TARTALMA A NÉMET ÉS MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI GYAKORLATBAN
1. Az emberi méltósághoz való jog és az alapjogok lényeges tartalmának viszonya a német Szövetségi tartalmának viszonya a német Szövetségi
Alkotmánybí-róság gyakorlatában
A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltóság – a post mortem védelem kivételével – nem önmagában jelenik meg, hanem valamelyik konkrét alapjoggal összekapcsolva, a speciális alapjog lényeges tartalmának részeként. Ezért tisztázni kell az emberi méltósághoz való jog és az alapjogok lényeges tartalmának viszonyát.
A kiindulópontot a Grundgesetz szövege képezi, amely két helyen tartalmaz-za az „érinthetetlen” kifejezést: az emberi méltóság klauzulában [1. cikk (1) bekezdés első mondat] és az alapjogok lényeges tartalma vonatkozásában [19.
cikk (2) bekezdés]. A két előírás közötti lényeges különbség az, hogy az emberi méltóság tisztelete és védelme – az örökkévalósági klauzulára tekintettel [79.
cikk (3) bekezdés] az alkotmányozót is köti, míg az alapjogok lényeges tartalma csupán a törvényhozót. A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjogok lényeges tartalma – az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan – korlátozhatatlan.
A testület a Grundgesetz 12. cikk (1) bekezdésében garantált foglalkozás szabad megválasztásához való jog értelmezése során kimondta:
„[A]z alapjog lényeges tartalmát a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének egyértelmű megfogalmazása szerint »semmilyen esetben« nem szabad korlátozni; az a kérdés, hogy a korlátozás kivételesen mégis milyen körülmények között megengedhető, tárgytalan [BVerfGE 7, 377 (411)].”
A Grundgesetz 6. cikk (1) bekezdését értelmező határozatában – amelyben levezette a házasságkötés szabadságát arra az esetre is, ha az egyik házasulandó fél külföldi, és a külföldi jog nem ismeri a házasság felbontásának intézményét – a lényeges tartalom garanciájában a „legkülsőbb határt” (äußerste Grenze) látta, amely a törvényhozó hatalmának határt szab azokban az esetekben, amelyekben a korlátozás megengedett.585 Hasonlóan fogalmazott a gerincvelői folyadékból (likvor) való mintavételről szóló határozat, amikor megállapította:
„a testi épség korlátozása előtt […] is létezik egy abszolút határ, amelynek átlépése az alapjog lényeges tartalmának sérelmét jelen-tené [BVerfGE 16, 194 (201)].”
Tehát a lényeges tartalom a korlátozható alapjogok esetében a korlátok-kor-látját (Schranken-Schranke) jelenti.
Ezekből a határozatokból azonban még nem derül fény a lényeges tartalom és az emberi méltóság egymáshoz való viszonyára. Ennek szemléltetésére a leginkább a magánszféra védelmét vizsgáló határozatok alkalmasak, mivel annak védelmét a Szövetségi Alkotmánybíróság – ahogy a későbbiekben részletesen bemutatom – a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének és a 2. cikk (1) bekezdésének egymásra vetített értelmezéséből bontotta ki. Így ezekben az esetekben egyértelműen jelentkezik a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog két megjelenési formájának (általános személyiségi jog és általános cselekvési szabadság) az emberi méltóság magja és a lényeges tartalma kö-zötti különbségtétel. A Szövetségi Alkotmánybíróság korai gyakorlatában még összemosódik ugyan a két tartalom,586 de a magánélet alakítása érinthetetlen területének (unantastbarer Bereich privater Lebensgestaltung) megalapozását követően már egyértelműen szétválik.
A betegekre vonatkozó orvosi dokumentáció lefoglalásáról szóló határozat kimondta:
„Az alapjog [megj. Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdés] tartalmának és terjedelmének meghatározása során fi gyelembe kell venni, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének alapnormája értelmében az emberi méltóság érinthetetlen és minden állami hatalommal szemben tisz-teletre és védelemre tart igényt. Ezen túlmenően a Grundgesetz 19.
585 BVerfGE 31, 58 (69).
586 BVerfGE 6, 32 (41) – Elfes; 27, 1 (6) – Mikrocenzus.
cikk (2) bekezdése szerint a Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdésében szabályozott alapjog lényeges tartalma sem korlátozható [BVerfGE 32, 373 (378)].”587
A magánélet alakítása érinthetetlen területére vonatkozik az a tilalom, hogy még nyomós közérdek esetén sem korlátozható, nincs ugyanis helye az arányos-ság elve szerinti mérlegelésnek.588
Az alapjogok lényeges tartalma589 és annak az emberi méltósághoz való viszonya a szakirodalomban vitatott. A két norma egymáshoz való viszonya te-kintetében három álláspont bontakozik ki: az egyik szerint az emberi méltóság tartalma és az alapjogok lényeges tartalma azonos, a másik szerint kiegészítik egymást, a harmadik szerint a lényeges tartalom az alapjogok esetében magá-ban foglalja az emberi méltóság magot.
Dürig szerint a lényeges tartalom garanciája csupán az emberi méltóság védel-mére szolgáló „jogtechnikai záró kapocs” (gesetzestechnische Sclußklammer), amely a „következő alapjogok” határtalan korlátozása ellen nyújt védelmet. „Az egyes alapjogok emberi méltóság tartalma általa [lényeges tartalom garanciája]
nyer védelmet.”590 Ezt a védelmet az örökkévalósági klauzula az alkotmányozó hatalommal szemben is biztosítja.591
A lényeges tartalom és az emberi méltóság komplementer védelmét valló felfogások aszerint különíthetők el, hogy a lényeges tartalom védelmét az alapjogok tárgyi, a méltóságot pedig azok alanyi oldalához kapcsolják, vagy a lényeges tartalom védelmét relatívnak, a méltóság védelmét pedig abszolútnak tekintik.592
587 BVerfGE 34, 238 (245) – Tonband (hangfelvétel); 80, 367 (373) – naplófeljegyzések felhasz-nálása büntetőeljárásban.
588 BVerfGE 34, 238 (245) – Tonband (hangfelvétel).
589 Pozsár-Szentmiklósy a lényeges tartalom négyféle megközelítését különbözteti meg: abszt-rakt vagy konkrét meghatározás mindkét esetben tartalmi elemek rögzítésével, negatív meg-határozás az alapjog-korlátozás megengedhetőségéről való döntéssel, pusztán szimbolikus szerep. A jogirodalmi megközelítések közül kiemeli Alexy megközelítését, aki elhatárolja egymástól a lényeges tartalom abszolút és relatív felfogását. A relatív felfogás értelmében az alapjogok lényeges tartalma az arányossági vizsgálat eredménye, a lényeges tartalom abszolút elmélete szerint viszont a konkrét esettől függetlenül elve adott. Alexy megkülönbözteti még a lényeges tartalom egyéni szempontokhoz igazodó szubjektív és azoktól független objektív megközelítését. P -S i. m. 209–212.
590 D (1958) i. m. 7.
591 Uo. 7.
592 G -S i. m. 183.
Geddert-Steinacher szerint a lényeges tartalom és az emberi méltóság nem azonos, de nem is egészítik ki egymást. A lényeges tartalom garanciája és az örökkévalósági klauzula az alapjogok lényeges tartalma védelmének – az alap-jogok mindkét oldalára kiterjedő – egységes, de lépcsőzetes rendszerét biztosít-ják, amelyben a lényeges tartalom a törvényhozó számára korlátozhatatlan, de az alkotmányozó által korlátozható, az emberi méltóság viszont az alkotmányo-zó számára is abszolút határt szab.593 A lényeges tartalom az alapjogok esetében magában foglalja a méltóság magot. Álláspontját egyrészt a két tartalomnak az alkotmánybírósági határozatok szövegében történt megkülönböztetésével, más-részt a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdése és 79. cikk (3) bekezdése címzettjei közötti különbséggel támasztja alá.594
A védelem fokozatossága valóban kiolvasható a Grundgesetzből, de a lényeges tartalom és a méltóság mag absztrakt megkülönbözetése az alkot-mánybírósági határozatokban csak a deklaráció szintjén jelenik meg. Azokban az ügyekben, ahol az alapjog sérelme alkotmánymódosítással összefüggésben merül fel, a Szövetségi Alkotmánybíróság eleve azt vizsgálta, hogy a magatar-tás megvalósítja-e az emberi méltósághoz való jog sérelmét.595 A Szövetségi Alkotmánybíróság korlátok korlátjára vonatkozó gyakorlata pedig azt támasztja alá, hogy a törvényalkotó alapjogsértése esetén a lényeges tartalom és az emberi méltóság mag azonos. Ha ugyanis a lényeges tartalom a korlátozható alapjogok végső korlátját képezi, az emberi méltósághoz való jog pedig a korlátozhatatlan alapjogok esetében tölti be a korlátok korlátja szerepet,596 nehezen belátható, hogy a korlátozhatatlan alapjogok törvényalkotóval szembeni védelme miért korlátozódna az emberi méltóság magra, míg a korlátozható alapjogok vé-delmének az alapjog lényeges tartalma szab határt. Mindazonáltal az emberi méltósághoz való jog értelmezése szempontjából elegendő azt rögzíteni, hogy az minden alapjog korlátozhatatlan magját képezi.
593 Ugyanakkor Geddert-Steinacher szerint az emberi méltóság az alkotmányértelmezés transz-cendens mércéjeként abszolút. G -S i. m. 188–189.
594 Uo. 180–181.
595 BVerfGE 30, 1 (25-26) – lehallgatási határozat.
596 Például az evangélikus testvéri egyesület ügyben az emberi méltóság képezte a vallásszabad-ság korlátozásának határát: „A vallásszabadvallásszabad-ság keretein belül felmerülő konfl iktust sokkal inkább a Grundgesetz értékrendje, valamint ezen alapvető értékrend egysége értelmében kellene megoldani. A vallásszabadság az alapjogi értékrend részeként a tolerancia követel-ményéhez tartozik, különösképpen a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésében garantált emberi méltóságra vonatkoztatva, amely legfőbb értékként uralja az alapjogi értékrendet [BVerfGE 32, 98 (107)].”
A szakirodalom az emberi méltósághoz való jog tartalmát olyan szférák azonosítása révén határozza meg, amelyekben az emberi méltóság az alapjogok lényeges tartalmaként különösképpen megnyilvánul.597 Egyetértés van abban, hogy az emberi méltósághoz való jog biztosítja az egyén testi-lelki integritását, a szellemi-erkölcsi személyiség identitását, az emberek alapvető egyenlőségét és a megélhetéshez szükséges létminimumot.598
Ennek megfelelően az emberi méltósághoz való jog tartalmát dolgoza-tomban azokkal az egyéb alapjogokkal összefüggésben vizsgálom, amelyek emberi méltóság tartalma a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában a legegyértelműbben kimutatható, vagyis a személyiség szabad kibontakoztatá-sával [Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdés], valamint az élethez és testi épséghez való joggal [Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdés] összefüggésben.599 Röviden kité-rek az emberi méltósághoz való jog és a jogegyenlőségi klauzula [Grundgesetz 3. cikk], valamint a szociális jogállam [Grundgesetz 20. cikk (1) bekezdés]
viszonyára is.