Jósafát, Júda királya

'•a, ' . il«''

82 J Ó S A F Á T , J Ú D A K I R Á L Y A .

szövetkezve, ostrommal a k a r t a Rámotot megvenni. E válla-lata azonban szerencsétlen véget ért, minthogy a vár előtt egy nyíl halálosan megsebesítette Ahábot, ki Szamáriába vi-tette magát, hol sebében 896-ban meghalt.

Á H A B F I A I , AHAZ.IA E S J O R Á M .

hibát mégis az által követte el, hogy a két uralkodó családot a vérség kötelékével egybefüzte, s fiának, Jávámnak, Aháb leányát, Atálját szerezte meg hitvesül. E házasság nagy előnyöket látszott ígérni J ó s a f á t szemében, de végzetes kö-vetkezményeket vont maga után.

•^3. Áháb fiai, Aliázja és Jórám ; Illés és Elizeus próféta.

Aháhot fia, Aliázja (Okoziás) követte a trónon, ki alig két évig (896—894.) uralkodott, ide számítva azt az időt is, melyet a t y j a oldalán, mint kormányzó töltött. Életét egy szerencsétlen esés rövidítette meg, mely gyógyíthatatlan be-tegséget idézett elő, s nemsokára sírba vitte őt. Rövid kor:

uiányzata alatt meg kellett érnie, hogy a moábiak megta-gadták az évi adó fizetését, melyet Jeróbeám óta teljesítettek.

Mivel Aházja egészen a t y j a példáját követte, Illés erélyesen vendre utasítá öt, de az nem csak meg nem tért, hanem k a t o n á k a t küldött a próféta üldözésére. Az Isten és hazája ügyéért buzgó férfiú tehát a Jordánon túlra költözött, hol nemsokára búcsút vett tanítványaitól, s miután prófétai hi-vatalát Elizeusra ruházta, tüzes szekéren égbe r a g a d t a t o t t

Aházja magtalanul elhalván, öcscse, Jórám (894—883.) vette át az ország kormányzatát. Első törekvése a moábiak leigázása volt, minthogy b á t y j á n a k uralma alatt az évi adó fizetése alól fölszabadították magukat. Miután J ó r á m a had-viselésre kellően fölkészült, Jósafát, j ú d a i királylyal szövet-ségre lépett, kit az edómiak is segítettek. A háború eleintén szerencsével folyt, s a moábi királyt már saját fővárosában kezdték ostromolni, de a vízhiány miatt minden nagyobb eredmény nélkül kénytelenek voltak visszatérni. Végzetesebb

"volt ennél az a háború, melyet II. Benadád indított Jórám ellen, kinek tartományába nagy sereggel betört, s fővárosát,

•Szamáriát is huzamosabb ideig ostromolta. A királyt azon-ban Elizeus próféta megmentette a végveszélytől, mert a

8 4 * Á H Á B F I A I , A H Á Z J A É S J Ó R Á M . •

szírék hadi terveit elárulta, s így kénytelenek voltak a vár ostromlását beszüntetni, síit még társzekereikot -is hatra-bagyva, eltávozni. * *

Jósafát halála után Jóráin (889—883.) nevű fia lön J ú d a királya, ki felesége, a pogány Atábja kedvéért nem-csak a bálványozást honosította meg országában," hanem mi-után testvéreit mind legyilkoltatta, só'goráv.al Jénámmal szoros frigyre, lépett. Ennek következtében Libna, papi város elszakadt tőle, síit az edómiak is függetlenítették m a g u k a t . .Az a kísérlet, hogy újra meghódítsa őket, minden eredmény

nélkül maradi. Az árab.ok szintén betörtek országába, kijv Jeruzsálemet elpusztították, a király nejeit, • gyermekeit pe-dig a kincsekkel együtt elhurczolták, s csak Atálja mene-kült még Aházja nevíí fiával ogyütt." Végre Jóráni borzasztó betegségbe esett, mélyben két évig sínlödüft, "s csak a halál vetett véget szenvedéseinek.

. Aházja (883.) alig egy .esztendeig tartó uralkodása alatt a bálványozás J ú d á b a n még inkább elterjedt, dórámmal, Iz-rael országának királyával, ki n a g y b á t y j a Volt, frigyre-lépett 'és Hámot birtokáért támadó háborút indítottak Hazáéig

damasz-kuszi király ellen, ki II. Benadád utóda Volt. E háború sze-rencsétlenül végződött mind a két uralkodóra nézve, mert

Jó-• rám Rámottól megsebesülte« kényszerült-visszatérni JeZráelbe:

hová A h á z j a is követte, öt. Ezalatt Jéliá,. az egyesült zsidó csa.-patok fővezére, oly sikerrel folytatta a vár ostromát, hogy Rámol Jéliú kezébe kerültj kit Elizeus egyik tanítványa által királylyá kenetett. Minthogy-a sereg is elismerte öt, J é h ú Jezraelbe'sie-tett, hol a semmi rosszat nem sejtő Jóüámot egy nyíllal lelőtte.

Aházja elmenekült ugyan, de Jibleámban szintén megsebe-sült, s először Megiddóba, majd Szamáriába vitték, hol Jéliú a rejtezk'edöt felkutatta s negyvenkét kirájyi berczeggel együtt megölette. A prófétagyilkos -Izébelt is utolérte a bün-tetés, mert a fölkelők a királyi palota ablakából az utczára vetették, s lovaikkal egészen összetfpratták. így teljesült be az a jövendölés, melyet Illés próféta A h á b n a k és

csa-54. §. A tálja (883—878.) é s. J ó á s .

Alig vette "hírül Atálja, fiának, A b á z j á n a k halálát, már

* is arra törekedett, hogy J ú d á b á n a királyi hatalúiat magá-. hoz ragadjamagá-. E czélból nemcsak a bálványozást engedte

meg, hanem A h á z j a egész nemzetségét kiirtatta, úgy hogy csak ennek legkisebb Ha, az egy éve's Jóas menekült meg

•nz erőszakos haláltól. Józabuf, Aházja húga, Jojáda főpap-nak neje ugyanis a gyermeket d a j k á j á v a l együtt a

temp-• lom egyik mellékhelyiségében elrejtette, és titokban fölne-veltette. Atálja erőszakoskodásai általános elégületlenséget szültek, mit az isteni tiszteletnek eltiltása a jeruzsálemi templomban, még inkább fokozott. Jojáda tehát összeeskü-vést szőtt a bitorló -ellen, s miután a hadsereg, a nép és a

papság nagy részét megnyerte, .a h a t éves Jóást a templom előcsarnokában királylyá kiáltotta ki s azonnal ünnepiesen . Megkoronázta. Atálja, ki a nép örömujjongásának hallatára - n templomba futott, a palota mellett kivégeztetett.

A kiskorú J ó á s helyett (878—838.) J o j á d a főpap kor-mányzott s míg e kiváló férfiú élt, kinek a király nemcsak trónját, hanem életét is köszönhette, áldásos volt uralma.

Eerontatta a n a g y a n y j a által felállított -bálványokat, az is-teni tiszteletet helyreállította Jeruzsálemben, hol a temp-lomot új arany és ezüst edényekkel láttatta el, s a- közren-det* is megszilárdította. Midőn azonban Jojáda százharminez ' év.es korában elhunyt, a király nagyrészt pogány

tanácso-sokkal vette magát körül, s ő 'maga is bálványozóvá lön.

Zakarjás papot, ki e miatt szemrehányást tett a fejedelem-nek, a templomban agyonköveztette. Ez a kegyetlenség nagy visszatetszést szült a népben, melyet még az is növelt, hogy a, szírok, Hazáéi vezérlete alatt Gát városát elfoglalván, Jeruzsálem ellen nyomultak, s annak egy részét szintén k e

-8 6 . A J É H Ú - N E M Z E T S É G .

zökre kerítették. Jóás csak a templom kincseinek átadásá-val birta az ellenséget elvonulásra, de a békét nem sokáig;

élvezhette, mert uralkodásának negyvenedik évében, saját szolgái meggyilkolták.

• . %

55. §. A Jéhú-nemzetseg (883—772.)

Jéhú, ki a király gyilkosság által elfoglalt trónt erő-szakkal igyekezett megtartani, Isten bosszuló ostorának te-kinté magát, s Aháb egész nemzetségét kiirtotta. A királyi család megsemmisítése által megveté alapját a n n a k az ura-lomnak, mely a leghuzamosabb és leghatalmasabb volt Iz-rael országának történetében. Elizeus próféta befolyásának engedve, a Baál-tiszteletet megtiltotta s a pogány p a p o k a t leölette ugyan, a mi erőszakos jellemének egészen megfe-lelt, de e tettét nem a vallásos buzgalom, hanem az önzés sugalta. Eléggé bizonyítja ezt az a föny, hogy az Apisz-tiszteletet országában továbbra is megtűrté. J é h ú huszon-nyolcz évig tartó uralmát (883—856.) főkép a trón megerösíté-' sére használta föl. Míg azonban e törekvése befelé teljesen sike-rült, külellenségei, nevezetesen a szírok Hazáéi vezérlete alatt legyőzték öt, s az egész keleti Jordán-tartományt'elfoglalták.

Fia, Jóakáz (856—840.) szintén szerencsétlenül bar-1

czolt Hazáéi, s ennek fia, LII. Benadád ellen, ki többször az országba tört s a folytonos háborúk által a királyságot annyira meggyöngítette, hogy J ó a k á z n a k uralkodása vége felé csak ötven lovasa, tíz hadi szekere s tízezer gyalogosa maradt. Utóda, Jód* (840—824.) azon fáradozott, h o g y az elődeinek uralma alatt meggyöngült haderőt újjászervezze, s a királyságtól elfoglalt országrészeket visszaszerezze. Ez a törekvése teljesen sikerült is, de előbb Amázjával, J ú d a királyával kellett megküzdenio, ki az edómiak legyőzése után annyira elbizakodott, hogy hadat üzent J ó á s n a k is, A háború J ú d a országának leveretésével végződött, s Jónás próféta, ki Elizeus iskolájához tartozott, most arra

buzdí-A J É H É - N E M Z E T S É G . 87

totta Jóást, hogy a szírok ellen indítson háborút, s egyúttal ízraei győzelmét is megjövendölte. A jóslat csakugyan teljesült, niert Jóás három ízben megverte Benadád csapatait, és nundazokat a városokat visszafoglalta, a melyeket J ó a k á z elvesztett volt.

11. Jeróbeám (824—783.) a legszerencsésebb uralkodók egyike vala Izraelben. Hosszú kormányzata alatt számos győzelmet aratott a szírok fölött, melyek által nemcsak Damaszkuszt és Hámátot hódította meg, hanem teljesen visszaállította a királyság régi határait. Alatta az ország uj virágzásnak indult ugyan, de a diadalmámor a népet el-bizakodottá tette. Az erkölcstelenség, tobzódás roppant mér-téket öltött, s Ámósz és llózea próféták intései gyümölcste-leniil hangzottak el. Az ország rohamos léptekkel sietett a bukás felé, mely az erkölcsök lábbal tiprásának természetes következménye lett. E n n e k jeléül kell tekintenünk azt az interregnumot is, mely II. Jeróbeám halála után tizenegy évig tartott, s Izrael országát folytonos belzavarok szín-helyévé tette. A villongások miatt II. Jeróbeám fia, Zakarja csak 772-ben foglalhatta el apja trónját, melytől azonban Salhim már hat hónap múlva megfosztotta, s a királyt ki-végeztette. Ily erőszakos véget ért .léhának uralkodói háza, melynek ő is erőszakossággal veté meg alapját.