1. Az emberi méltóság a Grundgesetzben Szövegtörténet Szövegtörténet
1.2. Az emberi méltóság jogi természete
A szakirodalom a Grundgesetz élén álló emberi méltóság kiemelkedő értékét egyöntetűen elismeri, amit a következő meghatározások jól alátámasztanak: „az objektív jog legfőbb alkotmányos elve”,16 „az alkotmány legmagasabb értéke”,17
„a jogrend fi x pontja”,18 „a legfőbb értékmeghatározó alkotmányos elv”,19 „az
15 A norma keletkezéstörténetéhez lásd E (1997) i. m. 404–442.
16 D (1958) i. m. 6.
17 H (2009a) i. m. 7.
18 F (2004a) i. m. 20.
19 S (1988a) i. m. 23.
alkotmányos értékrend alapvető elve”,20 „rocher de bronze”,21 ”az alapjogok alapja”,22 „oszlop az alkotmányjogi diskurzus áradatában”,23 „alap norma”,24
„az állam legitimációs normája”,25 „vezérmotívum”,26 „az alkotmánymű alapté-tele”,27 „természetjogi alapvető elv”,28 „archimédeszi pont”.29
Az emberi méltóság alapvető jelentőségének elismerése mellett azonban a normativitása és alapjogi jellege vitatott. A vita oka az emberi méltóság kla-uzula szemantikai nyitottságában és sajátos struktúrájában keresendő. Ezen túlmenően a Grundgesetz szövege az emberi méltóságot nem jogként tételezi, így felmerül a kérdés, hogy az pusztán alapelv, objektív jogi norma (jogelv) vagy alapjog (szabály).30
A vita kiindulópontját a Grundgesetz 1. cikk három bekezdésének eltérő ér-telmezése képezi. Az emberi méltóság klauzulát követő (2) bekezdés az emberi jogok elismerését deklarálja:
„A német nép ezért [az eredetiben nincs kiemelés] hitet tesz a sért-hetetlen és elidegenítsért-hetetlen emberi jogok mint a világon minden emberi közösség, béke és igazságosság alapja mellett.”
A (3) bekezdés pedig az alapvető jogok kötelező erejét rögzíti:
20 Uo. 28.
21 S (2006) i. m. 21.
22 B (2006) i. m. 391.
23 Uo. 387.
24 H (1995) i. m. 348.
25 H (2009b) i. m. 94.
26 P (2007) i. m. 372.
27 N (1968) i. m. 14.
28 Uo. 2.
29 R (2007) i. m. 48.
30 Ronald Dworkin alapján logikailag két típusú normatív rendelkezés különböztethető meg:
a jogelv és a szabály. A kettő közötti különbséget Jakab András úgy foglalja össze, hogy a szabály „mindent vagy semmit” alapon működik, azaz vagy vonatkozik az esetre vagy nem, de amennyiben vonatkozik rá, akkor azt alkalmazni kell. Ezzel ellentétben az elvek nem igényelnek feltétlen érvényesülést, mivel azoknak súlyuk van és több ellentétes elv esetén nem választani kell, hanem az elvek súlyának megfelelően mérlegelni. Jakab a dworkini értelemben vett jogelvet fölösleges fogalomnak tartja a jogalkalmazás leírásához, mivel azok felfoghatók bizonytalan jelentésű, a jogalkalmazás által konkretizálandó szabályként. J (2007) i. m. 52–64.
„A következő alapjogok [az eredetiben nincs kiemelés] közvetlenül kötelező jogként kötelezik a törvényhozót, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást.”
A vitában szerepet kap még a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének lénye-ges tartalom garanciája (Wesengehaltsgarantie),31 valamint a Grundgesetz 79.
cikk (3) bekezdésének örökkévalósági klauzulája (Ewigkeitsklausel).32
Az eltérő értelmezés alapján három álláspont körvonalazódik a szakiroda-lomban: 1. az emberi méltóság puszta deklaráció; 2. az emberi méltóság objektív jogi norma; 3. az emberi méltóság alanyi alapjog.33
A Grundgesetz 1. cikke (1) bekezdésének normativitását kevesen vitatják.34 Például Enders „heurisztikus elvet” vagy puszta „alapelvet” lát az emberi méltóság garanciájában, amely a jogi normával ellentétben nem rendelkezik kö-telező erővel.35 Ezzel szemben meggyőzőbb az az álláspont, miszerint – annak ellenére, hogy a Grundgesetz 1. cikk (3) bekezdése a közvetlen jogi kötőerőt a „következő alapjogok”-ra vonatkoztatja –, az emberi méltóság garanciája is kötelező jogi norma. Starck találóan jegyzi meg, hogy az emberi méltóság klauzulájának kötelező ereje egyrészt az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából ered, amely az államhatalom legfőbb kötelezettségévé teszi a mél-tóság tiszteletét és védelmét. Másrészt közvetetten a Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdésének örökkévalósági klauzulájából, amely az 1. cikkben „lefektetett alapelveket” kivonja az alkotmánymódosítás lehetősége alól, ezáltal az emberi méltóságot még az alkotmánymódosító hatalom számára is kötelező joggá téve.
31 Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdés: „Az alapjog lényeges tartalma semmilyen esetben nem korlátozható.”
32 Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdés: „Az Alaptörvénynek a Szövetség tartományokra osztását, a tartományok alapvető közreműködését vagy az 1. és 20. cikkben lefektetett alapelveket [az eredetiben nincs kiemelés] érintő módosítása nem megengedett.”
33 Sajátos álláspontot képvisel Alexy, aki a jogelv elmélet (Prinzipientheorie) keretében – a szabályok és elvek megkülönböztetése révén – arra a következtésre jutott, hogy a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének első mondata két normát tartalmaz: egy emberi méltóság elvet és egy emberi méltóság-szabályt. A (2006) i. m. 95.
34 Kezdetben Gröschner is azt az álláspontot képviselte, hogy az 1. cikk (1) bekezdés egy desk-riptív bevezető mondat. Ld. G (2005) i. m. 18. Időközben azonban megváltozott Gröschner álláspontja: az 1. cikk (1) bekezdése nem előíró jellegű szabály ugyan, a dacos normativitása abban a fi gyelmeztetésben nyilvánul meg, miszerint az axiómaként előírt em-beri méltóságot az Grundgesetz szabadságpárti alkotmányos rendje alapvető elemeként kell elismerni. Ld. G (2008) i. m. 232.
35 E (1997) i. m. 403.
Az alapelv fogalom használata nem jelenti az emberi méltóság garanciájának gyengítését, csupán annak fontosságát juttatja kifejezésre.36
Az emberi méltóság normaként való kezelése mellett azonban az alapjogi jellege továbbra is vitatott.37 Elsősorban Dürig utasította el az alapjogi jelleget azzal, hogy az egyes alapjogok magukban foglalják az emberi méltóság alanyi jogi tartalmát, amelyet a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének lényeges tar-talom garanciája véd. Dürig ezzel viszont azonosította az alapjogok lényeges tartalmát az emberi méltósággal, holott a lényeges tartalom garanciája csupán a törvényhozó hatalmat köti, míg az örökkévalósági klauzula az alkotmánymó-dosító hatalmat is.38
Mindazonáltal a szakirodalomban uralkodónak mondható az alapjogi jelleget igenlő álláspont.39 Az alapjogi jelleg mellett elsősorban Nipperdey foglalt állást,40 akinek a nézeteit Starck vitte tovább. Starck szerint az 1. cikk nyelvtani értelmezése nem ad egyértelmű választ az emberi méltóság jogi természetére. A rendszertani értelmezés viszont az alapjogi jelleget támasztja alá: az emberi méltóság garanciája ugyanis az alapjogok alcímet viselő első fejezet része. Az 1. cikk (3) bekezdés „következő alapjogok”-ra való utalásá-ból arra lehetne következtetni, hogy az emberi méltóság nem alapjog. Ezzel szemben – Nipperdy nyomán – Starck az 1. cikk három bekezdésének együt-tes értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az (1) bekezdés az alapjogok forrásaként maga is alapjog,
„mivel a Grundgesetzben benne lakozik a jogok hatékony érvé-nyesítésének félreérthetetlen tendenciája, amely különösen a 19.
cikk (4) bekezdésének41 alapvető jogvédelmi garanciájában jut kifejezésre.”42
36 S (1999a) i. m. 47.
37 A Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés alapjogi jellege ellen, például B i. m. 9.; D (1958) i. m. 5.; D (2004a) i. m. 207–209.; G -S i. m. 172.
38 G -S i. m. 180.
39 Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés alapjogi jellege mellett, pl. H (1995) i. m. 355.;
H (2009a) i. m. 19.; H (2009b) i. m. 79.; J (2000) i. m. 41.; P – S i. m. 83.; S (1988a) i. m. 26.
40 N (1968) i. m. 12.
41 Grundgesetz 19. § (4) „Ha valakinek a jogait az államhatalom megsérti, rendelkezésére áll a bírói út […].”
42 S (1999a) i. m. 48.
Ennek megfelelően a Grundesetz 93. cikk (1) bekezdés 4a. pontjában43 szabá-lyozott alkotmányjogi panasz eljárásnak ki kell terjednie az alapjogi fejezetben nevesített összes jogra, így az emberi méltósághoz való jogra is. Nipperdy ezért tarthatatlannak vélte az alapjogi védelem megtagadását arra az esetre, ha az nem konkretizálódik a következő alapjogokban. Starck annyiban egyetértett a Nipperdeyt ért kritikákkal, hogy a „következő alapjogok” lefedik az emberi méltóság minden aspektusának védelmét. Mégis elengedhetetlennek tartotta az emberi méltóság alapjogi jellegének elfogadását, mert a méltóság garanciája pontosan az ember alany mivoltát védi, így a norma célja nem lehet más, mint az alanyi jog biztosítása.44 Höfl ing – a Herrenchimseei Tervezet alapkoncepciójára utalással, miszerint az állam van az emberért és nem az ember az államért – úgy fogalmaz, hogy „ellentétes lenne a rendszer lényegével az emberi méltóságot mint a rendszert megalapozó alapvető normát pusztán objektív jogszabályként értelmezni.”45 Csak az alapjogként értelmezett emberi méltóság biztosítja ugyan-is az alkotmánymódosító törvények elleni alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetőségét.46 Ezen túlmenően csak így juthat érvényre az emberi méltóság mint objektív jogi normából fakadó védelmi kötelezettség.47
Ezzel szemben Dreier nem tartja meggyőzőnek sem a nyelvtani, sem a rend-szertani értelmezést. Az „I. Az alapjogok” cím alatti elhelyezés – álláspontja szerint – egyrészt pontosan olyan kevés jelentőséggel jár az alapjogi jelleg szempontjából, mint az 1. cikk (1) bekezdés második mondatának tiszteletre és védelemre való utalása. Másrészt az 1. cikk (2) bekezdésének „ezért” szava ugyanúgy nem támasztja alá az 1. cikk (1) bekezdésének alapjogi jellegét, mint az 1. cikk (3) bekezdésének „következő alapjogok” kitétele. Az 1. cikk (2) be-kezdése csupán az emberi méltóság és az emberi jogok közötti legitimációs ösz-szefüggésre utal, anélkül, hogy bármit is mondani kívánna az emberi méltóság normatív jellegéről. Az 1. cikk (3) bekezdése sem szolgálhat érvként az alapjogi
43 Grundgesetz 93. cikk (1) „A Szövetségi Alkotmánybíróság dönt az alábbi ügyekben: 4/a.
az alkotmányjogi panaszokról, amelyeket bárki benyújthat, kifogásolva, hogy a közhatalom megsértette valamely alapvető jogát, vagy valamely, a 20. cikk (4) bekezdésében, a 33., 38., 101., 103. és 104. cikkben foglalt jogát.”
44 Ezt az érvet Alexy dolgozta ki részletesen a szubjektivizálódási elméletében (Subjektivierungsthese). A (1995) i. m. 277–278.
45 H (2009b) i. m. 79.
46 S (1999a) i. m. 49. Ezzel szemben Geddert-Steinacher szerint nincs „perelhetőségi hézag” (Klagbarkeitslücke), mivel az alkotmányjogi panasz az emberi méltósággal való összefüggésre hivatkozással bármelyik alapjogra alapozható. Megjegyzendő, hogy az emberi méltóság fogalmat szűk értelemben, minimum garanciaként értelmezi. G -S
i. m. 169.
47 S (1999a) i. m. 49.
jelleg mellett: egyrészt nem az összes következő cikk tartalmaz valódi alanyi alapjogot; másrészt az első fejezeten kívül is találunk az alapjogokkal azonos rangú jogokat; harmadsorban az emberi méltóság objektív jogi kötőereje már az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából következik, így nem lett volna szükség annak az 1. cikk (3) bekezdésében való megismétlésére.48
Dreier az alapjogi jelleget az emberi méltóság garanciája egyediségére, ezen belül annak különleges norma-struktúrájára hivatkozva tagadja, ezt követően azonban kifejti, hogy az emberi méltóság alapjogok rendszerébe való besorolása annak a beláthatatlan következményekkel járó relativizálásához (mérlegelhető-ségéhez) és ennek eredményeként annak gyengítéséhez vezethet.49 Dreier ezzel összekapcsolta az alapjogi jelleg és abszolút érvényesülés igényének vizsgála-tát. Teifke azonban – a különböző szakirodalmi álláspontok csoportosítása50 során – kimutatta, hogy a kettő között nem fi gyelhető meg kizárólagosság.51 Ennek értelmében az emberi méltóság korlátozhatatlansága nem döntő érv sem az alapjogi jelleg mellett, sem ellene. Az emberi méltóság abszolút volta körüli szakirodalmi vitát az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat elemzése során mutatom be.
A Szövetségi Alkotmánybíróság – a pro és kontra érvekre való hivatkozás nélkül – kezdetektől alapjogként kezelte a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésében foglalt emberi méltóság garanciáját.52 Ám ritkán mondta ki expressis verbis, hogy az emberi méltóság alapjog.53 Stern szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság azért gondolta, hogy megspórolhatja az indokolást, mert a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése legtöbbször más (megkérdőjelezhetetlen) alapjogokkal összefüg-gésben jelenik meg.54
Összefoglalóan megállapítható, hogy az emberi méltóság normatív jellege az emberi méltóság klauzula második mondatában minden állami hatalom számára
48 D (2004a) i. m. 208.
49 Uo. 208.
50 Teifke az emberi méltóság alapjogi jellege és annak abszolút volta közötti összefüggés vizs-gálata során a szakirodalomban négy alapállást különböztetett meg: 1. alapjog és abszolút (többségi álláspont, például Pieroth–Schlink, Höfl ing); 2. nem alapjog és abszolút (például Dürig, Enders); 3. alapjog és relatív (például Kloepfer); 4. nem alapjog és relatív (például Brugger). T i. m. 87–89.
51 Uo. 89.
52 BVerfGE 1, 332 (347); 12, 113 (123); 15, 283 (286); 28, 151 (163); 28, 243 (263); 61, 126 (137).
53 Erre példa: BVerfGE 109, 133 (151): „A fennálló veszély miatti biztonsági őrizet az egyén közösséghez való kötöttségére tekintettel nem ütközik a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének alapjogába.” Ld. még BVerfGE 28, 151 (163); 28, 243 (263); 61, 126 (131). Legutóbb: BVerfGE 125, 175 (222) – Hartz IV.
54 S (2006) i. m. 62.
előírt tisztelet és védelem kötelességéből ered, amit megerősít az örökkévalósági klauzula. Az emberi méltóság klauzula nyelvtani értelmezése nem támasztja alá az emberi méltóság alapjogi jellegét, mivel a Grundgesetz azt nem kifejezetten jogként tételezte, de mind a rendszertani (elhelyezés az alapjogi fejezet élén, a következő alapjogokra utalás), mind a történeti (Herrenchimseei Tervezet), mind a teleologikus (az ember alanyi minőségének hatékony védelme) értelmezése az alapjogi jelleget támasztja alá. Az alapjogi jellegtől független kérdés az emberi méltóság abszolút (korlátozhatatlan) módon való érvényesülése.