Aranyosmeggyes (Medieşul Aurit), az egykori Szatmár megyei település nevének „aranyos” jelzőjét a hagyomány kastélyának egykori pompájából eredezteti. A kastélybeli nagyterem aranyozott díszí-tésű mennyezetének emléke így, egyedülálló módon, egy helynévben is megőrződött. Az épület egy-kor kiemelkedő színvonalú berendezéséről és belső festésről ma már sajnos csak az írott források ré-vén nyerhetünk képet. A romos kastélyt díszítő faragott ajtó- és ablakkeretek egy része ugyan még az épületen tanulmányozható, több közgyűjteménybe került, másokról viszont már csak archív felvételek maradtak fenn.1 Mind az írott források, mind az épületet díszítő faragványok arról tanúskodnak, hogy olyan épületről van szó, amely méltán tartott számot a kortársak és az utókor figyelmére. Ennek ellené-re a második világháború óta romos kastély állaga folyamatosan pusztul. Érdemes tehát, egy ellené- remény-beli állagmegóvás – netán helyreállítás – előkészítéseként számba venni a kastély történetéről és épü-letéről rendelkezésre álló adatokat.
A Szamos folyóba ömlő Meggyes patakról elnevezett település először 1271-ben bukkan fel a forrá-sokban, amikor V. István a település hospeseinek kiváltságokat adományozott.2 Egy 1274-re keltezett, fel-tehetően száz évvel később hamísított oklevél szerint területén, a Szamos folyó mellett, az ún. Jakóvára állt.3 Az adat – amennyiben valós – minden bizonnyal a közeli Szinér várára vonatkozik, ahogy az 1377-ben emlegetett castrum de Megessalla is4, mivel Szinér (Szinyér) vár – meggyesaljinak is nevezett – ura-dalmának tartozéka, sőt központja volt a kiváltságolt, később mezővárossá fejlődött Aranyosmeggyes.5 A kastély területén 1970 nyarán végzett szondázó ásatások során a külső védművek alatt és azok körül korábbi földsánc maradványait figyelték meg kiégett fa cölöpökkel.6 Nem valószínű, hogy az ásató által korainak (10–11. század) meghatározott földvárról lenne szó, kézenfekvőbb inkább a kastély erődítésé-nek egy korábbi (16–17. századi) fázisára vagy előzményére gondolni.
Nem sokkal első említése után Aranyosmeggyes a Pók nembéli Móriczok kezébe kerül: 1280-ban Majs nádor fia Majs, a királyné tárnokmestere végrendeletében szerepel, amint leányára, Pók nembéli Móric vajda feleségére hagyja.7 A család 1490 körül történt kihalásáig a birtok a Móriczok kezén marad, akik innen meggyesinek nevezték magukat.8 A nagykiterjedésű uradalom központjaként mezőváros-sá fejlődött helység piacán épült kastélyt először 1484-ben említik.9 Az uradalom nagyobb részét a kas-téllyal 1492-ben a Móric család magvaszakadtával leányágon a Báthori család szerzi meg. Ekkor kisebb birtokrészek a Perényiek és a Drágfiak birtokába is kerültek. A Báthoriak három ága 1520-ban osztozik meg az örökségen, ekkor az aranyosmeggyesi kastély/udvarház uradalmával együtt a család somlyói ágához kerül.10 A 17. század elején, a Báthori család fiágának kihaltával a kastély tartozékaival, anyja ré-vén Lónyai Zsigmondra szállt.11
1 A kapubejárat timpanonjából a Lónyai család címerét ábrázoló kő mára már elveszett. Egy másik Lónyai-címeres töredék, valószínűleg a kapu udvdari homlokzatáról a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteményébe (20. kép), egy kandalló kőkerete a Maros Megyei Múzeumba (ld. B. naGy 1973. 370–371., 119–120. kép) került.
2 A településre vonatkozó, 15. század elejénél korábbi adatok legfrissebb számbavétele a korábbi irodalommal: németh 2008.
180–182. A későbbi történetre továbbra is a csaknem kétszáz éve megjelent megyemonográfia vonatkozó fejezete (szIrmay
1809–1810. II. 310–318.), a százéves millenniumi sorozat szatmári kötete (Borovszky 36–37.), valamint a Mályusz-féle népi-ségtörténeti iskolában megszületett munka (maksaI 1940.) jelenti a kiinduló pontot.
3 németh 2008. 122.
4 Az 1377. évi, Aranyosmeggyes várára, templomára, valamint a környékbeli keleti rítusú román lakosságról szóló oklevelek-ről tăutu 1966–1967.; pall 1969.
5 maksaI 1940. 82–93., 175–177.
6 dumItraşCu 1974. 104–105.
7 németh 2008. 181.
8 maksaI 1940. 176.
9 A reneszánsz kastély középkori előzményeire vonatkozó forrásokat először Koppány Tibor gyűjtötte össze: koppány 1999. 179.
10 maksaI 1940. 176.; szIrmay 1809–1810. II. 313.
11 Lónyai Istvánné, Báthori Kata 1625-ben kelt végrendeletében többek közt az Aranyosmeggyesen bírt részbirtokait és a kas-télyt osztatlanul fiára, Lónyai Zsigmondra hagyja, eddigi védelmező segítségéért. Közli: doBy 1895. 98–102.
1. Aranyosmeggyes, a kastély és környéke felmérése, 1999 („9 Optiune” felmérése, Szatmár Megyei Múzeum irattára)
Az aranyosmeggyesi kastély története és kutatása 133 A kastély Lónyai-féle átépítés előtti állapotáról kevés adat áll rendelkezésre: néhány korábbi farag-vány évszámmal és Báthori címerrel származik e korábbi épületből (14. kép).12 Az 1970-ben megejtett régészeti ásatás talált némi 14–15. századra keltezhető leletanyagot, de az udvarház/kastély e korszak-beli épületeit nem tárta fel.13 A ma álló kastély(rom) tehát túlnyomórészt Lónyai Zsigmond építkezése-ihez köthető (15–16. kép).14 Az építtető Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek közvetlen kör-nyezetéhez tartozó tanácsúr és diplomata, Kraszna, majd Bereg vármegye főispánja volt.15 A Bethlen Gábor trónra lépte után meginduló építkezési hullám – magának a fejedelemnek és környezete főurai-nak megrendelésére – az olasz késő reneszánsz építészetének elméleti elképzeléseit megvalósító sza-bályos alaprajzú kastélyok sorozatát hozta létre. Így Aranyosmeggyes 1630 körüli évtizedben kiépülő kastélya Alvinc, Nagyvárad, Radnót, Csíkszereda és Gyergyószárhegy fejedelmi-főúri rezidenciái so-rába illeszkedik (2. kép).16 Az erdélyi kötődést a kolozsvári kőfaragó-műhely jellegzetességeit mutató ajtókeretek is jelzik (18–20. kép),17 de az ablakkeretek tagolásában és díszítésében, többnyire a királyi Magyarországhoz tartozó Szatmár vármegye határ-helyzetéből adódóan, felvidéki hatások is kimutat-hatók (3., 5. és 6. kép).18 A kastélyt ekkor árokkal, a sarkokon ágyúállásokkal bővített földsánccal erődí-tették meg (1. kép).
Lónyai Zsigmond halálakor, 1653-ban három leánya, az özvegye, nagymihályi Bánffy Erzsébet (utóbb Rákóczi Lászlóné) és a fiág között oszlott meg a vagyon. Az osztály alapja Lónyay Zsigmond többször módosított, végleges formájában 1652. március 5-én kiadott végrendelete volt.19 E szerint a részben szerzett, részben anyai örökség gyanánt bírt aranyosmeggyesi részbirtokait és kastélyát egyen-lő arányban két leányára Zsuzsannára, ifj. Bocskay Istvánnéra és Annára, Wesselényi Istvánnéra hagyja, a harmadik leányt, Margitot, gróf Csáky Istvánnét, más birtokokkal elégítve ki.20 Ettől kezdve a kastély-ra vonatkozó információink töredékessé válnak. Egyrészt az ismert források nem alkotnak egybefüg-gő sorozatot (mint például eddig a kastélyra vonatkozó végrendeletek sora), másrészt, a megosztásból adódóan, a keletkezett források (becslések, inventáriumok) az esetek túlnyomó részében csak az érde-kelt birtokló fél kastély-részére vonatkoznak.
A vármegyei jegyzőkönyvekből dolgozó megyei monográfus, Szirmay Antal jelzi a Bocskai Istvánné, Lónyai Zsuzsanna 1656-ban bekövetkezett halálakor megejtett osztályt a két nővér, Anna és Margit kö-zött.21 Az osztálylevél egy példányát sikerült fellelni a Csáky család levéltárában.22 Az irat pontosabban megvilágítja, hogy mekkora és milyen részeket birtokolt a kastélyban a két testvér. Zsuzsánna részét – a kastély felét – egyenlően osztják fel egymás között, pontosan megjelölve a felosztásra kerülő hely-ségeket. Így, az osztály eredményeként, Anna, immár özvegy Wesselényi Istvánné, a kastély három-negyedének birtokába kerül, míg Margit, Csáky Istvánné, a fennmaradó negyedet bírja. Tudjuk, hogy 1656-tól a frissen megözvegyült Anna Aranyosmeggyesen lakik, a neki jutott kastélyrészében. Itt is-merkedik meg későbbi férjével, Kemény Jánossal, akivel 1657-től jegyben jár, de a jól ismert körülmé-nyek miatt csak 1659-ben esküsznek meg.23 A később fejedelemmé választott Kemény többször időzik Aranyosmeggyesen és 1662-ben bekövetkezett halála után, ingóságait itt leltározzák fel.24
12 Korábbi ajtókereteket említ 1547-es és 1610-es évszámmal h. takáCs 1970. 56–57., 168–169. Sajnos ezeket a faragványokat már nem sikerült fellelni. A jelen tanulmány 14. képén ábrázolt ajtó szemöldökköve a Báthori címerrel még ma is megvan.
Felirata: „Insignia materna magnifici Sigismundi de Lonia”, s az 1620-as évek második felére keltezhető. A felirat feloldását és a keltezést ld. kováCs 1980. 88. Az ajtó szárkövei 1941-ben még megvoltak, ld. Lux Géza felmérését, Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Tervtár, K690.
13 dumItraşCu 1974. 104–105.
14 Az építkezést megörökítő 1630-as felirat a főkapun maradt meg.
15 Lónyai Zsigmond (1593–1652) pályafutását ld. doBy 1895. 25–39.
16 A szabályos alaprajzú, olaszbástyás kastélyok erdélyi sorozatáról: H. takáCs 1970. 53–84; BaloGh 1975.; kováCs 1980.; kováCs
2003. 83–146; legutóbb kováCs 2005. (újra közölve kováCs 2007. 119–137).
17 Ld. H. Takács 1970. 56–57; kováCs 2003. 125.
18 A főhomlokzat ablakainak timpanonja, illetve keretelése a pácini kastély ablakaira hasonlít: h. takáCs 1970. 107.; kováCs
2003. 125. A pácini kastély periodizálására: Feld 2000. 68–79.
19 A végrendeletet első, 1649 január 2-án kelt variánsával, majd későbbi módosításaival közli: doBy 1895. 103–134.
20 doBy 1895. 117.
21 szIrmay 1809–1810. II. 318.
22 Közli: szőCs 2003. 549–550.
23 doBy 1895. 40.
24 TT 1881. 780.
1669-ben, Annát – már mint özvegy Kemény Jánosnét – hűtlenséggel vádolják és birtokait elkoboz-zák.25 Ettől kezdve jelenik meg az aranyosmeggyesi kastély a Magyar Királyi Kamara iratai között. Így e levéltár Urbaria et Conscriptiones gyűjteményének közzétett darabjai között is rendszeresen felbuk-kan a kastély.26 E forrássorozat révén fontos információk birtokába jutunk. Egyrészt a lakatlanná vált épület folyamatos, lassú romlása követhető nyomon, másrészt pontos kép alakul ki a birtoklás alaku-lásáról. Az özvegy Kemény Jánosné, Lónyai Annától elkobzott rész tehát a kastély háromnegyede, a további negyed rész továbbra is Csáky István birtokában marad, felesége Lónyai Margit révén. Lónyai Anna elkobzott birtokait 1689-ben visszaadják,27 de az özvegy halála miatt 1690-ben a kastély ismét a Királyi Kamara birtokába kerül.28 E periódusból – 1696-ból – származik egy, a Csákyak birtokában le-vő negyedrészről készült inventárium.29 A II. Rákóczi Ferenc parancsára 1704-ben összeírt fiskális bir-tokok között a kastély háromnegyed részét és a hozzá tartozó birtokrészeket Klobusoczki–javakként
25 doBy 1895. 40.
26 E forráskiadványban az aranyosmeggyesi kastélyra és a hozzá tartozó részbirtokokra időrendben a következő ada-tok szerepelnek: 1672: „Principissa Keminianae bona confiscata”, UetC VII/1. 283.; 1686: „Bona confiscata principissae Kemenianae”, UetC IV. 10.; 1689: „Extractus aestimationis bonorum principissae Keményianae”, UetC VII/1. 283.; 1690:
„Conscriptio bonorum ill.mae condam dominae principissae Kemenyianae”, UetC I. 14.; 1704: „Conscriptio bonorum Ara-nyas Megyessientium Georgii Klubusoczkianorum[!]”, UetC V. 75–76. és „Conscriptio bonorum AraAra-nyas Medgyesiensium Georgio Klobusoczkianorum”, UetC VI. 135.; [év nélkül, a közzétevők szerint a „17. század végére” keltezhető] „Principissa Kemenianae bona confiscata”, UetC III. 14.
27 Az átadáskor készült összeírást közli: B. naGy 1973. 218–219.
28 UetC I. 14.
29 Közli: szőCs 2003. 551
2. Aranyosmeggyes, a kastély földszinti alaprajza. Lux Géza felmérése, 1941 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, Tervtár, Lux hagyaték, 22)
Az aranyosmeggyesi kastély története és kutatása 135
említik.30 Nyílván királyi adományként vagy zálogban kerülhetett e család birtokába, valamikor 1690 és 1703 között. A szabadságharc után ez a rész ismét kincstári tulajdonná vált, de a fennmaradt negyed-rész továbbra is Csáky birtok maradt.
A birtoklástörténet további fordulóit a kutatás jelenlegi állása alapján nem lehet pontosan rekonst-ruálni. Annyi bizonyos, hogy Wesselényi Ferenc 1740-ben öröklés révén, illetve az újra a fiskus kezére került részek kiváltásával az egész kastély birtokába került.31 A 18–19. század fordulóján a Teleki család örökölte a kastélyt, de mivel az nem szolgált a birtokos lakóhelyéül, fokozatosan romlásnak indult. A birtokos Csáky, Wesselényi és Teleki családok levéltárai, csakúgy, mint a kellően fel nem tárt Magyar Kamarai Archívum, még számos forrást rejthet magában a kastély 18–19. századi, de akár korábbi tör-ténetére vonatkozóan is.32
Az 1920-as években vásárlás révén a kastély II. Károly, Románia későbbi királyának magántulajdo-nába került, majd állami tulajdonná vált. 1941-ben Lux Géza vezetésével jelentős és alapos helyreállítá-son esett át. A helyreállítás dokumentációja máig legbiztosabb kiindulópontja a kastély elemzésének (2–4. kép).33 1944-ben a hadikórháznak használt kastély az átvonuló hadseregek tevékenysége során sú-lyosan megsérült és le is égett. Ettől kezdve romos állapotban van, pusztulása egyre rohamosabb, bár többször is folytattak itt állagmegőrzési munkálatot, így 1957-ben, amikor a szabadon álló falakat
be-30 UetC V. 75–76. és UetC VI. 135.
31 Borovszky 37.
32 A Wesselényi család levéltárában őrzött 1689-es összeírást közli: B. naGy 1973. 218–219., valamint jelez a Teleki család sáromberki levéltárában őrzött leltárakat 1804-ből, 1807-ből, 1824-ből, 1829-ből, 1837-ből és 1846-ből: B. naGy 1973. 370.
Mindkét levéltárat a Román Állami Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságán őrzik, Kolozsváron. A Csáky család levéltárát a Magyar Országos Levéltárban őrzik, P szekció 72 (a Csáky család kassai levéltára). Az aranyosmeggyesi Csáky-birtokrész 17–18. századi igazgatására vonatkozó iratok és egy per anyaga a 18. századból a fiskus és a család között bizonyos zálog-ügyletek fölött (számos korábbi jogbiztosító irat másolatával) a 65. csomóban. Két leltárt közöl: szőCs 2003. 549–550. Figye-lemre méltó, hogy e család levéltárában maradt fenn több Aranyosmeggyesre vonatkozó középkori oklevél is, l. BártFaI
szaBó 1919. 15–16. A kincstári levéltár anyagából az UetC forráskiadvány-sorozat közölt ide vonatkozó anyagot (l. 26. jegy-zetet).
33 építészet 1942. 123.; lux 1942. 16. A felmérések Budapesten, a Kulturális Örökség Hivatalának Tervtárában, a K 684., 688-692. és a Lux hagyaték 18., 21. és 22. sz. alatt.
3. Aranyosmeggyes, a kastély délnyugati, főhomlokzata, Lux Géza felmérése, 1941 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, Tervtár, K687)
tonréteggel fedték le. Később az 1960-as és 1970-es években további kisebb javításokra is sor került.34 A romosodás az 1980-as években vált hangsúlyossá, ekkor több ablak- és ajtókeret kiesett, valamint el-veszett a főbejárat timpanonjának címeres köve is. 1999 októberében állapotfelmérésre került sor35 a helyreállítás vagy inkább az állagvédelem reményében, de ez pénzhiány miatt elmaradt, csak az abla-kok keretét biztosították gerenda-szerkezettel.
A látványos kastély-épület és színvonalas műrészletei aránylag korán felkeltették az érdeklődők fi-gyelmét. Az első, fényképekkel illusztrált ismertetések még a honismereti irodalom jegyében jelentek meg a 19. század második felében.36 A kialakuló műemlékvédelem azonban még csak érintőlegesen vett tudomást a kastélyról. Szatmári kirándulásukkor Rómer Flóris, Schulz Ferenc és Henszlmann Imre útba ejtették ugyan Aranyosmeggyest is, de beszámolóikban a kastélyra egyetlen sor jutott, annál több a középkori eredetű templom romjaira.37 A reneszánsz építészet hazai emlékei csak az 1930-as és 40-es években kerültek a magyar művészettörténeti irodalom fő áramába.38 Az érdeklődés megélénkülése
34 Az 1957-es állagmegóvásról, a ’60-as és ’70-es évekbeli állapotról részleges dokumentáció maradt fenn a Szatmár Megyei Múzeum irattárában, egy 1965-ben készített felmérés-sorozattal együtt, ebből származik jelen tanulmány 9. és 15. képe.
35 A Román Kulturális Minisztérium megrendelésére a bukaresti „9 Optiune” cég, Şerban Popescu-Dolj építész vezetésével, fényképeket, valamint alaprajzi és homlokzati felmérést készített, metszetekkel. A dokumentáció egy példánya a Szatmár Megyei Múzeum irattárában található, ebből származik a jelen tanulmány 1. képe.
36 vahot 1855.; pap 1865.; palmer 1894. 318–320.
37 henszlmann 1864. 149.: „Aranyos-Megyesen még vár is van.”
38 A magyarországi reneszánsz kastélyok kutatástörténetéről: h. takáCs 1970. 9–18. Az aranyosmeggyesi kastélyról uo. 56–57., 168–169., 14–22. kép.
4. Aranyosmeggyes, a kastély hosszmetszete, Lux Géza felmérése, 1941 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, Tervtár, K691.)
Az aranyosmeggyesi kastély története és kutatása 137 elsősorban Balogh Jolán munkáinak köszönhető. Ő mutatta ki az olasz késő-reneszánsz építészek el-méleti munkáinak hatását a magyar szabályos alaprajzú kastélyokra, köztük az aranyosmeggyesire.39 Talán nem véletlen, hogy a kastély első teljes műemléki felújítására is 1941-ben, a művészettörténet lá-tókörébe kerülésének idején került sor. Mind a magyar mind a román nyelvű művészettörténeti össze-foglalókban Aranyosmeggyes összekötő kapocsként jelenik meg az erdélyi reneszánsz kastélyok soro-zata és a Királyi Magyarország (Felvidék) és Lengyelország hasonló emlékcsoportja között.40 B Nagy Margit a gazdasági források művészettörténeti vonatkozásainak feltárásával fontos adatokat közölt az aranyosmeggyesi kastély berendezéséről és díszítéséről.41 Majd Kovács András tanulmányaiban tisz-tázta a szabályos alaprajzú kastélysorozat építtetőinek társadalmi hátterét – a Bethlen Gábor fejedelem közvetlen környezetének tanácsurai alkotta kört – és a lehetséges olasz építész személyét.42
A kastély egykori térbeosztását az épület erősen romos állapota miatt a helyszínen már nem lehet egyértelműen megállapítani. Az eddig ismert írott forrásokból is csupán néhány használható a térbeosz-tás rekonstrukciója szempontjából. Ezek közül időrendben az első az 1656-ban keletkezett osztálylevél, amelyben a kastély Lónyai Zsuzsannának jutott felét osztják el.43 A következő, ilyen szempontból hasz-nálható forrás 1689-ben keletkezett, amikor Lónyai Annának a korábban elkobozott kastélyrészt adják vissza.44 A harmadik az 1704-ben készült összeírás, a Klobusoczky-tulajdonban található részről.45 Amint a birtoklástörténetből kiderült, a szóban forgó Klobusoczky-rész azonos a korábban Lónyai Anna által bírt, a kastély háromnegyedét jelentő résszel. A három eset közül tehát egyszer sem kerül az adott forrás látókörébe a teljes épület. Az első esetben kimarad Lónyai Anna eredetileg birtokolt fele, a többi esetben pedig a Csáky tulajdonban található negyed rész. Mivel azonban ez utóbbi negyed Lónyai Zsuzsanna 1656-ban felosztott feléből alakul ki, a három forrásból együttvéve előttünk áll a teljes kastély. A térbe-osztás azonosítása azonban, a kombináció bizonytalanságai miatt, nem lehet pontos.
A négyszögű, belső udvaros alaprajzi elrendezést a sarkokon ó-olasz bástyákat imitáló tornyok egé-szítik ki, valamint a főszárny szintjén egy emelettel túlnyúló nyolcszögű kaputorony (6., 11. kép). Az épületet árokrendszer övezi és egy még ma is megfigyelhető négyszögű földsánc (1. kép). Az utóbbi sarkain a kastély tornyainak megfelelően egy kisméretű négyszögű bástya ugrik ki, amelynek egy-kor esetleg fülei is lehettek. E sánc- és árokrendszer az ágyúállásokként szolgáló bástyákkal együtt ké-pezte a kastély erődítését, amelyet az írott források külső várként emlegetnek.46 E külső várból ma már semmilyen épület nem áll – alaprajzára is csak a földfelszínen megfigyelhető egyenetlenségek alapján lehet következtetni. Az írott forrásokból megállapítható, hogy a külső vár bejárata a kastély bejáratának megfelelő oldalon volt és itt egy emeletes kapuépítmény is állt, előtte felvonóhíddal. További építmé-nyek e külső várban istállókként és tárházakként szolgáltak.47
A kastély bejárati – délnyugati – szárnya, a pincét nem számítva, háromszintes. Ehhez adódik a kapu felett álló nyolcszögű torony még egy további szintje (6. kép). A felső szint – azaz a második emelet – az oldalszárnyakon is folytatódik, de itt az első helységek után, a keskeny résablakokból következtetve, védelmi funkcióval is rendelkező padlástérré válik (4. és 7. kép). A kastélyt zsindelyes tető fedte, kapu- és saroktornyain nyitott galéria – „nyári ház” – volt (2–3. kép). Ezen a szinten az északnyugati szárnyon három, míg a délkeletin egy nagyméretű ablak volt meg 1941-ben (4.kép). Az 1704-es összeírásban itt – minden további részletezés nélkül – nyolc helységet említenek.48 Köztük az egyik a már 1689-ben is felsorolt „szegelet aranyasbolt”, egy másik a „kisebbik aranyasház.”49
Az első emelet és a földszint helységei mind a négy szárnyon, egy rendben mennek végig, csak a sarok-tornyok helységei ugranak ki a sorból. A földszinten konyhák, mosókonyhák és raktárak voltak. Pincék az 1999-es felmérés szerint csak a bejárati és a két oldalszárny alatt voltak, azóta az újabb omlások miatt
39 BaloGh 1942.; BaloGh 1953. 51–52.; BaloGh 1954.; BaloGh 1975.
45 Az összeírás két közel azonos változatban maradt fenn, mindkettőt közli: UetC V. 75–76. és VI. 135. A további elemzésekhez az utóbbi, bővebb szöveggel közzétett változatot használjuk.
46 Ld. az 1656-os osztálylevelet.
47 Uo.
48 UetC VI. 135.
49 B. naGy 1973. 219.
még kevesebb a lehetőség ezek azonosítására. 1656-ban az első emelet, vagy a „secunda contignatio” öt helysége jut Margitra, ezek, mint az osztálylevélből kiderül, mind egy rendben vannak. Ezen helységek között volt Lónyai Zsigmond korábbi lakóhelysége, ahonnan egy „kamra-” vagy „arnek-”szék nyílik. Itt van még egy bizonyos „nyári ház alatt való bástya”, az inasok szobája, az „üveges vagy ebédlő palota”
és egy másik szoba, amelyik – a már Anna tulajdonában levő – „öreg” palotára nyílik.50 Ezt a helységet 1689-ben már „nagy, aranyaspalotá”-nak írják, „rongyollott mennyezettel, ugyanannak szegleletiben egy bástyaház.”51 A legnagyobb helység, sarkán bástyával, a délkeleti szárnyban volt, valószínűleg erről a helységről lehet szó. Sajnos ez a szárny azóta teljesen leomlott, s így a híres terem megsemmisült.
A kastélybelsőt egykor díszítő kárpitokról és szőnyegekről Lónyai Zsigmond emlékezik meg vég-rendeletében, kérve örököseit, hogy ne fosszák meg azoktól a kastélyt. A díszítés színvonalát mutatják a megmaradt kőfaragványok is (15–18. kép). A bejárati kapu félköríves, szárait kiugró, rozettákkal díszí-tett lábazat tartja, amelyeken féloszlopok állnak. Ezeken az építtetőnek emléket állító, évszámos feliratot tartalmazó szemöldökkő áll, rajta (az egykor) Lónyai címert tartalmazó háromszögű timpanon (13–16.
kép). Az ablakkereteket hasonló háromszögű timpanon koronázza, díszítésük rozetta illetve indás-leve-les sáv (5. kép). A termek belső ajtókereteiből az első emeleten maradt meg egy, a kolozsváriakhoz ha-sonló kiképzésű, mára már lekopott Lónyai címerrel (19. kép). Az ablak- és ajtókereteknél talán egy évti-zeddel később készült a – valószínűleg a Telekiek által – Marosvásárhelyre szállított kandallókeret.52
A kastély négy szárnyából leginkább a délnyugati és az északnyugati őrződött meg. Ez utóbbinak
A kastély négy szárnyából leginkább a délnyugati és az északnyugati őrződött meg. Ez utóbbinak