ÉRTELMEZÉSÉNEK KERETEI A NÉMET ÉS A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI
1. Az alapjogok értelmezésének általános keretei a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatábanSzövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában
1.2. Az alapjogok funkciói
Az alapjogok funkciói arra a kérdésre adnak választ, hogyan védi az alapjog a tárgyi védelmi körébe tartozó magatartásokat,113 milyen jellegű hatást és jogkövetkezményt eredményez.114 Georg Jellinek szerint az egyén az állammal szembeni státusa alapján különböző közjogi igényeket támaszthat az államhata-lommal szemben. Jellinek három státust különböztet meg, amelyek az egyénnek az állammal szembeni pozícióját határozzák meg. A status negativus az egyéni szabadság területét jelenti, ahol nem érvényesül az állam hatalma, ahova a köz-hatalom nem avatkozhat be. A staus positivus arra vonatkozik, hogy az egyén az állam pozitív cselekvése nélkül nem tudja szabadságát biztosítani, önálló létezésének fenntartásában az állam szerepvállalására, állami szolgáltatásokra, állami védelemre van utalva.115
111 Uo. 547–560. Az arányossági vizsgálatról átfogóan magyarul ld. P -S i.
m. 137–206.
112 P -S i. m. 28.
113 G K (2009a) i. m. 20.
114 J (2006) i. m. 626.
115 Jellinek megkülönbözteti a status activust is, amely arra utal, hogy az egyén az állami döntéshozatalban, az államhatalom gyakorlásában való részvétellel egyéni szabadságát gya-korolja, és ezáltal megőrzését is biztosítja. P –S i. m. 21. hivatkozással Jellinek munkájára: J i. m. 87., 94.
Az egyén állammal szemben támasztott igényei alapján a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában megkülönböztethető az alapjogok kettős funkciója (Doppelcharakter der Grundrechte): az állami beavatkozást elhárí-tó funkció (Abwehrfunktion) és az alapjogok objektív tartalmából következő egyéb funkciók (védelem, szolgáltatás, intézményrendszer és eljárás kiépítése, kisugárzó hatás), amelyeket összefoglaló néven az alapjogok dimenzióinak (Grundrechtsdimensionen) neveznek.116
Az „alapjogok mint objektív normák” kifejezés először a Lüth-ítéletben jelent meg.117 A szakirodalomban az alapjogok objektív tartalmának megnevezésére az alapjogi rendelkezések „objektív-jogi” tartalma kifejezés terjedt el.118 A szakirodalom a fenti kifejezés használatával el kívánt határolódni az alapjogok objektív-intézményi oldala megnevezéstől és a félreérthető „intézményi” jelzőt le kívánta választani az alapjogok szubjektív-jogi tartalmán túlmutató tartalmi elemekről. Häberle érdeme, hogy az 1960-as években kidolgozta az alapjogok
„intézményi felfogását”, amellyel bevezette az alapjogok szubjektív és objektív-intézményi oldalának (die objektiv-institutionelle Seite der Grundrechte) meg-különböztetését. Az alapjogok „intézményi oldala” (institutionelle Seite) értel-mezésében „objektív rendszerek” biztosítását jelenti, amelyek alátámasztják és formálják az egyéni szabadságot. Az alapjogok „intézményi oldala” azonban nem azonos az intézményi vonatkozásokat felvető intézményi garanciákkal (Einrichtungsgarantien).119
1.2.1. Az állami beavatkozást elhárító funkció
A Szövetségi Alkotmánybíróság a Lüth-ítéletben a szabadságjogok fő funkcióját az egyén szabadságát korlátozó állami beavatkozások elhárításában jelölte meg:
„Kétségkívül az alapjogok elsősorban arra vannak rendelve, hogy az egyén szabadságszféráját oltalmazzák; azok az állampolgár
116 J (2006) i. m. 627.
117 BVerfGE 7, 198 (205).
118 J (2006) i. m. 629. Jarass szerint a szakirodalomban elterjed kifejezés használatát kerülni kellene, mivel az alapjogok objektív tartalma is szubjektív-jogi jellegű, amennyiben a bíróság előtt érvényesíthető. Sachs mind az „alapjogok objektív tartalma”, mind az „objektív-jogi tartalma” kifejezést félrevezetőnek tartja, mivel ezek nem képezik az alanyi jogok ellentétét, és nem zárható ki, hogy belőlük alanyi jogok vezethetők le. S (2006) i. m. 41.
119 S (2000a) i. m. 904–906. Hivatkozással: H (1962) i. m.
állami beavatkozást elhárító jogai (Abwehrrechte) az állammal szemben. Ez következik mind az alapjogok eszméjének szellem-történeti fejlődéséből, mind azokból a történelmi előzményekből, amelyek az alapjogok alkotmányos szabályozásához vezettek az egyes államokban [BVerfGE 7, 198 (204)].”
Stern szerint az állami beavatkozást elhárító jogok (Abwehrrechte) az alap-jogi rendelkezések által biztosított alanyi alap-jogi pozíciók, amelyekbe való állami behatás tilos, és amelyek megalapozzák a jogosultak negatív igényeit.120 Tehát a szabadságjogok állami beavatkozást elhárító jogként biztosítják az egyén sza-badságszféráját az állam beavatkozásaival szemben, vagyis a status negativust.
Bár nem minden alapjog sorolható be ebbe a kategóriába, a Grundgesetben az állami beavatkozást elhárító jogok dominálnak.121 A Grundgesetzben garan-tált egyes alapvető jogok ugyanis – az emberi jogok keletkezéstörténetére és szellemtörténetére tekintettel – általában állami beavatkozást elhárító jogként fogalmazódtak meg,122 a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés második mondata pedig az emberi méltóság „tisztelete” kifejezéssel kifejezetten előírja az állam negatív, tartózkodási kötelezettségét.123
1.2.2. A védelmi kötelezettség
A Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés második mondata az emberi méltóság
„védelme” kifejezéssel előírja az állam pozitív, védelmi kötelezettségét is.
Ennek megfelelően a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában a védelmi kötelezettség az alapjogok objektív tartalmából folyó pozitív kötelezettség az alapjogok tevékeny védelmére.124 Az alapjogok tevékeny védelme elsősorban azok magánszemélyektől származó veszélyekkel szembeni védelmét (Schutz vor Gefahren) jelenti. Az alapjogokból fakadó védelmi kötelezettség később kidolgozott dogmatikai konstrukciója ma már magában foglalja a Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában kidolgozott egyéb alapjogi
funkci-120 S (2000b) i. m. 70.
121 S (2006) i. m. 657.
122 Például „A hit és lelkiismeret szabadsága, valamint a vallási és világnézeti meggyőződés szabadsága sérthetetlen.” [Grundgesetz 4. cikk (1) bekezdés]; „Mindenkinek joga van szemé-lyisége szabad kibontakoztatásához […].” [Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdés].
123 P –S i. m. 83.
124 K i. m. 20.
ókat is: az „egyszerű jog” alkotmánykonform értelmezésének kötelezettségét és a részesedés védelmét (Schutz durch Teilhabe).125 Az utóbbi tartalmazza az intézményvédelmet (Einrichtungsgarantien),126az alapjogok védelmét szolgáló szervezet és eljárás kiépítését (Grundrechtsschutz durch Organisation und Verfahren)127 és a szolgáltatáshoz való jogot (Leistungsrechte).128
A „védelem” kifejezés a leggyakrabban használt fogalom az alapjogok értel-mezése során, mivel a szó nyelvtani értelme szerint minden alapjog védelmet nyújt az állam beavatkozásával szemben. Az alapjogoknak az állami beavat-kozást elhárító funkciójából arra következtethetünk, hogy az állam védelmi kötelezettsége az egyén alanyi jogának az ellentétpárja. Az állami beavatkozást elhárító kötelezettségből azonban az államnak csak a be nem avatkozásra vo-natkozó negatív kötelezettsége következik, ezért az abból adódó védelmet meg kell különböztetni az alapjogokból fakadó védelmi kötelezettségtől.
Az alapjogok magánszemélyekkel szembeni védelmének kérdése különös súllyal merül fel az emberi méltósághoz való jog értelmezése során, mivel bizonyos alapjogok érvényesítése (például véleménynyilvánítás szabadsága, gyülekezési jog) gyakran szembekerül a másik ember emberi méltóságával vagy abból fakadó általános személyiségi jogával. Ez a kérdés a horizontális
125 P –S i. m. 26.
126 Az intézményvédelem az alkotmányban biztosított (már meglévő) jogi és tényleges képződ-mények védelmét jelenti. A szakirodalom különbséget tesz a magánjogi intézményvédelem (Institutsgarantie) és a közjogi intézményes védelem (Institutionelle Garantie) között. Az előbbi magában foglalja a házasság, a család és a szülők nevelési jogának (Grundgesetz 6. cikk), valamint a tulajdonnak (Grundgesetz 14. cikk) a védelmét. A Szövetségi Alkotmánybíróság kiterjesztette az intézményvédelemet a sajtóra is. Az utóbbi az oktatásügy (Grundgesetz 7.
cikk), a tudományos intézmények [Grundgesetz 5. cikk (3) bekezdés], a német állampolgárság [Grundgesetz 16. cikk (1) bekezdés és 116. cikk] és az egyház (Grundgesetz 140. cikk és 136–139. cikk) védelmére irányul. K (2006) i. m. 933., 939–955.
127 Az alapjogok viszonya a szervezet és eljárás kiépítéséhez többrétegű probléma. Az alapjogok védelmét szolgáló szervezet és eljárás kiépítése azt az esetkört öleli fel, amelyben az anyagi alapjogokból azok érvényesülése céljából a Grundgesetzben nem nevesített szervezeti és eljárási garanciák következnek. Erre példa az atomenergia békés célú felhasználása eljárási szabályai megalkotásának követelménye a Szövetségi Alkotmánybíróság Mülheim-Kärlich határozatában [BVerfGE 53, 30 (65)]. S -A i. m. 994–995.
128 A szolgáltatáshoz való jog alapjogi vagy alapjogokra alapozott igény az állam pozitív tevé-kenységére. Ezek alapvetően szociális jogok és a szociális jogállamisággal összefüggésben az alapjogokból levezetett anyagi szolgáltatásra vonatkozó igények. Ide tartoznak olyan szolgáltatáshoz való jogok is, amelyek – az „alapjogok a szolgáltató államban” címszó jegyé-ben – a szabadságjogok érvényre jutását segítik. Ezek a jogok különösen fontosak a német jogrendszerben, mivel a Grundgesetz a szabadságjogok részletes és kimerítő szabályozásával szemben – a Weimari Birodalmi Alkotmány betarthatatlannak bizonyult ígéretei miatt – alig tartalmaz szociális jogokat. R i. m. 680–681., 694.
hatály problémájához vezethető vissza, amelynek bemutatása elengedhetetlen a védelmi kötelezettség dogmatikai konstrukciójának megértéséhez.
1.2.2.1. A : L
(D ) 129
Elsőként a magánjog és az alapjogok viszonyában merült fel a kérdés, érvénye-sülnek-e az alapjogok a magánjogi jogalanyok egymás közti jogviszonyaiban.
A Grundgesetz 1. cikk (3) bekezdése azt írja elő, hogy mindhárom hatalmi ágat közvetlenül hatályos jogként kötelezik az alapjogok. Ez az alapjogokhoz való közvetlen kötöttség még semmit nem árul el arról, hogy az alapjogok hogyan befolyásolják a magánszemélyek egymás közti jogviszonyait.
Az alapjogok érvényesülésének kérdése a magánjogi viszonyokban az alkot-mányjogi diskurzus egyik legjelentősebb kérdése volt 1945 után. A képviselt nézetek az alapjogok közvetlen alkalmazásától az alapjogok hatásának taga-dásáig terjedtek.130 Alapvetően két nézet állt szemben egymással: a közvetlen horizontális hatály tana (unmittelbare Drittwirkung) és a közvetett horizontális hatály tana (mittelbare Drittwirkung).131 A Szövetségi Alkotmánybíróság számára egy polgári per kínált lehetőséget az állásfoglalásra, amelyben a
véle-129 A fogalmat Ipsen alkotta meg. Ld. I i. m.143. és meghonosodott a külföldi szóhasználat-ban is. Thilio Rennsmann szerint amikor a külföldiek a német Drittwirkung szót használják, ez bizonyosan a német jogtudomány által ezen a területen véghezvitt úttörő teljesítmény elismerését is jelenti. R i. m. 68. A Drittwirkung (harmadik személlyel szembeni hatály) fogalom – a zárójelben feltüntetett magyar fordítással – a magyar szakirodalomban is megjelent. H –T i. m. 100. A témában írt – doktori értekezésként elfogadott – monográfi a a jogirodalom által használt terminológia egységesítésének céljával bevezette a horizontális hatály fogalmát. G -O (2011) i. m. 15–16.
130 Az alapjogok közvetlen alkalmazása, valamint az alapjogok hatásának tagadása elleni érve-ket magyarul ld. S (1998) i. m. 80. Az Alkotmány közvetlen alkalmazhatósága és a félretételi jog elleni és melletti érvekhez ld. J –V i. m. 2670–2678. Az aktuális vitához ld. V i. m. 104–109.
131 Nipperdey, a Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) elnöke az alapjogok magánjogi viszo-nyokban való széleskörű érvényesülését vallotta. A közvetlen hatály tana (unmittelbare Drittwirkung) értelmében a magánszemélyek az alapjogok kötelezettjeinek minősülnek és az alapjogok bíróság előtt közvetlenül érvényesíthetőek. Ld. N (1961) i. m. 13–17.; a BAG gyakorlatából BAGE 4, 274. Dürig beavatkozott az alapjogok magánjogban való érvényesülése körül kibontakozó vitába és megnyerte mind a német Szövetségi Alkotmánybíróságot, mind a szakmát a közvetett hatály tanának (mittelbare Drittwirkung), amely szerint az alkotmányban biztosított alapvető jogok elsősorban a törvények generálklauzuláinak közvetítésével kerül-nek alkalmazásra a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaiban. Enkerül-nek megfelelően a törvényhozó, valamint a bírói hatalom az alapjogok kötelezettje, a magánszemélyek nem. Ld.
D (1956) i. m. 157., 176–190.
ménynyilvánítás szabadsága [Grundgesetz 5. cikk (1) bekezdés] kapcsán a BGB 826. § jó erkölcs fogalmának értelmezése merült fel.132
A Lüth-ítélet133 az első és egyben legjelentősebb határozat, amelyben megje-lenik az alapjogok és a magánjog viszonyának problémája és ennek megoldására az alapjogok mint objektív normák egész jogrendszerre kisugárzó hatásának (Ausstrahlungswirkung) megalapozása.
A Szövetségi Alkotmánybíróság az alapjogok és a magánjog viszonyának problémájában abból indult ki, hogy: „Vitatott az az alapvető kérdés, hogy az alapjogok hatnak-e a polgári jogra és ez a hatás hogyan nyilvánul meg.”134 A választ a Szövetségi Alkotmánybíróság látszólag nyitva hagyta: „Most sincs lehetőség az alapjogok úgynevezett horizontális hatálya vitakérdésnek a részle-tes kifejtésére.”135 A határozat az „úgynevezett” kitétellel jelezte a fenntartását a horizontális hatály fogalommal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy a testület ne fejtette volna ki az álláspontját, hiszen határozatában megfogalmazta az alapjogok magánjogban való érvényesülésének máig érvényes alaptételeit.
A Szövetségi Alkotmánybíróság a Lüth-ítéletben abból a felismerésből, hogy az alapjogok egy objektív értékrendet (objektive Wertordnung) alkotnak, amely minden jogágba kisugárzik azt a következtetést vonta le, hogy a jogszabályokat, konkrétan a polgári jogi előírásokat az alapjogok szellemében kell értelmezni.
Az alapjogok polgári jogba való beáramlása a generálklauzulákon keresz-tül történik, amelyeket az alapjog polgári jogba való „betörési pont”-jának (Einbruchsstelle) neveznek.136 A Szövetségi Alkotmánybíróság ugyanakkor leszögezte, hogy ez a kisugárzó hatás nem korlátozódik a generálklauzulákra:
„Egyetlen polgári jogi rendelkezés sem állhat ellentétben az alapjogi értékrend-del, mindegyiket ennek szellemében kell értelmezni.”137
A Lüth-ítélet érdeme tehát, hogy a minden jogágba kisugárzó objektív érték-rendszer kidolgozásával megalapozta az alapjogok kétrétegűségét: az alapjogok szubjektív és objektív tartalmának megkülönböztetését:
132 Az ügy tényállása szerint Erich Lüth szociáldemokrata újságíró 1950. szeptember 20-án a német fi lmhét megnyitóján a Hamburgi Újságíró Klub elnökeként beszédében a híres náci propagandafi lm rendező és forgatókönyvíró Veit Harlan új fi lmjének (Unsterbliche Geliebte) bojkottjára szólított fel. A hamburgi Tartományi Bíróság (Landesgericht) a fi lm gyártója és forgalmazója által benyújtott keresetnek helyt adott, mivel a bojkott felhívást jóerkölcsbe ütközőnek ítélte [BVerfGE 7, 198 (199–201)].
133 BVerfGE 7, 198.
134 BVerfGE 7, 198 (204).
135 Uo.
136 BVerfGE 7, 198 (205). Hivatkozással a M –K i. m. korabeli kiadására.
137 BVerfGE 7, 198 (205).
„Az alapjogok, mint objektív normák tartalma a magánjogban az ezt a jogterültet közvetlenül uraló előírások [megj. generálklauzu-lák] közvetítésével bontakozik ki.” [BVerfGE 7, 198 (205)]
A Lüth-ítélet után nem mutatható ki továbblépés a közvetett horizontális ha-tály elméletében.138 A horizontális hatály probléma mégsem tűnik el teljesen a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatából. Az alapjogokból fakadó védelmi kötelezettség (grundrechtliche Schutzpfl icht) megjelenésével az első abortusz-határozatban az alapjogok objektív dimenziója alapozza meg az alapjogok tör-vényi jogban,139 így a magánjogban való érvényesülését. Tehát paradigmaváltás történt: a korábban a horizontális hatály körébe tartozónak minősített problé-mákat a Szövetségi Alkotmánybíróság újabb gyakorlata a védelmi kötelezettség dogmatikai konstrukciójával oldja meg.140
1.2.2.2. A
-Az alapjogokból fakadó védelmi kötelezettség mint az alapjogok új funkciója a Szövetségi Alkotmánybíróság 1975. évi első abortusz-határozatában jelent meg.141 A Lüth-ítéletben már valóban kimutatható az alapjogok objektív tar-talmának az alanyi jogi tartalmától való megkülönböztetése, de a Szövetségi Alkotmánybíróság az objektív tartalomból közvetlenül csak az alaptörvénynek megfelelő értelmezés kötelezettségét vezette le a bíróságok vonatkozásában. A védelmi kötelezettséget (Schutzpfl icht142 v. Schutzverpfl ichtung)143 mint az
alap-138 M i. m. 31.
139 A német szakirodalom az egyszerű jog (einfaches Recht) kifejezést használja.
140 A közvetett hatály és a védelmi kötelezettség tanának (Schutzpfl ichtenlehre) egymáshoz való viszonyát a német szakirodalom különbözőképpen értékeli. A védelmi kötelezettség dogma-tikai konstrukciójának egyes prominens támogatói egyenesen elutasítják a horizontális hatály bevonását a védelmi kötelezettség értelmezésébe. A módosult dogmatikai alap kritikájához ld. G -O (2011) i. m. 59–61.
141 BVerfGE 39, 1. Az előzmények jelentőségéről megoszlik a szakirodalom álláspontja. Krings szerint annak a jelentősége csekély, míg Rensmann az első abortusz-határozatban a korábban megpendített alapjogi dogmatika akkordjának visszhangját látta, ugyanakkor jelképesen rámutatott arra, hogy az az alkotmánybíróságok nemzetközi koncertjén a dobverést jelentet-te, amely az abortusz probléma előtörésével majdnem egyidőben jelentkezett. K i. m.
62–66.; R i. m. 186.
142 BVerfGE 39, 1 (42, 45).
143 BVerfGE 39, 1 (1. elvi tétel, 42).
jogok funkcióját először az első abortusz-határozatban nevesítette és egyúttal kiterjesztette azt a magánszemélyektől származó veszélyek elleni védelemre (Schutz vor Gefahr).
A Szövetségi Alkotmánybíróság ebben a határozatában közvetlenül a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdésének első mondatában garantált élethez való jogból vezette le az „állam minden emberi élet védelmére irányuló kötelezett-ségét” [BVerfGE 39, 1 (41)]. Ezzel már előrevetítette a védelmi kötelezettség alkalmazása kiterjesztésének perspektíváját: nem csupán az emberi méltóság védelmére előírt kifejezett kötelezettségből, hanem az egyes speciális alapjo-gokból is következik az állam védelmi kötelezettsége. Ennek ellenére a testület a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés második mondatában kifejezetten előírt védelmi kötelezettségre is hivatkozott, mivel az emberi méltóság védelmét kiterjesztette a magzatra is.144 A magzat védelmének terjedelmét mindkét esetben az alapjogok objektív oldalából olvasta ki, mégpedig a Lüth-ítéletben kidolgozott objektív értékrendre hivatkozással: „Ezért a keletkező emberi élet állami védelme és annak terjedelme már az alapjogok objektív tartalmából ki-olvasható [BVerfGE 39, 1 (41–42)].” Az 1993. évi második abortusz-határozat-ban145 a magzat védelmére vonatkozó állami kötelezettség levezetésében az első abortusz-határozathoz képest hangsúlyeltolódás fi gyelhető meg. A Szövetségi Alkotmánybíróság a védelmi kötelezettség alapját ebben a határozatban az emberi méltóság védelmét kifejezetten előíró 1. cikk (1) bekezdés második mondatában jelölte meg, amelynek tárgyát – és ebből következően a védelem mértékét – a Grundgesetz 1. cikk (2) bekezdése határozza meg.146
1.2.2.3. A
A Grundgesetz az 1. cikk (1) bekezdés második mondatában kifejezetten az emberi méltóság védelmét írja elő. Ezen túlmenően a Grundgesetznek csupán egy rendelkezése utal még az alapjogok védelmére [a 6. cikk (1) bekezdés a há-zasság és család védelmére], két további cikke pedig az alapjogok biztosításáról rendelkezik [a 4. cikk (2) bekezdés a vallás szabad gyakorlásának, a 14. cikk (1) bekezdés a tulajdon garanciája]. Ezért felmerül a kérdés, hogy az emberi méltósághoz való jog mint az objektív értékrend alapja képezi-e a fogódzót a
144 BVerfGE 39, 1 (41).
145 BVerfGE 88, 203.
146 BVerfGE 88, 203 (251).
védelmi kötelezettség levezetéséhez. Ennek a kérdésnek különös jelentősége van a védelmi kör terjedelme szempontjából.147
A szakirodalomban eltérő nézeteket találunk a védelmi kötelezettség megalapozására. Dürig szerint a védelmi kötelezettség kizárólagos alapja a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése. Míg a bekezdés első mondata az állam negatív magatartását írja elő, addig a második mondat már tartalmazza a po-zitív cselekvés kötelezettségét, amely kiterjed a magánszemélyekkel szembeni védelemre is. Az állam védelmi kötelezettségében az emberi méltóság abszolút védelme nyilvánul meg. Dürig kiemelte, hogy a védelmi kötelezettség az állami beavatkozást elhárító jog feladata.148 Schwabe szerint sincs a védelmi kötele-zettségnek az alapjogok állami beavatkozást elhárító funkciójától különálló jelentősége. Álláspontja szerint a magánszemélyek magatartását is az államnak kell felróni, így az alapjogok alanyi jogi tartalmából következik az alapjogok harmadik személyekkel szembeni védelme.149
A Szövetségi Alkotmánybíróság az alapjogokból fakadó védelmi kötelezett-ség alapjaként az objektív értékrendszer középpontjában álló emberi méltóság védelmének a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés második mondatában előírt kö-telezettségét tekinti. Ennek megfelelően értelmezésében az emberi méltósághoz való jog garantálja a jog védelmét a magánszemélyek behatásával szemben, és abból az állam teljesítési kötelezettsége, illetve teljesítési jogok is levezethetők.
A „következő alapjogok” védelemének terjedelmét viszont nem az emberi méltóságból, hanem az érintett speciális alapjogok objektív tartalmából olvassa ki. A speciális alapjogok ugyanúgy az ember életszférájához tartozó értékeket védenek, mint az emberi méltóság, amely ezen értékek alapja és forrása. Így a konkrét alapjogból fakadó védelmi kötelezettség dogmatikai alapja az emberi méltóság, amely az objektív értékrendszer alapjaként meghatározza az alapjo-gok tárgyi oldalának védelmi körét, de az abból kiolvasott védelem terjedelme nem korlátozódik az emberi méltóság magra. Annak terjedelmét az az érték határozza meg, amelynek a védelmére irányul, és így az alapjogok objektív tartalmának terjedelme nem válhat parttalanná. Az egyén csak akkor élvez védelmet, ha az őt ért jogsérelem a védett jogi tárgy egészét veszélyezteti.150 Az
147 G -S i. m. 96.
148 D (1958) i. m. 3–5.
149 S (1971) i. m. 56. Hasonlóan M i. m. 91.
150 S -W i. m. 123.
emberi méltóság tehát közvetett módon járul hozzá a védelmi kötelezettség ter-jedelmének meghatározásához azáltal, hogy az objektív értékrendszer alapja.151
1.2.2.4. A
A védelmi kötelezettség mint az alapjogok funkciójának létezését a szakiro-dalom is elismeri,152 annak dogmatikai konstrukciója azonban vitatott. A vé-delmi kötelezettség dogmatikai konstrukciójának ismerete elengedhetetlen az egymással ütköző alapjogok mérlegeléséhez, ezért a következőkben felvázolom ennek sajátosságait az állami beavatkozást elhárító funkcióhoz képest.
Az alapjogok magánszemélyek egymás közti jogviszonyaiban való érvénye-sülésének a sajátossága – mivel szinte minden alanyi jogosultság visszavezet-hető az alapjogokra – az alapjogok ütközése és ezzel „háromszög konstellá-ciók” (Dreieckskonstellationen)153 keletkezése. Az alapjogok és a törvényi jog viszonya tulajdonképpen három résztvevő közötti jogviszony (Rechts-Dreieck):
jogalany 1, jogalany 2, állam (törvényhozó, bíróság).154 Ebben a konstrukcióban elvi szinten az alapjogi konfl iktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában is fennáll. A magánszemély jogaiba két oldalról, egyrészt az állam, másrészt egy harmadik magánszemély avatkozik be. Az állam annyiban avatkozik be, amennyiben állampolgára számára kötelező erővel előírja, hogy milyen maga-tartást tanúsítson a többi állampolgárral szemben. A másik oldalról a harmadik személy közvetlen behatása fenyeget.
A „háromszög konstellációkban” azon túl, hogy az alapjogok megfelelő védelmet nyújtanak-e az állam beavatkozásával szemben, felmerül az a kérdés, hogy az állam köteles-e biztosítani az alapjogok érvényesülését a magánszemé-lyek egymás közötti viszonyaiban.
Ez utóbbi kérdésre a Szövetségi Alkotmánybíróság a Lüth-ítéletben igenlően válaszolt. Az első abortusz-határozat pedig az állami beavatkozást elhárító jogok, illetve a védelmi kötelezettség fogalmai révén megkülönböztette az
151 C i. m. 30., 39.
152 S (2000b) i. m. 80.; I (2000) i. m. 226.; P –S i. m. 27.; J (2000) i. m. 21–22.; D (2004a) i. m. 85.; R i. m. 141.
153 A háromszög konstellációkat az állam azon magatartására tekintettel, hogy az állampolgárok számára kötelező módon előírja, hogyan viszonyuljanak a másik személy alapjogaihoz, horizontális hatályú konstellációknak (Drittwirkungskonstellationen), illetve az alapjogi jogviszonyban – a vertikális viszonyokhoz képest – részt vevő több személyre tekintettel
153 A háromszög konstellációkat az állam azon magatartására tekintettel, hogy az állampolgárok számára kötelező módon előírja, hogyan viszonyuljanak a másik személy alapjogaihoz, horizontális hatályú konstellációknak (Drittwirkungskonstellationen), illetve az alapjogi jogviszonyban – a vertikális viszonyokhoz képest – részt vevő több személyre tekintettel