A könyvtáralapító Teleki Sámuel sáromberki kastélya nemcsak a hely- és művelődéstörténet érdek-lődésére tarthat számot: figyelemre méltó emléke az erdélyi barokk építészetnek is. Talán az eddig is-mert levéltári források szűkösségében kell keresnünk annak okát, hogy építéstörténetének megírására mindeddig nem történt számottevő kísérlet.1 Tanulmányunkkal ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni, így az elsősorban a marosvásárhelyi könyvtára révén népszerű Teleki Sámuel életének eddig ismeret-len szegmense, az építtető főúr tevékenysége bontakozik ki majd: a levéltári forrásokra támaszkodva és a 18. századi vonatkozásokat kiemelten szem előtt tartva teszünk kísérletet a kastély építéstörténe-tének bemutatására.2
Birtoktörténet
Sáromberke birtoktörténeti viszonyainak alakulását a helytörténeti kutatás javarészt tisztázta már.
Ismeretes, hogy a nagyhatalmú államférfi, a család felemelkedését megalapozó Teleki Mihály 1674. de-cember 10-én kapta meg örökjogon a fejedelemtől a gernyeszegi várat tartozékaival, Sáromberkével, Marossárpatakkal és Erdőcsináddal együtt.3 Mindeddig árnyékban maradt viszont a Sáromberke tör-ténetében meghatározó jelentőségű pillanat, a falu önálló birtokká majd birtokközponttá válása a 18.
század ötvenes éveitől, Teleki Sámuel (1739–1822) idején. A birtokelosztás mozzanata a későbbi kastély-építés szempontjából alapvető fontosságú.
A nagy Teleki Mihály legkisebbik fia, a gernyeszegi birtoktömböt öröklő Teleki Sándor 1754. szep-tember 5-én hunyt el, rossz állapotban levő birtokokat és az azok miatti viszálykodást hagyva utódaira.
A források tanúsága szerint jószágai tönkrementek, az egykor erős gernyeszegi castellum már csaknem használhatatlanná vált, kegyetlensége miatt látványosan megcsappant a birtokok jobbágyállománya.4 Gyermekei, különösen első feleségétől született gyermekei5 és közötte életében mély ellentét feszült:
megházasodott fiainak évtizedekig nem adott illő részt a birtokokból, így azok egyrészt rangon aluli szegényes életet élni kényszerültek (Teleki László a felesége, Teleki Lajos az apósa birtokain élt, Teleki Miklós pedig haláláig bérelt szálláson tengődött adósságokkal tele Kolozsváron6) másrészt pedig kény-telenek voltak atyai jóváhagyás nélkül foglalásokat eszközölni a családi birtokokban.7
A helyzetet még jobban kiélezte, hogy Teleki Sándor 1754 februárjában kelt végrendeletében vagyo-nának tekintélyes részét, a saját pénzen vásárolt birtokait legkisebb fiára, Sámuelre hagyta, ez apjuk
1 A hazai barokk-kutatás úttörője, Biró József 1937-ben mindössze egy újságcikk erejéig foglalkozott az épülettel, elsősorban ismeretterjesztő szándékkal. Ez a hangvétel tért vissza néhány évvel később az erdélyi kastélyokról írt könyvében. A közel-múltban Tonk Sándor és Deé Nagy Anikó közölt az épület történetéhez kapcsolódó adatokat, a Teleki családhoz, illetve Te-leki Sámuelhez fűződő művelődéstörténeti kutatásaik részeként. BIró 1937., BIró 1943., tonk 1994., naGy 1997.
2 Munkánk során nem állt rendelkezésünkre a kastély jelenlegi állapotát megbízhatóan tükröző, minden részletre kiterjedő felmérés, falkutatásokra pedig igen kis mértékben nyílt lehetőség – jövőbeli kutatások tehát részleteiben árnyalhatják még az épületre vonatkozó ismereteket. Tanulmányunk itt közölt szövegét 2005 decemberében zártuk le.
3 szaBó 1994. 7.
4 A birtokelosztásra vonatkozó iratanyagban a jobbágyok vallomásai a földesúr igen kegyetlen bánásmódjára vetnek fényt:
évekre vetette őket tömlöcbe vétségeikért, kegyetlenül verte és verette őket korra és nemre való tekintet nélkül „hogy né-melyeknek ollóval vagdalták le a véres felszakadozott húst testéről”, emellett jobbágyi kötelezettségeiken kívül is rendsze-resen dolgoztatta őket. Ilyen körülmények között emberei tömegesen szöktek meg a birtokokról Moldvába és Magyaror-szágra. KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 54. passim.
5 Első feleségétől, bethleni Bethlen Júliától három fia, Miklós (1745-ben meghalt, így fia, Károly örökölt helyette), László és La-jos, és egy lánya, Judit (Daniel Istvánné) született. Második felesége, Petki Nagy Zsuzsanna két fiút szült, Sándort és Sámuelt.
6 KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 54/16–26.
7 Teleki Miklós a sósmezei, László a fogarasi, Lajos a görgényi, uzdiszentpéteri és sárpataki, Sándor a gernyeszegi birtokot használta ilyenformán apjuk halála előtt. A gyenge és keveset jövedelmező görgényi birtokot viszont maga az apja enged-te át Lajosnak, a fogarasföldi birtokot pedig a források szóhasználata szerint „az ország adta” Teleki Lászlónak. KvÁLvt–
KendilónaiTelLvt , 54/317–324.
halála után gyorsan 15 esztendős öccsük ellen hangolta a nagyobb testvéreket.8 Viszály keletkezett a testvérek és az ifjú Teleki Sándor között is, aki már apja halála előtt Gernyeszegen élt, és a gernyeszegi jószágot rossz gazdálkodásával testvérei kárára pusztította.9
Ilyen körülmények között ke-rült sor az osztozkodásra. Az atyai birtokok összeírása és öt, megkö-zelítőleg egyenlő értékű nyílra való felosztása után 1756 márciu-sában zajlott le a nyílvonás, mely-nek folyamán „per extractionem sortis” a sáromberki nyilat Teleki Frinkfalva, Bertzó, Celna, Felsőárpás részjószágai, a berkeszpataki malom és egy marossárpataki erdő-rész tartozott.10 A gernyeszegi nyíl Teleki László, a sárpataki Teleki Lajos, a pagocsai ifjú Teleki Sándor, az uzdiszentpéteri pedig Teleki Sándor unokája, Miklós fia Károly birtokába került.11 A birtokrészek méltányos elosztása körüli vita és az egymásnak fizetendő kártérítések miatti huzavona azonban még hosszú évekig tartott.
A gernyeszegi birtoktömb feldarabolódása után a 20. századig Gernyeszeg, Marossárpatak és Sáromberke is saját kastéllyal rendelkező, önálló birtokközpontként élte tovább a maga életét a „linea Sándoriana” különböző ágainak tulajdonában. A sáromberki kastély további birtokosai a kancellár egyenes ági leszármazottai: Teleki Ferenc (1787–1861), Teleki Sámuel Ferenc (1817–1882) majd az Afrika-kutató Teleki Sámuel (1845–1916). Utóbbi halálával a család ezen ága kihalt, a kastély utolsó birtokosa 1945-ig Teleki Károly (1899–1977) volt.12
A kastély képe ma
A kastély a Marosvásárhelyről Szászrégenbe vezető autóút nyugati oldalán, a Marossárpatak fele tar-tó úttar-tól északra elterülő településrészen áll. A kastélytar-tól északra fekvő területek egykor szintén a bir-tok tartozékai voltak, az út keleti oldalán elhelyezkedő, napjainkra lakóházakkal beépített falurésszel együtt. A kastély főút fele néző díszudvarát téglából épült áttört kerítés határolja, a kapubálványok osz-lopait kőurnák díszítik. A díszudvart északról az 1769-ben, délről pedig az 1773-ban épült szárny fog-ja közre, nyugaton a Möller István által tervezett központi szárny formálfog-ja U alakúvá az együttest. Az északi szárny keleti sarokpavilonjához egy, a főút mentén északi irányba végignyúló mellékszárny csat-lakozik. A mellékszárnyhoz nyugati oldalának középrészén a kastély északi traktusával párhuzamos épületszakasz illeszkedik. A kastély közvetlen épített környezete északon magas, bástyaszerű tömbbel
8 A források a testvérek közötti igen feszült viszonyról vallanak: Teleki László még 1754-ben lemondott a kiskorú Sámuel gon-dozásáról, miután az azt híresztelte, hogy Teleki László árestomban tartotta őt Gernyeszegen. MOL P661 2/1755/40–44. Teleki Lászlónak a guberniumhoz címzett levélfogalmazványa szerint viszont öccse később bevallotta, hogy az állítás nem volt igaz, ugyaninnen derül ki, hogy László sem mondott le teljesen Sámuel gondviseléséről. KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 51/204–210.
9 A viszonyokat jól jellemzi, hogy 1755 márciusában a guberniumnak kellett megintenie a fiatal Teleki Sándort, aki testvéreit fegyverrel fenyegetni, mocskos terminusokkal gyalázni, és más „az Hazában mostanság nem hallott extravagantiákat” gya-korolni fáradhatatlan volt. KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 51/91.
10 KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 62/54–60.
11 KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 62/182.
12 A háború után különböző tanintézmények működtek az épületben, majd a napjainkig itt működő mezőgazdasági szakkö-zépiskolának adott otthont.
1. A kastély északi szárnya
A sáromberki Teleki-kastély 189 záródó, észak-dél tengelyű, hosszú
gazdasági épülettel ér véget. A déli szárny mögött fekvőtéglány alakú ablakokkal ellátott, régi istállóépü-let húzódik.13
Építéstörténet
Források hiányában merő talál-gatás lenne megpróbálni választ adni arra a kérdésre, hogy Teleki Sámuel számos birtoka közül mi-ért éppen Sáromberkét válasz-totta ki családi otthonnak és bir-tokközpontnak. Házassága előtt legtöbbet sárdi kúriájában tartóz-kodott,14 ebben az időszakban bi-zonyíthatóan Szebenben is bérelt szállást tartott fenn.15 A családi fé-szek, Gernyeszeg, valamint a szá-zad derekától fellendülőben lévő Marosvásárhely közelsége szolgál-hat egyfajta magyarázatként
vá-lasztását illetően. A helybéli református eklézsia igen gazdag anyagi támogatása arról is meggyőzően tanuskodik, hogy Sáromberke már az ötvenes-hatvanas években is a fiatal földesúr megkülönböztetett figyelmét élvezte.16
A jelenlegi kastély helyén a 18. század derekán egy kisebb épület állt, ennek igazításairól 1768-ból vannak adataink.17 Datálását illetően óvatosságra int az a tény, hogy 1756-ban, az osztozkodás idején a sáromberki nyíl leírásában még nem említettek kúriát, pedig más településeken mindig megkülön-böztetett figyelemmel emelték ki és becsülték fel azokat. Ennek alapján úgy véljük, hogy ez a kúria a birtokok elosztása után épülhetett. Az „új sendeljes épület” kifejezés használata 1768-ban szintén ar-ra enged következtetni, hogy egy nemrégiben elkezdett épület belső munkálatainak véglegesítéséről
13 Szerző a kéziratban részletes leírást ad a kastély 2005-ös állapotáról, amit terjedelmi okokból itt sajnos nem tudunk közöl-ni. Olvasható: orBán jános: A sáromberki Teleki-kastély. Kézirat. KÖH, Tervtár (Szerk.).
14 MOL P661 2/1750–1765., passim. deé naGy 1997. 37–40. A sárdi kúriát és a hozzá tartozó jószágokat Teleki Sándor vásá-rolta 12 000 német forintért Riedt József alezredes feleségétől, Anna Maria Dittine Pivoda bárónőtől 1749 táján. KvÁLvt–
KendilónaiTelLvt 54/256. 258. Az épület a „Buna Zoa” utcában, özvegy Zilahi Pálné Szölösi Anna fundusa, valamint Oprusa György (a református püspöki jószághoz tartozó zsellér) lakóház–helye közötti telken állt, ez derül ki egy 1759-es tanúval-latási jegyzőkönyvből. Ugyanitt találunk egy rövid leírást is az épületről: „Az Első Curiáhozis vagy Fundushoz különös Csű-rös, gyümölcsös és veteményes kertek nintsenek, hanem azon fundusnak bizonyos részei applicáltattak ezekre az végekre, mely Fundusonis vagyon jo sendely fedél alatt vastag köfalbol állo hét Ház, az egy Palotán kivül, melynekis padlása felyül gerendás és deszkás, mind bolthajtásosok, mellyeknek négye Deszkával, Hárma pedig téglákkal padimentumoztatott, a’ pit-var pedig melyis bolthajtásos faragott kövekkel, ugy az pitpit-var ajtaja előttis, mely faragott kő, egy darabocska hely faragott kőből van ki rakva. Ablakai az emlitett Házaknak üveg karikákbol valok, Ajtai, edgyen kívül, mely paraszt, párkányosok, festettek, zárasok s deszkából valok, az emlitett Hét Házakból pediglen mind az füst egy kéményben szolgál. A Házak alatt vadnak két nagy Bolthajtásos kő pinczék. Vagyon más épület, melynek közepén vagyon egy épittetett kő kéményű Konyha, ehez ragasztva vadnak egy felől a’ Sütő ház, más felöl a Cselédek háza, mellyeknek falai égetetlen téglából valok, mind ezek pediglen vadnak sendely fedél alatt.” A továbbiakban az istállók, gazdasági épületek rövid leírása következik. MOL P661 2/1759/111–116. Itt jegyezzük meg, hogy a tanulmányban közölt idézetekben az egyértelmű rövidítések feloldását (méltósá-gos, nagysá(méltósá-gos, –nak, –nek, -ban, -ben stb.) nem jelöltük, egyéb vonatkozásban a szövegrészleteket betűhíven írtuk át.
15 Teleki 1765. december 8-án bérelte ki ifj. Sebastian János szebeni rézműves házának felső szintjét és istállóját a Vízaknai utcában. A kifizetési záradékok szerint 1768-ig fenntartotta ezt a lakást. A források 1759-ben is emlegetik Teleki Sámuel szebeni „fogadott boltját.” MOL P661 2/1750–1765/412., 2/1759/154.
16 orBán 2004. 172–174. Teleki Sámuel Sáromberkéről indult 1759-ben külföldi tanulmányútjára is. deé naGy 1997. 24.
17 1768-ban így rendelkezik Teleki: „deszkáztassa meg Kegyelmed azt a’ két szobát, mely az új sendeljes épületben [...] föld pá-dimentummal vagyon; a téglás még maradhat” Teleki Sámuel ismeretlenhez. Sárd, 1768. július 25. MOL P661 3/1768/532–
533., deé naGy 1997. 48.
2. Az északi szárny nyugati sarokpavilonja a 20. század elején.
(KÖH, Fotótár, Hollenzer-Okos hagyaték)
van szó.18 Szerény építészeti jelentőségére a kancellár egy harminc évvel későbbi utalásából következ-tethetünk, ahol a fiatalkori takarékosság szimbólumaként felidézett „kunyhó” említésének szövegkör-nyezete sejtetni engedi, hogy a sáromberki kastély előzménye igen szerény kivitelű 18. századi neme-si lakóház lehetett. 19
Az északi és a déli szárny
Úgy tűnik, az 1769-ben beinduló sáromberki kastélyépítés közvetlen mozgatórugója a családi ott-hon megteremtésének sürgető igénye: Teleki Sámuel ebben az időszakban köt házasságot iktári Bethlen Zsuzsannával. Az elsőként épített északi szárny (1–5. kép) a sáromberki református egyház 18. száza-di anyakönyvének tudósítása alapján datálható: „17. Apr[ile] kezdett épitetni magának házakat a mü Grofunk 600 forintokért fogadta volt a Pallér 9 házakat, a felső Tractust meg is készültek 8berbe, tsak az Asztalos munka hijja” – jegyezte fel 1769-ben Péterffi László sáromberki lelkész.20 Ezév nyarán az épület fedél alá is került, a leveleiben szorgalmasan udvarló jövendőbeli férj azonban „puszta kőfalai között”
egyelőre csak „ohajtásokkal és sürü sohajtásokkal” töltötte idejét.21 A házasságkötésre 1770
februárjá-18 Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy az épület hogyan viszonyul a kastély egy év múlva elkezdett északi szárnyához.
Megjegyezzük, hogy Erdély 1769 és 1773 között készült I. katonai felmérése az északi szárny mögött jelöl két kőépületet is, de ezeknek a tárgyalt kúriával való azonosságát egyelőre semmi nem támasztja alá. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Had-történeti Térképtár, I. katonai felmérés, Erdély (B IX a 1123.) I/128.
19 1797-ben Teleki Sámuel és felesége átengedik fiuknak, Domokosnak a Kővár–vidéki jószágok, valamint a gerebenesi és a mezőbándi birtokok haszonélvezetét. Az ezt rögzítő, személyes hangvételű dokumentum megtiltja Domokosnak az udvar-ház–építést, és azt a következőképpen indokolja: „Elsőben pedig Pénzt kell keresni, s azután kell építeni. Én is Gróff Teleki Sámuel ifjuságomban, és Ujházas koromban öt esztendőkig Sáromberkén ollyan házban laktam, a mellynél a’ Gerebenesi mostani kis Szállás nem alább való, a Remetei Épület pedig kastély hozzá képest. Abban a’ Kis Kunyhóban kerestem a’ mi-vel annak utánna Isten segedelmémi-vel Sáromberki Udvaromat meg építettem.” MOL P661 22/1797/478–480.
20 SbRefLvt–LibEcclSb 28., tonk 1994. 174., deé naGy 1997. 48.
21 Teleki Sámuel Bethlen Zsuzsannához. Sáromberke, 1769. július 23. MOL P661 45/2188.
4. Pilaszter fejezet az északi szárny portikuszán 3. A központi bejárat oromzatának faragott kő részlete
(északi szárny)
A sáromberki Teleki-kastély 191 ban került sor, év végére pedig
lak-hatóvá vált a kastélyszárny is: „25.
Decembr[e] (már az elött egy né-hány nappal menve beléjek lakni) predikállattam itt Sáromberkén a Groffnak épittetett uj házakban ex loco 11. 2. Cor[inthi] Cap[uti] 13.
az egész Ekkla elött, és meg áldot-tam, imátkoztunk is plane eisdem emle-gették az északi szárnyat, arra utal, hogy a déli szárny későbbi építé-se nem utólagos döntés eredmé-nye volt, hanem kezdettől fogva az építtető elképzelései között szere-pelt. A gyorsan kiépülő birtokköz-pont környékén hasonló ütemben szaporodtak a gazdasági épüle-tek is.23 Az északi szárny felépítése után három évvel, 1773-ban már a déli épületszárny munkálatairól vallanak az anyakönyv
feljegyzé-sei: „Ebben az esztendöben 11. Maji kezdetett épittetni itt Sáromberkén a Groff Urtol az also Tractus ép-pen ollyan formára mint a másik, el is végeztetett töbnyire ugy hogy bé fedödöt.”24
A kastély mindeddig tisztázatlan mesterkérdésének25 megoldásában a sáromberki birtok fennma-radt számadáskönyvei nyújtanak segítséget: „Paul Pallérnak lévén fizetése 600 Rhenens Meltóságos Groff Urfi ö Nagysága adott 130 Rhenenseket én pedig 470 Rh[enenseket]” – jegyzi fel Ballok János tiszt-tartó 1769–1770 táján, az északi szárny építésekor.26 Úgy véljük, hogy a titokzatos Paul keresztnév a kor Erdély-szerte keresett marosvásárhelyi mesterét, Schmidt Pált (1732–1789) rejti, aki német anyanyelvű lévén maga is következetesen Paulként írta nevét, mely ebben a formában szerepel több általa vezetett építkezés forrásanyagában is.27 Feltételezésünket megerősíti, hogy a sáromberki Teleki-uradalomban korábban is ismerték, a kastélyépítés előtt két évvel, 1767-ben már dolgoztattak vele.28 Schmidt a hatva-nas években nagy népszerűségnek örvendett a környéken, sűrűn dolgozott a Teleki család gernyeszegi ágának is: ő vezette a Teleki László által építtetett marosvásárhelyi ház munkálatait, majd Teleki József, a későbbi koronaőr sorostélyi kúriájának átalakításait. A hetvenes évektől pedig ő irányította az egyik
22 SbRefLvt–LibEcclSb 30.
23 Egy 1772-es sáromberki inventárium számos melléképületet említ. Már ekkor 25 lóból és 12 csikóból álló ménest (a kancel-lár későbbi féltett ménesének elődjét) tartottak Sáromberkén. MOL P661 5/1772/293–302.
24 SbRefLvt–LibEcclSb 38.
25 A kastély mestereit illetően az eddigi irodalomban a szerzők egymás bizonytalan adatait termelték újra. Biró József felté-telesen említi, hogy „hihetőleg Topler János volt a pallér, az itteni templom építője.” BIró 1943. 73. Topler szerzőségét ép-pen Biró kutatásai cáfolják, hiszen szerinte a mester csak 1784-ben tűnt fel Marosvásárhelyen. BIró 1938. 32–33. Ma már azt is tudjuk, hogy Topler János a sáromberki templom építésében sem játszott szerepet. orBán 2004. Biró szerint 1804-ben Kiermayer Christian kolozsvári ácspallér is dolgozott Sáromberkén, az információt B. Nagy Margit is átvette. BIró 1938. 35, 103–104.; B. naGy 1970a. 309. A meglehetősen ingtag gondolatmenet alapján levont következtetés hamis: nem Kiermayer Christianról, hanem az ekkoriban Marosvásárhelyen a Teleki–könyvtár ácsmunkáit végző, Sáromberkén pedig malmokat és a kripta fedélszerkezetét készítő Schön Christianról van szó a forrásokban (vö. orBán 2006) Keresztes Gyulának a kör-nyék kastélyairól írt, napjainkban legtöbbet forgatott összefoglaló munkája mindkét téves információt bizonyosként teszi újra közzé. keresztes 1995. 19.
26 Diarium seu Demonstratio Bonorum Mobilium Saromberkiensium. 1769. márc. 1.–1770. júl. 3. MOL P661 4/1770/161–184.
27 BIró 1938. 135–140.
28 MOL P661 2/339.
5. Stukkó az északi szárnyban. 20. század eleje (KÖH, Fotótár, Hollenzer–Okos hagyaték)
legjelentősebb erdélyi barokk jelenlé-tével is számolnunk kell a kastély építésénél, a levéltárak egyelőre sajnos nem adnak választ; így nem tudjuk, hogy a két egymással szem-ben elhelyezett, csaknem teljesen azonos tömeg- és homlokzatalakí-tású szárnyból álló együttes elkép-zelése kitől származik.
A szűkszavú számadások két zöld mázas kemence, 13 nagy üvegablak, a rostélyok, ajtó - és ab-lakzárak valamint az ácsmunkák költségeiről is értesítenek, több név nélkül emlegetett mester (a vicepallér, az ács, a fazekas, az üveges, a görgényi lakatos, egy 180 né-met forintért felfogadott marosvásárhelyi és egy jelentéktelenebb munkákat végző gernyeszegi aszta-los) tevékenységét körvonalazva.30 1770 júliusában Jacob Mizler marosvásárhelyi német lakatost négy ajtó zománcozott zárszerkezetének és az ablakok lakatosmunkáinak elkészítésére fogadták fel, aki a vállalt munkát, ha nem is pontosan az „alkalom” szerint, de még azon a nyáron elkészítette.31
A déli szárny építéstörténete jobban dokumentált. (6–7. kép) Az 1773-as év költségkimutatása már havi rendszerességgel tünteti fel „Paul pallér” valamint „Györffi ács” kifizetéseit.32 Az építkezést tehát az északi szárnyon dolgozó kőművespallér folytatta.33 A megrendelő több ízben Michal Roht [?], illet-ve Fridrich nevű személyeknek adta át a főpallér fizetését. A „Fridrich” név mögött vélhetően az 1785-ben Schmidt Pál albérlőjeként nyilvántartott Friedrich Poch marosvásárhelyi kőművesmester rejtőzik (a nyolcvanas évek derekán Havasalföldön, Bukarestben tartózkodott).34 Az ács azzal a marosvásárhe-lyi Győrfi Mihállyal lehet azonos, aki 1785-ben a Teleki Sámuel támogatásával épülő sáromberki temp-lom fedélszerkezetét és toronysisakját is készítette.35 A források nem emelik ki, de valószínű, hogy a kastély északi szárnyának ácsmunkáit is ő végezte. Feltételezésünket erősíti az, hogy 1770 márciusában már bizonyíthatóan dolgozott Sáromberkén egy csűrépítés kapcsán.36 A déli szárny építése már egybe-esett a szomszédos gernyeszegi kastély 1772–1773-ban beinduló építési munkálataival,37 a két Teleki-építkezésnél ugyanazok a mesterek tevékenykedtek.38
29 BIró 1938. 38–43. Schmidt Pál munkásságára vonatkozóan: BIró 1938. 25–30.; B. naGy 1977. 33–38.
30 Diarium seu Demonstratio Bonorum Mobilium Saromberkiensium. 1769. március 1.– 1770. július 3. MOL P661 4/1770/179–
183. Forrásunkban nyomon követhető az anyagbeszerzés folyamata is, a szükséges vasat Hunyadról és Szebenből, a meszet Karácsonyfalváról, a faanyagot Görgényből, Gyergyócsomafalváról és Beszterce vidékéről, a zsindelyt Zetelakáról szerez-ték be, a téglákat valószínűleg Sáromberkén vetetszerez-ték.
31 MOL P661 4/1770/69.
32 Erogatio Pecunia. MOL P661 7/1774/207–209. Az 1774-es iratcsomóban fennmaradt, Teleki Sámuel által személyesen veze-tett nyilvántartás datálása problematikus: vagy az 1773-as, vagy az 1774-es év történéseire utal – több jel arra mutat, hogy az 1773. évről van szó.
33 1774-ben egy „Hofman” nevű személy is feltűnik a számadásban. Nem kizárt, hogy már a ekkor a kastélyon és a helybé-li református templomon dolgozó Johannes Hofmann kőművespallér korai sáromberki működésével kell számolnunk.
Demonstratio de perceptis et erogatis… MOL P661 7/1774/421–456.
34 MvÁLvt–MvVárosLvt Népszámlálási iratok (119), 7. cs., 136.
35 Orbán 2004. 182–183.
36 MOL P661 11/1778/73.
37 Biró 1938. 46–47.
38 Schmidt mellett Győrfi Mihály gernyeszegi tevékenységéről is tudunk: 1772-ben a kastélyfedelének bontási munkálatai-ban, 1774–től pedig az új fedél készítésében vett részt. (KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 146/38.) 1780–1782 között a Schmidt Pál által épített székelyudvarhelyi református templom ácsmunkáinál is találkozunk nevével. (róth 2003. 99.)
38 Schmidt mellett Győrfi Mihály gernyeszegi tevékenységéről is tudunk: 1772-ben a kastélyfedelének bontási munkálatai-ban, 1774–től pedig az új fedél készítésében vett részt. (KvÁLvt–KendilónaiTelLvt 146/38.) 1780–1782 között a Schmidt Pál által épített székelyudvarhelyi református templom ácsmunkáinál is találkozunk nevével. (róth 2003. 99.)