Abimélek zsarnoksága ; Tó la, Jair, és Jefta

Az a nagy tekintély, melyet Gidéón fényes győzelme os bölcs kormányzata által szerzett, átszármazott családjára is, mely körülményt Abimélek, Gideón törvénytelen fia arra használta föl, hogy az apjától visszautasított királyi méltósá-got megszerezze. Miután a Szikemben alakult szövetségnek élére állt, csakhamar megnyerte a népet is, mely a köz-penztárból hetven sékel ezüstöt adott neki, hogy testörséget tarthasson, és a tölgyfa alatt, Kr. e. 1163 t á j á n királylyá kiáltotta ki Abiinéleket. Mivel azonban attól kellett tartania, hogy Gideón fiai nem ismerik el uralmát, testőrségével és a szíkemi polgársággal Ofrába vonult, hol féltestvéreit meg-ölette, s csak Joátám menekült meg, ki Bérából figyelmez-tette a fákról mondott példabeszéde által a szíkemieket arra a veszélyre, moly Abimélek királysága folytán őket fenyegeti.

J o á t á m n a k jóslata csakhamar teljesült, mert Abimélek három évi nyomasztó uralma általános elégületlenséget, sőt lázadást szült. A lázongók élére egy Gaál nevü férfiú állott, ki a szövetséges városokat elpártolásra birta, minek hírére Abimélek Szikem ellen vezette hadát, moly a város bálvány-teniplomát felgyújtotta, a lakosokat pedig felkonczolta. Majd

• • 5 4 A B I M É L E K Z S A R N O K S Á G A ; T Ó L A , .TAIR, É S J E F T A .

a közelfekvő Tébéczet fogta ostrom alá, melynek lakossága az őrtoronyba menekült. Midőn Abimélek a tornyot fel a k a r t a gyújtatni, egy asszony felülről követ dobott a zsar- , nok fejére, mely koponyáját bezúzván, azt parancsolta fegy-verhordozójának, bogy k a r d d a l ölje meg öt, s Ivr. e. 1160 táján meghalt. Abimélek halála után a nyugati Jordán-tartományban Tóla huszonhárom 'évigj a keletiben pedig Jair buszonkét évig bíráskodott.

Minthogy az izraeliták Istenről megfeledkezve, Báál napistent és Asztartét kezdték tisztelni, az Úr e bálványo-zásért ismét ellenséggel látogatta meg őket. A szíriai siva-tagban lakó ammóniak ugyanis Gileád hegyeit elfoglalták, s a Jordánon átkelve, J ú d a , Benjámin és Efraim törzsek terü-letére is betörtek. Az ellenség már tizennyolcz évig uralko-dott az izraelitákon, midőn a nép a bálványozással fölhagyva, fegyvert fogott és Miczpában gyűlt össze, hogy az ammóniak igáját lerázza, de nem talált vezért, ki a harczba vezesse őket. A nép vénei tehát Jefbát k í n á l t á k meg a vezérséggel, ki eddigelé honfitársaitól a n y j a miatt megvetve, Tób hegyei közt lakott s egy szabad csapat élén több ízben jelét a d t a bátorságának.

J e f t a csak oly föltétellel fogadta el a vezérséget, bogy győzelem esetén bírául ismerik el öt. Mivel az ammóniták békés úton nem voltak kivonulásra bírhatók, J e f t a fogadal-mat tett, bogy ha diadalt arat, azt áldozza föl az Úrnak, a ki házából elöször eléje jön. Minthogy az Efraim-törzs megtagadta részvételét a liarczban, J e f t a a keleti törzsekkel indult az ammóniak ellen, kiket az Anion p a r t j á n vívott ütközetben Kr. e. 1120 t á j á n legyőzött. Midőn J e f t a sere-gével Miczpába visszatért, egyetlen leánya j ö t t eléje zene-szóval, barátnéi kíséretében, mire a győztes hadvezér meg-rendült ugyan, de leányát mégis feláldozta az Ú r n a k .

Az éfraimbeliek, kiket J e f t a felszólított, hogy vegye-nek részt a harczban, de a felhívást visszautasították, a győzelem után irigykedni kezdtek a gileádi törzsekre, s a

E B Z Á N , ÉLŐN ÉS ABDÓN. — SÁMSON. 5 5

Jordánon átkelvén, m e g t á m a d t á k őket. J e f t a azonban tüs-tént összegyüjté embereit, kikkel elfoglalta a Jordán gázlóit, és Efraim törzséből negyvenezer embert leöletett, kiket úgy ismertek föl, hogy ezt a szót mondatták ki v e l ő k : sibbolet (kalász), melyet az éfraimíták szibboletnak ejtettek ki. — J e f t a hat évig volt az izraeliták bírája, s az ö városában, a gileádi Miczpában, Kr. e. 1114 körül hunyt el.

35. §. Ebzán, Élőn és Abdón. — Sámson.

J e f t a után Ebzán (Abeszán) hét évig Betlehembon, Élőn (Aliialon) tíz esztendeig Zabulonban, Abdón pedig nyolcz évig Farátónban volt a zsidó nép bírája. Ezekről néhány jelentéktelen adaton kívül, nem találunk mást följegyezve.

Sámsonról, ki valószínűleg Élivel együtt, K r . e. 1100 körül bíráskodott, már többet t u d u n k , mert a filisztiek ellen végbevitt hős tettei miatt emlékezetes maradt Izrael népe előtt. A t y j á n a k , Manoáhnak felesége már a szülés előtt nazireusnak szánta gyermekét, minthogy rendkívüli jelek adták t u d t á r a születését. Sámson, ki Isten szolgálatára volt szentelve, Timnátában egy íiliszti leányt vett nőül, de a nienyekzöi a j á n d é k miatt viszálkodásba keveredett a fiata-lokkal, kik közül haragjában harmincz férfiút agyonvert, mire visszatért szüleihez. Mivel ipa e tett miatt Sámson nejét másnak adta feleségül, hosszút esküdött hazájának ellen-ségei, a filisztiek ellen.

A filiszteusok ugyanis, kik jóllehet számra nézve nem haladták felül az izraelitákat, de jól szervezett szövetségi alkotmányuknál fogva erösebbek voltak náloknál, már Sámyár bíró idejében többször nyugtalanították Izrael lakóit, sőt utóbb J ú d a és D á n törzseit meg is hódították. Sámson tehát minden igyekezetét arra fordította, hogy a filisztiekkel 3 választott nép erejét és fensőbbségét éreztesse. Felgyúj-totta az ellenség vetéseit, s midőn e tette miatt a filisztiek J ú d á b a törtek, Sámson az étámi barlangba rejtőzött. Mint-hogy a júdabeliek a filisztiek bosszújától tartottak, Sámsont

5 6 ' É L I É S S Á M U E L .

megkötözve a Léki mellett fekvő táborba vitték, hol ő a köteleket széttépte, és rendkívüli erejével ezer filisztoust levert. E g y más alkalommal Sámson Gázában éjjelezvén, a lakosok bezárták a város k a p u j á t , s kézre a k a r t á k öt ke-ríteni. 0 azonban éjjel kiemelte s vállaira vette a kaput, s a Hebron felé néző hegyre vitte.

De Sámson minden hősiessége daczára is a filisztiek hatalmába került. Egy Delila novíí sóreki asszonynak elárulta, hogy h a j á b a n rejlik roppant ereje, mivel Is-tennek van szentelve. Midőn erről ellenségei éAesültek, az alvó Sámsonnak h a j á t levágták, öt megkötözték, s miután szemét kiszúrták, Gázába vitték, hol egy kézi malmot kellett hajtania. De a fogságban ismét kinőtt Sámson haja, kit a pajkos gázabeliek a Dágon bálványuk tiszteletére rende-zett ünnepen elöverende-zettettek, hogy gúnyt űzhessenek belőle.

Sámson, hogy még egyszer bosszút állhasson ellenségein, az Úrhoz fohászkodott és arra kérte öt, hogy a d j a vissza előbbi erejét, mire az épület két föoszlopát úgy megrázta, hogy összedőlt s a leomló falak a háromezer filisztit Sámson-nal együtt maguk alá temették. A zsidók később b í r á j u k bolttestét megszerezték, s Esztid közelében eltemették.

36. §. Éli és Sámuel.

A filisztiek uralma egyre nyomasztóbb lett az izraeli-t á k r a nézve, merizraeli-t Sámsonnak, az egyes embernek rendkívüli ereje nem volt elegendő arra, hogy gátot vessen hódításaik-nak és h a t a l m u k n a k , mely a gyönge Éli főpap bíráskodása idejében oly nagy volt, hogy a zsidóknak fegyvert hordani, sőt kovácsokat tartani sem volt szabad, s a filisztiek váro-saiba kellett menniök, ha földmívelö eszközöket a k a r t a k sze-rezni. Eli ugyan jámbor és j ó a k a r a t ú férfiú volt, de a kellő tekintélyt nem tudta fentartani sem a néppel, sem fiaival szemben, kik a silói szent helyen űzött kicsapongásaik s vallástalanságuk által, nemcsak a nép jámborabb részét

57 ' É L I É S S Á M U E L .

botránkoztatták, hanem az erkölcsi clvadulást is nagy mér-tékben előmozdították.

E - szomorú korban a zsidó történet egyik legkiválóbb alakja, Sámuel tűnik szemünkbe, kit Isten már ifjúságában arra méltatott, hogy kinyilatkoztatásában részesítette, s ö volt az, ki a zsidó népet a tilisztiek szolgaságából kimentette.

Sámuel, Elkána, rámái lévitának és Hannának iia volt. Anyja, ki már élemedett korában szülte öt, azt a fogadalmat tette az Urnák, hogy ha figyermeket ád neki, az Isten szolgálatára fogja szentelni. Midőn Sámuel ifjúvá lett, H a n n a , fogadal-mához híven, Silóba Eli főpaphoz adta fiát, hogy ott az Urnák szolgáljon. E g y alkalommal, míg Sámuel éjjel a frigy-sátorban aludt, egy csodás hang által felköltvo, Istentől azt a kinyilatkoztatást nyerte, hogy Elit a fiaival szemben tanú-sított engedékenysége miatt megbünteti. Sámuel viradóra elbeszélte a főpapnak a történtoket, ki Isten akaratáról ér-tesülve, azt felelte: „O az Úr, a mi j ó az ö szemei előtt, azt cselekedje meg."

A mit az Úr Sámuelnek kijelentett, később csak-ugyan bekövetkezett. A tilisztiek egy hatalmas sereggel J ú d a északi határán egész Afekig előrenyomultak, a nélkül,

hogy bármely ellenállásra találtak volna. Az izraeliták csak lassan kezdtek táborba gyülekezni, s a tilisztiek a nép készületlenségét fölhasználva, úgy megverték őket, hogy az ütközet után négyezer zsidó holtteste födte a csatatért. A vének a csüggedő nép felbátorítására ekkor azt tanácsolták, hogy a frigyszekrényt Silóból hozzák a táborba. Eli fiai, Hofni és Pineász el is vitték a sereghez a frigyládát, me-lyet a harezosok oly nagy örömrivalgással fogadtak, hogy a tilisztiek megdöbbentek. De a döntő ütközet, moly Kr. e.

1090. t á j á n vívatott, a íiliszteusok győzelmével végződött.

Az izraeliták közül harminczezer ember, köztük Eli k é t fia, vesztette életét, a frigyszekrény pedig az ellenség ke-zébe került. E g y Benjámin-törzsbeli férfiú, ki a csatából elmenekült, azonnal hírül vitte Élinek a történtekot. mire a

5 8 ' ÉLI É S S Á M U E L .

kilenczvennyolcz éves aggastyán hanyatt esett székéről és n y a k á t ' szegte.

A filisztiek az áfeki győzelem után, a frigy szekrényt Dágon n e v ű bálványuk aszdódi templomában állították föl, de a bálványszobor ledőlt előtte. E k k o r Gátba vitték, mely-nek lakóit az Úr különféle csapásokkal sújtotta, úgy hogy ezek is szabadulni kívántak tőle s Ekronha a k a r t á k vitetni, mely Város, azonban nem fogadta be falai közé. E r r e a tilisztiek a frigyszékrényt bét hónap múlva különböző fogadalmi a j á n d é k o k k a l megrakva, visszaküldték az izraelitáknak, kik először Bet-Sémes, júdai városba, innét pedig Kirját-Jeárimba vitették, hol csaknem hatvan évig m a r a d t Ábinadáb pap Házában, kinek íia, Eleázár őrködött felette.

Élinek halála után Sámuel pap viselte utoljára a bírói tisztet, ki világosan látta, hogy azért nehezedik annyi csa-pás nemzetére, mert Baált és Asztartét tisztelte az igaz Isten helyett. Sámuel tehát, ki Rámában választott lakó he-lyet, azon volt, hogy a népet lelkileg újjáalakítsa. Ebből a czélból többször bejárta az egész országot, miközben bírói tisztét híven teljesítette, s a népet az idegen istenek tiszte-letétől lassankint elvonta. Az izraeliták most azon igyekez-tek, hogy a filisztiek uralmát lerázzák, s Miczpában tá-borba szállottak. A filisztiek azonnal megtámadták a zsidók seregét, de a megtért nép az Úr segítségével fényes győzel-met aratott régi ellenségén, s mindazokat a városokat visz-szafoglalta, melyek a hosszas háborúk alatt a filisztiek ke-zére j u t o t t a k .

E győzelem után Izrael fiai hosszabb ideig békét él-veztek Sámuel alatt, ki bírói hivatalát két fiával, Joél és Abiával osztotta meg. Ezek, mint Sámuel segédei Bersabéban bíráskodtak, de a nép útálattal fordult el tölök megveszte-gethetőségük miatt, s mivel az országot újra ellenségek fenyegették, az izraeliták azt k í v á n t á k Sámueltől, hogy királyt adjon nekik. Midőn az Isten kijelentette Sámuelnek, hogy a nép a k a r a t á t teljesítenie kell, az Ú r lelkétől vezérelve,

, • RÚT. 59

Sault- kente föl királylyá, mely tény a zsidó nép történeté-ben új korszakot, a .királyság korszakát nyitotta meg.

. ,* * * . , » •

37. §. Rút.

A bírák korához tartozik Rútnak, egy moábi szárma-zású nőnek története, mely a Rút, köngre czímet viselő, igen vonzó 'elbeszélésben adatik elő abból a czélból, hogy az ismeretlen, s kétségtelenül Dávid királysága után élt szerző elmondja, mikép lett Rút, a J ú d a törzséből való Boáznak neje, s ez által Dávidnak és a Messiásnak törzsanyja.

E g y Elimélek nevű betlehemi férfiú, a bírák korában kitört éhínség alkalmával Noémi nevű feleségével és két fiával, Mahalönnál és Kélionnal Moáb tartományba költözött, hol a család feje nem sokára meghalt. E k k o r Noémi fiai moábi nőkkel léptek házasságra, s az idősebb fiú Rútot, az ú j a b b pedig Orfát vette feleségül. Tíz év múlva a két férfiú is elhalálozott, mire Noémi Rúttal visszatért Betlehembe, hol cpen árpa aratás volt. Rút, hogy a család szükségén se-gítsen, történetesen elhunyt férje rokonának, a jómódú

Boáznak földjére ment kalászt szedni, ki szorgalmáért és szerénységeért annyira megszerette a derék moábi nőt, hogy a mózesi törvény értelmében feleségül vette. Rút könyve a következő szavakkal végződik: „Boáz nemzé

Obedet, Obed nemzé Isait, Isai nemzé Dávidot."

Jegyzet. Az ó-kor népeinél szokásban volt, hogy a magtalanul el-halt férfiú özvegyét az elhunytnak testvére, vagy más közel rokona vette feleségül. Erre a szokásra nézve, mely a zsidóknál is meghonosult és kö-telességi házasságnak hívatott, Mózes úgy intézkedett, hogy az ily házasság-hói (levirátusból) származó első szülött az elhunytnak nevét viselje. (Móz.

\ • 25, 5—10.) E törvénynek az volt a ezélja, hogy egy család se haljon ki Izraelben, s hogy a vagyon idegen kézre ne jusson. Boáz rokona volt Eliméleknek, s így a törvény óhajtásának engedett, midőn Rúttal házas-ságra lepett, ki pogány létére, buzgó szívvel Izrael igaz Istene után só-várgott, s ezért jutalmul a Megváltónak törzsanyja lön.

60 A K I R Á L Y S Á G T Ö R T É N E T É N E K F O R R Á S A I .