Adatok egy elfeledett fejedelmi építkezéshez
Az erdélyi Mezőörményes (Urmeniş) „kastélya” (1. kép) soha nem volt sorsdöntő történelmi esemé-nyek helyszíne. Építésében nem vettek részt híres hazai vagy nyugati mesterek. A megmaradt épületek napjainkban sem jelentenek kiemelkedő látványosságot. Mindez együttesen járulhatott hozzá ahhoz, hogy a művészettörténeti irodalom mindeddig szinte egyáltalában nem méltatta figyelemre. Amitől mégis érdeklődésünkre tarthat számot, az a tény, hogy esetében páratlan módon megőrződött forrá-sok világítanak rá egy 17. századi épület keletkezésének – és működése első éveinek – nagyon forrá-sok ap-ró mozzanatára.
A kutatástörténetet röviden összefoglalva, elsőként az erdélyi kastélyok „felfedezője”, Bíró József neve emelendő ki. 1943-ban napvilágot látott nagy ívű összefoglalójában ugyan csak három alkalom-mal említi meg az örményesi udvarházat, de forrásismeretét jól mutatja, hogy már viszonylag pontosan megállapította annak építési idejét, a ma álló épülettel azonosítva a Rákóczi György egykori udvarhá-zát.1 Itt jelent meg az első fénykép is az épületről, ahol az a maitól nem sokban eltérő formában látható (2. kép).2
Kelemen Lajos munkásságában is találkozunk az örményesi udvarházzal, ő azonban csak futólag említi meg Kolozsvár reneszánsz építészetével kapcsolatban. A kutató két mondata azonban annál na-gyobb súlyú megállapítást jelent: hasonlóságot vél felfedezni a radnóti, mezőörményesi kastélyok és a kolozsvári ún. Harmincadház kapualjának boltozatai között.3 Ez alapján – mivel ismerjük a radnóti kastély építési feliratát – Agostino Serenát, a Rákócziak szolgálatában álló velencei építészt teszi meg az örményesi udvarház építőjének is.4
Örményes következő szakirodalmi említése szintén egy nagyobb ívű, a magyarországi 16–17. száza-di kastélyépítészet egészét átfogóan ismertető munkában szerepel. H. Takács Marianna itt már részle-tesebb leírását nyújtja az udvarháznak, elsősorban az örményesi – uzdiszentpéteri uradalmak Makkai László által 1954-ben kiadott inventáriumai alapján. Az 1638-ban készült leírás egy tapasztott falú, kar-fás tornácos épületként mutatja be az udvarházat.5 H. Takács – az említett inventáriumon kívül csak a két Rákóczi György levelezésében szereplő említéseit ismerve – főleg formai alapon a 16–17. század fordulójára keltezte ezt az épületet, feltételezve, hogy a karfás tornác 1638 utáni kőpillérekre való ki-cserélésével nyerte el az udvarház a mai formáját.6 Véleménye szerint ez képviselte a korszak erdélyi udvarházainak egyik alaptípusát: a földszintes vagy emeletes, téglalap alaprajzú, rendszerint tornácos épületet.7 Illusztrációként a már Bíró József munkájában is szereplő képet hozza.8
Az udvarház I. Rákóczi György korában lezajlott jelentős változásaira elsőként B. Nagy Margit figyelt fel, aki az erdélyi udvarházak és kastélyok inventáriumait közlő munkájában Örményes 1721. évi ösz-szeírását is kiadta.9 Ebből az összeírásból egyértelműen kiderül, hogy az 1638-ben említett tapasztott sövényfalú épület nem lehet azonos a 18. század eleji inventárium téglaépületeivel.10 Az inventáriumok alapján egy részletesebb feldolgozás is született, amelyben B. Nagy Margit az épületegyüttes egyes ele-meit – alaprajz, nyílások, kertek, gazdasági épületek, bútorzat stb. – külön-külön vizsgálta. A feldolgo-zásba több közöletlen inventáriumot is beledolgozott. A szerző – Kelemen Lajosra hivatkozva – meg-említi, hogy a legújabb kori kastély ma is álló gabonása lehetett a 17. századi udvarház.11 Fontos az 1721.
1 Bíró 1943. 46., 50., 76.
2 Bíró 1943. VIII. 14. kép.
3 kelemen 1982. 135.
4 kelemen 1982. 51.; Agostino Serenára vonatkozóan l.: kováCs 2003. 24., 116.; BaloGh 1982. 379–393.
5 makkaI 1954. 561.
6 H. takáCs 1970. 42.
7 H. takáCs 1970. 50.
8 H. takáCs 1970. 131. kép.
9 B. naGy 1973. 282–291.
10 B. naGy 1973. 376.
11 Kelemen Lajos ezen megjegyzése nem jelent meg nyomtatásban: B. naGy 1970. 40.
évi inventárium azon adata, mely sze-rint a kastélyban csak a „felső rend-házak” ajtó- és ablakkeretei készültek faragott kőből.12
Utoljára eddig viszonylagos rész-letességgel Keresztes Gyula foglal-kozott az udvarházzal. Az 1994-ben megjelent, hivatkozások nélküli, egy-oldalas összefoglalójában 1643–1645 közé teszi a kastély felépítését, terve-zőjének – feltehetően Kelemen Lajos alapján – Agostino Serenát tartva. Az építészeti leírásnál azonban a szerző kiemeli, hogy számos elem a barokk kori módosításokra utal. Mivel a kas-tély utolsó helyreállítását 1962–1967 között éppen a szerző irányította, lé-nyegesek az építészeti részletekre vo-natkozó megfigyelései.13 Még látta a mennyezeteken az egykori díszítő-festés nyomait, kőből faragott ablak- és ajtókeretekről, illetve a pillérek-nél szintén faragott kőkönyöklőkről tesz említést. A kutató egy ceruzaváz-lat mellett elsőként közölte a kastély alaprajzát (3. kép).14 munkát végző Eke Éva, a kastély rész-letes építészeti leírását adva, építését – Keresztes Gyulához hasonlóan – Agostino Serenához köti.15
Az utóbbi években az erdélyi késő reneszánsz építészet legjelentősebb ma élő kutatója, Kovács András tért ki néhány művében – Bíró Józsefhez hasonlóan ugyan csak pár szóban – Örményesre.
Megjegyzései azonban több szempontból is jelentős előrelépést jelentenek a korábbi kutatásokhoz képest. Rámutat ugyanis arra, hogy az örményesihez hasonló, a védelmi berendezéseket – saroktor-nyokat – elhagyó, nagyméretű udvarházak újdonságot jelentenek I. Rákóczi György korának épí-tészetében. Még fontosabb, hogy elsőként fedezi fel a besztercei levéltárban található forrásokat, s bár hangsúlyozza jelentőségüket, de a feldolgozásukra nem vállalkozik. A missilis-anyag átnézé-sével azonban már pontosan meghatározza az udvarház építésének idejét – azt az 1639–1641 kö-zötti időszakra helyezi – és kísérletet tesz a tervezés egyes kőműves mesterekhez való kötésére is.
Kovács András értékelése szerint a ma álló épületek csupán későbbi, kisebb méretű utódjai az
egyko-12 B. naGy 1970. 90.
13 keresztes 1994. 41.
14 keresztes 1994. 40., 125., 119. kép.
15 KÖH Tervtár, 38286., Erdélyi kastélyok 1994.
1. Az örményesi-kóródszentmártoni uradalom tartozékainak térképe (Erdély 1790. évi topográfiai térképe alapján, OSZK Térképtár, TK 9.)
A mezőörményesi udvarház 147 ri Rákóczi-kastélynak, melyek legfeljebb másodlagos helyzetű reneszánsz faragványokat tartalmaz-hatnak a 17. századi épületből.16
Az örményesi épületegyüttesen mindezidáig nem végeztek modern helyszíni kutatást. Emiatt ma-gukat az épületeket nem lehetséges a nagyszámú forrással összevetni, így célszerűnek tűnt önálló fe-jezetekben ismertetni a forrásokból kirajzolódó építéstörténetet és ezután bemutatni a jelenleg is álló épületegyüttest.
Mezőörményes birtoklástörténete a Rákócziak koráig
A korai források esetében jelentős problémát okoz az a tény, hogy Erdélyben és Partiumban négy te-lepülés szerepel ezen a néven a kora újkorig,17 amikor is megjelent a megkülönböztető Mező- előtag.18 A szerencsésebb esetekben a szomszédos települések, illetve a vármegye megnevezéséből lehet követ-keztetni a bennünket érdeklő falura. Ezt többnyire Kolozs vármegyében lévőként említik.
Örményes legkorábbi említései az 1320-as évekből valók. Ekkor egy sor más faluval együtt a Kán nembeli László birtoka volt, akitől csere révén bizonyos Mykéhez kerülve, annak magvaszakadtával 1321-ben a királyra szállt. Károly Róbert előbb a Kácsik (Kacsics) nembeli Mihály fia Péternek, majd 1329-ben a Hontpázmány nembeli Pogány Istvánnak adományozta. Ekkor egy határjárás is készült, két másik falut is belefoglalva. Még az 1330-as években Pogány István elcserélte az itteni birtokait a Zsombor nembeli Sombor fiaival.19 Szintén ebből az évtizedből ismeretes Örményes említése a pá-pai tizedjegyzékben (először 1332-ben).20 A 15. században kétszer is említenek itteni kenézt, amiből a falu román lakosságára is következtethetünk.21 A század folyamán Örményes egy sor másik telepü-léssel a Doboka megyei buzai uradalom tartozéka volt. 1470-ig a Pelsőczi vagy Vámosi család, majd a pelsőci Bebekék tartották kezükben.22 Az utóbbiaktól időközben Hunyadi János egy időre zálogba vet-te a birtokegyütvet-test,23 de a század végére már tartósan Corvin János kezére került. A birtokosok gya-kori változása a 16. században is folytatódott: gergelylaki Buzlai Mózes után24 a század közepétől már Somi Anna és férje Patócsy Boldizsár birtokolta.25 A század végén a birtokviszonyok bizonytalanok, de Örményes minden jel szerint Patócsy Katalin révén rövid időre a Kendiek kezére került,26 de ez – a csa-lád németellenes tevékenysége következtében – nem volt tartós.27 Ugyanakkor biztosan örményesi bir-tokos volt Spáczai Menyhért is 1589-től.28
A 17. század elején az örményesi birtokok a szamosújvári uradalom részeként a Kamuthi család kezére kerültek.29 A szentlászlói Kamuthi Farkas tanácsúr és tordai főispán a kolozsmonostori ura-dalommal együtt megkapta Kóródszentmártont is a környező falvakkal együtt.30 Ezzel Örményes és Kóródszentmárton ismert történetük során először kerültek közös tulajdonos kezére. Kamuthi Farkas halála után a két uradalom jogilag különvált. Ugyan Kamuthi Miklóstól mindkét birtoktest Pécsi Simon kancelláré lett, de míg az örményesi csak zálog címén,31 addig a kóródit a kancellár már hamarabb meg-vásárolhatta, ugyanis már 1636. decemberében megállapodott a fejedelemmel a Kóródszentmártonnál
16 kováCs 2000. 81.
17 A tárgyalt Mezőörményesen (Urmeniş) kívül az aranyosszéki Marosörményes (Ormeniş), a máramarosi Bükkörményes és a Küküllő-menti Szászörményes (Ormeniş/Irmesch).
18 Első felbukkanása a forrásokban éppen a 17. század közepére esik: B-lt. 460., 1643/176. 1643. dec. 10. (mordovIn 2008. 65.
levél. Itt és a továbbiakban az örményesi udvarházra vonatkozó, terjedelmi okokból önállóan megjelenő forráskiadásra hi-vatkozom, azon belül az ott közölt levél számára.)
19 GyörFFy 1987. 366.
20 VMO I. 104.: „Item Paulus de Ermenes solvit XI. Banales antiquos”; uo. 109.: „Item Paulus sacerdos de Ormenus solvit XV.
denarios et I. banalem antiquum”, l. még: 120., 131., 138.
21 CsánkI 1913. 391. 1415: „Kenezius et volahi de poss. Evrmenes”; 1480: „Kenez de Ewrmenes”.
22 CsánkI 1913. 391.
23 1455-ben: MOL DL 14983. és 14978.
24 CsánkI 1913. 391.
25 Kmon II. 782. (1554. ápr. 24.).
26 Kendi Sándorné Patócsi Katalin: MOL F1 Libri regii 4., 440–441. (1589. ápr. 23.).
27 Kendi János németellenes harcainak említése: MOL F1 Libri regii 8., 40–40b. (1608. jún. 17.).
28 Bánffy-lt. c. 720., f. 126b.
29 MOL F1. Libri regii 8., 33b–34. (1608. jún. 20.).
30 MOL F1. Libri Regii 10., 293–294. (1614. aug. 07.).
31 MOL F1. Libri Regii 21., 173–174. (1637. febr. 01.).
a Küküllőn átvezető híd vámjá-ról.32 Ezután a két birtokrész törté-nete Pécsi Simon sorsával is kelt és ahonnan Rákóczi György utasítására a főurat fogságba is így Zágor,35 Uzdiszentpéter,36 vagy Kóródszentmárton,37 mindegyik esetben egy nagyobb birtoktest uradalmi központjaként, ahol a tulajdonos földesúr csak nagyon ritkán szállt meg. Örményes meglehe-tősen jelentéktelen szerepére utal az a tény is, hogy miközben Beszterce közelebbi és távolabbi szom-szédjai mind igénybe vették a városi mesterek szakértelmét – csak párat említve: Kékedi Zsigmond bethleni,38 Balási Ferenc39 és Huszár Mátyás40 harinai, Torma Péter girolti,41 vagy Erdélyi István som-keréki42 udvarházánál – addig az előbbieknél nem kevésbé jelentős főúr nemcsak nem építkezett (leg-alábbis nem kért besztercei kőműveseket), de még csak levelet sem keltezett innen.
Mezőörményes I. Rákóczi György fejedelem kezén: az udvarház felépítése
Rákóczi Györgyről már a kortársai is megjegyezték, hogy birtokszerzései során előszeretettel élt a különféle jogcímen kezdeményezett perekkel. A fejedelem az uralkodása alatt több birtokot perelt el alattvalóitól, mint bármely más uralkodó Magyarországon.43 Ilyen módon jött létre az örményesi ura-dalom is. A szombatosok ellen irányuló politikai támadásnak, amely a dési országgyűlésen 1638. július 1-én elfogadott törvények formájában csúcsosodott ki, elsősorban éppen Pécsi Simon volt az egyik cél-pontja. Nem valószínű, hogy a nagyszabású per hátterében kifejezetten Örményes megszerzése állt vol-na, mégis, a kincstárra szállt hatalmas kiterjedésű birtokok ügyében a fejedelem saját belátása szerint rendelkezett. A dési határozatok következményeként – amelyek áldozatai között a Kóródszentmárton környéki falvakban szintén birtokló Paczolai Péterné Kornis Borbála is szerepelt44 – a Pécsi Simontól
32 MOL F1. Libri Regii 21., 174. (1636. dec. 14.).
33 Ma Goşteriţa, Nagyszebennel összeépült Szeben megyei település.
34 makkaI 1954. 561.
35 makkaI 1954. 569.
36 B-lt. 462., 1648/28. (1648. febr. 11.).
37 makkaI 1954. 566.: „Az udvarhaz boronabol fel rott.”
38 B-lt. 449., 1625. ápr., Kékedi Zsigmond levele a besztercei tanácshoz.; uo. 455., 1637/175. 1637. szept., Kékedi Zsigmond a besztercei tanácshoz.
44 makkaI 1954. 567. Paczolai-rész volt a következő Küküllő-vármegyei falvakban: Kisszőlős, Szásznádas és Fületelke.
2. Örményesi udvarház archív felvételen (KÖH Fotótár, P 20944. Mezőörményes)
A mezőörményesi udvarház 149 elvett birtokokat45 Rákóczi György azonnal összeíratta. Már az első, 1638. augusztusi inventárium is egységes uradalomként kezeli Kóródszentmárton és Örményes tartozékait.46 Ez egyértelmű utalás ar-ra, hogy a fejedelem tudatosan egyben kívánta tartani a birtokokat, ezzel megfelelő gazdasági hátteret nyújtva a már létező két udvarház egyikének kiépítéséhez. Még 1638 folyamán a két birtoktest állatál-lományát és gabonakészleteit is összeírták.47 Mindez megelőzte az örményesi birtoktest jogi helyzeté-nek módosítását, amelyre 1638. december 11-én került sor. Rákóczi György ekkor az eredeti zálogjogot a fiscusra ruházta.48 Ekkorra már biztosan állítható, hogy az „udvarbíróságra nevekedett” új urada-lom központjává a fejedelem Örményest tette, amelyhez „egynéhány jó faluk is szereztettek vala.”49 A két birtoktesthez nem tartozó, de az uradalom gazdasági erejét növelő további részek a már említett Paczolai-nota révén kerültek ide, illetve az 1635-ben elüldözött Bethlen Péter marosvécsi uradalmából kerültek átcsatolásra.50 Az örményesi uradalom jogi helyzetét Rákóczi György 1639. február 11-én sza-bályozta utoljára, amikor az egészet felesége, Lorántffy Zsuzsanna nevére íratta.51
A fejedelem elhatározása, hogy korszerű és lakályos udvarházat építtet Örményesen, teljesen ért-hető, ha figyelembe vesszük az 1638–1639 körülre kialakuló erdélyi fiscalis birtokrendszert. Ugyanis a Marostól északra, illetve a Torda–Szamosújvár–Dés vonaltól keletre nem volt a fejedelmi udvar befo-gadására és eltartására alkalmas hely, ráadásul itt feküdtek a Rákócziak kedvenc vadászó helyszínei: a Borgói- és a Kelemen-havasok. Nem lehetett elhanyagolható az a szempont sem, hogy a falu éppen egy nap járóföldnyire feküdt nyugatra Görgényszentimrétől, egy másik jelentős fejedelmi udvarháztól.52
A frissen megszervezett uradalom első udvarbírája Zemplényi János lett, aki többedmagával leve-zette az első összeírást,53 intézkedett az „örökölt” gabonák értékesítéséről54 és az 1638-ban átvett sö-vényfalú udvarház lakhatóvá tételéről.55 Azonban építkezéseket már csak az utódja, Láczai János végez-tethetett ebben a tisztben.56
Amint összeállt az új uradalom és tisztázódott a jogi helyzete, Rákóczi György azonnal megindít-tatta az építkezéseket. Még teljesen friss volt a tinta a Lorántffy Zsuzsanna részére szóló adományle-vélen, amikor már másnap, 1639. február 12-én a fejedelem – „Örményesi házunkat akarván Isten segétségéből megépítenünk” – rendelkezett az udvarházhoz szükséges kövek előkészítéséről. A kolozsnagyidai57 határban fekvő elpusztult falu területéről hozatott kőanyag – talán éppen egy otta-ni templomból – minden bizonnyal az épület alapozásához kellett.58 A kőhordást természetesen nem kezdhették februárban, hanem csak akkor, amikor az igavonó állatoknak már elegendő fű juthatott útközben.59 Ugyanakkor az épület felmenő falaihoz szükséges tégla vetését legfeljebb az uradalom
45 Pécsi Simon letartoztatása és birtokainak elkobzása: kraus 1994. 156.
46 makkaI 1954. 558–559.
47 makkaI 1954. 559. (1638. szept. 2.), 560–567. (1638. okt. 9.).
48 MOL F1 Libri Regii 22. 88b–89.
49 szalárdI 1980. 199.
50 Bethlen Péter 1631. aug. 16-án kapta meg a marosvécsi uradalmat: MOL F1 Libri Regii 19., 206b–207. Ebből a következő portiók kerültek Örményeshez: Paszmos, Répafalva, Köbölkút és Viszolya (ma: Posmuş, Râpa de Jos, Fântâniţa, Visuia, Beszterce-Naszód és – Répafalva – Maros megye). A viszonylag sok településen szétszórt birtokrészek mégsem bizonyultak elegendő-nek az uradalom gazdasági hátteréelegendő-nek biztosításához, legalábbis a későbbi építkezések idején. Ez több alkalommal hangot is kapott a fejedelem és az udvarbírók levelezésében, így pl. B-lt. 456., 1639/19., 42.; stb. (mordovIn 2008. 3. és 5. levél). 1639.
júliusában a következő további birtokok tartoztak az uradalom örményesi részéhez: Szászújfalu, Szászszentandrás, Tancs, Domb, Rücs, Szászfülpös, Oláhszentmárton, Oláhszentgyörgy, Velkér, Pete, Pinárd, Nagyercse (ma ezek: Tekeújfalu/Lunca [régebben még Oláhújfalu], Mezőszentandrás/Sântu, Tancs/Tonciu, Meződomb/Dâmbu, Mezőrücs/Râciu, Kisfülpös/
Filpişu Mic, Mezőszentmárton/Sânmartinu de Câmpie, Uzdiszentgyörgy/Sângeorgiu de Câmpie, Mezővelkér/Răzoare, Me-zőpete/Petea, Pinárd [1750-es évektől Várhegy] /Chinari, Nagyercse/Ercea). Makkai 1954. 572–574. 1640. május 25-i össze-íráskor Kóródszentmártonhoz a következő részeket írtak: Kóród, Oláhudvarhely, Kisszőlős, Szásznádas, Zágor, Szénave-rős és Fületelke. Ma ezek: Kóród/Coroi, Vámosudvarhely/Odrihei, Keménynagyszőlős/Seleuş, Szásznádas/Nadeş, Zágor/
Zagăr, Szénaverős/Senereuş és Fületelke/Filitelnic. makkaI 1954. 585–598.
51 MOL F1 Libri Regii 22. 103b–105.
52 Görgényszentimrére l. kováCs zs. 2000. 97–122.
53 makkaI 1954. 560.
54 B-lt. 456., 1638/253. (mordovIn 2008. 2. levél).
55 B-lt. 455., 1638/199. (mordovIn 2008. 1. levél).
56 1638. október 9-én Láczai Jánost Zemplényi Istvánnal együtt említik, Láczait Zemplényi utódjaként: makkaI 1954. 560.
57 Juda Nagyidának volt másik elnevezése (l. „Az első katonai felmérés”, 87. szelvény). Mivel a forrásban megnevezett falu nem pusztult el, a kőanyagot vagy egy a határában fekvő másik faluból szerezhették, vagy az említett felmérésen, Nagyida déli határában fekvő Tsetateye (Várhegy) esetleges várából. Ma Viile Tecii, Beszterce-Naszód megye.
58 B-lt. 456., 1639/19. (mordovIn 2008. 3. levél).
59 B-lt. 456., 1639/42. (mordovIn 2008. 5. levél).
erdeinek szűkössége akadályoz-hatta – Rákóczi György ugyanis ügyelt arra, hogy az erdőállomány ne károsodjék túlságosan –, de szemé-ben jól jelzi, hogy hajlandó volt le-mondani a váradi építkezésekre Besztercéről rendelt két kőművesről, ha így az örményesi munkák gyorsabban haladnak.61 1639. áp-rilis végén a beszterceiek hozzáfogtak a téglák vetéséhez, amelyek mérete és formája felől az udvar-bírónál érdeklődtek, bár Láczai János levelében azt írta, hogy a „Téglás Mester” jobban ért hozzá.62 A kolozsnagyidai kőhordás május első napjaiban már gőzerővel folyt: május 1-én 150 szekérnyi, majd má-jus 19-én újabb 150 szekérnyi kőről állított ki elismervényt az udvarbíró.63 Ugyanekkor érkezett a hely-színre Fundáló Mátyás mester, az épület feltételezhető tervezője, aki az udvarbírón keresztül három kő-művest kért segítségül Besztercéről.64 Minden bizonnyal ekkor készültek el az új udvarház alapfalai. Az építkezések első lépéseit – talán a besztercei tanácsra való nyomásgyakorlásképpen, hogy gyorsítson a munkákon – Rákóczi György a helyszínen személyesen megtekintette. A fejedelem valamikor május végén érkezett Örményesre, ahol több napot is eltöltött.65
A nyár folyamán folytatódott a téglakészítés is. Rákóczi 20 000 darabot rendelt június közepén.66 Az égetés két helyszínen zajlott: Örményesen és Köbölkúton. Az utóbbi helyen a kemence nem bírta a nagy megterhelést és beomlott, ami egy időre lelassította a munkát.67 Ugyanakkor az udvarbírónak lehetősége nyílt az uradalom örményesi részének teljes összeírására.68 Szeptemberben már Lorántffy Zsuzsanna fordult a besztercei tanácshoz, hogy újabb munkaerőt kérjen az építkezésekhez.69 Az idő-közben megfogyatkozott tégla pótlásáról is gondoskodni kellett, így megint két téglavetőt rendeltek az udvarházhoz „az ki az téglának mind vettetésében, s mind égetésében tudjon hasznosan eljárni.”70 Valószínűleg eddigre az épület földszinti részei már álltak, mert szeptember 28-án Rákóczi György már tölcséreseket is kért, hogy ablakokat készíttessen Örményesen. Ugyanott újra megemlítette, hogy ha az építkezésen elfogyna a tégla, a tanács legyen segítséggel.71 A fejedelem jól becsülte meg a ren-delkezésre álló tégla mennyiségét, ugyanis néhány nap múlva Láczai János újabb 10000 darabot kért Besztercéről.72 Az udvarház építésével párhuzamosan megújultak a gazdasági épületek és a ház kör-nyezete is: valami nagyobb mértékű kerti átalakításokhoz (vagy esetleg egy gát építéséhez) kellhettek a „földhányó oroszok”, illetve egy csűr építéshez három asztalosra volt szükség.73
Késő ősztől az építkezés leállt, mert „az kővel való építésnek s’ rakásnak ideje elmúlt,... Erdélyi kő-művesek télben rakni nem tudnak.”74 1640 februárjában Rákóczi György már jóelőre újabb 12000
tég-60 Közben folyamatosan zajlottak az uradalom egyes részeinek összeírásai, így 1639. márciusában a zágori részjószágot, 1639.
áprilisában pedig az uradalom állatállományát és gabonáit vették számba. makkaI 1954. 569–571.
61 B-lt. 456., 1639/60. (mordovIn 2008. 6. levél).
62 B-lt. 456., 1639/75. (mordovIn 2008. 7. levél).
63 B-lt. 456., 1639/81. (mordovIn 2008. 10. levél); B-lt. 456., 1639/94. (mordovIn 2008. 12. levél).
64 B-lt. 456., 1639/88. (mordovIn 2008. 11. levél).
65 B-lt. 456., 1639/109. (mordovIn 2008. 13. levél); TT 18. (1895) 707. 1639. jún. 3. Örményes, Rákóczi György Brassó város taná-csának; Mvh-lt. 257.
66 B-lt. 456., 1639/122. (mordovIn 2008. 15. levél).
67 B-lt. 457., 1639/193. (mordovIn 2008. 20. levél).
68 Makkai 1954. 572–584.
69 B-lt. 457., 1639/205. (mordovIn 2008. 21. levél).
70 B-lt. 457., 1639/220. (mordovIn 2008. 22. levél).
71 B-lt. 457., 1639/224. (mordovIn 2008. 23. levél).
72 B-lt. 457., 1639/226. (mordovIn 2008. 24. levél).
73 B-lt. 457., 1639/234. (mordovIn 2008. 25. levél). A „földhányó oroszok” akár egy olyan kerti dísztavat is készíthették, mint amilyen Porumbákon, Miklósváron vagy Gerenden lehetett: Fekete 2008. 50–51.
74 B-lt. 463., 1648/167.
3. Az örményesi udvarház jelenlegi alaprajza (keresztes 1995. 125/119. alapján)
A mezőörményesi udvarház 151 lát rendelt Besztercéről,75 amelyeknek leszállítása csak március végén indult meg.76 Az ezévi építkezé-sek a jó idő beköszöntével, április második felében kezdődtek. Ekkor kért a fejedelem kőműveépítkezé-seket és lakatosokat is az udvarházhoz.77 Ez alapján arra következtethetünk, hogy a földszinti részen már a laka-tos munkák folytak, míg az emeleten még rakták a falakat, amikhez szükséges újabb 5500 tégláról szó-ló elismervényt április 25-én írt alá Láczai.78 Örményesen két, név szerint is ismert besztercei kőműves dolgozott (1640-től biztosan): Kőműves Simon és Kőműves János,79 akik adatolhatóan dolgoztak a gya-lui építkezéseken is és feltehetően róluk írnak Szamosújvárnál.80
A következő számla, amely 19600 darab zsindelyszeg vásárlásáról szól,81 mutatja, hogy júniusra már eljutottak a fedélszék építéséig. Bár az épületnek még a földszinti részei sem lehettek még lakhatóak, az uradalom tényleges tulajdonosa, Lorántffy Zsuzsanna kisebbik fiával június első napjaiban látogatását tette a helyszínen.82 A hónap végén az udvarbíró már a tetőzet lécezésére kért faanyagot és „ónos fejű szegeket”,83 míg az újabb 6000 tégla feltehetően a kéményekhez kellett.84 Az utóbbit megerősíti, hogy
A következő számla, amely 19600 darab zsindelyszeg vásárlásáról szól,81 mutatja, hogy júniusra már eljutottak a fedélszék építéséig. Bár az épületnek még a földszinti részei sem lehettek még lakhatóak, az uradalom tényleges tulajdonosa, Lorántffy Zsuzsanna kisebbik fiával június első napjaiban látogatását tette a helyszínen.82 A hónap végén az udvarbíró már a tetőzet lécezésére kért faanyagot és „ónos fejű szegeket”,83 míg az újabb 6000 tégla feltehetően a kéményekhez kellett.84 Az utóbbit megerősíti, hogy