Az egykori várat magába foglaló szamosújvári börtön épületegyüttese a város északnyugati felé-ben, a Szamos jobb partján helyezkedik el. Keleti oldala mellett halad el a Kolozsvárról Désre vezető műút. A vár és a 18. század harmincas éveire kiépült Örményváros (Armenienstadt) térbeli viszonyát jól szemlélteti egy 1750. évi, megközelítőleg keleti tájolású térkép (1. ábra).
A vár viszonylag sík területen, téglalaphoz közelítő alaprajzon épült fel. A fül nélküli bástyákkal ellá-tott erődítmény oltalmában két, a mai napig nagyrészt épségben fennmaradt reneszánsz palota emel-kedik. A vár nyugati oldalán húzódó, a külső várfallal párhuzamos belső fal egy nagyobb belső és egy kisebb külső udvarra tagolja az erősséget. A belső udvaron, az említett falhoz simul a téglalap alaprajzú Martinuzzi-palota. A nyugati várfal utólagos megkettőzését bizonyára védelmi igény tette szükségessé, így jött létre - már a 16. század második felében - a kisebb, külső várrész. Ezt délnyugati sarkában egy félbástyával és egy külső kaputoronnyal is megtoldották, amelyek - magát a tornyot leszámítva - fenn is maradtak. A külső vár nyugati falára támaszkodik az építtetőjéről, II. Rákóczi György fejedelemről el-nevezett, 1653-ban befejezett négytengelyes Rákóczi-palota. Egy 1752-ben készült felmérés a vár keleti tájolású földszinti és emeleti alaprajzai mellett egy kis vedután is láttatja délnyugati irányból az erődít-mény és a paloták néhány részletét, egyik sarkában pedig a Martinuzzi-palota és a Rákóczi-palota ke-resztmetszetét vehetjük szemügyre (2. ábra).
Az említett utólagos bővítést és a Rákóczi-féle építkezéseket leszámítva a Martinuzzi-palotát magá-ba foglaló négybástyás vár, nagy vonalakmagá-ban 1539–1551 között, egységes koncepció alapján épült ki.
Így Erdélyben az első, de európai viszonylatban is korai, merésznek mondható megvalósítása az olasz rendszerű erődítési elveknek, ugyanakkor a védelmi, a reprezentációs- és a lakófunkciókat összekap-csoló reneszánsz alkotások közül a legkorábbi térségünkben.
Annak ellenére, hogy az erdélyi hadiépítészet és általában az erdélyi reneszánsz kulcsfontosságú emlékéről van szó, a vár építésére vonatkozó forrásanyag feltárása nagyon hiányosnak mondható.
Elszórtan, a rendszerezés igénye nélkül közölt a 19. század végi és a 20. század eleji szakirodalom egy-egy levéltári bejegy-egyzést, leltárrészletet vagy alaprajzot a várról. Így – csak a kiemelkedőkre utalva – Szongott Kristóf, Vajna Károly és Hodorean János1 összefoglaló műve a vár birtoktörténetébe illesztve tett közzé egy kivonatot egy 1607. évi leltárból, majd röviden tárgyalta a vár korabeli állapotát, csatolva a 17. századi, Priorato-féle és egy 1898. évi alaprajzot. A korai faragványok datálása kapcsán középkori előzményeket emlegetett. Hasonló felépítésű Kádár József2 monográfiája, amely lényegében az előzőt egészítette ki. A két munka számunkra legértékesebb része a vár falain (egykor) elhelyezett feliratok és domborművek számbavétele és fényképekkel illusztrált leírása.
Egy-egy alaprajz vagy látkép közlésére korlátozódott Ornstein József 3 tanulmánya 1896-ból, vala-mint Gyalókai Jenő4 1935. illetve Mihail Popescu 5 és Borbély Andor6 1943. évi közlése. Gabriel-Virgil Rusu 7 a várnak az erdélyi fejedelemség történetében játszott szerepét és a várbirtok alakulását vizsgál-ta, az emlékírók és néhány urbárium adataival egészítve ki a 19–20. század fordulóján született monog-ráfiákat. Ugyanő közölte elsőként a vár fegyverkészletének 1675. évi leltárát is.
Művészettörténeti megközelítésből először 1917-ben Lechner Jenő tárgyalta az együttes reneszánsz részleteit. Az épületek vizsgálata közben addig ismeretlen feliratokat fedezett fel: egy 16. századi angya-los emléktábla részletét (8. ábra) , továbbá két 16. századi évszámos bekarcolást a Martinuzzi-palotán.
A magyarországi kastélyépítészettel és a későbbi szamosújvári polgári építészettel összefüggésben ja-vasolt analógiái viszont távoliaknak tűnnek.8 Valamivel közelebb, Szentbenedek, Cege és Kaplyon
kas-1 szonGott – vajna – hodorean 1898.
2 kádár 1904. 204–250.
3 ornsteIn 1896. 266–267.
4 Gyalókay 1935. 234–257.
5 popesCu 1943.
6 BorBély 1943. 204., 214–215.
7 rusu 2004.; rusu 2003.
8 leChner 1917.
télyain kereste 1944-ben Entz Géza9 a szamosújvári reneszánsz építkezések hatását. Cornelio Budinis10 Domenico da Bologna személye kapcsán a Magyarországon tevékenykedő itáliai mesterek művei kö-zött tárgyalta a várat, reneszánsz faragványain pedig az észak-olasz, lombard reneszánsz hatásoknak a helyi gótikus hagyományokkal való ötvöződését vélte felfedezni. Az említett szerzők ugyanakkor szin-te szin-teljesen mellőzték a vár 1556–1594 közötti történetének tárgyalását.
Ezt követően néhány levéltári adat közlésével sikerült Balogh Jolánnak11 a vár építési folyamatát be-mutatni. Ugyanő korábban művészettörténészként kísérelte meg beilleszteni a vár korai faragványait a toszkán reneszánsz erdélyi hatását mutató emlékek sorába.12 A bálványosi és a szamosújvári várra vonatkozó, főként a forráskiadványokban és a szakirodalomban közzétett adatok kivonatolásával ál-lította össze Sebestyén György az 1291–1659 közötti időszakot átfogó történeti kronológiát.13 Az adat-sor alapján körvonalazódó építéstörténet megírására azonban már nem volt alkalma. Kovács András14 az olasz rendszerű várépítészet erdélyi emléke között elemezte Szamosújvár erődjét, stilisztikai
9 entz 1944. 224–225.
10 BudInIs 1936. 83–85.
11 BaloGh 1985. 331–336.
12 BaloGh 1943. 100–104.
13 Posztumusz közlése: seBestyén 1998., seBestyén 1999.
14 kováCs 2003. 50–54.
1. A várat és az Örményvárost ábrázoló kéziratos térkép 1750-ből. (HIM Térképtár, G I h 3863.)
A szamosújvári vár Martinuzzi-palotája 77
pontból pedig néhány egykorú kolozsvári és gyalui faragványt határozott meg a korai szamosújvári emlékek rokonaiként.
Minthogy a várban már 1786 óta börtön működik, régészeti feltárásra vagy falkutatásra még nem került sor benne. Amíg a fennálló látogatási korlátozás miatt csak az épület egyes részeinek futólagos megtekintésére adódik lehetőségünk, sajnos szóba sem jöhet a források alapján körvonalazható épí-tési kronológia alaposabb helyszíni ellenőrzése, a mára eltűnt, vagy csak későbbi beavatkozások által takart részletek kutatása.
E hiányosságok legalább részleges pótlása érdekében szeretnénk most a Martinuzzi palota építke-zéseire vonatkozó, nagyrészt közöletlen 16–17. századi írott források, várleltárak valamint az épület-együttes ábrázolásainak elemzése során felvázolható képet ismertetni. Természetesen az építkezések egyes mozzanataira utaló feljegyzések vagy a többnyire másodlagos elhelyezésben fennmaradt címe-res-feliratos emlékek alapján szinte lehetetlen szétválasztani a védőrendszerre és a Martinuzzi-palotára vonatkozó adatokat. Tekintettel arra, hogy párhuzamos építkezésekről van szó, szétválasztásuk talán nem is feltétlenül indokolt.
Szapolyai János uralkodásának utolsó éveiben – nagy valószínűséggel 1539-ben – kezdődött el Sza-mosújvár várának építése a király rendeletére, kincstartója, Martinuzzi Fráter György irányítása alatt.
A modern hadiépítészet elvei alapján erődített vár feladata a Kis-Szamos völgyében Kolozsvár felé ve-zető út védelme volt az ellenséges (elsősorban Habsburg-párti) csapatok ellen, ugyanakkor azonban az épületnek egy reprezentatív és biztonságos rezidencia szerepét is be kellett töltenie. Hangsúlyozni kell, hogy egy alapjaiból épített, új együttesről van szó. A forrásokban előforduló „Bálványosújvár” vagy
„Újvár” elnevezés a Gerlahida falu mellett emelt új várat különbözteti meg a légvonalban mintegy 15 km-re fekvő, s a kincstartó által ekkor felhagyott középkori Bálványosvártól.15 1539 őszén említik először,
15 1538-ban Majláth István részben csere, részben vétel útján Borberek „kastélyáért” és Alvinc birtokáért Bálványos várát Frá-ter György váradi püspöknek adta át. Vö. Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókja, Kemény család levéltára I/39., I/40.;
jakó zs. 1990. 4667.
2. A vár 1752-es felmérése. Kéziratos térkép (HIM Térképtár, G I h 3870.)
amikor „Castro novo Balvanios”-ként szerepel egy levél keltezésé-ben.16 A kapu környékén elhelyezett feliratos, címeres emléktáblák hir-dették Szapolyai János királynak, kincstartójának, Fráter Györgynek és Bánk Pálnak, a vár provizorának az érdemeit a király haláláig (1540.
júl. 17/21?), illetve 1542-ig elkészült Jolán által közölt adatsor alapján a kortársak a budai vár megerősíté-sét tartották legnagyobb érdemé-nek, de az újabb szakirodalom Italus Architector et edificiorum regalium fundator”, mindenesetre 1540-ben Szamosújváron tartózko-dott. Buda 1541. évi ostroma után a források nem említik többet tér-ségünkben.
Annak ellenére tehát, hogy a 19–20. század fordulójának szerzői előszeretettel utaltak Szamosújvár várának középkori alapjaira, ki-jelentéseiket hiteles történelmi források nem támasztják alá. Nem fogadható el stíluskritikai érvként az sem, hogy a vár egyes helyiségeiben alkalmazott keresztboltozatok korábbi építkezésekre utalnának. A gótikus bordás- és keresztboltozatokat a 16. században reneszánsz tagozatokkal párhuzamosan tovább alkalmazták térségünkben is. 1573-ban a kassai, majd 1589-ban a kolozsvári kőfaragók és kőművesek céhszabályzata is megjelölte a választható mestermunkák között egy keresztboltozat elkészítését, ami egyértelműen igazolja, hogy egy, a század második felében még használatos építészeti megoldásról van szó.20 A szentbenedeki Szent Kereszt templom, nyújtott arányaival, gótikus bordaindításaival szép
16 BVLt. 1310., BerGer 1986. 1422.
17 BaloGh 1985. 331.; BerGer 1986. 1442.
18 BaloGh 1943. 209–211.
19 Feld 2004. 73.; véGh 1997. 299. 75. jegyzet.
20 koppány 1990. 451–454.
3. Giovanni Morando Visconti alaprajza és látképe a várról.
Rézmetszet 1699-ből
A szamosújvári vár Martinuzzi-palotája 79
példája a 16. század második felére átnyúló gótikus építészetnek. A bálványosi-szamosújvári várbirtok-ból kiszakított Szentbenedeken a Báthoryak hűséges híve, Keresztúri Kristóf, a dési kamara prefektusa, későbbi kővári kapitány és kolozsi főispán építkezett a század utolsó évtizedeiben.21
Az erdélyi királyi jövedelmeket összeíró Bornemissza Pál veszprémi püspök és Georg Werner 1552-ben kelt jelentésük1552-ben hangsúlyozták, hogy a kincstartó alapjaiból emeltette Újvárat, miután a régi Bálványosvárat leromboltatta. A Martinuzzi-perben egy évvel később kihallgatott püspök ezt a nyilat-kozatát megismételte.22
Verancsics Antal 1540. március 12-i levelének23 részlete – „Újbálványos várát a király megbízásából Fráter György közelebbről nagy munkával építtette” –, valamint a püspök ugyancsak ezév júniusi uta-sítása a beszterceieknek24 igazolja, hogy a király haláláig már jelentős munkálatokat vittek itt véghez.
Újbálványos vára a népszerűtlenné vált kincstartó elleni indulatok célpontja lett az 1540. évi, augusztu-si országgyűlésen, ahol a rendek az erősség lerombolását kérték a királynétól.25 Ezek a körülmények, ha közvetve is, ugyancsak az építkezések előrehaladott állapotáról tanúskodnak.
21 BaloGh 1985. 340–343.
22 hurmuzakI 1894. II/4. 738.; hurmuzakI 1897. II/5. 54–55.
23 BaloGh 1985. 332.
24 1540. június 19. – „A vár (castrum) építéséhez, amelyet Ő Felsége már befejezni kíván minden kőművesre szükségük van, így küldjenek annyit, ahányat csak tudnak” : Magyar Országos Levéltár, Mikrofilmtár, 427. mikrofilm, 1540:18. levél.
25 BaloGh 1985. 332.; EOE 1875–1898. I. 41.
4. A vár alaprajza 1840-ből (KÖH Tervtár, K 3785.)
Az északnyugati belső bástya (Dési-bástya) alsó szintjén a 17. század végén még látható ajtókeret 1539-es felirata,26 továbbá a palotán található két évszámos bekarcolás – 1545 az egyik földszinti ablakkereten, 1551 a kápolnaszentély egyik külső élkváderén27 –, a két keleti bástyafokról származó, mára el-kallódott Martinuzzi címer,28 a Beszterce vá-rosától több ízben igényelt építőanyag (tég-la, zsindelyek, cserepek, lécek, gerendák és deszkák) és munkaerő (kőhordó szekeresek és kőművesek) adatolják a püspök haláláig tartó építkezési lendületet, amely párhuza-mosan alakította a palotát és az erődövet.29
1551–1556 között, Erdély Habsburg-kor-mányzása idején I. Ferdinánd Szamosújvár várát és jövedelmeit az egymást követő kor-mányzóknak és vajdáknak adományozta, azzal a kikötéssel, hogy őrséggel lássák el és folytassák erődítését. Ekkor Castaldo gene-rális, Báthory András, Dobó István és Kendi Ferenc bírták. Úgy látszik tehát, hogy a palo-ta ekkoriban reprezentációs funkciók betöl-tésére is alkalmas volt, a vár pedig, a korabeli Erdély legmodernebb és legbiztonságosabb erődítményének számított. Biztonságos vol-tának legnyilvánvalóbb bizonyítéka talán az, hogy ott őrizték Martinuzzi György „kin-cseit”, amelyek megszerzéséért a barát ha-lála után komoly versengés indult meg.30 A következő korszakban Erdély fejedelmei tu-datosan és következetesen törekedtek az erődítések bővítése mellett a Matrinuzzi-palota javítására, ala-kítására és szépítésére.
Giovanni Andrea Gromo, János Zsigmond tanácsadója és testőrségének parancsnoka az 1565 körü-li állapotokat rögzítő híradásában nem tett kifejezett említést a Martinuzzi-palotáról, csak a négybás-tyás várat írta le, amely akkor már egy a várárkon túlnyúló erődítménnyel is rendelkezett.31 Ez utób-bit bizonyára a vár északra kinyúló bástyájával, a Külső Dési-bástyával, azonosíthatjuk. Minthogy ez a bástya a várfalakat körülfutó zwinger (falszoros) falába kapcsolódik, léteznie kellett már akkoriban a zwingernek és a második nyugati várfalnak is. A vár építészeként Gromo firenzei mérnököt említ.32 Valószínűleg csak az itáliai reneszánsz várakat idéző, modern erődítmény láttán gondolta, hogy épít-tetőjének a reneszánsz szülővárosából, Firenzéből kellett származnia, kijelentését más adatokkal nem tudjuk alátámasztani.
János Zsigmond 1566-ban a szebeni részgyűlésen magára vállalta Szamosújvár építésének a terhét.33 Több esetben a helyszínen személyesen irányította „a roskadozó Újvári erődítés restaurálásához” szük-séges építőanyag és munkaerő beszerzését: 300 gerendát, kőműveseket, építőköveket rendelt a
besz-26 Csak az 1687-es leltár említéséből ismerjük a „keczeli ház alatti boltok” között átjárást biztosító évszámos ajtókeretet: Inv.
1687. 32., 81. A helyiség megnevezése bizonyára a Doboka vármegyében is birtokos Keczeli középnemes család valamelyik tagjára utal. Kilétét egyelőre csak találgathatjuk.
27 Az elsőt a szakirodalom közölte (leChner 1917. 19.), a második a megjelölt helyen ma is látható.
28 BaloGh 1985. 199. kép.
29 BVLt. 1431., 1441., 1448., 1815., 1820., 1822., 1828., 1829., 1881., 1900., 1905., 1927., 1933., 1939.
30 kővárI 1892. 165.; oBornI 1997. 75–76.
31 Gromo 1943–1945.; BaloGh 1985. 333–334.; kováCs 2003. 52.
32 Gromo 1943–1945. 178.
33 EOE 1875–1898. II. 327.
5. A belső várkapu – a Martinuzzi-palota kapuja (Sebestyén József felvétele, 2003)
A szamosújvári vár Martinuzzi-palotája 81 terceiektől. 1570-ig összesen mintegy 2500
szekér követ szállíttatott a besztercei szeke-resekkel a várhoz. A rendelkezésünkre álló források meglehetősen szűkszavúak és el-lentmondásosak az épülő objektumot ille-tően – „Ő Felsége háza épülete”; „a bástya fe-jedelem 1572 tavaszán utasította a beszter-cei tanácsot, hogy az újonnan kinevezett provizornak (Torma Jánosnak) engedelmes-kedjenek és ne tagadják meg tőle a fejede-lem „várbeli házának” építéséhez kért segít-séget. A munkálatokhoz nagyszámú téglát szállítottak Beszterce vidékéről, de besz-tercei téglavetőkkel a helyszínen is égettet-tek. Máskor fedélcserepeket, gerendákat és deszkákat igényeltek.35
Báthory István Lengyelországba távo-zása után, 1576–1581 között Szamosújvár építésének gondja Báthory Kristóf erdélyi vajdára hárult, a vár provizori tisztségébe pedig Ébeni Gábor került. A beszterceiek és a kolozsváriak mesteremberekkel és építő-anyaggal járultak hozzá ekkor a kemencék javításához, bizonyos asztalosmunkák vég-zéséhez és a „padimentumozáshoz”.36 Ezen,
feltételezhetően a palotában végzett munkálatok mellett, az erődítmények javítása sokkal több gon-dot okozott a vár provizorának. Nem tudjuk, hogy a neves kolozsvári kőművesmesterek (Seres János 37 és Kőműves Antal38) az együttes mely épületein tevékenykedtek 1577-ben.39 Nem kizárt, hogy Seres Jánost Báthory Kristóf angyalok által tartott címerének kifaragására hívták Szamosújvárra. Az emlí-tett faragvány mára már elkallódott, néhány éve még látható volt töredéke másodlagos elhelyezésben, a Martinuzzi palota nyugati homlokzatába falazva.. A faragott fríztöredéken40, amelyet felül léccel és félhoronnyal tagolt párkány, alul guttasor keretelt, egy kezdetleges faragású angyal valamint egy 16.
századi évszám első számjegyei (15..) voltak láthatóak. Az angyal egykori párjával címerpajzsot tartott (8. ábra). A kompozíció keltezésére és a címer tulajdonosára az 1687-ben készült szamosújvári inven-tárium bejegyzése világít rá: a palota főhomlokzatán levő bábos korlátos díszlépcső végén, az emele-ti olaszfokos boltos erkélyre nyíló ajtókeret felett említenek egy 1577-ben faragott Báthory Kristóf cí-mert, amelyet „két kerubinok” tartanak.41 Kétségtelen, hogy a faragványtöredék a leírt Báthory-címer másodlagosan befalazott része volt, annál is inkább, mert stílusjegyei is a negyvenes évekétől eltérő,
34 1567–1571 közötti adatok tekintetében lásd: BVLt. 3092., 3102., 3109., 3170., 3199., 3206., 3208., 3226., 3229., 3339., 3370., 3377., 3380., 3382., 3392., 3394., 3400., 3419., 3437., 3439., 3491., 3512., 3513., 3524; BSzám. 24. fasc. 593., 617., 619.; BerGer 1986.
3523.
35 BVLt. 3607., 3612., 3635., 3636., 3646., 3648., 3661., 3681., 3701., 3755., 3774., 3813., 3996., 3997.
36 BVLt. 4026., 4041., 4047.
37 A Kolozsváron működő kőfaragót, aki többek között a kolozsvári Wolphard–Kakas-ház faragványain, az egeresi kastély ka-puján, a fejedelem fehérvári és huszti építkezéseinél is közreműködött. Szamosújváron is bizonyára faragványok készítésé-vel bízták meg. A tevékenységére vonatkozó adatokat lásd: BaloGh 1985. 80–83.
38 A tevékenységére vonatkozó adatokat lásd: BaloGh 1985. 67.
39 BaloGh 1985. 334.
40 A töredék 50 cm magas és 95 cm széles volt. szonGott – vajna – hodorean 1898. 35.
41 Inv. 1687. 55.
6. Martinuzzi Fráter György címere a palota kapuján 1542-ből (Sebestyén József felvétele, 2003)
ugyanakkor a Báthoryak korához közelebb álló gyakorlatra utalnak, így az angyal primitív faragása, amely Báthory Kristóf kolozsvári címereinek tartóalakjaival kőművesek dolgoztak ott 1590–
1592-ben (az iratok Kutty Jánost, Keomiwes Gáspárt nevezik meg),43 csiszolt kvádereket vittek Beszterce vidékéről, ugyanonnan szekereket küldtek „az újvári ház építéséhez”
szükséges faragott kövek szállítá-sához.44 Besztercéről érkezett asz-talosokra, fazekasokra, onnan kül-dött kályhacsempékre vonatkozó adatok tükrében kisebb karbantartási munkálatokat tételezhetünk fel a palotában.45 A „feredőüstöt” is megfoltoztatták, hogy az ide érkező fejedelem semmilyen kényelmetlenséget ne szenvedjen. 1592 vé-gén a fejedelem olasz fundátora, Simone Genga is megfordult Szamosújváron, de látogatásának okáról nem szólnak adataink.46 1595 augusztusában, a török ellen induló fejedelem szamosújvári palotáját ta-lálta a legbiztonságosabb szállásnak a hadjárat idejére felesége számára.47 A fejedelemasszony s ugyan-így békeidőben a fejedelem gyakori várbeli tartózkodása igen sok gondot okozott a várnagynak, aki így panaszkodott a besztercei bírónak: háborús időben „semmivel nem szállítják az gazdálkodást, ha-nem, mint egy menyegzőben, minden nap úgy akarnak lakni”. Kakas István Szamosújváron tartandó lakodalmának48 hírére pedig ennél is kétségbeesettebben tört ki: „azért gondolhatja kegy(elme)d, ha főni kelle az mi fejünknek…Bocsássa kegy(elme)d, hogy írom, én azt mondom, hogy a pokolban sem lehetne talán nagyobb kén, mint itt sütnek bennenket.” 49
A századforduló sűrű hatalomváltásai közepette Szamosújvár is többször gazdát cserélt. A fejedelem-séget pusztító, évekig tartó céltalan háborúskodásnak Bocskai István mozgalma vetett végett és 1605 nyarán Szamosújvár ismét visszakerült az erdélyi fejedelmek birtokába. A Martinuzzi-palota elhanyagolt állapotát olvashatjuk ki az 1607-ben készült leltár adataiból: 50 több „puszta házat”, töredezett ablakokat, hitvány, ráma- és zárnélküli ajtókat említ a földszinten és az emeleten egyaránt. A kis kápolnát raktár-ként használták: emelőcsigákat, lőport, szerszámokat és fát találtak benne az összeírók. A várat kiszol-gáló birtok is nagyméretű veszteséget szenvedett a századfordulón.51 1607–1608-ban Rákóczi Zsigmond fejedelem besztercei asztalosokkal és tölcséresekkel javíttatta és festtette a palota ablakait.52
A Báthory Gábor ellen irányuló széki merénylet szervezésének helyszíne volt 1610-ben a Kendi István birtokában 53 levő vár. Az összeesküvés leverése után visszafoglalták tőle.54
42 Így Báthory Kristóf eredetileg a nyugati városfalba, utóbb a Városháza lépcsőházába falazott, jelenleg a Múzeumban őrzött 1581-es, angyalok által tartott címeres táblájára: BaloGh 1985. 182. kép.
43 BVLt. 5506.; BaloGh 1985. 335.
44 BVLt. 5497., 5635., 5657.
45 BVLt. 5506., 5609.
46 BVLt. 5620.; BaloGh 1985. 335.
47 veress 1932. 266.
48 Kakas István, 1594-től a fejedelemasszony birtokainak jószágkormányzója, a fejedelemasszony tiroli származású udvar-hölgyét, Susanna Römert vette feleségül 1597-ben : jakó k. 1991. 51.
49 BVLt. 6044., 6049.
50 Inv. 1607. 2–5.
51 kádár 1904. 208–209.
52 BVLt. 7906., 7908., 7917., 7921.
53 1609. április 26-án adta Báthory Gábor a rendek javaslatára Kendy Istvánnak a várat: szonGott – vajna – hodorean 1898. 6.
54 kádár 1904. 224.
7. A palota főhomlokzatának részlete (Sebestyén József felvétele, 2003)
A szamosújvári vár Martinuzzi-palotája 83 asztalosok készítettek és festet-tek(?) ajtókat, ablakrámákat, asz-talokat, fal mellé való Bethlen Gábor fejedelemsége alatti felújításról tudósított a palotába vezető terasz udvar felőli olda-lába falazott, mára már elkallódott feliratos tábla is: REST(auratum). HOC. POMER(ium). FELI(citer).
SEREN(issimo). PRIN(cipe). DO(mino). GABRIELE. II. D(ei) G(ratia). P(rincipe). T(ransilvaniae). P(a) R(tium). H(ungariae). D(omino). ET. S(iculorum). C(omiti). CAPI(taneo). GIO(rgio). GIEROFI. PROVI(sore).
IO(anne). ZOLIOMI. CASTEL(lanis). STEP(hano) VAMOS. ET. FRAN(cisco). BORZASI. EXISTEN(tibus).
AN(no). D(omini). MDCXIX.59 Az itt szereplő pomerium szó nagyon tág értelmezési lehetősége (kő-fal, kőfalak köze/glacis, meghatározott bizonyos hely) sajnos nem segít a fejedelem által restauráltatott épületrész azonosításában.
Bethlen Gábor halála (1629) után az erdélyi fejedelmi építkezések többsége abbamaradt, 1630 első hónapjaiban Brandenburgi Katalin elbocsátotta az elhunyt fejedelem fizette külföldi mestereket, akik így sorra elhagyták Erdélyt.60
Szórványosan szólnak adataink 61 az I. Rákóczi György uralkodása alatt folyó szamosújvári mun-kálatokról. A tárgyalt időszakban ezek főként a várárok szélesítéséhez és mélyítéséhez kapcsolódtak.
Jelentős építkezést kezdeményezett ezután Szamosújváron II. Rákóczi György: az 1653-as évszámot vi-selő, saját és felesége, Báthory Zsófia névbetűivel jelzett tábla tanúsága szerint a század közepe táján épült fel a külső vár nyugati falához támaszkodó, emeletes palotaépület. 1657-ben innen indult a feje-delem lengyelországi hadjáratára, s „a fejefeje-delemasszony ifjú fejefeje-delemfiával, … nagyobb bátorságért, (Szamosújváron) lakni rendeltetett vala.” 62
1661-ben Kemény János fejedelemmé választásával a vár is a Habsburg-párt befolyása alá került, az
1661-ben Kemény János fejedelemmé választásával a vár is a Habsburg-párt befolyása alá került, az