Az alapjogok korlátozása

Az alapjogok szerkezetét a magyar alkotmányértelmezési gyakorlat nem vizs-gálja. Tekintettel arra, hogy a korábbi Alkotmány nem tartalmazott sem álta-lános, sem speciális jogkorlátozási kritériumokat, a szakirodalom az általános rész alatt – a védelmi kör és a korlátozás igazolásának elkülönítése nélkül – a korlátozásra koncentrál.²⁰⁶

Az Alkotmány eredeti – 1989. évi XXXI. törvénnyel megállapított – szövege még tartalmazott az alapjogok korlátozásának formai²⁰⁷ és tartalmi feltételeit²⁰⁸ általánosan meghatározó jogkorlátozási klauzulát. Azt az alkotmány módosítá-sáról szóló 1990. évi XL. törvény azonban módosította: a korábbi rendelkezések helyett egyrészt bevezette azt a formai követelményt, hogy az alapvető jogokra

206 H –T i. m. 108–135.; S i. m. 43–45.; S i. m. 58–66.; B (2014) i. m.

41–68.

207 Alkotmány 8. cikk (2) „Alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat kizá-rólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg.” Ez a szabály tehát az alapjog korlátozáshoz alkotmányozói többséget (minősített kétharmadot, azaz az összes képviselő kétharmadának szavazatát) írt elő. A 4/1990. (III. 4.) AB határozat pedig rendelkező részében alkotmányos követelményként mondta ki: „Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg, tekintet nélkül arra, hogy e jogokra és kötelességekre nézve milyen jellegű szabályokról van szó.” ABH 1990, 28.

208 Alkotmány 8. cikk (3) „Alapvető jog gyakorlása csak alkotmányerejű törvényben megállapí-tott olyan korlátozásnak vethető alá, amely az állam biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának a védelme érdekében szükséges.”

és kötelezettségekre vonatozó szabályokat törvény állapítja meg,²⁰⁹ másrészt német mintára az alapjogok lényeges tartalma korlátozásának tilalmát [korábbi Alkotmány 8. cikk (2) bekezdés]. Ez utóbbi szabály azonban nem helyettesíti az alapvető jogok korlátozásának indokait megnevező korábbi rendelkezést, mivel csupán a korlátozás maximális mértékére utal.²¹⁰ A korábbi Alkotmány tehát nem határozta meg általánosan az alapvető jogok korlátozásának elfogadható indokait, és speciális tartalmi megszorításokat sem tartalmazott. Sajó András szerint ezzel az alkotmány szövege a szabadságjogok egyik legszélsőségesebb védelmét tette lehetővé, amely különösen feltűnő a Grundgesetz rendelkezése-ivel összevetve.²¹¹ Ádám Antal is arra a következtetésre jutott, hogy szakítani kellene ezzel a szabályozással, és ehelyett célszerű lenne az alapjogok tartalmá-hoz igazodó, diff erenciált korlátozási feltételeket és módozatokat meghatároz-ni.²¹² Erre azonban az Alaptörvény hatálybalépéséig várni kellett.²¹³

Jogkorlátozási klauzula hiányában az Alkotmánybíróságra hárult az a feladat, hogy az alkotmánybírósági vizsgálat keretében kidolgozza az alapjogok korlá-tozhatóságának szempontrendszerét. Éppen ezért a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a korlátozási modellnek megfelelő háromlépcsős teszt felborult, a hangsúly az alapjogok – német arányossági teszthez hasonló – szükségességi-arányossági tesztjének²¹⁴ megfelelően a korlátozás igazolására helyeződik.

A védelmi kör és a korlátozás megkülönböztetésének hiánya nem azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság teljesen fi gyelmen kívül hagyja, hogy a védelemre

209 Ugyanakkor egyes alapvető jogok szabályozásához a módosított Alkotmány minősített többséget (a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata) írt elő. Az Alkotmánybíróság a minősített többség követelményét azonban csak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre vonatkoztatta, amely az illető alapjog érvényesíté-sének és védelmének irányát határozta meg. A minősített többség előírása tehát nem zárta ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg. 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 64.

210 G -O (2009) i. m. 413.

211 S i. m. 60–61. Hivatkozik rá: G -O (2009) i. m. 413. 105. lj.

212 Á i. m. 57.

213 Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése általános formai és tartalmi követelményeket is megfogalmaz az alapjog korlátozással szemben: „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Ezen túlmenően az Alaptörvény speciális korlátozási fenntartást is tartalmaz, például az Alaptörvény IX. cikk (4) és (5) bekezdése a véleménynyilvánítás szabadságával szembeni korlátként kifejezetten nevesíti mások emberi méltóságát, illetve a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértését.

214 Az általános alapjogi teszt mellett az Alkotmánybíróság speciális teszteket is kidolgozott. Ld.

G -O (2009) i. m. 427.

igényt tartó magatartás egyáltalán a hivatkozott alapjog védelmi körébe tarto-zik-e. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata²¹⁵ során érdemi alkotmányos-sági összefüggés hiányára hivatkozva elutasítja az indítványt, ha azt állapítja meg, hogy a védelemre igényt tartó magatartás nem tartozik a hivatkozott alapjog védelmi körébe.²¹⁶

A szükségességi-arányossági teszt alkalmazása a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában – a német mintától eltérően – három lépésben történik: 1. indo-kolja-e másik alapvető jog vagy egyéb alkotmányos érték védelme a jogkorlá-tozást; 2. a normaalkotó a korlátozás során az adott cél elérésére alkalmas leg-enyhébb eszközt választotta-e; 3. megfelelő arányban áll-e egymással az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya.²¹⁷ A gyakorlatban azonban a fenti lépések nehezen választhatók szét, a fogalmak pedig keverednek.²¹⁸ Ezen túlmenően, amíg a német alkotmánybírósági gyakor-lat az alkotmányos cél eléréséhez méri a szükségesség kritériumát, a magyar gyakorlat az alapvető jog vagy egyéb alkotmányos érték védelmének megkö-vetelésével lényegesen szigorúbb mércét alkalmaz.²¹⁹ Ezzel tulajdonképpen a német gyakorlatban a korlátozhatatlan alapjogokra kidolgozott mércét vette át.

A szigorúbbnak tűnő mérce ellenére a gyakorlatban az Alkotmánybíróság a nemzetközi emberi jogi egyezményekben található közérdek-meghatározások egyes elemeit is legitim alapjog-korlátozási célként ismerte el (például közélet

215 Az Alaptörvény hatályba lépését követően a korábbi gyakorlatot a 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat erősítette meg {Indokolás [52]}.

216 A 997/B/2005. AB határozat megállapította, hogy a meghalt személy emlékének megőrzése és a légtér kijelölése között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ezért az emberi méltósághoz való jog sérelmének megállapítására irányuló indítványt elutasította. ABH 2008, 3136, 3144. Az Alkotmánybíróság legújabb gyakorlatában az alkotmányos összefüggés hiánya az alkotmányjogi panasz visszautasításához vezet abban az esetben, ha egyértelmű, hogy az érintett alapjog sérelme emiatt fel sem merül. A 3076/2015. (IV. 23.) AB végzés megállapította, hogy a konkrét esetben a késedelmi kamatról szóló rendelkezés nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatban {Indokolás [23]}. Abban az esetben, ha az összefüggés hiánya csupán az alapjog védelmi körének vizsgálatával állapítható meg, a testület a korábbi gyakorlatának megfelelően elutasítja az alkotmányjogi panaszt. Ennek megfelelően az 24/2014. (VII. 22.) AB határozat megállapította, hogy a pszichiáter szakorvos bizottsági jelenléte az egészségügyi ellátás visszautasításának vizsgálata során és a kezelőorvos emberi méltósága, ezen keresztül az Alaptörvény II. cikke között alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Indokolás [122]–[124].

217 Például 30/1992. (V. 25.) ABH 1992, 167, 171.

218 G -O (2009) i. m. 424. Pozsár-Szentmiklósy szerint az Alkotmánybíróság gyakor-latában az arányossági teszt alkalmazása során – az egyértelmű németországi módszertani hatások ellenére – következetlenségek fi gyelhetők meg. P -S i. m. 29.

219 G -O (2009) i. m. 422. 152. lj.

tisztasága, közerkölcs), ezzel kiszámíthatatlanná téve a korlátozás szükségessé-gének megítélését.²²⁰

3.2. Az alapjogok funkciói

A korábbi Alkotmány és az Alaptörvény a „tisztelet” és „védelem” kifejezése-ket – a Grundgesetzben foglaltakkal ellentétben nem az emberi méltósággal, hanem – az alapvető jogokkal összefüggésben használja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megkülönbözteti az állam alapjogok tiszteletére irányuló kötelezettsége (a jogok szubjektív, alanyi oldala) mellett az azok védelméről való gondoskodás kötelezettségét (a jogok objektív, tárgyi oldala) is.

3.2.1. Az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége

A szakirodalomban közhelynek számít az a megállapítás, hogy az Alkotmánybíróság az első abortusz-határozatban német mintára vezette le az Alkotmány 8. § (1) bekezdésben foglalt „védelem” kifejezésből az állam ob-jektív, intézményvédelmi (a konkrét esetben életvédelmi) kötelezettségét.²²¹ A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában kidolgozott védelmi kötelezettség dogmatikai konstrukciójának ismertetését követően azonban egyértelmű, hogy a magyar gyakorlat csak látszólag követte a német alkotmánybírósági gyakor-latot azzal, hogy az első abortusz-határozatban megállapította az állam pozitív, tevőleges kötelezettségét az élet mint érték védelmére, és ezzel elválasztotta az alapjogok objektív tartalmát annak szubjektív tartalmától.²²²

Az Alkotmánybíróság az alapjogok szubjektív és objektív intézményvédelmi oldalának elválasztása során láthatóan nem a védelmi kötelezettség Szövetségi Alkotmánybíróság első abortusz-határozatban megjelenő gyakorlatából indult ki, hanem Häberle 1960-as években kidolgozott – a 3.1.2. alpont alatt

220 Uo. 422.

221 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 258, 262–264. Gárdos-Orosz szerint a védelmi kö-telezettségnek két része van: egyrészt tevőlegesen biztosítja az állam az alapvető alanyi jog érvényesülését, másrészt az állam az alapvető jogot mint alkotmányos érték érvényesülését manifesztáló jogintézményt védi. G -O (2009) i. m. 82.

222 „Az állam kötelessége az alapvető jogok »tiszteletben tartására és védelmére« a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről.” 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 258, 262.

bemutatott – „intézményi felfogásából”, amelynek keretében Häberle megkü-lönböztette az alapjogok szubjektív és objektív-intézményvédelmi oldalát. Az Alkotmánybíróság azonban Häberlével ellentétben fi gyelmen kívül hagyta az alapjogok „intézményi oldala” és az intézményi garanciák közötti különbséget.

Az Alkotmánybíróság ezzel összemosta a pozitív állami kötelezettségek két megnyilvánulási formáját: az alapjogok védelmére létrehozott jogintézmények (például házasság, egészségügyi intézményhálózat) működtetésével megva-lósuló objektív, intézményi védelmet, amely személytelenül – az intézmény közvetítésével – védi az egyént és az alapjogok magánszemélyekkel szembeni közvetlen egyéni jogvédelmét.

Ennek megfelelően az első abortusz-határozatban az alapjog tárgyi oldala – a német gyakorlattal szemben – teljesen elszakadt annak az alanyi oldalától, és kizárólag az alapjogot mint alkotmányos értéket manifesztáló jogintézmény ob-jektív védelmére irányult.²²³ Így amíg a magyar alkotmánybírósági gyakorlat-ban alkalmazott „alapjogok alanyi oldala” és a német szakirodalomgyakorlat-ban elterjedt

„szubjektív tartalma” kifejezések megfeleltethetők egymásnak, „az alapjogok tárgyi oldala”, illetve „objektív-jogi tartalma” kifejezések nem fedik teljes mér-tékben egymást. Ennek ellenére – az egyszerűség kedvéért – az összehasonlítás során a továbbiakban a magyar kifejezést használom.

A szigorú szétválasztás az első abortusz-határozatban bár nem menthető, de legalább érthető, hiszen az Alkotmánybíróság kifejezetten arra az esetre dolgozta ki az állam objektív életvédelmi kötelességét, ha az országgyűlés nem ismeri el a magzat jogalanyiságát.²²⁴

Az Alkotmánybíróság értelmezésében azonban ezen túlmenően egyes alap-jogoknak egyáltalán nincs alanyi, csupán tárgyi oldala.²²⁵ Például az

egész-223 „Az alapjog jogosultja illetve az állam különböző szempontjai és feladatai miatt az alapjog alanyi jogi illetve objektív oldala nem feltétlenül fedi egymást. Az állam – általános és objektív szempontjaiból következően – a szubjektív alapjog által védett körön túlmenően is meghatározhatja ugyanazon alapjog objektív, intézményes védelmi körét.” 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 258, 262–263.

224 „Az 54. § alapján az államnak általában, személytelenül, statisztikai sokaságként »minden-ki« számára kell az élet védelméről intézményesen gondoskodnia. […] Az abortusz esetében azonban nem személytelen kockázatról, hanem előre meghatározott egyedi élet szándékos kioltásáról van szó. Ez az individualitás akkor is fennáll, ha óvatosságból pusztán »potenciális életről« beszélünk. Ezért a terhességmegszakítást csak akkor lehet az 54. §-ból folyó relatív, intézményes életvédelem hatálya alá tartozónak venni, ha a magzat individualitását jogilag nem ismerik el. Az abortusz mint tett egyediségét és szándékosságát nem lehet megszüntetni, ezért a személytelenséget kell a másik oldalon a végletekig fokozni.” 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 258, 263–264.

225 Bragyova szerint az alapvető szabadságjogok a jogilag megengedett és tilos határát kijelölő szerepkörökben nemcsak klasszikus szabadságjogok lehetnek, hanem (és szerinte főleg)

séges környezethez való jog és a testület korai gyakorlatában az egészséghez való jog.²²⁶

Az alanyi és tárgyi oldal, valamint az abból fakadó állami kötelezettségek szigorú szétválasztása némiképp oldódik azokban az ügyekben, amelyekben – eltérően az abortusz-határozatoktól – az állami kötelezettséggel szemben konkrét alanyi jog áll. Így a véleménynyilvánítás szabadságával szemben az Alkotmánybíróság elsősorban az egyéni jogok (becsület, méltóság, élet) sérel-mének veszélyére hivatkozott a gyűlöletre uszítás büntetőjogi tényállásának alkotmányossági vizsgálata során.²²⁷ Ezek a jogok azonban – annak ellenére, hogy az emberi élethez és méltósághoz való jog védelmi körébe tartoznak – nem alanyi alapjogként jelentek meg, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását igazoló, a büntetőjogi tényállás közvetlen tárgyaként szereplő köznyugalomnak súlyt adó, legitim jogalkotói célként, azaz egyéb alkotmányos értékként. Az Alkotmánybíróság tehát nem ismerte fel, hogy ezekben az ügyek-ben hárompólusú jogviszonyokról van szó, amelyekügyek-ben az egyik magánszemély alapjogával szemben egy másik magánszemély alapjoga áll, amelyet az állam-nak (a konkrét esetekben: törvényhozás) egymással szemben kell mérlegelnie.

Ezt támasztja alá a „közösségek méltóságára” való hivatkozás is. A testület a véleménynyilvánítás szabadságával szemben ugyanis több határozatában fel-hívta a „közösségek méltóságát” az alapjog korlátozásának igazolására,²²⁸ de hosszú ideig nem foglalt egyértelműen állást arról, hogy az csupán egy elvont érték vagy konkrét alapjog, illetve kinek a joga (a közösségé vagy a tagoké).

Ezen túlmenően ezekben az ügyekben is felbukkan az alanyi és tárgyi oldal, valamint az abból fakadó állami kötelezettségek szigorú szétválasztása.

Az Alkotmánybíróság a 46/2007. (VI. 27.) AB határozatban²²⁹ és különösen a

intézményi garanciák. Az intézményi garancia, amelynek létezése csak az alkotmányos jogok körében tekinthető viszonylag újnak, mivel az alkotmány eleve teljes egészében „intézményi garancia”, itt azért játszik jelentős szerepet, mert számos alkotmányos jog lényegét tekintve intézményi garancia (például a tulajdonjog, a család és a házasság alkotmányos védelme).

B i. m. 69.

226 28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 138; 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 270.; 261/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 689, 692–693.

227 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 179. Megerősítette: 12/1999. (V. 21.) AB határozat.

228 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 167, 181.; 14/2000. (V. 12.) AB határozat, ABH 2000, 83, 95.

229 „Az ORTT [...] a közigazgatási eljárás során annak megállapítására jogosult, hogy a műsor-szolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.” ABH 2007, 592, 606.

165/2011. (XII. 20.) AB határozatban²³⁰ egyértelműen szétválasztotta az egyéni jogvédelmet és az intézményes védelmet.²³¹ Az Alkotmánybíróság szerint

„egyéni jogainak érvényesítéseként az emberi jogaiban, méltóságában sértett személy a polgári jog és a büntetőjog szabályai szerint indíthat eljárást.” A testület ezektől az eljárásoktól határolja el az emberi jogok médiahatóság általi védelmét, amelyet „sajátos intézményvédelmi eljárás”-nak tart.²³²

Egyetértek Koltayval a fenti határozatok elemzése kapcsán abban, hogy

„az állam intézményvédelmi feladata is természetszerűleg az egyének alapjogainak biztosítására szolgál” és az „intézményes védelem” az alkotmánybírósági gyakorlatban azt jelenti, „hogy – az egyéni jogok védelmén keresztül – a közérdek is jelen van ezen esetekben (a magzatok, a demokratikus nyilvánosság és az emberi méltóság védelmének szempontjaiban).”²³³

De a következők szerint vitatom az Alkotmánybíróság által kidolgozott dogmatikai konstrukciót.

3.2.1.1. A ,

Míg a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában a védelmi kötelezettség alapja az emberi méltóság, addig a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában látszólag az alapjogok védelmére vonatkozó általános kötelezettség. Az első

230 „A kötelezettséghez [emberi jogokban megjelenő értékek védelme] kapcsolódóan a média-hatóság által kialakított gyakorlat szerint is a média-hatóság ugyan nem a védett jogok személyhez fűződő oldalának védelme érdekében, de egyedi esetben is fellép a műsorszolgáltatókkal szemben. […] Az audiovizuális média ugyanis – hatásánál fogva akár egy műsorszámával is – lényegesen nagyobb rombolást tud végezni az emberi jogok, különösen az emberi méltóság tiszteletének kultúrájában. Erre tekintettel indokolt, hogy a hatóság – e jogok intézményes tartalmát érintő körben – a már meglévő személyiségi jogvédelem mellett a közösség érde-kében felléphessen a jogsértővel szemben, akár egyetlen műsor vagy műsorrész alapján. […]

A megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel való bánásmódot szabályozó rendel-kezés – amellett, hogy a személyiségi jogvédelmi képesség hiányára vagy korlátozottságára utal – az emberi jogok megsértésének olyan eseteit fedi le, amelyek súlyosan veszélyeztetik az emberi méltóság intézménye tartalmának érvényesülését.” ABH 2011, 478, 512-513.

231 K (2012) i. m. 50.

232 165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 512.

233 K (2016) i. m. 207-208.

abortusz-határozat szerint az Alkotmány 8. cikk (1) bekezdésének „védelem”

szavából fakad az államnak az a kötelezettsége, hogy

„az egyes alanyi alapjogok biztosítása mellett az azokkal kapcsola-tos értékeket és élethelyzeteket önmagukban is, azaz ne csupán az egyes egyedi igényekhez kapcsolódóan védje, s a többi alapjoggal összefüggésben kezelje.”²³⁴

A különbség oka az, hogy a Grundgesetzben nincs az alapjogok védelmére vonatkozó általános szabály, a „tisztelet” és „védelem” kifejezetten az emberi méltóságra vonatkoztatva jelenik meg (Grundgesetz 1. cikk második mondat), a korábbi Alkotmányban és az Alaptörvényben azonban ezek a kötelezettsé-gek minden alapjogra vonatkoznak [korábbi Alkotmány 8. cikk (1) bekezdés, Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés].

A különbség – álláspontom szerint – csak látszólagos. Az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségének alapja ugyanis a határozat szerint az alkotmányos rend mint ellentmondásmentes rendszer.²³⁵ Az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségének terjedelmét pedig az az érték határozza meg, amelynek a védelmére irányul.²³⁶ Az értékek pedig az Alkotmánybíróság gyakorlatában – a későbbiekben bemutatottak szerint – ugyanúgy egy érték-rendszert alkotnak, mint a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában, amelynek az alapja az emberi méltósághoz való jog. Az állam objektív, intéz-ményvédelmi kötelezettségének az alapja tehát a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is az emberi méltósághoz való jog.

234 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 262.

235 „Az állam számára az alapjogok védelme csupán része az egész alkotmányos rend fenntartá-sának és működtetésének. Ezért az állam úgy alakítja ki az egyes alapjogok megvalósításához szükséges jogszabályi és szervezeti feltételeket, hogy mind a többi alapjoggal kapcsolatos, mind pedig egyéb alkotmányos feladataira is tekintettel legyen; az egyes jogoknak az egész rend szempontjából legkedvezőbb érvényesülését teszi lehetővé, s mindezzel az alapjogok összhangját is előmozdítja.” 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 262.

236 „Ez a kötelesség nem merül ki az egyes emberek egyedi életvédelmében, hanem általában az emberi életet és létfeltételeit is védi. Ez utóbbi feladat minőségileg más, mint az élethez való egyéni alanyi jogok védelmének összeadása: »az emberi élet« általában – következésképp az emberi élet mint érték – a védelem tárgya. Ezért az állam objektív, intézményes életvédelmi kötelessége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, csakúgy, mint a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítására.” 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 258, 263.

3.2.1.2. A ,

Az alapjogok alanyi és tárgyi oldala közötti lényeges különbség a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban az, hogy az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége mögött nem áll közvetlenül alanyi jog, ezért az állam feladata az alapjog védelmére szolgáló intézményrendszer (például egészségügyi intéz-ményhálózat, közszolgálati rádió és televízió felügyelete és vezetőik kinevezése) működtetése.

Az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségének dogmatikai konst-rukciójához igazodott az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő sajátos alapjogi teszt is:

„[…] az intézményvédelem alkotmányos követelménye (mércéje) nem a szükségesség és arányosság, hanem a mindenkori intézmény alkotmányos feladatai megvalósításához igazodik.”²³⁷

Az Alkotmánybíróság ezért az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkező részében megállapította, hogy a népszavazás tárgyában hozott döntés ellen a jogalkotónak biztosítania kell az alkotmányjogi panasz lehetőségét. A testület döntését azzal indokolta, hogy

„[a]z intézményvédelem olyan sajátos védelmi eszközök és intéz-mények törvényi kialakítását követelheti meg, amelyek működése bizonyos pontjain alkotmányos követelménnyé válik a bírói jogor-voslat.”²³⁸

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban azokban az esetekben, amikor az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége az alapjogban megnyilvá-nuló érték harmadik személyekkel szembeni védelmét hivatott biztosítani, a szükségességi-arányossági vizsgálat szolgáltatja a formális keretet.

237 ABH 1997, 331, 344. Utalással a média különböző fajtáival szembeni alkotmányossági követelményeket megfogalmazó 37/1992. (VI. 10.) AB határozatra (ABH 1992, 227). Ebben a határozatban azonban az állami szervektől és az egyes társadalmi csoportoktól való

237 ABH 1997, 331, 344. Utalással a média különböző fajtáival szembeni alkotmányossági követelményeket megfogalmazó 37/1992. (VI. 10.) AB határozatra (ABH 1992, 227). Ebben a határozatban azonban az állami szervektől és az egyes társadalmi csoportoktól való

In document Zakariás Kinga (Pldal 68-84)