ÉRTELMEZÉSÉNEK KERETEI A NÉMET ÉS A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI
1. Az alapjogok értelmezésének általános keretei a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatábanSzövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában
1.1. Az alapjogok tárgyi védelmi köre, korlátozása és a korlátozás igazolásaigazolása
Az alapjog védelmi köre (grundrechtlicher Schutzbereich) az alapjogot tar-talmazó rendelkezés tényállását jelenti, amely meghatározza mindazokat a
82 A kétféle modell részletes bemutatását és kritikáját ld. B i. m. 161–165. A preformált modell a Gertrude Lübbe-Wolff nevéhez fűződik. Ld. L -W i. m. 27.
83 C (2005) i. m. 41.
84 P –S i. m. 3., 53–82. Merten a bevett háromlépcsős teszttel szemben négy-lépcsős tesztet ajánl, amely a korlátozás igazolásának vizsgálatától elkülöníti a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában kidolgozott arányossági tesztet. M (2009a) i. m. 13-14.
feltételeket, amelyek fennállása esetén beáll a jogkövetkezmény.85 A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában is használt védelmi kör fogalom mellett számos szinonim fogalom jelent meg (például tényállás, védett vagy garantált tartalom, illetve terület), amelyeket el kell határolni az elérő jelentéstartalommal bíró egyéb kifejezésektől. Így az életszféra pusztán leíró fogalom, önmagában nem rendelkezik normatív tartalommal, ezért nem használható a védelmi kör szinonimájaként [például a nem békés rendezvények nem tartoznak a Grundgesetz 8. cikk (1) bekezdésében garantált békés gyülekezéshez való jog védelmi körébe, annak ellenére, hogy az alapjog által érintett életszférához tar-toznak].86 A védelmi kör több mint az alapjog által érintett életszféra, a fogalom ugyanis magában fogalja az ember életszférája mellett az elvárt magatartást is, amely garantálja a jogtárgy védelmét.87
Az alapjogi tényállás súlypontját a tárgyi védelmi kör képezi.88 Az alapjog tárgyi védelmi körében tanúsított magatartások – bármilyen formában is való-sulnak meg (cselekvés, a cselekvés mellőzése vagy puszta hogylét) – jelentik az alapjog gyakorlását.89 Az alapjog tárgyi védelmi köre a magatartásoknak a potenciális védelmét foglalja magában, amely a különböző korlátozási lehető-ségekre tekintettel csökkenhet.90 A védelmi kör megállapítása elengedhetetlen a korlátozás vizsgálatához, mivel a védelmi kör érintettsége a korlátozás előfeltétele. Ha ugyanis egy magatartás nem tartozik a hivatkozott alapjog védelmi körébe, a korlátozására irányuló állami magatartás nem sértheti meg.
Ugyanakkor az alapjogok tárgyi védelmi köre és korlátozása egymással köl-csönhatásban bontakozik ki: minél tágabb az alapjogok védelmi köre, annál nagyobb a korlátozás lehetősége, minél szűkebb, az állam annál kevésbé sérti az alapjogokat.91
85 M (2009a) i. m. 19.
86 Uo. 27–28.
87 Böckenförde az alapjog védelmi körének általában túlságosan tág értelmezésére tekintettel a védelmi kör két alkotó elemének, a védelemre igényt tartó életszférának és a normatív garan-ciának (normative Gewährleistung) az elválasztását javasolja azzal, hogy az utóbbi képezné az alapjog normatív tartalmát (Gewährleistungsinhalt). B (2003) i. m. 165.
88 Az alapjog védelmi köre tárgyi, személyi, időbeli, területi és funkcionális védelmi körökre bontható. A funkcionális védelmi kör egy speciális személyi védelmi kör, az állami feladatot ellátó személyeket foglalja magában, akik közhatalmi jogosítványaik mellett megőrzik emberi minőségüket. M (2009a) i. m. 67., 81–82.
89 P –S i. m. 53.
90 M (2009a) i. m. 38.
91 P –S i. m. 58.
Az alapjogok hagyományosan az emberek jogai az állammal szemben, ennek megfelelően az alapjogok állam általi megsértése áll az alapjogi dogmatika kö-zéppontjában.92 Az alapjogok korlátozása azonban nem feltétlenül jelenti egyút-tal azok megsértését. Ezt bizonyítja, hogy a Grundgesetz néhány rendelkezése a jogok „sérthetetlenségét” (Unverletzlichkeit) írja ugyan elő, mégis megengedi azok korlátozását.93 Ebből egyértelműen kiderül, hogy meg kell különböztetni az alapjogok korlátozását (Eingriff ) azok megsértésétől (Verletzung).
A „klasszikus” korlátozás fogalom az állam olyan alapjogot érintő magatar-tására vonatkozik, amely igazolásra szorul ugyan, de igazolható.94 Ha a korlá-tozás nem igazolható, akkor áll fenn a jogsérelem. Az alapjog sérelme tehát az alapjog semmivel sem igazolható korlátozását jelenti.
A „klasszikus” korlátozás fogalomnak négy feltétele van: kényszerítő erő, célzat, közvetlenség, jogi aktus. Ezek közül az állami intézkedés kényszerítő jellege, az egyoldalú kötelezettség (parancs vagy tilalom) a meghatározó. 95
A „klasszikus” korlátozás fogalmat ért kritika következtében – miszerint az nem terjed ki az államnak betudható közvetett (közvetlenül magánszemélyek által okozott) és tényleges korlátozásokra – elterjedt a „modern” vagy „kitágí-tott” korlátozás fogalom, amely az alapjogokra gyakorolt minden állami behatást fi gyelembe vesz, különösen azok tényleges és közvetett korlátozását.96 Ennek megfelelően a Szövetségi Alkotmánybíróság szerint jogkorlátozásnak minősül minden olyan állami magatartás, amely az egyénnek az alapjog tárgyi védelmi körébe eső viselkedését részben vagy teljesen ellehetetleníti, függetlenül attól, hogy ez a hatás szándékosan vagy gondatlanságból, közvetlenül vagy közvetve, de jure vagy de facto, parancsra és erőszakkal vagy anélkül következik be.97
A Grundgesetzben garantált alapvető jogok általában szigorú feltételek mel-lett korlátozhatók. A rendelkezések jelentős része az alapjog biztosítása melmel-lett jogkorlátozási klauzulát (Vorbehaltsklausel)98 tartalmaz, amely meghatározza
92 P i. m. 89.
93 Például Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdés második mondatában biztosított személyi szabad-ság, a 10. cikk (1) bekezdésben garantált levél-, posta- és távközlési titok védelme, valamint a lakás 13. cikk (1) bekezdésben garantált védelme.
94 S (2009) i. m. 56.
95 Uo. i. m. 57–58., P i. m. 94–97.
96 P i. m. 97–98.
97 BVerfGE 105, 279 (301). Hivatkozik rá: P –S i. m. 61.
98 Halmai és Tóth értelmezésében a jogkorlátozási klauzula az alapjog korlátozásának lehetőségeit tartalmazó általános vagy speciális szabályt jelent, amely az alapjogok korlátozásának lehetséges indokait általános módon vagy egyes alapjogok vonatkozásában írja elő. A jog-korlátozási klauzula ebben az értelemben a jogkorlátozás tartalmi követelményeinek
megál-az alapjogok korlátozásának formai és tartalmi feltételeit. Az alapjogok korláto-zása csak ezen feltételek fennállása esetén igazolható (Rechtfertigung). Ezekben az esetekben azonban igazolható. Az alapjogok tehát általában eleve tartalmaz-nak korlátot (Schranke). Ez nem változtat azonban azon, hogy az alapjogok által biztosított szabadság elsőbbséget élvez az állami korlátozással szemben.
A jogkorlátozási klauzulák a főszabály-kivétel elvét erősítik99 a bennük foglalt korlátozási fenntartások (Gesetzesvorbehalten)100 megfogalmazásával.
A jogkorlátozási klauzulákban foglalt korlátozási fenntartások az alapjog korlátozását általában csupán ahhoz a formai feltételhez kötik, hogy az alapvető jogok korlátozásának szabályait törvény állapítja meg (einfaches Gesetzesvorbehalt). A Grundgesetzben vannak azonban olyan rendelkezések, amelyek az alapjog korlátozását tartalmi megszorításokat megfogalmazó mi-nősített korlátozási fenntartásoktól (qualifi zierten Gesetzesvorbehalte) teszik függővé.101 Az alkotmányban foglalt korlátozási fenntartások – az abban meg-jelölt keretek között – lehetőséget biztosítanak a törvényalkotónak az alapjogok korlátozására, illetve a végrehajtó hatalom ezirányú felhatalmazására. Vannak azonban olyan alapjogok, az ún. korlátozhatatlan alapjogok, amelyek nem tartalmaznak jogkorlátozási klauzulát.102 Ezek a Szövetségi Alkotmánybíróság szerint mégsem abszolút jogok. A Szövetségi Alkotmánybíróság elutasította ugyan a többi alapjog normaszövegében megjelenő korlát átvitelét (Übertragung von Schranken) a korlátozhatatlan alapjogokra,103 de – az alkotmányos korlát
lapítására korlátozódik, holott az elsősorban formai követelményeket tartalmaz. H – T i. m. 124. Pozsár-Szentmiklósy az alapjog-korlátozási klauzula kifejezést használja az alapjogkorlátozásra felhatalmazást adó előírásokra. Az alapjog-korlátozási klauzulákkal összefüggésben három alapvető szabályozási megközelítést rajzol fel. Megkülönbözteti a bírói jogértelmezés által kidolgozott implicit jogkorlátozási klauzulákat, az általános klauzulákat, amelyek az egyes jogok sajátosságaitól függetlenül határozzák meg az alapjog-korlátozás lehetséges célját és mértékét, valamint a meghatározott jogokhoz kapcsolódó speciális jogkor-látozási klauzulákat. P -S i. m. 22–23.
99 M (2009b) i. m. 539 –540.
100 Sajó András az alapvető jogok korlátozási lehetőségeit vizsgálva a német alkotmányban a tartalmi megszorítás, illetve a felhatalmazás törvényi korlátozásra kifejezést használja. S i. m. 60–61. Ezek helyett a törvényi fenntartás kifejezést használom, mivel ez jobban kifejezi annak lényegét: az alkotmány azzal a fenntartással biztosít bizonyos alapjogokat, hogy azokat a törvényalkotó korlátozhatja. A korlátozás módjára és indokaira vonatkozóan a törvényi fenntartáshoz kapcsolódó jelző (egyszerű vagy minősített) ad iránymutatást.
101 Például a Grundgesetz 5. cikk (2) bekezdése a véleményszabadság korlátjaként kifejezetten nevesíti az egyéni becsületet.
102 Például a Grundgesetz 4. cikkben biztosított lelkiismereti és vallásszabadság, az 5. cikk (3) bekezdésben garantált művészetek szabadsága, és a tudomány szabadsága.
103 BVerfGE 30, 173 (192); 32, 98 (107).
(verfassungsimmanente Grundrechtsschranke)104 fogalmának bevezetésé-vel – elismerte a korlátozhatatlan alapjogok és a többi alapjog egymással szembeni mérlegelésének lehetőségét.105 Ennek értelmében a korlátozhatatlan alapjogok korlátozása akkor igazolható, ha az szükséges az alapjogok és alkotmányos célok érvényesüléséhez (kollidierendes Verfassungsrecht als Eingriff srechtfertigung).106
A jogirodalomban létezik olyan álláspont is, miszerint az alapjogokkal és alkotmányos célokkal való ütközés (Kollision) nem csupán a korlátozás igazolása keretében merülhet fel, hanem eleve meghatározhatja a korlátoz-hatatlan alapjog tárgyi védelmi körét (kollidierendes Verfassungsrecht als Schutzbereichsbegrenzung).107 A Szövetségi Alkotmánybíróság azonban elutasítja az alapjog védelmi körének a megrövidítését a korlátozás igazolása érdekében.108
Az alapjogok korlátozásának határát a Szövetségi Alkotmánybíróság gya-korlatában kidolgozott arányossági teszt (Verhältnismäßigkeitsprinzip) képezi, amely ily módon a korlátok korlátja (Schranken-Schranke).109 Az arányossági vizsgálat logikusan egymásra épülő és kötelezően betartandó lépésekből áll.
Öt eleme különböztethető meg, amelyeket egyes szerzők összekapcsolnak, így ismert a négy- vagy a háromlépcsős vizsgálat is.110 Az első a korlátozás célja és eszköze legitimitásának vizsgálata, amelynek során ki kell zárni az alkotmányellenes célokat és eszközöket (Verfassungslegitimität). A második
104 A Szövetségi Alkotmánybíróság a fenti alkotmányos korlátot a korlátozhatatlan alapjogokban benne rejlő korlátnak tekinti [BVerfGE 39, 334 (367)].
105 A Szövetségi Alkotmánybíróság az alkotmányos korlát dogmatikai konstrukcióját az alkot-mány egységéből és az általa védett értékrendszerből vezette le [BVerfGE 28, 243 (261)].
Enders kiemeli, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság néhány határozatban jogi-logikai, valamint államelméleti alapon bontotta ki a korlátok szükségességét: egyrészt az egyes jogi pozíciók relativitásából [BVerfGE 77, 240 (253)], másrészt az állami rend működőképességé-ből kiindulva [BVerfGE 81, 278 (292)]. E (1997) i. m. 103–104.
106 Böckenförde elismeri ugyan a korlátozás modell létjogosultságát azon alapjogok esetében, amelyek jogkorlátozási klauzulát tartalmaznak, de elutasítja a korlátozhatatlan alapjogokban benne rejlő korlátokra vonatkozó uralkodó álláspontot. Álláspontja szerint ezekben az ese-tekben – a belső jog elméletének megfelelően – a kollíziót a jog tartalmán belül kell feloldani.
B (2003) i. m. 165.
107 P –S i. m. 76. Ennek az értelmezésnek a létjogosultságát tagadja, mivel az egy-részt megfosztja a korlátozhatatlan alapjogokat a speciális védelmi funkciójuktól, másegy-részt a tárgyi védelmi kör meghatározását bizonytalanná teszi. Sachs szerint sem meggyőző ez a megoldás. S (2009) i. m. 56.
108 BVerfGE 85, 386 (397).
109 P –S i. m. 66.
110 M (2009b) i. m. 547.
annak vizsgálata, hogy a korlátozás alkalmas-e az alkotmányos cél elérésére (Geeignetheit). Ezt követi harmadikként a jogkorlátozás szükségességének vizsgálata az alkotmányos cél eléréséhez (Erforderlichkeit), vagyis a kevésbé korlátozó eszköz alkalmazásának vagy a legkisebb beavatkozásnak a követel-ménye (Grundsatz des mildesten Mittels, Gebot des Interventionsminimums).
A negyedik elem a jogkorlátozás arányossága (a szűk értelemben vett ará-nyosság), vagyis annak vizsgálata, hogy a korlátozás nem okoz-e súlyosabb hátrányt, mint amekkora előnyt, és az elviselhető mértékű-e (Proportionalität, Verhältnismäßigkeit im engeren Sinne). Ötödik elemként említhető – bár nem különíthető el egyértelműen az arányosság vizsgálatától – az elvárhatóság, azaz annak vizsgálata, hogy a korlátozás nem ró-e elfogadhatatlan terhet az egyénre (Zumutbarkeit).111 A teszt „kiemelkedő nemzetközi karriert futott be”, mivel beépült az Európai Bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, majd számos alapjogok védelméért felelős bírói fórum gyakorlatába.112