A mihályi volt Dőry-kastély - Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai

A 2006. és 2008. évi kutatások eredményei

Az egykori Sopron vármegyében fekvő mihályi kastély (1. kép) 1968 és 1975 között végzett kutatása és helyreállítása – egy ünnepi kötetben talán nem tűnik túlzásnak a méltatás –, az épületkutatás mód-szertanának fejlesztése és a kutatás során nyert tapasztalatok helyreállítási koncepcióban való példaér-tékű alkalmazása által, Koppány Tibor pályájának egyik emblematikus eredményévé vált.

A falakon tapasztalható jelenségek részletes megfigyelése és dokumentálása az általa irányított hely-reállítás idején nem volt általánosan elfogadott követelmény, módszerei sem voltak kialakultak, ezért önmagában az e téren elért eredmények is kiemelnék a sorból Koppány Tibor munkáját. Arra azonban azóta is különösen kevés példa akad, hogy a kutatás mellett ne csupán az építészeti tervezés legyen – egyaránt magas színvonalon – ugyanabban a kézben, hanem a levéltári források feltárása is. Az írott és tárgyi források együttes vizsgálata segíthetett ahhoz, hogy lassanként kirajzolódjon a kastély törté-nete, korszakokhoz, személyekhez köthetővé váljanak a falakon megfigyelt jelenségek, emellett pedig körvonalazódjon a kastélyt a 15. század végétől a 16. század végéig birtokló Ládonyi család története is.

Eredményeiről Koppány Tibor írásaiban részletesen beszámolt,¹ ezért azok részletes ismertetése most indokolatlannak tűnik.

Visszatekintve Koppány Tibor az elmúlt, közel negyven évben végzett kastélykutató munkásságára, talán nem merészség feltételezni, hogy a téma iránt épp Mihályiban ébredhetett fel és bontakozhatott ki érdeklődése, hiszen ilyen vonatkozású első írása – „A castellumtól a kastélyig. A magyarországi kas-télyépítés kezdetei”² – 1974-ben, a kastély helyreállítása befejezésének az időszakában készült el.

Az épület mintegy harmincesztendőnyi használat során ismét avult állapotba jutott, felújítása ha-laszthatatlanná vált. Így került sor arra, hogy – a munka előkészítéseként – folytassuk a kutatást.³ Mivel e sorok írói közel annyi idősek, mint Koppány Tibor volt a mihályi kastély kutatása idején, talán meg-bocsátható a következő, szerénytelen párhuzam: a tudomány munkásai éppen úgy kísérelnek meg messzebbre látni, mint a középkori templomkapuk bélletében ábrázolt apostolok, akiket ótestamentu-mi elődeik vállára kapaszkodva láthatunk. Hogy tekintetük mennyivel képes távolabb hatolni és széle-sebb horizontot átfogni – látásuk élességétől és a távol homályának sűrűségétől egyaránt függ. Az aláb-biakban számot adunk az elmúlt években végzett munkánkról, amellyel – reményeink szerint – sikerül igazolnunk, hogy az elődök munkáját folytatva egy-egy mozaikkockát mindig van esély hozzáilleszte-ni egy korábban kialakult képhez.

Munkánk két, egymással szorosan összefüggő részre tagozódik: egyrészt az épületben és környeze-tében folytatott régészeti feltárásra, másrészt a felmenő falakon végzett kutatásra. Így a következő ösz-szefoglaló is két részből áll: előbb az épület korai építési korszakait felderíteni hivatott ásatás (Koppány András és Thúry László), majd az elsősorban ugyancsak ezt célzó falkutatás eredményeit ismertetjük (Sarkadi Márton). Ennek során több olyan, a kastély építéstörténetét érintő hipotézist is fel kívánunk vázolni, amelyeket a folytatódó kutatásnak kell igazolnia vagy cáfolnia.

Az ásatás

Az 1970-es években végzett kivitelezési munkák előkészítéseként – elsődlegesen az épület statikai állapotának felderítése érdekében – feltáró árkokat nyitottak a kastélyban és környezetében. Koppány Tibor már ekkor rögzítette az árkokban megfigyelhető rétegviszonyokat és egyéb jelenségeket, ami

1 koppány1974. valamint koppány1980., koppány1984. és koppány1987. A Ládonyiak családtörténetére továbbá lásd: B.

Benkhard – Fülöp 2006.

2 koppány 1974.

3 További levéltári források felkutatását Kovács Klára, a régészeti feltárásokat Koppány András és Thúry László, a falkutatást Sarkadi Márton végzi. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Koppány Tibornak, aki tanácsaival és publikálatlan ered-ményeinek újabb összefoglalásával is segítette munkánkat.

egyfajta régészeti jellegű tájékozódásnak tekinthető, azonban a szó igazi értelmében a kastély terüle-tén régészeti ásatás kutatásunk kezdetéig nem törterüle-tént.

A 2006-ban⁴ és 2008-ban végzett régészeti feltárás során több jelentős korai periódust sikerült meg-határoznunk. A kutatások azonban még nem fejeződtek be, így az alább tárgyalt korszakolás (2. kép) még finomodhat, pontosabbá válhat.

Az ásatás során a kastélytól kelet felé, közvetlenül a sóderes, homokos altalajon, 100–120 cm mély-ségben egy fekete faszenes réteget határoztunk meg, amely nyugat és dél felé fokozatosan lejtve mint-egy „dombként” jelenik meg a területen. A lejtés oka, hogy a Kis Rába mint-egykor a jelenlegi kastélyépület-től dél felé íves hurkot képzett, melynek vonala jól érzékelhető az itt kialakított parkban. A volt meder partvonalának északi részét 2006-ban egy kutatóárokban feltártuk. Így az említett, fekete faszenes ré-teghez tartozó területet nyugatról és délről az egykori Kis Rába medre határolja, keleti és északi része pedig kifut a kastély általunk kutatott környezetéből.

Árkainkban e jellegzetes fekete faszenes réteg felszínén a mai kastélyépület északkeleti sarka előtt égett kemencemaradvány és tapasztásréteg jelentkezett, melynek környezetéből 13. század végi és 14.

századi kerámia (köztük cserépbogrács töredékek) kerültek elő. Az épület keleti homlokzatának déli előterében ugyanakkor egy határozott vonalú árkot tártunk fel, az épület felőli részén cölöpsorral, köz-vetlenül e fekete faszenes rétegbe vágva (3. kép). A cölöpsor kiterjedése nem egyezik meg a jelenlegi épület északi és déli lehatárolódásával: észak felé a keleti homlokzati rizalit vonalában eltűnik, dél felé vagy három méterrel túlfut az épület délkeleti sarkán és befordul nyugat felé.

A kastélybelső keleti felén nyitott árkok mindegyikében ugyancsak feltártuk e fekete faszenes ré-teget, ám ebbe belevágott objektum nyoma sehol sem került elő. Egy, a réteggel egykorú épületre utal azonban, hogy a fekete faszenes réteg felett elhelyezkedő, nagy kiterjedésű, összefüggő sárga agyagré-teget – amely egyúttal a fekete faszenes rétegben feltárt cölöplyukak betöltő anyaga és amelyből 15. szá-zad végi kerámia került elő – néhol (így a kastély északkeleti sarka előtt) faszenes, égett tapasztást (pati-csot) tartalmazó kevert réteg elplanírozott sávja váltja fel, melyet szintén 15. század végi kerámia datál.

Az elmúlt két ásatási szezonban végzett feltárás során világossá vált számunkra, hogy az említett sár-ga agyagréteg (4. kép) tudatos tereprendezés eredménye. Kiterjedése a teljes mai kastély alatt megfi-gyelhető volt. E feltöltés mindenhol a fekete faszenes rétegen fekszik és nincs olyan, az épületbelsőben

4 A 2006. évi ásatásról l.: Régészeti kutatások Magyarországon 2006. (2007) 230–231.

1. A mihályi kastély dél felől (fotó: Thúry László)

A mihályi volt Dőry-kastély 45

kialakított árkunk, amelyben – amennyiben az adott árokban elértük a fekete faszenes réteget – ne ez a rétegrend jelentkezne, kivéve az említett paticsos, kevert réteget, amely mindenhol a sárga agyagré-teg szintjében található. Mindezek alapján ez utóbbi réagyagré-tegződést egykor itt állt épületek elplanírozott omladékának tekintjük, mely épületek így a fekete faszenes réteg felszínén kialakított árokkal egyidős-nek tekinthetők. E jelenleg legkorábbinak tekinthető periódusra vonatkozó ismereteink bővülése attól várható, ha az udvar területén is nagyobb méretű feltárást végezhetünk.⁵

Valamikor a 15. század végén, a sárga agyagréteg elterítését követően két nagyobb téglaépületet emeltek a területen. A nyugati épület részleteit a kastély mai nyugati szárnyában tártuk fel. Az egykori épület nyugati hosszanti falát részlegesen a kastély jelenlegi külső falába foglalták bele, rövid déli fa-lának maradványa a jelenlegi déli külső főfaltól mintegy 180 cm-re északra került elő (5–6. kép). Egyik északi osztófalának alapozását a 19. végén – 20. század elején birtokos Dőry család építkezései során a

5 Sajnálatos módon eddig a kastély udvarának szondázó, a kiviteli munkát megelőző kutatására nem kerülhetett sor, csak a gépi erővel kiásott keskeny és sekély közműárkokban végezhettünk megfigyeléseket. Azonban itt is előkerült a sárga agyag és alatta a fekete faszenes réteg, mely utóbbiból a kastélyon kívülről ismert cserépbogrács töredékeken túl, jól kiégetett és gyorskorongolt kerámiát, valamint egy üvegpohár töredékét tartalmazta.

2. A 2006. és 2008. év régészeti kutatási eredményeinek összegző alaprajza

(jobbra lent: a kastély délkeleti saroktornya előtt feltárt 13-14. szd-i vizesárok és palánk vonala; sraffozott falak: a négysaroktornyos kiépülést megelőző 15. sz-i épületek maradványai; keresztben sraffozott falak: a nyugati szárny első újjáépítéséhez tartozó fal, viszonya a saroktornyos kiépítéshez még tisztázatlan; további falak: 16. sz. 2. fele és később)

nyugati szárnyban kialakított, vad- sarok-termében (7. kép). Az itt előkerült maradványok alapozási mélysége, illetve az egykori épület déli vég-falának vonala megegyezik a nyu-gaton feltárt épületével. Az épület-ből nagyobbrészt csak a kiszedett fal árka maradt meg, és itt sem ke-rült elő az egykori falakhoz tarto-zó járószint.⁶ Az egykori ház keleti főfalát részben beépítették a jelen-legi kastély keleti főfalába. Az így meghatározott két épület közötti, valamint a tőlük északra eső terü-let még feltáratlan, így csak a ter-vezett további régészeti kutatás tisztázhatja a periódushoz tartozó épületek teljes kiterjedését.⁷ Ezt az épületegyüttest bővítik azután, fa-lait nagy részben visszabontva, a következő nagyobb építkezések során. Ekkor épülhetett a nyugati épületszárny helyiségsorát ma ke-letről határoló fal is, melyről a fal-kutatás bebizonyította, hogy az egykor külső, homlokzati fal volt.

A fal visszabontott maradványa kifut a nyugati szárny mai északi zárófala alól, a falkiszedési árkának vonalát az udvar északnyugati részének középvonaláig feltártuk. A fal biztosan nem tartott az északi kerítőfalig, hanem hamarabb nyugatnak fordult, ennek biztos helye azonban a későbbi építkezések mi-att már nem meghatározható. A további kutatásnak kell tisztáznia azt is, hogy e fal milyen viszonyban van a saroktornyos kiépítéssel, amelyre a 16. században került sor (1–2., 8. kép).

A feltárt részletek kronologikus rendben történt bemutatása után az alapvetően régészeti módsze-rekkel meghatározott periódusok korhatározási kérdéseire kívánunk vázlatosan kitérni.

Az eddig összegyűjtött írott forrásanyagból ismert, hogy a települést az Árpád-kortól birtokló Ugrin család fiági kihaltával V. László király fiúsította az utolsó birtokos, Ugrin János négy leányát. Az Ugrin-lányok férjhezmenetelét követően a rokonság többszörös adásvétel után megosztozott a vagyonon.

Mihályi 1473-ban Ugrin Zsófia és férje Ládonyi István birtokába került. Az osztozkodás során keletke-zett oklevelekben többször említésre kerülnek a kúria épületei.⁸

Mindezek alapján az előzőekben ismertetett, az épület belső terében feltárt s később részben vissza-bontott épületeket – melyek egyes falait a jelenlegi homlokzati falakba is belefoglalták – a leletanyag

6 Bár az 1970-es évek helyreállítása komolyabb szintsüllyesztéssel is járt, jelen ismereteink alapján úgy tűnik, a középkori kastély egykori járószintjei magasan, a jelenlegi padlószinteket is meghaladva helyezkedtek el. Így azokat a későbbi átépí-tések során bonthatták el.

7 A kapualjtól északra elhelyezkedő két helyiségben 2008 szeptemberében lesz lehetőségünk részletes kutatásra.

8 koppány 1984. 264.

4. Az egész kastély alatt megtalálható sárga agyagrétegbe vágott gödör feltárása az épületbelsőben, 2008/19. árok

(fotó: Koppány András)

3. A legkorábbi építési periódushoz tartozó árok kibontott felszíne a fekete-faszenes réteg tetején (fotó: Koppány András)

A mihályi volt Dőry-kastély 47 alapján a 15. század végén

okleve-lekben leírt épületekkel azonosít-hatjuk.

A korábbi, a fekete faszenes ré-tegen fekvő periódus keltezése már csak tágabb időhatárok mely-nek során a korábbi épületek egyes falait belefoglalják egy új épületbe, míg más falakat teljesen elbonta-nak és kialakítják a jelenlegi külső épülethatárokat, Koppány Tibor az le-hetett. Amennyiben e feltehetően nagyobb léptékű építkezésre uta-ló forrást Mihályira vonatkoztatjuk, ennek alapján a kiépülésnek 1574 előtt kellett megtörténnie. A család

anyagi helyzete a források alapján mindkét Ládonyi, Miklós és Demeter esetében is lehetővé tette egy na-gyobb építkezés elvégzését,⁹ így azt 1526 és 1572 (Demeter halála) közé keltezhetjük.

A falkutatás

A mihályi kastély 2006-ban megindult újabb felújítása kezdetén vitatott volt, hogy a Koppány Tibor által 1969-ben végzett, rendkívül körültekintő falkutatás után szükség van-e további vizsgálatokra. Az építész-kutató írásait olvasva azonban nem volt titok, hogy a kivitelezés körülményei valamint az épü-let állapota korántsem tettek lehetővé teljes körű feltárást és dokumentálást. A homlokzatoktól

eltérő-9 Tudjuk, hogy Ládonyi Miklós 1521-ben 500 aranyforintot adott a királynak a török hadjárat költségeire, fia pedig 125 por-tát birtokolt malmokkal, zálogbirtokokkal, megyei tisztségekkel, szőlőbirtokkal, és marhakereskedelemmel is foglalkozott:

koppány 1980.

6. A kastély déli homlokzati falának alapozása a kastélybelsőben kialakított 25. árokban. A sárga agyagrétegbe és a felette elhelyezkedő faszenes szürke

rétegbe egyaránt bevágták a kastély téglafalát (fotó: Koppány András) 5. A 15. század végén épült és később visszabontott épület maradványa a

kastély nyugati felében (fotó: Koppány András)

en a belsőben nem készültek peri-odizált falnézetek, sőt, fényképek is alig tanúskodnak az előkerült maradványokról. Az épület belső struktúrája és térrendszere alaku-lásának nyomon követése néhány pó-toljuk a dokumentálás korántsem látványos és nem kevés évek-ben végzett felújítás a tervek által előírt beavatkozásoknál is sok-kal drasztikusabb mértékű volt.

Történeti vakolatréteggel csupán a korábbi átépítések során emelt falak által takart felületeken ta-lálkoztunk. Az emelet előzetes vizsgálata során oly mértékű át-építéssel kellett szembesülnünk, ami némely esetben a korábbi fel-méréseken jelölt nyílások helyé-nek azonosítását is lehetetlenné tette. Ebből adódóan ma az épü-let történetéről tanúskodó jelen-ségeknek csupán töredékét van alkalmunk megfigyelni, ami saj-nálatosan nagymértékű esetleges-séget okoz. A falelválások mellett leginkább a falazóhabarcsok és a falazóanyagok összehasonlításá-ra támaszkodhatunk, és így sok, a falkutatás tanulságai alapján feltett kérdés megválaszolását a régészeti feltárásoktól remélhetjük.¹⁰

A kutatás folytatásának remé-nyében jelen írást tehát nem

végle-10 A falkutatás ütemezésénél figyelembe vettük az újabb helyreállítás anyagi hátterének bizonytalanságát, amely azt a ve-szélyt vetítette elénk, hogy a tisztesen megkopott küllemű épület éppen a kutatás által válhat romossá. Emiatt eddig szinte kizárólag a földszinti helyiségek belső vizsgálatára szorítkoztunk, a feltárást azokra a felületekre korlátozva, ahol a talajned-vesség okozta károk miatt legelőbb fog sor kerülni építőipari kivitelezésre. Emiatt jó néhány építéstörténeti kérdést egy-előre még nem tudunk megválaszolni, s csak olyan további kutatási tennivalókat jelölhetünk meg, amelyeket a kivitelezés előrehaladtával el kell majd végezni. A 2006. évi kutatást és dokumentálást jelentősen megkönnyítette volna, ha az 1970-es években épült válaszfalak némelyikét elbonthatjuk, azonban erre akkor nem kaptunk engedélyt. 2008-ban azután a föld-szinten az 1970-es években épült válaszfalakat szinte kivétel nélkül elbontották.

8. A kastély délnyugati tornya (fotó: Koppány András)

7. A 15. század végén épült, később visszabontott épület falának maradványa a 2008/22. árokban, a kastély keleti felében. Jól látható, hogy a falat a sárga agyagrétegbe vágták és a falalapozás alja éppen csak érinti a fekete faszenes

réteg felszínét (fotó: Thúry László)

A mihályi volt Dőry-kastély 49

ges összefoglalásnak szánjuk, s így az alábbiakban csupán a 2006-ban végzett falkutatás során megfi-gyelt két legfontosabb jelenséget szeretnénk elemezni: az egyik a négysaroktornyos kastély kiépülését megelőző időből származó maradványok, a másik a saroktornyos épület homlokzatképzésével kapcso-latos megfigyelések és hipotézisek kérdése.

Az eddig végzett munka egyik fontos eredménye annak igazolása volt, hogy a szabályos alapraj-zú, négysaroktornyos kastély kiépítése során régebbi épületek maradványait is felhasználták. A már Koppány Tibor által az épület délkeleti részén megfigyelt alapfal-maradványok nem egyedüli jelei a kastély előzményeinek. Szemben a viszonylag egységes és rendezettebb alaprajzú keleti szárnnyal, az épület nyugati részén maga az alaprajz is több átalakításról, módosításról tanúskodik, ezért már a kuta-tás előtt is joggal feltételezhető volt, hogy a kastélynak ezen a részén korábbi épületből származó, fenn-álló maradványokkal is számolni lehet.

A falazatok anyagának és egymással való kapcsolatának megfigyelése e feltételezést igazolta. A nyu-gati homlokzati fal déli toronytól induló, mintegy kilenc méter hosszú szakasza az archív fotókon is jól megfigyelhető falelválásig minden egyéb falnál korábbinak bizonyult (9. kép).¹¹ Ennek a falszakasznak az iránya csekély mértékben eltér a többi falétól, és feltűnő módon igazodik a régészeti feltárások so-rán az épület belsejében előbukkant s az előző fejezetben tárgyalt alapfalakéhoz. A déli toronytól való elválása, illetve annak a déli homlokzati fallal való összefüggése alapján joggal feltételezhetjük, hogy e nyugati fal a saroktornyos épületet megelőző udvarház maradványa. További kutatás hivatott eldön-teni, hogy ez az épület emeletes vagy földszintes volt-e. A későbbi és többször átalakított nyílások mi-att sajnos nem sok esély van arra, hogy eredeti nyílásrendszerét megismerjük. Az archív fotókon és Koppány Tibor felmérési rajzain bizonyosan ehhez a korai periódushoz tartozó nyílásmaradvány vagy díszítmény mindenesetre nem tűnik fel. A mai földszinti nyílások mindegyike utólagosan tört, vagy legalábbis teljes átalakításon ment keresztül. A Koppány Tibor által legkorábbinak leírt vakolatréteg bi-zonyosan későbbi falazatokon is előfordul, tehát nem köthetjük ehhez az építési fázishoz.

A nyugati szárny következő, jól körülhatárolható egysége a helyiségeit kelet felől határoló fal tős része, amely a nyugati homlokzati falnál későbbi és egy harántfallal együtt épült (10. kép). A jelen-legi déli szárny helyiségeit észak felől határoló fallal való csatlakozásánál (4. számú helyiség) egykor ablak nyílott, amelynek nagyrészt épen megmaradt fülkéje szegmensívesen, nyílása egyenesen záró-dott (11. kép). Korát meghatározó maradvány, kőkeret vagy egyéb részlet sajnos nem került elő. Az

ab-11 KÖH Fotótár, 88 491 sz. felvétel.

9. A kastély nyugati homlokzatának déli részét ábrázoló fotómontázs. A pinceablak felett látható falelválástól jobbra eső fal a saroktornyos kiépítést megelőző időből származik (KÖH Fotótár, 88 491. és 88 499. számú felvételek)

lak fülkéjében és a falon máshol is egyenetlen felületű, vékony vako-lat maradványait találtuk. Északi irányban az épületszárny jelenlegi sarkáig többé-kevésbé folyamato-san megfigyelhető ez a falazat. Az épületsaroktól kezdve egy szaka-szon még sikerült követni alapozá-sát a régészeti feltárások során. Az épület déli homlokzati falát ugyan-csak eléri ez a fal, de azzal nem áll kapcsolatban. Csatlakozásukat a későbbi átalakítások oly mérték-ben megrongálták, hogy egymás-hoz viszonyított időrendjük nem ítélhető meg. Ezzel az észak-dél megközelíté-sét szolgálja. A félpince és a folyo-só között a fal építésével egyidős ablak nyílik. Szegmensíves záró-dású fülkéjének oldalát szabályo-san rakott falazat alkotja. Az 1970-es években végzett felújítás során káváját elbontva, nyílását megna-gyobbították.

Összefoglalva eddigi megfigye-léseinket, megállapíthatjuk, hogy az udvart körülvevő épületszár-nyak testében a nyugati oldalon egy olyan egytraktusos épület ké-pe bontakozik ki, amelynek nyuga-ti homlokzatát a korábbi épületből maradt fal alkotta. Meglehetősen nagy helyiséget tartalmazott a mai épület délnyugati sarkánál és észak felől még egy vagy több helyi-ség kapcsolódott hozzá. Nyugati homlokzatának nyílásait nem ismerjük. A dél felé eső, nagy helyisé-get kelet felől feltehetően két ablak világíthatta meg, amelyek közül az északit tudtuk feltárni.¹² Jelenleg a padlószint jelentős különbséget mutat az épületrészen belül. Ez az állapot feltehetően nem újkori átalakítások eredménye, inkább arra utaló jelnek tarthatjuk, hogy a helyiségek funkciója eltért. A je-lenlegi félpince talán eredetileg is tárolóhelyiség lehetett, erre utalhat szerényebb méretű ablaka mel-lett az is, hogy az 1709 utáni felújítás során már valószínűleg ilyen szerepet kapott.¹³ Egyelőre erről az

12 A másik nyílás feltételezhető helyén a falszövet rendkívül bolygatott, újraépített. Lehetséges továbbá, hogy ezen a helyen nem ablak, hanem ajtó volt.

13 A félpincét jelenleg – hasonlóan más helyiségekhez – a határolófalak elé épített faltömbökkel gyámolított boltozat fedi. A félpincét és a kerti kijárót elválasztó, a boltozattal egyidős válaszfalba és a korábbi eredetű déli falba két vaskos tölgyfa-gerendát építettek. A gerendák Grynaeus András által végzett dendrokronológiai vizsgálata nem adott ugyan egyértelmű

In document Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai (Pldal 43-55)