J Ó Z S U A K O R A ,
K r . e. 1285—1260-ig.
A Mózes végétől Józsua haláláig terjedő időszak történetét, s Kánaán földjének felosztását a Józsua könyve tartá fönn számunkra. E könyvét Józsua följegyzései nyomán a bírák korában, valószínűleg Pineász főpap írta. Ilitelessegót nemcsak számos földrajzi és régészeti adat, hanem élénk előadása és az a tény is bizonyítja, hogy e könyvnek valódiságát a zsidó néphagyomány soha kétségbe nem vonta.
27. §. Józsua átkel a Jordánon.
(1285. Nizán lió 10-én.)
Isten még Mózes életében, az Éfraim nemzetségéből való Józsuát szemelte ki arra, hogy a választott népet az ígéret földjére vezesse. E r r e a tisztre nem csak az amalekí-t á k fölöamalekí-tamalekí-t araamalekí-toamalekí-tamalekí-t győzelme és Mózes baráamalekí-tsága, hanem rendkí-vüli bátorsága és a k a r a t e r e j e is igen alkalmassá tették öt. Reá várt tehát az a feladat, hogy a 30—40 apró királyságra oszlott K á n a á n t meghódítsa, s isteni jognál fogva a zsidó nép számára birtokba vegye, a kánaáni népeket pedig ki-irtsa, hogy az izraeliták a bálványimádás veszélyétől men-tek m a r a d j a n a k .
Mózes halála után Józsua azt a parancsot vetté Isten-től, hogy a népot vezesse át a Jordán folyón. A fővezér tehát harmadnapra Rúben és Grád nemzetségéből, valamint Manasszesz keleti féltörzséböl negyvenezer harczost magá-hoz vett, s míg a többit a már elfoglalt területek örizetére hátrahagyta, Sittim völgyéből elindult és az átkeléshez fogott.
E nagyfontosságú esemény a tavaszi áradás idején történt, midőn a J o r d á n gázlóit is mély víz borítja, J ó z s u á n a k pedig hajói az átkelésre nem voltak. A papok tehát az U r meg-hagyásából a frigyszekrénynyel előre léptek, mire a víz Adómtól Szártánig szétoszlott, s a nép Nizán hó 10-én
szá-J Ó Z S U A Á T K E L A szá-J O R D Á N O N . 44
raz lábbal a túlsó p a r t r a jutott. Józsua e csodás átkelés emlé-kére, a parton kövekből oszlopot emeltetett, s miután Gilgálban (Galgala) tábort ütöttek, az új nemzedéken végrehajtották a körülmetélés szertartását, mely a sivatagban való bolyon-gás idején elmaradt, s. nagy örömmel ülték meg az első hús-vétét K á n a á n földjén. Ettől az időtől fogva a manna esése megszűnt, minthogy az izraeliták az új hazában elegendő táplálékot találhattak.
A nyugati Jordán - tartományban Jerikó volt az első megerősített város, melyet Józsua meg a k a r t Venni. Kéme-ket küldött tehát odá, kik azzal a hírrel j ö t t e k vissza, hogy a lakosság egészen el van csüggedve a zsidók közeledése miatt. Jerikót azonban mégsem fegyverhatalommal, hanem Isten csodás segítségével vették be, mire. a lakosságot kardélre hányták, a zsákmányt pedig az Úr tiszteletére fölajánlották.
Ai (Ilái) városát, mely Jerikó és Bétel közt feküdt, Józsua háromezer emberről a k a r t a birtokába keríteni. Az ostrom azonban nem sikerült, mert az izraeliták vereséget szenved-tek, s harminezhat emberük elesett. Józsua most ötezer em-bert küldött a vár ellen, s egy sikerült hadi csellel nemcsak a várost kerítette hatalmába, hanem a kclepczébe Csalt lakossá-got is, melyet királyukkal együtt közrefolakossá-gott, és teljesen meg-semmisített.
Jerikó és Ai bevételével a zsidók egéfcz az ország belse-jéig szabadon előrenyomulhattak, és Józsua a szikemi völgybe vezette csapatait, hol Mózes meghagyása szerint felolvasta az átok és áldás igéit, mely a törvény áthágása vagy teljesítése szerint a népre fog következni, m a j d oltárt emelt a magaslaton s áldozatot mutatott be az Úrnak. Ezzel az iinnepies tényke-déssel a zsidó nép ugyanazon a helyen vette birtokába az ígé-ret földjét, melyen először Ábrahám megszállott volt. Való-színűleg ekkor temették el az izraeliták Józsefnek bebalzsa-mozott holttestét is, melyet Egiptomból m a g u k k a l hoztak, ugyanazon a helyen, a melyet J á k o b Szikemben József fiának ajándékozott volt.
A N Y U G A T I J O R D Á N - T A R T O M Á N Y M E G H Ó D Í T Á S A . 4 5
28. §. A nyugati Jordán-tartomány teljes meghódítása.
A zsidók győzelmes előnyomulása arra kényszerítő Kánaán fejedelmeit, hogy vagy meghódoljanak a jövevé-nyeknek, vagy szövetséget kössenek az új hódítók ellen.
Gibeón lakóinak egy cselfogással valóban sikerült megnyerni Józsuát, ki csalárdságuk kiderülése után arra k á r h o z t a t t a őket, hogy a frigy-sátornál mint szolgák nyerjenek alkal-mazást.
A giboóniak meghódolása még inkább megnehezíté a közép-kánaáni uralkodók helyzetét, mi arra birta Adoni-Czédek jebúszi királyt, hogy Ohám, hebroni, Pireám, jarniúti, dáfia, lákisi, és Debír, eglóni királyt követek által csatlako-zásra szólítsa fel. A szövetség létre is jött, s az öt uralkodó együttesen támadta meg a gibeóniakat. E z e k Józsuát hívták segítségül, ki Efraim hegyei között Gilgálban tartózkodván, másnap a szövetségesek ellen vonult, seregüket szétverte s egész Ajálonig űzte, mire az öt király Makédánál egy bar-langba rejtőzött el. Midőn Józsua erről értesült, a nyílást azon-nal eltorlaszoltatta, a csata végeztével pedig mind az öt királyt felakasztatta. Az izraeliták e győzelem után a délen fekvő nagyobb városokat is hatalmukba kerítették, mire a sereg visszatért Gilgálba, minthogy a jelentéktelenebb helyek bir-tokba vét'elét az egyes törzsek fegyvereire bízták.
Miután a tartomány déli része meg volt hódítva, Józsua észak felé fordította figyelmét, hol Jábin, házori király a többi fejedelmekkel szövetkezett és nagy sereggel szállt síkra az izraeliták ellen. Jábin a Meróm-tó p a r t j á n ütött tábort csapataival, melyeket Józsua úgy megvert, hogy a futókat egész Szidonig űzte s Házqrt, a királyság fővárosát elpusztította. Az izraeliták most ismét dél felé fordultak, s Hebron mellett az óriás termetű énákiukat is legyőzték, kik a filisztiekhez futottak oltalomért.
E z e k a véres háborúk, melyeket a választott nép Kánaán birtokáért vívott, hét évig, K r . e. 1285—1278-ig
4 6 A N Y U G A T I J O R D Á N - T A R T O M Á N Y MEGHÓDÍTÁSA. 46
tartottak, s noha az egész ország az izraeliták birtokába ke-rült, mégis számos oly erősség maradt, melyben k á n a á n i a k vonták meg magukat. Józsua ezeknek az erősségeknek meg-hódítását későbbi időkre hagyván, Silóban tábort ütött, mely város csaknem az ország középpontján feküdt. Miután e he-lyen a frigy-sátort a zsidók felállították, az ígért földnek törzs szerinti felosztásához fogtak.
29. §. A nyugati Jordán-tartomány felosztása ; Józsua végső napjai.
Minthogy az ígéret földjének meghódítása be volt fe-jezve, szükséges volt, hogy az ország a még hátralévő
tized-fél törzs közt felosztassák. A felosztás a k k é p történt, hogy minden törzsből három ember állt elö, kik megjelöltek bizo-nyos területet, a melyre Józsua és Eleázár főpap jelenlété-ben sorsot vetettek.
Legelőször Kálebet j u t a l m a z t á k meg, ki azért a vitéz-ségért, melylyel az é n á k i a k ellen harczolt, Hebront és kör-nyékét kapta. Júdának osztályrészét a Holt-tengertől nyu-gatra eső terület képezte, százhuszonöt helységgel, míg Éfraim a tartomány közepét Szikem és Siló városokkal, Manasszesz nyugati féltörzse pedig az Efraimtól északra néző területet k a p t a . Benjámin a J ú d a és Efraim közt levő termékeny földet nyerte Jebúsz és Jerikó városokkal; Simeon, mely a legkisebb törzs vala, Júdától nyugatra tizennyolcz várost és sok legelöt kapott, de az egész területhez csak az amálekiek legyőzése után j u t h a t o t t . Zabulon a Genezáret-tó és a Kármel közti vidéket, Iszakár az ezdraéloni rónát és a Jordán jobb-p a r t j á n levő keskeny területet, Aser a Kármeltöl Fönícziáig terjedő földrészt kapta lakó helyül, míg Neftalinak a Gene-záreti tó és a Libánon közötti birtok jutott. Dán az E f r a i m és J ú d a közé eső csekély területet kapta, de később a Libánon tövénél Láis városát hódította meg, melynek neve Dánra változott. Léoi törzse, mint papi nemzetség nem kapott különálló területet, hanem negyvennyolcz várost,
A N Y U G A T I J O R D Á N - T A R T O M Á N Y MEGHÓDÍTÁSA. 4 7
mely a különböző törzsek közt volt szétszórva. Ezek közül tizenhárom a J ú d a , Simeon és Benjámin törzsek birtokán feküdt s a p a p o k n a k szolgált lakó helyül, azért papi
váro-soknak neveztettek. Az ország különböző pontjain hat menedék várost is kijelöltek azok számára, kik véletlenül emberölést követtek el, s a bosszúálló rokonok elöl oltalmat kerestek. E menedék városok a keleti J o r d á n - t a r t o m á n y b a n Bézer, Rámót-Gileád és Gálán, a nyugati Jordán-tartomány-ban Hebron, Szikem és Kádesz voltak.
Józsua a felosztás alkalmával csupán az Efraim hegyei közt fekvő Timnát-Sérákot (Tamnat-száre) kérte magának, hogy oda visszavonulhasson. A felosztás megtörténtével Jó-zsua arra figyelmeztette Rúben és Gád törzsét, Manasszesz keleti féltörzsével együtt, hogy az Ú r törvényeihez és a nemzeti egységhez mindenkor hívek m a r a d j a n a k , mire a három keleti törzs a J o r d á n p a r t j á n kövekből hatalmas emléket állított, hogy az őket az összetartozandóságra figyel-meztesse, s úgy tértek vissza lakó helyökre.
Józsua a tartomány ügyeinek rendezése után birtokára vonult, míg az egyes törzsek saját területeiknek az ellen-ségtől való megtisztításával, s új otthonuk rendezésével vol-tak elfoglalva. Midőn azonban Józsua végső napjait köze-ledni érezte, magához kérette a nép előkelőit, kiket össze-tartásra intett, azután pedig az egész népet Szikembe ország-gyűlésre hívta össze, melyen arra figyolmeztotte Izrael fiait, hogy óvakodjanak a k á n a á n i a k k a l való házasságtól és a bálványozástól, mert ez által Isten h a r a g j á t vonják magukra, sőt új h a z á j u k a t is elvesztik. Miután a törvényt felolvastatta, iinnepiesen felújítá a szövetséget is az Úr és az ő népe között, minek jeléül a hagyományos cserfa alatt nagy emlék-követ állítottak föl. Józsua az országgyűlés végezté-vel visszatért Timnát-Sérákba, hol száztíz esztendős korában, 1265. t á j á n meghalt. Nem sokára elhunyt Eleázár főpap is, ki Gébában (Gábaát) eltemettetvén, fia, Pináesz lett a zsidó nép főpapja.
4 8 A B Í R Á K K O R Á N A K J E L L E M Z É S E .