Győr. Az első kapavagás. —
Lélekemelő ünnepség folyt le a mult hó folyamán a Győri Magyar Munkás-Otthonban, építendő telkének fölszentelése alkalmából :
b V. ö. Reumont, Geschichte der Stadt Rom. I, 484.
2 V. ö. Fönt. Bev. az első beszédhez.
3 Ján. 5. 2.
IL Félév. 22. sz.
Az ünnepség az Orsolya-apáczák templomában istenitisztelettel kezdődött. A templomot a Munkás-o t t h Munkás-o n szövetkezetének tagja- és a rMunkás-okMunkás-on egyesületek-nek és társulatoknak zászlóik alatt megjelent küldött-ségei a zsúfolásig betöltötték. A munkásoknak oly nagy sokasága jelent meg, hogy ennek befogadására a székesegyház tágas csarnokai is szűknek bizonyultak, a miért is a kiszorultak nagy serege künn az utczán, a templom környékén foglalt helyet.
P o n t 10 órakor Giesswein Sándor dr kanonok, a keresztény munkások egyesületének elnöke lépett a szószékre és a krisztusi hit igazaiért lángoló lelkének teljességével beszélt a keresztény vallás boldogitó ere-jéről. A sz. István által fölemelt s szerte hordozott kereszt tűzte le — úgymond — a magyar népet szi-lárdan e hon földjére, hogy Attila örökének állandó birtokosa m a r a d j o n : e keresztről áradó szeretet, egyet-értő buzgólkodás hozand igaz ragaszkodást az anyai földhöz, s az teszi édes otthonná a kisded hajlékot, az alacsony kunyhókat is ; e szent keresztnek megtartott tanítása tölti el békés, csendes megelégedéssel a szegénysorsu ember családi körét.
Beszédje után papi segédlettel ő tartotta az ünne-pies szentmisét.
Már dél felé j á r t az idő, midőn a munkás ottho-niak és egyesületek zászlós hosszú menete a győri keresztény munkás-egyesület zenekarának fölharsanó zenéjekiseretében megindultak a város főutain keresztül a peéri országút hidján elterülő Munkás-Otthon 12 holdnyi telek felé.
K ü n n a telek közepén zászlódiszbe öltöztetett menyezetes szószék várta az ünnepies menetben meg-érkezőket.
A szószék körül családjaikkal a Munkás-Otthon tagjai helyezkedtek el, mögöttük gyűrűként állt a ten-gernyi sokaság, s miután együttesen elénekelték a Hymnaszt ismét dr Gieswein Sándor kanonok szólt a néphez : áldást kérvén az Istentől arra a földre, a me-lyet otthonukul választottak ; áldást arra a területre, amelyet az évszázadok hosszú egymásutánjában a szántó-vető magyar nyomában nemcsak a harmat, meg az ég csatornái, nemcsak a kaszás verejtékgyöngyei öntöztek, hanem a melyet a századok lefolytában éppen itt, e helyütt a tatárnak, a töröknek ádáz hadaival haláltusát vivó vitéz magyarok vére is áztatott. Áldást esdett e területre, hogy ha éri is azt tovább is lepergő köny, s az a boldog családi megelégedésnek édes, az Ur Jézusban helyezett lelki megnyugvások vigaszt szerző könye legyen az.
Megkapóan mutatott az e területről szemlélhető magas építményekre: az Üdvözitő keresztjével ékes templomi tornyokra és a nyúlánk gyári kéményekre.
Ezek tanitják azt, hogy „ora et labora" az Ur Istentől általunk betöltendő élettisztet, hogy „imádkozzál és dolgozzál" mert az imádsággal kezdett és folytatott munka az Istennek tetsző, a napi ima, a dolgos kezek munkája, ha azokat az Ur Istenhez emelkedő lélek vezeti föl az egek magasába, a mindnyájunk Urának?
Istenének Atyjának dicsőséges otthonába jutni segit !
178 Ezután papi segédlettel megszentelvén az Otthon földjét a Szentháromság egy Isten nevében megtette az első kapavágásokat.
A szentelés bevégeztével az összes jelenvoltak zenekíséret mellett elénekelték a Szózatot, most a Munkás-Otthon Szövetkezetének fáradhatatlan ügybuz-galmu elnöke Németh György szólott. Vázolván rövi-den a szövetkezet törekvéseit, szive mélyéből mondott hálát a jó Istennek, a ki igyekezetökben ennyire segí-tette őket, örvendő szivének meghatottságával buzdí-totta a tagokat az Isten áldásának lekérésével a további kitartásra s buzgalomra.
A szövetkezet tagjai délután a Lövöldében keresz-tényi vidámsággal ünnepelték meg a r á j u k oly örven-detes napot.
Freiburg. A katholikusok nem imádják Máriát. — A freiburgi (Schweiz) Máriatiszteleti kongresszu-son, mint lapunk szeptember 3. (19-dik) számában jeleztük, több püspök, igen sok pap és sok ezer hivő vett részt a világ minden tájáról. A kongresszussal kapcsolatban Freiburgban gyönyörűséges lélekemelő ünnepségek voltak, a város főterén Mária-szobor állott, impozáns processiót, ritka szép kivilágítást és templomi ájtatosságot rendeztek. A kongresszus határozatai közül adjuk most a következőt, mely tiszta fogalmat n y ú j t Mária tiszteletéről és annak alapjáról s egyúttal ünne-pélyes tiltakozás az ostoba s unalomig ismételt rága-lom ellen, mintha a katholikusok imádnák Máriát. E határozatszószerint következő: „A Mária-kongregácziók Freiburgban összeült nemzetközi képviselete hangosan fölemeli szavát, hogy a legünnepélyesebb módon tilta-kozzék azon háromszázados rágalom ellen, mely szerint a katholikusok a fölséges Istenanyát imádásuk tár-gyává teszik. A kongregácziók ezen ünnepélyes gyüle-kezete az igazság és méltányosság nevében követeli, hogy a tőlünk elszakadt felekezeteknek hivatalos taní-tói és mesterei által rendszeresen terjesztetett eme hazugság és rágalom végre szűnjék meg. Egyben rámu-tat a gyűlés arra a megdönthetetlen igazságra, misze-rint a katholikus egyház nem ismer más imádást, mint a háromszemélyü egy Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak imádását és hogy minden szeretetünk és minden bizalmunk a boldogságos Szűz iránt csupán oly szeretetre és bizalomra szorítkozik, a minő Gábor arkangyal szavai, . Erzsébet üdvözlése és magának a józan észnek követelése szerint egy oly teremtményt megilleti, aki Jézus Krisztus édesanyjának méltóságára lett fölemelve és akire egy apostol magáról a kereszt-ről, ment gyermek lett rábízva."
T Á R C Z A .
„Szóuoki babérok."
Az ember néha végtelenül tehetetlennek érzi magát bizonyos dolgokkal szemben. Olyanformán, mint a csónakos a viharos tengeren. Minden erejét, izmát megfeszíti, hogy legyűrje a hullámokat s partra evez-R E L I G 1 0 .
174 R E L I G I O . LXI. évf. 1902.
zen, — s mindannyiszor fáradtan ereszti le karját s bágyadtságának engedi át magát néhány perezre, hogy ujabb erőt nyerve, a pihenéstől újra, erős izmokkai fogjon újból a nagy munkához. Szeretné a viharnak, a csónakot ide-oda hányó hullámoknak megmondani, velük megértetni, hogy ne kegyetlenkedjenek, hiszen kétségbeeséssel v á r j á k azok, kik őt szeretik: a nő, a gyermek, kiknek fejei fölött már-már az árvaság fekete madara libeg s lecsapni készül; hasztalan, a vihar tovább tombol, az egyik hullám gyűrűzve terjed to-vább, hogy ujabbnak, nagyobbnak adjon helyet és nincs emberi szó, mely lecsillapítaná . . . . S annál végtelenebbül fölöttünk állóknak érezzük a krisztusi igéket, melyek még a szeleknek, viharoknak is paran-csolni tudtak.
Mondom, gyakran ilyen kimondhatatlan tehetet-lenséget, erőtlenséget érezünk magunkban s főképen az isteni dolgokban, valahányszor azokat hiveinkkel akár mint szónokok, akár mint lelkipásztorok megér-tetni akarjuk. Beszélek lelkesedésből, meggyőződésből, érzem, hogy lelkem az arezomra ül ki s pirosra testi azt : szavam lelkes lesz, szemem tekintete meleg s gon-dolom, melegiti azt is, akit nézek s ugy [vélem, hogy a levegő köztem s hallgatóim közt nem csupán hango-mat közvetiti, hanem a gondolkozásohango-mat, érzésemet, meggyőződésemet rezgi át az ő gondolkozásukba, érzé-sükbe, meggyőződésükbe s mikor már megpihenni sze-retnék, abban a hitben, hogy partra értem és szavaim-mal elhoztam neki az Atyát, a kétségbeesettek, a szo-morúak, az árvák a t y j á t : ime, mégis ugy érzem, hogy ujabb s nagyobb hullám veri csónakom oldalát, hall-gatóim arczán semmitmondó, várakozó, kifejezéstelen tekintet, fénytelen szem : nem értettek meg s a sok szó fejük fölött szétoszlott s nyögve lapult meg a re-mek templom freskós falain.
Ezekre gondoltam egyszer egyik fővárosi diszes templom főlszentelése alkalmával, midőn a szentbeszéd meghallgatására befordulni akartam.
Tudtam, ki lesz a szónok. Egy lánglelkü, szent-életü, nagytudományu, fényes szónoki tehetségű pap, a ki ugy él, ahogy beszél, nem tud csüggedni, nem ismeri az elkeseredést, akinek a beszédét hallani annyi mint imádkozni, csak le kellene térdelni . . . Es én örömmel siettem a templomba s már a főkapuhoz ér-tem. Elkéstem s a szónok 8—10 percze már beszélhe-tett, mert kijött egy nő s igy szólt társához : Nohát a templom remek szép, hanem a szónok, az elmehet aludni.
Megütköztem. Biztosan más beszél ; az, akit én vártam, nem jöhetett el — gondolám, és sietve men-tem a men-templomba. S megütközésem csak fokozódott, mert a szószéken mégis csak az én szónokom volt. S én nagy szivfájdalommal hallgattam a gyönyörű, szivbe markoló prédikácziót, melynek szavaiban fürödni vá-gyódott a lélek, ha lehet magam igy kifejezni, s melye-ket nemcsak a füllel lehetett hallgatni, hanem a szem-mel látni, mint valami diorámát, amint sorra elvonul-nak a szebbnél-szebb képek.
Mondhatom, hogy volt olyan remek a beszéd,
mint a templom ; forrón ömlött a szónok ajkairól, mint a vas, mikor formába öntik s akadt ember — hacsak egyetlen egy is — aki igy szólt : hanem a szónok, az elmehet aludni.
H á t akkor hol végződik a tehetetlenség s hol kezdődik az izom, az erő, mely az evezőrudat biztosan kezeli? Prófétát akartok vájjon ti, X I X . század gyer-mekei, a kik szentbeszédet hallgattok? vagy egyet a halottak közöl, aki föltámadott légyen? A tiszta lélek nélkül való ajak száraz és repedező, és lesz idő, midőn óhajtva óhajtjátok majd a szegény Lázártól, hogy meg-nedvesítse ajkatokat, de hasztalan, mert éltetekben megvetettétek az Isten igéjét. A szónok pedig megvi-gasztalódhatik s megnyugodhatik a szentírás szavaiban, mert a j ó mag megtermékenyülése a földtől is függ, melybe vettetett és „némely mag az útfélre esik és eltiportatik, némely mag pedig köves helyekre esik s mivel a nap forrón süt reá, elszárad, minthogy nem vala nedvesség a földben! Némely mag ismét a tövi-sek közé esik s az avval együtt felnőtt tövitövi-sek elfojt-j á k azt. Némelyek pedig elfojt-jó földbe elfojt-jutottak és kikel-tek, és gyümölcsöt adának harminezszor annyit, sőt száz annyit . . . Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg !"
A hitetlenség az a sirokkó, melylyel szemben az erőlködés gyöngének látszik; de csak látszik, mert valamint azt a vas-kolosszust, a gőzmozdonyt, mely a Karszt hegység tövében Trieszt felé robog, mestersé-gesen emelt magas falak óvják meg a sirokkó forró lehelletétől, a pusztulástól, ugy a szónok mély hite,
! szilárd meggyőződése s főképen alázatos türelme lehet csak az az erős fal, melyen a hitetlenség minden eről-ködése megtörik, ugy hogy ami kis termékeny földet megmenthetünk, körülkerítjük azt, mint a Karszt olda-lán az apró termőföldeket kövekkel veszik körül.
Nem hiszem, hogy akad valaki, kinek e sorok olvasása közben az j u t eszébe, vájjon tulajdonképen mit is akar ez a jó ur. Azonban minden félreértés vagy meg nem értés elkerülése végett leszögelem a gondolatomat minden oldalról s kimondom : a szónok
— értek itt egy lelkiismeretesen készülő s beszédét lelkesen el is mondó papot, — sohase csüggedjen, ha tapasztalja, hogy hivei, hallgatói közül többen vagy sokan nem értik meg, nem hallgatják figyelemmel, mert a hiba nem csupán benne lehet, hanem és főké-pen hiveiben, kiknek közönyösségével sokszor hóna-pok vagy évek múlva képes csak megbirkózni.
Az ily hiveket — meg lehetünk győződve — nemcsak a szentbeszéd hallgatásában, hanem minden egyébben a fölíiletesség jellemzi s bizony nagyobb városokban — méltán viselik a férfiak a czilindernek nevezett „vaskalapot", a nők pedig pihekönnyű kalap-jaikon a csinált virágokat vagy lepkeszárnyakat. Ama-zon a legkisebb érintés nyomot hagy, ezeket a leg-gyengébb szellő meglebbenti s mindkettőben a hely-zet signaturáját látjuk.
Az ilyen hallgatóság azután — meg kell enged-nünk — a szónok lelkesedését nagyban csökkentheti s ha a fal gyönge és erőtlen, a sirokkó lerontja azt s
II. Félév. 17. sz. RELIGIO. 175 a mögötte járó vaskolosszust megrázza, de ha a
lelke-sedés nem a hivek figyelméből forrásozik, nem ebben birja indító okát, hanem a szavakban, melyek viszont a szivben-lélekben gyökereznek, mítsem fog változ-tatni rajta, — és kétszáz ember közül 25—30 figyel-mesen hallgató kedvéért is érdemesnek tartom nagy készültséggel lépni a szószékre s kerülve az egyhangú előadást, szívvel-lélekkel elmondani, ami bennem van.
É s bár az Ur Jézus különbséget tett föld és föld között, melybe a mag elvettetik, mint föntebb láttuk, mégis a lelkipásztornak egyformán kötelességévé tette az ige hirdetését mindenkivel szemben, hiszen ő mon-dotta : „Elmenvén hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, tanítván őket megtartani, mind ami-ket mondottam nektek" — s a felszentelő püspöktől ezt hallja a pap : „Vedd a hatalmat az evangelium hirde-tésére az Ur egyházában.1'
Jeremiás prófétához pedig, kit választott népéhez küldött az Ur, hogy bűnbánatot hirdessen, igy szólt előbb : „Ime, szádba adom szavaimat, a népek és or-szágok fölé teszlek ma, hogy ints és rombolj, pusztíts és szórj, épits és plántálj."
És mert a jó beszéd valóban int és rombol, pusz-tít és szór, épit és plántál, természetes, hogy akik romokon ülnek és a pusztulásban képesek gyönyörködni hallani sem akarnak építésről, plántálásról, — s bár a szentbeszéd, ez az erős csákány sokszor tönkre teszi, szétszedi a romokat, melyekhez egyesek ragaszkodnak a munka, a rombolás nyomában keletkező por ellepi szemeiket, füleiket és se látnak, se hallanak, sőt befog-ják látó-, hallószerveiket, mert nem tudbefog-ják, hogy az
orvosság gyakran keserű és köpködünk tőle, de lega-lább meggyógyulunk.
* *
A pap azonkívül, hogy szónok, lelkipásztor is, sőt inkább lelkipásztor, mert mig előbbi minőségében csak időnkint lép fel, utóbbi karakterisztikonja folyton vele van ; a templomban ugy, mint az iskolában, a családban vagy egyebütt.
Hogy mégis több súlyt fektettem az előbbi tulaj-donságra, azért tettem, mert nagyobb megfigyelést kíván s az elkedvetlenedés sokkal finomabban lopózik szivünkbe, énünkbe, mondhatnám észrevétlenül, mint a lelkipásztorkodás terén. Itt sokkal durvábban lép fel a közönyösség, nemtörődömség, és különösebb megfigyelő tehetség nélkül is észreveszszük azt; viszont a siker, az öröm pregnánsabbul nyilatkozik meg s ha szabad magamat igy kifejezni, bizonyos lelki készségtől, agi-litástól függ az. A lelkipásztorkodás tulaj donképen nem más, mint a pap buzgó élete, szilárd meggyőződése, mindennek hit szerint való felfogása párosulva okosan megválasztott ktilre hatással s mint ilyen, egyúttal alapja a jó szónokságnak. Bátran mondhatjuk, hogy aki jó lelkipásztor, j ó szónok is, mert j ó pap csak az lehet, aki a Szentlélek hívásának, a malasztnak állapo-tában van s ki birja ezt, a malaszt beszél belőle, a Szentlélek szól általa a szivekhez. A „modus quo", hogy miként fogja fel s adja elő a tárgyat. Szent életű, buzgó lelkipásztor, ha nem beszél is retorikailag
csinosan, nagyobb hatást érhet el híveinél, mint ellen-kező esetben a leggyönyörűbben megszerkesztett be-széddel. Tiszta forrásból tiszta viz fakad s legföljebb az a hibája, hogy kevés, ellenben piszkos forrás zava-ros vizet ad, s ha még oly sok is, épen csak a végső szükség esetén merítünk s iszunk belőle.
Majdnem ugy vagyunk ezzel is, mint a „mens sana in corpore sano" közmondással, melyet a mi tár-gyunkra igy alkalmazhatnánk : orator bonus in sacer-dote bono.
A nép lássa, hogy papja a szószéken hivatást tel-jesít s nem kötelességét; érezze, hogy máskor, más körülmények között, ha ugyanarról a tárgyról lenne szó, épen ugy beszélne, mint most a szószéken, mely-hez csak a külsőségek kötik. Tehát csak a fizikai ott-léte, mert pl. minden vasárnap és ünnepnap 10 és fél 11 óra között szentbeszéd szokott lenni, ez a köteles-ség-teljesítés; de amit e félóra alatt beszél-mond, az már hivatás.
Ha igy gondolkozik a nép papjáról, lelkipásztorá-ról, megvan a bizalom iránta, a rokonszenv beszéde meghallgatására, s lehet remélni, hogy a mag jó földre esik, csírázni fog.
É n tehát, midőn az eddig mondottakban ilyenfor-mán szögeltem le gondolatomat: „a szónok sohase csüggedjen, ha tapasztalja, hogy hívei közül sokan nem hallgatják figyelemmel s értelmesen, mert a hiba nem csupán benne lehet, hanem hallgatóiban is", föltételez-tem, hogy a szónok j ó lelkipásztor, hivatását buzgón teljesítő pap, mert ellenkező esetben nagyon is önma-gában kell keresni a hibát a szónoknak.
Nagy a pap hatalma, nagy tisztesség az ő
hiva-; tala, mert az Ítélet napján nem csupán önmagáról, a tulajdon lelke állapotáról kell számot adnia, hanem hivataláról is : miként kereste és vezette az örök életre azt, ami elveszett.
Es ezt hiszem és vallom egyedül „szónoki ba-bérnak."
Nem az újságoknak hasábos referádáit valamelyik szónokról ; nem a templom túlzsúfoltságát kíváncsiság-gal, élő hit helyett; nem a riportereknek a szószék körül való letelepedését imádságos hivők helyett, s különösen nem a szent beszédeknek aranyszegésü disz-kötetekben való kiadását s közkézen forgását. Ezek csupán a szalon-asztalkákon hevernek s édes-kevés lel-ket idomítanak át.
A j ó pásztor ajkai a lélekhez keresik az utat s ha megtalálták, méltóbb és maradandóbb szállás az minden könyves polcznál, minden ujsághasábnál . . . .
KATH. EGYESÜLETI ÉLET és
KÖZTEVÉKENYSÉG.
- Értesítés
a magyar kath. tanitók római zarándoklásáról.
Van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy a magyar katholikus tanitók által folyó évi szeptember hó 16-ára tervezett zarándoklat a közóhajhoz képest foló évi október hó 21-ére lön elhalasztva.
176 REL1G-Í0. L X I . évi. 1902.
Az utazási feltételek és költségek ugyanazok maradnak, amelyek a rendező bizottság által f. évi augusztus hó 2-án kibocsátott felhivásban és programm-ban foglaltatnak.
Egyedül a jelentkezési határidő változik, ameny-nyiben f. évi október hó 7-ig lehet a rendező bizott-ságnál Esztergomban jelentkezni. Ide kérjük az utazási előleget, vagy az egész költséget a mondott napig beküldeni. A pénzek ft. Számord Ignácz óvónő-képezdei igazgató, (Esztergom, Sz.-Anna-tér) mint pénztárnok-hoz is irányithatók.
Tudomásunk szerint október havában ugy a ten-geren, mint Olaszországban legkellemesebb időjárás szokott uralkodni. Az utazás élvezeteit ennélfogva az időjárás is emelni, hatványozni fogja.
Bátrak vagyunk azértis tisztelettel kérni és re-ményleni, hogy e hódoló, de egyúttal tanulmányi
zarán-doklathoz hazánk katholikusai minél tömegesebben fognak csatlakozni.
A magyar kath. „Tanügyi Tanácsu megbizásából és nevében
Esztergom, 1902. szeptember 10.
A rendező bizott-ág.
VEGYESEK.
— Bibornokok czeremonialéja. 1870, az örök város elfoglalásának éve óta több rendbeli változást létesitettek a viszonyok a bibornokok nyilvános meg-jelenésére vonatkozólag. Régebben például szabatosan meg volt határozva az is, hogy a bibornokok mikor és milyen papi cizvilruhában jelenhetnek meg. Ez a bibor-noki papi czivilruha manapság meglehetősen tárgyta-lan ; van azonban, mint tudjuk, külön bibornoki czere-moniale ; s ennek pontos betartására utasitotta most ő szentsége a kardinálisokat. Mindegjákhez azért külön brevét intézett, amelyben különösen fölhivja figyelmü-ket a czeremoniale intézkedéseire. ^ Rómában lakó bibornokok például eddig pontifikáltak, akármelyik templomba hivták őket ; ezentúl szorosan ragaszkodva a czeremoniale szabályaihoz, csak a saját tituláris tem-plomaikban végezhetnek akként funkcziókat, vagy olyan intézetekben, amelyeknek ők a protektoraik.
= A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem 1902/1903. tanévi rectora és tanácsának beiktatása s egyúttal a tanév megnyitása alkalmából 1902. évi szep-tember hó 14-én délelőtt 11 órakor az egyetem dísz-termében ünnepélyes közülését tartja, melyet d. e. 10 órakor az egyetemi templomban ünnepélyes „ Veni Sancte" előz meg. T á r g y a k : Az 1901—1902. tanév tör-ténete. Előadja: Dr Vécsey Tamás, lelépő Rector
Magni-I ficus. Székfoglaló beszéd. Mondja: Dr Kétly Károly, a : tudomány-egyetemnek az 1902—1903. tanévre meg-I választott Rector Magnificusa. Tanévmegnyitó beszéd.
Mondja : Dr Thanlioffer Lajos, orvos-tudománykari
dékán-— Személyzetiek az esztergomi főniegyéből.
Vlassek János érd. nógrád-ludányi és Molecz Antal királyrévi plébánosok elhunytak. Adminisztrátoroknak neveztettek : Minarik Józset Felső-Diósra, Paulovits Lajos Böősre, Huszár István Királyrévre, P. Bruha Sebestyén Budapestre, II. Szent Erzsébet, P, Ámbro János Budapestre, II. Szent István, P. Bacsich Method Nagy-Szécsénybe. — Káplánoknak küldettek : Zlatos I András Szomolányba, Mischak István
G-aram-Szent-Benedekre, P . Wittinger Pius Budapestre, II. Szent Erzsébet, Vozák Ferencz Sopornyára, Zentai József piarista Yerbóra, Bachraty Valér Csejthére, Dobrovodszky Mihály Ottóvölgyre. Movinszky Ágoston Vadkertre,
Cservenka Kálmán Dunaszentpálra, Miskovicz András Kéméndre, Bányász János Esztergom-Bajnára, Simon Lajos Somorjára, Morvay László Garam-Kövesdre, Etele Károly Szt-Endrére, Miskovitz János Udvardra. — Hit-oktatóknak küldettek Budapestre : Szalva Dezső, Kristóf János, Ozoray István, Pongrácz Józset, Skrzpiecz József,
Weber János. — Vicarius in spiritualibus : Hojszik Imre Vágsellyén. Lyceumi hitoktató : Halkő István Selmecz-bányán.
— Az rend nagykáptalana. Az irgalmas-rend szeptember 2-án tartotta nagygyűlését buda-pesti rendházában. A gyűlésen Gasser M. Cassien, a rend római generálisa elnökölt. A gyűlés a rend
— Az rend nagykáptalana. Az irgalmas-rend szeptember 2-án tartotta nagygyűlését buda-pesti rendházában. A gyűlésen Gasser M. Cassien, a rend római generálisa elnökölt. A gyűlés a rend