj, nehogy ingatag alapra építsünk.
Az idő és a körülmények alakulásai lesznek majd a legjobb irányadók arra nézve, miként kelljen esetleg
«gyes intézkedéseket a jövőben czélszerüen megvál-toztatni.
Valamint a legnehezebb, ugy a legfontosabb is minden vállalkozásnál, alkotásnál a kezdet.
A m. t. Tanácskozmány meleg érdeklődése, az ügyhöz méltó lelkesedése és ismert bölcsesége azonban szerencsésen meg fogja oldani a nyugdíjintézet szerve-zésének jelentőségteljes feladatát.
Midőn ezt szívből kívánom, van szerencsém a szabályzatot bölcs elbírálása alá bocsátani.
Esztergom. 1902. julius 2.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 15. A „Sárospataki Lapok" izttlen tréfája. —
A tréfa izetlensége abban rejlik, hogy a keresz-tény vallás vagyis a katholikus egyház alapvető hit-igazságaiba ütköző elmehabarodásokat vEgy r. kath."
jelzésű aláírással közölt f. hó 7-iki számában, holott tudhatná, hogy hitágazatokat tagadó ember a kath.
egyháznak se „külsőleg" se belsőleg tagja nem lehet.
Névleges katholikust fogni pedig és szerepeltetni a katho-likus egyház ellen, ha nem ízetlen tréfa, hát bizony dicsőségnek semmi esetre sem dicsőség.
Hogy bebizonyítsuk, miszerint felszólalásunk nem
oktalan szószaporítás, hanem alapos eljárás, kénytele-nek vagyunk a nevezett lapból szórói-szóra idézni azo-kat a helyeket, a hol az illető czikkiró a keresztény vallás sarkalatos hitigazságait tagadja, sőt kigúnyolja, s magát mégis mint katholikust hagyja szerepeltetni, í m e az első hely, mely az emberiségnek egy ember-pártól való származását tagadja :
„Tudjuk, hogy ártatlan legendánál nem több az, hogy az emberi faj Ádámtól és Évától származik, mert minden időnek megvolt a saját nemzedéke; egy pár embertől nem származhattak volna az egymástól annyira eltérő fajok, mint azt a kaukázusi, a maláji, a szere-csen és az indus törzsek mutatják. Tudjuk, hogy Dar-win elmélete egy költői képzelődésnél nem több, mert amint eltérők egymástól az emberi fajok, olyan eltérők a növény- és az állatvilág és bizonyos égalji rendszer-nek megfelelők. A teremtés törvénye örök ós változ-hatatlan."
Menjünk tovább ! Mi a mennyország a „Sáros-pataki Lapok" czikkirója szerint? Merő „képtelenség."
De halljuk a prot. theologiai lapban kérkedő hittaga-dást magát :
„Hogy miként alakult ki ez a nagy világ ; minő erő tartja azt fenn egyensúlyban és szabályozza annak egész körforgását, a mely a vonzó és taszító villanyerő egymásnak hatásából magyarázható ugyan, a mi fel-fogásunk szerint, de mégis titokba van az előttünk takarva. Annyit tudhatunk, hogy ez a nagy világűr^
„Hogy miként alakult ki ez a nagy világ ; minő erő tartja azt fenn egyensúlyban és szabályozza annak egész körforgását, a mely a vonzó és taszító villanyerő egymásnak hatásából magyarázható ugyan, a mi fel-fogásunk szerint, de mégis titokba van az előttünk takarva. Annyit tudhatunk, hogy ez a nagy világűr^