Y. SZAKASZ
VI. SZAKASZ
46. Dávid vétkei"; Absolon és.Séba lázadása
Dávid az ingadozó királyi tekintélyből és puszta czím-l>Öl, isten segítségével erős kormányhatalmat alkotott, mely által á választott' népet az idegenek előtt tisztelet t á r g y á v á lette. De fényes uralkodására mégis homályt vet az a
• vetek, melyet az emberi természet gyengeségénél fogva .elkövetett. • .
Még az ammóniak ellen vívott háború idején történt, hogy Dávid - a hetíta l'fiának feleségét, Batsébát rendkívüli szép-ségé miatt magához vette, s hogy bűnös viszonya titokban maradjon, Uf iát Rabbah ostrománál Joáb által oly veszélyes helyre állíttatta, hogy oda kellett vesznie. Nátán próféta e rút vétek miatt szigorúan megdorgálta Dávid királyt, ki bűnét megbánva, bocsánatot nyert ugyan Istentől, de a büntetést még ^em kerülhette el, mert az a gyermek, kit Batséba először szült, nem sokára meghalt, Dávid legidősebb ha, Amnon pedig saját húgát, Táni.árt meggyalázta. Absolon, hogy testvére gyalázatát megbosszulja, Amnont Baál-Házórba, birtokára csalta, hol szolgái által 1030. t á j á n meggyilkoltatá, mire nagyatyjához, Tahnai, gesszúri fejedelemhez menekült, hol huzamos ideig tartózkodott. J o á b n a k sikerült ugyan Dávidot Absolonnal kibékíteni, de a kibékülés csak lát-szólagos volt.
A visszatérő Absolon Jeruzsálemben minden befolyását
7"2 A B S O L O N É S S É B A L Á Z A D Á S A .
a r r a használta föl, hogy a trónt magának mcgsz&rezzo. A.
nép egy része elégedetlen lévén az új állapotokkal, a. me-lyekbe Dávid uralma j u t t a t t a , Absolon ezt a körülményt ügyesen kizsákmányolta," s az elégületlenséget annyira szította a t y j a ellen, hogy midőn Ahitófel, Dávid legtekintélyesebb tanácsosa-és Amá&a is p á r t j á r a állt, elérkezettnek hitte az időt, hogy nyíltan kitűzze a lázadás zászlaját..
Absolon azon ürügy alatt, hogy egy régibb fogadalmát a k a r j a beváltani, Jeruzsálemből eltávozott s Hebrohban ki-rálylyá kiáltatta ki magát, mire nagy sereget g y ű j t ö t t és a t y j a ellen indult. Dávid, ki nerii bízott Jeruzsálem lakosai-ban, csekély számú párthíveivel átkelt a Jordánon, s Moha-, náimban azon fáradozott, hogy összegyűjtse embereit. Abso-lon, ki ezalatt a királyi trónt elfoglalta, serogével a t y j a ellen indult. Dávid csapatait három részre osztva, a lázadók olé.sie-tett, de megparancsolta, hogy kíméljék meg fia életét. A két sereg a Jordán p a r t j á n , Efraim erdejében találkozott, s a király harczban edzett katonái csakhamar legyőzték Ab§olonriak rosszul fegyverzett paraszt-csapatait. A hálátlan fiú öszvérén igyekezett menekülni a küzdő térről, de hosszú hajánál fogva egy terebélyes cserfa ágain függve maradt, míg áz öszvér
elfutott alóla. J o á b vezér erre háromszor átdöfte a tehetet-len Absolont, kit Dávid sokáig siratott.
Az éfraimi ütközet azonban nem vetett véget a láza-dásnak, mert egy Séba nevü férfiú Benjámin nemzetségé-ből tovább folytatta a harczot. Dávid Joábot küldé az elé-*
gületlenek ellen, kik mindenünnen kiszorítva, utoljára Ábel-bet-Máaka városába vonultak. J o á b ostrom alá fogta a lá-zadókat, mire a város lakói, hogy a fenyegető veszély elöl meneküljenek, Sébát megölték s fejét a vár faláról J o á b n a k ledobták. Ezzel egészen véget ért a lázadás, mert I z r a e l ú j r a meghódolt Dávid előtt, ki nagylelkűén megbocsátótt ellenségeinek.
D Á V I D K O R M Á N Y Z A T Á N A K V É G E . 73
47. §. Dávid kormányzatának vége.
Mintán Dávid ismét megerősítette a királyi trónt, azt a megbízást adta Joáb fővezérének, hogy népszámlálást tart-son birodalmában. Joáb csaknem tíz hónapig volt ezzel a munkálattal elfogbilva, s kitűnt, hogy Dávid egy milliónál nagyobb haderő fölött rendelkezik, mi elbizakodottá, tette őt. Isten azonban azzal büntette a király kevélységét, hogy döghalált küldött a népre, mely néhány nap alatt hetven-ezer embert-elpusztított. Dávid megalázódva nyugodott meg
Isten a k a r a t á n , kit arra kért, hogy szüntesse meg a borzasztó csapást, mire a pestis a Mórla hegyen, Areuna nevű ember szérűjén véget ért. Dávid hálából megvásárolta ezt a telket, hol oltárt emelt, s miután áldozatot mutatott he, megparancsolta, hogy ott építsonok templomot Isten tiszteletére.
Dávid végső napj<\it még egy családi viszálkodás ke-serítette meg. Legidősebb fia,. Adonia, azon volt, hogy apja halála után ő legyen a királyi trón örököse, s e tervének Abjatár főpapot és Joáb fővezért is megnyerte. Midőn Dá-vid betegen feküdt, Adonia Jeruzsálem közelében, a Róyel for-ráshoz tanácskozásra hívta párthíveit, minek hírére Nátán proféba, Batsébát Dávidhoz küldötte azzal a kérelemmel, hogy Salamon fiát kenesse föl királvlyá. Dávid beleegyezett, mire Salamont a király öszvérén a Gíhon forráshoz vitték, hol Szádójc főpap, ki a szent sátorból magához vette az olajos szarut, királylyá kente öt. Adonia e hírre, párthíveitől elhagyatva, megrémültön az oltárnál keresett oltalmat, míg á nemzet nagyjai a királyi palotában Salamonnak azonnal meghódoltak.
Dávid ez esemény után nem sokára, uralkodásának negyvenedik évében, lvr. e. 1015-ben meghalt, s a Szijón hegy délkeleti oldalában temették el őt.
t i
7 4 S A L A M O N K I K A J j Y .
48. §. Salamon király.
(Ivr. e. 1015—975-ig.)
Sálamon, (máskép Jedidia) alig húsz éves korában lé-pett á királyi trónra, s uralkodásának fögondját eleinte az képezte, hogy hatalmát ellenségeivel szemben megszilárdítsa.
E czél elérése végett kezét még rokonvérrel is kénytelen volt beszennyezni, mert bátyja; Adpnia trónkövetelökép lé-pett föl az ifjú király ellen, 3 Joáb hadvezér Abjatár főpap-pal együtt Adonia pártjához szegődött. Salamon, hogy a bekövetkezhető polgárháborúnak elejét vegye, Adoniát Jo-ábbal együtt Bénája által a szent sátorban leszúratta, a fő-papot pedig Anátótba száműzte. Miután a fondorkodók meg-voltak semmisítve, Salamon Gíbeonba ment, hol a régi frigy-sátor állott, s nagyszerű áldozatokat mutatott be az "Úrnak, hogy az ég segedelmét kiesdje. Isten kedvesen .fogadta a király áldozatát, kinek bölcsességet, hatalmat és áldást ígért, ha mindenkor megtartja az ö törvényeit.
Salamon minden igyekezetéi arra fordította, hogy or-szágát, mely ekkor állt hatalmának tetőpontján, á béke ál-dásaiban részesítse. Bölcs, szelíd és szerencsés kormányzata az Isten tiszteletének emelésén kívül főkép arra irányult, hogy országában q,z anyagi jólétet emelje. E ' czélból. nem-csak Egiptommal lépett kereskedelmi viszonyba, hanem tí-ruszi hajósok által Ezióngéberből nagy kiterjedésű tengeri kereskedést űzött Ofírba, az idegen kereskedőkre nagy vá-mokat rótt, s az ország több helyén t á r h á z a k a t és- árúcsar*
nokokat építtetett. Ezen intézkedések folytán a' királyi kincstár egyre gyarapodott, a nép jóléte-szintén emelkedett, , s lehetővé, vált ama nagyszerű épületek létesítése, íiielyek Salamon kormányzatát a zsidó nép történetében örök időre emlékezetessé tették. A bölcs király alkotásai közt leginkább az a fényes templom vonja magára figyelmünket, melyet Dávid óhajtása szerint Jeruzsálemben, a Móría hegyén Kr. e.
S A L A M O N K I R Á L Y . 7 5
1011—1004-ig építtetett, s melyhez a szükséges anyago-kat és mestereket Híram, tíruszi királytól szerezte. A tem-plom hét évi szakadatlan m u n k a után elkészülvén, Salamon az összesereglett nép jelenlétében nagy pompával fölszen-teltette, s a hét napig tartó ünneplés alatt gazdag áldoza-tokat mutatott be az Ú r n a k .
Salamon házassági összeköttetés által is igyekezett ha-talmát gyarapítani. Nőül vette az egiptomi király leányát, kinek kedvéért gyönyörű királyi palotát építtetett, melyen tizenhárom évig dolgoztak. E palotában Salamon oly rend-kívüli fényt fejtett ki, hogy híre messzi földre tovaszárnyalt, s a hatalmas Sába királynéja is nagy kísérettel Jeruzsá-lembe ment, hogy Salamon királyi pompájának szemtanúja lehessen. Azonban e fényűző építkezések mellett nem feled-kezett meg oly müvek alkotásáról som, a melyek országá-nak erősítését czélozták. F a l a k k a l vétette körül nemcsak Jeruzsálemet, birodalmának fővárosát, melyet Miliő nevű védniüvel látott el, hanem más hadászati fontossággal biró helyeket, mint Bethórónt, Házort, Megiddót és Tadmórt is megerősíttette. Hogy a békét állandóan biztosítsa s uralkodói tekintélyét növelje, Salamon állandó hadsereget tartott, mely
a nagyszámú gyalogság mellett tizenkétezer főre menő lovas-ságból, és ezernégyszáz csataszekérböl állott, melyek az ország-több pontján voltak elhelyezve.
Salamon ez intézkedései üdvös befolyással voltak u g y a n a zsidó népre, mert föllendítették a kereskedelmet és ipart, a müérzéket pedig megfinomították alattvalói között, de ká-ros következményei sem m a r a d t a k el. U d v a r á n a k fénye,, szabad életmódja, mely élete végső éveiben kicsapongássá, sőt bálványozássá fajult, rossz példa volt nemzetére, mely szintén élvbajhászóvá lett. A roppant adók és robotok miatt, a melyekkel a népet fényűző építkezései folytán terhelni volt kénytelen, örökös elégületlenség lappangott, melyet titokban Jeróbeám királyi kincstartó is szított, mivel Ahia, silói próféta azt jövendölte neki, hogy ő lesz tíz nemzetség
7 6 S A L A M O N K I R Á L Y . 76
királya. Midőn Salamon erről értesült, bosszút forralt Jeróbeám ellen, ki elmenekült és Szezonkisz, egiptomi királynál kere-sett oltalmat. Az általános elégületlenség következménye volt az is, hogy az edómiak, valamint Damaszkusz városa • függetlenekké tették magukat. Salamon uralkodásának nogy -venedik évében, K r . e. 975-ben hunyt el, s a trónt leg- . idősebb fiára, Rehábeámra (Róboám) hagyta.
Jegyzet. Salamon temploma, mely nem annyira nagysága, mint pa- ] zar fénye által tíínt ki, Szijón hegyével szemközt, a keletre fekvő Mária-halmon állt. A tulajdonképeni templomépület kétszer oly nagy volt, mint a frigy-sátor s ugyanolyan beosztással is bírt- Magassága harmincz ölnyi, , hosszúsága hatvan ölnyi, szélessége pedig húsz ölnyi volt. Az építéshez szükséges köveket részint a Libánon hegységében, részint Jeruzsálem kö-zelében törték, míg a gerendákhoz használt czédrus- és egyéb építő-fákat a Libánon erdeiben vágták s a tengerig szállították. A fákat innét a Karmel előfok körül egész Joppéig úsztatták, honnét tengelyen vitték rendeltetésük helyére. A faragott kövekből épült templomot egy fal két részre, a legszentebbre és a szent helyre osztotta. E közfalon volt a vad olajfából faragott ajtó, melyet kék, fehér és vörös színű selyemkárpit borí-tott. A templom belseje czédrusfa táblázattal volt kirakva, melyet arany pálmalpvelek és virágok díszesítettek, míg a padlózatot színes márvány-lapok képezték.
A legszentebben a frigyszekrény foglalt helyet, mely a két roppant nagyságú, aranyozott kérub szárnyaival volt betakarva. A szent helyen a czédrusfából készült és megaranyozott füstölő oltár, tíz aranyozott asztal az áldozatkenyerek számára, és ugyanannyi arany gyertyatartó állott, me-lyek két sorban voltak felállítva. A templomot három felöl a háromemeletes papi lakások s egyéb mellék-épületek környékezték, s az ezek által határolt kisebb tér a papok tornászát, a nagyobb pedig a nép tornáczát képezte. A papok tornáczában egy nagy rézoltár állt az égő áldozatok számára, továbbá a réztengernek nevezett és állati alakokkal díszített mosdó kád, melyhez öt kisebb, kerekeken nyugvó- medencze tartozott. A templom főbejáratához kelet felöl egy födött csarnok alatt kölépcsőzet vezetett, mely előtt két hatalmas érczoszlop, a Jákin (szilárdság) és Boáz (erősség), mint a temp-lom épületének jelvénye állt. Az istentiszteleti edények, füstölök, lámpák mind aranyból voltak, hogy méltóak legyenek Istenhez, a kinek szolgá-latára voltak szentelve.
Z S I D Ó O R S Z Á G K E T T É S Z A K A D Á S A ; R E H Á B E Á M É S J E R Ó B E Á M . 77"
I I . F E J E Z E T .
J ú d a és Izrael o r s z á g a i n a k k i r á l y a i az asszíriai f o g s á g i g , Kr. e. 9 7 5 — 7 2 2 - i g .
49. §. Zsidóország kettészakadása; Rehábeám és Jeróbeám.
Az a feszült viszony, mely a zsidó nép déli és északi törzsei közt régibb idő óta fennállt, de legélesebben Dávid trónraléptekor nyilvánult, Salamon halála után az ország kettészakadására vezetett. Rehábeám (975—958.) ugyanis, midőn a trónt elfoglalta, Szikembe országgyűlést hirdetett, hogy ott az összes törzsek hódoljanak neki. A nép sokalván azokat az adókat, melyekkel Salamon megterhelte, arra kérte az új királyt, hogy könnyítsen sorsán. Az idősebb tanácsosok azt javasolták Rehábeámnak, hogy teljesítse a kérelmet, de ö a könnyelmű ifjaktól körülhálózva, tapintat-lanul azzal fenyegette a nemzetet, liogy még súlyosabb ter-heket ró reá. E megfontolatlan nyilatkozatra a lappangó elégületlenség nyíltan kitört, s Júda, Benjámin és Simeon nemzetségének kivételével a többi törzs mind fellázadt, s miután Jeróbeámot Egiptömból visszahívta, királylyá kiáltotta ki. Rehábeám most Adorámot küldé a zendülök lecsillapítá-sára, de a lázadók agyonkövezték a követet, s a király is csak futással menthette meg életét. Rehábeám erre mintegy száznyolczvanezer karczossal indult a pártütők ellen, azonban Semaja próféta visszavonulásra bírta őt, s így megkímélte a véres testvérháborútól nemzetét, mely a jobbérzclmü férfiak minden igyekezete daczára is kettészakadt, minek szomorú következménye a századokig tartó egyenetlenség és vallási harez, sőt végre a birodalom elpusztulása lett.
Jeróbeám (975—955.) mint ellenkirály azonnal egye-síté az elégületlen törzseket, melyekből J ú d a országától
füg-7 8 R E H Á B E Á M É S J E R Ó B E Á M .
getlen királyságot alapított, s Izrael, vagy Éfraim országá-n a k országá-nevezett. Székhelyül Szikemet, később pedig Tirzát választá, s minden eszközt megragadott, hogy uralmát szilárdítsa. E politikai czél elérésére nemcsak több várost meg-erősített, és állandó örséggel látott el, minthogy Rehábeám támadásától kellett tartania, hanem a népet J ú d a országá-tól elidegeníteni igyekezett. Dán és Betel városokban ogip-tomi isteni tiszteletet honosított meg, s a r a n y b o r j ú k a t állíttatott fel, hogy alattvalóit a jeruzsálemi templom láto-gatásától elvonja. Még az ünnepek idejét is önkényesen meg-változtatta, hogy azokat ne a judeaboliekkel üljék meg. Mi-vel a papok nem a k a r t a k e bálványozó isteni tisztelet be-hozatalához segédkezet nyújtani, a népből .Teróbeám maga választott ki papokat, mire Jehova törvényes papjai és a lé-viták J ú d a országába költöztek.
A kevélységében megtört Rehábeám eleinte híven szol-gált az Istennek, de midőn uralma Júda országa fölött, főkép a bevándorolt papok és léviták igyekvése folytán megerő-södött, s Jeróbeám példájára több várat építtetett és soregét megszaporította, — anyja, a pogány Náma bálványozásra csábította öt. E n n e k büntetéséül Szezonkisz (Sisák) fáraó 971-ben nagy sereggel tört J ú d a országába, hol több vá-rost, sőt magát Jeruzsálemet is elfoglalta, s a templom kin-cseit, valamint a salamoni testőrség arany vértéit magával vitte, az országra pedig évi adót vetett. Rehábeám tizenhét évi uralkodását főkép a Jeróbeánmial való szüntelen tor-zsalkodás jellemzi, melylyel azonban még sem jutott ered-ményhez, mert az Ú r megvonta töle segítségét.
50. §. Júda és Izrael országának királyai, Kr. e. 975—916-ig.
Rehábeám halála után J ú d a országában fia, Abiám lé-pett a trónra, ki csak három évig (958—955.) uralkodott.
Rövid kormányzatát az a fényes diadal teszi nevezetessé, melyet Szamáriánál Abiám, Jeróbeámnak az övénél kétszerte
J Ú D A É S I Z R A E L O R S Z Á G Á N A K K I R Á L Y A I . ' 7 9
nagyobb serege fölött aratott, miután hiába szólította fel őt, hogy neki, mint törvényes királynak hódoljon. E győze-lem folytán több város kelült J ú d a birtokába.
Abiám halála után fia, Ás?a (955 — 914.) örökölte a trónt, kinek uralkodását főkép a Jehova iránti buzgóság jellemzi. Lerontatta a bálványokat, melyeknek tiszteletét
halálbüntetés terhe alatt eltiltotta, a templom kincstárát gaz-dagította, s népét esküvel kötelezte arra, hogy hű marad Istenhez. A közrend és nyugalom helyreállítása som kerülte ki figyelmét, mely czél elérésére több várost megerősíttetett, seregét pedig megnövelte s kellően fölfegyverezte. Ez intéz-kedések által képessé lön országának ellenségeivel is meg-küzdeni. Midőn Szerák, egiptomi király 740-ben százezer emberrel J ú d á b a tört, Ásza őt Marézánál egy véres ütkö-zetben megverte s egész Gefárig űzte; mire roppant zsák-mánynyal tért vissza Jeruzsálembe. E nagyszerű győzelem következtében Izrael országának lakói közül sokan Ászához pártoltak, mi ismét új háborúra vezetett. Baésa, Izrael ki-rálya ugyanis Rámát. mog. a k a r t a erősíttetni, hogy innét .alattvalóit a Jeruzsálembe níenéstöl visszatarthassa. E
ter-vet Asza a k k é n t hiúsította meg, hogy I. Benadád, szíriai királyt a templom kincseivel megvesztegetve, reábírta, hogy Izrael országát t á m a d j a meg. Míg .ekként Baésának a szírok eHen kellett harczolnia, Ásza a készlétben levő anyagokkal
Géba és Miczpa városokat erősítette meg Izrael ellen. Nyo-masztó uralkodása később nyugtalanságot idézett elő, mely-nek lecsillapítása végett fiát, .Josafátot társuralkodóul maga mellé vette,'.
Jeróbeámpt fia, Nádab (955-^-952.) követte Izrael or-szágának trónján, ki egészén- a t y j a nyomdokain haladt, s a népet a bálványozásban megerősítette. Királysága csak rövid ideig tartott, mert midőn a filisztiek egyik városát, Gibetont ostromolta, hadvezére, a hatalomravágyó Baésa öt orozva megölte s magát királylyá kiáltatta ki. Baésa, (952—930.) hogy az erőszakkal szerzett trónt megtarthassa, Jeróbeám
8 0 Á H A B K I R Á L Y É S I L L É S P R Ó F É T A .
egész nemzetségét kivégeztette, mit az Ú r Ah ¿a próféta ál-tal inogj övendöltetett. Miután székhelyét Tirzába tette, foly-tatá a harezot J ú d a országa ellep, s a bálványozást is fen-tartotta. Jé hu próféta e miatt tudtára adta, hogy családja nem sokáig marad a trónpn, mire Baésa megölette öt. Hu-szonnégy évi kormányzata után fia, Elnh következett, (930—928.) a kin a jövendölés csakhamar beteljesült, mert uralkodásának második évében, Zimri, a lovas csapatok vezére a királyt családjával együtt meggyilkolta.
A vérrel szerzett királyi széket Ziinri sem sokáig*
t a r t h a t t a meg, minthogy a Gibetonban táborozó sereg Ont-fit kiáltotta ki fejedelemnek, s midőn ez a Tirzába zárko-zott trónbitorló ellen indult, Ziinri magára gyújtotta a ki-rályi palotát, melynek égő romjai maguk alá temették öt.
Uralma csak hét napig- tartott. A •Zimrihez ragaszkodó párt azonban nem nyugodott, hanem Tebnit állította föl ellen-királyul, kit Omri csakhamar legyőzvén, tizenkét éven ke-, resztül (928—916.) békésen uralkodott. Miután hat évig Tirzában székelt, 622-ben a Szamár ia (Somron) begyen új várost építtetett, s azt a hegyről nevezte el. Ez időtől fogva Szamária szolgált Izrael királyainak állandó székhelyül.
51. §. Aháb király és Illés próféta.
Omri halála után fia, A/láb (916—896.) örökölte Izrael királyi székét, kinek uralkodásához a legszomorúbb esemé-nyek fűződnek. Kormányzatát nemcsak a bálványozás és erkölcstelenség roppant elterjedése, hanem igazságtalanság és erőszakosság is jellemzi. Neje, Izébel, a szidoni királynak, Elbáinak leánya, az egiptomi Apisz-tisztelet mellett a Baál-kultuszt is meghonosította, sőt Ászturte tiszteletére mindenütt ligeteket ültettetett, hol a bálványozásba merült izraeliták a legrútabb kicsapongásokat űzték. A prófétákat, kik ez er-kölcsi sülyedésért a királynak heves szemrehányást tettek,
Á I I Á B K I R Á L Y É S I L L É S P R Ó F É T A . "81
kivégeztette, s Illés próféta is csak a magányba rejtőzés ál-tal menthette meg életét.
E rendkívüli férfiú t u d t á r a adván Ahábnak, hogy go-noszsága büntetéséül három évig t a r t ó éhség és szárazság fogja az országot sújtani, eltávozott s előbb a Kái'it .patak mellett, később pedig Smrepta városban vonta meg magát.
A három évi szárazság csakugyan bekövetkezett, S midőn a szükség a legnagyobb fokra hágott, Illés az Úr paran-csara ismét megjelent AháJb királyi udvarában, s arra kérte ót, liogy bízza istenítéletre, vájjon Jehova, vagy Baál le-gyon-e az Úr Izraelben. A próba Kármel hegyén megtör-tént s a Baál-papok ellen ütött ki, mert míg az ő áldozatuk érintetlenül maradt, Illés áldozatára tűz szállt alá az. égből.
# |E csoda láttára a nép megtért s a szárazság is véget' ért, n király pedig a Kisón folyónál négyszázötven pogány pa-pot leöletett. Izébel azonban bősszúért lihogett s Illés éle-tere. tört, úgy hogy a próféta először Borsabéba, majd a llóreb hegyére volt kénytelen menekülni, hol az Úr lágy
8.zellö képében csodásan megjelent és meghagyta neki, hogy Damaszkuszban I I . Benadád helyett Hazáéit, Izraelben pe-dig Jéliút k e n j e föl királylyá.
Aliáb uralkodása alatt két ízben viselt háborút II. Be-nadád királylyal, ki Izrael országát haddal megtámadta, de az izraeliták mind a k é t támadást gyözolmeson visszaverték.
A király azonban a helyett, hogy e diadalokat kizsákmá-nyolta volna, szövetséget kötött ellenfelével, hogy háborítat-lanul űzhesse erőszakoskodását, melyben m á r alig ismert ha-tárt. A h á b a legvérlázítóbb kegyetlenséget a derék Náboton kö-vette el, kit Izébel tanácsára hamisan felségsértésröl vádol-tatván, agyonköveztetett, hogy szőlejét a saját királyi kert-jéhez csatolhassa. Illés e miatt t u d t á r a adta a királynak,
hogy szigorú büntetés éri őt nejével együtt, mi nemsokára be is következett, mert midőn I I . Benadád a Hámot nevű erősséget, mely a keleti Jordán-tartomány kulcsa volt, Izrael j a v á r a átadni vonakodott, A h á b Jósafát, júdai királylyal
Szekrény! : A bibliai könyvek igm. I. k. fi
'•a, ' . il«''
82 J Ó S A F Á T , J Ú D A K I R Á L Y A .
szövetkezve, ostrommal a k a r t a Rámotot megvenni. E válla-lata azonban szerencsétlen véget ért, minthogy a vár előtt egy nyíl halálosan megsebesítette Ahábot, ki Szamáriába vi-tette magát, hol sebében 896-ban meghalt.