Megjegyzések barokk építészetünkhöz
A köpcsényi (Kittsee, Ausztria) Esterházy kastély építéstörténetének részletes feldolgozása Koppány Tibor érdeme.1 Tanulmányában –részben Rados Jenő kastélykönyvére támaszkodva – bevezette a szak-mai köztudatba a ma ismert 18. századi kastély elődjét, a régebbi erődítés falai által körülvett udvarhá-zat.2 Rados könyvében, illetve Dagobert Frey Burgenland-kötetében néhány adat is olvasható erről a régebbi épületről.3 Ezek szerint a várfal megmaradt kapujának felirata Johannes Listiust (Liszti János grófot) nevezi meg a 17. századi kastély tulajdonosának, és az új épület kertjében másodlagosan elhe-lyezett kapun az 1668-as évszám olvasható.
Koppány számos más adatot derített fel a kastélyról és tulajdonosairól. A Liszti-család 1576-ban kap-ta köpcsényi birtokát, a XIII. század ókap-ta álló várral együtt. A család utolsó férfikap-tagja, Liszti (IV.) János 1676-ban adta el a mezővárost, régi és újonnan épített várával együtt Esterházy Pálnak.4 Az új várkas-tély, az említett kapufelirat szerint, 1668-ban épült; építését az indokolta, hogy Liszti János, az unoka-testvérével fennálló viszály miatt, nem jutott a réginek a birtokába.
A két, várként említett építmény közül a régebbinek egy részét lebontották, maradványait magtárrá bővítették. Az újabb épületet a 18. század elején a ma álló, érett barokk kastéllyá építették át.
A 17. századi, várfallal övezett kastélyról két, korabeli ábrázolás is maradt. Az egyiken, Matthias Greischer 1680 körül készült rézmetszetén, az épület madártávlatból rajzolt képét látjuk (1. kép).5 Jól ki-vehető a négyszögletű, négy olasz-sarokbástyával erősített várfal is, a vizesárokkal, és a felvonóhíddal.
A század második felében még mindig nem volt biztonságos ez a vidék, s ezért az erődítés nélküli la-kó-kastély várfal védelmében épült. A fal azonban nagyobb ostromló sereget nem tudott feltartóztatni;
így 1683-ban a Bécs ostromára induló török sereg felégette Köpcsényt is. Ezt az állapotot mutatja Justus van der Nypoort rézmetszete, az 1680-as évek közepén.6 A források szerint az épület még évtizedekig romos maradt; leégett tetőzetét az egyik szárny felett csak 1722-ben állították helyre. Az 1730-as évek-től megindult a kastély átépítése, s a régi, 1676-ban újonnan emeltnek nevezett épület eltűnt, vagy be-olvadt az új kastélyba.7
A Lisztiek „új” kastélyának nem maradt fenn a terve. Sem a tervezés idejét, sem az építész sze-mélyét nem ismerjük. Koppány a kétkarú, ellentétes menetű, hagymasisakos-baldachinos lefedésű lépcsőzet alapján a petronelli Abensperg-Traun-kastéllyal rokonítja az épületet. Ennek megfelelően bécsi mesterkör – a Carlonek, vagy a császári főépítészek (Lucchese vagy Tencala) – alkotásának tu-lajdonítja a kastélyt.
Az analógiák sorát az alábbiakban szeretnénk Raimund Montecuccoli gróf egykori, a Praterben épí-tett „kerti mulatókastélyával” (Lustgartengebäude) kiegészíteni. A ma már nem álló épületet Wolfgang Wilhelm Prämer (1637 k.–1715) Architecturischer Schauplatz című, 1670–1678 között írt művében, a 195. folio-lapon örökítette meg.8 Prämer 1659–1660 óta császári szolgálatban állt, kamarás és dilettáns építész volt. Bevallottan kompilációval állította össze építészeti traktátusát. Hatkötetes munkáját előbb saját kerti-palotájával zárta, majd kiegészítette azt Bécs akkori modern palota- és villaépületeinek látké-peivel. Rajzai, miként néhány még álló épülettel (Palais Starhemberg, Schloss Petronell) összevetve
meg-1 koppány tIBor: Adatok a magyarországi barokk kastélyépítés kezdeteihez: a köpcsényi kastély. Építés-Építészettudomány, 17. (1985/1–2) 137–147.
2 rados jenő: Magyar kastélyok. Budapest, 1939. 51.
3 rados uo.; daGoBert Frey: Das Burgenland. Wien, 1929.
4 koppány 1985. 139. skk.
5 A metszet a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében van. koppány 1985. 140.
6 Burckhardt von Birkenstein geometria-könyvének egyik illusztrációja, közölte: rózsa GyörGy: A Birkenstein-féle metszeteskönyv. Magyar Könyvszemle, 1957. 25–45.
7 koppány 1958. passim.
8 Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Handschriftensammlung, Cod. Ser. no. 365. Munkáját részletesen feldolgozta:
hans tIetze: Wolfgang Wilhelm Praemers Architekturwerk. Jahrbuch des kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchstem Kaiserhauses. Bd. XXXII. (1915) Heft 4. 344–402.
állapíthatjuk, nagyon városfalon belül ekkor diva-tos negyedben, a Schenken-strasse 10. sz. alatt. Ennek ké-pét is közli Prämer.) Ma már nagyrészt csak Prä mer met-szeteiből ismerjük ezt az épí-tészetet, mert 1683-ban Bécs török ostroma nagy károkat okozott, mind a várfalon kívüli villaszerű, védelem nélkül álló, mind pe-dig a várfalakon belüli palotákban és kastélyokban. Az épületekről az ostrom alatt leszedték a tetőket, hogy ne kapjanak lángra; ennek ellenére romossá váltak, lebontásra kerültek. A külvárosokban álló Lustschlossokkal együtt a Montecuccoli nyaraló-kastély is elpusztult.
Prämer rajzán egy U-alakúra emlékeztető, ún. trikliniumos épület látható, a törzsépületekre merőle-ges, rövid szárnyakkal.10 Az egy-emeletes, 2+5+2 tengelyes épület alacsony, rusztikázot földszinten áll.
Ablakait, váltakozva, szegmens illetve háromszögű szemöldök díszíti. Az ablakok között rusztikázott pilaszterek állnak; a szárnyakon kettesével, a törzsépületben egyesével. A párkányt konzolok tartják és alatta – az ábrázolásról úgy látszik – triglifes-metopés fríz húzódik. A két oldalszárny kiugrása nem erős; csak annyi, amennyit a lépcsőzet mélysége kíván. A tető egységes nyeregtető.
A kastély középtengelye előtt hangsúlyos külső lépcső emelkedik, s vezet fel az emeletre. Kétoldalt néhány, a törzsépületre merőleges lépcsőfokkal indul, majd 90˚-os fordulatot vesz, s a két irányból, a törzsépülettel párhuzamosan futó, ellentétes irányú lépcsőkar a középtengely előtt egy pihenőben ta-lálkozik. Nyilván innen lehetett a nagyterembe, vagy annak előterébe belépni. A lépcsőpihenő felett négy oszlopon álló, hagymasisakkal lezárt baldachin látható. Alatta, a földszinten is van bejárat; ez a földszinti, kiszolgáló-gazdasági jellegű terekbe vezet.
Mind a trikliniumos, U-alakra emlékeztető elrendezés, mind pedig a hagymasisakos-baldachinos lépcsőzet rokonságot mutat a köpcsényi kastéllyal. Igaz, vannak különbségek is, de azok a két épület el-térő szerepével magyarázhatók. A Bécs határában álló „mulató-kastély” emeletes megoldása azzal függ össze, hogy reprezentációs igénye nem volt, kizárólag a magánélet, a visszavonulás céljaira szolgált;
Raimund Montecuccolinak volt városi palotája is. Liszti gróf kastélya viszont a birtokközpontban állt, s nem a visszavonulás, hanem az állandó tartózkodás céljaira épült. Építtetőjét valószínűleg az is mo-tiválta, hogy kastélya tükrözze grófi rangját, különbnek mutatkozzék a kisnemesi kúriáknál. Ugyanez magyarázza, hogy az épület tengelyszáma is mintegy kétszerese Montecuccoli kastélyának. Van egy je-lentősebb eltérés is: az oldalszárnyak erősebb kiugrása. Itt a lépcsőzet nem az oldalszárnyakkal azonos vonalból indul, hanem egy kisebb udvar végén. Úgy érezzük, ez is a védelmi feladatokkal függ össze,
9 tIetze 1915. 14. kép. A rajz felirata: „Frontispicium eines lustgebäu, so über der schlagpruckhen gegen den Bratter zue sich befindt und erbauet worden von dem hoch- und wolgebohren herrn herrn Raimundt Montecuculi” etc.
10 A 17. századi osztrák kastély-típusokról: peter FIdler: Architektur des Seicento. Baumeister, Architekten und Bauten des Wi-ener Hofkreises. Innsbruck, 1990.
1. A köpcsényi kastély 1680 körül (Mathias Greischer rézmetszete)
Megjegyzések barokk építészetünkhöz 165 mert – biztonsági okokból –
a nyitott lépcső nem indul-hatott közvetlenül a bejárat-nál. A felvonóhidas kapuzat mögött ezért egy kis udvar is nyílik.
Prämer terveit nem si-kerül a kutatásnak datál-nia; csak a megírás idejé-nek (1670–1678 k.) ante quem dátumát fogadhatjuk el.11 Egyetlen lapot sem tu-dunk mesternévhez köt-ni. Raimund Montecuccoli szinte folyamatosan külön-böző hadszíntereken tar-tózkodott; feltételezhető-en azután építkezett, hogy 1668-ban kinevezték a Hof-kriegsrat elnökévé. Tietze a lapokat az 1660–1670-es évekre datálja, s az ábrázolt
Lustschlossokat régies és újabb stílusú művekre tagolja. A Montecuccoli-féle Gartengebäudet a két stí-lus határán állónak tekinti. Feltételes datálásunkat – az 1660-as évek végét, 1670-es évek legelejét – az is erősíti, hogy az épület rokonsága az 1673-ban épült petronelli kastéllyal is szembetűnő. Ebben az idő-szakban épült a köpcsényi kastély is; kapujának felirata szerint, mint említettük, 1668-ra már elkészült.
Az elsőbbség kérdése egyelőre nem eldönthető. A trikliniumos alaprajz ritka az osztrák építészetben.
G. M. Vischer Topographia című művében a Prater látképén a 4. táblán sok nyaralókastélyt mutat, de ezek között sok a zárt formájú.12 A kor elméletírói azonban ismerik ezt az alaprajzi formát, s hangsú-lyozzák, hogy elsősorban kerti (nyaraló-) kastély számára illő, továbbá, hogy az előkelő nemes úr szá-mára ez a megfelelő alaprajzi forma.13
Korábban a szakirodalom a művészeti hatások útját követve, mindig a centrumból – esetünkben Bécsből – a perifériák felé irányuló hatást képzelt el. Napjainkban inkább Helmut Lorenznek azt a fel-tételezését fogadják el, hogy a központtól távolabb eső épületeken szabadabban, az új megoldásokra fogékonyabban építkeztek. Ennek értelmében az elsőség kérdése akár a köpcsényi kastélyé is lehet, de ez puszta feltételezés.
A mesterkérdés megoldására Peter Fidler tesz javaslatot, bár hangsúlyozza annak hipotetikus voltát, bizonytalanságát. Az osztrák seicento építészetéről írt alapos összefoglaló munkájában a Prämer által megörökített épületeket Tencala műveinek tekinti.14 Hozzáteszi azonban, hogy ez az az időszak, ami-kor Tencala és Lucchese tevékenysége fedi egymást s kiderülhet más mester, esetleg több építész ter-vezői szerepe is.
*
Régi kérdés a budai egykori királyi kastély barokk-kori építésének legkorábbi története, első terv-készítőjének személye.
Ismerjük az építkezés kezdetének néhány eseményét. A munkálatok, amelyek végül a III. Károly-kori palota felépítéséhez vezettek volna, úgy indultak, hogy 1714 októberében báró Regal
várparancs-11 tIetze 1915. 387.
12 FIdler 1990. 342.
13 FurttenBaCh: Architectura recreationis. Augsburg, 1640., idézi FIdler 1990. 343.
14 FIdler 1990. 275.
2. Raimund Montecuccoli kastélya, 1670-es évek (Wolfgang Wilhelm Prämer rajza)
nok engedélyt kért a Haditanácstól a palota romjai-nak lebontására és az építőanyag felhasználására15. Bár eredetileg csak az építőanyag megszerzésé-re gondolt, a felmérések során mégis felvetődött, hogy a lebontott épület helyén újat emeljenek.
Hölbling János budai kőművesmester a követke-ző évben elkészítette a romos terep felmérését s elküldte Bécsbe. Sajnos felmérései, s egy új épület emelésére vonatkozó tervei nem maradtak meg, noha elkészültükről, sőt elfogadásukról is, levéltári források szólnak.16
Az előkészítő munka, a költségvetés engedélye-zése után az 1715-ben kinevezett budai kamarai mérnök, Fortunato de Prati, vette át az erődépítéssel nem kapcsolatos civil gebaü – azaz a palotaépítés-re vonatkozó – munkálatok irányítását.17 Bár a ké-szülő palotát ekkor még nem királyi rezidenciának szánták, hanem a várparancsnok és a főtisztek szál-lásául, mégis, tekintettel a kiemelt, központi helyre, a királyi palota egykori rangjára, felvetődött, hogy a kamarai építészek csak „beosztott” mesterek vol-tak, akik a bécsi építési hatóság (Hofbauamt) veze-tőjének vagy valamelyik udvari építésznek a meg-bízásából működtek Budán.
Albert Ilg a két Fischer von Erlachról szóló mo-nográfiájában először vetette fel, hogy az idősebb Fischer von Erlach, aki 1712-ben Budán járt, tervet rajzolt a budai palotához is.18 A rajz „a maihoz külső-leg hasonlatos”, s rajta a „kápolna tojásdad alakú”.19
Ilg úgy gondolta, hogy a következő években fo-lyó, majd a kamara pénzügyi támogatásának hiányában megakadó palota építése Fischer terve szerint, vagy legalábbis annak felhasználásával történt.20 Erről azonban egyetlen forrás sem számol be, s a meg-állapítás nem több, mint feltételezés. Az épület tervezett képét, feltehetőleg az eredeti elképzelés isme-retében, 1737-ben Bél Mátyás Notitia Hungariae novae című művének illusztrációja mutatja. Mikoviny és Schmutzer rézmetszete a palotát befejezett formában ábrázolja, noha az sosem készült el teljesen. A rézmetszeten egy négyszögletes, belsőudvaros palotát látunk, amelyhez észak-nyugat felől egy hosszú, kiugró, egyenes traktus csatlakozik. Mivel a metszet célja nem az építészeti terv dokumentálása, hanem a palota összképének felidézése, lehetséges, hogy a terv részletesebb, a tagolás, a díszítés gazdagabb lett volna. Így azonban nem alkalmas arra, hogy stíluskritikai alapon felmerüljön a hiteles Fishher mű-vekkel való összevetés, bár Ilg erre is lát lehetőséget. Az ertőljes tömb megléte azonban nem elegendő a sejtés igazolásához. A metszeten bemutatott alapforma kétségtelenül hiteles, mert 1742-ben, amikor a palota megrongálódva, tető nélkül állt és a Magyar Udvari Kamara Johann Matthey udvari mérnökkel felmérette, hogy a helyreállításról dönthessen, ezzel azonos alaprajz készült (3. kép).
Ilg könyvében egy sematikus alaprajz is látható, amely a barokk (Mária Terézia-kori) palotát mutat-ja, a két négyszögű, belsőudvaros tömb között elhelyezkedő törzsépülettel (4. kép). A rajz északi
ud-15 A palota építéstörténetéről a legfrissebb irodalom: kelényI GyörGy: A királyi udvar építkezései Pest-Budán, a 18. században.
Budapest, 2005.
16 sChoen arnold: Hölbling építőmester Budán. Művészettörténeti Értesítő, 1958. 141–147. Idézi: Bánrévy GyörGy: A budai kirá-lyi palota újjáépítése III. Károly alatt. Tanulmányok Budapest Múltjából. I. 1932. 1–55., 7.
17 Bécs, Staatsarchiv, az egykori Kriegsarchivban, a Hofkriegsrath iratai, 1715, Re. 958. Bánrévy 1932. 9. Az 1715. évre enge-délyezett 50000 forintból fizetik az építkezést, s azon felül még 10000 forint használható fel más forrásból. Hölbling és Fortunato da Prati tevékenységéről: sChoen 1958.
18 alBert IlG: Die Fischer von Erlach. Wien, 1895. 704.
19 uxa józseF: A budavári királyi kápolna és a „m.kir. udvari várplébánia” története. Budapest,1934.
137-20 IlG 1895. 704. Regal „nach dem Entwurf Fischers ein zwei Stock hohes Viereck mit zurücktretenden Flügel gebaut hätte”.
3. A III. Károly-kori budai palota felmérése 1742-ből (Johann Matthey)
Megjegyzések barokk építészetünkhöz 167 varában egy ovális kápolna –
szin-tén sematikus formája – látható, a Capelle szó beírásával. A déli tömb-ben a Fischer’-scher Bau szavak ol-vashatóak. A szövegben nincs szó a rajzról, nem tudni, van e tervrajz-eredetije. Említi viszont a Zeller-féle tervmásolatokat; azokon viszont a palotakápolna az északi tömb nyu-gati szárnyába beépítve helyezkedik el.21.A kápolna udvari elhelyezése
csak Jadot tervén volt látható; ezt azonban Ilg nem ismerhette, mert a Párizsi Bibliotheque Doucet-ben őrizték. Azok a lapok, amelyeket Jadot utódjának, Paccassinak átadott („neues gebäu zu Ofen, dabey noch vier plan sambt einem Stiegenprofil”) a Zeller-féle másolatokhoz hasonlóak lehettek, talán azok-ra vonatkozik Zeller megjegyzése: „imitatus est”.22 Felmerülhet még, hogy egy későbbi alaprajzon a Szent Jobb kápolnát látta Ilg és azt vélte a palota-kápolnának.
Ilg úgy véli, a négyszögletes, belső udvaros déli épülettömb azonos a Fischernek tulajdonított ko-rábbi épülettel. Ez azonban az eltérő méretek miatt csak úgy képzelhető el, ha az alapfalak, egyes meg-lévő falak hasznosítását feltételezzük; az épület puszta „továbbépítését” azonban nem.
A kiugró, hosszú, egyenes traktus sem épülhetett be az újnak a törzsépületébe, mert nem a nyugati, hanem a keleti oldalon húzódik. Bár logikusnak látszik az a feltevés, hogy ez a hosszú, kiugró szárny már eredetileg is egy cour d’honneur-ös épület középső, törzsépülete (corps de logis) lett volna, s vé-gén a négyszögű tömbhöz hasonló, azzal szimmetrikus, épületrésszel egészült volna ki. Mégsem ez lehetett a helyzet; a hosszú toldalék, a nem szokványos összeállítás azzal magyarázható, hogy felhasz-nálták a középkori palota ún. díszudvarának megmaradt falait. Ez világossá válik, ha a régi épület fel-mérésére rárajzoljuk az építés alatt álló palota alaprajzát: a kinyúló szárny és a régi falak fedik egy-mást.23 Néhol a termek válaszfalai is azonosak. A III. Károly-kori építkezés viszontagságai során a régi falak feltehetőleg tönkrementek, vagy felhasználásukra nem volt már szükség, s ezért nem jutott szá-mukra szerep az új palotában.
Ilg feltevése, hogy Johann Bernhardt Fischer von Erlach tervezte a régebbi budai palotát, amely az újabban is helyet kapott, nem fogadható el a palota építéstörténeti adatainak ismeretében.
r
övIdítésjeGyzékBánrévy 1932. Bánrévy GyörGy: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt. Tanulmányok Budapest Múltjából. I. 1932. 1–55.
FIdler 1990. peter FIdler: Architektur des Seicento. Baumeister, Architekten und Bauten des Wiener Hofkreises. Innsbruck, 1990.
IlG 1895. alBert IlG: Die Fischer von Erlach. Wien, 1895. 704.
koppány 1985. koppány tIBor: Adatok a magyarországi barokk kastélyépítés kezdeteihez: a köpcsényi kastély. Építés-Építészettudomány, 17. (1985/1-2) 137–147.
sChoen 1958. sChoen arnold: Hölbling építőmest Budán. Művészettörténeti Értesítő, 1958.
141–147.
tIetze 1915. hans tIetze: Wolfgang Wilhelm Praemers Architekturwerk. Jahrbuch des kunsthistorischen Sammlungen des allarhöchstem Kaiserhauses. Bd. XXXII.
(1915) Heft 4. 344–402.
21 Bécs, Hofkammerarchiv, Kartensammlung, régi jelzet: G. 33. I-V., az új jelzet: Rb 10/1-5.
22 justus sChmIdt: Die alte Universität und ihr Erbauer Jean Nicolas Jadot, Wien, 1929. 101.
23 Farbaky Péter szíves közlése.
4. A budai királyi rezidencia sematikus alaprajza (Albert Ilg)