Az emberi méltósághoz való jog értelmezésének sajátosságai az Alkotmánybíróság gyakorlatábansajátosságai az Alkotmánybíróság gyakorlatában

4.1. Az emberi méltósághoz való jog tárgyi védelmi köre

Az emberi méltósághoz való jog értelmezése elé a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában elsősorban azért gördül különösen sok nehézség, mert a Grundgesetz rendelkezéseivel ellentétben az élethez és a méltósághoz való jogot mind a korábbi Alkotmány, mind az Alaptörvény együtt említi: minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Lényeges különbség a két alkotmány szöveg között, hogy az Alaptörvény II. cikkéből kimaradt az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt „önkényesen” kitétel, amely teret adott az élettől és az emberi méltóságtól történő nem önkényes megfosztásnak, és az Alaptörvény II. cikk első mondata – a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésé-hez hasonlóan – már csupán az emberi méltóság sérthetetlenségét deklarálja.²⁵⁰ A két jog egymáshoz való viszonyának kibontásakor az Alkotmánybíróság az emberi lét egészét érintő első határozatában, amelynek nem kisebb volt a tétje, mint a halálbüntetés alkotmányosságának megítélése, abból indult ki, hogy az „emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték”.²⁵¹ Ez a felfogás alapot adott az oszthatatlansági doktrína megfogalmazására, melynek értelmében az élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó oszthatatlan és

korlátozhatat-250 Az Alaptörvény két helyen használja a „sérthetetlen” kifejezést: az emberi méltóság sérthetet-lenségének deklarálása mellett (II. cikk), az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletét és védelmét az állam elsőrendű kötelezettségévé teszi. A sérthetetlenség mindkét esetben az alapjog korlátozhatatlanságát jelenti azzal, hogy az alapjogi sérthetet-lenség csak az alapjog lényeges tartalmára vonatkozhat és ennyiben eltérő „sérthetetsérthetet-lenség- „sérthetetlenség-koncepciót” takar. D –K i. m. 340.

251 23/1990. (X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88, 93.

lan alapjog.²⁵² Az oszthatatlansági doktrínából elvileg az következik, hogy az emberi méltósághoz való jognak nincs az élethez való jogtól különálló tartalma és fordítva: az élethez való jognak sincs az emberi méltósághoz való jogtól elkülönülő tartalma.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog későbbi-ekben bemutatandó személyiségvédelmi funkciójára hivatkozással – a német Alkotmánybíróság gyakorlatából kiindulva – az emberi méltósághoz való jogot már működése legelején azonosította az általános személyiségi joggal.²⁵³

Az emberi méltóság két megjelenési formájára tekintettel az Alkotmánybíróság kidolgozta azt is, hogy milyen összefüggésben érvényesül az emberi méltóság korlátozhatatlansága. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az emberi méltó-sághoz való jog csupán az emberi státusz meghatározójaként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és elválaszthatatlan egysége határozza meg a sajátos emberi státuszt.²⁵⁴ Ezért anyajog mivoltából levezetett egyes részjogo-sítványai az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint – a szükségességi-arányossági teszt alapján, a lényeges tartalom kivételével – korlátozhatók.²⁵⁵

Az emberi méltósághoz való jog tehát két formában jelenik meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában:²⁵⁶ egyrészt az emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert megalapozó abszolút jogként, másrészt a személyiség fejlő-dését védő relatív jogként.²⁵⁷ Ennek megfelelően az emberi méltósághoz való jog normatív szerkezete a két megjelenési formában eltérő.

252 Az oszthatatlansági elv első kinyilvánítása része a 23/1990. (X. 31.) AB határozat többségi indokolásának [ABH 1990, 88, 93.], részletes kidolgozása Sólyom László párhuzamos véleményében található [ABH 1990, 88, 104–107.].

253 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.

254 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308.

255 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 383.

256 Deli és Kukorelli szerint az emberi méltóság az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányhoz kapcsolódó korábbi gyakorlatában háromszintű rendszert képezett. A rendszer első szintjén az érinthetetlen emberi méltóság állt, amelyet a testület „meghatározhatatlan fogalomként”

fogott fel, és csupán a második szinten határozott meg bizonyos alapfunkciók mentén ún.

beszámítási pontokat, amelyekből a harmadik szinten az egyes konkrét alapjogokat levezette.

D –K i. m. 341–343., 347.

257 Balogh Zsolt szerint az emberi méltósághoz való jog két dimenzióban van jelen: egyrészt mint az alapjogi dogmatikai rendszert megalapozó jog (egyfajta absztrakció, amelynek mégis tulajdoníthatók alapjogi jellemzők), másrészt az emberi méltóságból levezetett jogok formájában (alanyi jogok). B (2010) i. m. 38. Tóth Gábor Attila is megkülönbözteti az Alkotmánybíróság gyakorlatában a méltósághoz való jog két megjelenési formáját:

az általános személyiségi jog képében megjelenő, korlátozható emberi méltóságot és az élethez való joggal együtt megjelenő, abszolút érvényesülést kívánó emberi méltóságot.

T (1996) i. m.

A korlátozhatatlan emberi méltósághoz való jog szerkezetében ugyanúgy nem lehet általános módon elkülöníteni a tárgyi védelmi kört és a korlátot, mint a német gyakorlatban és így a prima facie védelem és a végleges védelem megegyezik. A lényeges különbség az, hogy az oszthatatlansági doktrínából elvileg az következne, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltósághoz való jognak nincs önálló, az élethez való jogtól független tárgyi védelmi köre. A korlátozható emberi méltósághoz való jog, vagyis az általános személyiségi jog szerkezetében a többi alapjoghoz hasonlóan elkülönül a tárgyi védelmi kör és a korlát, így ebben az esetben az a kérdés merül fel, mit jelent a lényeges tartalom követelménye. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog általános személyiségi joggal való azonosítása révén az Alkotmányban nem nevesített alapjogot kreált, amely – a későbbiekben bemutatottak szerint – megfelel a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában kidolgozott általános személyiségi jognak, azt külön tárgyalom.

4.2. Az emberi méltósághoz való jog funkciói

4.2.1. A hagyományos alapjogi funkciók

A magyar alapjogi dogmatika az emberi méltósághoz való jog funkcióinak meg-jelölésekor nem arra ad választ a német dogmatikához hasonlóan, hogyan védi az alapjog a védelmi körébe tartozó magatartásokat, hanem az emberi méltóság személyiségvédelmi és egyenlőségi,²⁵⁸ illetve nem komparatív és komparatív funkciójának²⁵⁹ kibontásakor az emberi méltóság tartalmának meghatározására tesz kísérletet. Ezért felmerül a kérdés, hogy mi az emberi méltósághoz való jog funkciója.

Balogh Zsolt szerint a tiszteletben tartás (mint negatív oldal) és védelem (mint pozitív oldal) ugyanúgy része az emberi méltóságnak, mint más alapjo-goknak.²⁶⁰ Az emberi méltósághoz való jog az egyént megillető jogként (negatív

258 Elsőként Sólyom László párhuzamos indokolása a 23/1990. (X. 31.) AB határozathoz, ABH 1990, 103–104.

259 „Az emberi méltósághoz való jog azt fejezi ki, hogy az ember különleges megítélésre és bá-násmódra méltó lény, ezért bizonyos bánásmódokat tilos alkalmazni az emberekkel szemben (személyiségvédelmi – nem komparatív funkció). Emellett a méltósághoz való jognak az is részét képezi, hogy minden embert másokkal egyenlő személyként kell kezelni, vagyis az egyes emberek és embercsoportok között tilos indokolatlan, ésszerűtlen különbséget tenni (egyenlőségi – komparatív funkció).” T (2003) i. m. 269.

260 B (2010) i. m. 38.

alapjogként) mindenképpen biztosítja a nemzeti alkotmányok és a nemzetközi jogi dokumentumok által nevesített tilalmak érvényesülését (kínzás, kegyetlen, megalázó és embertelen bánásmód tilalma, a szolgaság és rabszolgaság tilal-ma és a hozzájárulás nélkül végzett orvosi kísérlet tilaltilal-ma).²⁶¹ De az emberi méltóság megjelenik úgy is, mint tevőleges állami kötelezettség, olyan állami feladat, amely az emberi méltóság külső feltételeinek a megteremtésében ölt testet (intézményvédelem). Az emberi méltóságra is vonatkozik tehát az alap-jogokra általában irányadó alkotmányi tétel, hogy az állam elismeri és védi a sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogokat.²⁶²

A magyar alapjogi dogmatika más ért ugyan az emberi méltósághoz való jog funkcióin, mint a német, de önmagában abból, hogy az alkotmány az emberi méltóságot jogként tételezi, már következik, hogy az rendelkezik az alapjogok mindkét funkciójával. Felmerül a kérdés, hogy a két funkció az emberi méltóság esetében a többi alapjoghoz hasonlóan az alapjog két oldalának megkülönböz-tetéséhez vezet-e.

A korábbi Alkotmány 8. § (1) bekezdése és az Alaptörvény I. cikk (1) bekez-dése az alapvető jogokhoz kapcsolja a „tisztelet” és „védelem” kifejezéseket, így ezekből a rendelkezésekből nem vonható le erre vonatkozó konklúzió.

Az emberi méltóság sérthetetlenségéből azonban – a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan – kiolvasható az emberi méltóság garanciájának átfogó, magánszemélyekkel szembeni érvényesülése is.

Balogh szerint az emberi méltósághoz való jogból mint az alapjogi rendszert megalapozó jogból – amelyet egyfajta absztrakciónak tekint – közvetlenül alanyi jogosultság nem következik ugyan, az emberi méltósághoz való jognak mégis tulajdoníthatók alapjogi jellemzők. Az emberi méltósághoz való joggal szembeni állami kötelezettség ugyanis vitathatatlanul fennáll, amely megala-pozza az alapjog objektív, intézményvédelmi oldalát. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából példaként hozza fel a megélhetési minimum biztosításának álla-mi kötelezettségét.²⁶³ Balogh szerint tehát elkülöníthető az emberi méltósághoz való jog alanyi és tárgyi oldala, a megélhetési minimum biztosítását pedig az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségéhez sorolja. Hasonlóképpen a Deli–Kukorelli szerzőpáros szerint az emberi méltóság második (a beszámítási pontok) szintjén az emberi méltóság objektív, intézményvédelmi kötelezettsége a megélhetési minimum, a hajlékhoz való jog, az egészséges környezethez való

261 Uo. 39–40.

262 Uo. 43.

263 Uo. 38.

jog és legfontosabbként a diszkrimináció tilalma az alapjogokon kívüli egyéb jogok tekintetében.

Anélkül, hogy itt részletesen vizsgálnám az emberi méltósághoz való jog tartalmát, álláspontom szerint a megélhetési minimum példáján bizonyítható, hogy az emberi méltósághoz való jog alkotmánybírósági gyakorlatában nem különül el élesen az alapjog két oldala és így annak két funkciója sem.

Az Alkotmánybíróság a német Szövetségi Alkotmánybírósághoz hasonlóan az emberi méltósághoz való jogból – az állami beavatkozást elhárító funkció elismerése mellett – levezetett egy ellátási igényt a létminimum biztosításá-ra.²⁶⁴ Ebből az következik, hogy az emberi méltósághoz való jog a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is alanyi alapjogként biztosítja mind az állami beavatkozást elhárító funkciót, mind a védelmi funkciót, amelyet a szakiroda-lom az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségének tekint. A védelmi kötelezettség a létminimum biztosítására – a szakirodalmi álláspontokkal szemben – egy teljesítési igényt jelent, amelyet kétségtelenül csak a szociális intézményhálózat közvetítésével érvényesíthet az egyén. Ez mégsem pusztán objektív intézményvédelem, mivel ezt az igényt az egyén – az objektív intéz-ményvédelmi kötelezettséggel szemben – az alkotmány alapján közvetlenül kikényszerítheti.

4.2.2. Az emberi méltóság sajátos funkciója: az Alkotmány értékrendjének egyik alappillére

Az emberi méltósághoz való jog további sajátossága, hogy az alapjogok ha-gyományos funkciói mellett egy különös funkcióval is bír: az alapjogok által megtestesített értékrendszer alapja.

Az Alkotmánybíróság hosszú ideig tudatosan nem hivatkozott az Alkotmány értékrendjére, helyette az egyes alapjogokban „rejlő” értéktartal-mat fejtette ki és ezzel megteremtette az alapjogok közötti összefüggéseket („az egyes alapjogok konzisztens rendszerét”). Az Alkotmánybíróság „az Alkotmány feltételezett értékrendjétől” való tartózkodás ellenére – melynek oka az ideologikus vagy politikai érvek igénybevételének elkerülése volt –²⁶⁵ az alapjogokban manifesztálódó értékek tartalmának kifejtésével – amelyek révén az államrend értékekhez kötötté vált, de különösen az alapjogok

lénye-264 37/2011. (V. 10.) AB határozat, ABH 2011, 225, 235.

265 S (2001) i. m. 144.

ges tartalma és az emberi méltóság közötti összefüggés megteremtésével – értékrendszert teremtett,²⁶⁶ amelynek központjába az autonóm (emberi méltósággal rendelkező) személyt helyezte. Álláspontom szerint, bár az Alkotmánybíróság tartózkodott attól, hogy az emberi méltóság abszolút fo-galmát meghatározza,²⁶⁷ mivel ez a kísérlet – az emberi méltóság normatív tartalmánál bemutatottak szerint – nem járt sikerrel, az emberi méltóság mint egyetemes érték az alapvető jogok legbensőbb tartalmaként megalapozta az alapjogokban megtestesülő értékrendszert.

Ezt támasztja alá az emberi méltósághoz való jogra vonatkozó húszéves joggyakorlatot összefoglaló 37/2011. (V. 10.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság – az élethez való jogra hivatkozás nélkül – megállapította:

„Az emberi méltóság minden tárgyi jog megalkotásánál és al-kalmazásánál a legfőbb alkotmányos vezérlő elv, az alkotmányos alapjogok, értékek és kötelezettségek rendszerének a tényleges alapja. Az alapjogoknak anyagi tartalma van, és ez a tartalom az emberi méltóságból ered. Az egyes alapjogokat kifejezetten az emberi méltósággal, mint »anyajoggal« összefüggésben, azzal együtt, arra tekintettel kell értelmezni.”²⁶⁸

A szakirodalom is az emberi méltóságot tekinti az emberi jogok anyajogának, amely mint ilyen „nemzetközi méretekben elismert és a vonatkozó nemzetközi okmányok és az alkotmányok többsége által kifejezésre juttatott maxima”,²⁶⁹ „a civilizált nemzetek egyik jogi fundamentuma”,²⁷⁰ „a jog alapvető, univerzális, objektív, ugyanakkor nem a saját rendelkezése folytán létező sajátossága”.²⁷¹

Az Alkotmánybíróság a kitüntetések adományozásáról szóló 47/2007. (VII.

3.) AB határozatban²⁷² végleg²⁷³ feladta az „Alkotmány értékrendjétől” való

tar-266 B (2000) i. m. 124.; G -O (2009) i. m. 417–418.

267 Az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában döntően az általános személyiségi és a belőle kiolvasott különös személyiségi jogok formájában jelenik meg.

268 37/2011. (V. 10.) AB határozat, ABH 2011, 225, 244.

269 Á i. m. 64.

270 T (2009) i. m. 130.

271 V Z . (2009) i. m. 102.

272 A határozat elemzését ld. B i. m. 86–88.

273 A tartózkodás többször megtört. Az igazságtételről szóló 11/1992. (III. 5.) AB határozat szerint: „Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. […] az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez

tózkodást. A határozat rendelkező részében megállapította: „Az alkotmányos értékrend az Alkotmányban mint normában megjelenő, illetve az Alkotmányból levezethető értékek összessége.”²⁷⁴ Az indokolásban pedig részletesen kibon-totta az alkotmányos értékrend tartalmát, megkülönböztetve az elsődleges (alapvető) és a leszármaztatott, valamint a közvetítő értékeket. Elsődleges (alapvető) értékeknek az Alkotmányban normatív módon meghatározott érté-keket, leszármaztatott értékeknek az előbbiekből értelmezéssel megállapított értékeket, közvetítő értékeknek pedig az egyes jogági kódexekben megjelenő elsődleges és leszármaztatott értékrendet kifejező értékeket tekintette.²⁷⁵ Az Alkotmányban foglalt elsődleges és leszármaztatott értékek egy hierarchikus értékrendet alkotnak, amelynek „csúcsán” az emberi méltóság áll.²⁷⁶ A határo-zatból nem derül ki egyértelműen, hogy az emberi méltóság önmagában áll-e az alkotmányos értékrend csúcsán vagy az élethez való joggal egységben, mivel a testület összemosta az emberi méltóság két megjelenési formáját.²⁷⁷

A konkrét ügy vonatkozásában ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a kitüntetési eljárás (adományozás) folyamatában valamennyi résztvevő alkot-mányos kötelessége a Magyar Köztársaság alkotalkot-mányos értékrendjének […]

érvényesítése a kitüntetések adományozása során.”²⁷⁸ Ezt a kötelezettséget az

a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni.” ABH 1992, 77, 80.;

Az önkényuralmi jelképek használatáról szóló 14/2000. (V. 12.) AB határozat kifejezetten kimondta: „Az alkotmány nem értéksemleges, az Alkotmánynak van értékrendje.” ABH 2000, 83, 95. Ezeket a határozatokat Schanda szabályt erősítő kivételnek tartja. S (2009a) i. m. 48. 5. lj.

274 ABH 2007, 620, 621.

275 ABH 2007, 620, 636.

276 ABH 2007, 620, 637.

277 „Az Alkotmányban foglalt hierarchikus értékrend »csúcsán« az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi élethez és méltósághoz való alapjog helyezkedik el, amely számos további alkotmányos alapjog alapja és forrása, az alkotmányos alapjogok egyik

»anyajoga«. Az emberi élethez való alkotmányos alapjog abszolút (korlátozhatatlan) voltából fakad a halálbüntetés (alkotmányos) tilalma. [23/1990. (X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88.] Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi élethez és méltósághoz való jog-ból levezetett, az egyént megillető önrendelkezési jog számos további, az Alkotmány XII.

fejezetében szabályozott alapvető alkotmányos joghoz (értékhez) köthető. Ide sorolható – többek között – a véleménynyilvánítás szabadsága [Alkotmány 61. § (1) bekezdés], a gon-dolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága [Alkotmány 60. § (1) bekezdés], a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog [Alkotmány 59. § (1) bekezdés].” ABH 2007, 620, 637.

278 ABH 2007, 620, 639.

Alaptörvény kifejezetten beépítette a köztársasági elnök jogállásának szabá-lyozásába.²⁷⁹

Az Alaptörvényben tehát kifejezetten megjelenik az „Alaptörvény érték-rendje” fogalom, és a „Szabadság és felelősség” fejezet – sok esetben hasonló vagy akár változatlan megszövegezéssel –²⁸⁰ tartalmazza az egyetemes értékek védelmét. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követő gyakorlatában nem hivatkozott az Alaptörvény értékrendjére. Ehelyett a 33/2012. (VII. 17.) AB határozatban – a korábbi gyakorlatra hivatkozással –²⁸¹ az „alkotmány egységének” gondolata jelenik meg, amely a közvetlenül mércét állító értékrenddel szemben csupán a jogi-logikai ellentmondások kiszűrésére vállalkozik: „Az Alaptörvény zárt, ellentmondásmentes rendszer.”²⁸²

Az Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában Magyarország alkotmányos önazonosságával összefüggésben hivatkozott értékekre, amelyek közül kiemelte az emberi méltóságot és más alapvető jogok lényeges tartalmát.

Az Alkotmánybíróság értelmezésében az alkotmányos identitás az alkotmány identitását jelenti,²⁸³ amelynek

„tartalmát az Alaptörvény egésze, illetve egyes rendelkezései alap-ján, az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése szerint azok céljával, a Nemzeti Hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban, esetről-esetre bontja ki.”²⁸⁴

Az esetről-esetre való kibontás oka, hogy a testület értelmezésében „Magyar-ország alkotmányos önazonossága nem statikus és zárt értékek jegyzéke”.

Mindazonáltal a testület már ebben a határozatában megnevezte az alkotmányos identitás több fontos összetevőjét, amelyet történeti alkotmányunk vívmányának tekintett: a szabadságjogokat, a hatalommegosztást, a köztársasági államformát,

279 Alaptörvény 9. cikk (4) A köztársasági elnök f) törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat és címeket adományoz, valamint engedélyezi külföldi állami kitüntetések viselését.

(7) A köztársasági elnök a (4) bekezdés f) pontjában foglaltak teljesítését megtagadja, ha az Alaptörvény értékrendjét sértené.

280 Az Alaptörvény szövegének változásához ld. J (2011) i. m.

281 Az Alkotmány egységének (zártságának) az elve először a köztársasági elnök jogállását vizsgáló 48/ 1991. (IX. 26.) AB határozathoz csatolt párhuzamos indokolásokban jelent meg (ABH 1991, 217, 242.). Ezt az elvet a többség a 36/1992. (VI. 10.) AB határozatban vette át (ABH 1992, 207, 210.).

282 Indokolás [94].

283 Az „alkotmányos identitás” és az „alkotmány identitása” fogalmak elkülönítéséhez ld.

S i. m. 341.

284 Indokolás [64], [67].

a közjogi autonómiák tiszteletét, a vallásszabadságot, a törvényes hatalomgya-korlást, a parlamentarizmust, a jogegyenlőséget, a bírói hatalom elismerését, a velünk élő nemzetiségek védelmét. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos öna-zonosságot olyan alapvető értéknek tartja, amelyet nem az Alaptörvény hozott létre, ezért arról nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani.²⁸⁵

Varga Zs. András a megváltoztathatatlanság alapját abban látja, hogy

„az önazonosságot alkotó értékek a történeti alkotmányfejlődés alapján jöttek létre, olyan jogi tények, amelyekről nemcsak nemzetközi szerződéssel, de még az Alaptörvény módosításával sem lehetne lemondani, mivel jogi tények jogalkotás útján nem változtathatók meg”.²⁸⁶

Figyelemre méltó, hogy Varga Zs. nemcsak nemzetközi szerződéssel, hanem alkotmánymódosítással sem tartja megváltoztathatónak az alkotmányos iden-titást. Ezzel látszólag szembe megy azzal a korábbi gyakorlattal, amely abból indult ki, hogy „[a] magyar Alkotmány nem tartalmaz az alkotmányozó hatalom által előzetesen lefektetett mércét az Alkotmány esetleges alkotmányellenessé-gének vizsgálatára”.²⁸⁷

Az Alkotmánybíróság már a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatban megvizs-gálta, hogy milyen mércék alapján lennének felülvizsgálhatók az alkotmány-módosítások, tekintettel arra, hogy az alkotmányozó a német örökkévalósági klauzulához hasonló mércét nem állapított meg.²⁸⁸ A testület három lehetséges mércét nevezett meg. A priori megállapított mérceként a Sólyom László által a halálbüntetés határozathoz csatolt párhuzamos indokolásban kidolgozott „lát-hatatlan alkotmányra”²⁸⁹ hivatkozott. A posteriori mérceként pedig a ius cogens

285 Stumpf szerint „[e]z a megközelítés Magyarország alkotmányos önazonosságát tulajdon-képpen elszakítaná az Alaptörvény szövegétől, egyfajta láthatatlan Alaptörvényt hozna létre […)]”. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása, Indokolás [109].

286 Varga Zs. András alkotmánybíró párhuzamos indokolása, Indokolás [112].

287 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 290, 322.

288 A határozat kritikáját ld. H (2011) i. m. 90–94.

289 „Az Alkotmánybíróság döntése végleges. Nem köti az Alkotmánybíróságot sem a többségi akarat, sem a közvélemény. Nem köti egyetlen erkölcsi, vagy tudományos irányzat sem. Az Alkotmánybíróságnak tehát saját értelmezést kell kidolgoznia az élethez való jogról. Ebben az értelmezésben az Alkotmány egésze a kiindulópont. Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi poli-tikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint »láthatatlan alkotmány« az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál, és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy a jövőbeli

In document Zakariás Kinga (Pldal 84-96)