Köztudomású tény, hogy a Rákóczi család előnevét egy kicsiny Abaúj vármegyei településről, a Szikszótól északra eső Felsővadászról vette. A történeti adatokból ismert, hogy a Rákócziaknak egykor több – részben fából épített – kúriája is volt a faluban. Közülük egy ma is áll, ez a község általános isko-lájának ad helyet (1–3. kép). Azt, hogy ez, a ma döntően romantikus stílusjegyeket viselő kastély 16. szá-zadi eredetű építmény lehet, a kutatás már eddig is feltételezte,1 de a kastély építéstörténete – épület-régészeti vizsgálatok híján – mindeddig ismeretlen maradt. 2006 decemberében és 2007 januárjában végre sor kerülhetett az épület – sajnálatos módon messze nem teljes körű – kutatására. A kutatás ered-ményeiről mindeddig csupán egy rövid beszámoló látott napvilágot,2 s hol is találhatnánk méltóbb he-lyet az eredmények részletesebb közzétételére, mint egy, a magyarországi kastélykutatás nagymester-ét, Koppány Tibort ünneplő tanulmánykötetben?
Az írott források
Lássuk tehát elsőként azt, miről is szólnak a történeti források! A településre vonatkozó első adat 1256-ból származik, amikor a szomszédos Nyésta határjárásában megemlítik a Wadaz-i nemesek birto-kát.3 1279-ben Lőrinc fia Miklós zólyomi ispán kapja adományba Vadaz-t,4 talán tőle származtak a falut a 15. század elejéig birtokló Vadászi család tagjai. 1320-ban ismét egy határjárásban, ezúttal Gadnáéban találkozunk Wadaz nevével.5 A falu már a középkorban egyházas hely volt, Mihály nevű papja 1332-ben 15, 1333-ban 11, 1334-ben és 1335-ben 6-6 garas pápai tizedet fizetett.6
A 14. század második felében különböző környékbeli birtokügyekben szereplő Vadásziakkal7 1403-ban8 találkozunk utoljára. A család bizonyára magtalanul halt ki. Felsővadász (Felwadas) 1427-ben már a Perényi család terebesi ágához tartozó Imre fia János füzérvári uradalmához számított birtoka, ahol 38 portát írtak össze.9 1430-ban ismét Perényi Ime fiainak, Jánosnak és Istvánnak birtokai között sorol-ják fel Vadas-t.10
1492-ben Perényi Imre, királyi étekfogó 3000 Ft kölcsön fejében átadja Felsővadászt (Felwadaz-t) és Selyebet (Seleb-et) Hangácsi Mihály alnádornak.11 Még ugyanebben az évben II. Ulászló király Hangácsinak adományozza az e két faluban rejlő királyi jogokat is, majd a jászói konventtel bevezetteti őt a birtokokba.12 Mindezeknek megfelelően 1503-ban Hangácsi özvegye, Dorottya asszony visel pert Bethlenfalvi Thurzó Péterrel – több más birtok és birtokrész mellett – Wadaz-ért.13 Egy 1524-es oklevél szerint Thurzó Péter özvegye, Dorottya asszony (aki tehát végül perbeli ellenfeléhez ment feleségül) 7 évvel korábban (azaz 1517-ben) Felsővadászon levő házában átíratta felsővadászi birtokát Velezdi Kövér Jánosra, Rákóczi Zsigmondra és Rákóczi Ferencre.14 1517-ből valóban ismerünk egy ilyen tartal-mú oklevelet, melyben Dorottya Selyeb és Felsővadász birtokait, azok összes tartozékaival egyetem-ben – kivéve Felsővadászon egy nemesi kúriát – 3000 arany forintért átadja Velezdi Kövér Jánosnak,
1 A korábbi irodalom legutóbbi, részletes összefoglalása – már a friss kutatási eredmények ismeretében – Nováki Gyula, Sárközy Sebestyén és Feld István nevéhez fűződik: novákI – sárközy – Feld 2007. 42–43.
2 sImon 2007.
3 GyörFFy 1987. 154.
4 GyörFFy 1987. 154.
5 GyörFFy 1987. 154.
6 GyörFFy 1987. 154.
7 1353: Wodaz-i Lőkös fia László és fiai (MOL DL 39467., 1369: Vadaz-i Lőkös fia László fia János (MOL DL 89403.), 1375: Vadaz-i László fia János (MOL DL 41976.)
8 1403: Wadaz-i János fia Imre. ZsO 2517.
9 enGel 1989. 29.
10 MOL DL 70858.
11 MOL DL 72057.
12 Uo.
13 MOL DL 25388.
14 MOL DL 72205.
a két Rákóczinak és Rákóczi Zsigmond fiának, Jánosnak.15 Az adásvételt II. Lajos is megerősítet-te.16 1518-ban Rákóczi Zsigmondot és Ferencet mindenesetre a Zemplén megyei Körtvélyesen idézték perbe Thurzó Gáspárral szemben.17 Történt ugyanis, hogy ez év májusában, Thurzó Péter öz-vegyének halála idején nevezet-tek Korlátfalvi Kövér Györggyel, Bárcai Lászlóval és Jánossal, va-lamint Gagyi Mihállyal együtt fegyveresen rátörtek az asszony vadászi nemesi kúriájára (mely Thurzó Gáspárt illeti), és onnan Thurzónak mintegy 8000 forint értékű birtokjogi dokumentuma-it, minden ezüstneműjét és pén-zét elvitték.18 1519-ben Rákóczi Zsigmond, Ferenc és János, vala-mint Velezdi Kövér János kiegye-zett a Thurzókkal Felsővadász és Selyeb birtokok, valamint a Felsővadászon álló nemesi kúria és kő-ház ügyében, úgy hogy megosztoztak a birtokon.19 Az egyezményt nem tartották be, ezért a felek még 1525-ben is pereskedtek.20 Időközben, még 1518-ban, II. Lajos Felsővadászt és Selyebet ismét Perényi Imrének adományozta,21 ezért a Rákócziaknak vele is meg kellett egyezniük. Ez 1521-ben történt meg, amikor Perényi Imre nádor és fia, Ferenc, váradi püspök átadták Felsővadászt az azon levő nemesi kú-riával együtt a két Rákóczinak (Zsigmondnak és Ferencnek) és sógoruknak, Velezdi Kövér Jánosnak.22 Velezdi Kövér János magtalanul hunyt el 1527 után, ettől kezdve Felsővadász a Rákócziaknak a család előnevét adó birtoka lett, 1544-ben itt született Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem.
1556-ban már a Rákócziak felsővadászi castellumáról hallunk: Rákóczi Mihály ide vitette a Réghy Ke-lemen hangácsi kastélyának kifosztásakor szerzett zsákmányt.23 1558-ban aztán Réghy Kelemen foglalta el és fosztotta ki a felsővadászi castellumot.24 Az ellenségeskedés szövevényes családi birtokjogi viszály-ból eredt. Réghy Kelemen felesége: Velezdi Kövér János Margit nevű testvére, korábban annak a Tomori Lőrincnek volt a neje, akinek nővére, Tomori Margit Rákóczi Mihály anyja volt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Tomori Lőrinc volt az, aki a Hangácsiak kihalta után a Hangácsi-vagyont örökölte.
1567-ben Hasszán, temesvári pasa véres ostrommal elfoglalta és felgyújtotta Rákóczi György (a fe-jedelem nagybátyja) felsővadászi castellumát, az ostromot csak két ember élte túl.25 1622 után a birtok már teljes egészében a család fejedelmi ágát illette.26
Rákóczi Zsigmond, Erdély fejedelme 1608-ban Felsővadászon halt meg. A felsővadászi kastélyt Pál nevű fia örökölte, aki számára 1628-ban részletes inventárium készült az épületről. A leltár lényegében
15 MOL DL 72170.
25 Az adatot szinte minden korábbi szakirodalom idézi. Végső forrása: ForGáCh 1977.
26 Csoma 1897. 472., 476.
1. A kastély nyugat felől a bejárati toronnyal (a szerző felvétele)
A Rákócziak felsővadászi kastélya 93 már a ma is álló épületet írja le. Ezt követően számos további összeírás készült, ezek közülük különösen az 1628.,27 az1634.28 és az 1651.29 évi különösen fontos.30
1689-ben a kastély pusztán állt.31 1713-ban Felsővadászt, mint elkobzott Rákóczi-birtokot Meskó Jakab kapta meg.32 A Meskóktól a 19. század elején a Vay család vásárolta meg a birtokot és a kastély.33 Az e családhoz tartozó Vay Tihamér volt az, aki 1870 körül a kastélyt romantikus stílusban átalakíttatta.
Ezek után lássuk, milyen eredményre vezettek a kutatások!
A kutatások eredményei
A Felsővadász déli szélén, a középkori eredetű római katolikus templom szomszédságában álló, észak-déli tengelyű, téglány alaprajzú, kéttraktusos, részben alápincézett kastély (1–5. kép) északnyu-gati és délkeleti sarkán egy-egy téglány alaprajzú, a nyuészaknyu-gati oldal derekánál pedig egy – az épülethez nyakkal csatlakozó – négyzetes alaprajzú torony áll. Az épület külső homlokzatait sávozott vakolat bo-rítja, a sarkok többségét függőleges sávok követik. Az eresz alatt díszes főpárkány, az emeleti és a föld-szint homlokzatszakasz között gazdagon tagozott osztópárkány fut körbe. Az emeleti nyílások kivétel nélkül, a földszinti nyílások többségükben félköríves záradékúak Az emeleti nyílások felett kör alakú medalionokban gipsz oroszlánfejek, az ablakok alatti tükrökben ornamentikus gipszdíszek láthatóak, némelyikben a Vay család címerével.
Pince csak a délkeleti torony, valamint a nyugati traktus déli fele alatt található. A pincehelyiségeket dongaboltozat fedi. A földszinti termek – a síkmennyezetes F.11. helyiség34 kivételével – boltozottak.
Fiókos dongaboltozat csupán a délkeleti torony földszintjén (F.12. helyiség) található, a többi helyisé-get csehsüvegboltozat fedi.
Az emeleti helyiségek kivétel nélkül síkmennyezetesek. Az épület bejárata a nyugati oldalon emel-kedő torony földszintjén nyílik. Az emeletre vezető lépcső a bejárat mögötti térből (F.6. helyiség) indul, a pincelejáró az F.8. számú tér nyugati oldalán, a lépcsőház alatt nyílik.
A kutatásra télvíz idején, igen mostoha körülmények között került sor. A munka ideje alatt az isko-la mindvégig működött, az egyes termeket csak nagyon rövid időre, egymást követően tették hozzá-férhetővé. Több ponton, így a pincében, a földszint teljes északi felét elfoglaló igazgatói lakásban, az ugyancsak földszinti konyhában, valamint az emeleten levő számítógépes teremben és igazgatói irodá-ban egyáltalán nem nyílt lehetőségünk dolgozni. A külső homlokzatokon lényegében csak a földszin-ten tudtunk kutatni. A falkutatás mellett – a tanulók biztonsága érdekében - csupán három kutatóárkot nyithattunk, közülük kettő egy-egy árnyékszékaknát vizsgált, a harmadik pedig egy, a nyugati oldalra merőlegesen kitűzött rövidebb kutatóárok volt.
Az épületen megfigyelhető alaprajzi anomáliák már a kutatás előtt is valószínűvé tették, hogy a kas-tély számos átépítés nyomán nyerte el mai formáját (4–5. kép). Első lépésként az alaprajzi változások sorrendjét kívántuk meghatározni. A főépület északi külső homlokzatát vizsgálva kiderült, hogy a fal tengelyében, a két traktus határvonalánál észak-déli irányú elválás található (6. kép). Az elválás keleti sík-ján fehérre meszelt vakolat figyelhető meg, mely alapsík-ján állítható volt, hogy a keleti traktus utólag épült hozzá a nyugatihoz. Ugyanezen a homlokzaton az is kiderült, hogy az északnyugati torony szintén utó-lag épült hozzá a nyugati traktus északnyugati sarkához, amint ezt a torony keleti fala mögé befutó fe-hérre meszelt vakolatréteg bizonyítja. Ugyanakkor már az alaprajzi helyzetből is nyilvánvaló volt, hogy a keleti traktus keleti fala a délkeleti torony északkeleti sarkához is utólag lett hozzáépítve. Kiderült, hogy a délkeleti torony nyugati fala kötésben áll a nyugati traktus déli falával. Fontos kérdés volt ezek után annak eldöntése, hogy a fentiek alapján legkorábbinak bizonyult nyugati traktus teljes hosszában egy építési periódusban készült-e? Az egyetlen szóba jöhető pont, ahol további periódusváltás nyo-maira számíthattunk, az a nyugati homlokzat derekánál volt, abban a vonalban, ahol az épület alatti
27 U et C Fasc. 116. No. 6/a.
28 U et C Fasc. 116. No. 6/b.
29 U et C. Fasc 116. No. 7.
30 Terjedelmi okokból közlésüktől itt el kell tekintetnünk, közzétételükre a Castrum 8. (2008/2) számában kerül sor.
31 H. takáCs 1970. 187.
32 Csoma 1897. 395.
33 novákI – sárközy – Feld 2007. 43.
34 A helyiségek számozását lásd a 4-5. képen!
pince északi vége húzódik. A kér-déses helyen azonban semmiféle elválás nem mutatkozott, így kide-rült, hogy a kastély az első perió-dusban egy egytraktusos, téglány hogy vajon ez az első épület eme-letes volt-e? Mivel az északi hom-lokzaton megtalált függőleges el-válás az emeleti szakaszon már nem volt megfigyelhető, kezdet-ben úgy tűnt, hogy az első perió-dusú épület földszintes lehetett.
Később azonban kiderült, hogy a délkeleti torony és a főépület dé-li fala az emeleten is kötésben áll egymással (a falazóanyag és a kötőhabarcs is azonos), így el kell fogadnunk, hogy az épület már az ső periódusban is egyemeletes volt. Azt, hogy az északi homlokzat földszinti szakaszán megfigyelt el-válás az emeleten nem követhető, azzal magyarázható, hogy – mint utóbb kiderült – az első periódusú emeleti falakból alig-alig maradt meg valamennyi. Sajnos az is hamarosan világossá vált, hogy az ere-deti földszint keleti fala sem áll már (vagy ha mégis állna belőle valamennyi, az a nem kutatott igazgatói lakás területére esik), s teljesen hiányoznak az eredeti osztófalak is. Ez utóbbiakról mindenesetre való-színűsíthető, hogy a mai osztófalak helyén álltak, eszerint a torony egy háromosztatú épület délkeleti sarkához csatlakozott.
Az így meghatározott első periódusú épület jellegzetes építőanyaga a szinte színtiszta „rakacai” tört-kő, ez egyetlen későbbi periódusra sem jellemző. Az épület egyéb részleteiből nagyon keveset isme-rünk. A belső terek (a ma is az eredeti fiókos dongaboltozattal fedett földszinti délkeleti toronyszoba kivételével) a jelek szerint síkmennyezetesek voltak, mivel a ma már síkmennyezetes, de egykor bolto-zott F.11. terem falán megfogott – a barokk csehsüvegboltozatoknál korábbi – levésett boltozatmarad-vány mögé átégett, fehérre meszelt vakolatréteg fut be. Ugyanilyen, levésett, téglából készült dongabol-tozat nyomai ugyan előkerültek az F.6. helyiség keleti és nyugati falán is, azonban mivel ezen helyiség keleti fala biztosan későbbi, az erre támaszkodó, a mainál korábbi boltozat sem tartozhat az első perió-dushoz – mint ezt az alábbiakban részletesen is kifejtjük. Mindenesetre a földszinti terek 1628-ban – az ekkor felvett inventárium tanusága szerint - már boltozottak voltak.
Szintén nagyon kevés részlet maradt meg az első periódusú épület nyílásai közül. Ezek közül első helyen említendő az a furcsa, kapuszerű nyílás, mely az északi homlokzaton, a korai épület északi hom-lokzatának tengelyében került elő (6. kép). A nyílás legnagyobb részét a helyén álló mai ablakkal ugyan tönkretették, de így is megmaradt hatalmas tufatömbből faragott jobb oldali szárköve. Egykori tago-zata – ha volt rajta egyáltalán – mára már elpusztult. Érdekes módon a bal oldalon nem szárkő, hanem falazott káva látható – mintha a kaput később átalakították volna. Az egész nyílás meglepően szűk. A nyílás záradéka nem maradt fenn, azonban biztos, hogy valamiféle, utólagosan készített előtető állt fe-lette. A tetőt tartó ferde, fából készült támaszték fészke, illetve a tető gerendájának egyik elfalazott lyu-ka előkerült. Megjegyzendő, hogy 1628-ban – az inventárium szerint – a lyu-kastély bejárata már a nyugati oldalon, a mai helyén nyílt.
Az ablakok közül kettő maradt meg viszonylagos épségben, ezek a délnyugati torony földszinti és emeleti termének nyugati falában találhatóak. Mindkét ablakot utólag némileg beszűkítették, s a má-sodik építési periódusban új kőkereteket helyeztek el bennük (7. kép). Később mindkettőt befalazták, új ablak nem került a helyükre – ennek köszönhető, hogy fennmaradtak. Nem volt ilyen szerencsés a torony déli földszinti és emeleti ablaka. A földszinti ablak mindkét kávája megfogható volt belül, az emeletiből azonban semmi sem maradt, a későbbi nyílás teljesen elpusztította. A torony keleti oldalán csupán az emeleten nyílt ablak. Ennek helyén ma új ablak található (a jelenlegi két ablak közül a déli),
2. A kastély délkelet felől a délkeleti toronnyal (Kosdi Attila felvétele)
A Rákócziak felsővadászi kastélya 95 az eredeti ablak kávái azonban
be-lül szintén megmaradtak. A torony földszinti helyisége déli falának nyugati végén, ismeretlen okból
„kiszorított” helyzetben, még egy ablak felső része került elő a belső-ben. A torony teljesen, vagy rész-ben elpusztult ablakai bizonyára ugyanolyanok voltak, mint a meg-maradt nyílások.
Még két első periódusú ablak csekély maradványairól kell szót ejtenünk. Az egyik ablak – ponto-sabban északi kávájának rövid sza-kasza a kőkeret fészkével - a nyuga-ti homlokzat földszinnyuga-ti szakaszán, ká-vája maradt meg, az is csak belül-ről, az E.7/c. helyiségben. Első
pe-riódusú ajtó helyét egyetlen ponton, a délkeleti torony emeleti, E.8. helyiségének keleti falában sikerült azonosítanunk. Az ajtóból itt is csak az egyik káva, az áthidaló részlete, valamint a fal túloldalán, már az E.7/d. helyiségben, a déli szárkő fészke maradt meg. Azt, hogy az első periódusban milyen kőkere-tek voltak az egyes nyílásokban, sajnos nem tudjuk. Az előkerült ablak- és ajtókeret-töredékek kivétel nélkül a második építési periódushoz köthetőek. Az első periódushoz tartozik még két falifülke (almá-rium), illetve almárium-maradvány is. Mindkettő a délkeleti torony keleti falában került elő, az egyik, teljesen ép a földszinten, míg a másik az emeleten.
Az első periódusú épület korának meghatározása szempontjából – egyéb adat, így régészeti lelet hiányában – az írott források és a fellelhető párhuzamok nyújthatnak segítséget. Szóba jöhetne az is, hogy ez, az első periódusú épület azonos Hangácsi Mihály özvegyének 1517-ben már álló házával, vagy azzal a felsővadászi nemesi kúriával, melyet a Perényiek engedtek át a birtokkal együtt a Rákócziaknak – ugyanakkor az korántsem bizonyos, hogy a két említett objektum megegyezett egymással! Bár e le-hetőség igen csábító, mégis inkább az a véleményünk, hogy a mai kastély legkorábbi magja egyikkel sem azonos. Ez az egyemeletes, saroktornyos épület komolyabb építmény, mint egy ház. A Szapolyai-familiáris Hangácsi Mihály – alnádori cím ide vagy oda – még a megyében sem tartozott a legtekin-télyesebb birtokosok közé, s egyébként is, ha volt castelluma, akkor az inkább a 16–17. századi forrá-sokban emlegetett hangácsi kastély lehetett. Másfelől a Perényiek által átengedett „curia nobilitaris”
is talán csupán jogi fogalmat takarhat, nem feltétlenül jelent épületet. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a kastély első formáját már a Rákócziak építették fel, akik szemmel láthatóan itt kívántak letele-pedni, hiszen a birtok megszerzését követően előnevüket is innen vették Az építés idejének „terminus ante quem”-je így 1556, Rákóczi Mihály felsővadászi castellumának első említése, míg a „terminus post quem” a Rákócziak tényleges birtokszerzésének ideje 1521. A legvalószínűbb építtetők a birtokszerzők személyében, Rákóczi Zsigmondban és Ferencben kereshető, de szóba jöhet Mihály is. Zsigmond pá-lyájáról, anyagi helyzetéről nincsenek információink, de végül az ő leszármazottai közül kerültek ki a későbbi erdélyi fejedelmek. Ferencről annyit lehet tudni, hogy udvari ember, szendrői kapitány volt, fia, a fiúutód nélkül elhalt Mihály pedig az abaúji alispánságig vitte. Valószínű, hogy volt elegendő pén-zük arra, hogy méltó családi székhelyet emeltessenek maguknak. A felsővadászi kastély első formájá-hoz szinte kísértetiesen hasonlít, bár jóval komolyabb annál a Némethy Ferenc által a szerencsi bencés monostor köveiből 1558-ban emelt szerencsi castellum,35 mely egyúttal a felsővadászinak szoros for-mai párhuzama. Mind az írott források, mind pedig a szerencsi párhuzam tehát azt sugallja, hogy a
fel-35 Feld 2000. 89–93., lászló 2002. 317., novákI – sárközy – Feld 2007. 112–114.
3. A kastély északkelet felől az északnyugati toronnyal (Kosdi Attila felvétele)
4. A kastély földszinti alaprajza az építési periódusokkal és a kutatóárkokkal
A Rákócziak felsővadászi kastélya 97
5. A kastély emeleti alaprajza az építési periódusokkal
sővadászi kastély magja a 16. egy tornyot (3. kép) A torony kele-ti fala és a meglévő épület északi fala által közrefogott sarokban ár-nyékszéket alakítottak ki. Ez a to-rony földszinti és emeleti helyisé-géből egyaránt használható volt.
Négyzetes alaprajzú aknája félig benyúlt a torony keleti fala alá. A földszinti mellékhelyiségből befo-lyónyílás vezetett az aknába, az emeleten ki kellett menni az akna fölé. Az ide vezető ajtó mind kívül, mind belül előkerült, akárcsak az a csorbázat, mely bizonyítja, hogy az akna fala az emeletig húzódott.
A torony földszintjét elfoglaló F.1. helyiség sajnos nem volt kutatható. Azt tudjuk, hogy a benne talál-ható kétszakaszos csehsüvegboltozat nem lehet egykorú a falakkal, de nem tudtalál-ható, hogy milyen volt a terem eredeti fedése. A kérdés tisztázása nagyon fontos lett volna, ugyanis elképzelhető, hogy ez is sík-födémes volt. Ebben az esetben fel kellene tenni, hogy az F.12. terem fiókos dongaboltozatán kívül az első boltozatok csak a harmadik építési periódusban készültek. Ha viszont itt is találtunk volna a mait megelőző boltozat létére utaló nyomokat, akkor már a második periódusban számolhatunk a földszin-ti terek beboltozásával.
A földszinti szobáról kutatás nélkül is állíthatunk annyit, hogy az E.2. helyiség nyugati falának észa-ki végén már ekkor ajtót kellett nyitni, hogy a korábbi épületből az új toronyba bejussanak. Ez az ajtó valószínűleg a mai ajtó helyén állt.
Egyáltalán nem ismerjük viszont a földszinti ablakok eredeti formáját és méreteit. A külső homlok-zatokon ebből a periódusból származó ablakoknak nem maradt nyoma, az viszont nem zárható ki, hogy a falak belső oldalán egyszer majd előkerülnek az eredeti ablakok kávái.
Az emeleten (E.1. helyiség) valamivel jobb a helyzet. A jelenlegi északi erkélyajtó két oldalán és a dé-li falon előkerültek az eredeti ablakok kávái. A 17. századi leltárak szerint e helyiségnek – „az úr őnagy-sága háza” – három ablaka volt, s az árnyékszéken felül egy almárium is volt benne. Az itteni nyílásokat az első inventáriumok készítése előtt lezajlott, alább ismertetendő harmadik építési periódus aligha változtatta meg, így azok adatai a korábbi helyzetre is fényt vetnek. Mivel az árnyékszék ajtaja és a há-rom ablak (a harmadik bizonyára a mai két nyugati közül az északi helyén nyílt) helye ismert, s más nyí-lás a kutatás során nem került elő, az almárium a nyugati fal mai déli ablaka helyén lehetett. A mai ajtó-tól északra előkerült az eredeti ajtó bal oldali kávája is. A toronyszoba délkeleti sarkában jelenleg egy
Az emeleten (E.1. helyiség) valamivel jobb a helyzet. A jelenlegi északi erkélyajtó két oldalán és a dé-li falon előkerültek az eredeti ablakok kávái. A 17. századi leltárak szerint e helyiségnek – „az úr őnagy-sága háza” – három ablaka volt, s az árnyékszéken felül egy almárium is volt benne. Az itteni nyílásokat az első inventáriumok készítése előtt lezajlott, alább ismertetendő harmadik építési periódus aligha változtatta meg, így azok adatai a korábbi helyzetre is fényt vetnek. Mivel az árnyékszék ajtaja és a há-rom ablak (a harmadik bizonyára a mai két nyugati közül az északi helyén nyílt) helye ismert, s más nyí-lás a kutatás során nem került elő, az almárium a nyugati fal mai déli ablaka helyén lehetett. A mai ajtó-tól északra előkerült az eredeti ajtó bal oldali kávája is. A toronyszoba délkeleti sarkában jelenleg egy