Régészeti kutatások a bajnai Sándor-Metternich kastélyban, 1995–2004
A Komárom – Esztergom megyében fekvő Bajna és kastélya (1. kép) a köztudatban leginkább a hí-res-hírhedt „ördöglovas”, gróf Sándor Móric lovas bravúrjairól ismert. A szakmai közönség ezen túl a Sándor–család barokk és kora klasszicista palota-együttesét (a Hild József által átépített épületek előd-jét) szintén számon tartja.2 Ugyanakkor meglepő módon a 80-as évekig a szakirodalomban is csak el-vétve merült fel a Bajnai Both család itteni birtoklásának kérdése.3 D. Mezey Alice hozta először határo-zottan összefüggésbe az általa végzett építéstörténeti kutatás során a család birtoklását a településsel.
Ő ismerte fel, hogy a mai Sándor-Metternich kastély alatt egy korábbi épület húzódhat/húzódik, mely-nek feltárása, megfogalmazása szerint „régész ásója után kiált”. 4 Jómagam így kapcsolódtam be 1995-ben – régészként – a bajnai kutatásokba. A többször, sokszor évekre megtorpanó régészeti feltárás a megkezdett kutatáshoz kapcsolódva, azzal többször párhuzamosan, 2004-ig folytatódott5 s az utolsó évben a római katolikus templom szentélyének feltárásával bővült.6 Ennek eredményeként, ha csak tö-redékesen is, de ma már felvázolhatjuk a kastély 15–17. századi, eddig ismeretlen építéstörténetét.
A birtok és tulajdonosai: Bajna és a Bajnai Both család
A Bajnai Both család a 15. század közepén nagyjából egyszerre tűnt fel az országos politika színte-rén és Bajnán, majd mintegy száz év elteltével ugyanilyen hirtelen süllyedt vissza az ismeretlenségbe.
A mai község területén és környékén a középkorban több település osztozott (Bercse, Csima, Kovácsi, Nyék, Sárás, Udvarnok).7 Bajna Esztergomtól 20 km-re délre, a Gerecse hegyes-dombos vidékén, a 348 m magas Őr-hegy lábánál egy hosszan elnyúló, lapos területen fekszik, melynek legkiemelkedőbb pontján a Szent Adalbert tiszteletére szentelt plébániatemplom áll. A kastélyegyüttes tőle délre, ugyan-ezen a magaslaton helyezkedik el (2. kép). A terep nyugaton erőteljesen lejt, szinte szakadékos partfalat képez, dél felé lankásabb, kelet felé viszont sík. E terepalakulatnak fontos szerep jutott a hely kiválasz-tásában, majd a kastélyépület további kiépülésében is.
Az eddig felszínre került leletanyag8 alapján egyértelmű, hogy a mai község a középkori falu helyé-re települt. Árpád-kori templom körüli temetőhelyé-re utal egy III. Béla éhelyé-remmel keltezett sírlelet.9 A ma ál-ló, a nyolcszög három oldalával záródó támpilléres szentélyű templom a 15. századból származik, az épületet a 19. század végén építették ki háromhajóssá (3. kép). A számos kisebb részlet (pl. pálcatagos kőkeretes ajtónyílás) mellett fennmaradt a gótikus sekrestyeajtó valamint a szentély északi falában a reneszánsz és gótikus elemeket egyaránt magán viselő, közel 6 m magas pasztofórium, a hasonló ma-gyarországi emlékanyag egyik legszebb darabja.10 Sajnálatos módon a II. világháborúban elpusztult az a kőfaragvány, mely az egyik déli támpillérbe volt beépítve. A helyi Historia Domus szerint e
1 A család nevének Both változatát használom, mivel közel száz évig ebben a formában volt ismert és magam is így említet-tem eddig. Újabban ismét a korábbi, Bot változat kezd terjedni, vö. Mátyás-katalógus 2008.
2 zádor – rados 1943. 118–119.
3 Balogh Jolán összefoglaló művének lábjegyzetében tesz csak említést a Bajnai Bothok itteni birtoklásáról: BaloGh 1966. I.
700. 56. lábjegyzet. Egyáltalán nem említi horváth – h. kelemen – torma 1979., horváth é.n., r. tomBor 1957.
4 d. mezey 1993. 187. 5. lábjegyzet.
5 A feltárásokról készült jelentésekre a továbbiakban a megfelelő helyeken fogok hivatkozni.
6 Az 1986 óta folyó építéstörténeti kutatás vezetője, egyben a régészeti feltárásban munkatársam D. Mezey Alice volt, kinek segítségét ezúton is külön köszönöm. A római katolikus templom szentélyében a feltárást annak burkolatcseréje tette szük-ségessé s egyben lehetővé. A cserére egyébként műemléki szempontból nem volt szükség. Az oda nem illő, új, süttői vörös mészkő burkolatot a plébános erőltette ki.
7 horváth – h. kelemen – torma 1979. 31–43.
8 horváth – h. kelemen – torma 1979. 32.
9 horváth – h. kelemen – torma 1979. 32. A 2004. évi régészeti feltárás korlátozott lehetősége miatt – csak a szentély belsejére terjedhetett ki – a román kori kiépítést nem tudta megerősíteni.
10 marosI 1975. 42.
vány két kutyaforma állatot mintázott, kiknek szájában egy szalagon 1484. évszám volt olvasható.11 A Sándor-Metternich kastély területéről azonban korábban sem épület, sem leletanyag nem volt ismere-tes a középkorból.12
A 15. században Bajnán birtokosként megjelenő Bajnai Bothok az ország keleti feléből, Ung megyé-ből származtak.13 A család Bod (Bud) nevű tagja 1310-ben Károly Róberttől kapott birtokot, az ungi vár-hoz tartozó Panatarnóca, majd Kistarnóc nevű földet, melyet később róla Budfalvának (Botfalvának) neveztek el.14 Bud fiai több családot alapítottak /Bud és Both/, közülük Both István a szintén Ung me-gyei nagybirtokos Pálóczi György familiárisa lett, akit Zsigmond király néhány év múlva esztergomi ér-sekké nevezett ki és ezzel együtt jelentős Esztergom megyei birtokokat adott neki.15 Mátyás 1460-ban – még koronázása előtt – címert adományozott Bodfalvi Bod Szilveszternek.16 Ugyanakkor a Bajnai Bothok címerének pontos adományozási körülménye eddig nem ismeretes. Címerpajzsukban egy nyíllal átlőtt, kezében szablyát tartó, tövén koronás páncélos behajlított kar látható, fölötte hatágú csil-laggal és félholddal.17
Valószínű, hogy az 1432-ben hatalmaskodó Batwa-i (Batfai) István csókakői várnagy azonos lehe-tett az 1414-ben még Ung megyében szereplő Batfai Péter fia Istvánnal, aki később (1452-ben és 1455-ben) már Bajnai Both Istvánként szerepelt.18 A család előnevével a megyében először 1450-ben talál-kozni, amikor Bajnai Bath István királyi emberként egy birtokperben működött közre.19 1479-ben a Bajnai Bothok zálogjogon birtokoltak a közeli Hont megyei Perőcsényben. Az okirat szerint Lábatlani Gergely a Guti Országh Mihálytól és Cseh Jánostól zálogban bírt Perőcsényt Bajnai Both István fiainak:
Imrének, Ambrusnak, Jánosnak és Andrásnak zálogosította el.20 Ekkor hallunk először a négy fiútest-vérről, akik az elkövetkező években jelentős befolyásra tettek szert, ezzel együtt fontos pozíciókat – mind politikai, mind katonai tisztségeket – töltöttek be. Felemelkedésük elsősorban Mátyás, majd II.
Ulászló uralkodásának idejére esett. A Bothok azok közé a középnemesi családok közé tartoztak, kik Mátyás közvetlen környezetében emelkedtek a legmagasabb méltóságokig.
11 Historia Domus, Bajna, plébánia, irattár, kézirat. Az évszám valószínűleg a felszentelés éve lehetett: r. tomBor 1957. 295.
12 horváth – h. kelemen – torma 1979 31–43., horváth é.n. 237–243.
13 enGel 1998. A családtörténet részletes ismertetésére itt természetesen nem vállalkozhatok.
14 melIórIsz 1901. 39. A család az előnevet is innen vette.
15 tóth é.n. 17.
16 melIórIsz 1901 38., Mátyás-katalógus 2008. 303.
17 sIeBmaCher 1893. 80., 64. tábla
18 BártFaI 1939. 209. A személyazonosságra Simon Zoltán hívta fel a figyelmemet. Külön köszönettel tartozom, hogy a család-ra vonatkozó kutatási anyagát a rendelkezésemre bocsátotta, s adatainak publikálásához hozzájárult.
19 DL 14426., DL 14438.
20 BakáCs 1971. 70., 243.
1. A mai kastély-együttes délnyugat felől (Fotó: B. Benhard Lilla)
A Bajnai Both család késő középkori udvarháza 57
A négy „Both-fiú” közül András ”vitte a legtöbbre”, élete folyamán a legjelentősebb politikai és ka-tonai posztokon látjuk. Bonfini szerint Mátyás igen kedvelte a „serény, lelkes és furfangos eszű”21 lo-vaskapitányt. Az újabb kutatások szerint felesége révén rokoni kapcsolat is fűzte a királyi családhoz.22 Nem véletlenül bízta rá Mátyás 1488-ban a lázadó cseh Podjebrád Viktorin herceg ellen küldött sere-gek vezetését.23 A bizalom elnyerésében bizonyára nagy szerepet játszott az a 2000 arany forint, me-lyet 1487-ben Bécsben adott az uralkodónak.24 De hiába eskette fel Mátyás két évvel később fiára, Corvin Jánosra, halála után a főurak többségével együtt mégis elpártolt tőle. 25 Pályája II. Ulászló alatt tovább emelkedett, 1498-ban bandériumos országnagy,26 1505-től Balassa Ferenccel együtt dalmát-horvát-szlavón bán27 lett. 1511 őszén – fiú utód nélkül – halt meg.28 Katalin nevű lányát Hagymássy Miklós vette nőül.29
Testvére, Ambrus, sem az országos politikában, sem a hadvezetésben nem vett részt. Birtokokat Somogy megyében szerzett, fiú utóda nem volt.30A harmadik Bajnai Both fiú, János a birtokok szerzé-sében Ambrushoz, életpályáját tekintve Andráshoz hasonlított. A déli országrészben szerzett területe-ket, ugyanakkor az országos politikai életből is jelentékenyen kivette részét. Mátyás király követeként többször járt török földön. 1493-ban, Birina várának védelmében, mint horvát-szlavón bán esett el.31
21 BonFInI 1995. 4., 8., 120.
22 Kubinyi András gombolyította fel a nem mindennapi szálat: kuBInyI 2001. 120., 165.
23 naGy 1858. I. 214., Mátyás-katalógus 2008. 531.
24 DL 67570.
25 Mátyás-katalógus 2008. 531.
26 naGy 1858. I. 214.
27 kuBInyI 1990. 131.
28 DL 75759.
29 tóth é.n. 18.
30 Uo.
31 naGy 1858. I. 214.
2. Bajna 19. század elején. A templom és a kastély a falu központjában
(Az eredeti térkép elveszett; a II. világháború előtt készült negatívról, Magyar Építészeti Múzeum) Kastély
Templom
Birtokait két fia, Ferenc és János örökölte.
Közülük János 1521-ben Nándorfehérvár ostro-mánál, mint a vár egyik kapitánya – szintén fiú utód hátrahagyása nélkül – esett el.32
A negyedik fiú, Imre, Ambrus hoz hasonló-an szintén nem vett részt a „nagypolitikábhasonló-an”.
Tevé kenységéről alig tudunk valamit, a mi szem-pontunkból viszont fontos, hogy úgy látszik, az Esztergom, Komárom és Hont megyei birtoko-kat nagyobbrészt ő örökölte, bár az nem állítha-tó, hogy csak egyedül ő birtokolt volna a testvé-rek közül Bajnán. Fiai közül Ferenc Batthyány Zsófiát, István Dersenyei Erzsébetet vette felesé-gül. Mivel ő utánuk sem maradt felnőtt fiú utód, a 16. század első harmadának végén, a török fenye-getettség árnyékában velük kihalt a Bajnai Both család férfi ága.33
A mohácsi vész évében Imre két fia még együtt volt birtokos Bajnán, de 1526 után Ferenc meghalt, birtokrészét felesége és lánya, Dorottya örökölte. 34 A család két ága között kitört a hábo-rúskodás, mely Both István halála után még jó fél évszázadig folytatódott.35 A per végül a csa-ládok közötti teljes birtokmegosztással 1566-ban fejeződött be.36 Ekkor Both Dorottya már Nebojszai Balogh Ferencnek, István lánya, Both Katalin pedig Kincsy Mihálynak volt a felesége.37 Mindkettőjüknek számos leszármazottjuk ismert.
Közülük Nebojszai Balogh Erzsébet Szlav niczai Sándor Lászlóhoz ment nőül, s az ő utódaik ke-zében egyesült újra az egykori bajnai birtok.38 Ez azonban már egy másik tanulmány témája.
A török hódoltság alatt Bajna – bár több táma-dás érte és időlegesen el is néptelenedett – telje-sen nem pusztult el. 1570-ben a török adóösszeírás itt csak 10 házat tüntetett fel.39 A 17. században bir-tokosai, Nebojszai Balogh Ferenc gyermekei, Barbara és István, rövid időre még vissza is költöztek a községbe,40 de 1642-ben a Both leszármazottak közösen húsz évre zálogba adták Esztergom megyei bir-tokaikat, köztük a falut is.41 Ugyanakkor a község és az itt állt udvarház szempontjából rendkívül fontos, hogy Bajna a török fennhatóság alatt tulajdonjogilag végig megmaradt a Both család és leszármazottai kezében, s így 1676-ban annak a Kerekes Évának a birtokában volt, akinek fia – Sándor Menyhért – a ké-sőbbi híres birtokszerző lett.42
32 naGy 1858. I. 214..
33 tóth é.n. 19.
34 tóth é.n. 20.
35 A pereskedés részleteire nincs mód kitérni, bár nagyon tanulságos lenne a tulajdonosok személye és a birtok aprózódása szempontjából.
41 A család Gyöngyösi Nagy János özvegyének, Etyeki Barbarának zálogosította el a falut. Ezzel hosszú időre tulajdonosai tá-vol kerültek a községtől. tóth é.n. 26.
42 Borovszky é.n. 13.
3. A bajnai középkori templom alaprajza.
Várnai Dezső felmérése, 1950. (KÖH Tervtár)
A Bajnai Both család késő középkori udvarháza 59 Magáról az itteni földesúri épületről a
tör-téneti források szövevényes tengerében azon-ban alig szerzünk tudomást. A birtokról, Bajna possessióról ugyan bőven hallunk, de a rajta lé-vő lakóhelyről csak 1511-ben43, valamint 1520-ban44 értesülünk, mindannyiszor Bajnai Both Andrással kapcsolatban és mindannyiszor hatá-rozottan nemesi udvarházként illetve kúriaként említve azt, elkülönítve a család többi castrumától és castellumától. Egy évszázaddal később, egy 1622. évi összeírásban ismételten kúriaként sze-repel, melyben akkor Balogh János – feltehetően a Nebojszai Balogh család egyik tagja – lakott. 45
Az udvarház azonosítása
Foglaljuk össze mindezek után azokat a szem-pontokat és érveket, melyek alapján a mai bajnai Sándor-Metternich kastélyt – pontosabban annak előzményét – a Bajnai Bothok nemesi kúriájával azonosítjuk.46 Mindenekelőtt kézenfekvő, hogy ha egy nagynevű család egy adott faluról nevezi magát, azaz nemesi előnevében szerepel a köz-ség neve, akkor számolhatunk egy rezidenciájá-val is a névadó településen, jelen esetben Bajnán.
Emellett szól az is, hogy a faluban áll egy töredé-kes voltában is kiemelkedő 15. századi templom, szentélyében olyan, hazánkban páratlan szent-ségházzal (4. kép), melynek megrendelője maga-sabb társadalmi státusszal bírhatott,47 s igen va-lószínű, hogy nem túl messze, s nem is akárhol lakhatott. Továbbá figyelemre méltó, hogy en-nek a templomnak egyik külső támpilléréről egy
olyan évszámos (1484) faragványt ismerünk, mely pontosan a szóban forgó jeles család tündöklése, egyben itteni birtoklása idejéből származik. Nem érdektelen az sem, miszerint pontosan ebben az idő-ben kapott nagyobb birtokokat Bajnai Both András Mátyástól.48 Ugyanakkor abban a tekintetben ez az alkotás korának jellemző darabja, amennyiben egyszerre viseli magán a gótikus és reneszánsz ele-meket is.49 A történeti adatokat tekintve továbbá fontos megemlíteni, hogy a 17. század végén és a 18.
század elején az itteni birtoktesteket felvásárló Sándor Menyhért, Esztergom megyei alispán gyakran hívta Bajnára vadászni fiát, Mihályt, s ennek alapján egy rendes lakás céljára alkalmas épületet is felté-telezhetünk itt már a jelentős barokk építkezések előtti időszakban.50 A legfontosabb azonban, hogy az 1986-ban megkezdett építéstörténeti feltárás során – a járószint alatt, a felmenő falakhoz viszonyítva eltérő elrendezésű – korábbi építményre utaló falakba ütközött a kutató. Ez utóbbiak feltárását kíván-juk ismerteti a következőkben.
43 DL 75760.
44 DL 75759., 106083/102.
45 tóth é.n. 24.
46 Mindez először előadásként hangzott el 2002. május 25-én, a Castrum Bene Egyesület Vándorgyűlésén, Visegrádon: B.
Benkhard Lilla: A bajnai középkori kastély címmel.
47 R. tomBor 1957. 297. A mecénást szintén a legmagasabb körökben kereste, a Bajnai Both családot azonban nem jelölte meg.
48 CsánkI 1890–1913. I. 375., FraknóI 1888. 99.
49 R. tomBor 1957., 295–297., marosI 1975. 42.
50 d. mezey 1993. 187. 5. lj.
4. A templomszentély északi oldala a közel 6 m magas pasztoforiummal
(fotó: B. Benkhard Lilla)
5. A kastélyegyüttes összesítő alaprajza (KÖH Tervtárában őrzött rajz alapján)
Jobbra: 6. A főépület összesítő ásatási alaprajza a helyiségek számozásával (felmérés: B. Benkhard Lilla – Bodó Balázs – D. Mezey Alice – Szökrön Péter, rajz: Szökrön Péter)
A Bajnai Both család késő középkori udvarháza 61
A 1995–2004. évi feltárások
Az enyhe magaslaton álló kastélyegyüttes a hozzá tartozó parkkal együtt hatalmas területet foglal magába – főleg ha az egykori őrházakat51 és az istállót is beleszámítjuk . Természetesen mindezek teljes egészére nem terjedt ki, nem terjedhetett ki vizsgálódásunk. A régészeti kutatások emellett általában a meg-meg torpanó, sokszor hektikus helyreállítási munkákhoz voltak kénytelenek kapcsolódni.52 Végül azonban az épület-együttes nagyobb részén (főépület, „A”, „B” és „C” épületek egy-egy része, a kocsi át-hajtók, a nagy- és kisudvar valamint az épületek előtti területek) – ha nem is mindig azok teljes terüle-tén – végezhettünk kutatásokat (5. kép).
A megismerést és a teljes feltárást nehezítették azok a 19–20. századi műszaki újítások, melyek az épületgépészet történetében a maguk korában figyelemre méltó teljesítménynek számítottak (légfűtés és beton teknőszigetelés a főépületben illetve körülötte, kerámia csatornahálózat kívül és belül), a ku-tatás szempontjából azonban rendkívül károsnak bizonyultak.53
1995 a feltárás szempontjából a tapogatózás és a hitelesítés éve volt. 1996–2004 között azután las-san kirajzolódott a mai kastély alatt húzódó 15–16. századi nemesi udvarház külső körvonala és belső beosztása (6. kép). 2004-ben, a templom szentélyében végzett feltárással végül kiegészülhetett a Bajnai Both család építkezéseire vonatkozó, ma rendelkezésünkre álló ismeretanyag.
A kastély barokk periódusát megelőző falak – egy 31,5 m × 16,5 m külső méretű épület maradvá-nyai – kizárólag a kastély együttes főépülete alatt kerültek elő, leszámítva annak északi szobasorát. A mai kastélyt – pontosabban annak barokk elődjét – tehát ennek a lebontott épületnek a falaira húzták fel a 18. század első negyedében, alapozásként felhasználva a korábbi falazatokat – az eredeti alapfala-kat valamint a felmenő falak egy részét is –, s az egykori épületet még egy szobasorral toldották meg az északi oldalon. A korábbi északi végfalat ekkor egy további fal hozzáépítésével megköpenyezték. Az
51 Az északi őrház elpusztult, a II. világháború alatt bombatalálat érte.
52 A régészeti feltárással mind időben, mind térben többször „körbejártuk” a helyreállítási munkálatokat. Így pl. az „A” épület kutatásával a gombamentesítés menetéhez, a főépület homlokzatai előtti feltárással annak kivitelezési munkái ütemezésé-hez, belül az építőanyag deponálásához és nem a szakmai szempontokhoz voltunk kénytelenek igazodni.
53 A földszinten kiépített, a két kazánházat összekötő, 6 sor téglára alapozott, süttői vörös mészkőből épített légfűtés-csator-nával, a hozzá tartozó légfűtés-pincékkel a 19. század első felében, majd a kerámia-csatornákkal a 20. század első felében je-lentősen roncsolták az épületbelsőben megmaradt korábbi falakat. A 19. század végén, a 20. század elején épített betonszi-geteléssel pedig a főépület másfél méteres körzetében minden réteget elpusztítottak. Ugyanezen szigetelési eljárás során a földszinti helyiségek falairól kb. 2 m magasságig mindenütt leverték a vakolatokat, majd kátránnyal kenték be a falakat, el-pusztítva ezzel az ott megmaradt barokk falfestéseket is.
7. Az északnyugaton feltárt „torony” (fotó: Galacanu Efstatia)
A Bajnai Both család késő középkori udvarháza 63 így 190 cm vastagságúra szélesedett alapfalat a
8a. és 12. számú helyiségek között lehetett legin-kább átmérni.54
Az északkeleti sarkon „in situ” megmaradt egy nagyméretű (kb. 50 × 90 cm) púpos sarokkváder.
Ez a sarokpont határozottan kijelölte a korai épület helyzetét, s bár a további – északnyugati és délkeleti – sarkokon már nem maradtak meg a hasonló kváderek, a helyük azonban adott volt.55 A délnyugati sarok némileg különbözött a többitől, erre később még visszatérek. Eszerint a keskenyebb oldalával a templom felé néző, tég- lány alakú, észak-déli tengelyű, szabadon álló épület pozíciója megegyezett a mai kastély épü-letével. A kissé sárgás, meszes, apró kavicsada-lékkal kevert habarccsal, tisztán kőből rakott 100–110 cm széles külső falak több hosszabb-rövidebb szakaszát tárhattuk fel. A kutatás során ezt az első periódusú falat neveztük el magunk között „ősfalnak”, ezért jelen publikációban is ennél a megnevezésnél maradnék. A fal alapo-zási kiugrása a mai járószinttől mért –50 cm körül húzódott, az egykori hozzá tartozó erősen meszes külső járószint 5–6 cm vastagnak
Az épülethez kívülről más – időtálló anyagból készült – nagyobb épületrész nem csatlakozott,
két ponton viszont jelentékeny felépítmény tartozott hozzá. Az északi homlokzat nyugati sarkához egy 75–80 cm falvastagságú, 150 cm belméretű (7. kép), a nyugati homlokzat déli végéhez egy ennél keske-nyebb, inkább négyzetes alapterületű, mintegy 70 cm falvastagságú és 100–110 cm belméretű „torony”
kapcsolódott (8. kép). A két építmény sok tekintetben hasonlított egymáshoz. Sajnos egyiknek sem le-hetett az épülethez való közvetlen viszonyát tisztázni. Az északi szobasor 11. számú helyiségében a ba-rokk falköpeny miatt a „toronyfal” és az „ősfal” csatlakozási pontjáig nem bonthattuk vissza a ma álló osztófalat. Hasonló problémával találkoztunk a nyugati homlokzat végén is. Mindkét esetben eltérést figyelhettünk meg a „tornyok” valamint az „ősfal” falazó habarcsa és rakásmódja között. Ugyan mind-két esetben a falazó anyag terméskő, a kötőanyag pedig meszes habarcs, de a szerkezetük – a „tornyok”
habarcsanyaga fehérebb és homogénebb – valamint alapozási mélységük mégis eltérő, az utóbbi jóval mélyebb (210–230 cm) az „ősfalénál”.57 Mindezekből és további jelenségekből arra következtettünk, hogy nem az első periódusban – nem azzal egyszerre – épültek, de ahhoz készültek. Megfontolandó, hogy esetleg csak építési fázis-különbségről van szó, ugyanakkor hangsúlyozni kell az erőteljes
külön-54 A jobb tájékozódás végett a helyiségeket számmal láttuk el, melyekre itt és később is hivatkozunk. A korábbi régészeti je-lentésekben szereplő méretekhez képest – a felvett adatok helyétől függően – némi eltérések mutatkozhatnak.
55 A délkeleti sarkon a mai falazatok alatt a forduló korábbi sarok falazatai megmaradtak, az északnyugati ponton viszont egy ma már használaton kívüli barokk pincelejárat helyezkedik el. A lépcsőlejárat külső pofafalának alapozásában ugyanakkor egy hasonló nagyméretű (kb. 50 × 50 × 100 cm) púpos követ találtunk, mint az északkeleti sarkon, ez azonban nem azonos a sarokkváderrel, mivel faragása más irányú elhelyezésre utal.
56 Ezzel jól elkülönült a barokk falaktól, ahol minden esetben létezett egy 20–35 cm széles alapozási árok.
57 Az utóbbi statikai okokkal megmagyarázható.
8. A délnyugati oldal összképe a teljes feltárás után (fotó: B. Benkhard Lilla)
bözőséget is. Pontos funkciójuk bi-zonytalan. A hatalmas kövekből emelt, csekély alapozású falsza-kaszt utólag építették az épületsa-rokhoz. Nyugat felé megszakadt, mintegy erőteljes támpillérként kiülésű, 90 cm belméretű faszerkezetes építményt tarthatott (9. kép). Az épülethez kívülről közvetlenül csatlakozó további falak és építmények már a barokk kiépítéshez tartoztak, így a nyugati oldal északi
bözőséget is. Pontos funkciójuk bi-zonytalan. A hatalmas kövekből emelt, csekély alapozású falsza-kaszt utólag építették az épületsa-rokhoz. Nyugat felé megszakadt, mintegy erőteljes támpillérként kiülésű, 90 cm belméretű faszerkezetes építményt tarthatott (9. kép). Az épülethez kívülről közvetlenül csatlakozó további falak és építmények már a barokk kiépítéshez tartoztak, így a nyugati oldal északi