Az Ur Jézus szent nevében ! Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Úristen szent nevében irom e sorokat, melyekbe utolsó akaratom foglalom, kérvén az illető-ket, hogy minden részeiben hiven teljesítsék. Mindenek előtt kijelentem, hogy mint keresztény katholikus anyaszentegyházamnak hű fia kívánok meghalni s kérem a legnagyobb alázattal s odaadással jó Istene-met, hogy irgalmazzon szegény lelkemnek s nem tekintve számos mulasztásomat, sok bűneimet, fogadja bánó lelkemet atyai kebelébe, és bár érdemetlenül, adja nekem a mennyei boldogságot. Jézus Krisztust Iste-nemnek vallom s utolsó leheletemig e hitben kívá-nok maradni, várván az ő véghetetlen becsű érdemei által megigazolásomat s a mennyei boldogságot. A Boldogságos Szűz Máriának teljes életemben hű tisz-telője voltam s kérem, hogy a túlvilágon is jó anyám maradjon, valamint az életben is, ugy vagyok meg-győződve, az 0 hathatós közbenjárásának köszönöm mindazt, a mit az Istentől nyertem. A római Szent-székhez állhatatosan ragaszkodtam és ragaszkodom s e hűségben halálomig megmaradni kívánok. Mindazok-nak a kik velem jót tettek, vagy nehéz hivatásomban segédkezet nyújtottak, szivből jövő köszönetet mondok
s ha valakit megbántottam, bocsánatot kérek, valamint szivből megbocsátok azoknak, kik engem megsértettek, vagy megbántottak. — Halálom konstatálása után kívánom, hogy testem fölbontassék és bebalzsamoztas-sék, — ha lehet a régi szokás szerint, — hogy igy is biztosítva legyek a tetszhalál borzasztó következményei alól. Testem vitessék át Temesvárra s ott az áltálán e czélra épített belvárosi temetői kápolnába atyám mellé helyeztessék örök nyugalomra. A költség hagyatékom-ból fedeztessék. Bár különösnek is látszik lenni, mégis kérem, hogy a holttestemet rejtő koporsó kettős legyen s a nagy terembe virágok közt — melyeket oly any-nyira szerettem — helyeztessék ravatalra ; sem a kapu alja, sem a lépcsőház, sem a terem fekete posztóval be ne vonassék, mint egyáltalában a fekete szint — kivéve az egyházi ruhákat — szeretném mellőztetni mindenütt, a hol az egyházi rendszabályok nem parancsolják. — Temetésem napján Nagyváradon egyezer korona, szin-tén Temesvárt is egyezer korona osztassék ki a szegé-nyek közt.
II. Szegény bűnös lelkemet a j ó Istennek ajánl-ván, annak boldog örökéletéért a következő alapítvá-nyokat teszem : a) a nagyváradi székesegyházban mon-dandó évenkint egy énekes ravatalos misére 2200, mondd kétezerkétszáz koronát ; b) ugyanily czélra ugyanily összeget hagyományozok a temesvári székes-egyházban mondandó egy énekes ravatalos misére ; c) a temesvári belvárosi sirkerti kápolnában május, junius, julius, augusztus, szeptember s október hónapokban mondandó hat csendes misére 1980 koronát, mely összegből fordíttassék az alapítványra 1800 korona, a 180 koronából fizettessék ki a kincstári illeték. Az alapítvány kamatai a következőképpen osztassanak meg : egy-egy csendes miséért a miséző papnak jusson 4 korona, azaz négy korona, bérkocsiért 4, azaz négy korona, a ministrálónak 2, azaz két korona a templomi ruhák használatáért 2, azaz két korona.
III. Minden, a nagyváradi rezidencziában található és jogos tulajdonomat képező berendezést és bútorza-tot a püspöki rezidencziára hagyom. Mindent a magam pénzén szereztem és kívánón, hogy ez utódaimnak leltárilag maradjon és fölkérem a Méltóságos káptalant, hogy minden lehetőt elkövessen, hogy a rezidencziában nyilvános árverés ne tartassék és ha némely tárgyakra nézve az eladás szüksége fennforogna, hogy ez magán-úton történjék. Ezen pontra nézve még a következő-ket rendelem: a) Ruháim és fehérneműim adassanak át e végrendeletben alább megnevezendő öröklő roko-naimnak, kik ezeket maguk közt föloszthatják vagy elajándékozhatják ; b) a földszinti baloldali szobákban levő bútorok, ezüst gyertyatartók és tiszta ezüst evő-eszközök, valamint tizennyolcz személyre szóló üveg-és porczellán-küveg-észlet üveg-és ennek megfelelő teritékek, asztalkendők stb., melyeket már életemben rokonaim-nak ajándékoztam s igy jogos tulajdonukat képezik, érintetlenül nekik m a r a d j o n : c) nagyobb képeim, úgy-mint Hunyadi János Thán Mórtól, a Felebaráti szere-tet Kovács Mihálytól, Krisztus mint tizenkét éves a zsidó írástudók közt, legyenek a nagyváradi muzeum
6*
•44 RELIGIO. LXI. évi. 1902.
tulajdona, azonban miután a muzeumban megfelelő hely nincsen, utódaim — ha ugy kivánják — a
rezi-•dencziában t a r t h a t j á k ; d) arczképem, Benczúrtól festve, legyen a rezidenczia tulajdona, valamint az ő császári és apostoli király ő felsége által nekem ajándékozott arczképe is ; e) többi képekből válogathassanak kor szerint Schlauch Pál, Schlauch Eleonóra, Schlauch Nándor?
Schlauch Jozefin, egy-egyet emlékül ; f) családi képek adassanak a rokonoknak ; g) kardinális-gyürüm örök emlékül tétessék a káptalani levéltárba. A kék
zomán-<ízu pontifikáló-kereszt maradjon utódaimnak. A többi gyűrűk és lánczok közt, melyek Nagyváradon
találtat-nak, válaszsza ki magának Fetser Antal kanonok, kit mindig becsültem és szerettem, a legszebbet és legér-tékesebbet. A többi Nagyváradon levő gyűrűim és lánczomat oszszák föl maguk közt : Szemethy Géza, Mayer Antal, Nyári Ignácz udvari papjaim. Tiszta gyé-mántgyűrűm legyen Schlauch Nándor öcsémé, valamint neki ajándékozom aranyütő zsebórámat ; h) Budapesten ne keressen senki semmit, mert az ott levő ingó- és ingatlanokat már életemben ajándékoztam rokonaimnak, a kiknél laktam. Pénzem tehát, vagy más vagyonom Budapesten nincsen ; i) nagyváradi zongorámat a nagy-váradi katholikus körnek adom.
IV. Tőkéim és készpénzem nincsenek. Minden jövedelmemet részint szeretett egyházmegyémnek, részint szegény rokonaimnak szükségleteire fordítottam.
Hátrahagyott tulajdonaimat legföljebb a püspökségi gazdasági készletekben vagy csekély fönnmaradt pén-zemben fogja képezni és ezeknek harmadrészéről következőképp kivánok intézkedni : a) Dernyei Ferencz-nek, uradalmi tisztnek és házamnak annyi éven át becsületes vezetéjének, szeretetteljes köszönetem nyil-vánítása mellett hagyok 10.000, azaz tizezer koronát.
A többire b) egyenlő részletekben legyenek örö-köseim: 1. Schlauch Pál testvéröcsém, magánzó, 2.
Hoffmann született Schlauch Eleonóra, 3. Schlauch Nán-dor uradalmi igazgató. 4. Herger Amália, Schlauch Franciska testvéremnek leánya.
V. Miután a konvenczió kollonicsiána szerint a hagyatéknak egyharmada in emolumentum ecclesiae maradjon ; de ugyanazon konvenczió az illető örök-hagyó püspöknek megengedi, hogy maga határozza
meg (designet) a tárgyat, a melyre e harmadot fordi-tani k í v á n j a ; ennek következtében kívánom, hogy ez egy fölállítandó tanitó-képezdére, mely bennlakással legyen összekötve, fordíttassék, de a tanitó-képezdének tisztán katholikusnak s az illető püspök joghatósága alatt állónak kell lenni. Ha pedig ez nem volna keresz-tülvihető, akkor az egész harmadot a nagyváradi szé-kesegyháznak kivánom adatni, mert a többi megyei egyházi szükségletekről már életemben igyekeztem gondoskodni.
AI. Az úgynevezett köteles (officziózus) részek födözésére 500, azaz ötszáz koronát hagyok.
VII. Cselédeimnek, kik három év óta szolgálatom-ban vannak, az utolsóig egy évi bér fizettessék ki ; a kik rövidebb ideig szolgálnak, azoknak méltányos díja-zását Dernyei Ferencz ur ítéletére bízom.
VIII. Végrendeletem végrehajtójául fölkérem sze-retett oldalkanonokomat, ki tesztszése szerint még
egy kanonok urat vegyen maga mellé, kik számadás-sal senkinek sem tartoznak. Isten szent irgalma legyen velem és áldja meg mindazokat, kik velem az életben j ó t tettek.
Kelt Nagyváradon. 1901. julius 21. Schlauch Lőrincz dr, mk. bibornok, nagyváradi 1. sz. püspök.
E végrendeletet, mint tanuk Grócz Béla és Stein-berger Ferencz dr irták alá. Ez évi junius hónapjában a bíboros fiókvégrendeletet tett, mely szó szerint a következő :
Fiókvégrendelet. A teljes szent Háromság egy Isten, az Atya, F i u és Szentlélek nevében. Jézus Mária. sz.
József védszentem, sz. Lőrincz vértanú és sz. őrzőan-gyalom oltalmába ajánlva magamat ós kifejezve tánto-ríthatatlan ragaszkodásomat utolsó leheletemig katho-likus szent hitemhez, szentegyházamhoz s ennek lát-ható fejéhez, a római pápa 0 Szentségéhez, — úgy-szintén felséges Uram Királyomhoz s édes magyar hazámhoz, a jó Isten bőséges áldását esdve mindezekre és szeretett egyházmegyémre, nevezetesen főtiszt. Szé-keskáptalanomra, kedvelt papjaim és híveimre, nemkü-lönben kedves rokonaim s ismerőseimre, alkalmazot-taimmal egyetemben, továbbá mindenkinek szivbol megbocsátva s mindenkitől alázatosan bocsánatot kérve, kiket esetleg valaha én bántottam volna meg : — és észszel és szabad akarattal a következő fiókvégrende-letet (codicillust) teszem : Fővégrendeletemet többi pontjaiban változatlanul most is fönntartom, egyedül ezen változtatást teszem fővégrendeletemen : Tiszta hagyatékom azon egyharmadrésze, melyről még az úgy-nevezett Kolonich-féle egyezmény értelmében is sza-badon végrendelkezhetem, két egyenlő részre osztandó.
Ezen harmadrész egyik felét hagyományozom a nagy-váradi róm. kat. latin szert, tanitóképzőintézet minél teljesebb kifejlesztésére, nevezetesen internátussal való ellátására. A fenntebb körülirt harmadrésznek második félét pedig fővégrendeletemben fölsorolt kedves roko-naimnak hagyományozom olyan arányban, miként fővégrendeletemben meg van irva. Nagyvárad, 1902.
junius 9. Schlauch Lőrincz dr, bibornok.
Föl a zászlót!*
Talpra magyar! Föl a zászlót!
Dörgj riadót, égre szállót ! A Nagy-Asszony ős képe int, Hitcsatákra szólit megint.
A ki magyar álljon ide, Zászlójáért forrjon szive;
A magasba három ujját, Fogadásra nyissa a j k á t :
Nagy-Asszonyunk, megesküszünk.
Hozzád többé, — soha többé Hűtlenek mi nem leszünk !
* A Szatmári Mária-kongregáczió zászlószentelési ünnepé-lyére irta B. J. S. J.. zenéjét szerzé Meder Mihály.
Ii. Félév. 2. sz. RELIGIO. 45 Föl a zászlót ! Vértől ázott
Földi hazát s mennyországot Áítala nyert István karja S ezer éves büszke sarja ! A ki magyar álljon ide, stb.
Föl a zászlót! — Győzedelmet Török, tatár népek felett Vele szerzett e drága hon, Halált hozó száz csatákon ! A ki magyar, álljon ide stb.
Föl a zászlót ! — Nagy Patrónánk Szárnya alatt Pannoniánk
Szép kert vala, ege derült, Népe szemén boldogság ült ! A ki magyar, álljon ide, stb.
Föl a zászlót ! — Bün s rabhelyzet, Melyet az uj kor teremtett : Nincs már kereszt, ősi zászlón Nem ragyog már a Nagy-Asszony ! A ki magyar, álljon ide, stb.
Föl a zászlót! Ősapáink Nem követtük mostanáig ; Nyomdokikba mától fogva L é p j ü n k bátran élve-halva ! A ki magyar, álljon ide, stb.
Föl a zászlót ! — Oh hadd lengjen Nagy-Asszonyunk szent képével ! Hozzon lázba minden magyart, Mint egy égi uj véres kard ! A ki magyar, álljon ide, stb.
Föl a zászlót ! — Kardot kézbe, Osi erényt s vért a szivbe, Küzdjünk, miglen újra virul A szép Regnum Marianum ! A ki magyar, álljon ide, stb.
Talpra magyar ! Föl a zászlót ! Dörgj riadót, égre szállót ! Harczi tűkben Corda sursum ! Legyen Regnum Marianum ! A ki magyar, álljon ide.
Zászlójáért forrjon szive.
A magasba három ujját, Fogadásra nyissa a j k á t :
Nagy-Asszonyunk, megesküszünk, Hozzád többé, — soha többé Hűtlenek mi nem leszünk !
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Győr. Dr Mohi Antal lelki életéről a „D H."-ban
„Pápai" incognito a következő fényképet kapta le lopva : Jul. 3-an Magyarország herczegprimásától a kö-vetkező távirat érkezett városunkba :
„Czimzetes püspökké történt kinevezéséhez fogadja
méltóságod őszinte örömöm és jókivánataim kifejezé-sét. Vaszary Kolos bibornok."
Szólt pedig e köszöntés annak a férfiúnak, kinek egész élete a jócselekedetek szakadatlan lánc-zolata, szólt Győrváros nagynevű plébánosának, Mohi Antalnak.
Akik lelki gyönyörűséggel tudják szemlélni a nemes gyümölcsökkel megrakott fát, a mint görnyedve h a j t j a ágait drága terhe alatt ; akik örömmel nézik a kincscsel megterhelt hajót, a mint duzzadó vitorlákkal szeli a sik tenger vizét s irányától el nem térve, halad a kikötő felé : azok olvassák el e rövid kis tárczát, s hálás szivvel tekintsenek az égre — a gyümölcsökért a közjóra fordult kincsekért.
E helyen főleg Mohi Antal 16 éves lelkipásztori működésére irányítjuk figyelmünket.
Előzőleg a papnevelő-intézetben működött, hol a növendékpapok kezébe két könyvet adott : kalauzt a
„papi életszentségre" és az immáron negyedik kiadás-ban megjelent „Lelkipásztorkodástant". Mind a két könyv neki köszöni magyar nyelven való megjelenését.
A Gondviselés azt akarta, hogy ne csak az isko-lában tanítsa, hanem a gyakorlati életben is bemutassa a „Lelkipásztorkodást".
No, bemutatta az életszentséget is, a „Lelkipász-torkodás"-t is. Az elsővel nem foglalkozunk, csak a gyümölcsöket nézzük, a melyeket nekünk termett.
E gyümölcsökben válogathatunk, van elég; ter-mett ez a derék fa minden fajtát, a hogy a szükség kívánta s még ma is sok reményt igérő bimbók borít-ják ágait.
Lássuk hát e különféle gyümölcsöket.
Először is a győri elemi iskolák fejlesztése körül kifejtett munkásságát szemléljük. Szive, lelke első sor-ban az iskoláé, az ártatlan zsenge gyermekeké, az egy-ház, a haza reményeié.
Plebánoskodása kezdetén ugy a fiu, mint a leány-iskolák meglehetős szomorú állapotban voltak. A bel-városi fiúiskola helyiségéért a város pénztárába ház-bért fizettek azon a czimen, hogy az épület, melyben fiúgyermekeink tanultak, a város tulajdona. Az elődök e jámbor hitben szorgalmasan fizettek, a városi pénztár pedig a házbért megelégedetten besöpörte.
A történetben — különösen a város történetében oly fáradhatatlanul búvárkodó u j plébános ez iskola-épület eredetét kezdte kutatni s rájött, hogy e ház tulajdonképp Széchényi György, győri püspök (1658.—
1685) ajándéka, ki nemes ifjak számára benne konvik-tust alapított s gondviselését a jezsuitákra bízta.
A Jézus társaságát — mint t u d j u k — 1773-ban XIV. Kelemen feloszlatta ; feloszlott a győri rendház is s a város a nemes ifjak konviktusát iskolának le-foglalta s a derék épület tulajdonképpeni hova tarto-zására kezdett évtizedről-évtizedre mind sűrűbben reá-borulni a feledés homálya.
De j ö t t a kutató, meggyújtotta a tudomány szö-vétnekét, a százados homályba bevilágított és Juszti-czia istenasszony ez ügyben Ítélkező összes forumokon a boldog plébános előtt meghajtotta magát.
Ma már a belvárosi fiúiskola nem fizet házbért,
•46 RELIGIO. LXI. évi. 1902.
sőt iskolaépületének tulajdonjoga a telekkönyvben örök időkre reá van táblázva, sőt már terjeszkedik is, mert megvette a szomszédos sarokházat — talán a megtaka-rított házbérekből.
A belvárosi leányiskolát 1890-ben beakarták zárni.
A szelidlelkü Stáhly tanfelügyelő egyre azt erősítette, hogy ezt tovább már nem nézheti. Mit nem nézhetett ? Az Orsolyiták iskolahelyiségeit ott a Bástya-utczán.
A szegény apáczák a kezüket tördelték. Persze, mikor Neupauer Anna őket 1726-ban Győrött megtele-pítette, akkor még jók voltak az iskolák. De Uram Isten ! azóta sok viz folyt le a Dunán s velők bizony-bizony kevesen törődtek. Nem csoda, ha annyira ju-tottak, hogy egy szép napon iskoláik bezárását emle-gették nekik.
Valóban megható az isteni Gondviselés intézkedése.
Oly férfiút állított e kritikus időben a plébánia élére, a ki ezt először soha nem álmodta, lóvén teljes életében szemináriumi előljáró ; másodszor, a ki előtt a pénz — önmagát tekintve — annyit ér, mint a szemét.
Az Orsolya-iskolák ügyében tehát tenni kellett.
A két Antal: Mohi Antal s a derék munkában j o b b keze, Istenben boldogult Németh Antal, megtették a magukét.
Néhány év múlva Zalka püspököt iskola-szente-lésre hivták s ez iskola az Orsolyák fényes palotája volt.
Az iskola mellett húzódott a vérhalom-köz ki a Bástya-utczára. A közön tul egy kis piczike ház, azu-tán egy bérkocsitulajdonos szép sarokháza állott az Ujvilág-utczán.
Egyszer e sorok irója meghallja, hogy a sarok-ház eladó ; 10 ezer pengő az ára. Tudtára adja a j ó Mohi bácsinak :
„Hej ! ha most az apáczáknak 10 ezer forintjuk volna, megvehetnék a szomszéd h á z a t ; a Vérhalom-közt elkérnénk a várostól s készen lenne a jövő zenéje."
„Mondja meg — kérem — nekik, hogy rögtön vegyék meg. Ha az Isten éltet, majd kifizetem."
Ez a nagy lélek : egy szóra 10 ezer forintot igér, ha lett volna, 100 ezret is oda adott volna — mert iskoláról volt szó.
A palotasor már ott áll, mindenki gyönyörködhe-tik benne. Mindennap 6 — 7 száz iskolás leány lép be a kapuján, 60—70 bennlakó növendék imádkozik kápol-nájában — ez bizonyos. De az is bizonyos, hogy sem a palotasor nem állna ott, sem 7C0 leány nem járna termeibe, a bennlakók serege a kápolnába, ha — Mohi Antal nem lett volna.
Az iskolát jó iskolává a szellem és a czélirányos munka teszi. Ezért a helyiségek rendezése után az is-kola életének szabályozása következett. Ez is szépen sikerült.; ma már minden tanitó benyújtja munkapro-grammját felsőbb jóváhagyásra: naponkint beirja az osztálykönyvbe, mit tanított s időközönkint összeül a tanitószék, hogy tapasztalatait közös kíncscsé tegye.
F o g y u n k a helyből, azért csak a száraz tényeket soroljuk fel.
A plébánia hitéletének emelésére két izben hivott jezsuita atyákat missióra; a mult évben P. Riesz jelent meg hívására, hogy kizárólag a győri hölgyeknek mondjon szent beszédeket. Mind a három missió fénye-sen sikerült; áldásait csak ott fönn a jó Isteu tudja, ember el nem számlálhatja.
A társadalmi jótékonyságot illetőleg ő alapította Győrött a Szent-Vincze-Egyesületet, mely évenkint, a mint erről bárki meggyőződhetik, 8000 koronát fordít a különféle szükség enyhítésére.
Magán jótékonyságát nem említjük, mert ne tudja a bal, mit csinál a jobb. De azt mégsem hallgatjuk el, hogy egyszer nem lévén pénze, leakasztotta nyakából aranylánczát s a segítséget kérőnek odaadta. (Véletle-nül tudtam meg a dolgot s bizony, ha Szerbia püspö-kévé nem leszünk, soha senkinek el nem árulom ; de most kicsúszott a tollamból, bocsánat érte.) De nincs ennek az aranyláncznak annyi szeme, mint ahány tizes meg százas, néhanapján egy-egy ezres is, a mit sem tudó jobb kézből a máséba vándorolt.
Igazán sajátságos, hogy akkora tevékenység mel-lett rá ér a könyvírásra. Meg van kéziratban a mag}7ar sz. Korona története-; no ez könnyek között íródott, a meghatott honfisziv gyémántcseppjei között. De a
„JLária kongregáczió történeteu megjelent és mint valami áldásos folyó terjedt el az országban mindenütt üdítve virulást, áldást terjesztve. Ezóta többször olvashatjuk, hogy a Mária-kongregáczió itt is, ott is megalakult (legutóbb Győrött is a tanítóképzőben és az Orsoliták-nál.) Az alapokat a jó Mohi bácsi könyve rakta le.
E j ! ha még honfiúi szeretetéről Írhatnék, meg azokról a sok reményt ígérő bimbókról, melyek e ne-mes fa gyümölcsökkel megrakott ágain sarjadzanak;
hanem attól tartok, hogy már ezért is amit eddig ír-tam, kikapnék, ha el nem takarna a kellemes inkognito.
Bécs. Primiczia a Pazmaneumban. —
Folyó hó 15-én, kedden mutatta be Bagats János licenciatus, győri e. m. áldozópap a mindenség Urának az első szt. miseáldozatot. — Az imádság édes illata felszállt a magasba s magával ragadta mindazok lelkét, a kiket Isten oltalmába akart ajánlani az ujmiséspap.
Először művelt csodát a kenyér átváltoztatásával az Ur testévé, melyet szegény szolgáinak ad királyi
bőke-zűséggel.
A szentmise előtt a primicziáns a „Veni Sancte Spiritus"-t intonálta, mire a kar folytatta az éneket szívből jövő bensőséggel. Az evangelium után az uj-miséspap manuduktora méltóságos és főt. dr Fischer-Colbrie Ágoston, praelatus, esztergomi kanonok ur, a Pazmaneum rektora a szószékre lépett s megható mag-vas beszédet intézett a primicziánshoz, ker. szt. János személyével hasonlítja össze a papot, — kinek prófé-tának, Illésnek és Krisztusnak kell lennie egy személy-ben, Prófétának a szent igék tanulásában s tanításá-ban, — Illésnek a jellemszilárdságban s rendíthetetlen-ségben, Krisztusnak. Ez önfeláldozásban, a szentségek kiszolgálásában, az erények gyakorlatában, — mert minden papnak „alter Christus"-nak kell lennie.
Ii. Félév. 2. sz. RELIGIO. 47 A gyönyörű szónoklat után könyekig meghatva
foly-tatta a primicziáns a szentmisét, mely után a jelenvolt vendégseregnek s paptársainak első áldást osztogatott. A főt. manuduktoron kivül ott voltak a Pazmaneum elöl-járói, főt. Drexler Antal spirituális ur, főt. Mössmer József, tanulmányi előljáró ós alkormányzó, Jedlicska Pál, az uj esztergomi kanonok, — Odvarka Rezső, budapesti hitoktató, a Kürthy főispáni család s mások.
London. Változás Angolország közoktatásában a ne-velés vallásos jellegének javára. —
Junius hó 5-én szavazta meg az angol képviselő-ház ötnapi vita után az u j angol iskolatörvényt, melyben a hitvallásos iskola lett a győztes. Az „Educa-tion Bill" cz. javaslat mellett 237 szavazatból álló több-ség nyilatkozott. Az angol nemzet szellemének ez a hatalmas megnyilatkozása a dolog vallási oldalát tekintve a keresztény vallás diadalát, társadalmi szem-pontból pedig bosszantó állapotnak igazságos megszün-tetését jelenti.
Az elemi oktatás Angolországban az 1870-iki Foster-féle törvény alapján általában hibásnak, fölöttébb tökéletlennek volt nevezhető. Alapított u. n. neutrális, vallásilag semleges iskola-rendszert, mely az angol nép
óriás nagy többségének vallásos érzelme ellen durva sértés vala. Következménye, a nemzet meghasonlása az iskolaügyben, csakhamar bekövetkezett. K é t párt, két rendszer fejlődött ki. Az egyik párt, a szabadelvű, az ő board schoolsaiban a vallásilag semleges, vagyis hitvallástalan iskolák mellett szállt sikra ;. a másik, a nemzet zöme, a konzervatív párt, az iskola
óriás nagy többségének vallásos érzelme ellen durva sértés vala. Következménye, a nemzet meghasonlása az iskolaügyben, csakhamar bekövetkezett. K é t párt, két rendszer fejlődött ki. Az egyik párt, a szabadelvű, az ő board schoolsaiban a vallásilag semleges, vagyis hitvallástalan iskolák mellett szállt sikra ;. a másik, a nemzet zöme, a konzervatív párt, az iskola