III, RÉSZ
82. A prófétai intézmény
128 A P R Ó F É T A I I N T É Z M É N Y .
er-A P R Ó F É T er-A I I N T É Z M É N Y . 1 2 9
köleseit megújítani, régibb prófétáknak nevezzük. Ilyenek . voltak Sámuel, Gád és* Nátán, Dávid király korában ; Áhia
| Salamon király uralkodása a l a t t ; Semaja és Addó Reliá-heám idejében"; továbbá Jéhu, Mikeás, Hanáni, Zakarjás stb.
' De a régibb próféták közt legkiválóbb volt Illés, és tanít-ványa, Elizeus, kik Aháb és Izébel erkölcstelen kormány-zata idején rendkívüli bátorsággal és lángoló buzgalommal küzdöttek a törvény megtartása és a vallás tisztasága mel-lett. E k é t utóbbi próféta vetette meg alapját a
próféta-• 'skáláknak is, melyekben tanítványokat gyűjtöttek m a g u k , köré, kiket a törvényekre oktattak, a vallásos énekben és zenébon kiképeztek, jámbor életre vezéreltek, söt az orvosi tudomány elemeire is tanítottak. Ily próféta-iskolák voltak Bánna, Bélelj Jerikó, Gilgál és Gibea városokban, hol a tanítványok a mai kolostorokhoz hasonló épületekben, közös eletet folytattak.
Azokat a prófétákat, kik írásban, főkép pedig megren-dítő jövendölések által a választott népet a megváltásra
a k a r t á k előkészíteni, tehát figyelmét a jövőre irányozni, Újabb prófétáknak hívjuk. Ezekhez az átmenetet a régieb-bektöl Jónás próféta képezi, a ki Kr. e. 800 körül mű-ködött.
Az ú j a b b próféták közt, irataik terjedelme s működé-sek fontossága szerint, első sorban a négy nagy próféta, Jezájás, Jeromrás, *Ezekiel és Dániel érdemel említést. E z e k -hez j á r u l á űzenkét kis próféta, u. in. Hózea, Joél, Amósz, Obadiás, Jónás, Míka, Náhum, Piabakuk, Szefanja, Hag-gai, Z a k a r j á s és Maleáki, a kiknek mindegyikétől egy-egy könyv maradt reánk. E próféták iratai reánk nézve azért bírnak különös fontossággal, mert bennök a jövendő Meg-váltónak oly hű képét a d j á k jövendöléseik által, hogy su-galmazottságukat minden kétségen kívül helyezik.
A prófétai íratok hitelességét illetőlég hangsúlyoznunk kell, hogy azok, Jeremiás t a n í t v á n y á n a k , Baruknak köny-vecskéjét kivéve, mind ős kánoni könyvek, melyeket a
zsi-S z e k r é n y i : A b i b l i a i k ö n y v e k i s m . I. k. 9
1 3 0 J E Z A J Á S P R Ó F É T A .
dók Krisztus előtt több századdal összegyűjtöttek, sőt görög fordításban a pogányok közt is terjesztettek, tebát sem ha-misításról, sem becsúsztatásról szó nem lehet.
I. F E J E Z E T . A n a g y p r ó f é t á k .
83. §. Jezajás próféta.
A próféták sorát a szent iratokban Jezajás nyitja meg, ki az első helyet nemcsak működésének nagy hatása, ha-nem iratainak fontossága miatt is megérdemli. Eletéről csak kevés adat áll rendelkezésünkre. A t y j a bizonyos Arnócz volt, valószínűleg J ú d a törzséből. J e z a j á s prófétai működését K r . o. 760 t á j á n , tehát Uzia király utolsó éveiben kezdte meg, s csaknem hatvannégy éven keresztül, kisebb-nagyobb megszakítással folytatta tevékenységét, moly a legbefolyá-sosabb volt E z e k i á s (727—699.) uralkodása alatt, ki nem-csak tanácsait követte, hanem barátságára méltatta öt. A hagyomány szerint Manasszesz 695 körül ketté fűrészeltette a szent életű férfiút, s így vértanúsággal fejezte be életét.
J e z a j á s könyve azon bámulatos közvetetlenségnél fogva, melylyel a Messiás szenvedéseit ecseteli, (53. fej.) az embe-riség legfontosabb iratai között foglal helyet, szerzőjének pedig az ó-szövetség evangélistája nevet szerezte meg. A könyv maga két részből áll, melyet egy bevezetés előz meg, melybon a zsidó nép szertelen fényűzését, s az . Isten iránti r ú t hálátlanságát keményen ostorozza. Az első részben Jeza-j á s saJeza-ját prófétai hivatását ismertetvén, t u d t á r a a d Jeza-j a nem-zetének, hogy törvénytelenségeinek büntetéséül ugyanaz a sors éri utói a babiloniak részéről, mely Izrael országát az asszírok részéről sújtotta volt. A könyv második részében a fogságban levők sorsát, kiszabadulását Kóres (Czírusz) által, továbbá jövö megdicsőülését ecseteli, s a nép tekintetét az
130 J E Z A J Á S P R Ó F É T A .
7)Űr szolgájára", a Messiásra irányozza, a kinek országa a föld minden népét magába fogja ölelni. E fényes jövőt a próféta következő szavakkal festi: „ Kelj föl, világosulj meg, Jeruzsálem! mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége fölötted feltámadott. Mert íme sötétség borítja a földet és homály a né-peket ; fölötted pedig föltámad az Ur, és az ö dicsősége látható benned. És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadt fényességben." (60, 1—3.)
A zsidó nép vágyakodásának a Messiás után, ilyetén-kép ád J e z a j á s kifejezést:
„Egek! harmatozzatok onnan felül; és föllegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt." (45, 8.)
A Megváltó előkészítőjéről pedig a következőt m o n d j a :
„A kiáltónak szava a pusztában : Készítsétek el az Ur útját, tegyétek egyenesekké a mi Istenünk ösvényeit." (40, 3.)
A Messiásra vonatkozó jövendölések közül a már em-lített 53. fejezeten kívül ezek érdemelnek különös figyelmet:
1. „íme egy szűz méhében fogan és fiat szül, és neve Emmánuelnek (Isten velünk) fog hivatni." (7, 14.)
2. „Kisded született nekünk, és fiú adatott nekünk, kinek vállán van a fejedelemség; és az ő neve csodálatosnak, tanács-adónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, békeség feje-delmének hívatik." (9, 6.)
3. „ Vessző sarjad Jessze törzsökéből, és virág növekedik az ö gyökeréből. És megnyugszik rajta az Ur lelke, a bölcseség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájta-tosság lelke, és az Ur félelmének lelke betölti öt." (11, 1—3.)
Jegyzet. Mivel a próféták látomásaikban az általok jövendölt ese-ményeket, sokszor mint megtörtént dolgot szemlélték, gyakran láthatjuk, hogy múlt gyanánt írják le azt, a mi csak évszázadok után következett be, mint Jezajás 2. sz. a. közlött jövendölésében.
84. §. Jeremiás próféta és tanítványa, Baruk.
Jeremiás próféta életének történetét saját iratai, továbbá a Királyok- és a Krónika könyve jegyezte föl számunkra.
9*
1 3 2 J E R E M I Á S l ' R Ó F É T A É S B A R U K .
A t y j a Helkia, anátóti pap volt Jeruzsálem szomszédságában.
Jeremiás már kora ifjúságában azt a megbízást nyerte Istentől, bogy mint próféta (628—585.) k o r á n a k romlottsága ellen teljes erejével síkra szálljon, mire az ifjú, bogy szava annál nagyobb nyomatékkal birjon a nép -előtt, lemondott az élet minden örömeiről, s a legszigorúbb sanyargatások közt töltötte, napjait.
Tevékenysége a j á m b o r Józia király uralkodásának tizenharmadik évében kezdődött, kinek hősi halálát egy szép gyászdalban örökítette meg. A mindinkább elhatalmasodó erkölcstelenség miatt Jeremiás kijelentett©, bogy a nép a babiloniak fogságába fog korülni. Joákim király e jövendö-lésért börtönbe vetette öt, de szavát a fogság sem némít- • batta el, mert tanítványa, Baruk, feljegyezte mesterének jövendöléseit, s a templomban (305-ben felolvasta. A király haragjában elégette e jövendöléseket, mire Jeremiás ismét följegyeztette, söt ú j a k k a l is megtoldotta azokat. Zedekiás király ugyan jó indulattal volt iránta, de a nagyok gyűlölete miatt kénytelen volt továbbra is őrizet alatt tartani, mely-ből Jeruzsálem eleste után, 588-ban szabadult ki. Nebukad-nezár megengedte Jeremiásnak, bogy Jeruzsálemben marad-hasson, melynek romjain öt siralmában fejezte ki mély ke-servét a szent város pusztulása fölött. Gedalja helytartó meggyilkoltatása után a próféta még ugyanazon évben Ba-r u k k a l együtt Egiptomba menekült, hol azonban honfitáBa-r- honfitár-sai, a hagyomány szerint dorgáló beszédei miatt, J) a fiiéban, 585 t á j á n agyonkövezték őt.
a) Jeremiás jövendölései, melyeket Baruk jegyzett föl, k é t részre oszlanak. Az első részben azon beszédek foglal-t a foglal-t n a k , melyekefoglal-t a próféfoglal-ta nemzefoglal-téhez infoglal-tézefoglal-tfoglal-t, s melyekben a romlott erkölcsöket ostorozva kijelenti, bogy büntetésül a babiloniak fogságába kerül. A következő jövendöléssel azon-ban fölemeli őket, a mennyiben szabadulást hirdet szá-m u k r a : „Ezeket szá-mondja az Úr: Mikor eltelik Babilonban a hetven esztendő, megtekintelek .titeket és beteljesíteni rajtatok, a
J E R E M I Á S P R Ó F É T A ÉS I í A l i U K . 1 3 3
>ni jót mondottam, és -e helyre visszahozlak titeketu (29, 10).
A második részben Jeremiás egyéb idegen népek, de legkivált
a babiloniak sorsáról jövendöl ; a függelékben pedig B a r u k , Jeruzsálem ostromát és pusztulását írja le.
Jeremiásnak a "Megváltóra vonatkozó jövendölései kö-zül leginkább ezek érdemelnek figyelmet :
1. „íme, eljöttek a napok, úgymond az Ur, és föltá-masztom Dávid igaz csemetéjét; és országiam fog mint király, 'es bölcs lesz,' és. ítéletet, igazságot tesz a földön. Ama napok-ban megszabadni Jtida, és Izrael bátorságnapok-ban fog lakni, és ez
a név, melyen nevezik öt: Az Ur, a mi igazunk" (23, 5. fi.).
2. „Az Ur éij dolgot cselekszik a földön: egy asszony férfiat vesz körül" (31, 22).
b) .Jeremiás siralmai művészi gonddal írt elégiák, me-lyekben a zsidó főváros pusztulása fölött bánkódik. E pá-r a t l a n szépségű költői mű négy pá-részből áll, s az egészet
egy megható imádság fejezi be, mely a következő szavak-kal k e z d ő d i k : „Emlékezzél meg, Uram! mi történt rajtunk;
tekintsd meg és lásd a mi ggalázatunkat. Örökségünk idege-yenekre szállott, házaink külföldiekre. Árvákká lettünk, atya nélkül, anyáink olyanok, mint az özvegyek." (5. 1—3.) Az egyház tanítói Jeremiás siralmaiban nemcsak Jeruzsálem-nek, hanem az egész bűnbeesett emberiségnek hazátlanságát látják megénekelve, azért az egyház, nagyheti szertartásaiban e gyászdalokat nyilvánosan énekelteti.
c) Baruk könyvét Jeremiás tanítványa és hű kísérője
•583-ban, zsidó nyelven írta. Szerzőjéről annyit tudunk, hogy Neriának fia volt, s mesterével Egiptomba menekült. Jere-miás halála után Babilonba ment, hol honfitársait vigasz-talta, s a róla nevezett könyvet írta. E m u n k á c s k á t , mely a babiloni zsidók sorsát és megváltozott lelki állapotát is-merteti, Baruk, a fogságba hurczolt Jekonja király előtt felölvasta; azután pedig a Jeruzsálemben összegyűlt zsidók-hoz küldötte abból a czélból, hogy őket a törvény megtar-tására buzdítsa, és a visszatérés megjövendölésével
vígasz-134 E Z E K I E L P R Ó F É T A .
talja. A Megváltóról, mint isteni bölcsességről így szól: „Ezek után a földön láttatott és az emberekkel társalkodott." (3, 38.) A könyv mellé függelék g y a n á n t Jeremiásnak a babiloni zsi-dókhoz intézett levele van kapcsolva, melyben a bálványok imádásától óvja őket, s e szavakkal végződik: „Jobb az az ember, kinek bálványai nincsenek, mert távol lesz a gyalá-zattál." (6, 72.)
85. §. Ezekiel próféta.
Ezekiel próféta Búszi, jeruzsálemi p a p n a k fia volt, kit Nebukadnezár 599-ben Jekonja királylyal együtt fog-ságba hurczolt, s a többi zsidókkal a Kabórász (Kóbár) folyó p a r t j á n telepített le. A prófétai hivatalra küldetését 594-ben nyerte, s valószínű, hogy Jeremiás prófétával össze-köttetésben állt. Honfitársai részéről igen nagy tekintélynek örvendett, mi huszonhét évig tartó tevékenységének még nagyobb hatást biztosított. Eletének végéről semmi bizonyost sem t u d u n k . A monda szerint egy bíró, kit bálványozása miatt megkorholt, börtönbe vetette öt, hol később erőszakos halállal múlt ki.
Ezekiel könyve három részre oszlik, melyet egy beveze-tés elöz meg. E b b e n a próféta egy nagyszerű látomást ír le, mely által prófétai hivatásának, s a reá bízott feladatnak ismeretére j u t . Az első rész Ezekielnek azon beszédeit fog-lalja magában, melyeket a néphez intézett abból a czélból, hogy azt a főváros bekövetkező pusztulására, mint vétkei-nek büntetésére figyelmeztesse. A második részben bét idegen nép sorsát jósolja meg, mely a zsidó nemzet iránt mindig ellenséges indulattal viseltetett. A harmadik rész a J e r u -zsálem elpusztulása után adott jövendöléseket tartalmazza,, melyekben a nép szomorúságát, főkép a templom helyreállí-tásának és a fogságból való visszatérésnek reményével vi-gasztalja. Ezekiel jövendöléseinek jellemző vonása az, hogy az isteni kinyilatkoztatást nagyszerű látomásokhói t u d j a meg,.
D Á N I E L P R Ó F É T A . 1 3 5
melyeket ragyogó tollal ír le, továbbá, hogy nemcsak sza-vakkal, hanem jelképies cselekvényekkel a d j a a népnek t u d t á r a jövendöléseit.
A Messiásról Ezekielnél a következő jövendölést olvas-s u k : „Páolvas-sztort támaolvas-sztok nekik, ki őket legelteolvas-solvas-se, az én olvas- szol-gámat, Dávidot; ő legelteti 'majd őket., és ö lesz az ö pászto-ruk." (34, 23.)
86. §. Dániel próféta.
Dániel próféta életéről, s arról a befolyásról, melyet az igaz Isten tisztelete érdekében a pogány népekre gyakorolt, már előbb (1. 64. §.) megemlékeztünk. E helyen tehát csak azon látomásokról van szó, melyeket Dániel Istentől a különböző országok jövendő sorsára, valamint a Messiásra vonatkozólag nyert. Egyetlen egy próféta sincs, ki oly vilá-gosan és élesen rajzolta volna le azokat a viszonyokat, melyekben a világbirodalmak a Megváltó születésekor lesz-nek, és senki sem határozta meg oly tüzetesen Jézus szüle-tésének és halálának idejét, mint Dániel. Midőn a próféta Kebukadnezárnak álmát a szoborról megfejtette, előre meg-jövendölte a babiloni, perzsa és görög világbirodalmak buká-sát is, míg a római birodalom pusztulása után egy „országot támaszt a mennynek Istene, mely föl nem oszlik mindörökké."
(Dán. 2, 44.) E z alatt az egyház értendő, mely mint egye-temes, szellemi ország lép az összedőlt világbirodalmak helyébe. Ugyanezt a jövendölést ismétli Dániel azon láto-másban is, midőn a tenger hullámaiból kiemelkedő négy szörnyeteg fölött ítéletet ül az „ős öreg", az Isten.
De legfontosabb Dániel könyvében az a jövendölés, mely a Messiás születésének és halálának idejét megálla-pítja, s következőleg szól: „Hetven hét szabatott a te népedre' és városodra, hoyy megszűnjék a törvényszegés,.és véget érjen a bűn, eltöröltessék a gonoszság és eléhozassék az örök igazság, beteljesedjék a látomás és jövendölés, és a szentek Szentje
fölke-1 8 6 D Á N I E L É S H Ó Z E A l ' K Ó F É T A .
nessék. Tudd azért és ' jegyezd meg: Azon ige' kihirdetésétől, hogy ismét fölépíttessék Jeruzsálem, Krisztusig, a fejedelemig,-hét fejedelemig,-hét és- hatvankét fejedelemig,-hét leszen; és ismét fölépíttetnek az ntczák és kőfalak az\ idők szorongatásában. És hatvankét hét után megöletik a Krisztus, és nem leszen az ö. népe, mely öt meg-tagadja. Es egy nép,, jövendő fejedelmével a várost és "Szentélyt széthányja;'ennek vége pusztítás, és a had elmultával az elha-tározott végpusztulás(9, 24—26.)
E jövendölésben Dániel kijelenti, hogy hét éviieted, tehát 49 év múlva, az Artaxerxesz által Ezrának adott en-gedély folytán Jeruzsálem falai ismét fölépülnek, s a Jeru-zsálem felépülésétől számítandó 62 évheted, vagyis 434 év múlva Krisztus „sokakkal megerősíti a szövetséget", míg az ú j évheted közepén halála által megszünteti az áldozatokat.
E jövendölés megértése végett t u d n u n k kell,-hogy a zsidóknál az évheted, vagyis a hét évből álló időszak szerinti számítás volt szokásban. Kr. e. 454-ben új évheted kezdődött, mely a jövendölés idejével összeesik. Kr. u. 29-ben ismét ú j év-heted vette kezdetét, úgy, hogy a 7. és 62. évév-hetednek 483 éve addig elmúlt, s a 70. évheted közepe 33-ra, Krisztus halálának évére esett, mi az evangélisták időrendi adataival teljesen egybevág.
II. F E J E Z E T . A k i s p r ó f é t á k .
87. §. Hózea próféta.
Hózea (Ozeás) próféta, Beéri Ha, II. Joróboám és Uzia királyok idejében lépett föl, s valószínűleg Izrael országában csaknem hatvanhárom évig működött. Jövendöléseiben, melyek gyönyörű képekben, de igen tömötten vannak írva, kijelenti Izrael országának elpusztulását, de egyúttal a fog-ságból való visszatérést és a megváltást is.
J O É L É S ÁMÓSZ P R Ó F É T A . 1 3 7
Jövendölései közül a következők érdemlik meg a figyelmet:
1. „ Sok napig maradnak Izrael fiai király és fejedelem nélkül, áldozat és oltár nélkül . . . Es azután megtérnek Iz-rael fai, és keresni fogják Urokat, Istenüket, és Dávidot, az ő királyukat, és félve járulnak az Úrhoz, és az ö jó voltához az utolsó időben." (3, 4. 5).
• - 2. „Míg gyermek volt Izrael, szerettem- öt, és Egiptomból hittam az én fiamat." (11, 1).
3. „A halál kezéből megszabadítom őket, a haláltól meg-váltom őket; halálod leszek ó halál! fullánkod leszek, ó po-kol." (13, 14.).
E helyek, mint az új-szövetségi iratokból kitűnik, mind Krisztusra vonatkoznak.
88. §. Joél próféta.
Joél, Fetuel fia, valószínűleg pap volt, s Kr. e. 780 tá-ján J ú d a országában működött, melynek pusztulását a sáska-járásról vett képben megjövendöli, majd az isteni irgalom áldá-saival és Jeruzsálem dicsőségével biztatja népét. Jóéinak az a jövendölése a legnevezetesebb, a melybon a szent Lélek álta-lános közléséről szól: „Kiöntöm az én lelkemet minden testre, ' és prófétálnak majd fiaitok és leányaitok ; a ti véneitek
álmo-kat álmodnak, és ifjaitok látomásoálmo-kat látnak." (2, 28.)
89. §. Amósz próféta.
Amósz, mint könyvéből t u d j u k , tekóai pásztor volt, s a nélkül, hogy valamely próféta-iskolában kiképzést nyert volna, Izrael országába küldetett, hogy ott mint próféta mű-k ö d j é mű-k . Lamű-kó helyéül Bételt választotta, mely a bálványo-zásnak a k k o r t á j t fő helye volt. II. Jeróbeám király uralko-dása alatt (800 körül) merészen kikelt a nagyok tobzóuralko-dása és igazságtalansága ellen, s tudtokra adta, hogy büntetésök
1 3 8 O B A D I Á S É S J Ó N Á S P R Ó F É T A .
el nem marad. E r ő v e l teljes, szép nyelven írt beszédei oly el-lenszenvet költöttek a bételi pogány papok közt, hogy a ha-gyomány szerint, prófétai tisztjeért vértanúságot kellett szen-vednie.
Amósz csak egy helyen vet pillantást a Messiás jö- . vendö országába, melyről ezt í r j a : „Ama napon föltámasz tom Dávid beesett sátorát; és kijavítom kőfalainak repedéseit és a leomlottakat megújítom és fölépítem azt, mint a régi na-pokban volt; hogy bírják Idumea maradványait és az összes
nemzeteket azok, kik az én nevemről neveztetnek, úgymond az ezeket cselekvő Úr.u (9, 11. 12.)
90. §. Obadiás próféta.
Obadiás (Abdiás) prófétáról, nevén kívül semmi biztos adattal nem rendelkezünk, de rövid, egyetlen fejezetből álló irata azt látszik bizonyítani, hogy Joél és Amósz próféták-kal egykorú volt. Jövendölését az edómiak ellen intézte, kik a zsidó királyok gyönge kormányzatát arra használták föl, hogy Izrael népét gyakori betöréseikkel nyugtalanítsák.
Az edómiak büntetéseül tehát megjövendölte, hogy Szijón el-pusztul ugyan, de ismét fölépül, s Idúmea az Úr választott népének birtokába fog kerülni. Jövendölése eképen szól:
„És Szijón hegyén szabadidős leszen és szent lesz az; és Jákob háza bírni fogja azokat, kik öt bírták" (17. v.)
E jövendölés H i r k á n János alatt valóban teljesült.
91. §. Jónás próféta.
Jónás próféta, Amittainak fia, Gát-Hakeferben (Zabulon) született, s mivel I I . Jeróbeámnak a szírok fölötti győzelmét megjövendölte, kétséget nem szenved, hogy prófétai tevé-kenysége a Kr. e. 825. év t á j á r a esik. Legnevezetesebb ninivei küldetése, melynél fogva Isten azt a megbízást adta neki, hogy e város lakóit megtérésre buzdítsa. Ezen ninivei
M Í K A É S N Á H U M P R Ó F É T A . 139
útjának történetét írta meg könyvében, mely történet nuiga a jövendölés, a mennyiben hajótörése a Messiás halálát, a bal gyomrában való tartózkodása a Megváltó feltámadását, a ninivei lakosok megjavulása pedig a pogányok megtérését jelenti, mit Jézus e szavakkal bizonyít: „Valamint Jónás a bal gyomrában három nap és három éjjel volt; úgy lesz az ember fia a föld szívében három nap és bárom éjjel."
(Máté 12, 40.)
92. §. Míka próféta.
Mi ka (Mikeás) próféta Moresetböl, J ú d a törzséből szár-mazott, s mint J e z a j á s kortársa, 725 t á j á n , tehát Szamáriá-nak elpusztulása előtt írta könyvét. E b b e n élénken festi le azt az erkölcstelenséget, mely J ú d a és Izrael országában lábra kapott, s mind a kettőnek megjövendölte pusztulását, de a Messiás k o r á n a k fényét is. Egyik idevágó jövendölése,
m eÚ így hangzik : „És lesz az utolsó napokban, hogg az Ur - búzának hegye a hegyek tetején fog állani, tálemelkedvén a
hal-mokon ; és ahhoz gyűlnek a népek" (4, 1.) csaknem szóról-szóra Jezajásnál is föltalálható. (2, 1.) Legnagyobb fontos-sággal bir Míkának az a jövendölése, melyben a Messiás születése helyéről tesz említést: „ Te, ef ratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei közt, mégis belőled származik nekem, ki uralkodó legyen Izraelben, az ö kijövetele kezdettől, az örök napoktól van." (5, 2.)
93. §. Náhum próféta.
Náhum próféta Elkos nevü faluból származott, mely valószínűleg Galíleában feküdt. Eletéről keveset tudunk, de bizonyos, hogy J e z a j á s prófétának kortársa volt, s páratlan szépségű nyelven jövendölte meg Asszíriának, valamint Ninivének elpusztulását, melyet e szavakkal fenyít m e g :
„Jaj neked, vérszopó város ! mely telve vagy minden csalással
140 H A B A K U K ÉS S Z E F A N J A P R Ó F É T A .
és erőszakkal, s nem hagysz föl a ragadozással.... Asszíria ki rá- • Iga! el vannak temetve fejedelmeid, néped a hegyeken lappang, és nincs, ki egybegyűjtse" (3, 1. 18).
94. §. Habakuk próféta.
Habakuk próféta, mint iratából kitűnik, Ivr. ,e. 635 t á j á n , Józia király uralkodása alatt fejtette ki prófétai te-vékenységét, mely által J ú d a országának t u d t á r a adta, hogy * törvénytelenségei s erkölcstelensége miatt a babiloniak ke-zébe j u t . Midőn látomásai közepett szeme elé tárult h a z á j a - . n a k pusztulása, arra kérte Istent, hogy ne hagyja népét tel-jesen megsemmisülni, mire az Ú r kijelenté, hogy a
kaldeu-sokat is utoléri büntető keze. A próféta e kijelentésre egy zsoltári emelkedettségü énekben magasztalja Isten jóságát, s többi közt így szól: „Megáll és megméri a földet; széttekint és szétszórja a nemzeteket ; összeomlanak a világ hegyei, lesii-lyednek a világ halmai az ö örökkévaló léptei alattu (3, 6).
95. §. Szefaiija próféta.
Szefanja (Szofoniás) próféta, Kúsi íia, nagyobbrészt Jeruzsálemben tartózkodott, hol Józia királynak (639—610.)
segédkezet n y ú j t o t t a bálványozás megszüntetésére. I r a t á b a n azzal fenyegette a júdabelieket, hogy ha föl nem h a g y n a k a bálványok tiszteletével, országuk elpusztul. Megjövendölte a zsidók ellenségeinek megsemmisülését is, végre a távol jö-vőre irányozván tekintetét, a messiási időszakról követke-zőleg emlékezik m e g : „ Meghaggom közötted a szegény és szű-kölködő népet, mely hízni fog az Úr nevében" (3, 12).
96. §. Haggai próféta.
Haggai (Aggeus) az első azon próféták között, kik a babiloni fogságból való visszatérés után működtek.
Tevó-I Tevó-I A G G A Tevó-I É S Z A K A R J Á S P R Ó F É T A . 1 4 1
( kenysége, s a j á t szavai szerint Dáriusz Hisztaszpesz király
"uralkodásának második évében, tehát Kr. e. 520-ban vette kezdetét, s főkép a jeruzsálemi templom újjáépítésére irá-nyult, melyről azt mondja, hogy habár szépségre a Salamon temploma mögött marad, de a Messiás megjelenése által dicsőbb lesz: „Ezeket mondja a seregek Ura: Még egg kevés idő van, .és én megrendítem az eget és földet, a tengert és szárazat. Es megindítok minden népet; és eljö, a kit minden nemzet óhajt; és betöltöm e házat dicsőséggel" (2, 7. 8.)
97. §. Zakarjás próféta.
Z a k a r j á s próféta, Berekja fia, papi nemzetségből szár-mazott, s szülő földjéről (Babilonból) már kora ifjúságában Júdeába ment, hol Haggai prófétával együtt a zsidó nép ügyeinek rendezésével foglalkozott. Könyvének elején több prófétai látomást ír le, melyek a templom helyreállítására vonatkoznak, majd a zsidó nép ellenségeinek bukásáról jö-vendöl, míg végre a Messiásra irányozza tekintetét, a kinek szenvedését oly biztos vonásokkal írja le, hogy szinte Jeza-j á s t vélJeza-jük hallani. E Jeza-jövendölések nevezetesebbJeza-jei a
következők :
1. „ Vigadj, Sión leánya ! örvendj, Jeruzsálem leánya ! íme a te királyod jő hozzád, az igaz és üdvözítő; ö szegény, és szamáron ülve jő, a szamár fiatal vemhén" (9, 9).
2. J ú d á s árulásáról így jövendöl: „Ha jónak látszik szemeitek előtt, adjátok meg béremet, ha pedig nem, hagyjátok abba. És béremül harmincz ezüst pénzt mértek. És mondá az
Ur nekem: Vesd a fazekas elé e dicső bért, melyre tőlök be-csültettem. És vevém a harmincz ezüst pénzt, és az Ur házába vetém a fazekas elé" (11, 12, 13).
3. A Megváltó szenvedéséről ezt m o n d j a : „Rám néz-nek ők, kit átszegeztek" (12, 10).
4. „Micsoda sebek ezek itt kezeiden?" (13, 6).
142 M A L E Á K I P R Ó F É T A .
98. §. Maleáki próféta.
Maleáki (Malakiás) az ó-szövetség utolsó prófétája^ ki a templom újjáépítése után, E z r a és Nehemiás k o r á b a n élt.
Működését a Ivr. e. 400. év tájára, Nehemiás második visz-szatérése idejére t e h e t j ü k . Könyvében főkép honfitársainak kicsinyhitüséget ostorozta, és a papok törvénytelenségei ellen kelt ki. Midőn a Messiás időszaka t ű n t föl lelki szeme előtt, így j ö v e n d ö l t : „Nem kedvellek titeket, úgymond a se-regek Ura, és az ajándékot nem veszem el kezeitekből. Mert napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen áldozni fognak, és tiszta áldozatot bemu-tatni az én nevemnek; mert nagy az én nevem a nemzetek között" (1, 10. 11).
A Megváltónak hírmondójáról pedig következőkép em-lékezik m e g : „íme én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az útat színem előtt. És mindjárt eljő templomába az Uralkodó, kit ti kerestek" (3, 1). Ez a jövendölés keresztelő J á -nosban pontosan beteljesült.
F O G L A L A T . 1 4 3
F O G L A L A T .
B E V E Z E T É S .
Lap.
1. A szentírás fogalma e's felosztása 1 2. §. A szentírás sugalinazottsága; a kánon
-3. §. A bibliai könyvek valódisága, hitelessége s épsége . . . . 4
4. §. A biblia kiválóbb kéziratai és fordításai 0 5. §. A bibliai történet fogalma és felosztása 3
A Z Ó - S Z Ö V E T S É G I B I B L I A . i . É S i s .
Az ó - s z ö v e t s é g l biblia történeti könyvei.
I. SZAKASZ.
A Z E M B E R I S É G Ő S T Ö R T É N E T E .
6. §. Mézes öt könyve, mint forrás 9
7. § A világ teremtése H 8. §. Az ember teremtése és a bűnbeesés 12
9. §. Az emberek elszaporodása és a vízözön 13 10. §. A népek új szaporodása és eloszlása 15
II. SZAKASZ.
A P Á T R I Á R K Á K K O R A . (Kr. e. 2200—1400.)
11. §. Ábrám hivatása 16 12. §. Isten szövetsége Ábrámmal ; Szodóm pusztulása 18
13. §. Izsák születése; Izmael. Izsák föláldozása 19
14. §. Izsák és fiai 20
15. §. Jákob fiai; József 22 16. §. Jákob Egiptomba költözik 24
144 F O G L A L A T .
III. SZAKASZ.
M Ó Z E S K O R A . (Kr. e. 1400—1285.)
17. § Mózes hivatása '26 18. Az izraeliták kivonulása Egiptomból . . . "28
19. §. A zsidók a sivatagban 29;
20. A sínai törvényhozás ; az arany borjú 80 21. § A frigysátor készítése 33
-22. §. A papi rend . . . 35 23. §. A népszámlálás, bolyongás a sivatagban . 37
24. §. Kivonulás a sivatagból . • 39*
25. §. Bileám jövendölése; Mózes intézkedései a tartomány
felosztá-sára nézve 40"
26. §. Mózes halála 42 IV. SZAKASZ.
J Ó Z S U A K O R A . (Kr. e. 1285—1260.)
"27. Józsua átkel a Jordánon •' . 43
•28. §. A nyugati Jordán-tartomány teljes meghódítása 45 29. §. A nyugati Jordán-tartomány felosztása; Józsua végső napjai . 46
V. SZAKASZ.
A B Í R Á K K O R A . (Kr. e. 1260—1080.)
30. §. A bírák korának jellemzése 48 31. §. Míka bálványképe. A Benjámin-törzs kiirtása . . . . . . 49
32. §. Otniel, Éhüd és Sámgár, az első bírák . . . . . . . . 50 38. §. Bárák és Debóra. — Gideón * . . 51 34. §. Abimélek zsarnoksága; Tála, Jaír és Jefta ( 53 35. §. Ebzán, Élőn és Abdón. — Sámson " . . . 55 36. §. Éli es Sámuel ." ; . . 56
37. §. Rút . 5 9
VI. SZAKASZ.
A K I R Á L Y S Á G K O R A . (Kr. e. 1080—588.)
38. §. A királyság történetének forrásai; a királyság jellemzése . . 60
I. F E J E Z E T .
A h á r o m e l s ő k i r á l y . (Kr. e. 1080—975.)
Saul király megválasztása 02 Saul uralkodása és engedetlensége 03
Dávid Saul udvarában 04 Saul üldözi Dávidot 05 Saul halála 07 Dávid, Júda királya 08
Dávid kormányzata Izraelben 09 Dávid vétkei ; Absolon és Séba lázadása '1
Dávid kormányzatának vége "3 Salamon király
11 F E J E Z E T .
J ú d a é s Izrael o r s z á g a i n a k királyai az a s s z í r i a i f o g s á g i g . (Kr. e. 975—722.)
Zsidóország kettészakadása; Rehábeám és Jeróbeám . Júda és Izrael országának királyai, Kr. e. 9 7 5—9 1 6 - i g Aháb király és Illés próféta
Jósafát, Júda királya
Áháb fiai,. Aházja és Jórám ; Illés és Elizeus próféta A tálja és Jóás
A Jéhú-nemzetség
Júda királyai, Amázja, Uzia, Jóatám és Aliáz . . . Az utolsó királyok Izraelben
Tóbiás
S E I
>W
III. F E J E Z E T .
J ú d a o r s z á g á n a k . k i r á l y a i a babiloni f o g s á g idejéig.
(Kr. e. 727—588.) 59. Ezekiás
60. §. Manasszesz és Judit 61. Anion és Józia
62. Júda országának utolsó királyai 63. Júda országának elpusztulása . 64. Dániel
-1 4 6 T O G L A L A T .
VII. SZAKASZ.
A zsidók v i s s z a t é r é s e után következő kor.
(Kr. e 536—O-ig.)
65. §. A zsidók első visszatérése Zerubábel és Józsua a l a t t ; a
tem-plom újjáépítése 102
66. §. Eszter 103 67. §. A zsidók második visszatérése Ezra vezetése alatt . . . . 104
68. §. A zsidók görög uralom alatt . . 106 69. §. IV. Antiokusz Epifanesz uralma . 1 0 8 70. A Makkabeusok szabadságharcza a szírok ellen . . . . 1 0 9
71. §. Jonatán ós Simon 112 72. §. Az utolsó Makkabeusok, Kr. e. 135—37-ig 113
73. §. Heródes király 116
I I Ü É S Z .
Az ó - s z ö v e t s é g i biblia oktató könyvei.
74. A bibliai költészet 118 75. §. Jób könyve 120 76. §. A Zsoltárok könyve . 121
77. §. Példabeszédek könyve 123 78. §. A Prédikátor könyve 124 79. §. Az Énekek éneke 125 80. §. A Bölcseség könyve 125 81. §. Jézus, Sírák fiának könyve 126
I I I . R É S Z . Az ó - s z ö v e t s é g i biblia prófétai könyvei.
82. §. A prófétai intézmény 128
I. FEJEZET.
A n a g y p r ó f é t á k .
83. §. Jezajás próféta 130 84. §. Jeremiás próféta és tanítványa, Baruk 131
85. §. Ezekiel próféta 134 86. §. Dániel próféta