A személyi védelmi kör a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatábangyakorlatában

SZEMÉLYI VÉDELMI KÖRE A NÉMET ÉS MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI GYAKORLATBAN

2. A személyi védelmi kör a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatábangyakorlatában

Az Alkotmány alapjogi fejezete a jogok jogosultjait különbözőképpen határozta meg. Különbséget tett a mindenkit, a magyar állampolgárokat, az ország terü-letén élőket megillető jogok között. Az élethez és emberi méltósághoz való jog az 54. § (1) bekezdése szerint minden embert megillet, az 54. § (2) bekezdése értelmében pedig egyetlen embert sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek alávetni.³³⁶

333 BGHZ 107, 385.

334 G -S i. m. 71.

335 Geddert-Steinacher az emberi méltóságot az individuumhoz kapcsolja. Számára elfogadha-tatlan az absztrakt „emberkép” védelme, mivel abban az emberi méltóság puszta erkölcsi értékké degradálását véli felfedezni, amely a mindenkori társadalmi és politikai konvenciók

függvénye. G -S i. m. 71.

336 A jogi személyek nem hivatkozhattak az emberi minőség védelmét garantáló emberi méltó-ságra, de az Alkotmánybíróság gyakorlatában kidolgozott általános személyiségi jog tartalmi elemét képező általános cselekvési szabadság sérelmére igen. 24/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1996, 107, 111. A jogi személyek autonómiájának alapja az Alaptörvény hatálybalépését

Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban³³⁷ az Alkotmány minden ember jogképességét, azaz jogalanyiságát, jogi értelem-be vett személy voltát elismerte,³³⁸ amiből az Alkotmánybíróság azt a követ-keztetést vonta le, hogy az „ember” normatív fogalommá lett.³³⁹ Ugyanakkor felismerte:

„A jogképesség olyan végletes absztrakció, amelyben már nincs semmi kizárólagosan emberi. A jogképesség formális minőség.

[…] Ezért az ember jogi alaphelyzetéhez hozzátartozik két »tartal-mi« alapjog is, amely a jogképesség formális kategóriáját kitölti, és a »személy« emberi minőségét kifejezi: az élethez és az emberi méltósághoz való jog.”³⁴⁰

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát az élethez és emberi méltósághoz való jog fejezi ki a „személy” emberi minőségét, tölti ki a jogképesség formális kategóriáját. Így a jogi értelemben vett ember, a személy fogalma összekapcso-lódik az emberi méltósághoz (és az élethez) való jog tartalmával.

Az Alkotmánybíróság az élethez és emberi méltósághoz való jog értelmezé-sével megállapította ugyan, hogy a normatív ember fogalom tartalmilag nem meghatározott, és csupán azt a követelményt állította fel, hogy az ember eddig elért jogi pozíciójából semmit sem lehet visszavenni. A jogi ember fogalom legfontosabb tartalmi elemének az elvont egyenlőséget tette, amelyhez képest másodlagos kérdésnek tekintette a jogalanyiság kezdetét.³⁴¹ Ugyanakkor az

követően az I. cikk (4) bekezdés, amely kifejezetten a jogalanyisággal rendelkező szervezetek (nem természetes személyek) vonatkozásában mondja ki azt, hogy a törvény alapján létreho-zott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. 25/2012.

(V. 18.) AB határozat Indokolás [45].

337 EJENY 6. cikk, PPJNE 16. cikk.

338 A pandektista hagyomány személy fogalma összemossa a jogképesség és a jogalanyiság kate-góriáját, így az ember a jogképesség megszerzése révén válik személlyé, vagyis a jogrendszer alanyává. Ez Frivaldszky szerint oda vezet, hogy az emberi személynek nem természetes alanyi jogai vannak, amelyeket az állam annak méltósága okán elismer, hanem minden sze-mélyhez fűződő alapvető jog a jogképesség kategóriáján keresztül végül is az állami akarattól függ. F (2014) i. m. 31–32.

339 Majtényi Balázs szerint az Alkotmánybíróság az első abortusz határozatban „a jogképesség-nek az Alkotmányban történő szerepeltetéséből kiindulva a polgári jogi egyenlő terjedelmű jogképesség és jogegyenlőség alkotmányjogi fogalmát összekuszálva” próbált a személyek jogalanyiságára mindenkor használható fogalmat találni. M B. (2009b) i. m. 2000.

340 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 267.

341 Uo.

élethez és emberi méltósághoz való jog értelmezésében használt emberkép – a későbbiekben bemutatottak szerint – mégis pozitív tartalommal töltötte meg az emberi méltóság jogi fogalmát, és ezzel a személy absztrakt és elvont fogalmát lényegi – az embert az élővilágból kiemelő – ismérvvel ruházta fel: rendelkezik az autonóm viszonyulás képességével. Így az Alkotmánybíróság az ember fogalom körüli vitát nem oldotta meg,³⁴² azt a törvényhozóra bízza, de állást foglalt a jogi ember fogalom biológiai ember fogalom irányába való kiterjeszt-hetőségének alkotmányossága kérdésében. Megállapította, hogy a jogi ember fogalom esetleges kiterjesztése³⁴³ ennek a felfogásnak megfelelően a születés előttre nem változtatná meg a jogi ember fogalom alapvető jellemzőit, tehát végrehajtható az Alkotmány keretei között, nem tenné szükségessé az alapjo-gok átfogó értelmezését.³⁴⁴ A testület ﬁ gyelmeztetett arra, hogy az absztrakt egyenlőséget ez a kiterjesztés nem érinti; ha elismeri, akkor fejlettségére és minden más tulajdonságára való tekintet nélkül kell elismernie jogalanynak.³⁴⁵

2.1. A magzat

Az Alkotmánybíróság az első abortusz-határozatban rögzítette, hogy az ember fogalmának másik elemét képezi, hogy jogalanyisága a születéssel kezdődik.

342 A szakirodalom a jogi és biológiai ember fogalom mellett megkülönbözteti az ember társadalmi – erkölcsi fogalmát is, amely tágabb (elvben nemcsak a homo sapiens biológiai specieshez tartozókra terjed ki) is és szűkebb (nem minden genetikailag az emberi fajhoz tartozó egyedre vonatkozik) is a mindennapi vagy biológiai fogaloménál. Kis János szerint az Alkotmánybíróság sem a biológiai, hanem az erkölcsi-társadalmi értelemben vett embernek tulajdonítja az élethez és emberi méltósághoz való jogot. Ehhez ld. K (1992b) i. m. 130–132.

G (1998) i. m. 29. Frivaldszky elhatárolódik az „erkölcsi személy” kategória használa-tától, amennyiben azt a biológiai ember fogalom szűkítésére használják. Ezen túlmenően az emberi „faj” terminus használata helyett az „emberi nem” fogalmat ajánlja, mivel minden emberi személy kivétel nélkül ugyanazon „emberi nem”-hez tartozik. F (2014) i. m. 8–11.

343 Kilényi Géza lehetséges szabályozási alternatívaként veti fel a magzati lét sui generis jogi védelem alatt álló értékként való kezelését, amely nem feltétlenül azonos a magzati lét egész tartalma alatt. (64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 278–279.).

344 Kis János szerint az ilyen kiterjesztés az alkotmány ember fogalmának gyökeres átértelmezé-sét tenné szükségessé, és nem maradna más használható értelmezés, mint az ember genetikai, biológiai fogalma. K (1992b) i. m. 132., 133.

345 Kis János szerint a magzat feltétel nélküli jogképességének elismerése kikerülhetetlenné tenné a jogképesség fokozatainak bevezetését. Uo.

Az Alkotmánybíróság ezzel azonosította azt a kérdést, hogy a magzatot megil-leti-e az élethez való jog azzal a kérdéssel, hogy jogalany-e a magzat.³⁴⁶

A magzat jogalanyisága eldöntésének alkotmányjogi akadályát az Alkotmány 54. § (1) bekezdés „veleszületett” fogalmának a többféle értelmezése jelentette.

A fogalom értelmezése nem jelenik meg a határozat többségi indokolásában, a párhuzamos véleményekből azonban kiderül, hogy az a testületen belül nem volt egységes.

Egyik álláspont értelmében az alkotmány a veleszületett kifejezéssel határ-vonalat kívánt húzni a megszületett ember, az emberi élet és az ún. „potenciális élet” (magzati élet) közé és csak az előbbiről rendelkezett.³⁴⁷ Ebből az állás-pontból az következik, hogy a magzat jogalanyisága fennállásának feltétele az alkotmányi szintű törvényhozási döntés meghozatala.

Ehhez közeli álláspont szerint a magyar jogrend a magzati életet védendő értékként kezeli, de a magzatot nem tekinti jogalanynak, jogi értelemben em-bernek, hanem önálló, sajátos közjogi jogtárgynak. Az ember az anyatesttől elvált, megszületett ember, aki a hatályos jog szerint jogképes. A veleszületett fogalmat a hatályos jog az anyatesttől való elválás és nem az anyatestben való fogantatás mozzanatához köti.³⁴⁸

Ezzel a véleménnyel élesen szembenálló álláspont szerint a veleszüle-tettség nem a születéssel szerzett, hanem elidegeníthetetlen, az emberrel

„velekeletkezett”, azaz a létéből, ember voltából eredő jogot jelent. Az Alkotmány alapján semmivel nem igazolható, hogy a még meg nem születettnek nincs joga az élethez és az emberi méltósághoz.³⁴⁹

A testület megosztottsága vezetett annak rögzítéséhez, hogy „az Alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kell ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni.” Ugyanakkor a határozatból ennek az ellenkezője derül ki: a magzat jogalanyiságának kérdése eldönthető lett volna az Alkotmány értelmezésével, azt azonban az Alkotmánybíróság nem vállalta fel, mivel az addigi magyar jogrendszer felfogását érdemben megvál-toztatta volna.

346 G (1998) i. m. 38. 17. lj. Ez a megállapítás annak ellenére helytálló, hogy a határozat a magzat jogalanyisága előkérdéséről beszél.

347 48/ 1998 (XI. 23.) AB határozat, ABH 1998, 333, 368–369. Holló András párhuzamos indo-kolása.

348 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 331–332. Zlinszky János párhuzamos indokolása.

349 48/1998. (XI. 23.) AB határozat, ABH 1998, 333,363–364. Lábady Tamás különvéleménye.

A magzat jogállásának – az Alkotmánybíróság határozatával szembeni – átértékelésére tett kísérletet a Bajai Városi Bíróság első fokú ítélete, amikor megállapította, hogy „a méhmagzat életkorát élő felperesnek az alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát” a tervezett terhesség megszakítás sérti, ezért az abortuszkérelmet hatálytalanította (ún. „dávodi-ügy”).³⁵⁰ A Bács–

Kiskun Megyei Bíróság – miután a nem jogerős ítélet után a terhesség meg-szakítása megtörtént – megszüntette az eljárást és az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte. Jogerős határozatában azt is kimondta, hogy a hatályos magyar jogban a magzat nem jogalany, így nem illeti meg sem az élethez és az emberi méltósághoz való jog, sem a perbeli jogképesség.³⁵¹

Az Alkotmánybíróság első abortusz-határozatát követően megalkotott mag-zatvédelmi törvény nem terjesztette ki az ember jogalanyiságát a megszületés előtti időre, ezért a testület a második abortusz-határozatban már azt rögzítette, hogy a törvényhozó nem ismerte el a magzat jogalanyiságát.³⁵² A születés ki-tüntetett szerepe melletti legfontosabb érv tehát az, hogy a jogalkotó azt tette meg releváns határvonalnak.³⁵³ Egyetértek Győrﬁ azon álláspontjával, hogy jobban illeszkedett volna az Alkotmánybíróság emberképéhez, ha a magzatot a fogantatástól kezdve felruházza az élethez való joggal. Meggyőző az az érvelés, hogy az Alkotmánybíróságnak a hatályos szabályozás és saját emberképének összeütközésekor ez utóbbit kellett volna választania, mivel a testületet a kö-zönséges törvények nem kötik, de saját esetjoga, az abban kidolgozott fogalmak igen.³⁵⁴ Győrﬁ vitatja, hogy amennyiben a magzatnak lehetnek jogai anélkül, hogy az élethez való jog megilletné, miért ne lenne jogképes. A jogképesség nem jelenthet minden jogképes entitás számára azonos jogokat.³⁵⁵

Az Alkotmánybíróság az ember biológia fogalma helyett az élet biológiai fogal-mából indult ki a megfogant, keletkezőben lévő emberi élet objektív, intézményes védelmének kidolgozása során: „Biológiai (főleg genetikai) szempontból az egye-di emberi élet nem a születés és halál, hanem a fogantatás és halál közötti egysé-ges folyamat.”³⁵⁶ Ez a magzat személyként való felfogását az Alkotmánybíróság

350 A Bajai Városi Bíróság ítéletét kivonatosan közli Fundamentum 1998/3. Az ítélet bírálatát ld. uo. H (1998) i. m. 77–81.; H i. m. 82–88. A dávodi ügy elemzését ld. még J (2002) i. m. 465–473.

351 BH 1998. 372.

352 48/1998. (XI. 23.) AB határozat, ABH 1998, 333, 339.

353 G (1998) i. m. 30.

354 Uo. 29–30.

355 Uo. 38. 17. lábjegyzet.

356 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 271.

többségi álláspontja szerint egyre természetesebbé teszi, mégis csak – a biológiai értelemben vett – emberi élet relatív védelméig jutott el.³⁵⁷

Az Alkotmánybíróság egyértelműen hibázott akkor, amikor az abortusz szabályozása alkotmányosságának érdemi feltételeit függővé tette attól, hogy a magzat jogilag ember-e, van-e alanyi joga az élethez és a méltósághoz, mivel az Alkotmányt az egyszerű törvény alá rendelte. Már az első abortusz-határozat-ból is az derül ki, hogy a magzat jogalanyiságának elismerése nem tekinthető eleve és szükségképpen alkotmányellenesnek, ezért az Alkotmánybíróságnak fel kellett volna vállalnia, hogy alkotmányértelmezéssel eldönti a magzat jogalanyiságának „előkérdését”. Az adott helyzetben megoldás lehetett volna a

„megoldás hiánya” is. A magzat jogalanyiságának kérdését nyitva lehetett volna hagyni, mert a védelmi kötelezettség e nélkül is kibontható volt.

Az Alaptörvény I. cikke – a korábbi Alkotmánnyal ellentétben – általánosan meghatározza az alapjogok jogosultjait. Az (1) bekezdés értelmében az alapvető jogok a nagybetűs (emberi méltósággal rendelkező) „EMBER”-t illetik meg.

A II. cikk második mondata értelmében az alapjogok élén álló élethez és az emberi méltósághoz való jog pedig mindenkit megillet. A minden ember jog-képességére való utalást az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése változatlanul tartalmazza.

A II. cikkből – ahogyan már hivatkoztam rá – kimaradt a régi Alkotmány 54.

§ (1) bekezdésében szereplő „veleszületett” fogalom, amelynek értelmezése – a fentiekben bemutatottak szerint – az Alkotmánybíróságon belül sem volt egysé-ges. Az Alaptörvény a „veleszületett” fogalom kihagyása ellenére – azzal, hogy eltért a magzat alkotmánykoncepcióban képviselt emberként való felfogásától – nyitva hagyta az emberfogalom körüli vitát. Mindazonáltal az Alaptörvény hallgatása (nem mondja ki, hogy a magzat ember) és a magzati élet relatív intézményes védelme – a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat ismeretében –³⁵⁸ arra utalhat, hogy a jogi ember fogalom második elemét képezi továbbra is, hogy jogalanyisága a születéssel kezdődik. A jogi ember fogalom azonban formális, így nem alkalmas arra, hogy az élethez való jog érvényesülésével kap-csolatos tartalmi kérdésekre választ adjon. Az Alkotmánybíróság viszont már az első abortusz-határozatban elmozdult a biológiai ember fogalom irányába,

357 Lábady Tamás szerint az ember biológiai és normatív fogalma elválaszthatatlan, így az Alkotmány alapján értelmezhető. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 280.

Kilényi Géza ezzel ellentétben kifejtette, hogy az emberi élet jogi kezdetének megállapítása nem természettudományi szakkérdés, a jognak emellett egyéb társadalmi szempontokat is ﬁ gyelembe kell venni. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 278.

358 Ennek a felfogásnak a kritikáját ld.. F (2015) i. m. 7–12.

amit az Alaptörvény beteljesített az élet „fogantatástól” biztosított védelmének megfogalmazásával.³⁵⁹ Ezért felmerül az embrió és a magzat státusa közötti különbség alkotmányossága,³⁶⁰ amely a testen kívül létrejött és be nem ültetett embrió védelmében is változást eredményezhet.³⁶¹

Az Alaptörvényben a „fogantatástól” biztosított védelem ezen túlmenően – az abban képviselt határozott értékrendnek megfelelően³⁶² – többet jelent, mint az anya önrendelkezési jogával konkuráló személytelen, objektív, intézmény-védelmi kötelezettség, ami a jövőben az állam életintézmény-védelmi kötelezettségének tartalmában eredményezhet változást.

2.2. A meghalt ember

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az élet végével kapcsolatos kihívásokat is, de problémamentesnek tekintette az a kérdést, hogy meddig is illet meg valakit az élethez való jog. A testület szerint az abortusztól eltérően a halálbüntetés

359 Ezzel szemben Schanda Balázs szerint ebben a tekintetben az Alaptörvényben visszalépés történt az alkotmánykoncepcióhoz képest. Míg az alkotmánykoncepció egyértelművé tette, hogy a megfogant embernek joga van a védelemre, a végleges szövegben az ember-magzat szóhasználat kettőssége azt fejezi ki, hogy a védeni rendelt magzatot nem tekinti emberi jogok alanyának. A magzat fogalom megjelenése gyengíti az egységes ember fogalmat, amelyben az ember biológiai és jogi fogalma egybeesik. S (2015c) i. m. 133–134.; S (2014) i. m. 508–510.

360 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) deﬁ níciója sze-rint: „165. § a) embrió: minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig, b) magzat: a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől.”

Ennek megfelelően emberi lényről csak a tizenkettedik héttől beszélhetünk, ha a magzat az anyaméhben van, az anyatesten kívüli embrió tehát nem emberi lény. N i. m.

102–103. Az Eütv. a szerint tesz különbséget ugyanazon embrionális élet között, hogy az ﬁ zikailag hol helyezkedik el, testen belül vagy testen kívül. Navratyil szerint ebből fakad az „a ritka jogi kuriózum, hogy míg az anyatesten belül fejlődő embrióval kapcsolatban a jogszabályok a személy mivolttal kapcsolatos fogalmakat használnak – például jogképesség, gyámság –, addig az anyatesten kívüli embrióval összefüggésben viszont dologi, tulajdonjogi kategóriákat.” N (2014) i. m. 404.

361 Az Eütv. kritikájához ld. J (2007b) i. m. 254–255., 257–258.

362 Catherine Dupré az Alaptörvény II. cikkének és R. cikk (3) bekezdésének az együttes olvasatából azt a következtetést vonta le, hogy az alkotmányozók a méltóság úgynevezett determinisztikus megközelítését választották, amely a Nemzeti hitvallásban megfogalmazott kulcsszavakra (például család) tekintettel „dermesztően emlékeztet Európa sötétebb alkotmá-nyos múltjára”. Az a „determinisztikus deﬁ níció” szerinte különösen problematikussá válik a magzat fogantátástól kezdődő védelme miatt, mivel az az abortuszt különösen korlátozó megközelítését teszi lehetővé, „a nő méltóságának erősen megkérdőjelezhető képét rajzolja fel”, illetve az embrió védelmével „ﬁ gyelmen kívül hagyja a prenatális élet fejlődésének biológiai valóságát annak különböző szakaszaiban”. D (2011) i. m. 24., 26–27. D (2012) i. m. 145–146., 152–156.

és eutanázia esetén nem vitás, hogy akinek az élete feletti rendelkezéséről szó van, ember.³⁶³ A mai jog ember fogalmának harmadik elemét képezi tehát, hogy jogalanyisága a halállal megszűnik. Mivel a halál folyamat, kérdés, hogy mikor válik ez a folyamat visszafordíthatatlanná. Ma világszerte elfogadott, hogy a halál időpontjának beállta az agyhalál, és a magyar jog szerint ez az agy műkö-désének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése esetén következik be.³⁶⁴

Győrﬁ szerint amennyiben az Alkotmánybíróság az agyhalál uralkodó ál-láspontját fogadja el, szembe kell néznie az inkonzisztencia vádjával. Ebben az esetben ugyanis a magzatot nem lehet a fogantatásától kezdve emberi életnek tekinteni, mint ahogy a bírák tették. Ha viszont a testület ragaszkodik ahhoz, hogy a magzat élete a fogantatásától kezdve emberi élet, az élet határát a másik oldalon is ki kell tágítani a mai halál fogalomnál távolabbra, vagyis az ember mint biológiai rendszer rendszerként való funkcionálása irányába.³⁶⁵

Az emberi méltósághoz való jog tehát a többi joghoz hasonlóan az embert életében illeti meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mégsem szűnik meg a halállal a méltóság, mivel elismeri a kegyeleti jog alkotmányos védelmét.

Az azonban nem teljesen egyértelmű, hogy a testület az emberi méltóság me-lyik megjelenési formájából vezette le a kegyeleti jog alkotmányos védelmét. A 997/B/2005. AB határozat – német mintára – kimondta:

„A kegyeleti jog a meghalt ember méltóságának visszamenőle-ges megsértését tiltja. A kegyeleti jog nem tartozik az általános személyiségi jog hatálya alá, ez utóbbi ugyanis az élő személyek védelmét hivatott ellátni. Ezzel szemben a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog részeként érvényesül, az emberi méltósághoz való jog részleges továbbélését jelenti a halál bekövetkezte után. A kegyeleti jog részben az emberi méltóság egykori meglétéhez

kap-363 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 268.

364 Eütv. 202. § A nemzetközi gyakorlat szerint az agyhalál a következő tünetek együttes fennál-lása esetén állapítható meg: a spontán légzés és a szívműködés hiánya (ez volt a korábbi halál megállapítási időpont), az izomzat teljes ernyedtsége, mély eszméletlenség, a szemreﬂ ex hiá-nya és abszolút egyenes vonalú, stimulálás ellenére is változatlan EEG (elektroenkefalográf) lelet. Az agyhalál megállapítása a halottból történő szerv- és szövetátültetés esetén különösen fontos, főként, hogy a magyar jog 1999-ben e területen áttért a feltételezett beleegyezés elvének alkalmazására, amely szerint, aki nem tesz határozott alakiságok mellett tényleges nyilatkozatot az átültetés ellen, annak szervei, szövetei halála után szabadon felhasználhatók.

Ld. J (2007a) i. m. 81.

365 Győrﬁ a fenti orvosi meghatározásokból eredő inkonzisztenciák elkerülésére a halál norma-tív, de morálisan releváns (vagyis a tudat végleges elvesztéséhez kötött) deﬁ nícióját ajánlja.

G (1998) i. m. 30–31.

csolódó védelmi igényt foglal magában, amely az elhunyt személyt az emberi nemhez való tartozás alapján illeti meg. A kegyeleti jog – mint az emberi méltósághoz való jognak a halál után is fennma-radó eleme – az elhunyt személy élete során megszerzett erkölcsi, személyes és társadalmi megítélésének védelmét biztosítja.”³⁶⁶ A német minta – néhol szószerinti – átvétele érhető tetten mind az általános személyiségi jog halál utáni védelmének tagadásában és annak indokolásában (élő személyek védelme), mind a kegyeleti jog emberi méltóságra alapozásában és annak indokolásában (emberi nemhez tartozás, élet során megszerzett erköl-csi, személyes és társadalmi megítélés védelme). Ennek ellenére a határozat kö-vetkező bekezdése már az elhunyt általános személyiségi jogának post mortem érvényesüléséről szól.³⁶⁷ A határozat a polgári jogi és büntetőjogi szabályozásban megjelenő kegyeleti jogot a túlélő hozzátartozók személyiségi jogának tekinti, amely – a német szakirodalomból ismert – álláspontnak megfelelően „csupán visszatükrözi az Alkotmány szintjén biztosított általános személyiségi jog post mortem érvényesülését”. A visszatükröződés – lefordítva az alapjogi dogmatika nyelvére – azt jelenti, hogy a jogai védelmére már nem képes elhunyt személy általános személyiségi jogából fakadó állami védelmi kötelezettség sugárzik ki a túlélő hozzátartozók általános személyiségi jogára, és alanyi jogi tartalommal tölti meg azt, amelyet a Ptk.³⁶⁸ és Btk. vonatkozó szabályai alapján érvényesíteni tudnak.

Az emberi méltósághoz való jog két aspektusa elhatárolásának nehézségét az okozza, hogy az Alkotmánybíróság nem egyeztette össze az emberi méltóságot és az általános személyiségi jogot megkülönböztető német modellt a saját,

In document Zakariás Kinga (Pldal 106-124)