Y. SZAKASZ
II. RÉSZ
Az ó-szövetségi biblia oktató könyvei.
74. §. A bibliai költészet.
Minthogy az ó-szövetségi biblia hét oktató könyve nem-csak a l a k j á r a , hanem tartalmára nézve is költöi mű, szük-séges, hogy a bibliai költészettel röviden megismerkedjünk.
A bibliai költészet forrását a vallásos lelkesültség ké-pezi, s minden más nép költészetétől lényegesen különbözik.
Tartalma nagyrészt természetfölötti jellegű s erkölcsi termé-szetű, míg hangja sejtelmes, néhol elégikus. Az eszmék mélységét és gazdagságát, a legnagyobb egyszerűséggel és világossággal fejezi ki, a nélkül, hogy terjengőssé válnék, mert a beszéd lejtését a ritmus szabályozza.
Hogy a zsidó nép költészetében hiányoztak az olyan-féle versmértékek, minőket az ó-klasszikai irodalomban ta-lálunk, sőt a rímes versszakok is, kétséget nem szenved.
De a bibliai költészet formáit tüzetesen megállapítani nem lehet, mert az eredeti nyelv zenéje," szótagjainak idő- és számmértéke az idők folyamán feledésbe ment, s így vers-alakjai reánk nézve örök rejtélynek m a r a d n a k .
Azonban a verselés legősibb f o r m á j á n a k , az úgyneve-zett eszme-rímnek, mely a gondolatok parallelizmusában áll,
világos nyomaira a k a d u n k , s különféle nemeit is megkülön-böztethetjük. Valószínű, hogy ezt a formát az egiptoniiak költészetéből Mózes vette át és honosította meg. Az eszme-r í m e k n e k háeszme-rom neme v a n :
A B I B L I A I K Ö L T É S Z E T . 1 1 9 "
1. A hasonlósági eszme-rím, mely abban áll, hogy ugyanaz a gondolat a következő verstagban más szavakkal ismétlődik. Például:
„Küldjön szeilt helye'röl oltalmat tenéked, Es Slon hegyéről védelmezze élted!"
(ig. Zsolt.)
2. Az ellentétes eszme-rím, mely főkép Salamon példa-beszédeiben fordul elő s azon alapul, hogy a vers egyik fagjá a másiknak ellenkezőjét fejezi ki. Például :
„Es ők elpirulva, gyászosan lehullnak, Es mi felvirulva örvendünk az Úrnak."
. * Xu• ?•)
3. A haladó eszme-rím, midőn az egyik verstagnak gondolatát a következő kiegészíti, fokozza, vagy valamely hasonlattal megvilágosítja. Például :
„Kifogy szemem, kisorvad életem, KibSgyaszt búm és bánatom, Míg ágyamat a kínos éjeken Siralmaimmal áztatom "
(6. Zsolt.)
A gondolatok parallelizmusán kívül azonban némely oktató könyvben jambuszi vagy troheuszi mértéket, sőt az
lénekek énekében anapesztuszi lebegést is észrevehetőnk, míg Jób könyvében néhol egy-egy rím is kicsendül.
A bibliai költészet válfajok tekintetében igen szegény, mert esupán a dal- és tanító-költészet van benne képviselve, míg époszi és drámai költemények teljesen hiányzanak, jól-lehet az előbbinek nyomait Jób könyve, az utóbbiét pedig az Énekek éneke némileg már magán viseli.
A bibliai irodalom fénykorát Mózes, Dávid és Salamon, végre pedig Ezekiás király idejében érte el. A költészet Dávid zsoltáraiban jutott a tetőpontra, mert ezek oly ma-gasztosak, hogy a világirodalom legkiválóbb költői sem ké-pesek fölülhaladni. A mondat-költésben Salamon király tünt ki.
Az ó-szövetségi biblia könyveiben csupán egy
példa-JOB K Ö N Y V E .
beszédet találunk Nátán prófétától, (Kir. II. 12, .1.) egy me-sét, iftelyet .Joátám mondott a fákról, melyek m a g u k n a k ki-rályt választottak (Bir. 9, 8), s egy rejtvényt, Sámspntól.
(Bír. 14, 14.) De* az új-szövetség könyveiben már szebbnél-szebb példabeszédekre a k a d u n k , melyeket Jézus előadása nyomán az evangélisták jegyeztek föl.
75. Jól) könyve.
Jób könyve, mely a zsidó költészet gyöngyét képezi, abból a czélból íratott, hogy föltüntesse, mikép a szenvedé-sek a vétek büntetései ugyan, de néha a j á m b o r a k megpró-báltatására is szolgálnak. A könyv három részből áll, u. m.
a bevezetés-, dialógus- és befejezésből. Az első és utolsó rész kötetlen beszédben, a dialógus, pedig versben van írva.
A bevezetés Jób történetével ismertet meg bennünket, ki l z földjén lakott, s mint az igaz Isten tisztelője, r o p p a n t gazdagságra tett szert. Isten azonban a sátán kívánságára különböző csapások által tette öt próbára. A szabeusok és kaldeusok rabló támadásai nyájaitól fosztották meg, a viháy pusztítása következtében vetéseit, sőt legidősbb fia házának összeomlása folytán minden gyermekét elvesztette. A jámbor J ó b e csapásokra nyugodtan azt m o n d á : „Az Úr adta,, az U r elvette, legyen áldott az Ú r neve !" Végre borzasztó be-tegség j ö t t reá, s még felesége is útálattal fordult el tőle, kinek J ó b azt feleié: „Ha Isten kezéből elfogadtuk a jót, miért ne vennénk el a rosszat is ?" E k k o r három b a r á t j a látogatta meg, hogy vigasztalja öt, s kezdetét veszi a párat-lan szépségű dialógus (párbeszéd.)
EUfáz, Baldád és Szó/ár a dialógusban minden áron azt vitatják, hogy J ó b szenvedései valamely titkos véf^ek miatt j ö t t e k reá, míg Jób ártatlanságát hangsúlyozza. A fájdalom, valamint b a r á t j a i n a k szemrehányásai nem ritkán kesorű kifakadásra ingerlik Jóbot, de midőn a fiatal Eli hu is a dologhoz szól és arra figyelmeztet, hogy Isten mindig
A Z S O L T Á R O K K Ö N Y V E . 1 2 1
igazságos, és meglőhet, hogy az Ú r m e g p r ó b á l t a t á s k é p bo-csátottá J ó b r a e szenvedéseket, I s t e n a vihar képében meg-jelen vén, Eli hu szavait megerősíti, s hatalmas beszédben utal vegtelen bölcsességére s mindenhatóságára.
A befejezés J ó b rejtélyének megoldását a d j a elő. Mi. vei az Isten a k a r a t á b a n megnyugodott, az Ú r azzal j u t a l
-mazta meg J ó b állhatatosságát, hogy nemcsak egészségét
ny e r t e vissza, hanem vagyona is megkétszereződött s uno-. kaiban g y ö n y ö r k ö d v e , késő vénségben halt meguno-.
Jegyzet. Jób könyvét ismeretlen szerzője valószínűleg a Pentateuhnsz-szal
egyidejűleg, arab nyelven írta meg ; zsidó (fordítása későbbi időből, nyilván-Halamon király korából származik.
76. §. A Zsoltárok könyve.
A Zsoltárok könijoe nem egyéb, mint vallásos é n e k e k gyűjteménye, melyek különböző időből s z á r m a z n a k . Szerzőik nagyrészt ismeretesek. E g y e s zsoltárokat Mózes, Salamon, Asáf, H érnán, E t á n és Kóré í r t a k , de j a v a részök D á v i d királytól származik, ki összesen h e t v e n h á r o m zsoltárt írt.
D á v i d n a k h á n y a t o t t élete elég t á r g y a t n y ú j t o t t a r r a , hogy énekeiben hol a szenvedések fölötti f á j d a l m á t z e n g j e el, hol Istentől k é r j e n szabadulást, m a j d meg báladal zendüljön há r f a j á n . T a g a d n i nem lehet, hogy Dávid énekei a legszeb-bek a zsoltárok g y ű j t e m é n y é b e n , melyet a zsidók Mózes könyveinek m i n t á j á r a öt részre osztottak. E felosztásnak a babiloni fogság után kellett történnie, mert számos zsoltár a zsidó száműzöttek p a n a s z á t zengi, míg az utolsók, a hazá-j u k b a visszatérők uhazá-jhazá-jongó örömének a d n a k kifehazá-jozést.
A zsoltárokat t a r t a l m u k szerint következőleg külön-b ö z t e t j ü k m e g :
1. ima-zsoltárok, melyek Istent, mint a világ terem-tőjét és k o r m á n y z ó j á t m a g a s z t a l j á k , s az Istenben való bi-zalomnak, r e m é n y n e k , s az u t á n a való epedésnek a d n a k kifejezést. (Pl. 6. 31. 37. 50. Zsolt.)
1 2 2 A Z S O L T Á R O K K Ö N Y V E . 121
2. Oktató zsoltárok, melyek részint Isten tulajdonságait, részint a j á m b o r o k és gonoszak sorsát a d j á k elö. (Pl. 1. 48.
50. 119. Zsolt.)
3. Nemzeti vagy történeti zsoltárok, melyek Istennek a választott nép iránti jóságáról, pártfogásáról szólanák, és azt bálára, s a törvény megtartására buzdítják. (Ilyenek a 76. 104. 105. 114. Zsolt.)
4. ünnepi zsoltárok, melyeket szerzőik valamely rend-kívüli alkalomra írtak, vagy a nép bizonyos ünnepeken imádkozott és énekelt. Ide tartoznak a 112—117. zsoltárok, melyeket a három fő ünnepen zengtek, s a tizenöt 1 épcső-zsoltár, melyet a sátorok ünnepén a templomi énekesek a&
elötornácz lépcsőin, a nép pedig búcsújárások alkalmával énekelt.
5. Messiási zsoltárok, melyek az ígért Megváltóra vonatkozó jövendöléseket foglalnak magukban, s a Messiás megaláztatását, szenvedéseit és megdicsőülését jósolják.
A zsoltárokban foglalt kiválóbb jövendölések a kö-vetkezők : "
a) „Az ür mondd nekem: Fiam cagy te, én ma szültelek téyed. Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, és birtokai a föld határait." Zsolt. 2, 7, 8.
b) „Lelkemet nem hagyod a pokolban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson." Zsolt. 15, 10.
c) „ Megszámlálták minden csontomat; ök pedig néztek és szemléltek engem, elosztották maguk közt ruháimat és öltö-nyömre sorsot vetettek." Zsolt. 21, 18, 19.
d) Tarzis és a sziget királyai ajándékokat mutatnak be;
Arábia és Sába királyai ajándékokat hoznak." Zsolt. 71, 10.
e) „Mondá az ür az én uramnak: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid'zsámolyává teszem . . . Megesküdött az
ür és nem bánja meg: Le pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint." Zsolt. 109, 1. 4.
Mióta Dávid a frigy szekrényt Jeruzsálembe vitette, és az isteni tiszteletet rendezte, a papok zene kíséretében
éne-P É L D A B E S Z É D E K K Ö N Y V E . 1 2 3
kelték á zsoltárokat, melyeket még a pogányok is nagyra becsültek. Az egyház a zsoltárokat szintén használja isteni tiszteleteinél, s mivel alig van állapot, melynek a zsoltár-költészet hangot nem adna, magán áhitatosságoknál is igen
aj álhatók.
Jegyzet. Hazai nyelvünkre az összes zsoltárokat Kálmán Károly for-dította le gyönyörű versekben, melyek 1883-ban * Dávid király Zsoltár könyve« cz. alatt jelentek meg.
77. §. Példabeszédek könyve.
Ez a könyv, mint már czínie is mutatja, Salamon és-niás, névtelen zsidó bölcsek jeles mondásait foglalja magá-ban, melyek a Kr. e. V I I . század t á j á n összegyűjtettek. A könyv maga több részből áll, s a tulajdonképeni példabe-szédeket egy bevezetés előzi meg, mely a bölcsesség sze-retetét s az arra való törekvést ajálja. A példabeszédek száma mintegy négyszáz, s majdnem mindenik két tagból áll, melyek többnyire ellentétet képeznek egymással. Pl.:
„Az Igazság életet szerez, a gonosz követése halált."
A példabeszédek nincsenek tervszerüleg csoportosítva, s csak a véletlen müvének kell t a r t a n u n k , hogy néha két-há rom rokon tartalmú mondat követi egymást.
Izleltetöíil néhányat adunk a példabeszédek közül :
„Az Ur félelme a bölcsesség kezdete." (1. 7.)
„Szelíd válasz haragot szeg, kemény beszéd feldühösít."
(15. 1.)
„Jobb a béketűrő, mint az erős ember." (16, 32.)
„Sorsot ölben vetnek, de Isten igazgat(16, 33.)
„Ember kantároz föl paripát a harczra, de a győzedel-met csak az Isten adja." (21, 31.)
„Ezüst csészén arany alma, az idején mondott ige."
(25, 12.)
„A mint tovarepül a veréb, s más madár; érdemetlen mondott átok kire se száll." (26, 2.)
1 2 4 A P R É D I K Á T O R K Ö N Y V E .
A könyv végén még bizonyos Agúr példabeszédei, s Le nmei király a n y j á n a k intelmei vannak, melyeket a jó házi asszony dicsérete fejez be, és gyakorlati tanácsokat ád a munkás, jámbor életre. Az utolsó intelem í.-y szól :
„ Csalárd a kedvesség, és hiú a szépség, jámbor nő ér-demli csak, hogy megdicsérjék." (31, 30.)
78. §. A Prédikátor könyve.
A Prédikátor könyve, zsidóul Kohélet, nem egyéb köl-tői vizsgálódásnál az emberi élet és a földi j a v a k múlan-dósága fölött. Szerzője Salamon, ki e m u n k á t valószínűleg élete alkonyatán írta, midőn számos ballépésének következ-ményeit, uralkodásának hibáit, és a földi j a v a k n a k a bol-dogságra való elégtelenségét átérezte. A bölcs király lep-lezetlen őszinteséggel mondja ki azt a meggyőződését, hogy
•okosan és mértékletesen kell használnunk az élet örömeit, megnyugvással kell hordanunk a lét bajait, hogy Isten íté-letére mindenkor készen lehessünk.
Salamon ezekkel a szavakkal nyitja meg könyvét :
„Hiúságok hiúsága! minden csak hiúság!u (1, 2.) s miután rendre vizsgálta a földi j a v a k múlandóságát, és több találó példabeszédet sorolt föl, végezetül arra inti különösen az if-júságot, hogy emlékezzék meg Teremtöjéröl, mielőtt eljön-nek „az esztendők, melyekről azt mondja : Nem tetszeeljön-nek eljön-nekem ! mielőtt elsötétül a nap és világosság, a, hold és a csillagok, mielőtt elszakad az ezüst zsinór és összezsugorodik az arany kötelék, és a veder eltörik a, kúton, és a kerék elromlik a víz-csatornán és a por visszatér földjébe, a honnan lett, és a lélek visszamegy az Istenhez, a ki öt adta." Könyvét a követ-kező szavak fejezik be : „Az Istent féljed és tartsd meg az
ö parancsait, mert ez az egész ember ; és mindazt, mi törté-nik, akár jó legyen, akár gonosz, minden tévedésért előhozza Is-ten az ítéletre." (12. fej.)
A Z É N E K E K É N E K E . 1 2 5
79. ij. Az Énekek éneke.
E rövid k ö n y v e c s k e a zsidóktól kiváló szépségeért k a p t a ezt a nevet, Énekek éneke, vagyis : a legszebb ének.
Szerzője Salamon, mit nemcsak m a g a a mű, hanem a hagyomány is bizonyít, s a k é p e k egész sorának fris-sesége, közvetetlensége szintén a r r a vall. T á r g y á t Salamon-nak egy Szulamit nevű pásztorleány hoz való szerelme ké-pezi, melyet rövid é n e k e k b e n és p á r d a l o k b a n fejeznek ki egymás iránt. E földi szerelem magasztos vonásai azonban azt a viszonyt a k a r j á k feltüntetni, mely Isten és az Ö vá-lasztott népe között fennáll, mert az ó-szövetségi íratok g y a k r a n a j e g y e s e k szeretetének képében á b r á z o l j á k Isten-n e k Izraelhez való viszoIsten-nyát. A katolikus egyház atyái a zsidók m a g y a r á z a t á n a k nyomán t o v á b b haladva, e földi sze-relem k é p é b e n Krisztus és az ö e g y h á z a , I s t e n és a tiszta lelkek között levő kapcsolatot l á t j á k , s az É n e k e k é n e k é n e k menyasszonyában némelyek a boldogságos Szüzet vélik áb-rázoltatni, s ö reá v o n a t k o z t a t j á k e s z a v a k a t is : „Egészen szép oagg, én barátném ! és szeplő nincs te benned(4, 7.)
A z s i d ó k n a k e k ö n y v e t csak harmincz éves k o r u k u t á n volt szabad olvasniok, mivel megértése igen nehéz. Most is kívánatos, hogy a j ó k e r e s z t é n y éber lélekkel, tiszta szívvel fogjon e k ö n y v olvasásához.
80. §. A Bölcsesség könyve.
A Bölcsesség könyvét sokan S a l a m o n n a k t u l a j d o n í t o t t á k u g y a n , de a pontosabb vizsgálatok k i d e r í t e t t é k , hogy e m u n k á t ismeretlen szerzője görög nyelven, valószínűleg Pto-lemeusz Filopator (Kr. e. 222—205.) u r a l k o d á s a a l a t t Ale-x a n d r i á b a n írta, de m a g a helyett Salamont beszélteti. Böl-csesség k ö n y v é n e k azért neveztetik, m e r t b e n n e az író az E g i p t o m b a n élö zsidókat, hitetlen k o r á n a k á r a m l a t a ellené-ben a bölcsesség és az igaz hit szeretetére b u z d í t j a .
1 2 6 A B Ö L C S E S S É G K Ö N Y V E
A könyv tartalma tervszerű egészet képez ugyan, ele három részt különböztethetünk me<r benne. Az első rész a jámborságra és bölcsességre buzdít, s arra az éles különb-ségre hívja föl figyelmünket, mely a j ó k és gonoszak sorsa közt létezik. A második rész a bölcsességgel járó hasznokat sorolja föl. Az isteni bölcsességről szerző a következőket m o n d j a : „0 az örökkévaló világosság fényessége, és az Isten dicsőségének homálytalan tüköré, az ö jóságának ábrázolata."
(7, 26.) A harmadik rész az isteni bölcsességnek munkál-kodását vázolja a választott nép történetének keretében, egy kitérésben pedig az író a bálványozás eredetét és esz-telenségét fejtegeti, s e nyomós ítéletet m o n d j a : „Hívságo-sak mindazon emberek, kikben az Isten tudománya nincsen, és a látható jókból nem ismerhették meg azt, a ki van, és a mun-kákra figyelmezvén, nem ismerték meg, ki az alkotó." (13. 1.)
81. §. Jézus, Sírák fiának könyve.
E könyvet Jézus, Sírák fia zsidó nyelven, Kr. e. 280.
t á j á n Jeruzsálemben írta, míg Egiptomban lakó u n o k á j a 230—220 közt görög nyelvre fordította le. A héber eredeti elveszett, és csak fordításokban m a r a d t reánk.
T a r t a l m a sokban hasonlít Salamon példabeszédeihez, s a Bölcsesség könyvéhez, a mennyiben tömérdek életsza-bályt és erkölcsi elvet ád elö az élet legkülönbözőbb vi-szonyaira. A Salamon példabeszédeit azonban messze fölül-múlja nemcsak eszméinek gazdagsága és szabatossága ál-tal, hanem azért is, mivel tartalom szerint csoportosítja mondatait, s hogy annál nagyobb nyomatékkal tartson vissza a büntöl, a vétek hatalmát következményeivel együtt élén-ken szemünk elé állítja.
Jellemzésül néhány idézetet közlünk :
„Az atya áldása megerősíti a fiak házait, az anya átka pedig szétdúlja alapjából." (3. 11.)
J É Z U S , S Í R Á K I I Á N A K K Ö N Y V E . 127
„Ne késsél megtérni az Úrhoz, és ne halogasd azt napról napra." (5, 8.)
„Ne tégy rosszat, és nem ér semmi rosSz." (7, 1.)
„A bolondoknak szájokban az ö szívok, és a bölcseknek szí-vekben az ő szájok." (21, 29.)
„Az Isten neve ne legyen szádban szüntelen, és a szentek nevét se keverd beszédedbe, mert nem maradsz bűntelen." (23.10.)
Az isteni bölcsességről a következőket mondja : „Én
a Fölségesnek szájából származtam, elsőszülött vagyok minden teremtmény előtt. Én tettem, hogy az égen elfogyhatatlan vi-lágosság, támadt, és mint köddel, befödöztem az egész földet.
Lakásom a magasban és királyi székem a felhők oszlopain.
És mondá nekem a mindenek Teremtője : .Jákobban lakjál és Izraelben bírj örökséget, és választottaim közt verj gyökeret.
Kezdettől és az idők előtt teremtettem, és mind az örökkévalósá-gig meg nem szűnök." (24. 5—14.)
A könyv záradékát a Teremtő dicsérete, és a zsidó történet kiváló fórfiainak magasztalása képezi. Az egészet egy szép imádság és a bölcsességre való intelem fejezi be.
128 A P R Ó F É T A I I N T É Z M É N Y .