Y. SZAKASZ
VI. SZAKASZ
56. Júda királyai, Amázja, Izia, Jóatám és Aház
buzdí-A J É H É - N E M Z E T S É G . 87
totta Jóást, hogy a szírok ellen indítson háborút, s egyúttal ízraei győzelmét is megjövendölte. A jóslat csakugyan teljesült, niert Jóás három ízben megverte Benadád csapatait, és nundazokat a városokat visszafoglalta, a melyeket J ó a k á z elvesztett volt.
11. Jeróbeám (824—783.) a legszerencsésebb uralkodók egyike vala Izraelben. Hosszú kormányzata alatt számos győzelmet aratott a szírok fölött, melyek által nemcsak Damaszkuszt és Hámátot hódította meg, hanem teljesen visszaállította a királyság régi határait. Alatta az ország uj virágzásnak indult ugyan, de a diadalmámor a népet el-bizakodottá tette. Az erkölcstelenség, tobzódás roppant mér-téket öltött, s Ámósz és llózea próféták intései gyümölcste-leniil hangzottak el. Az ország rohamos léptekkel sietett a bukás felé, mely az erkölcsök lábbal tiprásának természetes következménye lett. E n n e k jeléül kell tekintenünk azt az interregnumot is, mely II. Jeróbeám halála után tizenegy évig tartott, s Izrael országát folytonos belzavarok szín-helyévé tette. A villongások miatt II. Jeróbeám fia, Zakarja csak 772-ben foglalhatta el apja trónját, melytől azonban Salhim már hat hónap múlva megfosztotta, s a királyt ki-végeztette. Ily erőszakos véget ért .léhának uralkodói háza, melynek ő is erőszakossággal veté meg alapját.
88 A M Á Z J A , Ű Z I A É S J Ó A T Á M .
reákényszeríttetvén, Bet-Sémesnél 825. táján Amázja seregét teljesen szétverte, öt magát pedig elfogta. A győzelmes
Jóás most fogoly g y a n á n t vitte ellenfelét Jeruzsálembe, mely-nek falait j ó részben lerontatta, a templomot kirabolta, s a királyt csak kezesek és váltságdíj mellett bocsátotta szaba-don. Amázja a vereség után még tizenöt évig uralkodott.
Minthogy később a bálványozásra tért, összeesküvést szőt-tek ellene, mely elől szökés által a k a r t megmenekülni. Az elégületlenek azonban Lákisnál utolérték s megölték öt, utódjává pedig tiát, a tizenhat éves Úziát (Oziás) válasz-tották.
Űzia vagy Azarja kormányzata (810—758.) eleintén szerencsés volt. Jeruzsálemnek lerontott falait nemcsak hclyreállíttata, hanem tornyokkal és vető gépekkel ellátta, a hadsereget megszaporította s jól fölfegyverezte, a síkokon pedig őrtornyokat építtetett. Alatta a földmívolés és barom-tenyésztés is nagy lendületnek örvendett. Miután népe kel-lően megeiösödött, háborút indított a tilisztiek ellen, k i k n e k több városát, Gátot és Aszdódot bevette. Az arabokkal is szerencsésen harczolt, mert Gurbálnál megverte Őket, míg az ammóniakat évi adó fizetésére kényszerítette, s az edó-mitáktól az élati kikötőt visszaszerezte. Ezek a fényes győ-zelmek azonban oly elbizakodottá tették őt, hogy végre a főpapi hivatalt is magához igyekezett ragadni, s a templom-ban ö a k a r t a az áldozatot bemutatni. E miatt súlyos beteg-ség j ö t t reá, mely arra birta őt, hogy az ország ügyeitől visszavonulva, jámbor fiára, Jóatámra hagyja a kormányza-tot, ki a p j á n a k 758-ban történt halála után a királyi korona örököse lett.
Jóatám, (758—742.) a királyság megszilárdításának m u n k á j á t illetőleg a t y j a nyomdokain haladt. A fővárost meg-erősítette, J ú d a hegyein s erdeiben több erödöt építtetett, míg jámborságáról az tanúskodik, hogy a jeruzsálemi temp-lom felső k a p u j á t díszesebbé tette. Az ammóniták ellen si-kerrel harczolt s őket három évi adófizetésre kötelezte, mi
A M Á Z J A , ŰZI A, J Ó A T Á M KS Á H Á Z . 8 9
által a kincstárt gyarapította, tekintélyét pedig nagyra nö-veli»;. De az erkölcsi romlottságnak és bálványozásnak nem volt képes gátot vetni, mely ellen Jezajás próféta is hasz-talanul emelte föl tiltakozó szavát. Uralkodásának vége felé a szír háború vette kezdetét, .melynek izgalmai közt, 742-ben elhunyt.
A derék Jóatámot istentelen íia, Aház követte a tró-non (742—727.), kinek kormányzata valódi szerencsétlenség volt a zsidó nemzetre nézve. Rékait, Izrael országának, s Reztn; Szíriának királya már régebben megegyeztek, hogy
•ládát megsemmisítik s Aház alatt be is. törtek az országba, m e l y n e k egy részét elfoglalták, s végre Jeruzsálemet fogták ostrom alá. A fővárost azonban nem sikerült bevenniök, mert a lakosság mintegy, százhúszezer ember élete árán felszaba-dította az ostrom alól, mire az ellenség mindent elpusztítva,
s 'gen sojc foglyot magával hurczolva, kivonult az országból.
De Aliáz mégsem élvezhetett békét, minthogy az ódonnak szintén megtámadták J ú d á t , s teljesen függetlení-tették m a g u k a t . Aház most az asszír királyhoz, II.
Ticflat-R'l c.szárhoz (745—727.) fordult segedelemért, kit számos a j á n d é k k a l arra birt, hogy hadat indítson Szíria ellen. Ohaj-tasa teljesült ugyan, de miután az asszírok Damaszkuszt elfoglalták és Izrael országát legyőzték, Aház ellen indul-tak, s Jeruzsálem falai alól csak a templomi és királyi kin-csek átadása által voltak elvonulásra bírhatók. E hadi sze-rencsétlenségeket Aház azzal tetézte, hogy a bálványoknak emberáldozatokat mutatott be, sőt saját gyermekeit is fel-áldozta, a jeruzsálemi templomot a nép elöl bezáratta, elő-csarnokában pedig bálványszobrokat állíttatott fel, és így rossz példájával a nép erkölcseit megrontotta.
57. §. Az utolsó királyok Izraelben.
Z a k a r j a meggyilkoltatása után, Izrael országában mind-inkább nyilvánulni kezdtek a feloszlás jelei. Sallum, Jábesz
00 AZ U T O L S Ó K I R Á L Y O K I Z R A E L B E N .
fia s a sereg vezére, nem sokáig birta a vérrel szerzett trónt, mert 772-ben uralkodásának első havában Menáhem fővezér, ki a sereg ragaszkodásában bízott, m e g b u k t a t t a s kivégeztette Sallumot, mire tíz éven keresztül (772—762) ö kormányozta Izraelt. Alatta Fúl, asszír király betört az országba, s mivel Menáhem nem volt képes az ellent visz-szaverni, ezer talentum ezüst lefizetésével birta arra, hogy Izraelből kivonuljon.
Fiát és utódát, ki Pekahja (Faczéja) nevet viselt, alig két évi (762—760.) uralkodása után fővezére, Pekah (Faczee) a szamáriai királyi palotában meggyilkolta, s az összeeskü-vők segítségével ö ült a trónra, melyen húsz esztendeig (760—740.) sikerült magát fentartania. Uralkodásának vége felé Rézin, szír királylyal szövetkezett J ú d a ellen, melyet minden áron meg a k a r t semmisíteni. Terve azonban hajótörést szenvedett, mert Aház az asszírokkal szövetséget kötött, mire Tiglat- Pileszár a keleti J o r d á n - t a r t o m á n y t elfoglalta, s Básán, Gileád és Galílea lakosainak j ó részét Médiába, fogságba hurczolta. F miatt nagy elégülotlenség támadt Izraelben, melynek Pekah áldozatul is esett, minthogy Hózeu 740-ben meggyilkolta öt. A kitört belzavarok következtében Hózoa (Ozoe) csak 731-ben foglalhatta el a fejedelmi trónt, melyen mindent elkövetett ugyan, hogy a veszni indult né-pet az enyészettől visszatartsa, de az isteni gondviselés mást határozott, mert Izrael országa az ö uralkodása alatt telje-sen elpusztult, mit az asszírok szertelen hódítási vágya idé-zett elö.
17. Szaluianxisszár (727—722.) Föníczia meghódítása után Izrael országa ellen indítá seregét. Minthogy Hózea nem állhatott ellent az asszírok hadi erejének, csak fünható-ságuk elismerésével s évi adó fizetésével birta visszavonu-lásra okot. Midőn azonban az asszír járom lerázása végett Szó, egiptomi királylyal szövetkezett s az adófizetést meg-tagadta, Szalmanasszár ismét az országba tört csapataival, s az egész tartományt elpusztította. Hozea erre 725-ben a
T Ó B I Á S . 9 1
megerősített Szamáriába vonult, mely három évi ostrom után az ellenség kezére került, s leromboltatott, királya pedig a nép nagy részével (27,280 izraelita) Szánjon (722—705) által, fogságba hurczoltatott. E z e k e t a zsidókat az asszírok Nini,ve, ETbatána és Rágesz városokban telepítették le, ké-sőbb pedig az Oxusz és Indusz folyók hegyvidékén gyar-matosították, honnét a pogány népek közt úgy elszéledtek, hogy mint nemzet megszűntek létezni. Izrael országát po-gány gyarmatosok foglalták el, kik a szülő földjükön maradt zsidókkal lassankint összevegyültek, az igaz Isten tisztele-tét, sőt Mózes törvényeit is elfogadták, de saját nemzeti isteneiket és pogány szokásaikat is megtartották. Ez össze-vegyülés sajátszerű népkeveréknek adott létet, mely a szent iratokban szamaritánok neve alatt fordul elő. Ezeket a jámbor izraeliták, kik Júda országához s a jeruzsálemi templomhoz csatlakoztak, folyton megvetésben részesítették, sőt velők még érintkezni is irtóztak.
58. Tóbiás.
A Neftali-nemzetségböl származó 'Tóbiás egyike volt
am a zsidóknak, kiket VI. Szalmanasszár az asszír fogságba hur-c o l t . Jámborsága és behur-csületessége által Ninivében annyira megnyerte a király kegyét, hogy udvari árúszerzövé lett.
E hivatalában szép vagyonra és nagy befolyásra tett szert, melyet honfitársainak fölsegítésére használt, s egy alkalommal
a Hágeszben lakó Gabetusznak tíz ezüst talentumot adott kölcsön. Tóbiás szerencséje később rosszra fordult, mert midőn Szanhérib (705—681) lett a király, ki a zsidókat a Jeruzsá-lemnél szenyedett vereség miatt gyűlölte, üldözni kezdte az izraelita gyarmatosokat, és Tóbiást is ki a k a r t a végeztetni.
A biztos haláltól csupán szökés által sikerült megszaba-dulnia, de,Szanhérib halála után negyvenöt nap múlva ismét visszatért Ninivébe, hol elveszté szeme világát.
A világtalan Tóbiás ekkor oly nagy Ínségre jutott,
T Ó B I Á S . 105
hogy fia, az ifjabb Tóbiás által a Gab elúsznak adott kölcsönt kénytelen volt visszakéretni, s e czélból liágeszbe- küldte öt".'
Üti társul egy Azarja nevü ismeretlen ajálkozott az ifjúnak, ki, midőn a Tigris folyóhoz értek, egy halat fogott, melynek epéjét eltette. Utazás közben Ekbatánába értek, hol Tóbiás' rokonának, Ráguelnek leányát, Sárát, Isten különös rende-léséből az ifjú Tóbiás' feleségül vette, míg Azarja- Gabeluszlioz ment, hogy & pénzt tőle megkérje. Miután föladatát e l -végezte, visszatért, mire Tóbiás nejével s kísérőjével haza felé indult. Az öreg szülök már aggódva várták szeretett fiokat, ki, midőn közel volt a szülei házhoz, előre ¡sietett, s a hal epéjével megkente' atyja szemét, mire az öt évi
vak-ság után tüstént látott. Eközben megérkezett Sára, Tóbiás ifjú felesége is, s oly nagy volt az öröm, hogy Azarját gaz:
dagon meg akarták jutalmazni. O azonban kijelenté, hogy-egyedül Istennek adjanak hálát szerencséjükért, mert ö Rafael, az Ur angyala, — s eltűnt. • > •
Az öreg Tóbiás é csodás esemény után még negyven-két esztendeig élt, s halálos ágyán arra kérte fiát, hogy távozzék Ninivéböl, mert ez a város el fog pusztulni. Az ifjú
Tóbiás apja szavának engedve, Ekbatánába, neje szüleihez költözött, hol késő vénségben halt meg.
Jegyzet. E történetet Tóbiás könyve jegyezte tol .számunkra, melynek eredetije kaidéi nyelven, ismeretlen szerzőtől, hihetőleg még a babiloni fogság előtt íratott, s vonzó képet tár elénk egy szent család életéből, mely az ősi hithez való ragaszkodás és az önfeláldozó szeretet által nem-csak hitsorsósainak adott példát, hanem minden jó kereszténynek magasztos mintaképül szolgálhat. Gyönyörűek azok az üdvös intelmek is, melyeket az öreg Tóbiás fiának adott, s melyekből néhányat idézünk :
„Tiszteld anyádat egósz életén keresztül, mert nem szabad fe-ledned, mily nagy veszélyeket szenvedett éretted."
„Egész világ-életedben gondolj Istenre, és óvd magad, hogy yétekbe ne essél, s el ne hagyd a mi Urunk, Istenünk parancsait."
„Adj alamizsnát vagyonodból és egy szegénytől sé fordítsd el-
ar-^zodat, mert akkor tőled sem fordul el az Úr arcza."
„Ha sok vagyonod lesz, bőven adj ; ha kevés lesz, igyekezzél ke-veset is örömest adni." (4, 3. s k. v.)
106 E Z E K I Á S .
III. F E J E Z E T .
J ú d a o r s z á g á n a k k i r á l y a i a b a b i l o n i f o g s á g idejéig, Kr. e. 727—588-ig.
59. §. Ezekiás.
Míg Izrael országa, az asszírok bódítása következtében megdőlt és elpusztult, J ú d a királyai csaknem másfél száza-don keresztül megőrizték függetlenségüket, ámbár az ellen-ségek támadásaitól nekik is sokat kellett szenvedniük.
Ezekiás (727—699.) mint uralkodó, teljesen szakított azzal iránynyal, melyet Aház követett volt, s Jezajás próféta támogatása mellett arra törekedett, bogy aty ja hibáit és bal-lépéseit jóvátegye. Szigorúan eltiltotta a bálványozást, s meg azt a réz kígyót is megsemmisítette, melyet egykor
^íózes a pusztában felállított vala, minthogy sokan ez iránt m habonás tiszteletet'tanúsítottak. Miután az isteni tiszteletet visz-szaállítá, s a megszentségtelenített templomot nagy pompával
üJta fülszenteltetér a' húsvéti ünnepet a néppel együtt megülte, s minden igyekezetét arra fordította, hogy a nép közt a vallásosságot és a j ó erkölcsöket előmozdítsa.
Ily törók vések mellett Ezekiás uralmát szerencsés-nek kell mondanunk, jóllehet háborúi kifelé nyugtalanná, sőt veszélyessé tették azt. A filisztieken, kik J ú d á t meg-támadták, fényes győzelmet aratott, s országuk egy ré-szét meghódította, sőt királyságát az asszír uralom alól
l s teljesen fülszabadította ugyan, de országlatának má-sodik felében a koczka megfordult. Szanhérib, asszír
ki-rály, (705—681.) ki Egiptommal háborúba bonyolodott, s
9 4 E Z E K I Á S .
Lákisban tábort ütött, több város meghódítása után sere-gének egy részét Jeruzsálem ellen küldötte, melyet minden áron hatalmába a k a r t keríteni, hogy Egiptom ellen sikerrel harczolhasson. Ezekiás, hogy fővárosát a pusztulástól meg-kímélje, háromszáz ezüst és harmincz arany talentumot kül-dött Szanbéribnek. E z t a roppant összeget csak a királyi kincstár és a templom drágaságainak feláldozásával tudta előteremteni, s még sem volt eredménye, mert alig kapta meg az ellenfél a kincseket, midőn újra felszólította Ezekiást a főváros átadására. A király tudva azt, hogy az asszír haderő-vel meg nem mérkőzhetik, már-már föladta Jeruzsálemet, de J e z a j á s próféta lebeszélte, s közel segítséggel kecsegtette öt.
Szanliérib, ki időközben Lákisból Libnába tette át hadi szál-lását, meghallván, hogy Tirháka, etiópiai király s Egiptom meghódítója nagy sereggel közeledik ellene, azonnal Rab-szakesz vezérét küldte Jeruzsálem ostromlására. A fővárost azonban az asszír sereg nem t u d t a hatalmába keríteni, mint-hogy a táborban borzasztó pestis tört ki, melyben egy éj-szaka száznyolczvanütezer ember elpusztult. Szanhérib e borzasztó csapás után seregének csekély maradványával Ninivébe sietett, hol két fia meggyilkolta öt, s Asszárhaddon ,(681—669) vette át az asszír birodalom kormányzatát.
J ú d a országa az ellenségtől megtisztult ugyan, de Eze-kiás maga is megkapta a pestist, mire J e z a j á s felszólította öt, hogy nyilvánítsa végakaratát, mert halála bizonyos. Isten azonban csodásan meggyógyította a királyt, ki kormányzatát ezután a béke müveire használta föl. í g y Jeruzsálemet vízveze-tékkel látta el, több várost megerősített, s a kincstárt j ó karba helyezte. Tekintélye ennek következtében annyira megnő vé-kedett, hogy Meródak-Baladán, ki Babilonban a kormány gyeplőjét kezébe kerítette, s az asszírok uralmát le a k a r t a rázni, nagy a j á n d é k o k k a l igyekezett Ezekiást szövetségesül megnyerni. Terve azonban nem sikerült, mert a király nem volt a háború megindítására reábírható, s fővárosában béké-s e n fejezte be életét.
M A N A S S Z E S Z ÉS J U D I T . 9 5
60. §. Manasszesz és Judit.
Manasszesz tizenkét éves korában örökló a t y j a trónját,
<le nem a n n a k erényeit is. U r a l k o d á s á n a k (699—642.) első időszakát rendkívüli kegyetlenség, továbbá a bálványozás és erkölcstelenség elterjedése jellemzi. A szabeizmust meghono-sította, az a t y j a által ledöntött bálványok tiszteletét fölélesz-tette, sőt Asztarte szobrát a templom előtt állíttatta föl, mi-nek folytán a fajtalanságot a szent helyen 'űzték. Mivel
•lezajás próféta keményen kikelt az erkölcsök sülyodésc ellen, s a királyt megdorgálta, Manasszesz a hagyomány szerint ketté fűrészeltette e rendkívüli férfiút. Az-isteni gondviselés
azonban megelégelte a király bűneit, s szigorúan megfenyí-tette öt. J ú d a ugyanis megtagadta az Ásszárhaddon által ki-vetett évi adó fizetését, mire az asszírok betörtek az or-szágba s azt elpusztították, Manasszeszt pedig bilincsekbe verve, fogoly g y a n á n t Babilonba vitték, honnét csak Asszár-haddonnak 669-ben történt halála után szabadult ki.
Manasszesz fogságának ideje alatt valószínűleg a főpap (Eljakim ?) vitte az ország kormányzatát, de erről az időről biztos a d a t a i n k nincsenek. Annyi tény, hogy Manasszesz, kiszabadulása után egészen új életet kezdett. Miután Jeru-zsálem nyugoti részét kőfallal megerősítő, lerontatta a bál-ványokat, s megparancsolta alattvalóinak, hogy az igaz Istent tiszteljék. A király j ó példája azonban alig hatott a népre, mert az erkölcsi romlottság sokkal inkább elharapózott már, hogysem egyes ember gátot emelhetett volna tovaterjedésé-nek, s feltartóztathatta volna a veszélyt, mely az országot fenyegette.
Hihetőleg Manasszesz fogságának idejére esik az az ostrom, melyet Asszárhaddon h a d j á r a t a alkalmával, Holofernesz hadvezér egy csapat élén, a Gilboe hegyen fekvő Betúlia ollen intézett, s J u d i t könyvében találunk följegyezve. Ho-lofernesz, hogy a megszállott várost bevehesse, a vízvezetéket
9 6 AMON E S .IÖZIA.
elrontatta, mire a vízhiányban szenvedő lakosok elhatározták, hogy á t a d j á k Betúliát. .Judit, egy höslelkü zsidó özvegy ekkor*
arra a gondolatra jött, hogy az ellenséges táborba megy • >
ott Holoferneszt meggyilkolja. Miután azt ígérte a fővezérnek, hogy titkos utakon ostrom nélkül a városba vezeti seregét,_
megnyerte bizalmát. De négy nap múlva, midőn Holofer-nész ittasan feküdt sátorában, Judit levágta fejét, s azt éj-, jel a városba vitte, honnét a lakosok viradatkor kirohantak, a vezér nélkül maradt sereget elűzték, s Betúliát az ostrom alól felszabadították.
Jegyzet. Judit könyvet egy ismeretlen szerző, kaidéi nyelven írta valószínűleg a babiloni fogság alatt, vagy mindjárt azután.
Alapesz-méjét az képezi, hogy az Istenbe vetett bizalom minden veszély fölött d i ad a 1 maskod i k.
61. §. Ámoii és Józia.
Anion alig két évig (642—639.) Uralkodott J ú d á h a n , mert erkölcstelen országlása miatt az elégületlenek összeesküvést szőttek élete ellen, és saját szolgái által meggyilkoltatták üt. A gyilkosok azonban a nép bosszújának estek áldozatul, mely . Anion fiát, a nyolez éves Józiát választotta királyul. Józia (639—610.) már kora ifjúságában jámborsága által tűnt ki, s midőn húsz éves korában az ország kormányzatát átvette, attól a meggyőződéstől volt áthatva, hogy népe csak igazi jámborság mellett v á r h a t j a Istentől boldogulását. Elő bittel, ifjú erejének egész teljével hozzáfogott tehát a • bálványozás kiirtásához. Lángbuzgalma nemcsak saját országára szorítko-zott, hanem Izraelre is, hol a Jeróbeám által Bételben fölállí-tott oltárt lerontatta. Mivel az idők viharaiban Salamon temploma pusztulásnak indult, Jeremiás próféta befolyásának engedve, 621-ben nagy költséggel helyreállíttatá azt, s a szük-séges pénz előteremtésére a népet adakozásra hívta föl.
A templom helyreállítása alkalmával Hilkia főpap vé-letl e-nül megtalálta Mózes törvényeinek eredetijét, moly a bálványozás idejében elliáriyódott. Midőn Sáfan, a király
J Ú D A O R S Z Á G Á N A K U T O L S Ó K I R Á L Y A I . 97
jegyzője felolvasta belőle azokat a büntetéseket, melyek a népre várakoznak. .Tózia bűnbánatot tartott, a szövetséget az Ur és választott népe közt ünnepiesen megújította, s a liúsvétot népével együtt fényesen megülte. Józia egész ural-kodása alatt békét élvezett ugyan, de a babiloniak és egip-.tomiak közt a kelet birtoka miatt ú j r a háború tört ki, mely
Juda országát is magával sodorta. Nekó egiptomi király, iszammetik fia, a babiloniak ellen h a d a t viselvén, hajóiról az akkói öbölben p a r t r a szállt, mire Józia, mint Babilonnak szövetségese, kis csapatával bátran Nekó hatalmas serege elé sietett, s Meyiddónál ütközetre k e r ü l t a dolog. Józia mindjárt a csata elején egy nyíltól halálosan megsebesült,
8 holtan vitetett Jeruzsálembe, hol a nép általános gyásza közt temették el öt.