Majorsági központtól a kastélyig, avagy a tatai Eszterházy-kastély kiépülése

A majorság

A Tatáról szóló helytörténeti irodalomban toposzként él az a megállapítás, hogy 1727-ben, amikor Eszterházy József 343 524 forintért,¹ megvásárolta a tatai uradalmat, nem kötött igazán előnyös üzletet.

Jelentős összegért egy elhanyagolt, gyér népességű domíniumhoz jutott az előző birtokostól, az oszt-rák bárói címmel rendelkező Krapfftól. Az 1688-ban felállított Neoaquista Commissio egyik fontos célja volt a hazai nemesség birtokvásárlásainak meggátlása vagy legalábbis mérsékelése, de az idegen tulaj-donosok is minél nagyobb jövedelmet szerettek volna látni új birtokaikból. Az örökös tartományokhoz képest alaposan elmaradott magyarországi domíniumoknál ehhez elengedhetetlen volt valamilyen, de legalábbis minimális fejlesztés. Kétségtelen, hogy az új birtokosok számításaikat nem, vagy csak rész-ben látták megvalósulni, így aztán – szinte kivétel nélkül – a 18. század közepéig túladtak távol fekvő magyarországi uradalmaikon. Krapff Ferenc József osztrák tábornoknak és udvari tanácsosnak 1689-ben került a tatai birtok a tulajdonába; a bécsi udvar rész1689-ben ezzel egyenlítette ki tartozásait a bárónak.

Az újabb birtoktörténeti kutatások hozták felszínre azt az adatot, miszerint Krapff, 1715-ben bérbe adta Tatát nagyjeszeni Jeszenszky Józsefnek, ismeretlen időtartamra; az is ismeretlen egyelőre, hogy a bir-toknak vajon ez volt-e az első bérbeadása.² Az 1716–1722 közötti időszakra vonatkozik az a kimutatás, amely az említett bérbeadással kapcsolható össze, és a Tata–Tóvároson végzett építkezések költségeit tartalmazza.³ A leírás topografikus rendben halad végig a településen, Tóváros északkeleti széléről in-dul és a váron át, a Piac (ma Kossuth) térig halad. A felsorolás alapján megállapítható, hogy egy uradalmi birtokközpont minden lényeges lakó- és gazdasági épülete megtalálható volt a településen: így magtár, vendégfogadó, boltok és a hely földrajzi adottságából következően, nagy összeg jutott a télen-nyáron üzemeltethető malmok karbantartására is.⁴ A legnagyobb tételként szereplő szeszfőzőház és a mellette lévő disznóólak, minden kétséget kizárólag, megegyeznek a település első ismert, 1751-re datált térké-pén lévő ötös és négyes számú, ugyanilyen funkciójú épületekkel, amelyek a későbbi kastélytól keletre találhatók.⁵ Krapff Ferenc József 1726-ban átadta a birtokot fiának, Krapff Gáspárnak, akitől Eszterházy (I.) József országbíró a következő évben megvásárolta.⁶ Tatának ekkor, 1720 körül, 1925 főre becsült la-kossága volt – így ebben a korszakban egyáltalán nem tekinthető kis létszámú településnek –, ami az

1 A tatai uradalom ugyan kisebb volt, mint a pápai (Tata: 60 864 hold, Pápa: 84 343 hold – 1857. évi adat), és számolni kell az örökösödési háborúk okozta inflációval, de a pápai uradalom fele részét, az 1762-es birtokegyesség idején 1 030 000 Rft-ra értékelték. L. szaBad GyörGy: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bu-dapest, 1957. 35–36. és 451.

2 vIráG zsolt: Magyar kastélylexikon. Komárom-Esztergom megye kastélyai és kúriái. Budapest, 2003. 127.

3 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominimum Tata, Fasc. 28. No. 518., kutató: Jankovich Miklós. A jegyzéket minden bi-zonnyal a Jeszenszky család bérbe vétele alatti beruhazások kimutatása végett Hans Adam Gruber Zimmermeister, Hans Pasherer Mauermeister vette fel a következő tételekről: Tóvároson egy új gabonaház 519.75; A nagy fürdőnél egy levezető és a kis fürdőnél egy csapó malom [megegyezhet a középkorban során említett Királyi és királynői fürdővel] 92.–; Egy új vendégfogadó pincével 177.25; A vár előtt egy ház konyhával és szobával, melyet zsidók laknak 122.90; A vár hídjának javí-tása 121.–; a vár pincére új tető 75.–; az urasági istálló javíjaví-tása 48.–; A várban lévő terem felett egy új tető lépcsővel a torony-ba egy harangszék és 2 ajtó 165.53; a vártorony-ban lévő sütőház 103.–; Szeszfőzőház pincével és 3 dupla sertéshizlalda 1404.75; A serfőzőház melletti kocsma pincéje 54.–; Szappanfőzőház javítása 34.–; A régi urasági Gabonaházból egy szappanfőző ház 243.75; A piactéren egy kocsma 743.–; a piactéren három bolt, melyben rácok vannak 332.52; A fentieken felül malmok, ko-vácsműhely és gazdasági épületek összesen: 8208.93 (Az adattári cédula nem tartalmaz pénznem megnevezést, így a kor-szak gyakorlata alapján feltételezni lehet a forint és dénár kimutatást.)

4 Az 1720-ban összeírt iparosok száma is egy virágzó települést mutat: csapó (46), asztalos (1), borbély (2), csizmadia (5), fa-zekas (3), kádár (1), szűcs (3), varga (4) egyéb iparos (1). Összeírást idézi: mohl 1909. 248.

5 A térképről részletesen l. a 8. jegyzetet, valamint a 3. képet.

6 vIráG i. m. 127.

Eszterházyak tudatos, több hullámú telepítése után megduplázódott a század közepére. 1763-ban 3986 főre becsülik az ikertelepülés, Tata–

Tóváros lakosságát.⁷

A feltárt minimális forrás alapján is egyértel-mű, hogy az Eszterházyak Tatán már egy meg-lévő birtokközpontot vettek át és fejlesztettek tovább. A település 1751-re datált térképe lénye-gében az első biztos fogódzópont a barokk ko-ri Tata településszerkezetéhez (3. kép).⁸ Igaz, hogy e térképet időben megelőzte Mikoviny Sámuel 1746-os térképe, de az elsősorban a Tata–Almás–Szőny térségében lévő mocsarak lecsapolásának tervéhez készült és ebben a vá-ros ábrázolása sematikusabb.⁹ Feltételezhető, hogy Mikoviny¹⁰ lehetett az 1751-es, pontosan és részletesen kidolgozott térkép felmérője. Ez a térkép részletes jelmagyarázattal ellátott: be-tűkkel jelöli a településen az utakat és csator-nákat, számokkal az épületeket, megnevezve funkciójukat – néhány esetben utalva rossz ál-lapotukra –, és a tervezett, tervezendő beavat-kozásokat. Ez utóbbiak elsősorban út- és csator-naépítéseket jelentenek, mint például a váron, a keleti oldal mellett átvezető út, és annak töltése.

Ezen a térképen már két uradalmi központ lát-ható: az egyik Tóvároson, a mai Kristály Szálló mellett,¹¹ a másik a vár előtt, attól délkeletre fek-vő térségen állt. A tóvárosi majorság szabályos utcarendszerbe és utcarendszerhez illeszkedik, így létrejötte vagy egyidős a tóvárosi fő utca telekkitű-zéseivel, vagy ahhoz képest későbbi, de ahhoz alkalmazkodó. Ezzel szemben a vár előtti majorság a terület lehetőségeit kihasználó, azt fokozatosan kitöltő. A térkép alapján, településszerkezeti szakkife-jezéssel élve: nőtt majorságnak értelmezhető. Feltételezhető, elsősorban az 1716–1722-es forrás alap-ján, hogy a 18. század legelejétől – esetleg korábbi előzményeket is megtartva –, a vártól délre épültek fel az uradalom gazdasági épületei, amit az Eszterházyak is átvettek. Az 1751-es térképen itt található a Régens háza (17. szám), az uradalom hivatalai (16. szám), a magtár (8. szám), a szesz- és sörfőző (5. szám), a disznóólak (4. szám) és alattvalók (cselédek) házai (7. szám), azok közül is külön számmal (6. szám) megjelölve néhányat, amelyeket a Piac tér és sörfőző közötti jobb közlekedés érdekében el kell

7 A becsült adatok: körmendy Géza: Tata története 1727-től a polgári forradalomig. Tata története. II. Szerk. Körmendy Géza.

Tata, 1984. 9. 1727-ben a Tatán 137½ jobbágytelek található, 217 telkes jobbágy, 278 úrbéri házas és 117 házatlan zsellér. Tó-városon 433 úrbéri haszonbérlő házas zsellér és 70 házatlan. Az adatok forrása Rohrbacher, idézi: mohl 1909. 246.

8 A térkép fényképe Révhelyi Elemér hagyatékával került a Kuny Domokos Múzeumba. KDM Révhelyi-hagyaték, 1229., üveg-negatív 2626. A térkép szignó és dátum nélküli. Révhelyi Elemér 1751-es datálása minden bizonnyal a jelmagyarázat 20. szá-mú felirata alapján történt (erről részletesebben l. a 30. és a 32. jegyzetet és szövegkörnyezetét). Ennek a datálásnak a térké-pen ábrázoltak nem mondanak ellent, pl. a Mikoviny-féle csatornák már elkészültek, de inkább a körülbelüliségét mutatják.

Révhelyi Elemér hagyatéka a magyar barokk kutatás, de különösen az Eszterházy család grófi ága 18. századi művészeti vonatkozásainak, illetve Fellner Jakab munkásságának vizsgálata esetén kikerülhetetlen. A hagyatéki anyagot sajnos ket-téválasztották, részben a tatai Kuny Domokos Múzeumba, részben pedig a Magyar Építészeti Múzeumba került. Jelen ta-nulmány írásakor a Kuny Domokos Múzeumban a hagyatéki anyag bizonyos részei lappanganak, így Révhelyi Elemérnek a tatai kastélyra vonatkozó adatgyűjtése is tanulmányozhatatlan volt. Lappangó anyag pl.: KDM Révhelyi-hagyaték, 7. dob.

16. Fasc. No. 10. 1–29.

9 MOL S. 11. No. 290.

10 Mikoviny 1750. március 23-án váratlanul meghalt. A magyar térképészet nagyjai. Lipszky János (1766–1826). Mikoviny Sá-muel (1700–1750). Szerk. plIhál katalIn– reIsz t. CsaBa – török enIkő. Budapest, 2001. 240.

11 A térképen 45. számmal jelölve, mellette 46. számmal áll a Vendégfogadó, ennek az azonosításnak csak akkor van alapja, ha a Cseke-tó felől lefolyó vizek medre nem változott meg azóta.

1. A kastély főhomlokzata nyugat felől, 2002 (fotó: Hack Róbert)

Majorsági központtól a kastélyig... 171

ni.¹² Az épületek nem zárt, kerített majorságként léteztek, hanem annak az utcának két oldalát alkották laza halmazukkal, amely részben a vár déli oldalához tapadt házakhoz igazodott, majd onnan fordult derékszögben a Piac tér felé. Az utca nyugati oldala alkotott szabályosabb, fésűs jellegű beépítést, míg keleti részén, bizonyosan a tó közelsége miatt, nem alakult ki semmilyen utcát alkotó beépítési forma.

A térkép, a Régens házaként jelöli meg a mai kastély főszárnya helyén álló épületet, azt az egyetlen épü-letet, amely nem rövidebb, hanem hosszabb oldalával igazodik az utcavonalhoz. A régensi lakóház lé-nyegében téglalap alaprajzú, de az északkeleti sarkán négyzetformájú, toronynak is értelmezhető ki-ugrás található, a téglalap hosszanti oldalán, nyugat felé, két, nagyjából azonos hosszúságú nyúlvány látható, amelyek alapján akár szabálytalan U alaprajzúnak is meghatározható lenne. A már említett 1746-os térképen ezek a nyugati nyúlványok nem láthatók,¹³ és a későbbi térképeken sem tűnnek fel, az együttest más alaprajzi szituáció határozza meg. A jelenlegi kastély helyén álló és Balogh Ferenc uradalmi kormányzó¹⁴ otthonául szolgáló épület ismeretlen időben keletkezett,¹⁵ írásos forrásokban először 1746. április 8-án találkozunk vele, mégpedig az uradalmi rendelkezések jegyzőkönyvében,

12 Az 1751-es térkép Tata településtörténete és -szerkezete több, eddig homályos és tisztázatlan részletének megértését teszi lehetővé. Ezt a térképet és a később még említendő másik kettőt tudomásom szerint először Sylvester Edina publikálta; a kastélyra vonatkozó építéstörténeti konzekvenciákat legelőször Borsodi Zsófia vont le belőle. sylvester edIna: Tata a kertek és a vizek városa. Arx - oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Szerk. Kisné Cseh Julianna. Tata, 2004. 171–173.;

BorsodI 2005. Borsodi Zsófia alapos kutatásai során megkísérelte a kastélyra vonatkozó összes írásos és képi forrást össze-gyűjteni, munkája nemcsak a kert története, hanem városszerkezeti szempontból is igen tanulságos. A szerzőnek ehelyütt is meg kell köszönnöm, hogy diplomamunkáját eljuttatta hozzám és adatait a kastély építéstörténete szempontjából is fel-dolgozhattam.

13 Ha egyáltalán lehet egy ilyen vázlatos ábrázolásból bármire is következtetni, ez a két nyúlvány, két pincegádorként értel-mezhető. A kastély alatt jelenleg is két, kisméretű, lényegében különálló és tájolású pince található, amely véleményem sze-rint nem különböző építési periódusok eredménye, hanem annak a természeti adottságnak okszerű következménye, hogy a homokos talaj, és a tó közvetlen közelsége alkalmatlanná teszi a területet pinceépítésre.

14 Balogh Ferenc az 1720-as évek közepétől állt Eszterházy József szolgálatában, 1742. október 20-án kapott plenipotentiariusi megbízást, amikortól használta a régensi címet. Balogh Ferencről részletesebben l. Fülöp éva márIa: A tata–gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében. I. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közlemé-nyei, 4. Tata, 1991. 56–57.

15 A Komárom-Esztergom megye műemléki topográfiája kéziratának szerzői (KÖH Topográfiai Osztály), de más szerzők is, megpróbálták a jelenlegi kastélyt azonosítani a Tatáról készült török kori metszeteken, a vártól délre álló valamelyik épü-lettel. Ezt az azonosítást azonban, a metszetek sematikussága miatt, el kell vetni. A tatai metszetekről és topográfiai felhasz-nálhatóságukról legutóbb: kIss vendel: A tatai vár metszetábrázolásai a XVI–XVII. századból. Tata, 1998.

2. A kastély belső udvara nyugat felől, 2005 (fotó: Haris Andrea)

amiben arra adnak utasítást, hogy Fellner Jakabnak 12 forint 40 dénárt fizessenek ki a régens házában végzett javítások ellenértékeként.¹⁶ 1750-ben,¹⁷ majd 1751-ben¹⁸ is, javításáról tudósítanak az adatok.

A kastély felépítésének előtörténete

Az Eszterházyak a birtok megszerzése óta, a vár területén kívánták új központjukat, lakhelyüket ki-alakítani. Nyilvánvalóan ezt szolgálta, hogy 1727-ben Eszterházy József, Mikoviny Sámuellel felmérette a tatai várat.¹⁹ A vár épületét használta lakóhelyül az időnként Tatán tartózkodó földesúr. Erről az 1740-es évek azon adatai tanúskodnak – amelyek több 1740-esetben is – a várban végzett javításokról, kályhaál-lításokról, a kulcsárné kinevezéséről szólnak.²⁰ A vár átépítését szolgáló első koncepció

kidolgozásá-16 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Gesztes, 5. csomó, Fasc. 27. No. 1. 26/b., kutató: Jankovich Miklós.

17 Az uradalmi számadáskönyv szerint a Fellner által végzett 1750. évi munkák: naszályi malomépítés, dadi leégett magtár helyreállítása, tatai és környei birkaistálló javítása, tatai régens lakóházának javítása, az igmándi Újvári-ház javítása. KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Fasc. 44. No. 3., kutató: Jankovich Miklós.

18 Az uradalmi számadáskönyv szerint Fellner 1751. évi munkái között található: javítások a tatai várban 122-127, Régens laká-sa (javítás) 536 tétel alatt, továbbá tatai templom, kútkészítés Tatán, claká-salókai építkezés (javítás), Hofrichter lakálaká-sa Igmándon és a kapucinusok rendháza és temploma Tatán. KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Fasc. 44. No. 4., kutató:

Jankovich Miklós.

19 Fülöp Éva: Az 1747. évi vízszabályozás a tata-gesztesi uradalomban. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei, 10. Tata, 2003. 198.

20 1742. március 10. Dominicus Edter pozsonyi kályhásmester számlája 1 db „Saullen Ofen” készítéséért id. Eszterházy József tatai szobája részére, valamint ennek eltört csempéinek pótlásáért , összesen 40 ft. összegben. KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Familiarium, Fasc. 93. p. 49., kutató: Jankovich Miklós; 1743. augusztus 17. Eszterházy József le-vele Maria Anna Schafferin részére, akit kulcsárnői beosztásban felfogad a tatai kastélyába [a levéltárat, kutató Jankovich Miklós értelmezése szerint arra utal, hogy ekkor kezdik lakni a várat] KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Familiarium, Fasc. 95. p. 239., kutató: Jankovich Miklós; 1746. december 31. Gayos György tóvárosi fazekasnak 1 forintról szóló elismervénye, amit a tatai várban lévő kályhák javítása fejében felvett. KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Ta-ta, Familiarium, Fasc. 97. p. 32., kutató: Jankovich Miklós; 1746. dec. 31. Johann Adam Gruber tatai asztalosnak a várban vég-zett munkákról benyújtott két számlája. KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Gesztes, 5. csomó, Fasc. 27. No. 1. p.

26/b., kutató: Jankovich Miklós.

3. Tata térképe, 1751. A régensi lakás és környékének részlete (KDM Révhelyi-hagyaték, ltsz. 1229.)

Majorsági központtól a kastélyig... 173

ra azonban majd 20 évet kellett várni. Először Balogh Ferenc, 1746. szeptember 16-án kelt, Eszterházy Józsefhez írt leveléből értesülünk erről, amelyben a régens jelentette: közölte Mikovinyvel a vár épü-letének „delineálását” és most keresik a régi falakat, hogy az új épület arra helyezhető legyen.²¹ Úgy tíz nap múlva, szeptember 27-én, Balogh arról számolt be földesurának, hogy Mikoviny – „Ober Wacht Meister Uram” –, a Vár épületének „delinatio”-ját készíti. Ez kétségtelenül nem felmérés, hanem terv lehetett, mivel a levélben hosszan részletezve esik szó a leendő ablakok méretéről, folyosókról és lép-csőkről.²² Eszterházy József elképzeléseihez azonban Mikoviny csak az alapokat szolgáltathatta. Az országbíró ugyanis kastélya tervezőjéül, Anton Erhard Martinellit kívánta felkérni,²³ akit 1747 márci-usa óta vártak türelmetlenül Tatára.²⁴ Május 17-én kelt Rimanóczy Józsefnek, az Eszterházyak bécsi ágensének megnyugtató levele Balogh Ferenchez, miszerint Martinelli ma „meg fog Bécsből Tata fe-lé indulni”.²⁵ Május 20-án meg is érkezett a mester, Balogh átadta neki a Mikoviny által készített felmé-rést a saját, lerajzoltatott elképzeléseivel együtt, azaz, mint írta: „azon principális Lineákat, kiket a régi Fundamentumokra vékony papirosra a Pallér által én raiszoltattam”. Martinelli a helyszínen meghall-gatta és opponálta az elképzeléseket – hogy a falak részbeni felhasználásával kívánják megvalósítani az új kastélyt –, majd Bécsbe távozott a tervrajzokat elkészíteni, mert: „korára nézve szemei és reszkedő kezei olyatén munkára már nem elégségesek, hanem Bécsben oldala mellett lévő Tanitványok által maga Directiója alat kéntelenitetik ilyeneket csinálni”.²⁶ Balogh, aki a kastélyépítés leglelkesebb támo-gatója volt, folyamatosan sürgette a tervezést, június 10-én is arról érdeklődött Eszterházynál, hogy el-készült-e már a Martinelli a delineátiókkal.²⁷ Később a császári építőmester Morvaországba utazott,

21 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 1. p. 263., kutató: Jankovich Miklós.

22 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 1. p. 269., kutató: Jankovich Miklós.

23 A korábban Süttörön (Eszterházán) dolgozó Martinelli felkérése is mutatja azt a határozott törekvést, miszerint az Eszterházyak grófi ágai évszázadokon keresztül igyekeztek kapcsolatban maradni és lépést tartani a hercegi ággal, így pél-dául megnyerni ugyanazt az építészt kastélyuk felépítéséhez. (L. még a 19. század legelején Charles Moreau kismartoni és csákvári működése.) Bár ez, írásosos források hiányában, úgy is értelmezhető, hogy szorosak voltak a családi szálak és egy-másnak ajánlották az építészeket.

24 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 1. p. 298., kutató: Jankovich Miklós.

25 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 3. p. 158., kutató: Jankovich Miklós.

26 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 1. p. 294., kutató: Jankovich Miklós.

27 KÖH – MOL Eszterházy-levéltár, Dominium Tata, Missiles familiarium, Fasc. 105. No. 1. p. 304., kutató: Jankovich Miklós.

4. Tata térképe, 1784 körül. Részlet, a kastély és környékéről (KDM Révhelyi-hagyaték, ltsz. 1233.)

Liechtenstein herceg birtokaira, ahová magával vitte a tatai vár átépítésére vonatkozó rajzokat is.²⁸ A tervek azonban nem, vagy csak részben készülhettek el, ugyanis Martinelli, 1747 szeptembere közepén Bécsben meghalt. 1748-ban elhunyt Eszterházy József is és a tatai középkori vár átépítésének terve egy időre háttérbe szorult.

A tatai domíniumot is öröklő, főként adósságairól elhíresült Eszterházy (II.) József, apja elképze-léseiből Tatán csak az új plébániatemplom építésére vonatkozókat folytatta. Az itteni kastély he-lyett a cseklészi kastélyhoz készíttetett terveket Nicolaus Pacassival.²⁹ Arra nincs utalás, hogy Pacassi járt-e Tatán. 1751 tavaszán azonban egy újabb bécsi építész jelent meg az uradalomban, Franz Anton Pilgram,³⁰ akinek tatai működését ez az egyetlen adat támasztja alá, nevét azonban eddig csak a plé-bániatemplom tervezésével kapcsolták össze. Pilgram 1743 óta állt szerződéses viszonyban a pápai Eszterházy-uradalommal,³¹ és elképzelhető, hogy nem ez volt az első és nem is utolsó megjelenése a ta-tai domíniumban. Erre utal az 1751-re datált térkép felirata, miszerint ez olyan terület/alapozás, amelyet meg fog vizsgálni az építész, tehát nem csak a plébániatemplom felépítése miatt várták megérkezését.³² (Ennek kapcsán, közbevetőleg, vissza kell utalnunk a város legkorábbi térképének datálásához, mivel az erre a fentebb említett 1751-es írásos forrásra alapozódik, amely Pilgram egyetlen tatai tartózkodá-sát dokumentálja. Nincs adat, hogy Pilgram járt-e máskor a településen – amely fentiek miatt egyáltalán nem zárható ki –, ezért a térkép datálását bizonyosan feltételesként lehet csak elfogadni.)

Pilgram, a felépítendő templomot nem a régi, Szent Balázs egyház környékén képzelte el, hanem a középkori eredetű vár bejáratával szemben fekvő területen gondolta felépíteni, az ún. cenzuális ker-tekben, azért, hogy az, a földesúri lakhellyel együtt egy grandiózusabb, városi teret is létrehozó építé-szeti koncepció részévé váljon. Ötlete azt mutatja, hogy a birtokos váltás ellenére is tovább élt a vár át-építésének gondolata; elképzelhető, hogy Pilgram megbízása valamilyen formában tartalmazta azt is.

Tervéről azonban Balogh Ferenc és Fellner lebeszélték, azzal az érveléssel, hogy az a terület mocsaras, alkalmatlan az építkezésre.³³ Érvelésük gyakorlatias, de egy, e korszakban technikailag már megoldha-tó problémát helyez mindenek fölé. Különösen érdekes ez a kifogásnak is tekinthető szempont akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Balog mindig támogatta és a legmesszebbmenőkig szorgalmazta a nagy-szabású építészeti elképzeléseket. Talán összefügghet azzal az építtetői igénnyel, amely a pápai kastély kiépülése idején is felmerült, és feltételezhetően emiatt nem készült el az ottani - szintén Pilgram által tervezett - kastély, negyedik, város felé eső szárnya. Pápán távol kívánták tartani a város forgalmát, zaját a kastély belső tereitől.³⁴ A tatai templom alapkövét a Piac tér, a középkori Szent Balázs-templom közelé-ben rakták le. Építkezése az 1750–1760-as évekközelé-ben szinte alig haladt, csak az 1770-es évekközelé-ben gyorsult fel, nagy valószínűséggel a Pilgram-féle tervet átdolgozó Fellner koncepciója alapján.

1762-ben Eszterházy Miklós, a diplomata,³⁵ örökölte a tatai Eszterházy-uradalmat és felélesztette a középkori vár átépítésének gondolatát. Talán Pilgramot kérte volna fel a várkastély átépítésére, hisz Pápán – és korábbi jó néhány más munkájában -, a mester már bizonyította, képes megbirkózni hason-ló típusú feladatokkal, de a birtokos váltást már nem élte meg, hiszen 1761. október 29-én meghalt. 1762 áprilisában egy újabb, szintén Bécsben élő építész tatai megjelenéséről van adat. Révhelyi Elemér ku-tatásai szerint Isidor Ganneval, magyarországi útján, a váci diadalkapu helye és az esztergomi Bakócz-kápolna felmérése után, felkereste Tatát is.³⁶ Készített-e valamilyen tervet a francia származású építész, vagy a tervezés milyen fázisba jutott el, ezt ugyanolyan homály fedi, mint A. E. Martinelli esetében.

In document Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai (Pldal 169-186)